Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

1959. szeptember 1., kedd nepüjsAg s Emlékezzetek a történelemre: i939. szeptember 1. Húsz esztendővel ezelőtt, 1939. szeptember elsején Hit­ler légierődéi rátörtek az al­vó lengyel városokra. A ha­társorompók reccsenve dőltek le a „Ferdinánd”-ok, a „Tig- ris‘'-ek előtt. A nácj hordák átlépték a lengyel határt, né­met szöges bakancsok tapos­ták a lengyel paraszt vetését. Zuhanóbombázók motorjai bőgtek, hullott a láncosbom­ba, emberek jajgatásától, ha- lálhörgéstől visszhangzottak a lángban álló városok utcái. Húsz esztendővel ezelőtt kez­detét vette a második nagy világégés, a második világhá­ború, hogy emberek tízmillióit gyilkolja halomra a halál a háború arénájában. 1939. szeptember elsején fe­szes német katonák verték a díszlépést a berlini platzokon, a ledőlt határsorompók mel­lett. Menetelt a „keresztyéni megváltást" hirdető regiment, előre, Kelet felé — Moszkva irányába. A szemekben a döb­benetes fanatizmus, az őrül­tek vak hite tüzelt, hevített. Danzig volt az első város... Aztán sorba következett a többi: Varsó, Oradur, Lidice: Hollandia, Dánia, Franciaor­szág, a Benelux-államok vá­rosai. Pusztulás, romok üszkös halmaza jelezte útjaikat. Szu­ronnyal átdöfött csecsemők ártatlan, hótiszta testén tapo­sott a lakkozott tiszti csizma. Döbbenetes erejű víziók, meg­rettentő látomások: földi od- vakba bújtakról, megfagyot­takról, éhenhalókról, meg- becstelenített és meggyilkolt szüzekről, tehetetlen öregek­ről. „Hunde, wollt ihr ewig leben?!” — Kutyák, örökké akartok élni?! — kiáltják a feketekesztyűs gyilkosok kér­lelhetetlen artikulációval a zokogó, jajveszékelő tömeg­nek. És újabb ezrek, tízezrek lá­ba alatt nyílik meg a náci lá­gerek fürdőinek vaslemeze. Emberek égnek el a nagyfe­szültségű áramok lángjaiban. De már torzul a mosoly az ajkakon. Sztálingrád... a 6. német hadsereg körül örökre és kérlelhetetlenül bezárul a gyűrű, a szovjet hadsereg harapófogója. A Führer utolsó pillanatban is biztatja kato­náit: „Ennek így kellett tör­ténnie! Pusztulástokat kato­nai szükségszerűség kívánta __” És megindult a szovjet had­erő. Az első csapást, a többi végzetes kilenc csapás követte. A szovjet katonák Berlinig nyomultak előre. Saját bar­langjában fojtották meg a fa­siszta fenevadat. 1939. szeptember elsején még nem gondoltak Hitleré1.? Sztálingrádra. A második vi­lágháború kezdetén nem szá­moltak a csúfos vereséggel, nem érezték azok történelmi jelentőségét. A hitleristáknak nem voltak ilyen gondolataik. A vezérkarban piromániás őrültek voltak, s a hadsereg, a nép: félrevezetett tömeg. Hitler kezébe az amerikai, az angol, a francia imperia­lizmus adta a tűzszerszámot, hogy az európai kontinens ke­leti felét lángokba borítsa. Münchenben dobták áldozatul Csehszlovákiát a telhetetlen gesüknek a nagy „antifasiszta kereszteshadjáratban’’. 1939 márciusában a nyugati hatalmak Moszkvába is el­küldték külön megbízottaikat, hogy egy antifasiszta szövet­ség létrehozásáról tárgyalja­nak. Képmutatás volt ez a világ felé! Mert a moszkvai tárgyalás csak szégyenteljes komédia volt. álarc, amelynek árnyékában Hitlerrel paktál- hattak Churchillék. Az emberiség nem felejtette el 1939. szeptember elsejét, és nem felejtette el azoknak a nagyhatalmi politikusoknak nevét sem, -akik lehetővé tet­ték a gyilkosok orvtámadását. Nyugat szándékai nem vál­toztak München óta. Ameri­ka vezetőköreiben ma is ke­reszteshadjáratot hirdetnek a háború kardinális urai, ame­rikai—német kereszteshadjá­ratot a szocializmus ellen. Esztelen anakronizmus ez, és végzetes, kockázatos kataszt­rófát szülhet. A Szovjetunió és a közel egymilliárd embert számláló szocialista tábor — a kommu­nista eszmék térnyerésének bizonyítéka. Minden eszközzel rendelkezünk ahhoz, hogy ha­lálos, megsemmisítő csapást mérjünk bármilyen agresszor- ra, aki kezet merészel emelni nemzeteinkre. A szovjet—amerikai tárgya­lások megoldhatják a hideg­háború problémáját és remél­jük, új történelmi szakasz nyílik az emberiség történeté­ben. Mert nem feledkezhetünk meg a húsz évvel ezelőtti tá­Dachau, Buchenwald, Bir­kenau, Auschwitz, Mauthau­sen — Koncentrációs táborok. A gázkamrák, a krematóriu­mok árnyékában, az árammal telített szögesdrótok szövevé­nyei mögött zsidók és kom­munisták százezernyi tömege. Sok százezer halálraítélt. Ke­retlegények szortírozzák az embereket. Családokat szakí­tanak szét, anyát és gyerme­két tépik el egymás görcsös öleléséből. Nő az áldozatok légiója baloldalt. Hány és hány embert küldtek el a ná­ci hóhérok balra, a túlsó bal­ra — a halálba —, ahonnan nem tértek vissza soha többé. fasiszta minotaurusznak. Cseh- madás tanulságairól, arról, Szlovákia volt az ára annak, hogy 1939. szeptember elsejét hogy a nyugati nagyhatalmak 1945. május kilencediké kö- megnyerjók Hitlert szövetsé- vette. P. D. A NövényTédő Állomás Is részt vés* a Mezőgazdasági kiállításon A megyénkben működő Nö­vényvédő Állomás is képvi­selteti magát a 63. Mezőgaz­dasági Kiállítás és Vásáron, ezért nagy ütemben végzik az előkészületeket. A kiállításon bemutatják a főleg szőlőtermelő gazdasá­gokban és termelőszövetkeze­tekben ma már nélkülözhetet­len meteorológiai állomási, továbbá a különböző rovar és gomba kártevőket és kártéte­leit, s az ellenük való modem védekezés módszereit. Egy szám és néhány mondat Az erdőgazdasági dolgozók segítségével Megyénkben a tavasszal fel­futó és alakult termelőszövet­kezetek jelentős építkezések­be kezdtek az állatok, termé­nyek közös elhelyezésére. Az építkezések azóta megkezdőd­tek, sok helyen már befeje­zéshez közelednek. A szüksé­ges anyagiakat egyes termelő- szövetkezetekben saját erőből tudják fedezni, . de vannak olyan termelőszövetkezetek is, ahol ez meghaladja erejüket. A nehézségek leküzdésében nem maradnak egyedül —, segít szövetségesük, a mun­kásosztály. Az erdőgazdasági dolgozók — látva a s aradi Kossuth és. az Üjlőrincfalvi Május 1. termelőszövetkezetek problémáit — elhatározták, hogy önköltségi áron, társa­dalmi munkával építenek egy 20—20 férőhelyes sertésfiazta- tót. Az építkezés munkáit azóta megkezdték, s a tervek sze­rint október elején átadják rendeltetésének az új sertés- fiaztatókat. Hely kell a bornak Országos viszonylatban nagy problémát jelent a bor táro­lása. A múlt év jó termése után ez az év is jó termést ígér. A bort tároló hordók és pincehelyiségek még a tava­lyi borral vannak telítve. A Hatvani Konzervgyárban elő­reláthatóan a tavalyi mennyi­séget, 130 vagon mustot sűrí­tenek majd, hogy könnyítse­nek a pincegazdaságok hely­zetén. A szám 23. 1959. augusztus 23. A baleseteket összesítő könyvben ez a nap, amit úgy tartanak nyilván a rendőrsé­gen, hogy a legutóbbi hetek­ben megtett szigorú intézkedé­sek nyomán ekkor szűnt meg a különböző közlekedési sze­rencsétlenségek hosszú, bslát- hatatlannak látszó sora, s az­óta nem is fordult elő egy sem a megyében. Az intézkedés, úgy látszik, mégsem volt hiábavaló. Ha azonnal nem is. valamivel ké­sőbben meglátszik eredménye. A közlekedést ellenőrző rend­őrök örömmel újságolják, hogy különösen nagy arányú a javulás az ittas vezetés te­rén. Már nem egy alkalommal találkoztak olyan motorossal, aki, ha megállt egy italbolt előtt gépével, s meglátta a rendőrt, messziről is odakiál­totta: csak kifliért megyek, mert éhes vagyok. Az egyetlen baj még a fővá­rosból, vagy a más vidékről érkező gépkocsivezetőkkel, motorosokkal van. Nem na­gyon akarják tudomásul ven­ni azt. hogy az Eger környé­kén tett kirándulások alkal­mával elfogyasztott bor már mennyi balesetet okozott. So­kan helytelenítik a rendőrség szigorú intézkedését, s inkább azt javasolják, vezessenek be olyan rendszert, mint amilyen egyes nyugati államokban van. Engedjék meg, hadd igyék annyit a vezető, amennyihez kedve van, engedjék meg azt is, hogy ittas állapotban vezes­sen, de ha valamilyen balese­tet okoz, akkor ha kell, még húsz esztendei börtönbüntetést is kaphasson. Az ilyen okoskodóknak csak egyként lehet válaszolni. A mi szocializmust építő társadal­munkban nemcsak szólam az, hogy a legfőbb érték az em­ber, sha a különböző munka­helyeken nem az, akkor miért legyen éppen a közlekedés ki­vétel? Miért kelljen az utcán nyugodtan haladó gyalogosnak egy-egy útkereszteződésnél at­tól rettegnie, hogy egy ittas gépkocsivezető bármelyik pil­lanatban elgázolhatja gépével. A megyei rendörfőkapitány- ság intézkedése nagyon is he­lyes volt — ezt bizonyítja a balesetek sorozatának megszű­nése. Most már csak az kell. hogy a Heves megyei gépko­csi- és motortulajdonosokon kívül szigorú kézzel és eljá­rással fékezzék meg a fővárosi és vidéki, a mások épségét és saját biztonságukat is semmi­bevevő gépjárművezetőket is. (w) 19-es veterán előadása a sorköteles fiataloknak Jól sikerült előadást tartott Heidrich Márton elvtárs. a volt 39-es dandár egykori vöröska- tonája. a füzesabonyi kultúr- házban sorozáson levő fiata­loknak. A fiatalok nagy figyelemmel hallgatták az egvkori vöröska­tona előadását, több kérdést is feltettek az akkori hadsereget illetően, amelyekre szívesen vá­laszolt a jelenlevőknek. (Szigetváry) Megkezdték az fisz! munkát megyénk termelőszövetkezeteiben Megyénk termelőszövetkeze­teiben lelkiismeretes felkészü­lés előzte meg a nyári mun­kákat, ezért mindenütt gyor­san és jó minőségben tudták ezt elvégezni. Az aratási, be- hordási, majd a cséplési mun­kából felszabaduló gépek megkezdhették a tarlóhántást. A traktorosok jó munkájának eredményeként jól, halad a vetőszántás megyénk termelő­szövetkezeteiben. Ahoi a föld- rendezést már befejezték, ott a már kialakított nagyüzemi táblákon folyik a munka. A füzesabonyi járás terme­lőszövetkezeteiben 6900 holdon végezték el a vetőszántást. A | poroszlói Béke Tsz 60 holdon | végzett másodvetést repcéből. A dormándi Vörös Hajnal 200 köbméter kukoricát siiózott. A pétervásári járásban még a tarlóhántást végzik. Nyoic DT lánctalpas és hat Zetor végzi a munkát. Ezt a mun­kát ugyancsak a jövő hónap közepére fejezik be, de több termelőszövetkezetben már végeztek másodvetést. Az ősz­szel beinduló ivádi Űj Élet Tsz-ben 10 holdon vetettek takarmányrépát, silókukoricát és az Ivádi Dózsa Tsz-ben 6 hold silót vetettek és uborkát is ültettek. j A kiskörei Dózsa Tsz-ben I— befejezve a nyári mély­szántást — 45 holdon végez­tek másodvetést silóKukoricá- ból. Hevesen a Haladás és az Ezüstkalász termelőszövetke­zetekben első közös tevékeny­ségük, a tarlóhántás után kö­lest és silókukoricát vetette*. A hatvani Búzakalász Tsz- ben kukoricát, silókukoricát, muhart és kölest vetettek má­sodvetésként. A sztixséges ve­tőmagot közösen összeadott pénzből vásárolták. Az ugyan­csak hatvani Béke Tsz-ben 10 holdon vetettek silókukoricát, Éppen tíz esztedeje történt. Mezötárkányon a volt uradal­mi cselédek, újgazdák, és sze­gényparasztok egy lelkes kis csoportja nagy dologra szánta el magát. Tíz évvel ezelőtt, augusztus 20-án mondták ki először, hogy ezután pedig kö­zösen gazdálkodunk. Jóformán a semmivel kezd­ték. Saját szegénységünket adtuk össze annak idején — így em­lékezik vissza a kezdetre Ondó Miklós bácsi, a szövetkezet egyik veterán alapító tagja. Munkához láttak hát. Nem volt könnyű dolguk, de amint tel­tek az esztendők, egyre inkább gyarapodtak. A sok-sok fárad­ság, a szorgos munka kama­tostól gyümölcsözött. Ez a szorgalom és igyekezet jellemzi a munkájukat ma is, amikor a tízéves jubileumra való készülődést összekapcsol­ták a pártkongresszus tisztele­tére tett szívből jövő felaján­lásokkal. Az ő életüket és mun­kájukat mutatjuk be az aláb­biakban. ★ Kazalban állt már az idei termés. A tagság éppen arról tárgyalt, hogy melyik csép­lőgépet hívjál? majd ide. A tárgyalás közben egyiküknek jó ötlete támadt. — Tudjátok mit, — mondta — olyan cséplőgépet hívjunk, amelyiknél nincsenek cséplő­munkások. Elvégezünk mi min­den munkát a gép körül, és akkor a közösnek, tehát ne­künk marad meg a cséplőmun­kások része. — A vezetőség számolni kez­dett. — Nem is olyan rossz — mondták örvendezve, mert ez éppen 80 mázsa búzát jelent a szövetkezetnek. Tíz esztendeje kezdték Képek a mezőtáekányi Szabadság Tsz életéből Egy másik példa: Tavasszal a tagság lelkes szavakkal szor­galmazta, hogy vessenek mi­nél előbb több kendert. A ve­zetőség, amely hallgatott az okos szóra, nem bánta meg. Tizenöt holdat vetettek be ez­zel a fontos ipari növénnyel, és éppen a napokban fejezték be a bő termés aratását. Soha ilyen örömben nem volt részük, mint amikor a jó termés lát­tán kiszámították, hogy a 15 hold tiszta jövedelme kerek 110 ezer forint lesz. Lám, a tagság öntevékenysége, lelemé­nyessége és fáradságot nem ismerő szorgalma meghozza a maga gyümölcsét. ★ Gyakran ellátogatnak mos­tanában a patronálok a szö­vetkezet tanyájára. Kovács János elnök meg is van velük elégedve. — Eddig is patronáltak ben­nünket, de az legtöbbször csak papíron szerepelt, formális volt. De most. ehhez fogható támo­gatást még nem tapasztaltunk. Az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat iolgozói kiépítették a tanyában o vil­lamos vezetéket, rendbehozták, és üzemkész állapotba helyez­ték a daráló villanymotorját, vontatójukkal segítettek a be­hordanál, és az állatgondo­zók munkájának megkönnyí­tésére szivattyút szereltek a kútra. A budapesti Duna Cipőgyár dolgozói sem vonják ki ma­gukat a segítségadásból. Űk villamos búvárszivattyúkkal akarják felszerelni a kutat, ezenkívül a budapesti sörgyár­ból értékes abraktakarmányt, sörtörkölyt szereznek a jószág- állomány számára. De nemcsak a Szabadság Tsz, hanem a többi, és az egész község is érzi a lelkes patronálók segítő munkáját. A termelőszövetke­zeti község dolgozói most már világosan látják; hű szövetsé­gesük. és igaz barátjuk a mun­kásosztály. ★ A tíz év alatt gyökeresen más lett az emberek élete, gon­dolkodásmódja a szocialista közösség nagy nevelőiskolájá­ban. Itt nem csupán arról van szó, hogy Zsóka András tisz­tességesen felnevelte gyerme­keit, hogy házat vett, s hogy többen is új házzal rendelkez­nek. Más lett az életük abban is, hogy fogékonyabbak lettek az új iránt. Sok egyéni gazdától saját fülemmel hallottam, amint le­becsüli, sőt kineveti a hibrid kukorica termesztését. Itt a tagság nem is akar mást, mint hibrid kukoricát termelni. S hogy ez mennyire igaz, bizo­nyítja, hogy már a háztáji föl­dekről is régen kiirtották a régebbi fajtákat, és mindany- nyian csakis fajtiszta Óvári 5-ös hibridet hajlandók vetni. Új otthonra találtak és új életet kezdenek azok a cigá­nyok, akik itt dolgoznak. Pu- soma Zoltán, Kállai Bertalan, Kökény Tibor és a többiek szorgalmát sok-sok munkaegy­ség dicséri már. Hogy miben változott meg az életük? Elő­ször is megkeresik és beoszt­ják az egész évi lrenyémekva- lót. Megszűnt tehát a kóborló, kéregető életmód. Csaknem mindegyiküknek 2-3 hízó röfög az ólban, javítgatják a házai­kat, ruházkodnak, rádiót vesz­nek és így tovább. Tervszerűen és beosztással gondolnak a hol­napra, s megszűnt az a sors, hogy csak a mának éljenek. Az új környezet, a szocialista kö­zösség elvezette őket az em- berréválás útjára. ★ A szövetkezet tagjai a tíz év alatt nagyon jól megtanulták, mert lépten-nyomon érezték, hogy mivel tartoznak a párt­nak. Örömmel fogadták hát az egyik patronáló vállalat igaz­gatójának javaslatát, hogy ők is indítsanak kongresszusi mun­kaversenyt. Elkészült a fel­ajánlás, amit tettek követtek, s íme, itt az eredmény. Vállalták, hogy aratásra be­fejezik a növényápolást. Szóról szóra eleget tettek, mert minden talpalatnyi kapásnövény szé­pen megmunkálva, szakszerűen gondozva érte meg az aratást, ígéretet tettek silózásra is, s nemrég 45 köbméter vegyes silót készítettek el a szarvasmarháknak, ezt meg­előzően pedig 12 köbméter zöld lucerna és borsó silót raktak el a sertésállomány téli táplálására. Vállalásukhoz hí­ven rendezték ez évi adójuk 80 százalékát, kifizették a gépi munka diját, a cséplés után azonnal átadtak 220 mázsa adóbúzát, sőt még ezenfelül is adtak el gabonát a Termény­forgalminak. Nem maradnak adósok vállalásuk utolsó pont­jával sem, amely szerint a betervezett termésátlagokat miiidenből egy százalékkal túl­szárnyalják. Búzából például 12,80 mázsás holdankénti át­laggal túlteljesítették ezt a fogadalmat, s a várható ter­mésátlagok arra engednek kö­vetkeztetni, hogy itt is becsü­lettel eleget tesznek az adott szónak. Erre kötelezi őket a hála és hűség érzése. ★ Egyre szaporodnak a be­jegyzések Halász Lászlóné könyvelő bevételi naplójában. A sörárpáért kapnak 74 ezer forintot, a borsótermés 103 ezer forint jövedelmet hozott. Jól ügyeskedett Sugár Sándor juhász is, mert a gyapjú ára 35 ezer forinttal gyarapítja a közös jövedelmet. A kender­bevétel 110 ezer forint lesz, a cukorrépáért 100 ezer forintot kapnak, a közeljövőben elszál­lításra l?erülő 120 hízó 180 ezer, a 25 hízómarha pedig 150 ezer forintot hoz a házhoz. Súlyos ezrek és százezrek röpködnek tehát a levegőben, amelyek ségy cél, a szövetkezet kasszája felé tartanak. Érde­mes volt jól dolgozni, s most már mindenki ‘tudja, lesz mit osztani az ősszel. ★ Még nem nagy a szövetke­zet múltja, de annál nagyobb és ragyogóbb lesz majd a jö­vendője. Az idei felfejlődés, és a további gyarapodás tervei rö­viden a következők: Mindenek- előtt 1-2 éven belül visszafi­zetik az összes állami hitele­ket és gazdaságilag is a saját lábára áll a kis közösség. Sok hízómarhára kötnek szerződést ezután is, úgyhogy márciustól kezdve már minden hónapban pontosan elszállítanak 10-et. Ezzel elérik, hogy állandó, rendszeres és havonkénti terv­szerű pénzbevételhez jutnak évközben is. Nemsokára építik a 33 férő­helyes juhhodályt, jövőre pe­dig az 50 férőhelyes, magtár- padlásos tehénistállót. Tovább­ra is üzemeltetik a kovács és kerékgyártó műhelyt, a dará­lót, a tejfölöző gépet, és a tagság kívánsága szerint fehér hússertésállományt szereznek be. Ez a hizlalda a fejőzde mel­léküzemágaként kitűnően fog majd működni. Az éltéit idő csak a kezdet volt tehát. A jövő még előttük van. ★ Tíz évvel ezelőtt tíz ember vágott neki a nagy útnak. Egy­szerű proletáremberek,, a párt katonái, akik mindvégig ki­tartottak, s a legnagyobb nehéz­ségek idején is helytálltak. Ök voltak azok, akik itt a faluban mint úttörők, diadalra vitték a szövetkezés ügyét, s akik az ellenforradalom viharában is szilárdak maradtak, s ki mer­ték mondani; mi pedig ezután is csak közösen gazdálkodunk. S most a tízéves évfordulón méltán lehetnek büszkék a hátuk mögött álló tíz eszten­dőre. S hogy még szebb és ra­gyogóbb lesz a jövőjük, hogy még eredményesebbek lesznek az elkövetkezendő évek, arra biztosíték az eltelt tíz esztendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom