Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-05 / 208. szám

i N fcPÜJfeAG 1959. szeptember 5.. szombat Vetélkedés, osztatlan sikerrel V (‘»(‘liszloiák katonai müvészeg* fittes egri szerepléséről EZ A SZÓ ILLIK legjobban a csehszlovák katonai művész együttes — amely Jan Nalepka százados, a Szovjetunió hőse nevét vised — egri, s egyben első magyarországi vendégsze­replésére: vetélkedés volt. Az énekkar, a szólistáit, a táncos fiúk és lányok igazi, egymást felülmúló vetélkedése a kö­zönség, a Pedagógiai Főiskola udvarán felállított * szabadtéri színpad nézőterét zsúfolásig megtöltött városi lakosság és a katonák szívének, tetszésé­nek megnyeréséért. S mindez oly magas művészi színvona­lon, ami csak egyet hozhatott —- s minden várakozás, mér­ték nélkül meg is hozta — az osztatlan sikert. ■* Valóban, az egri közönség, amely már nem egy alkalom­mal adta példáját annak, hogy nehezen enged fel, ritkán, vagy még egyáltalán nem lá­tott együttesekkel szemben, s különösen ..bezárkózik” a Pe­dagógiai Főiskola nagy, huza­tos, s csütörtökön este is igen hideg udvarán — most percek alatt megtalálta a kapcsolatot a vendégművészekkel, azok minden számával. Igaz, ha, már erről szólunk, azt is meg kell mondani, hogy ez nem volt nehéz. Az együttes olyan gondosan összeállított, váloga­tott műsort hozott magával magyarországi vendégszerep­lésére, amely a régi idők, s a ma csehszlovák emberének életéről szólnak, énekkari mű­ben, dalban, táncban. Már az első énekkari szám is nagy tetszést aratott a Kö­zönség körében. Harminckét, a csehszlovák hadsereg egyen­ruháját viselő férfi lépett a színpadra, s a nagylétszámú szimfonikus zenekar kísérete mellett előadott énekkari szá­mokkal oly nagyfokú zenei műveltségről, felkészültségről, hangjuk oly tökéletes tisztasá­gáról adtak tanúságot, hogy már ezúttal is majdnem ismé- telniök kellett. Utánuk táncos lányok perdültek a színpadra, kedves, vidám kompozíciót mutatva be arról, milyen ne­héz, szövevényes, de azért mégis szép a hadseregnél a telefonosok, híradósok mun­kája. Az erős, szárnyaló zen­gésű kórus azt követően a Szlovákiai ünnep című ének­kari mű után egy vidám dalt adott elő az együttes szólistá­jával arról, hogy miként lesz bátor ember a gyáva kéksze­mű klskatonából, utána pedig kedves meglepetésként az Üt­közet békében című magyar filmben ismert katonainduló, a „Szárnya, szárnya a madár­nak“ hangzott fel valóban re­mek előadásban, magyarul s most már óhatatlan volt a fergeteges ismételtei» taps, A MŰSORKÖZLŐK táncjá­tékot jelentettek be, amit az együttes két szólistája adott elő és eseménye a VIT-en, egy futó zápor alatt, s utána játszódik le, és a közönség ez­úttal már magas színvonalú balettben gyönyörködhetett. De nemcsak ez a táncszám váltott ki igazán elragadta­tott tetszést mindenkiből, ha­nem — nyugodtan mondhat­juk — az összes, hiszen mind­egyik egészen újat, mindig gazdagabbat tárt fel a cseh és szlovák nép táncjíulfúráj ának nagy kincsesházaból. A kelet­szlovákiai táncokat például négy fiú és négy lány adta’ elő. ' Viszonylag kevesen vol- 'tak a hatalmas színpadon, s mégis friss tempójú, vidám, gazdag, változatos motívu­mokkal teli táncukkal be tud­ták tölteni az egész nézőteret is, Ugyanilyen gondosan ki­dolgozott, felépített, s tarta­lommal téli volt a Juxo Jano- sikról, a szlovák nép Rózsa Sándorárol szóló kompozíció is, amelynek előadása, s fer­geteges sikere után önkénte­lenül is az a gondolat vető­dött fel: nagyon szerethetik a mai Csehszlovákiában ezt a gazdagokat megrabló, szegé­nyeket segítő embert, hogy ennyire ól még emléke a szí­vekben, s 1952—53 óta, ami­kor egy szlovák együttes már mutatott be életéről Magyar- országon táncjátékot, még to- Vább, még alaposabban ápol­hatták a személye körüli tör­téneteket, amelyelv egyike új feldolgozásban e katonai mű­vészegyüttes műsorára került. A táncosok programjában természetesen nemcsak a nép köréből összegyűjtött, s cso­korba, történetkébe kötött já­tékok szerepeltek. Bőséges he­lyet kapott a ma katonáinak életével foglalkozó jelenet, kép is. Ilyen volt a nagysike­rű ötfetes Menetgyakorlat cí­mű, amely azt mutatta be: bármilyen fárasztó Is a kato­naéletnek ez a része, egy kis pihenő, s a közben hirtelené- ben lejátszott ökölvívó-mérkő­zés vidámsága, játékossága, új, friss erőt ad mindenkinek. A hanyag katona álma meg azt példázta nevettető módon, hogy miként jár az, áld be­csíp, s elalszik, ahelyett,, hogy időben jelentkezne a lakta­nyában. Szép, csinos lányok­kal álmodik, akik ételt. Italt, mindenféle Ínyencséget tálal­nak fel számára, s mikor fel­ébred, ott áll mellette a ké­szültség, viszik a fogdába, A LEGSZEBB, legmagával- ragadóbb azonban — s Itt csú­csosodott ki a remek tánckar igaz művészi tudása — a mű­sort záró tánckép volt. A cseh­szlovák partizánok egyik tá­bora elevenedett meg a nézők szeme előtt, s azokat a pilla­natokat örökítette meg, ami­kor először találkoztak • a nép felszabadítására Indult szov­jet harcosokkal. Megrázó, megrendítő erejű volt az a koreográfia, amely szavak nél­kül, csak a tánc nyelvén is híven tudta tükrözni a két or­szág fiainak érzéseit a találko- ] zás alkalmával. Sok dicsérő s/.ó esett már az együttes tánckaráról, s meg is illetik ezek — ám semmivel sem kevesebb az érdeme a si­kerben az énekkarnak, a szó­listáknak, s a nagyszerű zene­karnak. A már előbb említet­teken kívül csak néhány pél­dát vegyünk még: Schneider Tomaski dalait, amelyeket Csehszlovákiában ma már szinte népdalként ismernek, Milan Novak népdalfeldolgo­zásait, s dalait, Alexandrov: Dal a vörös hadseregről című művének előadását, s a nagyon szépen kidolgozott magyar népdalt, a Lement a nap a maga járásán-t, s mindjárt ért­hető lesz, miért nem akarta az egri közönség leengedni a szín­padról egyetlen alkalommal sem a kedves vendégeket, az énekeseket. AM, MINT MINDEN jó mű­sornak, egyszer, sajnos, ennek is vége lett. Pedig a közönség elfelejtette azt is, hogy nagyon hideg ilyenkor már a szabad­téri színpad nézőtere, s még többet szeretett volna megis­merni a csehszlovák nép kul­túrájából. Az egri helyőrség képviselői, valamint a város hivatalainak, intézményeinek küldöttei az előadás végén át­adták ajándékaikat a kitűnő együttesnek, s vele együtt, ha kimondatlanul is kívánságu­kat: szeretnék, ha a Jan Na­iepka százados nevét viselő művészgárda mihamarabb is­mét ellátogathatna Egerbe. Weidinger László 1959. szeptember 5, szombat: 1184-ben balt meg Ányos Pál költő. 1919. Csapajev hősí hulála. A román légierők napja. Brazília függetlenségi ünnepe. v? Névnap O Ne feledjük, vasárnap: IDA — Recsk határában az ezer ; méteres geológiai kutatófúrá- j son kívül újabb, a kutatáso-j kát megkönnyítő és gyorsító j fúrást kezdtek A Tarna-völgyi j új fúrástól sokat várnak a kutatóintézet munkatársai. — AZ EGRI Finomszerei- vénygyárban egyre nagyobb eredményeket, nagyobb sikere- két hoz a kongresszusi mun­kaverseny. 125 ezer orvosi fecskendő gyártását vállalták és már a 65 ezrediket is elké­szítették a fecskendőgy ártó­részleg dolgozói. — Az Egri Lakatosáru- gyárban a különböző textil­ipari gépek gyártásának szer­ződéskötésére egyiptomi ke­reskedelmi küldöttség érke­zését várják. — HATVAN VÁROS la­kosságának többször elhang­zott panasza nyomán bővítik a piai-teret. A bővítésre 60 ezer forintot fordítanak. Rendkívüli történet (I. rész) EGRI BRODY Vágyak szárnyán EGRI KERTMOZI Sortüz az égbe GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Felhívás táncra GYÖNGYÖSI PUSKIN • ’Mi ketten egyedül GYÖNGYÖSI MÄTRA KERTMOZI Rose Bernd (szélesvásznú) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Odüsszeusz HATVANI KOSSUTH Játék a szerelemmel HEVES Tájfun Nagaszakl felett PÉTERVASARA Akkor karácsonykor FÜZESABONY , Calabuig Egy probatábla a sok közül, a csütörtöki. Mit lehet rajta ta­lálni? A következőket: War- rennó mestersége, próba 10 órakor, ugyanekkor az Érdek- házasságból a tánc- és ének­számok gyakorlása. Előtte I) órakor már a jóval ké­sőbb bemutatásra. kerülő Gor­kij: Ellenségek című színmű­vének díszletállító próbája zaj­lott le. Este ismét próbák a Warrennéból és az Érdekhá­zasságból is. És a jövő héten tovább bővül a kis nyomtatott papírokon a próbák felsorolá­sa. Gyuricza Ottó ugyanis, aki e napokban még Miskolcon a Cirkuszhercegnő előadását ren­dezi, rövidesen megkezdi Mll- jutyin: Nyugtalan boldogság című nagyoperettjének előké­születeit, u táncszámok betaní­tását. Erre a produkcióra egyébként már most tehetsé­ges, fiatal táncosokat keres a színház, s az önként jelentke­zők alapos „vizsgáztatása” után igénybe veszik az egri balettiskola segítségét is, a legjobb növendékeket szerződ­tetik az előadásokra. ★ Még alig néhány hete indult meg ismét a teljes értékű mun­ka a színházban, de a fővárosi Nemzeti Színházzal kötött szo­cialista szerződés Egerre szár­mazó előnyei máris éreztetik hatásukat. Bereczky Erzsébet a Nemzeti Színház egyik dra­maturgja ugyanis éppen e szerződés nyomán hozzákez­dett Ábrahám—Földes: Hawaii rózsája című operettjének át­dolgozásához, s nemsokára vé­gez is munkájával. ★ Sokan kérdezik a város lakói közül, meddig kell még várni a Széchenyi utcán levő szer­vező iroda megnyitására? A válasz végre e tekintetben is megnyugtató, különösen azok számára akik szeretnének bér­letet vásárolni, s (azt jelenleg még a színház előcsarnokában válthatják csak lü. Néhány* napon belül ugyanis most már véglegesen elkészül a korszerű berendezésű, neonfényes szer­vező iroda; ahol nemcsak bér­letet lehet majd váltani, ha­nem az évadnyitó előadás után itt működik majd a nappali pénztár is. ★ Valami egészen különleges ismerkedési esttel egybekötött bál terveit dolgozzák ki ezek­ben a napokban nagy titoktar­tás közepette a színházban, amit szeptember 12-én a Pari: Szálló összes termeiben ren­deznek majd meg. a színházak államosításának tízesztendős jubileuma alkalmiból. Any- nyit azonban sikerült megtudr ni, hogy a meglepetések kö­zött számos kedves játék, így dupla, vagy semmi, fakunálr, horgász- és kosár-játék is sze­repel s több művész bejelen­tette a bált rendező szakszer­vezeti bizottságnak hogy a rögtönzött műsorról sem feled­keznek majd meg. ★ A bál előkészületei mellett a tízéves jubleum megünneplé­sére „komoly” munkával is készülnek a színházban. A me­gyei tanáccsal és a Dobó Ist­ván Múzeummal közösen a Pedagógiai Főiskola nagyter­mében szeptember utolsó he­tében színháztörténeti , kiállí­tást nyitnak, amely bemutatja színházkultúránk fejlődésiét 1790-től napjainkig, s külön foglalkozik az egri színészet történetével, valamint a szín­ház utolsó öt esztendejének eredményeivel. A nagy mun­kában sok lelkes segítőtársra, önkéntes kutatómunkásra is találtak a rendezők, így részt vállalt az anyag felkutatásában és összeállításában Bakó Fe­renc, Horváth János, Sós Zűri­re, Abrakovits Endre, Lőkös István és Sugár István is. (W) Műanyagból készült felhők Baltimoreban műanyag-fel­hőkkel kísérleteznek. Az ilyen feilegek tartósak, részecskéi színezhetek. Visszatükrözik a radar-sugarakat, szigetelnek hideg és meleg ellen, sőt eset­leg szigetelőként alkalmazha­tók radioaktív sugarak ellen is. A tartós plasztik feilegek kiválóan alkalmasak reklám­célokra: repülőgéppel a leve­gőbe fecskendezve hosszú ide­ig olvasható írást képezhet­nek. PÚdtofir 53. Ilyen bevezető után megkez­dődött az oktatás. Először tit­kos írásra képezte ki Donovan úr a főosztályvezetőt: — Mindig csak nagybetűkkel szabad írni. Hogy könnyen és jól el lehessen olvasni. Esetle­ges sürgős értesítéseidet néme­tül,, nyomtatott betűkkel írd, vegyíndigós módszerrel. „Wo bleibt Antwort” — „Hol ma­radt a válasz”, — így kell kez­dened minden leveled. Ebből tudni fogjuk, hogy te írtad, s magadtól írtad. A leveleket er­re a címre kell küldened: „Ma­nuel Chousal Hipolito Iryguen 551., Buenos Aires.” A fedő­neved Heinrich lesz. Napokon át tartott a titkos írásra való kiképzés. Aztán át­tértek arra, hogyan kell a fő­osztályvezetőnek alkalmazkod­nia otthon, mindent lenyelve és tudomásul véve, nehogy szálka legyen valakinek is a szemében. — Mindenhová be kell híze­legned magad ... — Ezt nálunk úgy hívják, hogy benyalni... — Ha neked úgy jobban tet­szik? ... — Persze, előfordulhat, hogy tényleg nem értek egyet vala­mivel ... — Csak olyasmivel nem ért­hetsz egyet, aminek realitása van. Tehát amivel a legjobb komin” ’ u sem értene egyet. Nekeó 1 mazkodnod kell minő ■ -és mindenhez. Te ettől a pillanattól kezdve kém vagy. Nem szabad magadra felhívnod a figyelmet. El kell tűnnöd a szürkeségben. — Dehát főosztályvezető va­gyok ... Utasítanom is kell, szidnom is kell, dicsérni is kell... — Mától kezdve csak mér­tékkel. Ha el tudod kerülni, lehetőleg ne dönts ügyekben. Értsd meg: rád nem figyel­hetnek fel. Semmilyen vonat­kozásban. Miután N. Tóth megkapta a „helyezkedésre” vonatkozó instrukciókat, áttértek más ok­tatási anyagiba. A főosztályve­zető kapott egy gyűrűt, amely­be már nevének kezdőbetűi bele voltak vésve. — Ebben gyorsanölő méreg van. Ha már úgy látod, hogy minden veszve van és sehogy- sem tudsz szabadulni, felkat- tintod és bekapod. Két perc múlva már Szent Péterrel tár­saloghatsz. — Erre én el is vagyok szánva. — Csak ne siesd el a dolgot, s nehogy bevedd veszélytelen helyzetben is. Szükségünk van rád. Elvégre elpocsékoltunk már másfél esztendőt, amíg kiszemeltünk... S te még sem­mit sem csináltál... Dzsiu-dzsicu fogásokat és egyebeket is „átvettek”. Char­les Donovan kioktatta például N. Tóthot arra, hogyan kell valakinek a nyakára tenyér­énél úgy ráütni, hogy az illető azonnal meghaljon. Arra is megtanították, hogy ha már menthetetlen helyzetben van, s csak egy ellenféllel áll szem­közt, akkor V-alakba feszített két ujjával nyomja ki bátran és nyugodtan ellenfele szemét. Kapott ajándékba egy hu­szonöt centiméter hosszú tőrt is. „Ezt lehetőleg hordd min­dig magadnál” — szólt az inst­rukció. Hetekig tanulták a tőr­rel való bánásmódot, a szúrás, a döfés, a vágás, a dobás moz­dulatait. A tőr fogantyújába egy másik pen­ge is be volt építve, amely gombnyomásra kiugrott, s amellyel azon­nali halált le­hetett előidéz­ni. Ha valakit megsértett a penge mérge­zett éle vagy hegye, az illető perceken belül elpusztult. Ugyancsak jól kioktatták a fényképezés technikájára és a miniatűr magnetofon ké­szülék haszná­latára is. — Átadok ne­ked egy félte­nyérnyi nagy­ságú magneto­fon készüléket. Ezt belső zsebedbe helyezve használhatod olyankor, ha va­lakivel beszélgetsz és pontosan meg akarod örökíteni azt, amit mond. Harminc perces beszél­getést lehet rá felvenni. Adok hozzá ötven szalagot is. Ott­hon lehetőleg senkinek se mu­togasd, de ha mégis meglátná valaki, mondd azt, hogy íde­iuiu vasaroi tau, mull eiqexes séget. — Üzletben is lehet ilye kapni? . — Nem. De ki tudja ezt Ma­gyarországon? Aztán rátértek arra, milyei feladatokat kell majd N. Tóth nak otthon ellátni. Charles Do­novan részletesen kioktatta ar- ról, milyen értesülésekre var nekik elsősorban szükségük: — A te munkád főleg pénz ügyi és gazdasági jellegű. Le­hetőleg magadhoz kell kérnec minden fontosabb, országos je­lentőségű gazdasági és pénz­ügyi aktát. Ezeket vegyindigó- val lejegyzed magadnak. Apró dolgokkal ne foglalkozz, csak országos jelentőségű ügyekkel. Rendszeresen jelentened kell a deviza helyzetet, a gazdasági élet alakulását, a terveket. Nagyon alaposan figyelj arra, milyen hibák vannak a ma­gyar gazdasági életben. Főként a külkereskedelemre fordíts fi­gyelmet. Előzetesen értesíts majd bennünket minden gaz­dasági tárgyalásról, amelyet előkészítenek. Pontosan tudo­másunkra kell hoznod, hogy — akár keleti, akár nyugati tár­gyalásokról lesz is szó —, mi­lyen utasításokkal indul útnak egy-egy küldöttség. — Nem túl veszélyes ez? — Hát nem éppen veszélyte­len. De meg kell tenned. Érte­sülnünk kell jóelőre minden­ről. .. Az éltnél éti és gyakorlati ki­képzés váltakozott. N. Tóth, akárcsak az újonc baka, próba­feladatot kapott. A kiképző tiszt kivitte a város szélére, kúsztatta, aztán egy nagy cso­maggal erdőben, hegyek kö­zött, országúton harminc kilo­méteres menetgyakorlatot vé­geztetett vele. Megtanította ar­ra is, hogyan kell térkép és iránytű segítségével tájékozód­ni, hogyan kell hangtompítós pisztollyal lelőni valakit kö­zelről. Különösen sokáig oktat­ta N. Tóthot a sejtbeszervezés- re, valamint a rádió adó-vevő készülék kezelésére... Lassan letelt a kiküldetés. N. Tóth jóformán semmit nem végzett el a hivatalosan reá bízott feladatokból, szinte min­den idejét Donovaijnál töltötte. Még két hete volt hátra, ezért megállapodtak, hogy a hivata­los ügyeknek szentelik magu­kat. Donovan felajánlotta, hogy kezére jár N. Tóthnak a különböző kereskedelmi ügy­letek lebonyolításában, s olyan segítséget nyújt neki, hogy odahaza még nagyobb tekinté­lye lesz. A kiküldetés letelte után N. Tóth Ferenc hazaérkezett Bu- depestre. Beszámolt felettesei­nek üzleti körútjáról. Azok rendkívül örültek a „sikeres” útnak. A főosztályvezető pedig hoz­zákezdett a hírszerző tevékeny­séghez. A vegyindigót, a te­nyérnyi magnetofonkészüléket és az egyéb eszközöket odaha­za, a lakásán rejtette el. Megérkezése után jelentke­zett nála Tóth Aladár, a volt repülőtiszt. Nagy örömmel je­lentette barátjának: — Kisétáltam Mátyásföld fe­lé és lerajzoltam a repülőte­ret. Itt- Is vannak a rajzok. Igaz, hogy skicc-szerűek, de/ a repülős szakemberek ezt meg­értik. — Elég óvatosan dolgoztál? — Felöltöztem jó topisan, pa­rasztcsizmát húztam. Aki lá­tott, azt gondolhatta rólam, hogy a közeli faluból jöttem és a másik falu felé tartok. — Odakint tájékoztattam „is­merőseimet”, hogy te nekem dolgozol. Nagyon kértek, mond­jam meg: vigyázz a szádra. Egyébként egy utasítást is hoz­tam a számodra. Van olyan re­pülős ismerősöd, aki most is szolgálatot teljesít? — Nincs. De majd szerzek ... — Csak ne hamarkodd el. Ezt jól meg kell gondolnunk és beszélnünk. Odakint nagyon kíváncsiak a MIG-17 mintájú léglökéses repülőgépekre. Meg kellene szerezned a tervrajzát. Jó lenne egészen közeli kap­csolatba kerülni egy lökös re­pülőtiszttel. Kint annak örül­nének a legjobban, ha egy ilyen pilótát rábírnánk arra, szökjék ki a gépével együtt... — Az ára? *- Tízezer fontot kapna az illető. — Nem kevés ez? — Tudod te, micsoda pén* az a tízezer font? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom