Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-14 / 163. szám

1959. július 14., kedd STEP© JS Ag 5 icrw* Készülődnek Hatvanban az őszi kezdésre már részt vettek a felülvetés munkáiban. A Kossuth tagjai 40 holddal vetettek többet, mint azt előzőleg tervezték. A város határában villannak a kaszák, a tűző napfényben aratnak. A közös vetőmag be­hozatalával most foglalkoznak. Elkészítették a földterület ará­nyában szétosztott vetőmag­behozatali tervet. Az új tagok a közös vetőmagnak szánt ga­bonát az adógabonával együtt a Terményforgalmi Vállalat raktárába szállítják. Ott külön nyilvántartásba veszik, s az ősszel megkezdődő vetések ide­ién egységes, nemesített vető­magra cserélik ki. Nagy gondot fordítanak a nagyüzemi parcellák kialakítá­sára. Az aratás ideje alatt a ta­nács dolgozói kijelölik a föld­rendezők adatai alapján a kö­zös földterületeket, s a gépállo­mások gépei már egybeszánt­ják a volt egyéni parcellákat. AZ ŐSZI KEZDÉS közös alapjait már lerakták Hatvan város hat termelőszövetkezeté­ben, s ezek az alapok szilár­dak, a közös akaratot, a szebb és a boldogabb jövőben való bizakodást hirdetik. Pilisy Elemér Fürst áll János gépe nyomán egyre gyarapszik a tarló (Tudósítónktól) VAKÍTÓAN SÜT a nyári nap. Az égen mégcsak egy te­nyérnyi felhődarab sem lát­szik. Igazi aratásra való idő. Izzad is ilyenkor az arató em­ber, jó szerencse, hogy időn­ként jótékony szellő suhan vé­gig a földek felett. Ameddig csak a szem ellát, mindenfelé dúskalászú búzatáblákat látni a mezőtárkányi határban. A helybeli Petőfi Termelőszövet­kezet méltán lehet büszke ezekre a szép vetésekre, s most már a jól végzett munka tudatában takarítják be a bő termést. A Petőfi búzaföldjén is Ze- tor pöfögése hallatszik, szapo­rán forognak az aratógép vi­torlái, az erős búzaszárak en­gedelmesen hajtják le fejüket az aratógép éles kései alá. Pár pillanat csupán, s a levágott szár a kötözőasztalra kerül, s röviddel utána már erős kö­télkékkel összefűzve dobja ki a gép a szép, tömör kévéket. A Zetor vezetője fiatal, bar­naképű ember, még innen a harminc esztendőn. Neve: Fürstáll János, a Fü- zeabonyi Gépállomás traktoro­Befejesődött a kisxisták ifi-rajvexetd tanfolyama a síkfőkúti táborban EZ ÉV TAVASZÁN Hatvan­ban a város dolgozó paraszt­jainak jelentős része a közös, nagyüzemi gazdálkodást vá­lasztotta. A meglevő négy ter­melőszövetkezet mellett két új termelőszövetkezet alakult, a Búzakalász és a Béke Termelő- szövetkezet. E két új termelő- szövetkezetben jelent a legna­gyobb problémát az őszi kez­dés szervezeti és gazdasági elő­készítése, de a már meglevő, számbelileg és területileg meg­növekedett termelőszövetkeze­tek vezetőit is komoly próba elé állítja az ősz. Az új tagok­kal való helyes foglalkozás, a bevitt állatok elhelyezésének, takarmányellátásának biztosí­tása. Legégetőbb probléma az ál­latok közös elhelyezésének, s takarmányellátásának biztosí­tása. Több termelőszövetkezet új épületek építésébe kezdett, de vannak olyanok is, amelyek a meglevő helyiségek átalakí­tásával, bővítésével biztosíta­nak helyet. A VAROS EGYIK legna­gyobb és legjobban működő termelőszövetkezetébe, a Pe­tőfibe kérték legtöbben felvé­telüket. így természetes, hogy itt kez­dődött meg először és legna­gyobb mértékben az építkezés. Két ötven férőhelyes' istálló építkezésébe kezdtek, s mint Kollár Ferenc, a tsz elnöke el­mondja, nagyon sok gond van vele, különösen most nagy, mert a parasztember ilyenkor a betakarítással foglalkozik. Az őszi és tavaszi árpát már learattuk, — mondotta — most vágjuk a rozsot és a búzát. Itt van a kapálás is. A cukorrépa és a kukorica harmadszori ka­pálását nemrég fejeztük^ be, nincs ilyenkor idő az építke­zésre. Tudják ezt a város üze­meinek dolgozói is, minden tőlük telhető segítséget meg­adnak, hogy a munkában se­hol se legyen fennakadás. A Cukorgyár vezetősége két kő-, művest és négy segédmunkást adatt az építkezéshez. Ebből a munkából már az új tagok is kivették részüket 2—3 nap fo­gattal és gyalogos munkával, hogy mielőbb felépüljön a kor­szerű magtárpadlásos istálló. A munka jól halad, s min­den remény megvan arra, hogy még augusztus előtt átadják rendeltetésének. Ugyanakkor megkezdjük a másik 50 férő­helyes istálló építését is. A munkához hitelt veszünk fel a bankból. Tervünk szerint szep­temberben már ez is elkészül. Az Űj Élet Termelőszövetke­zetnél nem okoz problémát az új tagok állatainak elhelyezé­se, mert a most meglevő épü­letek elegendők azok befoga­dására. A tavasszal alakult Búza- kalász szerencsés helyzetben van, mert az Űj Élet Tsz-tői megkapja a görbeéri tanya- központot az odatartozó 120 hold földdel együtt, s az ott meglevő istállók elegendő he­lyet biztosítanak az állatok kö­zös elhelyezésére. A SZINTÉN FIATAL Béke Termelőszövetkezet tagjai nem kezdenek az idén építkezésbe, hanem a nagyobb istállókban helyezik el az állatokat. A Haladás Termelőszövetke­zet problémáit a MÁV pálya­fenntartás dolgozói segítik megoldani. Meglevő épületek lebontott, de még használható építőanyagaiból, s a salak nagyarányú felhasználásával társadalmi munkában építenek egy 50 férőhelyes istállót, amelyben elkülönítve helyez­hetik el az ősszel behozott te­heneket. lovakat és növendé­keket. A falakat már felhúz­ták, így biztosra vehető, hogy az ősszel kezdő új tagok álla­tait közösen tudják elhelyezni. A Kossuth Termelőszövetkezet tagjai az aratás, cséplés befeje­zése után 500 férőhelyes ba­romfiólat építenek saját erőből. Készítenek egy észak és nyu­gat felől zárt színt, s 50 szarvasmarha, növendék részé­re egy kifutó karámot. Ha az idő engedi, egy 50 férőhelyes süldőszállás építésébe is bele­fognak. A tervek elkészülte után azonnal megkezdték a megvalósításukat, így minde­nütt előrehaladott állapotban vannak az építkezések. A KÖZÖS ÁLLATOK elhe­lyezésével tehát nem lesz baj, a takarmányellátás biztosításá­nak megszervezése most folyik. A szövetkezetek vezetőségei el­készítették a szükséges takar­mánymennyiség bevitelének tervét. Ügy határoztak, hogy az állatok számával arányosan hozzák be a takarmányt. S ezt a közgyűléseken már tudtára hozták a tagságnak. A Búzakalász tagjai még nem végeztek közös munkát, de úgy határoztak, a másodve­tést már közösen végzik, ösz- szeadják a pénzt és vásárolnak vetőmagot a Terményforgalmi Vállalattól, s kukoricát, siló- kukoricát, muhart, kölest vet­nek. Ugyancsak közösen végzi a másodvetést a másik új tsz, a Béke is.Tervük szerint 10 holdon vetnek silókukoricát. A régi termelőszövetkezetek új tagjai IMMÁR MÁSODIK HETE kiszisták táboroznak a festői síkfőkúti tó fölötti hegyolda­lon. Az első héten az ifjú­kommunista sportvezetők vol­tak itt, tegnap pedig az út­törőmozgalmat segítő kiszis­ták, az ifi-raj vezetők fejeztét: be egyhetes táborozásukat. Mire e tudósítás az olvasó elé kerül, a szép táborkörnyezet­ben üzemi KISZ-tátkárok — közöttük számosán Heves me­gyeiek is — tanulnak a fák alatt és a sátrak hűsében... Utánuk a KISZ-szervezetek nőfelelősed, majd gazdasági vezetői következnek egy-egy hétre, majd a nyári táboro­zást a túrafelelősök ugyan­csak egyhetes tanfolyama fe­jezi be... Kint jártunk az ifi-raj veze­tők között. Kik vannak itt? azok a 16—17—18 éves kiszis- ta fiúk és leányok, akiket alapszervezetük azzal bízott meg, hogy segítsék városuk­ban. községükben az úttörő- mozgalmat. Az ő munkájú s igen jelentős az általános is­kolai diákok iskolán kívüli, mozgalmi nevelésében. A ki- szistáknak már van több-ice­vesebb mozgalmi múltja és tapasztalata, amelyet mind igen eredményesen tudnak hasznosítani abban, hogy az úttörő pajtásokat majdan ki­váló, jól dolgozó ifjúkommu­nistákká neveljék. MIND, VALAMENNYI jó­kedvű, lelkes fiatal... A fog­lakozásokra az eleven és sok­rétű érdeklődés a jellemző. „A Magyar Úttörő Szövetség nevelési célkitűzései1’, — „A KISZ a párt ifjúsági szerve­zete" —- „A proletárinterna­cionalizmus” — „A KISZ ne­velési irányelvei” — e téma­körökről hallottak többek kö­zött előadásokat a tábor rész­vevői, s ezeken túl számos pedagógiai előadást is hallot­tak. Mindezek mellett megis­merkedtek az úttörő-próba anyagával, próbát is tettekés két alkalommal igen magas­színvonalú túrán is részt vet­tek. A túra a megalakított csapatok között versenyszerű­en zajlott le; egy-egy állomá­son különféle politikai, álta­lános jellegű, természettudo­mányos kérdésekre kellett vá- laszQlniok a túrázóknak. A tábor igen jól felszerelt. sa, egyben tagja is a Petőfi Tsz-nek. MIELŐTT MEGISMER­NÉNK munkáját, el kell mon­danunk róla egy kis történetet. A fiatal Fürstáll Jani még gyermekfejjel érte meg a fel- szabadulást. mint szegény be­senyőtelki cselédember gyer­meke. A mi rendszerünkben járt már iskolába, sokat hal­lott arról, hogy más világ járja már mint régen. Egy ideig azonban mitsem értett ebből. A felszabadulás után is cselé­dek voltak besenyőtelki nagy­gazdáknál. sőt Jani is cseléd­nek szegődött. Hány meg hány keserű percet élt át aratás ide­jén, amikor más földjén vágta a rendet. Ha akkor meglátott arra elpöfögni egy-egy traktort — mert akkoriban még ebből is kevés volt —, sóvárgó sze­mekkel nézett utána és szünte­lenül arra gondolt, ha ő egy­szer arra a masinára ülhetne... Ügy vágná vele a rendet, mint a parancsolat. Nem is hagyta nyugodni a gondolat mindad­dig, amig egy szép napon je­lentkezett a gépállomáson: traktoros akarok lenni. Ö volt az első, aki a környé­Rádió, lemezjátszó, ping-pong, sakk, könyvtár áll a tanfo­lyam hallgatóinak rendelke­zésre. Az elmúlt héten na- gyóbbszabású, műsorral egy­bekötött tábortüzet is rendez­tek. Komoly és sok volt a tanul- nivaló, s mégis vidáman és természetesen gyorsan múlt el az idő. Nem túlzás azt mondani: ahányan itt voltak az elmúlt héten, s az azt meg­előző tanfolyamon •— mind­annyian szerették volna leg­alább még egy héttel meg­hosszabbítani a táborozást. A most vasárnap bezárult xfi- rajvezető tanfolyamon negy- venhatan vettek részt, mind Heves megyéből. Üzemi, falu­si & diákffiatalok, lányok, fi­úk vegyesen. VASÁRNAP BEFEJEZŐ­DÖTT a tanfolyam; A fiata­lok azóta már mind munka­helyeiken, városukban, közsé­gükben vannak és készülnek arra a munkára, amelyet vál­laltak, s amelyhez a síkfőkúti KISZ-táborban sok-sok segít­séget kaptak: az úttörőmozga­lom segítésére. Kísérje siker munkájukat, (—r) ken először gépre ült. Learatta a szövetkezet őszi árpáját, utá­na a tavaszi árpát, most pedig a búzatáblába állt bele. Szor­galmára, igyekezetére jellem­ző, hogy naponta 16—18 hold gabonát levág, s idáig már több mint 100 hold felcsomó­zott búzatáblát hagyott a háta mögött. Nem fér hozzá kétség, hogy az idei 180 holdas aratási tervét magasan túlteljesíti. Hogyan telik el Fürstáll Já- nas egy napja? — Bizony az én munkám nem könnyű — mondja —, hajnal­ban négykor már a búzatáb­lán talál a felkelő nap, és a szép holdvilágos estéken sok­szor 11 órakor állítom le a motort. Tegyük még hozzá azt is, hogy nem elég az, ha egész nap csak űzzük a gépet, az is megkívánja a törődést, a gon­doskodást. Este a holdvilágnál még mindig ott ápolgatom a Ze- tort, átvizsgálom a működését, kitisztítom az arató-kévekötő szerkezetét, hogy másnap a munkában ne legyen fennaka­dás. A SZÖVETKEZET vezetősé­ge, és a gépállomás brigádve­zetője egyaránt megelégedett Fürstáll Jánossal. Munkájában Forgács László — az aratógép kezelője — méltó segítőtársa. Nem csoda, hogy mindenki di­cséri munkájukat. Pedig van­nak nehézségek is. Az egyik végén dőlt a búza. Nem kell ettől megijedni, mint sokan teszik, — mondja a traktoros — csupán kisebb részt kell egyszerre fogatni, akkor a levágott gabonaszár nem gyúródik fel' a kötöző- asztalon; s a munka így is tö­kéletes. Tagja vagyok a szövetkezet­nek, s mivel sok múlik a mun­kámon, az én számomra sem mindegy, mennyit kapok majd az elszámoláskor — magyaráz­za a derék traktoros. EGY MOZDULAT az ön­indítókarhoz, újra felpöfög a motor, körbeforog a széles vi­torla, működnek a kasza éles kései, tömörít és köt a kéve­kötő, s nyomában a kopár tar­lón már csak a kidobált kévék sorfala jelzi, hogy percekkel ezelőtt még búza állt erre. A nap tüze egy cseppet sem eny­hül. A magasban gólya kering, majd széles szárny csapásokkal elhúz a távoli vizek felé. Fürstáll János gépe nyomán pedig egyre fogy és fogy a kalásztenger, szaporodnak a csomók, s a szövetkezet mag­tárában vagonszámra gyűlik az élet. / AAAAAA/V Örömök, bosszúságok az egri strandon Igazi strandidő volt vasárnap. A jó öreg Nap mulasz­tását pótolva, ontotta fényét s melegét kora reggeltől az esti órákig. Szellő se rebbent, egyetlenegy bárányfelhő sem úszott az égen, teljes kékségében ragyogott az égbolt. Ilyen ragyogó időt legjobb a strandon tölteni. S különösen jó az egri stran­don, melynek kellemes vize, szép környezete felüdülést és szórakozást jelent annak a sok ezer embernek, akik egy-egy napra felkeresik. Az örömben azonban itt-ott üröm is, bosszúság is ve­gyül. Nem is kell nagyon széjjeltekinteni, nem is kell na­gyon figyelni, szemébe ötlenek az embernek ezek az apró bosszúságok. Most itt közreadunk egy csokorra valót a jó­ból, a rosszból, az örömből, a íme: 1959. július 12, vasárnap, a nap kelt 3,58 perckor, a strand személyzete nem tudni mikor kelt. de az biztos, hogy a strand pénztárát 8 óra előtt öt perccel nyitották ki, ami­kor már hosszú sorok álltak a strand bejárata előtt. Egri­ek, vidékiek — akiknek a kü- lönvonatuk, vagy autóbuszuk már 7 óra előtt megérkezett — türelmetlenül, s valljuk be nagyon mérgesen tolongtak a strand környékén. Azoknak, akik egy napra érkeznek a városba, felesleges időveszte­ség ez az egyórás, vagy más­félórás várakozás. De nem­csak a vidékiek, hanem az egriek is szívesebben menné­nek már reggel hét órától, vagy még korábban a felüdü­lést adó medencékbe. (Van Pesten strand, amelyik fél 3- kor nyit.) Nyissa meg az egri strand reggel legalább hét órától kapuit. ★ Fiatal házaspár siet be a kapun. Az asszonyka visa a strandtáskát, amelyből felfúj­bosszúsagbol vegyesen. ható, rikítóan sárga úszőka- csa kandikál elő. A férj tolja a gyermekkocsit, amelyből kí­váncsi szemekkel tekinget körül a család kedvence: az ifjú trónörökös. A fiatalok gyorsan átöltöznek a kabin­ban és mennek a hátsó me­dence felé. A papa és a ma­ma már szép barnára van sül­ve, a kicsi vakító fehér bőre árulkodik; ő most van elő­ször a strandon, nemcsak ezen a nyáron, hanem életében is először. Leülnek a medence szélére, s beállítják a vízbe a kis le­gényt, mire ő tiltakozásul ke­serves, sírásba kezd. Ám elő­kerül a kis kacsa, s néhány pillanat múlva a nagy vízzel barátkozva, lubickol a kis Peti, erős szülői felügyelet mellett. Olyan kedvesek így együtt hárman, ahogy úsztatják a kis legénykét, ahogy lubickol­nak, ahogy fröcskölik egy­mást, s ahogy játszanak a nagy kerek labdával. A délutáni órákban talál­koztam ismét a kis családdal. Éppen hazafelé készülődtek. Pétiké testét kissé már meg­fogta a nap, s sír-sír ugyan­olyan keservesen, mint első találkozásunkkor. Most is a víz miatt potyogtak könnyei, a víz miatt, mert anyukája határozott mozdulattal emelte ki a medencéből, amelyet ő már úgy megszeretett és nem akart otthagyni. Már a kabin felé mentek, de a medencé­hez hallatszott síró hangja: — Vídz! vídz! vídz! ★ Csúcsforgalom volt vasár­nap a strandon. Közel tízezer ember fürdött a medencék­ben, sütkérezett a napon és pihent az árnyékban. Ezek az emberek igazán megérdemel­ték volna, hegy tiszta meden­cével és tiszta vízzel várják őket. Sajnos nem így történt. Csak a két első medence várta ragyogó tiszta vizével a stran­dotokat. A hátsó medencében — nem tudni kinek a hibájából — há­romnapos víz volt. Szennyes és piszkos volt ez a medence. Ha előtte való nap leengedik a vizet és tiszta a medence, egy bosszúsággal kevesebb. ★ A fürdés és napozás után oly jólesik meghúzódni a hús, árnyékos helyeken. Sokan ütötték fel egy-egy takaróból álló táborukat a nagy platán­fa környékén. Az egyik ág ár­nyékában egy házaspár piheni a strandolás fáradalmait. A 40 év körüli férfi, kinek fe­jét egy szétterített újságpapír választja el a külvilágtól, ta­lán éppen hómezőkről s jég- csapokról álmodik e tüzes na­pon. Felesége vigyázva őrkö­dik mellette, elhessegeti a le­gyeket, s kedves mosollyal nyugtázza férjura diszkrét horkolását. Nagyszerű dolog ez a vasár­nap. * Tízezer ember! S ezek nem­csak fürdeni, napozni és pi­henni akarnak, hanem enni. sőt inni is. S tegyük hozzá, nem Is keveset. Persze enni és inni csak az tudott, aki­nek volt türelme a hosszú sorbaállásra, mert sorba kel­lett itt állni — méghozzá so­káig — a sörért, a borért, ebédért és még a tejért is. Ügy látszik, ilyen nagy for­galomra nem készült fel a Vendéglátóipari Vállalat, s ez­zel, bizony, nagyon sok bosz- szúságot okoztak a stran­dolok ezreinek. Veszekedések­től volt hangos a terasz, ahol a söntést megrohanva, még a pincérek elől is elzárták az utat, a sörre s az ételre váró emberek. A teraszon meg kellene szüntetni a söntés-kiszolgá- lást, és csak ülővendégeknek szolgáljanak fel és ha szükség van rá — márpedig a vasár­napi példa azt mutatja, hogy igenis szükség van rá — állít­sanak fel még több sörözőt, és szervezzék meg a gyorsabb tej­kiszolgálást is. És persze, ne feledkezzenek meg a jégről sem. Száll a hinta, kispalinta. Ä gyerekek kedvence dupla mű­szakot teljesít ezen a vasár­napon. A hintákra is ki lehetne tenni a ,,zsúfolásig megtelt" táblát, dehát igaz is, oly na­gyon jó dolog végigdőlni a hinta ülésén, élvezni a moz- gás-támasztotta szellőt, s köz­ben nevetgélni, hancúrozni igazi gyerekmódra. Hintázás után még jobban esik a für­dés, utána a pohár friss tej, s aztán ismét a hinta, s minden kezdődik elölről, folyton foly­vást, amíg csak süt ’a nap, s amíg el nem hangzik a fürdő­mesterek vezényszava: „zár­óra, kérem, tessék öltözni.” ★ Mielőtt azonban felhangzik a zárórát jelentő felhívás, a sok öröm mellett még éri az embert egy-két bosszúság. Már elmúlt 12 óra, épp De- zséri László hétvégi jegyzetét közvetíti a stúdió. Lengyelor­szágról, Varsóról beszél De- zséri. érdekesen, színesen, a tőle megszokott stílusban. So­kan figyelik szavait a stran­don is. Egyszer csak azonban megszakad a hétvégi jegyze­tek jól ismert hangja és egy mély basszus dörgi a mikro­fonba — „A 28-as számot ké­rem”. Aztán ismét Dezséri be­szél, majd egy női hang hívja türelmetlenül a kapuhoz Ban- csák Jenőt Özdról, majd imél később Gyurikát keresi ma­mája. s ez így megy tovább és tovább a hétvégi jegyzetek alatt, a tánczene, a hangle- mezműsorok, s az egésznapi rádióközvetítés alatt. Nagyon bosszantó dolgot művelnek ott abban a kis stúdióban, igazán tekintettel lehetnének az em­berekre, akik itt a strandon is szívesen hallgatják a rádi­ót. Egy-egy felolvasás néhány percig tart, egy hanglemez pe­dig három perc csupán. Eny- nyi időt igazán mindenki ki­várhat türelemmel. Kivárhat­ja ezt a fodrász is, s mind­azok, akik igénybe akarják venni a hangszórót. Ha vége van a müsorszámnak, vagy ha lejárt a hanglemez, akkor mondják be a különböző fel­hívásokat. (Persze kivételt ké­pez, ha az orvost hívják.) Lemenőben a nap. Szép és kellemes napot töltött el az a közel tízezer ember, akik vasárnap az egri strandon keresték pihenésüket. A strand személyzete derekas munkát végzett. Külö­nösen nehéz és felelősségteljes munka hárult az úszómeste­rekre. Egy percre sem vették le szemüket a zsúfolásig meg­telt medencékről, s élesen hasított sípjuk, ha valamilyen rendellenességet tapasztaltak, és villámgyorsan vetették vízbe magukat, ha egy-egy kezdő úszó tévedt a mélyvízbe. Kö­szönet érte. Persze, a jó munkába, a sok-sok kellemes percbe, órába néhány bosszúság is vegyült. Azért vetettük ezeket pa­pírra, hogy legközelebb még kevesebb bosszúsággal töltsék hét­végi pihenésüket Eger város d°l0ozói, s mindazok a turisták, látogatók, akik oly szívesen jönnek Dobó városába. Márkusz Lászl»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom