Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-14 / 138. szám

vitóarnap NÉPÜJSAG 3 1959. június 14., Tízéves az állami építőipar Ma pihennek az épitőrnun- kások. Kétszeres ünnep ez a mai, mert június 14-e az építők napja, és egyben az állami építőipar fennállásának 10-ik évfordulója. Egy évtized nem nagy idő,, de szocialista ipa­runk egyik fontos ágának, az építőiparnak, tízéves munkájá­ra érdemes és tanulságos visz- sza tekinteni. Az államosítás utáni első években nem volt megfelelő mennyiségű . gép, sem hozzá­értő szakember, ezért az épí­tőipari munka jellege eleinte nem sokat változott. Ket- hároroemeletes komoly épít­kezéseknél is kézierővel vé­geztek . jóformán minden munkafolyamatot. Ma már rabszolgamunkának tűrnie ez. Tíz évvel ezelőtt' a volt ma­gániparosok, építőmesterek és pallérok az újohnan szerve­zett építővállalatoknál nem tudtak, vagy nem is nagyon akartak • másképpen dolgozni, mint .mikor még saját vállal­kozásban dolgoztattak. Ebben az időben még keve­sen gondoltak arra, hogy brunndaruval vigyék fel az épületelemeket, vasbetonge­rendákat és a tetőszerkezetet. Kézierővel, lassan és sok fá­radsággal keverték a habar­csot, kanállal és simítóval va­koltak. A nagyobb építkezése­ken ma már modern szállító- eszközöket, különféle darukat, felvonókat és szállítószalago­kat ' használnak. .Ha a habarcs­szivattyút kompresszorral erő­sítik meg és szórópisztolyt szerelnek fel, ez a gép sokat segít Nemcsak a habarcsszál­lításban, hanem a vakolásnál is. Megyénk építőipari munká­sai büszkék lehetnek alkotá­saikra; Gyöngyösön új gyárakat épí­tettek: Váltó- és Kitérőgyár, Szerszám- és Készülékgyár, Kenyérgyár, a város délkeleti részén egész új városrész nőtt ki a kezük álól, most' készül a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt XII-es aknaüzeme ré­szére két 18 lakásos modem épülettömb, a múlt héten ad­tak át az V. épületet és mö­götte már újabb 12 lakásos modem háztömb falait húz­zák, 30 bányászcsalád pedig a múlt év végén költözött be a gyönyörű két- és háromszoba- konyhás új lakásokba. Itt már valóban összkomfort van, für­dőszobával, erkéllyel és beépí­tett szekrényekkel. De Eger­ben, Petőfibányán, Hatvanban, az állami gazdaságokban, gép­állomásokon és a termelőszö­vetkezeteikben megyeszerte mindenütt maradandó alkotá­sok tanúskodnak az építőmun­kások derék tetteiről, az épí­tőipar jelentőségéről, és foko­zatos fejlődéséről. A munkások szaktudása, szorgalma, a gépesítés és az építkezés jó szervezése követ­keztében a gyöngyösi Építő­ipari Vállalat már hosszabb idő óta minden építkezést ha­táridő előtt ad át és e jó pél­da nyomán elindult az Egri Tanácsi Építőipari Vállalat közel 400 fős munkásgárdája is. Iparkodnak Gyöngyösön és Egerben is mert nagy szükség van az új épületekre. , Nem is olyan régen, valósá­gos átjáróház volt az építő­ipar. Az újonnan toborzott, vagy felvett munkások még jóformán „meg sem meleged­tek” és máris továbbálltak De az utóbbi évek alatt azok is megszerették ezt a szakmát, akik nem régen tanultak be­le. A törzsgárda pedig nem cserélgeti munkahelyét. Meg­becsülik őket vállalatuknál és a közéletben is. A gyöngyösi vállalatnál a mai napon há­rom fő az építőipar kiváló dolgozója, hat fő a Szakma kiváló dolgozója jelvényt, 17 dolgozó oklevelet, és további 13 dicséretet és pénzjuta’mat kapott. összesen 25 ezer fo­rintot osztottak ki a munká­ban kitűnt építőipari dolgo­zóknak. Az Egri Tanácsi Építőipari Vállalat kisebb ugyan a gyön­gyösinél, de bensőséges ünnep­ségben és jutalomban részesí­tették itt is a legjobbakat: László Lajost. Nagy Jánost Udvari Mártont és Lájer Jó­zsefet emlegették, amikor a leghűségesebb és legeredmé­nyesebb dolgozók névsorát ál­lították össze. Az elért munka­teljesítmények melleit elsősor­ban azt vették figyelembe, hogy a kitüntetett dolgozók 10 éve állnak helyt az építőipar­ban. A gyöngyösi vállalat mun­kásainak 80 százaléka, az egri Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói közül 50 százaléka tett felajánlást, illetve dolgozik munkaversenyben. Az embe­rek tudják, hogy munkájuk legjavát kell adni, mert nagyon várják az új lakásokat, nagy szükség van a tsz istállókra és magtárakra, de nem lehet le­állni az ipari építkezésekkel sem. Sok és drága anyaggal bánnak, komoly vagyont bí­zott reájuk államunk. Az anyagtakarékosság és a munka szervezése terén akad még ten­nivaló bőven. A kongresszusi versenyvállalások éppen erre irányulnak. Tóth Imre kőműves-brigád­ja derekas inukat végez a gyöngy öshaiaszi iskolán, de máris kérték, hogy a tsz-épít- kezéseken is megfelelő mun­kahelyet biztosítsanak részük­re. Bejelentették, hogy rájuk biztosan számíthatnak ott is. Határidő előtt elkészült a karácsondi és gyöngyösi iskola is, de az építőipari munkások nem fognak szégyent vallani a besenyőtelki, kiskörei, tisza- nánai füzesabonyi, erki és tar- namérai tsz-építkezéseken sem Az I. negyedévi versenyben fej-fej mellett haladtak és most is nehéz a döntés, hogy a gyöngyösi vállalatnál a Mol­nár-, Kaknics-. vagy a Bóta- brigád-e a jobb. Mert a kőmű­veseknél nemcsak a termelési értéket kell figyelembe venni, hanem a munka minőségét is. A legjobb brigád címet és a velejáró 800 forintos jutalmat az I. negyedévben Gyánli Jó­zsef ács-brigádja nyerte. Náluk van a vándorzászló és azt meg is akarják tartani, meg a 3400 forintos havi keresetet sem akarják lejjebb adni. A gyöngyösi vállalatnál most az a probléma, hogy a szükséges vasbetangerendának csak harmadrészét tudja a mi­nisztérium biztosítani, de ak­kor baj lesz a határidőkkel, elakadnak az építkezések és ha ilyen nehézségek vannak, akkor baj lesz a keresettel is. A gyöngyösi vállalat gyorsan határozott. A hiányzó vasbe­tongerendákat házilag készí­tik el. A Gyánti ács-brigád két embere a héten már a sab­lonokat készítette, a többiek pedig a tiszanánai tsz-istálló tetőszerkezetét kötötték. Az egri vállalatnál sem bővelked­nek a vasbetongerendával, de nagy hiány van kavicsban és sóderben is. Kőművesek, ácsok, kubiko­sok, segédmunkások és mér­nökök ma együtt ünnepelnek és őket köszöntjük' ma. Ebéd és vidám poharazás közben sok mindenről szó esik. Az idősebbek beszéljenek a múlt­ról, mondják el, hogy régen évente csak egy-két hónapot dolgozhattak és örökös mun­kanélküliség és nyomor fenye­gette az építőmunkásekat. A 30-as években az építőipari munkások gyalog vándoroltak ebben az országban, hogy munkát és kenyeret kapjanak, ma pedig a Gvánti-brigád hat tagja 20 ezer forintos ját motorkerékpáron jár a mun­kahelyre. Talán nem ünnep­rontás visszagondolni a múlt­ra, örüljünk a mának és ren­dületlenül bízzunk a jövőben. Fazekas László A DOLGOS Huncut, vidám sze­mű kis emberke tá­masztja a falat mel­lettem. Beszélgetünk, szívjuk a cigarettát, közben az eget kém­leljük: vajon megelé­gelte-e már? Vagy tíz méterre tőlünk egy Lanz-Bulldog traktor áll a Konzervgyár öreg fái alatt. Matula Mihály — mert vele váltogattam a szót — most hozott homokot Új-Hatvanból, ide a gyárba... Valami épü­letféléhez kell majd. — Három éve járok vele, s összesen két gumit cseréltem — mondja alig titkolt büszkeséggel. — A tervemet mindig túl­teljesítettem — teszi hozzá és úgy nézi a traktort, amely a Hor- ti Gépállomásé, mint ifjú autótulajdonos — aki végre megvehette saját autóját. A ha­sonlat alig sántít, — mert Matula Mihály egyszerűen el sem hiszi, hogy a Lanz- Bulldog nem az övé... Ö jár rajta, ő dolgo­zilc vele, ö ápolja, ő gondozza: hát kié lenne másé, ha nem az övé? — Szeretem ezt a kis masinát — néz fel rám. — Csak ápolni, dédelgetni kell és nem hagyja cserben az embert. így aztán keresni is lehet... — Mennyit? — te­szem fel az óvatos kérdést. — Mennyit? Hát mikor hogy... Tavaly volt olyan hónap, hogy négy és felet is megkerestem. Az át­lag úgy háromezer forint körül volt — mondja olyan termé­szetességgel, ez a kis ember, mint aki vi­lágéletében mindig nagy pénzt keresett. Pedig, ha hinni le­het az idősebbeknek, akkor a múltban nem dajkálták agyon a munkásembert, még kevésbé a falusi sum- mást, napszámost, cselédembert. Mert hogy az volt régeb­ben Matula .Mihály. Napszámos volt még 1952.' elején is. Akkor szerveződött a Lőrinci Gépállomás, s a negyvenéves ember gondolt egyet: ő bi­zony traktorista lesz. Eleddig még arról se hallott, hogy porlasz­tó is van a világon, most a Lanz-Bulldog szerkezeti előnyeit, a motor működésének elvét fejtegeti nekem nagy serényen. 1956-ban brigádve- zető voltam Kerekha- raszton. — Agyon akartak ütni engem akkori­ban — hajította el a cigaretta végét. — Vit­ték volna a cséplőt, ekét, meg mindent, hogy most már más világ lesz... Mondtam, odébb az agarakkal, meg azzal a más vi­lággal, mert könnyen lehet másvilág... Az­óta aztán ezzel a gép­pel járok — fűzi hoz­zá a számára végte­len egyszerű történet- hez az egy mondatba tömörített három évei. Ez a három év itt játszódik le jobbára a. Hatvani Konzerv* gyárban. A lőrinci brigádszállás fuvaroz itt, közelebbről Mar tula Mihály, akit év­ről évve személyesen kérnek ki a gyár ve­zetői, mert annyira megelégedettek a kis ember becsületes, — odaadó munkájával. — Van jó gépem, dolgos ember lennék magam is, így aztán kijövök én a gépállo­mással, a gyárral is, meg saját magammal is — tömöríti filozófi­áját Matula Mihály, a Horti Gépállomás vontatása. «« S Matula Mihály­nak szombaton dél­előtt, az Országház­ban, ahol eddig még sohasem volt, mellé­re tűzték a kormány kitüntetését. Hét esz­tendős kiváló mun­kájáért, helytállásá­ért, becsületességéért. Megérdemli! (gyürkét Csökkentsük tovább az üzemi baleseteket a kongresszusi verseny ideje alatt is A MUNKÁSOSZTÁLY hely­zetének vizsgálatával bebizo­nyosodott, hogy minden lehe­tőség megvan a szocializmus építésének gyorsítására. Ennek szellemében tettek vállalásokat a kongresszusi verseny kezde­tekor a megye dolgozói az anyagtakarékosság, az önkölt­ség csökkentésere. a minőség javítására. * De igen sok üzemben figye­lembe vették azt is a kongresz- szusd versenyvállalásoknál, hogy ne essen vissza az érdek­védelem, s hogy továbbra is biztonságos munkafeltételek mellett dolgozhassanak az em­berek. Számos javaslatot tet­tek az üzemek dolgozói a bal­esetek csökkentésére, különö­sen a bányaüzemekben, a Nyu­gatbükki Erdőgazdaságnál, az apci Fémtermia Vállalatnál, a Füzesabonyi Gépállomásnál, a Mátravidéki Erőműnél, s még jó néhány vállalatnál. A kongresszusi munkaver- seny vállalásának teljesítésé­ben úgy is tudnak segíteni a műszaki vezetők, ha biztonsá­gos munkafeltételeket teremte­nek a versenyben levő dolgo­zóknak. Az a cél, hogy minél többet, s főleg minél jobb árut terme]jenek, aminek következ­tében egyes esetekben akarat­lanul is megfeledkeznek a vé­dőberendezések használatáról, éppen ezért szükséges, hogy a műszaki vezetők munka köz­ben is ellenőrizzék: betartják- e a munkavédelmi előírásokat? A rendszeres ellenőrzéssel egy­re kevesebb lesz azoknak a dolgozóknak a száma, akik megfeledkeznek a védőberen­dezések használatáról, saját testi épségük megvédéséről. A VERSENY SORÁN külö­nösen a magasépítőipar, az építőanyagipar, az állami gaz­daságok műszaki és gazdasági vezetőinek kell nagy gondot fordítaniok a balesetek csök­kentésére, mivel az említett iparágaknál a baleset nem ki­elégítően csoki ven. Holott ezek­nél a vállalatoknál is minden lehetőség megvan arra, hogy biztonságos munkakörülmé­nyeket teremthessenek, s fel­számolják azt az állapotot, ami az építőiparban egyes Vezetők részéről megmutatkozik, mi­szerint: nem tartják be a dolgo­zók a balesetvédelmi oktatás­ban rájuk váró feladatokat. Az általános és balesetelhá­rító óvórendszabály világosan iámondja, hogy az a dolgozó aki az óvórendszabály előírá­sait nem tartja be, fegyelmi vétséget követ el. S ha az ilyen esetekben vizsgálatot tartanának a műszaki vezetők, mind kevesebb lenne azoknak a száma, aitik saját testi ép­ségük megvédésére kevés gon­dot fordítanák. Sehol sem indokolt, hogy a balesetek száma a múlt évihez viszonyítva emelkedjék. Az ál­lami gazdaságok ugyanúgy, mint az ipari üzemek korsze­rű gépekkel, tökéletesebb vé­dőberendezéssel vannak ellát­va, javult a dolgozók kulturá­lis és egészségvédelmi helyzete is, mégsem tudják az állami gazdaságoknál az ipari üze­mekhez hasonlóan csökkenteni a balesetek számát. A gépál­lomások már nagy előrehala­dást értek el, pedig néhány éve éppen ott fordultak elő leggyakrabban balesetek. A gépállomások műszaki és gazdasági vezetői felismerték a baleseti forrásokat, sikerült azokat megszüntetni, s ha ez a gépállomásokon sikerült, az állami gazdaságok is csökkent­hetnék ezen a módon a balese^ tek számát, a biztonságos mun­kafeltételek megteremtésével. A BALESETEK SZÁMÁ­NAK alakulása arra int, hogy a kongresszusi versenyben is fontos feladat legyen a válla­latok gazdasági vezetői számá­A LÁNYKA, amikor az anyja meghalt, még ötéves voit, s most már nem is em­lékszik rá. Néha .még talán előtűnik egy kép, egy idegen asszonyé, de ezt inkább ál­modja, és egy szikrányit sem törődik vele, hiszen réges-ré- gen látta valahol ezt a nőt, csak sejti, hogy az anyja le­hetett. ötéves korában az ap­ja is elment. Egy másiK ház­ba költözött, amolyan félke­gyelmű féle volt a faluban, a kislány szemében is minden, csak nem apa. A nagyanyjára maradt ad­dig, míg egyszer arra ment haza, hogy nagyanyja sincs többet. Vörösszemhéjú, jajve- székelő asszonyoktól tudta meg, akik a nagyanyjától jöt­tek, és őt szegény kis árvának nevezték. Hátborzongatón so­pánkodtak a sorsán és ő csak azt tudta az egészből, hogy valamitől szörnyű módon fél, hiszen akkor még csak hét osztályt járt ki a falusi teke- iában, tizenhárom esztendős volt csupán. Lidércektől, meg lepedős kísértetektől rémüldö­zött és nem mert bemenni a halottasházba. Akkor még csak az asszo­nyok tudták, hogy mit miért mondanak. Ö csak később jött rá, miket mormogtak, miköz­ben a haját simogatták. Már eljött akkor Tordról, ahhoz a nagybátyjához, aki Apcon la­kik. A rokonok közül senki sem vállalta, csak ez a szikár kis öreg nagybácsi, aki már évek óta a családjával sem Igen beste! Itt kezdte érteni, Jílóst ni(íir- mosoh/oij .. hogy mit jelentett a vö- rösszemű asszonyok siráruto- zása. Az első őszön kapált, meg a ház körül dogozott, az is­kolába már be se iratkozott. Azt mondja most, akkor még jó dolga volt. Nemigen látta maga körül, hogy elfut a ház, hiszen ez a pár esztendő mö­götte még kevés ahhoz, hogy erre figyeljen. Mit bánta ő, hogy szurtos a Környezete. KÉSŐBB pesztrának szegő­dött. No, nem lett belőle azért cseléd. Egy bányászcsaládhoz járt Petőfibányára, ahol a nagymama beteges, kis, idős asszony, aki járni alig tud, a gyerek apja műszaki vezető és a felesége is valamilyen dolgozó. Egész nap hárman voltak együtt: a lányka, a nagymama és a gyerek. Naponta utazgatott Apc és a bánya között A bányász­autóbusz, a telep sok mindent megtanított vele, pedig még gyerek. Korán lemondott ar­ról, hogy álmodozó legyen. A bére 300 forint volt és ebédet kapott. A nagybácsiék- nál minden pénzt elvettek tő­le és az ellenértékből soha egy fillémyit sem látott vi­szont. A bányászbuszon tanul­ta meg, ráragadhatott, hogy a sajátja mindenkinek, amit a munkájáért kap. Ott ragad az ilyen tudomány a gyerekre is, a bányászok között. Ellenállt most már és védezenj próbált ó is, aztán megismerhette azt a bizonyos árvák sorát. A kosztját sem kapta meg, ve­szekedtek, perlekedtek vele. Meg sem igen állhatott a ro­konai előtt, akiknek családfá­ja valamelyik régi ágába ol­tódhatott az öröklődő kapzsi­ság csúfos természete. Levelet írt a barátnőjének; Rosszul megy a sora. Titok­ban írt. Ki látta, hogy köny- nyeziK, vagy szigorúan, dühös- ködve szorítja össze a fogait, miközben a papírra vakarja: rossz dolgom van itt. A levelet megtalálták, pedig gondosan elrejtette. Pofonok fogadták. — Kinek mi köze ehhez — kiáltozta a nagybácsi felesége. Nem közlékeny természetű. Serényen, hang nélkül dolgo­zott. Egyszer mégis elkottyan­totta..; 14 esztendős alig múlt és az öngyilkosság gondolatá­val barátkozott. A nagymama tudott erről elébb, majd el­mondta a lányának is s az egész ház megtudta később, ott, ahol a lányka dolgozott. Á Kislány 15 esztendős sincs és gyomorfekélyről panaszko­dott, ezt már az orvos mondta így, hogy gyomorfekély. A BÁNYA kezdte a sorsát intézni. Az, aki a . személy­ügyekkel foglalkozik, ott la­kik a házban és a feleségétől hallott a kislány felől. A párt- titkárral beszélt előbb. — Ez még sem lehet, ; . . szegény kis árvalány ... Ren­des, szorgalmas gyerek... Síny­lődik itt a közelünkben... segíteni kell rajta, ahol lehet. A párttitkár egyetértett ve­le. Behívatták a nagybácsit is, furcsán védekezett. — A lány nem fogad szót, meg a legényekről gondolko­dik ... Nem, nem maradt ki... Nem is udvarolnak neki... csak mindig róluk gondolko­dik. — Hát kire gondoljon, hi­szen lány és 15 esztendős? A bányatelepen alkalmas munkahelyet kerestek. A lány­ka közben Hatvanban is járt a gyámügynél. Egy őszülő emberhez küldték, aki nyom­ban megindult. Kijárt Apcra, a faluba, nyomozott, levele­zett és döntött. A nagybátyjá­nál nem maradhat tovább a gyerek, mert most már álla­mi gondozott, most már az ál­lam vigyáz rá a jövőben. A faluban a tanácstitkár egy új otthont keresett. Mindenütt megmozdult valaki, minden­kinek fontos lett az ügy. Ta­lán volt köztük is valami­kor árva? Lehet; EGY IDŐS asszony befo­gadta a lánykát, együtt lak­nak most ketten, mint otthon Tordon a nagyanyjával. Üde, tiszta ez a kis ház, olyan, mintha az egészet valami sza­badtéri színpadon rendezték volna be. Az udvaron a kis-$ lány holmiját mossa az asz- szony és azt mondja: — Ha megbecsüli magát, a< lányomnak fogadom. Itt a faluban a tanácstitkárt felel azért, hogy így is történ-< jék, megérdemli ez a szegényt gyerek, hogy egyszer valaki-\ nek a lánya legyen. v A bányatelepen is megtalál­ták a helyét, beosztották a< szénosztályozóhoz. Egyelőre, < míg más mégoldás nem lesz.t Kereshet szépen, itt majd az< iskolát is befejezi. Itt a bá-t nyászok gondoskodásán nevel-$ kedik. A kis mogorva nagybácsit szitkozódik. A lánykának pénzs jött Törd községből. Van ottS egy házrésze, s annak a lak-^ bőét utána küldték. — Nem adom oda — kiál-t tozza. — Ha kell a miniszte-> rig is elmegyek. Amit én arra> a kölyökre rááldoztam, azt ne- > kém ki téríti meg? A pénzt | nem adom :.; Haszontalan i kölyke, miért kellett neki el-< mennie tőlünk? No, de majd< maguk is megismerik milyen,^ majd megtudják kicsoda. A lányka munkakönyvét né-í zegeti, holnap már dolgozik a< bányatelepen. — Mit fog venni a fizetésé-^ bői? — Amire szükségem lesz — < szól pajkoskodva.' A KIS DUNDI lány piros > arcából derűsen csillog a két| kék szőne; A szegény kis árva most$ már mosolyog. KISS JANOS ra a balesetek csökkentése, hogy minden üzemben és gaz­daságban érvényesüljön az elv: legfőbb érték az ember, ROZSNOKI ISTVÁN SZMT munkavédelmi felügyelő Heréd ötéves távlati tervéből Nem nagy község Heréd a hatvani járásban, mindössze háromezer lakosa van, de ter­veik annál nagyobbak. Legná- gyobb gondjuk a járdaépítés, melynek kivitelezését még eb­ben az évben megkezdik. Hat­vanhétezer forintos beruhá­zással 1200 méter járdát épí­tenek, amelyhez a község la­kosai is jelentős társadalmi munkát ajánlottak fe! Vállal­ták, hogy a járdalapok leraká­sát, a talaj egyengetést, és más földmunkát társadalmi munkában' végzik el, ami mintegy nyolcezer forint pénz­megtakarítást jelent a község­nek. Ezenkívül bővítik a vil­lanyhálózatot is 600 méteren. 6500 forint értékben 15 daráb közvilágítási lámpát helyeznek el. Mivel a község termelőszö­vetkezeti község lett, szüksé­gessé vált egy határi kút épí­tése is hétezer forintos beru- hássa! A következő évek során to­vább építik a járdákat, s amennyiben az anyagi körül­mények engedik, egy 300 sae* mélyes kultúrházat is épít»* nek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom