Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
T 4 NÉPÚJSÁG 1959. szeptember 1., kéé# Néhány szó az udvariasságról SlfiMÜbXkü tapasztalai? Egy beszélgetés, amikor a kalauz azzal zárta le a kérde- zősködések számára közömbös sorát, hogy legyintett és azt mondta: — Hiába panaszkodnak, kérem az utasok, mi mindig ügy bánunk velük, ahogy ök a kocsik személyzetével. Ennyi volt csupán a meggondoltalak éppen nem mondható felelet, s ez elég szomorú, Az illető már esztendők óta járja a vidéket kalauzi minőségben, s ez éppen elegendő idő ahhoz, hogy aaár egy kis tanulmányt is összeállíthasson az utasok lélektanáról. Hányféle típus van közöttük, hányféle idegzetű, akikhez meg lehet találni az utat egy-két megnyugtató, magyarázó szóval, sokszor csak a segítő szándék megmutatásával is. Van, akit a tömötten közeledő kocsi láttán hihetetlen idegesség fog el, hátha lemarad, s nem tudja elintézni esetleg sürgős, fontos dolgát, más ember már a várakozás alatt kezd türelmetlenkedni, arra gondolva, hátha valami műszaki hiba miatt nem is érkezik meg a busz. s elkésik munkahelyéről, a harmadikat csomagjai elhelyezésének gondja aggasztja, a negyedik kisgyermekkel utazna, s számítgatja. vajon kap-e ülőhelyet, ha felszáll a kocsira. Nemcsak szolgálati, de emberi kötelességük lenne hát a kalauzoknak — akik végeredményben nem holt anyagot, hanem mindenre reagáló embereket szállítanak — az olyan magatartás, ami nem adna panaszra okot, legtöbb esetben nagyon is jogosan. ITT VANNAK mindjárt a példák. A levelek hosszú sora, amelyek nem névtelenül, csak úgy a nagyvilágba, felelőtlenül, áskálódva érkeznek nap mint nap. Panaszokkal vannak teli az autóbuszok Kalauzainak gorombaságáról beszélve. Egy utas az ostorosd járat vezetőjének erősen kifogásolható viselkedéséről ír. „Pénteken réggel,negyed hét órakor, amikor beérkezett az ostorosi busz, ott voltam a megállónál-’ — hangzik a többi között a panasz. — „Rengeteg felszállni szándékozó utas volt. Közöttük egy olyan asszony is, akinek nemrégen eltörött mindkét lába, bottal jár, s nagyon nehezen. Amikor a busz megállt, a vezető kiszállt és kijelentette, hogy a kocsi nagyon zsúfolt, nem tud senkit sem felvenni. Indult is tovább, otthagyva a fájós lábú öreg nénit, aki hiába kö- nyörgött, hogy nem tud gyalogolni, s nagyon fontos doiga van. Néhány lépéssel távblabb azért mégis megállt ismét a busz, s a vezető felvett egy utast, egy fiatal lányt, valami Ismerősét. Számára ő fontosabb volt, mint az öreg, beteg ember.” Ez tulajdonképpen nem is annyira' udvariatlanság az idősebb, s ráadásul beteg lábú emberrel szemben, hanem egyenesen embertelenség. DE MIT MOND a másik levél. amely a Szücsin át közlekedő busz kalauzról szól ? Ezt: „A menetrend szerint Gyöngyösről délután négy órakor induló autóbusz egy órai késéssel érkezett meg Szűcsibe. Négy utas várakozott már türelmetlenül a községben, a megállónál, s amikor a kocsi megállt, megdöbbenve látták mindannyian a percek alatt lejátszódó, a kalauz végtelen udvariatlanságáról tanúskodó jelenetet. Egy ötven év körüli nő akart ugyanis leszállni en- hél a megáimnál a buszról, a kalauz azonban nem engedte csupán a2zal az indokkal, hogy a következő megállóig váltott jegyet, utazzék hát addig. De ha mindezt szép szóval tette volna! Lefogta mindkét kezével a nő karjait, s. egy szolgálaton kívüli társával durván visszalökdöste a nőt a kocsi belsejébe, hiába bizonygatta az, hogy a családja itt várja, jegye is idáig szól, s nem akar három Kilométert visszagyalogolni." Erről jó-lett volna bővebbet is megtudni, vajon, hogy vélekednek a 34-es AKÖV-nél a kalauz viselkedéséről, ám lassan egy hónapja, hogy a vizsgálatot kérő levélre még egy sor válasz sem érkezett. Ezek szerint elmarad a goromba kalauzok felelő6ségrevonása a Következő két esetben is: AZ EGYIK a Gyöngyös— Heves között közlekedő buszon történt. Egy pedagógusnő igyekezett volna ezen a napon Boconádra, s a felszállásnál magával sodorta a tömeg, így jutott fel a kőcsira. „Pali bácsi", a busz vezetője, ezekkel a szavakkal fogadta, mikor meglátta: — Szemtelen tolakodó majd megismerem én még magát! — pedig tolakodásról szó sem volt a szinte fellökött asz- szony részéről, hanem inkább egy óriási adag modortalan- ságról „Pali bácsitól”. A másik sajátos eset emléke néhány zenész — akik társadalmi munkában járnak műsorokat adni a gyöngyösi XII- es aknától, — szája ízét keserítette meg a mátraszentimrei járaton. A zenekar egyik tagja tangóharmónikájával együtt akart felszállni a buszra, miután a nagy és kisdobot már elhelyezték a csomagtartóban. Egy tangóharmóika értéke: 4600 forint, s ráadásul köny- nyen tönkre is megy. Rongálódásának kijavítása ugyancsak nem fillérekbe kerül. Érthető hát. az utas kívánsága, s érthetetlen volt az a goromba visszautasítás, amellyel kérésének előadása után találkozott a busz vezetőjének részéről. „Nem bánom én, ha 20 000 forintba is kerül a harmónika, a kocsiba akkor sem viszi be” — mondta, s nem látta be, hogy a kocsiban már több olyan terjedelmű csomag is van, mint amekkora a harmónika volt. A hangszer nagysága ellen tehát már ezért sem lehetett kifogása. A harmónikás utas nem vitatkozott tovább. A kalauz azonban megdühödve — ki tudja miért, — a dobfelszere- lést is kiszórta (szabályosan) a csomagtartóból, úgy, hogy a kisdob egyik bőre nagy helyen be is szakadt. MEDDIG TART ez így? Felvetődhet jogosan ez a kérdés, mert amenyire megbecsülést kívánnak az autóbuszkalauzok és vezetők az utasok részéről maguknak, annyira nem adják meg ők azt másoknak. Pedig, ha még szigorúbban vizsgáljuk ezeket az eseteket, azt is hozzá kell tenni, hogy végeredményben ki kiért van? Az autóbusz az utasokért, vagy fordítva. — ger. Az első csengetés... 1959. szeptember 1., kedd 1919. Megalakult az Amerika} Kommunista Párt. 1939. A fasiszta Németország megtámadja Lengyelországot, ezzel megkezdődött a második világháború. 1920 Libanon önállóságának prok- lamálása. O Névnap ~ Ne feledjük: szerdán: ISTVÁN j-mut — 159-CEL TÖBB erőgép kezdi meg az őszi munkákat a megye gépállomásain az ősszel, mint az elmúlt évben. A gépállomások gépparkja általában megjelelő, jó állapotban van. — KÖZEL 100 EZER forintot kapott dinnyéből a nagyfügedi Dózsa Tsz, Az idén 12 holdon termeltek dinnyét és különösen a görögdinnye sikerült jól. — 1000 HEKTOLITER mustra szerződött a napokban az aba- sári Üj Elet Termelőszövetkezet. Idei termésük megközelíti a tavalyit. — HARMINCKÉT törzskönyvezett, vemhes üszőt vásárol a makiári Béke Termelőszövetkezet. Az állatok a jövő héten érkeznek meg. — A GYÖNGYÖSI borkóstolóban az árváltozást követő második napon a szokásosnál háromszor több bor fogyott el, napi forgalmuk meghaladta a 4000 forintot. A borárak csökkenése ut ' • egész megyében megnőtt a borforgalom. Mozik műsora: EGRI VÖRÖS CSILLAG Szerelem csütörtök EGRI BRÖDY: Szigetlakok EGRI KERTMOZI Megtört a jég GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Odüsszeusz GYÖNGYÖSI PUSKIN Rendkívüli történet, I—II. vész GYÖNGYÖSI MÄTRA KERTMOZI Az utolsó paradicsomi HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Hajdúk esküje HATVANI KOSSUTH Tájfun Nagaszaki felett HEVES Nincs előadás PÉTERVÁSARA Gitáros lány FÜZESABONY’ Régi idők mozija AZ ISKOLA SZÉLES, hűvös ] folyosói kihaltak, néptelenek voltak. És üresek az iskolapadok a tantermekben. Nem hallatszott a csengőszó sem. A harsány, szapora áramütések Sem jelezték a szüneteket, az újabb órák kezdeteit. Csak a tanárok, a pedagógusok ültek le nap mint nap a tanári szoba asztalai mellé. Számítgattak, tervezgettek, az új iskolai év tanterveit, tanmenetét állitották össze. S ma ismét katedrára állnak a tanárok, megtelnek újra a barna padok. Nagy Sándor, a Pedagógiai Főiskola gyakorló, általános iskolájának fiatal, magyar—orosz szakos tanára n’őször áll diákjai elé. Először lép fel a tanári dobogóra, Huszonhárom éves, magas sötétbarna hajú, mindig mosolygó fiatalember. Diplomáján még fel sem száradt a tinta... Most az idén fejezte be tanulmányait az Eötvös Lorúnd Tudományegyetem bölcsészkarán, magyar—orosz szakon. Utolsó vizsgája június 7-én volt, Pedagógiából államvizsgázott. 1958-ban végezte el a Pedagógiai Főiskolát, Diplomát kapott. De több és tökéletesebb tudásra vágyott: különbözeti vizsgákat tett lfe és beiratkozott a Tudományegyetem bölcsészkarára, negyedéves magyar-orosz szakos hallgatónak. Egy évig volt egyetemista Pesten. NEHÉZ VOLT a búcsú. Nehéz volt megválni az egyetem padjaitól, évfolyamtársaitól, akikkel együtt koptatta az egyetem Iéocsőit, az egyetem padjait. Nehéz volt búcsút venni a fővárostól, a Ménesi úti Eötvös Kollégiumtól, az ismert, kedves helyektől. Hány és hány feledhetetlen emlék szálai fűzték már ide. S ezek az emlékek még nagyon frissek, nagyon elevenek benne. Lágymányos... Móricz Zsig- mond körtér,,. Mennyire megszerette ezt a kamaszodó új városrészt. Ménesi út.., platánok, jegenyék, akácok, olajfák. Sehol másutt nem szebb a tavasz, sehol másutt nem illatosabbak a kertek, Kollégium... mennyi átvirrasztott és mennyi áttanult élszaka. 'í'áiisai már rég aludni tértek, ő mé<f ott maradt könyvei, jegyzetei fölé hajolva és tanult. Tanult erős akarattal. Tudta, hogy miért. Hivatásának Választotta a pedagógus pályát, az értelem, a tudós hirdetését a gyermeki lelkek formálását. Szülővárosában. Egerben kapott tanári állást. Fizetése nem sok. 1300 forint, plusz e gyakorló működési díj. 250 forint. Szülővárosában tanít. Ott, ahol maga is tanult, ahol felnőtt, leérettségizett és főiskolai diplomát szerzett, SOKSZOR ELGONDOLTA már az első tanítási napot, az első órát. amikor fellép a tanári dobogóra. Leül a tanári asztal mellé. Szemben vele, a padokban — tanítványai. És ő beszól, beszél, tanítja majd a fiatal gyerekeket a magyar és az orosz nyelv ismeretére. Furcsa és jóleső érzés. Kicsit fél is tőle — hátha nem sikerül a kezdeti bemutatkozás. Állt már diákok előtt a Tudományegyetem gyakorló iskolájában. a hospitálási órákon. Valahogyan más volt az. gyakorlati vizsga. Tanárai, a gyakorló iskola pedagógusai figyelték akkor minden szavát, mozdulatát: megéllja-e majd a helyét egyedül is a tanári asztal mellett? Most az élet, diákjai vizsgáztatják majd — valóságosabban. Ezt a vizsgaeredményt már nem írják be az indexébe, nem adnak róla semmi okmányt. Diákjainak félévi, évvégi eredményei mondják majd el: milyen tanár válik belőle, hogyan tudja tovább adni azt az ismeret- anyagot. amit az egyetem padjaiban szívott magába éveken át. És ez a bizonyság lesz az egyedüli mérvadó, az egyedüli útjelző, ami irányt szab elkövetkező éveinek. NÉHÁNY NAP MÉG... És kitárulnak a tantermek ajtajai, a folyosók zsongó, zsivaj gó lármájába beleharsan a csengősző. Tanulni hív minden diákot! S az első csengetés őt. Nagy Sándort is hívja majd a tanári dobogóra, felelősséggel, lelkiismerettel — egy teljes emberi életre. (patak y) Pi/er UK VÚdtotír 49. — Csak egészen nyugodtan, itt a mi körünkben úgy érezheti magát, mintha a gyóntató székben ülne. Amit nekünk elmond, azt soha nem fogja megtudni senki se. Férfi van a dologban? Az aggszűz rikácsolni kezdett: — Kikérem magamnak ezeket a gyanúsításokat! Én tisz- teséges nő vagyok! Soltésznak erélyesen kellett fellépnie, hogy elejét vegye a kitörni készülő rohamnak: — Figyelmeztetem, hogy a Keresztény Front politikai igazgatóságának vezetőjével áll szemben. Ha nem férfi, hát nem férfi, nem kell mindjárt patáliát csapni. A szomszédok biztosan meghallották a hangját, olyan vékonyak ezek a pesti házfalak ... Kemenes Erzsébet felsikol- tott: — Te jó isten, még hírbe hozr>."k! Soltésznak erőt kellett vennie magán, hogy ne dobja ki a honleányt s ebben nem annyira a keresztényi szeretet, mint az « gondolat segítette, hogy végeredményben a jó Erzsébet havi «iáz forintot ad a Keresztény Front szent céljaira, helyesebben mondva a Soltész- konyn.t.-a. — No, miről van szó, Erzsébetem? — Csak azt szeretném megkérdezni. hogy az „előtt”-öt egy t-vel írják-e vagy kettővel. Soltész csak nehezen fojtotta el mosolyát, Hontváxi Miklós, a volt jezsuita páter pedig sürgősen szája elé emelte zsebkendőjét, de egy pillanatra hallatszott kuncogása. Soltész komolyan mondta: — Két t-vel testvérem. Nagyon helyes, ha ilyen gondosan folytatja tanulmányait, hiszen a feladat, a „Magyar nők tükre” című lapunk szerkesztése, amelyet magára bíztunk, nem lesz könnyű. No lássuk, mit írt? Kemenes Erzsébet büszkén olvasta: — Felötlött bennem a gondolat, hogy a Gellérthegy tetején levő Szabadság-szobrot nem nézem meg közvetlen közelről. Valahogy ránehezedett az egész városra ez a kőtömeg ... — Kitűnő — mondta Hont- vári Miklós, akinek a betűszolgálatosok között a legnagyobb feladatot szánták. Öt bízták meg a Keresztény Front majdani politikai napilapjának szerkesztésével, s ráadásul még a „Keresztény Front Országos Propaganda Központjának” vezetésével is. — Kitűnő bizony — mondta Soltész —, nemde, uraim? —. nézett kérdőn Mesikre és Ge- borára, úgyis, mint majdani főszerkesztőkre. Mesik az „Üj Rend”, Gebora pedig a „Verőfény” című lap próbaszámait „főszerkesztette”. Mesik és Gebora is bólintott: nagyszerű, micsoda hasonlat! — No jó, akkor nézzük csak egy kicsit aprólékosabban. A főszerkesztő testvérnö hány t-vel írta azt, hogy „ránehezedett”? — Kettővel. — Nagyszerű. És miért? — Azért, mert ha az „előtt”-et két t-vel kell írni, akkor azt is, hogy ,,ránehezedett” ... — És miről szándékozik legközelebb írni? — Egy nagyszerű ötletem van. Arról szeretnék írni, hogy van egy becsületes kiskereskedő ismerősöm, aki most á KÖZÉRT-nél dolgozik. Ez a derék magyar ember, ahol csak lehet, megkárosítja a KÖZÉRT-et. S teszi ezt a mi szent célunk érdekében ... — Hát ez is kitűnő — fejezte ki elégedettségét az Előké- szülők Táborának vezére, Soltész. — A mi Erzsébetünk kitűnően halad a sajtótudományok elsajátításában. És páter Hontvári miről szándékozik írni gyakorlásképpen? Én megírom lapuVk majdani vezércikkét arra a napra, amikor a választásokon már győzött a Keresztény Front és sor kerülhet a népi demokrácia vezetőinek felelősségre vonására, bíróság elé állítására, kemény megbüntetésére. — Egyetértek. És van már a cikknek címe? — Van: „A nagy per margójára.” — Kitűnő! önöknek is tetszik, uraim? Gebora és Mesik erre is bólintott. — Hát akkor befejeztük mai összejövetelünket. Énekeljük el a Keresztény Front indulóját! Elénekelték. Az összejövetelek rendezése addig tartott, míg egy szép napon le nem fülelték az egész társaságot. 1956 nyarán valamennyien börtönbe kerültek, folyt a vizsgálat az ügyükben. A börtönben hallották meg az októberi ellenforradalom hírét. — Nemsokára szabadok leszünk — mondta Soltész cellatársának. — Eljött a mi időnk, nemsokára megvalósíthatjuk a Keresztény Front államát. Másnap valamennyien kiszabadultak, s még aznap találkoztak. Az 1956. november 2-i lapok közölték a következő „örvendetes” hírt: Megalakult a Keresztény Front az összes keresztény politikai csoportosulásokat és pártokat egységesítő szándékkal. A Keresztény Front ideiglenes vezetősége tíz évi illegális munkája után pénteken tartja első ülését. Ez az ülés rövid volt, s meg- lehetően viharos. Soltész keserűen panaszolta, hogy annyi már a keresztény, párt, mint az égen a csillag, s kemény küzdelmet kell majd vívniok, hogy elismerjék elsőbbségüket, s uralkodásukat. Jenőfi sokkal iobbkedvű volt: — Az a fő, hogy vége a népi demokráciának! A többi már jön magától, kedves bátyám! Erie Soltész arca is felderült: — Igazad van, testvérem. Ami a szemünk előtt végbemegy, az valóságos csoda. Bizonyos vagyok abban, hogy a magyar nép követ majd bennünket most, hogy legálisan léphetünk fel. Nos, uraim, ne iS vesztegessük sokáig az időt, siessünk eminenciás urunkhoz, Mindszenty hercegprímásunkhoz budai palotájába és üdvözöljük, annál is inkább, mert elképzelhetőnek tartom, hogy majd őt választjuk királynak/ Soltész méltatlankodott, mert a hercegprímás nem ért rá őt fogadni. De kiüzent, hogy minden rokonszenve a Keresztény Fronté, s hétfőn várja őt palotájában, akkor majd hosz- szasabban beszélgetnek. Soltész nagy bánatára hétfőn már nem látogathatott el a budai várba, Mindszenty hercegprímáshoz. Mindszenty ekkor már az amerikai követségen volt, A történelem szele kisöpörte budai rezidenciájából, ahol mindössze két és fél napig trónolt, abban a balga hitben ringatva magát, hogy elérkezett az ő ideje. A Keresztény Front azonban a továbbiakban is ragaszkodott a hercegprímáshoz. Az ellenforradalom leverése után is sűrűn találkozott az Előké- szülők Tábora: vitatkozgattak, töprengtek, hogy mit kellene tenni. Szó, ami szó, nem voltak megelégedve Mindszenty rádióbeszédével. Nagyon drasztikusnak tartották. Lám, milyen jó lett volna, ha a hercegprímás úr tudomására hozhatták volna a Kerosztény Front politikai elképzeléseit, amelyben mégiscsak sztaniol- papírba van csomagolva a lényeg, ami túlságosan durván tűnt elő Mindszenty beszédéből, ellenszenvet váltva ki sok emberből, akiket „megfertőzött a kommunista propaganda”. — Nem baj, majd a legközelebbi rádióbeszédben kivívja a rokonszenvet a herceg- prímás űr — biztatta társait Soltész. — Ez bizonyára így lesz — csatlakozott Soltész véleményéhez dr. Kováts Tibor. —S éppen ezért javaslom, hogy most forduljunk sminenciá-? urunkhoz, hogy még kényszerű magányában olvasit assa levelünket. Tudja meg, ho y mi mellette állunk és legyen tisztában elképzeléseinkkel. 1956 karácsonyán fogtak hozzá a levél megírásához. Hárman írták: Soltész Jenő, Szigeti Imre és dr. Kováts Tibor. Alaposan beleizzadtak, amíg elkészítették. (Folytatjuk)