Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-23 / 197. szám

4

népűjsag

1959. augusztus 23., Vasárnap}

Juliusz Slowocki emlékezete

Dicső a költő, mert akkot is szobrot

Emel, ha szive búesúzóra rebben:

Ez a lapocska évszázadokig fog

Sírni helyettem.

/ 1 lyan költőre emlékezik

” ma a lengyel nép, s mondhatjuk, vele az egész világ, akinek életében vajmi kevés- elismerés jutott osztályrészül; aki a lengyel, s egyben az európai romantika nagy korának halhatatlan költője volt; akit életében ugyan kellőképpen nem méltányoltak, de halála után szinte egyszerre óriássá nőtt, «legalábbis a nép, a forradalmat óhajtó és igénylő nép szemében. Juliusz Slo- wackira emlékezünk ma, akinek költészetéből merített ihletet a „Népek Tavaszát követő reakció sötét éveiben”, a lengyel művészek, írók egész sora; akinek Kordian-ja az 1863-as felkelés idején a „vörösök” bibliája volt. Arra a Slowackira emlékezünk, akinek szavait idézte még 1939- ben is, a lengyel történelem egyik legszörnyűbb esztendejében, Kazimierz Nitsch krakkói professzor, amikor tanártársaival együtt egy német koncentrációs táborba hurcolták. Arra a Slowackira, aki a szabadság, az egyetértés, az emberiesség lánglelkű költője volt csakúgy, • mint valamennyi nagy kortársa, a lengyel Mic- kiewicz, az orosz Puskin, vagy a mi Petőfi Sándorunk.

★

1809. augusztus 24-én született a kelet-poroszországi, cári megszállás alatt levő Krzemi- eniecben. Apja Euzebiusz Slo- wacki tanár a krzemienieci líceumban, majd a vilnai egyetemen irodalmi szakember, akinél az általa rendezett estélyeken megjelent a fiatal lengyel romantikusok egész sora, köztük Odyniec és Micki- ewic is. E társaságban igen gyakori téma volt „a voltaire-i materializmus — a felkelés és a nemzeti múlt”. A költő édesanyja, Salomea Januszevvska, „bájos, művészi hajlamú, szentimentális” lélek, aki fiát, a kis Juleket féltő gondoskodással, szeretettel veszi körül. Érthető hát, hogy Slowacki életművében hogyan jöhetett létre aztán a romantikának, a szentimentalizmusnak, a szim- . bolikának, s nem utolsósorban a voltaireanizmusnak bonyolult, 'rendkívül szövevényes ötvözete. (Kivált, ha hozzávesz- szük azt is, hogy ezek az ösz- szejövetelek a mostohaapa házában is folytatódtak.)

VI ég alig négy éves, amikor elveszíti édesapját. A mostohaapa: Auguste Becu — bár szintén művészi hajlamú, —, sohasem kerül hozzá közel. Slowacki számára a szeretet egyetlen forrása édesanyja marad, akit „szinte bálványoz” 'és aki élete' végéig „a női ideál” marad számára.

Az ifjúkor, s az egyetemi évek,sem hoznak számára vidámabb életet. Első szerelme — Ludwika Sniadecka — nem viszonozza a költő szerelmét. Legkedvesebb barátja, Ludwik Spitznagel, öngyilkos lesz,

egyetemi éveinek befejezésekor nem kapja meg a tehetségéhez méltó elismerést. Mindezek tetejébe „a családi tanács” eldönti sorsát; hivatalnok lesz. Állásának elfoglalása végett Varsóba utazik, ahonnan a novemberi felkelés idején hivatala gondoskodása folytán kénytelen eltávozni. Londonba megy. Ez a távozás azonban élete végéig a szökés érzetével párosul lelkében. „Miért nem estél el, mikor mind elestek?” — írja Lamb- róról szóló költeményében.

Költői fejlődésének első szakaszát jelenti ez az időszak, Byron, Walter Scott, Mickie- wicz hatását, de szigorúan „egyéni” mondanivalóval. Mert már ekkor „zaklatja a törekvés: újat, merészet adni — szembeszállni a konvencióval, nem lelni a közvélemény megbotránkozásától!” És ez tette őt naggyá, eredeti költői egyéniséggé. ‘Párizsba érkezve, ez a tudat csak fokozódik nála; Párizsról ír verset franciául és lengyelül, hogy „hírnevet szerezzen” magának világszerte.

I ondon. Párizs és Drezda

, J után Svájcba megy, amely isrfiét új élményt jelent számára. A svájci magány, az Alpok nyugalma új erőre keltik a már betegeskedő költőt. Megírja a már említett Kordián c. drámáját, amelyben a „nemesi forradalmár” bírálatát adja. rámutatva a hős elbukásának okára. A dráma hősének el kell buknia, mert az általa választott úton nem képes megoldani a társadalmi problémákat. Aktív forradalmi erő kell a győzelem kivívásához, ez pedig maga a nép. És ez meg is jelenik másik pompás alkotásában, az 1794. évi Jasinski-féle litván felkelés emlékét felidéző Horsztyns- ki-ban. Célja, hogy „olyan forradalom példáját idézhesse kortársainak, mely valóban a népre, annak forradalmi erejére támaszkodott.”

A két mű megírása közti időre esik egy harmadik megszületése is, a Balladyna-é, amelyről maga írta anyjának még 1834. december 18-án, méltán a következő sorokat: „Valamennyi dolog közül, amit eddig szült agyvelőm, ez a tragédia a legjobb,, különösen

azért, mert új utat nyitott előttem, új költői világot, melyet nem érintett még emberi láb, mely tágasabb a mi szegény földünknél, mert ideális.” És ez az „ideális” világ a népköltészet csodálatosan varázsos világa, amely tiszta minden póztól, cikornyától, mint maga a nép. De népmeséi, mondhatjuk „balladai” volta mellett van ebben még valami más is, mégpedig éles realizmus, s olyan mély drámaiság, amelyet csak Shakespeare tragédiájában kereshetünk.

!/ őzben folytatja uta- zását, amelynek talán egyik legjelentősebb, legnagyobb élménnyel szolgáló állomása Róma, ahonnan aztán Egyiptom és Palesztina felé veszi útját. Ennek a keleti útnak emlékét őrzik többek között Agamemnon sírja és A pestisesek apja című művek.

ÉLETÉNEK utolsó szakaszát jelenti az 1846—49 közötti időszak, amelyet egyik életrajzírója, Sawrymowicz, találóan nevezett így: „W sluzbie rewolucji” (a forradalom szolgálatában). Mert bár annak idején kénytelen volt eltávozni a tettek mezejéről, most éppen azért jött haza, hogy cselekedjék. Még közvetlenül hazatérése előtt megírja eszméinek nagyszerű összefoglalását A hang a száműzetésből •a hazai testvérekhez című kiáltvány, amely szépen példázza a költő igaz forradal- miságát. 1848-ban a Poznan vidéki felkelés hírére száműzött társaival siet a forradalom tüzébe, de sajnos, már későn érkeznek. >A porosz csizma eltiporta a nép igazságos forradalmát, amelyet a lengyel arisztokrácia is igyekezett mihamarább elárulni, féltve kiváltságait és birtokait.

A költőnek most nyílik al- ka’ma még utoljára találkozni édesanyjával, akit 17 év óta nem látott. Wrocláwba siet, hogy aztán örökre visszatérjen a lengyel emigránsok városába, Párizsba, ahol 1849. április 3-án hunyta le szemét örökre. Szívét — kívánsága szerint — külön urnába zárva temették el mellé, amelyet hamvaival együtt 1927-ben helyeztek örök nyugalomra a krakkói vár, a Wawel kriptájában nagy kortársa, Mickie- wicz mellett.

Lőkos István

1959. augusztus» 23, vasárnap:

1944. Románia felszabadulása a fasiszta iga alól. A román nép nemzeti ünnepe.

1809-ben született J ulius Slowacki lengyel költő.

1959. augusztus 24, hétfő:

79-ben volt Fotn-pei pusztulása.

1944". A szovjet hadsereg felszabadította Kisinevet.

1954. Eisenhower aláírta az P3gye- sült Államok Kommunista Pártja betiltásáról szóló törvényt. *

1919. Megjelent V. I. Lenin ,.Levél a munkásokhoz és parasztokhoz, a Kolcsak felett aratott győzelem alkalmiból“ című írása.

^ Névnap <2

Ne feledjük,

hétfőn: BERTALAN kedden: LAJOS

Pl Oil SÍK

Mozik műsora

EGRI VÖRÖS CSILLAG 23—24-én:

Kettőnk titka EGRI BRODY 23—24-őn:

Nincs előadás EGRI KERTMOZI

23- án:

Veszélyes barátság

24- én:

Üdülés pénz nélkül GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 23—24-én:

Rosemarie

GYÖNGYÖSI PUSKIN

23- án:

Vágyak szárnyán

24- én:

Kanton! megbízatás GYÖNGYÖSI JCERTMOZI

23- án:

A vasárnap gyilkosai

24- én:

A spanyol kertész HATVANI VÖRÖS CSILLAG 23—24-én:

Bolond április HATVANI KOSSUTH

23- án:

Távoli partokon

24- én: Nincs előadás HEVES

23-án:

Fehér éjszakák 34-én: Nincs előadás PETERVASARA

23- án:

Botcsinálta soiör

24- én: Nincs előadás FÜZESABONY

23—24-én:

Nagy Caruso

42.

— A kémek földalatti harcában csak egy becstelenség van: a gyávaság. Ezt jól jegyezzétek meg magatoknak. Tanuljatok a nagyoktól, a nagy kémektől. Akiről most szó lesz, az az első világháború és az utána, következő időszak legzseniálisabb kémje volt. Konstantinápolyban, a ,,Fanar”-ban született: Sir Basil Zacharoff. A szerijét, a piszok neveltje volt. Tizenkét éves koráig bocs- korszíjakat árult, majd megerősödött, kikötői hordár lett. Tizennyolc éves koráig hordozta hátán a kikötőből a raktárba a hatalmas ládákat, mikor egy esős napon, a sárban egy angol fontot talált. A mellette álló török rendőr két pofont és letartóztatást ígért, ha a talált összeget meg nem felezi véle, mire a kikötőben levő lebujba ment, ahol egy . ismeretién angol ember minden pénzét elnyerte Kártyán. Zacharoff megbarátkozott ezzel az emberrel. Az angol elmondta, hogy egy nagy angol fegyvergyár ügynöke és fegyvereket szeretne a török kormánynak eladni. Zacharoff emlékezett arra, hogy volt egy gyerekkori pajtása, aki a hadügyminisztériumban lett ku- Hyamosó és arra gondolt, hogy ?e barátja révén talán tudna :az angolon segíteni. Az angol ? felbiztatta, hogy sok-sok pénzt, sőt egy millió fontot is kereshet, ha ellopatja számára a fegyverszállítási okmányokat, meri az orosz cár háborút készül üzenni a töröknek, s ebben az esetben Anglia és Franciaország megtámadja Oroszországot. Zacharoff kutyamosó barátjával ellopta az okmányokat, s így a franciák és a belgák legnagyobb bosszúságára az angolok kapták m*g ama háború fegyverszükségleteinek szállítását, amely a krími hadjárattal kezdődött és a párizsi békével fejeződött be.

Ekkor Zacharoff úr 18 éves volt „Maxim” gyáraktól nem aktalopás, hanem „közvetítés” címén egymillió angol fontot kapott. Halljátok? Egymillió!

— ösztönözte társait Renner.

— Az angol fegyverszállító, miután az üzletet lebonyolították, levitte Zacharoff urat Angliába, ahol beadta kémnevelő intézetbe és háromévi tanulás után az intézet igazgatója azzal bocsátotta el, hogy többet tud, mint ő. Ez alatt a három év alatt olyan zseniális nyelvtalentumnak bizonyult, hogy tizenkét nyelvet tanult meg egyforma könnyedséggel. Tanulmányainak befejezése után az angolok Algírba küldték, hogy ott a franciáknak kellemetlenkedjék. Kémkedéseivel milliókat keresett. Néhány év elteltével Londonba költözött és megvásárolta a „Maxim”, később pedig az „Armstrom and Vickers” fegyvergyárak részvényeit. Milliókat keresett .a spanyol—amerikai, a görög—török, az orosz- japán, a szerb—bolgár—török háborúkon, a világháborúban pedig szinte meghatványozó- zódott amúgyis jelentős vagyona és súlyos milliók korlátlan ura lett. Az első világháború kitörésekor n ' világ fegyÍ-ístseIi

— A HATVANI Cukor- és Konzervgyárban a munka- folyamatok korszerűsítésére újabb gépeket szerelnék fel és helyeznek üzembe. Augusztus 20-a után két paprikafeldolgozó gép érkezését várják.

— MEGKEZDTÉK a horti Petőfi Termelőszövetkezet tagjai a második új, 50 férőhelyes szarvasmarha-istálló építését. A tagság úgy tervezi, hogy még a téli időszak beköszöntése előtt elkészülnek a munkával, hogy mielőbb beköthessék az állatokat.

— KÖZÖSEN végezték a másodvetést a kiskörei Dózsa Termelőszövetkezet tagjai. Az összeszántott terület 45 holdján vetettek silókukoricát.

— 690 MÁZSA szálastakarmányt vittek a közösbe eddig a tarnamérai Béke Tsz új tagjai. A régi tagok is kivették részüket a közös takarmányalap biztosításából: a közös kaszálókról 500 mázsát gyűjtöttek be.

— 1 415 000 FORINTOT fordít ez évben a Hevesi Járási Tanács gazdasági épületek átalakítására a járás termelőszövetkezeteiben.

ver-' és lőszergyárainak fele Zacharoffé volt.

Dé sohasem szerepelt a nyilvánosság előtt, mindig a háttérben mozgott.

— Csodálatos.;.

— ámuldozott Oltványi, a

kémbanda egyik tagja. De a többiek is oda voltak az előttük megfestett ragyogó képtől. „Én, mint milliók korlátlan ura... s mindezt kémkedéssel!” — mindnek ez járt a fejében. Renner látta, milyen hatást ért el embereinél: tudta, hogy-ezek az emberek vak gyűlöletükben pénzért különösen mindenre kaphatók. Ezért tovább feszítette a húrt. Jól emlékezett ezekre a régi történetekre, szinte még a szavakra is. És mesélt.

— Ügy mondom nektek, ahogy ők mesélték. A mi főnökeink, az angolok, nagymúltú hírszerzők. -A következő történetet is az Intelligence Service egyik tisztjétől tudom. Öreg róka volt, az első világháborúban is hírszerzőként dolgozott.

— Egyik este az Intelligence Service vezetőjének irodaajta- taját egy rongyos, cafatos ruhájú, feldúlt ábrázatú ember döngette. Senki sem gondolta volna, hogy valaha ebből az emberből Anglia, leghíresebb kémje lesz. Maxvell őrnagy érthető ridegséggel és a következő szavákkal fogadta a későbbi Lawrence kapitányt:

FILM:

Kanioni megbízatás

Kinai film

Izgalmas kémtörténetet elevenít meg a film, amelynek nagy része Kantonban játszódik le. A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be augusztus 24—26-ig.

Növekvő érdeklődés a színházi bérletek iránt

Egy hét óta — amióta a színházi bérletezést megkezdték, — igen sok ember fordul meg a színházpénztámál. Eddig — noha a szervező munka „dandárja“ még hátra van — a tavalyi bérlete zámnaK mintegy 70 százalékát adták el. Ez a szám azt mutatja, hogy a színház jövő évadi programja iránt növékvő az érdeklődés.

örvendetes dolog, hogy megnövekedett az érdeklődés a .bérletek iránt a város üzemeiben is. Az üzemi közönség- szervezők és szaKszervezeti bizottságok jó szervezői segítségén kívül ez a munkások nagyobb kultúrigényét mutatja. Csupán az Egri Dohánygyárban 40 bérlet talált gazdára és még nem is zárult le a szervezés.

Az elmúlt évadban probléma volt, hogy a város központjától távolabb lakó« ritkán járhattak színházba, mert nem volt megfelelő közlekedési eszköz. A színház igazgatósága megbeszélést folytatott ebben az ügyben a MÁVAUT-tal, s ennek ered„Hogy mer ön az épületbe behatolni! Hordja el magát, az Intelligence Service nem kávéház, hogy bárki bejöhessen!” Az idegen csak ennyit felelt: „John Edwards-pak semmi sem lehetetlen!” Ez a szemtelen felelet döntötte el a későbbi Lawrence kapitány sorsát.. Maxvell faggatni kezdte emberét. Az elmondta, hogy London egyik piszkos negyedében született és egy nyomorult szállodának á bérlője. A rendőrség üldözi, mert lányok közötti boxmeccseket rendezett a londoni előkelő és blazírt urak perverz szórakoztatására. El akar Londonból vándorolni, különösen feleségé elől szeretne menekülni, aki borzalmas nő és pokollá teszi életének minden pillanatát. — Renner tucatnyi hallgatósága jót röhögött ezen.

ményeként olyan megállapodás született, hogy esténként, 11 órakor autóbusz indul a színház elől Felnémetig, pontosabban a Finomszerelvény- gyár lakótelepéig. Nagyon jó lenne, ha a MÁVAUT a lajos- városiak részére is indítana hasonló esti színházi járatot, hiszen onnan is igen sokan jönnek, még többen szeretnének jönni a színházi előadásokra.

A színház az Eger környéKi falvak lakossága részére is kibocsát bérleteket, amelyek a vasárnap délutáni előadásokra szólnak Az ilyen irányú szervezőmunka a jövő héten kezdődik meg. A délutáni bérletek iránt már most igen jelentős érdeklődés mutatkozik.

A színházban már folyna* az Érdekházasság és a War- renné mestersége próbái. Az évadnyitó bemutató szeptember 18-án lesz — akkor befe- jeződik a bérletszervezés is — és reméljük, az első bemutatót „táblás“ ház köszönti, s a nézőtéren sok új és régi bér- lettulajdonos várja a jó szórakozást, a sok sikert. (—r)

— Szolgálni akarom önt, őrnagy úr, és új ember akarok lenni — mondta a rongyos fiatalember. „Megteszi ön azt, amit önnek parancsolok?” — kérdezte Maxvell. És a fiatalember megesküdött a bibliára, hogy megteszi. Az őrnagy megparancsolta neki, hogy tanulja meg a török nyelvet. Másnap John Edwardsot az Intelligence Service „T. 80.” számú ügynökeként jegyezte be törzskönyvébe és kiküldte a devonshirei kémiskolába. A polgári rendőrség rövid időn belül értesítette John Edwards feleségét, hogy John Edwards urat egy csapszékben leszúrták és el is temették”. John Edwards két éven át naponta hat órát tanult törökül. Mikor az Intelligence Service meggyőződött arról, hogy tanítványa annyira tud már törökül, hogy útra engedheti, Konstantiná- polyba küldték, hogy a nyelvet tanulja meg tökéletesen. A világháború kitörésekor egy távolkeleti expedíciónak volt a parancsnoka, a török háború kitörésekor pedig a Dardanellák vizén egy hajón tartózkodott. Az angol admirális, miután látta, hogy flottájával semmire sem tud menni, egy' sötét éjszaka csónakon kiküldte Lawrencet a partra: kémlelje ki a török hadsereget. Law- rencenek olyan balszerencséje volt, hogy egyenesen egy török járőr kezei közé került. „Ne bántsatok, katona urak, én egy szegény eltévedt igazhivő pap vagyok, inkább mutassátok meg nekem az utat, hogy tudok a harcvonalból kikerülni.” A hamisítatlan, valmii török kiejtés megtévesztette a török katonákat és átvezették a' vonalon. Majdnem egy hónapig vándorolt, a tűzvonalák környékén a „török pap” és amikor már mindent kikémlelt, visszaindult hajójára. Ismét balszerencséje volt.

(Folytatjuk.)

/