Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-07 / 132. szám
1959. június 7., vasárnap NÉPCJSAG 4M f*** HUr * ’ ’ A ; ?W* m . — Ha szép idő lesz, egy ket napra lecsapoljuk, s rendbe jön minden. — Ebbe egyezett meg a Petőfi Tsz két rizsőre. Ök már munkaegységben dolgoznak kora tavasz óta a közösen művelt rizsben. Lelkiismeretesen végzik a rájuk bízott munkát, naponta ellenőrzik, nincs-e valami hiba, s ha úgy látják, kártevő támadta meg a rizst, — mint most is —< közösen, egy-kettőre döntenek arról, hogyan vehetik elejét a bájnak. Bármerre jár az ember a pélyi határban, majdnem mindenütt találkozik olyan munkával, mely a szövetkezetek ügyét szolgálja, majd mindenütt olyan embereket talál, akik már most is a szövetkezet dolgában fáradoznak, dolgoznak, kihasználva azt akis időt, amit saját földjük a két kapálás között „engedélyez’’. Erről a munkáról beszél az új Petőfi Tsz „öreg brigádja”. Ott húzzák egymás mellett a kaszát az öregek, nem messze a rizsteleptől. Néhány holdnyi ugaron hagyott földet találtak a határszemlén, — a szövetkezet számára igen hasznos takarmánynak való zöldéi! rajta; Kimentek, lekaszálták. Talán sohasem volt még ilyen nagy értéke minden szál fűnek a határban, mint most. Lekaszáljáic a dülőutakat, a földek szélén nőtt füveket, megosztoztak a többi szövetkezetekkel az utak mentén, a gátak oldalán. Kaszálnak. — A széna egy része Kell majd a háztájinak, de egy része, — pontosan a féle az utolsó szálig bemegy már most a közösbe. Ősszel, télen, nagy keletje lesz a szénának odabent. Ezen tartják a közös , állományt, meg azon a takarmányon, amit már az idei tavaszon közösen vetettek el, félretéve érte még a sajátföld munkáját is. így került a földbe a Petőfinek 35 hold lucernája, zabja, borsója, s mintegy 50 holdnyi kalászoson, felülvetése is. Sorol jás az öreg Kácsor Ferenc bácsiék mát tettek edíalunak. — 30 hold tartalék- földet vetettek be közösen, takarmánykeverékkel, 31 holdon meg felülvetést végeztek. A hárem szövetkezetnek rizsföldje is van. Ezen, mi tagadás, volt egy kis vita, de végül mind a három helyen úgy döntöttek, a rizst a légi rizsesek — valamennyien hozzáértő emberek — maguk dolgozzák meg, de munkaegységre. Ván két-három állandó rizsőr, akiit a gátakra ügyelnek, az árasziásra viselnek gondot, egyszóval szemmel tartják a rizst, mert nagyon kell ám arra ügyelni, ezer veszély fenyegeti a gyenge zöld növénykét, míg felnő. A vetéshez, gyomláláshoz, és az aratáshoz, munkaegység fejében többen is segítenek. gondja. S ha úgy is határoztak, hogy őszre szántják egybe a sok keskeny parcellát, a szívükben — és tegyük hozzá a gyakorlatban is, még aznap elkezdték a közös munkát, s ez azóta csak gyarapodott. Közösen dolgoznak, amikor egymás közt felosztva, mindernd lekaszál egy darabot, a jövendő közös állománynak. Közösen dolgoznak, amikor összejön havonta a közgyűlésre a tsz-tagok túlnyomó többsége, s a szövetkezet tervéiről döntsön, arról, hogy a közeljövőben meg Kell kezdeni a vályogvetést, mert a Békének juhhodály kell, a Petőfinél rendbe kell hozni az istállót, a Dózsánál megint csak. juhhodály kell. Nagyon is megkezdték a munkát. Hiszen volt olyan hónap, hogy a BéVágány István tanácstag, a Petőfi Tsz harmadik rizsese. Munkájukat a szövetkezetben kora. tavasszal kezdték, a gátak rendbehozásával, új rizstelep építésével, folytatták a vetéssel, árasztással. Most 1 éppen egy kis munkaszünet van a rizsben. Hogy ne teljen hiába az idő, kaszálják a rizsgátakat — kell a takarmány! dig’, olyan pontosan, mint ahogy öt-hat hold földjük minden fűszáláról tudnak. Nemcsak ők dolgoztak így együtt. Ahogy a tanács elnökétől megtudtam, a többi öszí- szel kezdő szövetkezet is igyekezett. A Béke Tsz tagjai — a jermesiek — 35 hold takarmánykeverékét vetettek, meg 53 holdon felülvetésük van. Azt úgy szervezték meg, olyan alapossággal, hogy,, majdnem e,gy.,táblában, van "az- -egész Megbeszélték egymás között, hogy az őszi kalászos mellé vessenek tavaszi kalászost, s arra lucernát, meg herét. Ha talán rosszul is jön ki egyiküknek, másikuknak a vetésforgója, nagy kincs lesz jövőre a közösnek, egy tagban a lucerna. A „dpjzsäsok” —.ez■ a-'legkisebb létszámú szövetkezete a Jól emlékszem, az gyik szövetkezet alakuló gyűlése után sokáig beszélgettünk az utcán az őszi kezdésről. Ügy került szóba, hogy valamelyik új tag, — már nem tudom a nevét, és nem is fontos, — legyintve egyet azt mondta, hát őszig akkor most már meg is lennénk. Nem úgy — mondtuk nekik, sok. munka lesz még őszig. Ügy látszik, az illető elég borúlátó ember volt, mert megjegyezte: most hazamegy mindenki, s őszig nemigen tudják összeszedni az embereket, mindenkinek meglesz a - maga földjén a maga munkája. , Nem lett igaza! Az idő azt bizonyítja, hogy valami megváltozott a pélyi emberekben. Saját kis földjük apróbb na- . gyobb gondja mellett egyre 'nagyobb tért foglal a közös ke tagjai minden héten ösz- szejöttek, mert mindig akadt valami új, amiről a vezetőség, meg a tagság közösen ákart dönteni. :, Egyre jobb és barátibb, lesz a kapcsolat a két régi szövetkezetben is az új belépők és a régi tagok között. A faluban sokan kérték felvételüket az Aranykalászba, Akoi háton pedig minden család az ' Űj Életbe lépett be. Kint, Akol-hátom, .v,agy nyolc kilométerre a . falutól, egyre jobban berendezi közös életét az ,Üj Élet tagsága. Közösen dolgozták át a terveket, közösen döntöttek. " hogy 80 ezer vályogot .veretnek az építkezésekhez, mert bővíteni kell mindent, hogy legyen hely az új tagok által bevitt jószágoK- nak. És itt ugyanúgy, mint bent a faluban, ha ősszel is kezdenek, azért soha sem talál csukott fülekre a tsz hívása, ha a közös dolgának elő-, mozdításáról van szó. Az Aranykalász a falu régi, milliomos szövetkezete, melynek nagy része van- abban, hogy a pélyiek véglegesen a szövetkezés útját választották, — szinte ugrásszerűen fejlődött. És nemcsak számban gyarapodtak a tagok, öntudatban, fegyelemben is, mintegy példát mutatva az új szövetkezeteknek: így kell majd összeadni az erőt. Szorgosan dolgoznak, elő készítik ők is, hogy ősszel majdnem megkétszerezett tagsággal és alaposan. megnövekedett területtel dolgozzanak tovább. Ez az előkészítés nem csupán abból áll, hogy kétszer annyi silót készítenek a megnövekedett állatállománynak, hogy építkeznek, bővítik a férőhelyeket, s nem is csak abból, hogy felülvetést végeznek, nagyobb területem vetettek takarmány- keveréket. A készülődés egyik legfontosabb része, hogy mór most szorosabbra vonják az új belépők és a régi tagok kapcsolatát. Az asszonyok, — akik azon fáradoztak, és sikerrel, hogy már ezen a nyáron saját napközije legyen a szövetkezetnek, amikor a maguk nagy gondját megoldották, megmutatták az új asszonytagoknak, is, mire képesek, ha összefognak. Mennyivel könnyebb lesz már jövőre nekik is. Ezt a barátságot erősíti, fejleszti, hogy minden , új tag vállalta, hogy 15 munkanapot ledolgoz szabad Idejében a szövetkezet építkezésén, — s az is, hogy közgyűléseken nekik is van már szavuk. Sőt, külön összehívják őket a szövetkezet vezetői, hogy alaposabban megismerkedjenek a közösség'' törvényeivel. Száz nappal a döntés után ennyit láthat egy nap alatt a kívülálló ember. S biztos, hogy ez a kép nem is teljes, hiszen ezer apróság, munka tükrözi azt, hogy a pélyiek egy életre döntöttek, amikor úgy határoztak: végképp búcsút mondanak a keskeny parcellák világának. Irta: DEÁK KÖZSI Fényképezte: MÄRKUSZ LÁSZLÓ Ha újra kezdeném, ismét így határoznék — ezt mondja Bodor István, az Aranykalász Tsz egyik új tagja, aki ötvened magával már a tavaszon megkezdte a közös munkát. Brigádjukban — valamennyien új tagok, együtt léptek be a „ballatagi” részen. Ez á véleménye a többieknek is. Jól érzik magukat a szövetkezetben. Úgy gondolják, jól határoztak, — csak egyet sajnál majdnem mindegyik: nem régebben kezdték... Miben tudnék segíteni? — ezzel a kérdéssel lépett be az elmúlt napok egyikén az öreg Rab Kálmán bácsi az Aranykalász Tsz irodájába. Az öreg csak ősszel kezd ugyan, de már elvégezte a kapálást saját kis földjén, s mivel a . másik apálásig ráér, segíteni akar a közös gazdaságban. Most már int kapál a szövetkezet do- íányföldjén. Csak egyet saj- ál ö is, — ahogy mondja — :t, hogy nem lépett már be íz - esztendővel ezelőtt, amikor még csak 52 esztendős vök. Kerek száz nappal ezelőtt jártam Pélyen, akkor, amikor már az egész falu döntött, s qgy hét leforgása alatt a szövetkezeti utat választotta. Az 'utcákon emberek álldogáltak csoportokban, még arról tárgyalták, hogyan mozdultak meg a Jeremes középparasztjai, mi újság Akolháton, s az egyhetes „öreg” tsz-tagok tréfásan évődtek áz újakkal, akik még csak egy, vagy két napja\iriak alá a belépési nyilatkozatot. , Részt vettem a szövetkezetek alakuló gyűlésein, ahol — mérlegre téve az emberi jó és rossz tulajdonságokat — döntöttek arról, kinek a kezére bízzák a vezetést, ahol tervek születnek a jövőről. Az első bátortalan lépéseket tették meg azokban a napokban. Azóta száz nap telt él.- Az ünnepi, lázas hangulatot kiegyensúlyozott hétköznapok követték, s munka, melynek minden mozzanata a közös ügyét vitte előbbre. Száz nap telt el, melynek majd minden órája azt bizonyítja, nem játszottak szavukkal a pélyiek, hanem valóban egy életre kötelezték el magukat az új mellett. Most már azon munkálkodnak, hogy ősszel erős szövetkezetek kezdjenek. Naponta gyarapszik a kis közös vagyonka, mely ma még forintokban mérve ugyan ném nagy érték, de annál nagyobb, ha azt mérjük vele, hogyan szoknak testvéri közösségbe az emberek, hogyan foglal el egyre nagyobb helyet az emberek szívében a közös ügye.
