Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-30 / 177. szám

Este a táborban (Márkusé László képes riportja) AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA X. évfolyam, 117. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1959. július 30., csütörtök VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!^ Műveltség és öntudat Műveltség... több mint intelligencia, több mint lexikális tudás, s több mint merev, leülepedett ismeret- anyag. A műveltség alkotó élettapasztalat is, emberi sokoldalúság, élnitudás, ma­gabiztosság, határozottság, erő. Az öntudat — osztályhű­ség! Hűség a néphez, hűség a párthoz, hűség a munkás- osztályhoz, hűség haladó hagyományainkhoz! Az ön­tudat hovatartozás és fele­lősség is! Érezni és felmér­ni tudni, hová, kikhez tar­tozik az ember. Megkeresni és megtalálni helyünket a társadalom arcvonalában és érezni a felelősséget, hogy nemcsak önmagunkért va­gyunk, hanem a társada­lomért, az emberi közös­ségért, amelynek tagjai va­gyunk mi is. A műveltség és az öntu­dat — egymás fokmérői, egymás kiegészítői. A mű­veltség és az öntudat egy­mástól elválaszthatatlan, e két életszabta határ méri az emberi értékeket: jellemet és magatartást, erkölcsöt és gondolatot, életszemléletet. Ahogy a műveltség szín­vonala emelkedik, úgy nyer magabiztosabb és szilárd alapot, tökéletesebb tartal­mat és formát az öntudat is. Az arány, műveltség és ön­tudat között — egyenes! Na­gyobb műveltségbeli tudás öntudatosabb embert jelent. És fordítva is így igaz... A Horthy-rendszer bűnös negyedszázada idején a munkásembernek kevés le­hetősége akadt, vagy egy­általában nem volt alkalma arra, hogy művelje és ké­pezze magát. A munkásosz­tály öntudatlanságáról még­sem beszélhetünk. Horthy- rendszerbeli munkásosztá­lyunk öntudata elsősorban azonban nem a munkások politikai és ideológiai isme­retének magasabb fokából következett, hanem jelentős részben jogfosztott és ki­zsákmányolt osztályhelyze­téből. ösztönéből nőtt har­cos és tevékeny erővé. A megváltozott új gazda­sági és társadalmi rendszer a műveltség terén is alap­vető reformokat hozott. Né­pi demokratikus államunk­ban mindenkinek lehetősé­ge van arra, hogy tanuljon, művelődjék és képezze ma­gát. S ezek a lehetőségek nem korlátozottak. „Tanulni, tanulni és ta­nulni!” — erre figyelmeztet bennünket Lenin elvtárs. Tanulni — szocialista társa­dalmunk legfontosabb köve­telménye ez! Aki lustaság­ból, nemtörődömségből, vagy más miatt lemarad, a társadalmi haladás ország­útién marad le. értékét ve­szíti. használhatatlan tagia les/* az emberi közösségnek. Mindenkinek elsőrendű kötelessége, hogy tanuljon és művelődjék, lépést tart­son a fejlődéssel. Leszakad­ni pem lehet! A kommunizmus társa­dalmi és gazdasági rendsze­rének sokoldalúan képzett, művelt és öntudatos mun­kásemberekre van szüksé­ge. Az élet követeli ezt! Ma ülést tart a füzesabonyi Járási tanács A füzesabonyi járási tanács végrehajtó bizottsága ma dél­előtt tartja ülését. Az ülésen megtárgyalja a járás általános iskoláinak 1958—59. tanévi munkáját, s a következő tan­évre való felkészülést. Ezenkí­vül sor kerül más járási prob­léma megtárgyalására, vala­mint az augusztus 10-én tar­tandó tanácsülés napirendjé­nek előkészítésére. A gyümölcstermelők figyelmébe ! A Heves megyei Növény­védő Állomás felhívja a gyü­mölcstermelő gazdák figyel­mét, hogy nagymértékben je­lentkezik az almamoly-fertő- zés. Tekintettel arra, hogy most van a második nemze­dék rajzási ideje, ajánlatos a permetezést mielőbb elvégez­ni. Az almamoly ellen egyszá­zalékos bordói lével, vagy nyári higítású mészkénlé és 0,4 százalékos Pemitt keve­rékével kell védekezni. A permetezésit ajánlatos 14 na­ponként megismételni, az utol­só permetezést a téli almánál érés előtt négy héttel kell be­fejezni. Gyuricó Géza: A LEVÉL ★ Kovács János: KEVÉS AZ ÜJlTAS A MATRAVIDÉKI FÉMMÜVEKBEN ★ Rózsa Gyula: A BORDICS ÉRET KÖNYVE ★ Lőböe István: DIDEROT Pintér—Szabó: TITKOS UTAKON (Regény) ★ KÉSZÜL EGER 15 ÉVES TÁVLATI TERVE ★ A LENGYEI, NÉPKÖZTÁRSASÁG MA < '•****>• ■•Mim x V . .. — ..-a-jW** •*» .......&í:"'A A m átrai hegyek mögött lebukott a júliusi nap. A mátrafüredi Hámán Kató kis- j dobos vezetőképző tábor lakói zászlólevonáshoz sorakoznak a kis tisztáson. Rövid vezény- i szavak hangzanak, felolvassák a napiparancsot, s mikorra a kis ünnepi aktus véget ér, az < esti szürkület lesz úrrá a mátrafüredi erdőben. A nap földünk más részét világítja már, 5 de a tábor lakói még nem gondolnak a lefekvésre. Az egész napi tanulás után jólesik a szórakozás. Ilyenkor előkerül a tangóharmonika és máris vidám ének- és zeneszótól lesz k hangos a mátrai este. (A képes riport folytatása az 5. oldalon) Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka Szerdán megkezdte munkáját az ország- gyűlés új ülésszaka. Részt vett az ülésen Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, szabadságát megsza­kítva jelen volt az országgyűlés ülésén Ká­dár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke. Ott volt Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Ma­rosán György, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, az MSZMP politikai bizottságának tag­jai, Dr. Antos István, Benke Valéria, Dr. Doleschall Frigyes, Dögéi Imre, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Nagy Jó­zsef né, Dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Dr. Sík Endre, Trautman Rezső miniszterek, A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviselet számos vezetője. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyelettel emlékezett meg Knyazovits András és Kovács Béla or­szággyűlési képviselők elhunytáról. Az elnök kegyeletes megemlékezését az országgyűlési képviselők állva hallgatták végig, majd Rónai Sándor javaslatára Knya­zovits András és Kovács Béla emlékét jegy­zőkönyvben örökítették meg. Ezután Rónai Sándor elnök bejelentette, hogy a megüresedett képviselői helyekre a Baranya megyei választókerületből Dobos József, a Komárom megyei választókerület­ből Vass József pótképviselöket hívta be. Az elnök ezután bejelentette, hogy a for­radalmi munkás-paraszt kormány elnöke be­nyújtotta a Magyar Népköztársaság polgári törvénykönyvéről szóló törvényjavaslatot, a külügyminiszter a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között Pekingben 1959. május 6-án aláírt barátsági és együtt­működési szerződés törvénybeiktatásáról szó­ló törvényjavaslatot, a pénzügyminiszter a Magyar Népköztársaság 1958. évi költségve­tésének végrehajtásáról szóló jelentés jóvá­hagyására vonatkozó törvényjavaslatot. Be- ielentette továbbá, hogy az ülésszakra három képviselő — Szobek András, dr. Sáró András és Péti János — nyújtott be interpellációt. Ezután Rónai Sándor javaslatot tett az ülésszak tárgysorozatára. Az elfogadott tárgysorozat alapján első­nek a Népköztársaság Ehlöki Tanácsának beszámolóját tárgyalta az országgyűlés. Kris­tóf István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának titkára beszámolt az Elnöki Tanács munkájáról. Kristóf István beszámolója Kristóf István beszámolt ar­ról, hogy az országgyűlés leg­utóbbi ülése óta az Elnöki Ta­nács milyen kitüntetéseket ado­mányozott. Beszélt az állam­polgársági ügyek intézéséről. Ezután elmondotta, hogy az Elnöki Tanács az elmúlt idő­szakban igen fontos nemzetközi szerződéseket kötött a Szovjet­unióval és a szocializmust építő államokkal mind gazdasági, mind egyéb területeken. Az Elnöki Tanács alkotmá­nyos hatáskörében átvette az új budapesti szovjet, mongol és román nagykövet, valamint-az angol, az argentin, az izraeli és a norvég követ megbízóleveleit. Az Elnöki Tanács felvette a diplomáciai kapcsolatot a Guineái Köztársasággal. Az Ethiopiai Császársággal, Yemen királysággal, valamint Ceylon­nal. Pártunk politikájának meg­felelően — folytatta — ál­lami szerveink a legmesz­szebbmenőcn igyekeztek az egyházakkal barátságos vi­szonyt kialakítani, anél­kül, hogy bárminemű elvi engedményt tennének. Ennek megfelelően a külön­böző egyházakkal való viszo­nyunkban javulás tapasztalha­tó. Az ellenforradalom óta ki­nevezett egyházi vezetők az el­múlt hónapokban mind az El­nöki Tanács, mind a megyei ta­nácsok végrehajtó bizottságai előtt maradéktalanul eleget tet­tek eskütételi kötelezettségük­nek. Az Elnöki Tanács — a kormány javaslatára — az Egyházügyi Hivatalt — az egy­házi ügyek fontosságának ki­emelésére közvetlenül a Mi­Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a javaslatot az országgyű­lés külügyi bizottsága megtár­nisztertanács felügyelete , alá helyezte és országos önálló ha­tósági jogkörrel ruházta feL Kristóf István ezután foglal­kozott az Elnöki Tanács néhány fontos törvényerejű rendeleté­vel. Végül kérte a beszámoló tudomásulvételét. Az országgyűlés az Elnöki Tanács beszámolóját jóváha­gyólag tudomásul vette, majd rátért a Magyar Népköztársa­ság és a Kínai Népköztársaság között Pekingben aláírt barát­sági és együttműködési szerző­dés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslat előadója Kiss Károly, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke volt. gyalta és elfogadta. Ezután így folytatta: Népköztársaságunk külpoli­tikája mindig arra irányult, hogy baráti kapcsolatokat lé­tesítsen valamennyi országgal, elsősorban az emberi haladás élenjáró országával, a Szovjet­unióval és a népi demokrati­kus országokkal. Külpolitikánk szilárd, meg- dönthctelen alapja, hogy a szocialista tábor tagjai va­gyunk és az imperialisták semmiféle mesterkedése sem tudja a szocialista or­szágokhoz fűződő kapcso­latainkat lazítani. A nemzetközi szerződések között már több mint 10 éve törvénybe iktattuk a Szovjet­unióval, Romániával, Cseh­szlovákiával, Lengyelországgal és Bulgáriával kötött barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződése­ket; ezeket kiegészítette avar­sói szerződés. Ezekhez az egyezményekhez csatlakozik a Kínai Népköztársasággal kö­tött barátsági és együttműkö­dési szerződés. Magyarország és Kína mesz- sze van egymástól, de összeköt bennünket a gazdasági, politi­kai és társadalmi célok azonos­sága. A magyar—kínai barátságot és általában a szocialista tá­bor népeinek barátságát tár­sadalmi és politikai rendsze­rünk azonosságán kívül a szo­cializmusért és a békéért ví­vott harcunk teszi sziklaszi- lárddá és ez a barátság állan­dóan fejlődik, erősödik népe­ink és az egész szocialista tá­bor javára. Szerződéseink olyan baráti szövetkezet részeseivé tesznek bennünket, amely a föld lakott részének közel egyharmadát foglalja magában, s ennek a hatalmai területnek politikai biztonságát, rendjét és nyugal­mát, gazdasági fejlődését és nem kismértékben nagyszámú népeinek harmonikus egyetér­tését biztosítja. Kína nemcsak azért nagy­hatalom, mert nagy a lakos­ság lélekszáma, nagy a terü­lete, hanem elsősorban azért, mert fejlődése ütemével,, a nép életszínvonala eme­lésével óriási tekintélyt élvez a világ népei előtt. A Kínai Népköztársaságot az USA ellenséges politikája el­lenére eddig 33 ország ismerte el. Azok az eredmények, ame­lyeket a kínai nép a Kínai Kommunista Párt vezetésével elért, az egész világ számára cáfolhatatlan bizonyítékai a szocialista társadalom maga- sabbrendűségénék, a két rend­szer békés versenyében a szo­cializmus biztos győzelmének: A Kínában folytatott tárgya­lásainkat a testvériség és a kölcsönös megértés, a nézetek teljes azonossága jellemezte. Országaink közös célkitűzése: harc a szocialista tábor egysé­gének és összefogásának to­vábbi megerősítéséért, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymásmelleit élése- lenini elvének alkalma­zásáért. A kínai nép vezetői elisme- (Folytatás a 2. oldalon.) — Kérek egy sóskiflit... — Nincs, kérem, csak sót- lan... — Miért nincs? — Azt mondják a pékek, hogy sok baj van a sózás­sal — kapom a választ. Igaz-e, vagy sem, ezt most én nem tudnám eldönteni. De egy biztos, hogy nincs sóskifli, vagy csak olyan kevés van, hogy nekem soh’sincs szerencsém talál­kozni vele. Bízom benne, hogy a pé­kek segítenek a sóskifli és személyem közötti szeren­csés találkozás létrehozá- < sában. (— ó) j lüss Károly beszámolója a Kínai Népköztársasággal kötött egyezményről

Next

/
Oldalképek
Tartalom