Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-28 / 150. szám

1959. június 28.. vasárnap NÉPÚJSÁG 8 Eredmények, problémák, tervek a Textil Nagykereskedelmi Vállalatnál AZ ÉV KÖZEPÉN járunk, a naptár is alig pár napja jel­zi a nyár hivatalos kezdetét és a kereskedelemben, elsősorban a nagykereskedelemben mór éppen úgy, mint az élet más őrületén- a jövő évi terveken munkálkodnak. Ném könnyű 'érvét készíteni a kereskede­lemben sem, hiszen nem kisebb é el got kell felmérni, mint mondjuk a megye lakosságá­nak ízlését, igényét, vásárlóké- isségét összeegyeztetve a ma­gyar ipar, illetve könnyűipar Kímélésével, felkészültségé­vel. Nem könnyű felmérni a terv készítőinek, hogy_ vajon megyénk lakossága milyen di­ától képzel el magának 1960. őszére, s külön milyet az egri­ek és milyet, mondjuk a nagy- rédeiek. Sokszor hangzott már el az a tt‘el hogy a vásárlók igényeit n könnyűipar felé továbbítani < iősorban a kereskedelem ran hivatva. Vajon hogy ál­lunk. mennyit jutottunk előbb­re ebben a kérdésben? — ezt érdeklődtük meg az Északma­gyarországi Textil Nagy keres, k-ideírni Vállalat egri lerakatá- nál. — Sajnos — válaszolták a 'Tillalal vezetői —, megyénk skereskedelmi hálózatának ilgozói és vezetői még ma - m gyűjtik össze és továbbít­ok hozzánk a vásárlóközönség vényeit, ezen a téren vajmi "veset haladtunk előre. Bár •mindezek ellenére soha Ma­gyarországon olyan gazdag ;■ rubőség textíliában nem volt, mint éppen ma. Meg kell néz­ni Eger, Gyöngyös, vagy akár a községek kirakatait, Buda­pestről nem is beszélve, s ak­kor látjuk, hogy kereskedel­münk, lakosságunk áruval va­ló ellátása nyugat-európai szín­vonalon áll. Különösen gazdag és bő választók áll a vevőkö­zönség rendelkezésére mosó­áruból, színes kartonból, a legkülönbözőbb selymekből és ágyneműkből. HOGYAN LÉTEZIK az, tesz- szüle fel a kérdési, hogy a kis­kereskedelmi hálózat nem meg­felelően továbbítja az ipar felé a közönség igényeit és mégis ilyen jól állunk mind minőség­ben, mind mennyiségben? — Elsősorban természetesen — hangzik ismét a válasz — az ipar tervezőinek és a ren­geteg külföldi tapasztalatnak köszönhető mindaz az ered­mény, amivel ma már dicse­kedhetünk. Azonkívül a válla­lat dolgozói sincsenek elvá­lasztva kőfallal a közvetlen vásárlóktól és ha a kiskeres­kedelem hiányosan is, mi min­denféleképpen a lakosság igé­nyeihez és ízléséhez igazodva készítjük el terveinket, tesz- szük meg rendeléseinket az iparnak. Megvannak már a több éve kialakult számok és ehhez igazodunk, figyelembe véve természetesen megyénk lakosainak keresletben beál­ló fejlődését is. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy egészen egyszerű hazai anyagból, hazai munkával elő­állított árukból is, mondhat­nánk* közszükségleti cikkből is hiányt tapasztalunk. Pél­dául előfordult a múlt évben, hogy Eger városában három hónafúg nem lehetett szürke 220 forintos puplin inget vásá­rolni készen. S még kiegészít­jük a kérdésünket azzal, hogy időszakonként megjelenik az üzletekben egy-egy jól sike­rült mintájú' és elfogadható minőségű szövet, viszonylag olcsó áron, s egy év után mintha sose lett volna, már kapni sem lehet. Ilyen volt például az úgynevezett „Erőd” szövet, melyet megyénk férfi lakossága nagyon megkedvelt, amely garantáltan tiszta gyap­jú volt és ára mindössze 240 forint volt méterenként. Egy­két év alatt ez is eltűrd a pi­acról, helyette megjelent az úgynevezett „Hágó” szőve!, amelynek ára már 280 forint lett. AZ EZEKRE a kérdésekre adott válasz, melyet' a válla­lat vezetőitől kaptunk,- nem mondható kielégítőnek, de ez nem az ő hibájukból történt. Az Erőd szövettel kapcsolat­ban azt válaszolták, hogy az ausztrál import gyapjúból ké­szült és miután az import megszűnt, így a szövet gyár­tását is megszüntették. De ez a válasz még mindig nem ad magyarázatot arra, hogy az ugyanolyan minőségű Hágó miért lett 280 forint. A szürke kész puplin ingre is csakany- nyit tudtak válaszolni, hogy ugyanabban az időben lehetett kapni szürke színű puplin anyagot .méterben. Ami azon­ban a Válaszban érdékes és biztató, az volt, hogy ma már ilyen nincs, vagy egészen el­enyésző esetben fordul elő. Hozzátették még, hogy ha már ennél a kérdésnél tartunk, el­mondanák azt is, hogy bár a gyárak igen alapos és mond­hatni szép munkát állítanak elő, vannak még olyan hibák, hogy például egy mintából 12 ezer négyzetméternél keve­sebbet nem hajlandók előállí­tani. Már pedig a mi nőink — mondották mosolyogva — nagyon adnak arra, hogy ne formaruhában járjanak. Most próbálkoznak és talán nem si­kertelenül megegyezni a gyá­rakkal abban, hogy a jövőben helyi jellegű mintákat fesse­nek a textíliákra. Van már biztató jel abban is, hogy a férfi szövetekből 2—300 négy­zetmétert is legyártsanak. Ha más jelleggel is, de minden­képpen a hiányosságok közé sorolandó az a tény is, hogy a gyárak és a minisztériumok egyes vezető emberei egy-egy idény- megindulásakor sajtótá­jékoztatójukban túl sokát ígérnek. így jártunk idén a húszféle színben beharango­zott ballon kabátokkal is. A vevőközönség elolvasta az új­ságban ezt a nyilatkozatot, amelyből, sajnos, összesen öt­féle szín jelent meg az üzle­tekben és miután közvetlenül a vevőközönséggel ml állunk szemben, rajtunk követelik a beígért, de rheg'nem jelent 15 színt. Hozzátesszük, hogy a még legáltalánosabb és leg­keresettebb színű zöld ballon­kabátokbol is nagyon kevesell kaptunk és nem tudtuk az; igényeket kielégíteni. De az isi az igazsághoz tartozik, hogy! pontosan négyszer annyi bal-: lonkabátot kaptunk, mint ta-1 vaiy, azonban úgy látszik, ez! is kevés. ! MINTHOGY NAGY munka-! ban vannak a vállalat dolgo-! zói a ten? készítésében, így! nem zavartuk őket tovább és! befejezésül mi is a vevőkö-! zönség igényét figyelembe vé-! ve továbbítanánk egynéhány! kérést. A kereskedelem is! nagyban hozzájárulhat ahhoz,! hogy — bár elenyésző, de a! még mindig megmutatkozó; burkolt árdrágításokkal szem-; ben fellépjen, egyszerűen az-; zal, hogy bizonyos árukat nem vesz ál, vagy él kritikai, vágj? ha úgy tetszik: a bejelentés jogával. Ne engedjék azt sem előfordulni, hogy a sok csiri-; csáré színű sportszövet között ne. vagy alig lehessen találni egy becsületes szürke színű sportzakónak valót. Abban is sokat segíthetne a kereskede­lem, hogy megyénk ifjúságá­nak ízlését befolyásolja a ló, a helyes irányba. Az ifjúság szereti a feltűnő, érdekes szí-; neket, az új, merész formá­kat, de ha nem irányítjuk őket, túllépik a jó ízlés hatá­rát. melyet megakadályozni csak ízlésük nevelésével lehet, amihez egyedül a szülők ke­vésnek bizonyulnak. Nagy szükség van a társadalom ha-! tására, s ezen belül a keres-! kedelem dolgozóinak hozzáér-! tő segítségére. TUDJUK, HOGY a Nagyke­reskedelmi Vállalat munkája nem könnyű, hiszen egyegesz megyét „ruháznak", az ágy-; neműtől a nagykabátig, tud-; juk azt Is, hogy milyen nagy; utat tett meg ez a vállalat az; egész ország kereskedelmével; együtt. ! Éppen ezeket szem előtt; tartva mertük tolmácsolni e; pár kérést, bízva abban, hogy; jó helyen kopogtattunk. Suha Andor : Napról napra sokasodik a ipkocsik, motorkerékpárok :áma országszerte, s megyénk­én is. Ez jó — mondhatja bár- i, s véleményét osztjuk. De az em jó, hogy ezzel egy időben ihamosan növekszik a közle- edésl balesetek száma is. Né- ány adat az e hónapi szomo- í statisztikából: Eddig hu- '.onhárom balesetet tart nyil­án a közlekedési rendőrség, s Dből 12-őt magángépkocsi- ílaidonosok okoztak. De van inéi lesújtóbb. s ennél elgon- olkoztatóbb tény is, mégpedig gépkocsivezetők ittasságával apcsolatban. Eger és környéke borvidék, alán ez az oka annak, hogy oben a hónapban a 23 közül ét balesetet a vezetők nagy­iértékű szeszfogyasztása oko- Dtt. Ráadásként még csak any- yit: a hét ittas sofőr közül egy ;m volt hivatásos, mind ma- Ingépkocsi, illetve motortu- ijdonos. Mit szobiak ezekhez az ada- )khoz maguk a gépkocsi ve- ;tők? Megkérdeztünk néhá- yat. s íme a válaszok: Az autóbuszvezető A GA—44-17. rendszámú 2-es AKÖV-höz tartozó autó- usz a végállomáson áll. Tíz ere múlva érkezik el az indu- isi idő. Pelyhe Flórián vezető- ek van hát néhány perc ideie beszélgetésre. — Mit mondjak? — kérdez issza. — Én. aki hét esztende- 5 vezetek, csak azon a véle­ményen lehetek, hogy szrtorú- n meg kell büntetni a maguk­éi megfeledkezőket. Nekem lég nem volt balesetem, s kö­blösen ittasságból nem. Az a éleményem ugyanis, hogy aki zereti a bort. vagy más italt, iát. de csak akkor, ha a gép- ocsit már a garázsba vitte, tki ezt nem bíria ki. zárja be rökre egy fiókba a jogosítvá- lyát. — Magam is megiszom a >ort, ha szabadnapos vagyok, ragy ha munkámmal végez­em Azt azonban nem bírnám Szigorúan meg kell büntetni, akik megfeledkeznek magukról Gépkocsivezetők az ittasságról el, hogy embertársaim • életét kockáztassam csak azért, mert szeszt fogyasztottam. tehergépkocsi-vezető A Dobó-tér árnyas fái alatt parkirozik az ÉPFU egyik, FB 87-18. rendszámú ZlSZ-gyárt- mányú tehergépkocsija. Csak a rakodómunkások ülnek a veze­tőfülkében. maga a sofőr, Bi- láncsik András, a Tejpresszó­ban kávét reggelizik. Meglepi a kérdés, még jobban, elcsodál­kozik a balesetek adatain, de a válasza hamar elkészül. <— Aki volán mellett ül, igyék szódavizet, vagy málnát — véli. — Vagy ha minden­áron szeszes italt akar fogyasz­tani, vegyen ki szabadságot. Kilenc esztendeje vezetek. Napról napra látom hát, mi­lyen nagy mértékben nő a gép­kocsiforgalom, s egyre jobban érzem ennek alapján, hogy mekkora a mi szakmánkbélinek a felelőssége. Ott volt nemré­gen Borsodban az a nagysza­bású autóbusz-szerencsétlenség, amelynek azt hiszem négy ha­lálos áldozata is volt. Négyen haltak meg azért, mert egy ember, a gépkocsivezető ivptt, s a szesz hatása alatt nem volt ura kocsijának. Egy pillanat kell tehát csupán és megtörté­nik a baj. Ezért mondom hatá­rozottan. azt hiszem, nemcsak a magam nevében azt, hogy az ittas vezetőket a legszigo­rúbban kell megbüntetni. A motorkerékpáros A teherautótól néhány mé­ternyire Király Mihály, a Kő­olajkutató Vállalat dolgozója, éppen berúgja a 250-es Pannó­niát. Indulni készül, sietős a ’dolga, így hát szinte tőmonda­tokban válaszol a kérdésre. — Tessék megnézni ezt a motort — simít végig a Pannó­nián — ötezernégyszáz kilomé­ter van benne. Jó kis gép ez. nem szeretném összetörni, épp­úgy, mint ahogy magam is legjobban szeretnék épségben maradni. Mindössze . néhány éve motorozom, de ez az idő is elegendő volt ahhoz, hogy jó néhány balesetet lássak, ami­ből tanulhattam. Nem vagyok káromkodós ember, de mindig elfut a méreg, amikor látom, hogy egy lovasszekér szabály­talanul megy az úton, s szeret­ném megkérdezni az illetéke­sektől: mikor veszik észre vég­re, hogy ezen a téren is rendet kellene teremteni. De ugyan­így mérgelődök, amikor ittas vezetésből származó baleset híre jut el hozzám. Én már hozzászoktam ahhoz, hogy ha olyan társasággal megyek va­lahová. amelyikkel akár két pohár bort kell inni. inkább gyalogolok kilométereket, de akkor sem bízom magam bi­zonytalan reflexeimre. Ezért tudnám csak helyeselni azt, hogyha rendőrségünk az ed­digieknél sokkal szigorúbb in­tézkedéseket hozna az ittas mo­tor-, vagy gépkocsivezetők megbüntetésére. S végül: két magánautc-tulaidonos Ezúttal ők a legilletékeseb­bek, hiszen a statisztika arról szól, hogy legtöbbször ők feled­keznek meg magukról. Koczka János, a CB 10-57-es rendszá­mú Moszkvics tulajdonosa, Bé­késcsabáról látogatott váro­sunkba, családjával és barátai­val. — Nem azért jöttem Egerbe, hogy a borok minőségéről sze­rezzek benyomást — mondja? —, hanem inkább azért, mert a 5 város nevezetességeit szeret-? ném jobban megismerni. Ha? bort akarok inni, akkor inkább? vonatra ülök. Az úgy sokkal? biztonságosabb is. Ezt ajánla-? nám minden gépkocsivezető-? nek. aki szereti a bort, még ha? a vonaton az utazás kényei-? metlenebb is a saját kocsinál.? Boros állapotban ugyanis az? ember sokszor könnyen meg-? feledkezik arról, hogy nem? csupán ő van egyedül a vilá-? gon. Nem törődik azzal, hogy a? maga életén kívül másokét is? veszélyeztetheti. Szigorúan meg kell hát büntetni őket is épp- > úgy, mint a hivatásosokat. > — Sőt, még szigorúbban —? csatlakozik Koczka Jánoshoz? Prezsnyánszky István gyöngyö-? si autótulajdonos, a CA 93-59- es rendszámú gépkocsi vezető-? je. — Mégpedig azért. mert”a> tapasztalat azt bizonyítja, hogy? a magánkocsi-tulajdonosok? többsége nem rendelkezik túl-? ságosan nagy vezetői gyakor-? lattal, s már maga ez is elég? vészéiv a többi vezetőre, vagy? a gyalogos járókelőkre. Ha? most ez a bizonytalanság még? ittassággal is párosul, akkor! végképp minden pillanatban? ott leselkedik a nagy baleset? veszélye. * Jólesőek ezek a vélemények,? s megnyugtatóak, ha azt vesz- szük. hogy öt megkérdezett? gépkocsivezető közül mind-? annyian a szesz hatása alatti? vezetés ellen foglalnak állást.? Nem megnyugtató azonban a? helyzet, ha ismét a statisztiká-? ba pillantunk. Valóban ideje? lenne, rendőrségünknek — ép-? pen a növekedő forgalom és? szerencsére a gépkocsivezetők,? a szabályokat, előírásokat be-? tartó többségének véleménye? alapján — szigorúbb rendsza-s bályokat alkalmazni azokkal? szemben, akik felelőtlenül vo-? Ián mellé ülnek akkor is, ha? szeszt fogyasztottak. —ger. Itt a kánikulai (Képes riport folytatása a l oldalról) Megéhezett a kislány, meleg is van. Van-e jobb, . izesebb és táplálóbb do­log, mint a hi­deg tej, a kifli­vel? Nem né­zett a fényké­pezőgép len­cséjébe, a fala­tozói pillana­taiban is a me­dencét nézte ahonnan né­hány perce ki­jött, s ahová néhány perr múlva vissza vágtat main kis pajtásai hoz. A három egri kislány a nap szerelmesei közé tartozik. Egy közülük, úgy latszik, két szerelmessel jegyezte el magát: a könyvvel is, amely itt a strandon, a pihenés kellemes órái­ban hűséges éj szórakoztató barát. Legalábbis addig, míg pa­pírra rótt férfi hősei helyett, nem jelenik meg egy élő, kinek szarmi talán nem olyan választékosak, de mindenesetre köz* vétlenül hallhatóak. / — Apa, fog jál nekem bé­kát — minden­ki ismeri ezt a tréfás gyér- mekmondást. A két srác most kivételesen nem békafogásra buzdítja a pa­pát, hanem a halak érdek­lik őket. S mi­re nem képes egy szerető apa? — kapkod a halacska után, mondani sem kell, hogy hiába. De leg­alább az akara1 látszata meg­van, s néha e: is elég az apó tekintélyhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom