Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

i

NÉPÚJSÁG

1859. szeptember 13., vasári»»

Dr. Berze Nagy János emlékezete

O esenyőtelken, a falulegu szélén, a mai Votös- marty utca 17. szám alatt, valamikor fehérre meszelt, szalmatetős, nyílt oszlopos tornácé, egyszerű parasztház állott. Nyolcvan esztendővel ezelőtt itt született Berze Nagy Janos, szegény földműves szülők gyermeke, akiből .később világhírű néprajzkutató és tudós lett.

Kora ifjúságától kezdve a magyal- folklór, a népipese, a néphit és a néphagyományok szerelmese volt. A 14—15 éves kisdiák szülőfalujában, majd Heves és Szolnok megye falvaiban meg-megállt a poros utcákon és szeretettel hallgatta a szegény, öreg emberek és nenék beszédét, meséit. Olyan volt, mint a későbbi években a falujáró Móricz Zsigmond. Kezében mindig ott volt a jegyzetfüzet, amelynek lapjaira szorgalmasan jegyezhette a Heves és Szolnok megyei magyar néplélek kallódó kincseit, a puszták béresei, az aratók, a Tisza menti halászok meséit és dalait. Anyagi eszközök hiányában nem volt fonográfja, a magpetofonszalag pedig az ő idejében még ismeretlen fogalom volt. Fáradságot nem ismerve, mégis nemzeti értéket mentett meg a feledés homályából.

1VT épétől, szülőfalujától, a néplelek mese- és mondavilágától soha egy pillanatra sem szakadt el. Egyetemi hallgató karában, később bölcsészdoktori diplomával a zsebében is vissza-visszatért szülőfalujába. így áldozatos munkássága eredményeként elkészült: „Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok me- gyókbőT’ című 584 oldalas, értékes mesegyűjteménye, amelyet 1907-ben a budapesti Kisfaludy Társaság adott ki. Jellemző Berze Nagy szülőfalu- sasretetére, hogy ebben a műben a 88 mese közül 65 szülőfalujából való.

Egymásután jelentek meg tanulmányai is, önálló művei, amelyek szülőfalujának és Heves megyének folklórjával foglalkoztak: „Babonáié, babonás alakok és szokások Besenyőtelken”, ,.A hevesi kocá- zás”, „A zászlós kopja emléke Hevesben", Heves vármegye támogatásával jelent meg 1905- ben „A Heves megyei nyelvjárás” című műve;

A mikor a besenyőtelki

^ parasztgyermek Heves megyéből elszármazott, mint

pedagógus a tanügyigazgatásnál működött és így a sors hányódtatása révén több helyen megfordult. Tanügyi működésének minden állomáshelyén gyűjtött, kutatott. Legutoljára Baranyában telepedett le és néprajzkutatói tevékenységét itt is lankadatlan szorgalommal folytatta. 1940 tavaszán Pécsett, a vármegye kiadásában megjelent „Baranyai magyar néphagyomá- nyek” című három kötetes néprajzi gyűjteménye, több mint 1800 oldalon és halála után 11 évvel, 1957. karácsonyán Pécsett, a Baranya megyei tanács v. b. a saját költségén kiadta élete fő művet is, amelyen több mint 32 évig dolgozott: a „Magyar népme- setípusok” című lsét kötetes, monumentális, 1407 oldalra terjedő könyvét.

Ebben az 1822—1933-ig fellelhető magyar mesekincs vizsgálatánál 1620 népmesénél ezek indítékait, szerkezetét rendszerbe foglalta és részleteiben is elemezte. Külföldi összehasonlító módszerével a meseanyagot minden egyes típusnál, illetve mesefajtánál összehasonlította1 a velünk és körülöttünk élő népek meséivel és egyéb hagyományaival. — Ez a műve nemzetközi viszonylatban is páratlanul álló. Moszkvától New Yorkig, Londontól Pekingig, egészen Indiáig, Ljubljanától Oslóig, Helsinkiig, mindkét műve hatalmas nemzeti visszhangra talált.

A TIT Baranya megyei szervezete 1958 decemberében kiadta az „Égigérő fa” című magyar mithológiai művét.

17 bbcn a meseanyag elemzésével magyarázza meg a magyar ősvallás kérdéseit A magyar ősvallás valószínű képét nemcsak a magyar. hanem a magyarral rokon. és a környező népek hagyományaiból, elsősorban mesekincséből, valamint az ókori Kelet népeinek csillagisten hitéből építi fel.

Berze Nagy János néprajz- kutatóban a pedagógusok ma is a népi kultúra megmentésének példamutató* úttörőjét és a népi kultúra gyöngyeinekj értékeinek „gyöngyhalászát" tekintik. A pécsi Pedagógus Szakszervezet Nevelők Háza éppen ezért 1958. november 23-án Pécsett, a város egyik legforgalmasabb helyén emlékét domborművű arcképével díszített márványtáblával örökítette meg.

önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon Heves megye hatóságai, illetve Besenyőtelek Községi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága mikor állít méltó emléket a világhírűvé vált néprajztudósnak, akinek bölcsőjét Besenyőtelken ringatták?

A házat, amelyben született, az *idő vasfoga kikezdte, életveszélyessége miatt lebontották. Helyén most új családi ház áll, de — sajnos! semmi sem jelzi, hogy valamikor (1879 augusztus 23-án) e helj'envolt Berze Nagy János szülőháza.

A népi kultúra nagy munkása érdemeinek méltó elismerése lenne, ha Besenyőtelek Községi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a házat mielőbb emléktáblával jelölné meg és utcát nevezné el róla.

Heves megye és Besenyőtelek népe, valamint az új családi ház jelenlegi lakói az emléktáblával való megjelölést bizonyára örömmel fogadnák. Az emléktábla egyúttal hirdetője lenne a népi kultúra megbecsülésének is.

<P. J.)

Gyöngyös város anyakönyvéböl

Születtek: Dér János, Söregi Mária Katalin, Tomik Lívia, Hajnal Gábor, Kovács-Banka Erika Júll- anna. Nagy írén, Varga Magdolna Erzsébet, Herezeg Erzsébet, Farkas Ignác, Kocsis Zoltán, Hegedűs Gabriella, Eiehübel János, Csík Márta, Borbély Attila, Major József, Tóth Erzsébet, Sidló Klára Kinga, Kovács Ildikó, Kovács Lajos, Balogh László. Bánya Endre Pál, Bódi György, Potos Sorolta, Wenezheim Erika Márta, Bognár Mária Agnes, Mezei Eszter, Vona Zsuzsanna.

Házasságot kötöttek: Faragó József—1Tiliczki Friderika Margit, Juhász Pál—Csupek Katalin, Balogh László József—Laska Erzsébet, Gréczi László Tibor—Takács Anna Mária, Madár Sándor—Csiba Zsuzsanna, Horváth Andor Imre— Tóth Viktória Erzsébet, Csaba Ferenc—Kádár Erzsébet, Sípo3 János —Gréczi Mária.

Meghallak: Gelencsér József, Dér János, Molnár Mihály Ferencné (Farkas Erzsébet), Szatmári Mihály, Mezei Antal, Kiss Jánosné (Sziiádi Erzsébet Mária), Huczka József, Szabó János, Bádi Ferenc, Bódi Ferencné (Csábi Erzsébet), Sípos Dezső, Bardóczi Andrásné (Koczka Rozália), Vas István, Tóth Mihályné (Deny! Rozália). Med- veczki János, Mikula István, Horváth Józsefné (Makrai Ilona), Tóth János, Gajdos! Jenő Károly.

1959. szeptember 13, vasárnap:

1923-ban született Koszmogyerr, janszkaja Zója.

1959. szeptember 14, hétfő:

1’709-ben született A. Humboldt német természettudós, a fizikai földrajz megalapítója.

QP Névnap C?

Ne feledjük,

hétfőn: SZERJ5NKE kedden: ENIKŐ

'1Si üt ’- A BÉLAPÁTFALVI kul- túrház vezetősége vasárnap,

13-án pettyes bált rendez, amelyen a nők csak pettyes ruhában vehetnek részt. A hálózó lányok már készülnek az érdekesnek ígérkező táncmulatságra.- MEGKEZDTÉK Petőfibá-. nya felsőtelepének rendezését. A íöldmunkálatokat gépek végzik. Az új munkásszálló körül is nagyteljesítményű földgyalu egyengeti a talajt.

— A VÖRÖSMAJORI vájár- és bányaelektro-lakatos- tanulók közül az idén ketten Lengyelországban üdültek jó munkájuk és kiváló tanulmányi eredményük jutalmaként.- A BÉLAPÁTFALVI Cement- és Mészművek villamos- műhelyének párttagjai pénteken délután fél háromkor tartották meg új vezetőségválasztó taggyűlésüket a gyár KISZ- helyiségében.

— TEGNAP ESTE tartotta tízéves jubileumi ünnepségét a boconádi termelőszövetkezet. Az ünnepi közgyűlés után a termelőszövetkezet tagjai ünnepi vacsorán vettek részt, amit reggelig tartó táncmulatság követett.- EGY VAGON újabb citromszállítmány érkezett a Heves megyei Fűszert Vállalat központjába. Az elosztás az üzletekbe folyamatosan történik.- A TISZANÁNAI Petőfi Tsz 800 holdon végezte el a vetőszántást. A megye legnagyobb termelőszövetkezetének tagjai a jövő héten megkezdik a vetést.

GC

A kis VIRAGTOLVAJ

■ Berkes József (Hatvan) felvétele

A nyári kultúr munkáról.,.

... tart beszámolót szeptember 15-én a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű szakszervezeti bizottságának kultúrfele- lőse, Lőrincz Miklós. A gyár kultúrigazgatóságának tagjai megbeszélik a nyáron végzett kultúrmunkát és a téli felkészülést.

A gyár munkásai a nyáron közös kiránduláson vettek részt és a kultúrbizottság rendezésében több előadáson, ünnepélyen szórakozhattak. A téli program az elmúlt évinél tartalmasabbnak mutatkozik, mert különféle érdekes előadások szerepelnek benne.

EGRI VÖRÖS CSILLAG

13—14-én: Sabella nagymama EGRI BRODY

13—14-én: Nincs előadás EGRI KERTMOZI

13—14-én: Mi ketten egyedül GYÖNGYÖSI SZABADSÁG

IS—14-én: Szerelem csütörtök GYÖNGYÖSI PUSKIN

13—14-én: Don Qvihote HATVANI VÖRÖS CSILLAG 13—14-én: Brych polgár

HATVANI KOSSUTH

13- án: Kantoni megbízatás

14- én: Nincs előadás HEVES

13- án: Bogáncs

14- én: Nincs előadás PETERVASARA

13- án: Kard és kocka

14- én: Nincs előadás FÜZESABONY

13—14-én: Harmadik líceum

V VWWAV

az illető Zákó tábornok segédtisztje, Adonyi-Naródy Ferenc, egykori vezérkari tiszt volt. ö mondotta el nekem azt, hogy Zákó tábornok úr kéretett oda, és szeretne velem megbeszélést folytatni. Néhány perccel később Zákó András is megérkezett. Eléggé rövid beszélgetés közben elmondotta, hogy ők szabadcsapatot szerveztek a forradalom támogatására s úgy véli, hogy bár politikai céljaik nem egyeznek az enyémmel, most a kommunizmus elleni harc érdekében jó lenne összefogni. Ezt az összefogást azonban nem is annyira velem, mint inkább Nagy Ferenccel kívánja létesíteni, arra kérve engem, hogy legyek ebben segítségére. Szervezetük terrorista benyomást keltett bennem, píe munkatársaimban is, akiknek fogalmuk sem volt, hogy ez Zákóék főhadiszállása. Jellemző, hogy amikor három bil- geri csizmás — míg én bent megbeszélést folytattam — eltávozott a szállodából, közrefogva egy negyedik férfit, akinek arcát munkatársaim a félhomályban pem látták jól, azt gondolták, hogy engem visznek el. Ezért a gépkocsi után mentek és fel akarták azt tartóztatni. Terrorista mivoltukra az is jellemző, hogy ezek az emberek nyíltan hangoztatták az emigránsok előtt, miszerint szükségesnek tartják a kommunisták elpusztítását, sőt voltak olyan megnyilatkozásaik is, amelyekben ezek családjának és gyermekeinek, valamint a kommunistákat támogató Személyeknek is ezt a sorsot szánták. Én — mint ember — ezek ellen a megnyilvánulások ellen mindig tiltakoztam és az akkoriban eléggé felizgatott menekülteknek mindenkor

hangsúlyoztam e felfogás helytelenségét, magyarázva, hoéy mi, polgári gondolkodású, tisztességes emberek az ilyen eszközöket nem helyeselhetjük. Egyébként többektől, így magától Bolya Tibor mérnöktől hallottam azokban a napokban, hogy Zákóék szabadcsapatokat küldenek Magyarországra.”»*

Zákóék ezt nem is tagadták, sőt dicsekedtek vele. Semmiféle kommentár nem szükséges azokhoz az idézetekhez, amelyek a Hadak Útján novemberi számából valók:

„A magyarországi események híre úgyszólván órák alatt talpra állította az egész magyar emigrációt. A korábbi politikai ellentéteket félretéve, szinte a világ valamennyi magyarját egyetlen szent akarat töltötte be: ha lehet, fegyverrel megsegíteni a magyar szabadsághősöket. Az MHBK központi törzse önmagát kibővítette és Zákó András vezérőrnagy vezetése alatt rendkívüli szervet hívott életre, mely a legsürgősebb feladatok megvitatása után riadótörzset alkotott.

... A hírekre számosán, a lelkesedéstől fűtve azonnal megindultak Ausztria felé, so- kan fennakadtak az országhatárokon, vagy közbeeső nagyobb városokban rekedtek. Október 28-tól kezdve sok-sok száz egyéni és csoportos jelentkezőről jöttek hírek nemcsak Európából, hanem a tengerentúlról is...

... Eisenhower elnök már a szabadságharc kitörésének első órájában fogadta az Amerikai Magyar Szövetség képviselőit és azoknak teljes támogatását ígérte meg”

(Folytatjuk)

kozva nem mondta meg, hogy ki az a Bandi bácsi. Végül barátságunkra való utalással rávett arra, hogy menjek el arra a találkozásra. A dolog annyira gyanús volt, hogy közvetlen munkatársaim, Vető György, Rákóczi János és még néhányan egy másik kocsin követtek bennünket. A kocsi a Hotel Kaiserhofhoz vitt, ahol bevezettek a földszint egyik helyiségébe. Feltűnt nekem,

hogy a folyosókon nagy nyüzsgést okozva, bilgeris és tiszti csizmás férfiak jönnek-men- nek. A szoba, amelyikbe bevittek, r : ’ * ’ enyomásra kísértetiesen emlékeztetett az 1944-es különítmények irodáira. Többen elém jöttek és katonásan bemutatkoztak. A személyek közül egyre emlékszem:

óta szoros együttműködésben volt a CIC-vel, az amerikai hírszerző szolgálattal, az októberi magyarországi ellenforradalom előtt fokozta tevékenységét.

Az MHBK-nak korábban nem voltak komoly bázisai Ausztriában. 1956. nyarán azonban, amikor Zákó „tábornokék” közeledni látták az „akció” idejét, igyekeztek földrajzilag minél közelebb kerülni Magyaror- . szághoz. Ezért Ausztriában megalakították

a „Szent Lászlc _g~A—

Bajtársi Szövet- | •== =

séaet”. Szabó ■ : ~

Mflrlós, a haza- H "zEiES ~ tért volt emig- ■ - 1 —

ránsvezér Bu- IS -— — dapesten tartett B ■—- — sajtóértekezle- B --—‘ — tén elmondotta, % W hogy Zákóék az M -5 / októberi ellen- H rrj/ , forradalom ki- B M robbanásának kS , I első óráiban a 1

bécsi Hotel 1 fi

Kaiserhof ban y

valóságos fő- I !>|

hadiszállást H IU

rendeztek be. SS "f1

Idézünk a ha- zatért, a Nyu- gatot igen csak ismerő Szabó Miklós nyilatkozatából:

„Engem egy alkalommal Bolya Tibor mérnök rejtélyes üzenettel keresett fel. Bolya és közöttem meglehetősen jó kapcsolat volt. Az üzenet így szólt: „Bandi bácsi nagyon szeretne veled beszélni.” Én természetesen ilyen misztikus hívásnak nem akartam eleget tenni, ő viszont adott szavára hivatküj ükhöz”. Az MHBK tagjai nem várják tétlenül a „felszabadulást”, maguk is tevékenyen részt kívánnak venni a munkában. S részt is vesznek...

A testvérek veszélyes munkát végeznek... — mondta Zákó és az újságíró nem érdeklődött tovább. Értette ő, hogy miről van szó . — ennél többet megtudni erről a dologról már nem a riporter, hanem a különböző kémszervezetek feladata.

Három esztendő telt el azután, hogy Zákó András „tábornok” nyilatkozott a Hét Handelsblad című lap munkatársának, amikor minden eddiginél fontosabb és nagyobb munkája akadt a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének. A „veszélyes munka” jelentősége növekedett: „valami volt a levegőben” és a kémtevékenységgel foglalkozó magyar emigránsszervezetek még az MHBK vezetői is sorompóba álltak.

Az MHBK lapja, a „Hadak Útján” 1956. október elején mindenki számára érthetően és világosan megfogalmazta az „emigráns hivatást”: „Kívülről segíteni azokat a titkos áramlatokat, amelyek láthatatlanul forrnak a rendszer felszíne alatt”.

Ezek az áramlatok, jóllehet „láthatatlanul forrtak”, de mégsem irányítatlanul. Az MHBK, amely már esztendők

60.

— Zákó András vezérőrnagy vagyok — mutatkozott be —, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének, s a jelenlegi magyar emigrációnak legfőbb katonai vezetője, vagy ahogy mifelénk, otthon, a Kárpát-Duna «Egyhazában mondják, a legfőbb hadura... — pattogta egy- szuszra.

Az újságíró néhány pillanatig szólni sem tudott a meglepetéstől. A vezérőrnagyot azónban ez nem zavarta. Hely- lyel kínálta a riportert, aki a megrökönyödéstől egyébként is majdnem leült és folytatta mondókáját:

— Amit rajtam lát, az a magyar hadsereg egyenruhája. Természetesen a régi magj'ar hadseregé... 1945-ben elűztek bennünket a hazánkból, ahol a birtokaink, a földjeink voltak. Egyelőre itt élünk emigrációban, míg haza nem mehetünk. Van egy erős szervezetünk is, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége...

. A tábornok nyilatkozott. Közben szóhoz jutott a riporter is, egymásután tette fel a kérdéseket. Zákó szívesen válaszolt. Elmondta, hogy az MHBK „egyesíti a régi harcosokat” és célja Magyarország felszabadítása; tagjai a régi jó tisztekből verbuválódnak, akik egy évtized után is „hűek maradtak a nemzetvezető testvérhez, Szálasi EJerencre tett cs-