Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-14 / 163. szám

4 1959. július U„ kedd NEPOJSAG Fenomenális zonaparkölt — Éhes utasok oázisa — Fekete és csini baba - Rabiőhűs káprázatosán gyorsan — Gyöngyösi vendégkönyvek Gyöngyös a megye legforgal­masabb városa. Nemcsak azért, mert a hatalmas forgalmú bu- dapest—miskolci főközlekedési út mellett fekszik, hanem mert a Mátra fővárosa is. Akik a hegyek közé igyekszenek, biz­tosan megállnak Gyöngyösön, ha nem egy ebédre, de leg­alább egy pohár rizling, vagv egy dupla kedvéért. Vajon el tudják-e látni meny- nyiségileg és minőségileg a rá­juk háruló feladatot a város vendéglői, cukrászdái, borkós­tolói? — eziránt érdeklődtünk a. legilletékesebbeknél, a — gyöngyösi vendégkönyveknél. Nemzetközi dic§éret A város legismertebb szóra­kozóhelyén, a népszerű Kioszk­ban (Szabadság Étteremnek hívják hivatalosan, de úgy lát­szik, a közízlés, okosabb, mint az illetékesek), sajnos, még nem régi a vendégkönyv A Mátravidéki Vendéglátó épp az elmúlt hetekben vezette be. A frisskeletű vendégkönyvben azonban máris találunk igen értékes bejegyzéseket. „Másod­szor vagyunk itt, és országjáró utunk során sehol azt a figyel­mes kiszolgálást és azt a kitű­nő menüt nem kaptuk, mint itt” — írják a nagykanizsai általá­nos iskola vezetői. De román sorokat is találunk a könyvben, mellette a fordí­tással: „Az ebéd kitűnő volt, úgyszintén az italok is. Köszön­jük.” „Aláírásunkkal és köszö- netünkkel a lengyel bányászok köszönetét adjuk át” — olvas­hatjuk a másik oldalon. Reméljük, néhány hónap múlva megtelik a kis bőrköté­ses könyvecske. Sírfelirat a virsli papíron Laci bácsinak, a népszerű borkóstoló népszerű vezetőjé­nek, még nincs vendégkönyve, de már a napokban vennie kell, mert lassan nem lesz, mi­re tálalni a virslit. A vendégek ugyanis dicsérő soraikat a virsli papírtálcáira róják. Egy egész halommal van már ilyen ereklyéje Laci bácsinak. „Itt a jó bor, nincs itt nova, itt az ország legjobb bora” — állítja ellentmondást nem túró­én valaki. A vers rossz, ami vi­szont kétségtelenül bizonyítja. ho"v a bor jó. Egy Gregus nevű szesztárs nyilván gyakorta látogathatja a borkóstolót, mert már több ilyen emléklapot alkotott, me­lyek közül is kieme'kedik a la- konikus. de atommag tömörsé­gű, La.i bácsinak ajánlott oár sor: „Sírfelirat: Itt nyugszik Grr í. Élt: tisztán, szóda nél­kül”. Budapesttől Kazincbarcikáig „Igazolom, hogy itt azért áll nak meg a kocsik, mert 1. jó a fekete, és 2. kedves a kiszolgá­lás” — jelenti ki felelőssége teljes tudatában egy vendég a Mátragyöngye cukrászda ven­dégkönyvében. Egy másik bejegyzés szerint a fővárostól Kazincbarcikáig sehol nem főznek olyan príma duplát, mint itt Budai Mária „A kiszolgálás kifinomult, a fe­kete nagyon jó. Bár mindenütt ilyen lenne!” — sóhajt fel egy eszpresszói Anonymus ugyanitt, „Hubay Józsefné kitűnő feke­tét főz!” Csépányi Lajos újság­író írta ezt a 202-es cukrászda szintén alig hetes vendégköny­vébe. „Orosz krémtortájuk a budapesti cukrászok készítmé­nyeivel vetekszik. Ide kellene jönni tanulni” — olvasom to­vább. A Napsugár eszpresszó is a múlt héten kapta a vendég­könyvet. A kis könyv azonban máris képes megerősíteni fér- fiaink végtelen jóízlésébe vetett sziklaszilárd hitemet. „Jó feke­te, csini baba, vágyik szívem ide vissza” — kesereg egy min­den valószínűség szerint erős szívű teremtés-koronája. Hangulat és zenekai* A földművesszövetkezeti nagyvendéglő könyvében sokan dicsérik a zenekart. „A zene nagyon jó.” „A hangulat kitű­nő”. „Zenekaruk elsőrendű” — sorakoznak egymás után a be­jegyzések. De elismeréssel szólnak a felszolgálásról, a fel­szolgált ételekről, italokról is: „A kiszolgálás kedves, finom”. „Gyorsan, udvariasan szolgál­nak fel itt”. „A legnagyobb megelégedéssel vagyunk önök iránt.” „A rendelt rablóhús káprázatos gyorsasággal elké­szült, és a lehető legfinomabb volt.” „További hasonlóan jó munkát kíván Tóth Bálint, a miskolci Béke Étterem dolgo­zója.” „Az elfogyasztott ételek mennyisége és minősége a szo­cialista vendéglátóipar dicsére­te.” De a legérdekesebb ez: ,.Buczkó István üzletvezető irá­nyítása mintaszerű. Emellett nagyon barátságos embér. El­beszélget a vendégekkel, együtt szórakozik velük, elősegíti a minél jobb hangulat kialakítá­sát.” A legkedvesebb hed vés A piactéri Kedves kisven­déglő vendégkönyve a leg­szebb, legterjedelmesebb. Erről külön nem egy cikket, de egy regényt lehetne írni. írtak bele élsportolók, rádió­sok, lelkészek, tanárok, gyön­gyösiek és győriek egyaránt Helyszűke miatt csak néhány jellegzetes bejegyzést a közel száz közül: „Heves megyében itt tudok legjobb ízűén enni.” „Messze a legjobb Gyöngyö­sön”. „Ilyen gulyást még nem ettünk”. „A vezető előadhatna a szakmában”. ..Ha mindenütt ilyen volna a felszolgálás, meg- szüntethenék országszerte a panaszkönyveket”. „Szinte szé­gyelltem ilyen keveset fizetni ilyen jó ebédért”. És végül: az egyik lap köze­pén egy rajz: sivatag közepén néhány szál pálma, és alatta az írás: AZ ÉHES UTASOK OÁ­ZISA. Nem fenékig tejfel... A rajzolt kép talán túl op­timista. Természetes, hogy hi­bák is előfordulnak a vendég­látó üzemeknél. Az egyetlen Kedvest kivéve, bizony sok panaszkönyvet, sok panaszt is láttunk. Igaz, legtöbb mellé már odaírták, hogy „Elintéz­ve”, de volt olyan panasz is például, ami egy helyen több­ször előfordult. Ezekre nagyon kell vigyázniok az üzletveze­tőknek, nehogy mégegyszer megtörténjenek. Ismétlem, észrevettem a pa­naszokat is, de a riport során nem rajzoltam meg ezeket éle­sen, részben azért, mert sok­kal kevesebb a panasz, mint a dicséret, részben pedig, mert irreálissá torzították volna a valóságban igen biztató össz­képet. Mert a kép, a végső ta­nulság, a hibák mellett is re­ményteljes: Gyöngyös vendég­látóipara kulturált, színvona­las, és ha a szakemberek to­vábbra is ezt az „étlapot” kö­vetik, méltán megállják helyü­ket a messziről jött vendégek előtt is. Rózsa Gyula 1959. július 14, kedd: 178<9. A felkelt francia nép meg­ostromolta Bastille-t. A francia nép nemzeti ünnepe. P Névnap <3 Ne feledjük, ezerdán: HENRIK íiiasji — KÖZÖSEN SZÁLLÍT- ják be megtermelt cukorré­pájukat a mezőtárkányi Kossuth Termelőszövetkezet tagjai. Az így kapott nagy­üzemi felárat a termelőszö­vetkezet fejlesztésére fordít­ják.- A HAZAFIAS Népfront megyei bizottsága szombaton értekezletet tartott a városi és járási titkárok részére, ame­lyen részt vett Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára is. Az értekezleten Fóti Jenő elv­társ ismertette a Népfront or­szágos tanácskozásának fonto­sabb részleteit. — 500 FÉRŐHELYES ba- romfiólat építettek a herédi Haladás Tsz tagjai saját erő­ből. Nagyrészt elkészült már az új 100 férőhelyes hizlal­da is.- NAGYFÜGED községben az ötéves távlati terv során több mint 60 ezer forintot for­dítanak a község járdáinak fel­újítására. A munkálatokhoz a lakosok már most több ezer forint értékű társadalmi mun­kát ajánlottak fel. — 50 EZER DARAB nyerstéglát készítettek eddig társadalmi munkában a Hat­vani Téglagyár dolgozói. A téglát a helybeli szövetkeze­tek építkezéseihez készítet­ték.- AZ EGRI VÁROSI Műve­lődési Ház vezetősége a „Bra- ziliána” revü- és dzsessz-együt- tes meghívásáról tárgyal. Előre­láthatólag augusztus 13-án ke­rül sor a vendég művészegyüt­tes fellépésére. Védekezzünk a tűzveszély ellen Az aratás, cséplés megkez­désével a tűzveszély egyre job­ban fokozódik. A tűzveszély elhárítása érdekében minden­kinek be kell tartania a követ­kező előírásokat. A szabálytalanul elhelyezett tüzelőberendezések (tűzhely) üzemeltetését meg kell szün­tetni. A szabálytalanul (ereszek alatt) kidugott füstcsöveket le kell szerelni. A füstcsöveket csak szabá­lyosan épített kéménybe lehet bevezetni. A kályhákból, tűzhelyekből, kemencékből kikerülő parazsat, hamut, csak hűtött állapotban lehet tűzbiztos helyre eltávo­lítani. Gyufát, gyújtóeszközt olyan helyen kell elhelyezni, hogy U gyermek kezébe ne kerüljön. Az udvaron el kell helyezni 200 liter vízzel telt hordót, 2 vedret, 1 szikracsapót, 1 csák- lyát. Cséplés alkalmával minden termény-tulajdonos, a cséplés idejére — függetlenül attól, hogy az udvarában bővizű kút van — 500 liter vizet, 3 vedret, 1 szikracsapót, 1 csáklyát kö­teles elhelyezni. Dohányozni a cséplés alkal­mával csak a kijelölt heiyen lehet. A szabadban való tűzrakást kerülni kell. Ha a szabadban való tűzrakás elkerülhetetlen, akkor a tűz mellett állandóan ott kell tartózkodni. I. fokú Tűzrendészet!' hatóság Kél hír a rágó«* um írói SZÄZNYOLCVANEZER TONNA RÁGÓGUMI Az amerikaiak egy év lefor­gása alatt 180 millió kilo­gramm rágógumit vásároltak. Ez azt jelenti, hogy az Egye­sült Államokban minden férfi, minden nő és minden gyermek kétszáz rágógumit fogyasztott el 12 hónap alatt. Az amerikai cégek tiszta nyeresége: 110 milliárd frank. RÁGÓGUMI A REPÜLŐTÉREN A londoni repülőtér bazár­jában nyolcvan év óta most először árusítanak rágógumit. Eddig hivatalos tilalom akadá­lyozta a rágógumi árusítását, azzal az indokolással, hogy „az utasok mindig odaragasztották a rágógumit a fotelekhez és a díványokhoz”. Felhívás óvónőképzőbe való jelentkezésre A Művelődésügyi Miniszté­rium rendelkezése értelmében EGRI VÖRÖS CSILLAG Aranyszimfónia (Szélesvásznú) EGRI BRÖDY Emília Galottl Egri kertmozi A kis hazug GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Aranyszimfónia GYÖNGYÖSI PUSKIN A nagy Caruso HATVANI VÖRÖS CSILLAG Pármai kolostor (I—II. rész) HATVANI KOSSUTH Othello FÜZESABONY Az utolsó paradicsom HEVES Nincs előadás PÉTERVÁSAra A 18-as év enviiH 8. Gyulai, mint mindig, most is készséges volt: — Természetesen, Farkas úr, De hát én tényleg rosszul éltem odahaza ... farkas nevetett: — Tudjuk mi jól. hogyan élt maga Pesten. Nem va­gyunk mi olyan tájékozatla­nok, mint ahogy maga hiszi... I nformálódtunk magáról. S éppen azért mondom most ezt el, mert az információk azt mutatták, hogy maga szá­munkra megbízható ember. Szóval, maradjunk csak a realitások talaján... Ha jól értesültem, éppen maga fejez­te így ki magát, amikor Mül­ler úrral a Szabad Európa Rádió adásairól beszélgetett... Nyolc nap múlva találkoz­tak másodszor. Borozgatás közben Farkas Gyulaitól ma­gyarországi munkahelyeiről, és különböző katonai objek­tumokról érdeklődött. Ügy látszik, meg volt elégedve a válaszokkal, mert a beszélge­tés végén egy 50 schillinges bankjegyet csúsztatott Gyulai kezébe. — Biztosan jól jön egy kis zsebpénz. Később majd na­gyobb összegekről is szó le­het... Tudom, ha ingyenes is, nem gyöngyélet a lágerélet, magam is csináltam eleget... — De Farkas úrnak már nem kell csinálnia... Bár mór én is eljutnék odáig... — Nem kell türelmetlen­■Jvica&r kednie, fiatalember. Minden a munkájától függ. Ha tovább­ra is olyan jól megértjük egy­mást, mint eddig, akkor nem lesz semmi baj. A továbbiak­ra nézve számíthat teljes er­kölcsi támogatásunkra... — oktatta Farkas, de Gyulai köz­beszólt: — Az erkölcsi támogatást mindenesetre köszönöm ... Ám, hogyan értsem ezt? — Ne értsen félre... Tud­juk mi jól, hogy erkölcsi tá­mogatásból még soha senki nem élt meg. Biztosíthatom, hogy az anyagi támogatásról is gondoskodunk. Viszont még egyszer hangsúlyozom, hogy minden a munkájától függ... — Azzal nem lesz semmi baj. — Nos, majd meglátjuk. Ha nem lesz baj a munkával, nem lesz baj az anyagiakkal sem. Farkas az órájára nézett. — Ennyi elég is mára. Ne haragudjék, de mennem kell. Legközelebb majd pontosan megbeszéljük, hogy mi lesz az első komolyabb munkája. — S Gyulai megszeppent ábrá­zatára nézve, hozzátette: — Ne féljen, nem veszélyes! Egyelőre itt marad Ausztriá­ban! Legközelebb, amikor talál­koztak, Farkas ki sem szállt a kocsijából, hanem csak úgy a volán mellől intett, hogy Gyulai szálljon be. A fiú örömmel nyitotta ki a kocsi­ajtót és beült Farkas mellé az első ülésre. Nagyon szere­tett autózni. A disszidálás előtt biztosra vette, hogy há­rom-négy hét múlva már sa­ját kocsijával „furikázhat”. S ha az ólma nem is vált való­ra, íme mégis autózhat. Igaz, hogy csak a más kocsijá­ban, de Gyulai, amint elter­peszkedett az autó ülésén, majdnem ma­gabiztosan érez­te magát, és aKár tíz az egy. hez is hajlandó lett volna fo­gadni, hogy ha­marosan neki is lesz kocsija, mert feljebb lép a ranglét­rán, nem vele tartanak kap­csolatot, hanem ő tart mások­kal. Akárcsak Farkas, az au­tótulajdonos. Közben a gépkocsi Kiju­tott a városból, a Linz felé ve­zető országúton robogott. Far­kas az utat figyelte, de köz­ben magyarázott: — Nagyon fontos, hogy bi­zonyos leveleket eljuttassunk Magyarországra. Olyanokat, amelyeket nem küldhetünk postán ... Gyulai feszülten figyelt, s feltámadt benne a félsz: csak nem őt akarják postásnak fel­használni? Veszélyes dolog lenne, s különben is Farkas legutóbb azt ígérte, hogy egy­előre Ausztriában maradhat. Száraz volt a torka, amikor kimondta: — Értem! — Nos, ebben számítunk a maga segítségére... Szeret kocsmákba járni? Gyulait váratlanul érte a kérdés: — Nem, attól ne féljen, nem iszom, nem jár el a szóm! Farkas nevetett: — Tudja, mi tetszik magá­ban a legjobban fiacskám? A szűzi ártatlansága. Ebben a szakmában kevés ilyen van, mint maga. De nem baj, majd belejön a kocsmázásba... Farkas elmondta, hogy az Ausztriában járó magyar ha­jósokat próbálják felhasználni bizonyos levelek Magyaror­szágra juttatására. Gyulainak az a feladata, hogy szorgal­masan látogassa a linzi kocs­mákat, ott ismerkedjék meg a magyar hajósokkal, akik elő­szeretettel keresik fel az ital­méréseket, mert nem hajós az olyan, aki a pohárban is a vizet kedveli. A vállalkozók nevét és címét majd Farkas­sal kell közölnie. Gyulai fogadkozott: — Majd meglátja, Farkas úr, hogy már az első nap ta­lálok ilyen postást! A magya­rok örülnek, ha valami szol­gálatot tehetnek a nyugatiak­nak ... Farkas arcára ismét kiült a fölényes mosoly: — Csak lassan a testtel, fiatalember. Majd elválik, hogy mi könnyű és mi nem. A lényeg az, hogy nagyon óvatos legyen. Amikor Linzbe értek Far­kas megmutatta Gyulainak azokat a kocsmákat, amelyekét a magyar hajósok látogatni szoktak. Búcsúzóul néhányszáz schillinget adott neki: — Tessék, a költségeire. Még többet is kaphat, ha ügyes lesz! Azután majd je­lentkezzék. Sok sikert, fiatal­ember! Gyulainak a pénz láttán a szája is nyitvamaradt a cso­dálkozástól, s csak ennyit le­begett: — Köszönöm! Miután Farkas elment, Gyu­lai megszámolta a pénzt. Nyolc­száz schilling volt, hétszáz szá­zasokban, száz pedig tízschil­linges bankjegyekben. Egysze­riben nagyon gazdagnak tudta magát. Ügy érezte, hogy még soha nem volt ennyi pénze. Eszébe se jutott, hogy Buda­pesten, amikor megkapta a fi­zetését, kétszer ennyi pénz is volt a birtokában. S akkor mindig káromkodott, mindig elégedetlenkedett... Első útja az egyik kocsmába vezetett. Gondolni sem akart arra, hogy hozzálásson a meg­1950. évtől új alapokra helye­zik az óvónőképzést. Óvónőképzőt. végezhet és óvónői oklevelet szerezhet min­den olyan érettségizett (lehető­leg közepesnél jobb eredmény­nyel érett) fiatal leány, aki szereti a 3—6 éves gyermekeket és szívesen vállalkozik arra, hogy az óvónői pályát élet­hivatásul válassza. A felsőfokú óvónőképzés kétéves. A Heves megyéhez legközelebbi intézet Kecske­méten van. A pályázat beküldésének ha­tárideje 1959. július 31; A pályázatot a megyei ta­nács művelődésügyi osz­tályára kell beküldeni. Mellé­kelni kell még az érettségi bi­zonyítvány másolatát is és rö­vid önéletrajzot. VW/AV bízás teljesítéséhez, hogy vala­kivel is megpróbáljon ismer­kedni. Inkább az étlapot bön­gészte, az járt a fejében: hogy végre egyszer jóllakik. Bécsi szeletet rendelt, egyszerre két adagot. Villámgyorsan bekebe­lezte, de még éhesnek érezte magát. Hozatott még két Wurs- tot. Közben megivott néhány pohár sört. Aztán intett a pin­cérnek: — Kellner, zahlen! Fizetett, s ment. Másnap hozzálátott a „mun­kához”. Három és fél órát töl­tött az egyik kocsmában, míg végre sikerült megismerkednie egy magyar hajóssal. Odatele­pedett mellé az asztalhoz: — Nem haragszik ugye? — kérdezte. — De mi, magyarok összetartozunk! A hajós nem szólt semmit, csak egy kicsit odábbhúzódott a széken. — Tudja, jól esik magyar szót hallani — mondta tétován az újdonsült ügynök, aki se- hogysem tudta elkezdeni a be­szélgetést. A hajós erre is szót- lan maradt. Néhány perces kellemetlen, bántó csönd után a hajós szólalt meg: — Aztán hogy megy maguk­nak idekint? Érdemes volt? Gyulai önmagán is csodál­kozott, hogy mennyire meg­eredt a nyelve. Mint a vízfo­lyás, percekig egyfolytában be­szélt arról, hogy a szakmájá­ban dolgozik, géplakatos, havi 2500 schillinget keres, szépen berendezett lakása van, a jövő hónapban már autót vesz rész­letre. A hajós egy darabig hall­gatott, csak miután Gyulai kis szünetet tartott lelkes előadá­sában, megjegyezte: (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom