Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

M59. szeptember 13., vasárnap nepüjsag Két kép: a múltból Sitireíi felvonulás Gyöngyösön — 1908-ban Az 1959-es szüreti felvonulásról későbbi lapszámunkba» adunk képes riportot. Világot járt bányaács 'a FÖVÁGATBAN villany- vonat cipeli terhét, egyenlete­sen zúg a motor. A lejtakna alján egymást érik a telt csil­lék. A csillék fölött harsányat recésen egy tartógerenda. Már nem bírta tovább a ráneheze­dő, 200 méternél vastagabb földréteg roppant súlyát. De- rékbatört. Épen maradt társai­ra most még nagyobb nyomás nehezedik. Meddig bírják va­jon? Talán félnapig, talán csak néhány óráig. És akkor?... Ök is a derékbatört gerenda sorsá­ra jutnak. A bánya-mennyezet beszakad, a leomló, zuhogó kő­zet eltorlaszolja a vágatot, a csillék, a kifejtett szén útját. A fronton, a fejtéseken a bányá­szok kezében megáll a csá­kány, a munka mozdulata el­hal, mert nincs szállítás, nincs egyetlen üres csille és nem mozdul előre a kaparószalag. Ki tudja megmondani, mikor, indulhat ismét? De nem, Egercsehi bányájá­ban nem fordulhat elő ilyes­mi! A szolgálattevő aknász szemét nem kerüli el a körle­tében leszakadt tartógerenda. A törésről gyors értesítés fut a fenntartókhoz. Nem telik bele jónéhány perc és megje­lennek az emberek: tartóge,- rendával, deszkákkal, csákány­nyal, fejszével és lapáttal. Ügyesen kiszedik a leomlott kőzethalom alól a törött bá­nyafát és új stompokat is rak­nak a régiek helyére. Fészké­vel merevítik a tartófát, az ácsolatot, megvizsgálják, jól bírja-e a nyomást és mennek új munka után. Kik ezek az emberek? A bánya friss sebeinek gyógyítói, a bányaácsok, — vagy aho­gyan hivatalosan nevezik őket: a fenntartók. Idős bányászok már mindnyájan, legtöbbjük három—négy évtizede dolgozik a föld alatt. Sokéves tapasz­talataik vannak. Hány és hány veszélyes omlás, szakadás és tö­rés elhárítását végezték már ők. Bátran és biztonsággal dol­goznak a nehéz, mélyművelésű bánya mezőjében, a 200 méter­nél is mélyebb fejtések kam­ráiban. A széntermelés hétköznap­jainak egyszerű, névtelen hő­sei közül egy bányaácsot vá­lasztottunk Egercsehi-bánya- telepen... ÖTVENHÉT ESZTENDŐ nyomja már Bárdos Antal vállát. Harminckét éve, hogy a vágatokat javítja, az eltö­rött tartógerendákat cserélgeti és új ácsolatokat készít a „front” előtt. 1920-ban ke­rült a bányához. Tizennyolc éves volt akkor. A „Lipót-ak- nán” kezdte. Először csak lö­vést hordott a robbantásokhoz, aztán csillés lett. Éveken át fáradt, feszítette lábát, a csil­lék után baktatva. 1927-ben már fenntartó. De mesterségét már nem gyakorolhatta ideha­za — kivándorolt Amerikába. 1927. március 20-án indul­tak útnak, Európán át vo­nattal. Kevés cókmókot vittek csak magukkal, mert nem volt sok cipelni való vagyonuk. Sze­rencsét próbálni indultak ők is — néhány ládával, batyuval —, mint a többi kivándorló ma­gyar. Két napos vonatát után Antwerpenben szálltak hajóra, március 22-én. Nordek-Alberta... Nagy bá­nyászváros Kanadában. Itt te­lepedtek meg. Hamarosan munkát kapott: szeneit. öt méteres szénfalat fejtettek, napi 8—10 órai megfeszített munkával. Aztán a fenntartás­hoz került. Legtöbb helyen nem volt ácsolat a kanacfki bányákban, s ami volt is, azt nem lehe­tett biztonságosnak nevezn.. Legtöbbször annyiból állt a munkájuK, hogy a szénfalba lyukat fúrtak és abba raktak a gerendákat. Más helyen csak kiszögszték a stompot, a deszkát és készen volt min­den. A fészkét nem használ­ták, nem ismerték. Mindennapos jelenség volt az omlás, a szakadás és a törés. Sok bányaszerencsétlenség, katasztrófa és baleset szemta­núja volt. Meg sem tudná mondani, hány magyar bá­nyász lelte halálát a rásza­kadt szénréteg alatt. Emlék­szik még a leggyászosabb eset­re... T941-ben történt, hogy a Vastag-telepen borzalmas rob­banás rázkódtatta meg a föld­tömeget. A robbanás oka: el­hanyagolták a levegőjáratot, s a vágatok nem tudtak kellő­képp levegőzni; a sok mérges gáz felgyűlt és megrekedt a vágat, a front szénkamráiban. Az. egyik robbantás alkalmá­val aztán bekövetkezett a várt katasztrófa, a felgyülemlett gázok is detonáltak. Huszon­hat ember vesztette életét. HARMINCNÉGY ÉVEN AT élt távol hazájától Bárdos Antal. A harmincnégy év alatt közvetlen közelről ismerke­dett és tevékenyen is bele­kapcsolódott a kanadai mun­kásmozgalomba. Tagja volt a „Kossuth Betegsegélyező Egyesületnek1’. Ennek kebelén belül szervezték meg 1941-ben a Nordek-ALberta-i bányászok között, a kommunista pártot. Bárdos Antal alapítótag volt. Sajtójuk: a Kanadai Magyar Munkás. Sokszor találkozott személyesen a kanadai kom­munista párt titkárával, Tim- bach elvtárssal. 1951-ben tért vissza Ma­gyarországra ... Szerette bá­nyásztársait — sok éven át dolgozott együtt velük. Büsz­kén őrizte — és őrzi mai nap is — emlékezetében a sike­rült konspirációs utak emlé­keit, azokat az éjszakákat, mikor a pincében megbújva, titokban stencilezték á sztrájk­ra, demokratikus megmozdu­lásokra biztató röplapok szá­zait...' De megelégelte a gazdasági válságok áldásait, a rendszer­telen munkát, munkanélküli­séget. Volt oiyan hét, hogy csak egy-két napot voltak föld alatt, egy-két napot dolgoz­hattak csak. És unta már a reklámokat, a harsány neon­fényeket a felhőkarcolók, áru­házak magas homlokzatán. Ünta és utálta, mert átélte, érezte a másik végzetesebb, milliókat árnyékban tartó vég­letet. Nyolc esztendeje, hogy visz- szatért falujába, — Hevesara- nyasra. Nem sok idő ez a nyolc év, egy ember életében sem számottevő. De elegendő arra, hogy párhuzamot von­junk a két világ társadalmi és gazdasági rendszere között. Bárdos Antal rég megtette ezt... 1952 óta- dolgozik az Egercsehi-bányatelepi szénme­ző vágataiban, a fenntartók­nál. Most a 9-es ereszkében készítik az ácsolatokat, a front előtt. ÍME. ILYEN EMBER a vi­lágot járt bányaács. Bárdos Antal, akinek munkájáról na­gyon keveset hallunk, nagyon keveset tudunk. Pedig érde­mes megismerkedni vele, szak­májával. Nemcsak azért, mert a báryaács mestersége fontos és szép, hanem sokat tanul­hatunk tőle. Tanulhatunk szorgalmat a feladatok elvég­zésében. példamutatást, fe­gyelmezettséget a munkában, és hűséget, ragaszkodást a ha­zai földhöz, a kommunista eszmékhez és a bányához. Ezért becsüljük.őt... P. I). Becsületbolt.,.. A Gárdonyi GézíPgimnázium boltíves folyosóján a nyári szünidő alatt két hónapig üre-. sen állt a nagy üvegszekrény, amelyben az elmúlt évben a gimnázium tanulói mindent megtaláltak, ami az iskolában szükséges. Tíz hónapig az óra­közti szünetekben tolongtak előtte a diákok, vásároltak, s a kiválasztott áruért befizették az összeget. A becsületbolt jelesre vizs­gázott, de jelesre vizsgáztak vásárlói is. Egyetlen fillérrel sem volt kevesebb a pénztár­ban, mint amennyi áru hiány­zott. Egyszerű dolognak hang­zik ez, de annál figyelemre méltóbb. Megmutatták a diá­kok, hogy lehet bennük bízni, a legkisebb első Osztályostól az érettségire készülő diákokig. Hasznos kezdeményezés volt ez a becsületbolt az Egri Álla­mi Áruház részéről, amikor egy évvel ezelőtt létrehozta, vállalva az esetleges ráfizetést, azonban a diákokban nem csa­lódott. Megszólalt az iskola csengő­je az új iskola-év kezdésére. Mint az elmúlt évben, az Álla­mi Áruház most is megnyitot­ta a becsületboltot. Ott van ismét megrakva a nagy üveg- szekrény, s helyben vehetik meg a diákok a ceruzát, kör­zőt, füzetet, az iskolai cikke­ket ... A lőrinciek segítői — KIMENNEK a műútra, azon be- befelé Hatvannak, majd a har­madik dűlőnél jobbra befordul­nak, ott szántanak a mieink — magyarázta Juhász János és még vázlatos térképet is mellé­kelt ott, mindjárt a porban. — Itt megy a műút, itt az egy, kettő, harmadik dűlő. Itt for­duljanak be. Meglátják majd — mondta —, ott porzik a traktor. Juhász János műhelyfőnök a gépállomáson kint. Lőrinci község határában, helyesebben mondva. Vörösmajorban. No, nem valami hatalmas csarnok főfő mindene, mert amit itt a délutáni órákban felmérhet az emberi szem, nem több, mint amit megtalálni most már egy nagyobb tsz udvarán. Néhány gép a színben, a műhely előtt néhányan egy motort javíta­nak, az udvar végében hátul egy traktor készül. Pálinkás János, a vezetője serénykedik körülötte, meg két szerelő. Al­vázat cserélnek, eltörött a régi Pár nap és menesztik a masi­nát, mert menni kell most, itt az igazi idény, most lehet dol­gozni. Huszonhét traktor közül csak ez az egy nem dolgozik, a többi kint van mind, a mezőt járják. — Régi emberek mind, ér­tenek a géphez, ide csak azt hozzák, amivel kint már nincs mit kezdeni — szól érthető elé­gedettséggel Juhász János, hi­szen azt példázza az udvar nagy csendje, hogy ilyen gép a nagy dologidőben ez egyet ki­véve, szerencsére nincsen. Erre pedig csak elégedetten lehet bólogatni, mert könnyen ragad az ilyen elégedettség, az­tán fogja magát az ember és arról érdeklődik, hogy merre menjen hát, hogy traktorost találjon. Elmondtuk már, hogy Juhász János készséggel meg­magyarázta ezt is, aztán neki az útnak, elindultunk a masi­nákat megkeresni. NEM OLYAN RÖVID auz ut\ ____________________ hogy ne lenné idő gondolkodni. Míg Lőrinciig értünk, láttunk egy­néhány traktort szántani. Szó sincs róla, ma is szántanak még lóval, meg ökörrel, de végig az úton egy se tűnt a szemünk elé. Most is odamegyünk, ahol szántanak. Milyen hangzatos volt korábban, mekkora látvá­nyosság. idillikus kép a szántó­vető ember, a paraszt az eke szarvánál.. Hogy változott a földön kinn az élmény. Mennyivel más ma már egy traktoros és mennyire másként nézünk egy szántó emberre, aki az ökrei, vagy a lovak mögött kullog. Ez utóbbi ma már inkább szokatlannak tűnik, szemünk megszokta a traktort. Űj és más élet már ez. Más a tartalom, mások a ké­pek. a hatások, a benyomások Másra számítana az ember, ha valami ekés szántó-vető em­bert keresne, és miket írna !e róla? A gürcölés, a robot, a kínzó munka ragadná meg. ezen sajnálkozna. a traktoros! ®L^ór0?asa ________ pedig ez a munka sem mentes a fáradt­ságtól, de mennyire nem .. A dűlő úton befelé haladva előbb az üzemanyagokat tároló pótkocsit találjuk, majd fel­tűntek sorban a traktorok is Megálltunk az úton. s megvár­tuk mindjárt az elsőt. A veze­tő Juhász József, a másik Ju­hász a gépállomáson. A dűlőúton fordult, itt ál­lunk meg egy pár szót váltani. A gép olyan, mintha szikes ta­laj fedné. A por vastagon be­lepte és megrepedezett a réteg a rázkódástól. Hatalmas a „Hoffer” Juhász József mellett, aki bizony nem éppen megter­mett. Alacsony kis • ember és ami a külsejét illeti, viseli a port, akárcsak a gépe. Látszik rajta fáradtság is, de inkább csak a vonásain: a szeme élénk, hunyorog, villámlik. Már a mai napra készen van a norma -*y mondja és moso­lyog. Persze, nem jelenti ez azt, hogy vége a napnak. — Meddig vagyok kint? Míg kigyúl a csillag — mutat az égre, ahol még a nap van jócs­kán fent. Majd arról beszél, hogy bár a traktoron gyúlna ki a lám­Nagr »seren esetlenség is lehetett volna belőle ÉrdeVes balesetvédelmi kiállítás nyílt Gyöngyösön A gyöngyösi 34-es számú AutóközleKedési Vállalat kul­túrtermében (volt Sport Étte­rem) igen érdekes és tanulsá­gos kiállítást rendeztek. A ki­állítás bemutatja milyen okok­ból származik az autóbalese­tek többsége. ÉnneK a megte­kintése igen hasznos lenne minden gépkocsivezoto számá­ra. A kiállítás, mely nemrégen nyílt meg, máris nagy látoga­tottságnak örvend, nemcsak a vállalat dolgozói tekintik meg, de a többi gyöngyösi és kör­nyékbeli vállalatok dolgozói is. Szeptember 10-én. este ki­lenc óra után néhány perccel Egercsehi felé tartott a bánya­telep egyik Csepel Diesel te­hergépkocsija. Rakterületén 100 darab harmincöt kilós be­ton idomkő volt felhalmozva, ami alaposan leterhelte a gép­kocsit. Az egyik kanyar köze­ledtével Dudás Gábor, a kocsi vezetője, annak rendje és módja szerint lassította a ko­csi futását, ám közben a bal baja nem történt. Köszönhető ez a gépkocsivezető óvatossá­gának, aki lassú tempóban ka­nyarodott. Ha azonban — mint ma még nagyon sokan — nagy sebességgel fordult volna, s nem tartotta volna be az óva­tosság legelemibb szabályait, a gumidefekt miatt nagyobb sze­rencsétlenség is történhetett volna. pa a csillagokhoz hasonlóak hogy tudna éjszaka is dolgoz­ni, mert éjszaka nagyon ffi szántani. — Szinte érzi az ember, ahogy szökik előre a gép. sur­ran a masina olyankor — ma­gyarázza, nem kis túlzással. Most hajnal ötkor kezd, si­etni kell. A Lőrinci Petőfi Ts2>- nek szántják a földjét az őszi árpa vetése sürgeti a traktoro­sokat. Juhász József jól tudja, hogy a szövetkezet hány hol­don akar répát vetni és hogy hol lesznek az árpaföldek. Megmutatja a 140 hold földet, ahová az árpát vetik, ezt neki kell másik két társával meg­szántani. A tagosítás már meg­történt, egy tagban van a ter­melőszövetkezet földje, csupán az a baj még. hogy lábon áll a kukorica jó néhány táblában. a trak- torosok­NEKÜNK IS JÓ, nak, hogy egy tagba került a föld, mert ha ez nem így volna, most ülhetnénk karbatett kéz­zel— magyarázza Juhász József, összefonja a karját és egy jót nevet. Kilenc esztendeje traktoros. 1952. óta ezzel a géppel jár. — Szeretem ezt a masinát, ez a hibám — szól és ismét ne­vet. — Februárban kezdődött a szántási időszak, azóta ezt nem látták a műhelyben. Elcsépel­tünk 34 vagonnal, az éves ter­vemből már csak 40 hold szán­tani való van hátra. Elsorolja rendre, hogy miket végzett ebben az esztendőben és hogy ez most itt az igazi munka, ráér az ember szunyó­kálni később, most nem annak van az időszaka. A lőrinci Pe­tőfi földjét hárman szántják, szeretnének felszántani össae- sen 300 holdat. Tíz napja most, 30 holdon végzett, ebben • tempóban biztos meg is lesz. A Hoffer közben ott dübörög mellettünk, ki-kihagy néha. Juhász Józsefet az ülésre szó­lítja. Felkapaszkodik ismét, menni kell, nem állhat meg a gép, mert nem olyan ez, mint az autó. nincs önindítója. A kerekek megmozdulnak, meg­indul a gép. zörög utána az eke villogó vassal. Juhász József int: „Viszontlátásra”. Kiss János — MEGYEI mezőgazdasági nagyaktíva ülést tartanak szep­tember 17-én Egerben a Gár­donyi Géza Színházban. Az ülésen, amely a tsz-mozgalom időszerű kérdéseit beszélik meg, 500-an vesznek részt. A beszámolót Putnoki László elv­társ. a megyei pártbizottság első titkára tartja. első kerék gumija defektet ka- "mwmwwvvvwawwwmwwvwwvwvwvmwawaawv pott, s ennek következtében a<i nehéz rakománnyal teli teher-< autó, a lassú haladás ellenére < is, feltartóztathatatlanul ha-| ladt az útkanyar után a bal- < oldali árok felé. Az út melletti húzódó korlát néhány pillana-> tig megtartotta ugyan a súlyos^ terhet, de aztán engedett aS nyomásnak, kitört, a Csepeli pedig a nem nagy, de mere- s dek parton lebukfencezett azt árokban folyó kis patakba, sf teljesen fejreállva nyugodott S meg. < A gépkocsivezető fülkéjé- ? ben ülő három utasnak semmi < Szüreti feivanulásJGyöngyösön 1958-ban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom