Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-18 / 193. szám

/ VILÁü PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! íSéta a Máíraderecskei Téglagyárban > (Márkusz László képes riportja) AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA X. évfolyam, 193. szám ARA: 30 FILLER 1939. augusztus 18., kedd A reménység látogatásai Ha a világlapok hasábjain tallózunk, ha a külön­böző országok rádióállomásait hallgatjuk, azt tapasztal­juk, hogy továbbra is Hruscsov és Eisenhower kölcsönös látogatásai foglalkoztatják elsősorban a közvéleményt és ehhez a találkozóhoz idomulnak a nemzetközi politika napi eseményei is. A ..reménység látogatásainak” nevezi igen sok kül töldi lap a szovjet kormányfő amerikai és az amerikai elnök szovjetunióbeli utazását. A világ népei, a békét vágyó einbermilliók valóban sokat remélnek a két világ- hatalom vezetőinek személyes találkozójától. Sőt akadnak szép számmal olyanok is. akik túlzott derűlátással néz­nek a látogatások elé s azt várják, hogy a két nagy esz­mecseréje véglegesen pontot tesz a hidegháború végére, g egy csapásra megoldja azokat az égetően fontos nem­zetközi problémákat, amelyeknek rendezése a szilárd és tartós béke előfeltétele. Nem, egyelőre erről nincs és nem is lehet szó. A végső megegyezésig, a világbéke tartós, sót örökösen tartó biztosításáig még nehéz, fárasztó az út. De a Hruscsov—Eisenhower-találkozó híre mégis mél­tán örvendeztette meg, töltötte el reménységgel, bizako­dással a jószándékú emberek százmillióit. Hruscsov amerikai meghívásának ténye azt bizo­nyítja, hogy a Szovjetuniót' most már hivatalosan is »szuper nagyhatalomként” ismerték el az Egyesült Álla­mokban. Minden józanul gondolkodó ember előtt vilá­gos, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok jobb megértésétől, kettőjük viszonyának alakulásától függ el­sősorban, hogy világméretekben fennmarad-e a béke. Hruscsov meghívása emellett arra is enged következtet­ni, hogy az amerikai legfelső vezetésben — legalábbis egyelőre — a békülékenyebb szárny került előtérbe. A szovjet kormányfő felkészülten, határozott és világos programmal, a Szovjetunió a szocialista országok népeinek egységes támogatását, töretlen bizalmát bírva indul el az óceánon túlra. A küszöbönálló cserelátogatás ugyanakkor vegyes érzelmeket, zavart, féltékenységet tá­masztott a nyugati szövetségesek körében, újabb törést okozott a fő imperialista hatalmak amúgy sem egységes vonalvezetésében. A nagyhatalmi ábrándokat kergető De Gaulle igyekezett jó előre elhatárolnia magát Eisen- howertől azzal a kijelentésével, hogy az amerikai elnök „csak az Egyesült Államok nevében tárgyalhat Hruscsov- val”, s „csak a két országot érintő kérdésekről”. London és Bonn között heves diplomáciai- és sajtópárbaj folyik. Az „amerikai Mohamednek” — Eisenhowernek —. aho­gyan a Daily Mail című angol lap írta, fel kell keresnie — ha rövid időre is — a „germán hegyet”, hogy lecsilla­pítsa a „dühöngő öreget”, mármint Adenauert. Ez a heves csatározás teljesen érthető, hiszen az angolok kissé Macmillan kezét szeretnék látni a Hruscsov— Eisenhower-találkozó létrejöttében. Adenauer viszont min­denkinél jobban fél ezektől a látogatásoktól, s az őket nyomon követő esetleges komolyabb enyhüléstől, ami egy­szer s mindenkorra keresztülhúzhatná a nyugatnémet militaristák berlini és kelet-európai támadó terveit. De nemcsak a nagy nyugati országok közt alakult ki a bizal­matlanság, gyanakvás légköre. Olyan kis országok, mint Belgium, Hollandia kormánykörei is követelik, hogy Eisen­hower velük is találkozzék, sőt minden NATO-lagállamot vonjanak be a Hruscsov—Eisenhowcr-látogatást megelőző nyugati tanácskozásokba. Az egyszerű emberek többsége természetesen Ame­rikában is osztatlan örömmel fogadta a szovjet állam ve- zetőjének látogatását az Egyesült Államokban. Az ameri­kai politikai, közéleti személyiségek között azonban igen sokan vannak olyanok, akiknek nincs ínyére ez az uta­zás. A bostoni hercegérsek például kijelentette: „Hrus- csovot beengedni Amerikába, annyit jelent, mint háború idején kinyitni a kaput az ellenség előtt.” Dodd szenátor csütörtökön heves kirohanást intézett Hruscsov látogatása ellen, mondván, hogy az „árthat a nyugati szövetség­nek”, s ,.a kommunizmussal szembeni gyengeséggel” vá­dolta meg az amerikai vezetőket. De nem tetszik és nem is tetszhet a két állam vezetőinek közvetlen érintkezése a nagy amerikai hadianyaggyárosokuak sem, akik a hidegháború kiéleződése, a NATO létrejötte óta 312 mil­liard dollárnyi profitot zsebeltek be a szövetségeseknek szállított katonai felszerelésekből. Ezek a csoportok minden bizonnyal megkísérlik majd, hogy megzavarják a nemzetközi légkört a látogatás idején, s megnehezítsék az eredményes tárgyalásokat. Nem lehet tehát csodákat várni Hruscsov és Eisenhower találkozójától, különösen akkor nem, ha az amerikai politika gyanús arcát tekintjük. Genfbcn a soro­zatos tárgyalások — noha az álláspontok tisztázását, kölcsönös, jobb megismerését jelentették — nem hoztak gyakorlati egyezményeket. Nem lehet azt várni, hogy most a két államférfi megbeszélései látványos eredmé­nyekkel végződnek. Nem lehet arra számítani, hogy a békés egymás mellett élés ellenségei könnyűszerrel le­mondanak a hidegháborúról, a provokációkról, a kalan­dok keresésétől. De a legfőbb vezetők eszmecseréi egyen­gethetik az utat a kölcsönös megértés, az együttműkö­dés, a nemzetközi problémák lépésről lépésre történő megoldása felé. Hogy ez milyen gyorsan és milyen mér­tékben következik be, a tántoríthatatlan békepolitikát folytató szovjet diplomácia erőfeszítésein kívül sokban függ azoknak az egyszerű embermillióknak az elszánt akaratától, további kitartásától, akik végül is tárgyaló- asztalhoz kény szeri tették a nyugati hatalmak vezető poli­tikusait. Bíró József: AZ IGAZGATOK. PEDAGÓGUSOK FELADATA A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ TÁRSADALOMBAN ★ Deák Rózsi: a közösség erején múlik ★ Papp János: NYUGAT KAPUJÁBAN ★ Pintér—Szabó: TITKOS UTAKON 1\'agy a sürgés-forgás a Máíraderecskei Téglagijár területén. Benn az üzemben csattog a présgép, az égetőben izzik a parázs, s kinn a gyár udvarán égnek meredő torony daru emeli a betonalkatrészeket a most épülő cserépgyártó üzem falaira. Bővül, fejlődik ez az üzem is, hogy az elkövetkező időben még több téglát, még több cserepet adjon az épülő út lakájokhoz, iskolákhoz, gyárakhoz, s kulturális létesítményekhez. /WWWWWVVVVWWVWWWW' c Befejezlek a csépié«! INovtijon A cséplésre kedvezőbb idő­járású években még gyengébb termés idején sem sikerült ilyen korán, mint az idén, be­fejezni a cséplést Novaj köz­ségben. Rövid egy hét alatt történt az aratás és a behor- dás. A cséplést több alkalom­mal megakadályozta a hirte­len esőzés, ennek ellenére si­került mégis a vállalt határ-< idő után 4 órával, azaz vasár-; nap délelőtt befejezni a csép­lést. Az átlagtermés elég jó:< a termelőszövetkezeteknél 13; mázsa. Az egyénileg dolgozóké j is a vártnál 3 mázsával töb­bet hozott: holdanként 11 má-$ zsa. Már most lényegesen több a tex'if-'éieség, mint az elmúlt esztendőben volt Az elmúlt esztendőben az ősz és tél folyamán többször hangzott még el panasz a vá­sárlóközönség részéről, hogy néhány textilféleség csak rit­kán, vagy egyáltalán nem volt kapható hosszabb ideig. Az Egri Textil Nagykereskedelmi Vállalat — felmérve a tapasz­talatokat — éppen ezért már most megkezdte a felkészülést a hideg évszakra. A raktárak­ban nagy mennyiségben talál­ható az elmúlt télen hiányolt matlasszé-pongyola, valamint- A HEVES MEGYEI KISZ- bizottságon a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának az ifjúság eszmei-politikai neveléséhez adott irányelveit tárgyalják és kidolgozzák az őszi ismertetés feladat-tervezetét. anyag, mintegy Ö0 százalékkal több az elmúlt évinél. 25—30 százalékkal több flanelláru is várja a kiskereskedelmi bol­tokba való kiszállítást, s nem lesz hiány, különösen a követ­kező hónapokban, a nagy köz­kedveltségnek örvendő úgyne­vezett sötét árukból, a férfi fekete, sötétkék és barna öltö­nyökből, illetve szövetekből sem. Ha most, amikor a hideg évszakra való felkészülés még nem fejeződött be — hiszen sok árufajtái még csak ezután szállítanak a gyárak —, igyek­szünk lemérni a Textil Nagy­kereskedelmi Vállalat munká­ját, azt tapasztalhatjuk, hogy mintegy 25—30 százalékos ja­vulás van már eddig is az említett árukon kívül az álta­lános ellátásban, ami elegendő bizonyíték ahhoz, hogy ne le­gyen aggodalomra ok. Munkás — paranst találkozó Nagykökényesen cs Uorton A Mátravidékl Szénbányá­szati Tröszt bányászai augusz­tus 20-án falura látogatnak és rész vesznek az alkotmány na­pi ünnepségeken azokban a községekben, amelyeket patro­nálnak. Petőfibányáról két vkü!dött- ség utazik Nagykökényesre és Hortra. A küldöttség tagjai jó barátokhoz mennek a közsé­gekbe, mert már eddig is több­ször segítették az ottani újon­nan alakult és régi tsz-eket. A gazdasági épületek létesíté­sénél nagy segítséget nyújtot­tak a Mátravidékl Szénbányá­szati Tröszt bányászai és ezen a napon vidáman ünnepeinek a két község tsz-tagjaival. A cserépauártó présgéphez vitt utunk. Hatalmas gépóriás, nagy nyomással préselik az anyagot és olyan gyorsan ontja a nyers cserepet, hogy a fürge női kezek alig győzik elszedni a vágókés alól. (Képes riport folytatása az 5. oldalpn.) Silókukorica termelési ankét Atkáron A közelmúltban silókukorica­termesztési és betakarítási an­kétet tartottak az atkári tan­gazdaságban. Az ankét során Strumpf László megyei főagro- nómus tartott előadást, maid a tangazdaság silókukórica- tábláját is megnézték. Itt a részvevők a gyakorlatban is­merhették meg" a német és szovjet gyártmányú silókom­bájn munkáját. A gépek nagy­szerű munkát végeznek, a szovjet silókombájn teljesít­ménye például olyan magas, hogy a gazdaság vezetőinek gondot okoz a silónak való szállítása. Ezek után a részvevők meg­tekintették az atkári Micsurin Tsz újtelepítésű szőlőjét, s a Petőfi Tsz építkezését. Utána a gazdaságban a szervestrá- gyaszórógépet és az ároksiló- ásógépet nézték meg munka közben. Az érdeklődésre jellemző, hogy a gyöngyösi, füzesabonyi és a hatvani járás termelőszö­vetkezeti és községi tanácsi vezetői mellett sok egyénileg dolgozó paraszt is részt vett. Az ankét kedves vendége volt Nyikonov szovjet gépész- mérnök is. $€T Szovjet szakszervezeti küldöttség Egerbeu Vasárnap este a Moldavai Szovjet Szocialista Köztársa­ság Szakszervezeti Tanácsának háromtagú küldöttsége érke­zett Egerbe, hogy viszonozza a Heves megyei szakszervezeti vezetők 1957-es szovjetunió­beli látogatását. A vendégeket a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsának elnökségi tagjai fogadták. Hétfőn a Szakszervezeti Székházban fogadást rendezlek a szovjet vendégek tiszteleté­re, amelyen részi vettek az el­nökség tagjai és a nagyobb ipari üzemek szakszervezeti bizottságának vezetői. Furucz János, az SZMT el­nöke üdvözölte a küldöttsé­get és annak vezetőjét, Poto- nyina Agafa Taraszovnát, az élelmezésipari szakszervezet elnökét. A szovjet vendégek baráti beszélgetésen ismerked­tek egymással, voltak olyanok is, akik két évvel ezelőtt kint jártak a Szovjetunióban és ba­rátként üdvözölték a vendé­geket. A bemutatkozások után ba- ráy, szívélyes légkör alakult ki. A szovjet szakszervezeti delegáció tagjai ma a Hatvani Cukor- és Konzervgyárba láto­gatnak el, hogy beszélgessenek a szervezett munkásokkal, megismerjék egy magyar gyár életét. A küldöttség program­jában mátrai, lillafüredi, buda­pesti és balatoni kirándulások is szerepelnek. A küldöttség vezetője megelégedetten nyi­latkozott a magyar munkások teljesítményéről. Szépen erősödő barati kapcsolat alakult ki a ke­rekharaszti tsz-parasztok és a Selypi Cementmüvek munkásai között. A sely­plek sokat is segítettek, hogy Kerelchataszton minél kevesebb zökkenővel jár­jon a szövetkezeti gazdál­kodás megkezdése. Nem túlzás azt mondani, hogy szinte második munkahelye lett a selypi gyárigazgató­nak, villanyszerelőknek, építőknek az általuk patro­nált Kerekharaszt. Szívesen látott vendégek ezért a selypiek, akik szíve­sen segítenek a község la­kóinak apróbb-nagyobb problémáin. Nemrégen egy idős bácsi szólította meg a cementgyár egyik villany­szerelőjét, hogy segítene megkeresni a hibát a vil­lanyvezetékben, mert nem tudnak rádiói hallgatni és nagyon szeretnék tudni, mi történik a nagyvilágban. Bár az ilyen munka nem tartozik szorosan a patroná- láshoz. mégis elvégezték a szerelők, s ez szépen pél­dázza segílökészséyüket, emberségüket. K. E,

Next

/
Oldalképek
Tartalom