Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

1959. május 1.. péntek NEPCJSAG s Barátság és szövetség Adnak a munkások szarára Esztendők óta egy -egy állítását. A Mátrai és a Nyu­tízemben, vagy községben ba- gatbükki Erdőgazdaság dolgo- ráti találkozókra kerül sor a zói is sokat tesznek azért, munka ünnepén, május else- hogy helyi erők felhasználó­ján. Ezeken a napokon felke- sával minél több gazdasági rekednek az üzemek dolgozói, épület létesüljön. Egercsehi hogy együtt ünnepeljenek va- bánya kiszesei azt vállalták, lamelyik falu népével, vagy a hogy minden KISZ-tag 10 falvak küldöttsége látogat el órát dolgozik társadalmi mun- az üzemekbe, hogy testvéri kában a makiári termelőszö- szövetségükre, megbonthatat- vetkezetek építkezésein 70 ián barátságukra ürítsék po- bányászfiatal, 700 munkaórá- haraikat. Mert ebben az or- ját jelenti ez. ,szágban nem szólam, hanem Sorolhatnánk tovább, hi­igaz valóság a munkások és szén nincs ma olyan üzem a parasztok testvéri szövetsége, megyében, ahol ne tennének barátsága. Olyan szövetség, Ígéretet arra, hogy segítik a amelynek nyomán virágzóbbá kezdő termelőszövetkezeteket, válik az élet az egész ország- termelőszövetkezeti községe- ban. Ha az elmúlt 14 év ese- két, — s nemcsak Ígéreteket ményeit nézzük, nem nehéz tesznek, hanem naponta újabb megállapítani, hogy a paraszt- tettekkel bizonyítják be, hogy ság számára sorsdöntő kérdé- nem puszta szó a munkásosz- sekben mindig ott volt segít- tály és a parasztság igaz, ba- ségiil a munkásosztály. Ott ráti szövetsége, volt, amikor földet kellett Ezekben a napokban nagy osztani, ott volt, amikor meg feladat vár a falu kommu- kel’étt védeni a kiosztott föl- nistáira, hogy. segítsenek a de Két, a parasztság ősi jussát termelőszövetkezeti közös — immár kétszer is 14 éves munka megszervezésében, szabadságunk idején —, s ott hogy mielőbb összekovácso- volt akkor is, amikor tanács lódjanak a szövetkezeti tagok, kellett, hogy parasztságunk is Ebben a munkában nincsenek úgy rendezze be életét, aho- egyedül. Ott állnak mellettük gyan neki is, az országnak is mindenütt az üzemek kom- hasznosabb. munistái, évtizedes tapaszta­Ott voltak az üzemek dől- lataikkal, módszereikkel. Se­gítenek a gazdasági vezető*, akiknek már nagy gyakorlatuk van a nagyüzemi közösségek megszervezésében. Hogy szebb legyen Sarud is. gozói az elmúlt hónapokban, amikor segítségre volt szüksé­ge a falu dolgozó népének ah­hoz, hogy döntsön az új, a jobb mellett. Makiáron az egercsehi bányászokat, Visz- neken a gyöngyösi szerszám­gyáriakat még ma is úgy em­legetik, mint Kedves baráto­kat. akik sok estét töltöttekei beszélgetve, és ma is sokszor ellátogatnak, megmutatva, hogv nemcsak addig tartott a barátság, amíg az elhatáro­zásról volt szó. Segítő kezet nyúitanak most is, amikor a kezdés ezer nehézségével küszködnek a fiatal termelő- szövetekzetek. Ebből a segítőkészségből, barátságból sarjadtak ki a patronázs-mozgalom új hajtá­sai. amelyek formájukban is, tartalmukban is mások, -mint az előző években és sok*al többet adnak a dolgozó pa­rasztságnak. Megyeszerte az üzemekben társadalmi üggyé vált a termelőszövetkezetek ügye, s a munkások sehol sem húzódoztak attól, hogy szabad idejükben segítsenek. A sely- pi medence üzemei, a Mátra- vidéki Erőmű, a cukorgyár, a cementgyár, Petőfibánya bá­nyászai sok száz órát töltöt­tek már el a lőrinci kőbányá­ban, hogy legyen elegendő és olcsóbb kő a termelőszövetke­zeti építkezésekhez. A bor- scdnádasdiak, — noha más megyében laknak, —társadal­mi munkával készítették el a pétervásári járás termelőszö­vetkezetei számára egy salak- blokkverő gépet, hogy olcsób­bá tegyék az építőanyag elő­Sarud község közepén, az isko­la mellett, valamikor egy jókora tó állott, amelyből még nyári időkben sem száradt ki a víz. Az idősebbek emlékeznek rá, hogy az 1388-as nagy árvíz — amikor a gátat átszakította — ebbe a mélyedésbe hatolva végzett a községben nagy pusztításokat. A tó azóta évről évre lassan feltöltődött, de nyoma még mindig nem tűnt el teljesen. Egy évvel ezelőtt az általá­nos iskolások szülői munkakö­zössége nagyszerű tervet eszelt ki. Társadalmi összefogással fel kellene tölteni a mélyedést, és nagyszerű ligetet, szórakozó parkot lehetne helyébe építe­ni. A községi tanács vezetői jónak látták a tervet, s hozzá­fogtak a társadalmi munka dig gyakorlatban volt az el­múlt években az úgynevezett háromnyomásos gazdálkodás. Ez azt jelentette, hogy válta­kozva vetették a növényeket, s például a falu majd min­den búzavetése egy helyein volt. Ezt a régi módszert most a modem, táblás gazdálkodás megalapozására használták fel. Nem túlzás, ha azt mond­juk, történelmi eseményeket élünk át ezeKben a napokban, és a következő hónapokban is. Tanúi vagyunk annak, amikor a parasztság szakítva régi. ajtóitól örökölt életével, mód­szereivel, új utakra lép. Teg­nap még csak néhány százan voltak ilyenek, ma már sok ezren, s holnapra azok száma lesz csupán néhány száz, akik­ben még nem érett meg a döntés. Ezekben a történelmi napokban talán jobban, mint az előző tizennégy esztendő során, bármikor tapasztalhat­ták a dolgozó parasztok, hogy nagy gondiukban nem marad­tak egyedül. Mint mindig, ott áll mellet­tük most is a munkásosztály, segíti, támogatja nagy elhatá­rozásukat, s lépésről lépésre segít megszervezni, felépíteni az úi szocialista mezőgazdasá­got. Ez a közös gond és közös munka újabb eltéphetetlen szálakat fűz a munkásosztály és a parasztság között, s ezek az eltéphetetlen szálak nap mint nap a proletárhatalma: erősítik. Egy-egy lépéssel kö­zelebb visznek bennünket a szocialista Magyarország fel­építéséhez, ez pedig munkás­nak és parasztnak egyaránt a szabad, boldogabb életet jelen­ti. Deák Rózsi megszervezéséhez, ősz óta már több mint három és félezer köbméter földet szállítottak ide töltésként a sarudi fogato- sok. Segített a gépállomás, a termelőszövetkezet és minden társadalmi szerv méltóképpen kivette részét a nagy munká­ból. Ma már a liget egyik, végén gyermekjátszótér van, vígan száll a hinta, repül a labda, a sarudi csemeték nagy örömére. Nem messze hozzá futó- és ugró-pálya van, nemsokára pe­dig hozzálátnak a parkosítás­hoz is és egy nagyméretű táncparkett kibetonozásához. A becslések szerint a lakosság eddig 160 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett, hogy csinosabb legyen Sarud község arculata. A termel "szövetkezet vezető­sége a tagokkal együtt úgy határozott, hogy 230 holdon pillangós növényt vet — lucer­nát és vörösherét, s mivel a régi módszer szerint egy dű- lőban van az összes kalászos vetés, nem volt nehéz egy táblába vetni a pillangósokat. alapozták meg a pillangós vetésforgót Bátorban. A BAJ NEM JÁR |_e^^ mondani és ez körülbelül azt is jelenti, hogy a bajok egy­másból erednek. Az orvos ki­tűnően meg tudja magyarázni, hogy miként képződnek a szö­vődmények, persze más is megmagyarázhatja más ter­mészetű esetekben, mert a közmondás nemcsak a gyógyá­szat területén érvényes. A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban a korábbi vezetési bajok ma is fennálló, más bajokat szőttek. Nincs sok értelme annak, hogy a múltat hánytorgassuk, annyi azért idekívánkozik belőle mégis, ami a jelenlegi helyzet megértéséhez elengedhetetle­nül szükséges. Nem hallgatták meg a mun­kásokat, ez volt nemrégen még a legnagyobb hiba, vagy pontosabban a meghallgatás­sal még csak nem is lett volna bai, inkább később a tettek nem követték sűrű rendben egymást. Most, megszűnt ez az alapvetően nagy baj, ám nem igy a szövődmény. A munká­sok egy része közömbös. — Minek beszélni, úgy sincs fo­ganatja — ez a legyintgetések- kel összekapcsolt mondat sok­szor elhangzik. A gyár új igazgatója. Szabó Árpád elmondta, hogy a jövő feladata a rend megteremtése. Nem könnyű ez, mert az em­berek gondolkodásán is változ­tatni kell. Anyagi- természeti hibákat sokkal egyszerűbb volna kijavítani. Megnyerni, meggyőzni a munkásokat csak igen komoly tettekkel tudja a vállalat vezetősége. Viszont megvan a vezetőkben a szük­séges akarat. Az üzem átlagos életkora 23 év. Harmincéves ember már öregnek számít. Különleges, s igen szerencsés körülmény az ifjúság többsége és a lendüle­tük, a korral járó energiájuk, biztosíték a rendkívüli telje­sítmények elérésére. Harkácsi József üzemvezető mondta, hogy nem tud a fiúktól olyat kérni, amit meg ne csinálná­nak. Ám a kérés is könnyen elmaradhat, maguktól Is kez­deményeznének, ha... Ha meg­értenék a jelenlegi helyzetet, a vállalatvezetés új törekvé­sét. Mert most már ha a mun­kás javasol valamit, a vál­lalat vezetői megvizsgálják és ha a javaslat elfogadható, megvalósítják. Készek, hogy orvosolják a panaszokat. Fog­lalkoznak a dolgozók ügyével, s a dolgozók, ha érzik, hogy törődnek velük, egész más­képp látják a termelés problé­máit is. Tehát most az kell, hogy az eredendő bizalom meglegyen, hogy kinyíljanak a szájak, nyilvánosan a vezetők felé. Ha a közöny feloldódik, megszűnik egycsapásra sok­Régi módszer az új szolgálatában Bátor községben még min­sok régi sérelem. Beszélni kell hát. |SZABÓ ÁRPÁD igazgató pár napja csupán, hogy átvette a gyár vezetését, máris sok nanaszr ismert, sőt intézkedett is. Meglátta, hogy a legtöbb hiba az adminisztráció terén talál­ható. A munkások ideiéből so­kat elfecsérel az irodákba való szaladgálás. A normatechnoló­gust máris kiküldte a gének közé, legyen ott a helyszínen, ne kellien hozzá az irodába felmászkálni. Persze sok kér­dést még nem ismer. Azokat nem, amelyeket azzal a meg­jegyzéssel mondanak tollba az újságírónak, hogy „szóltunk már egv párszor, de nincs kü lönösebb értelme.” Győri Miklós 22 esztendős marós a szerszámkiadóra, az anyagszállítókra panaszkodik. Kell egy szerszám, bemegy kérni. A szerszámkiadó azt mondja: ilyen szerszám nincs is. — A gutaütés környékez ilyenkor — beszéli a fiatal munkás. A szerszámkiadó ugyanis nem szakmabeli, nem ért a dolgokhoz. Idős ember, nem­rég még portás volt. Nyilván megviccelték korábban, azért küldi el a jogos szerszám­igénylőt is. Nehezen találja meg, amit kérnek tőle, s ez időveszteséget jelent. Más gyárakban, hasonló poszton, kiöregedett, de kitűnő szak­munkások dolgoznak. Gyön­gyösön, ebben a fiatal gyár­ban ilyen még nincs, a meg­oldást azért meg kell találni itt is. Vagy az anyagszállí­tók esete. Fiatal gyerekek, a diszpécser parancsol nekik. Ha a diszpécser nincs a hely­színen, az anyagszállítók nem működnek. Ilyenkor megy a munkás, odahordja magának az anyagot. Ismét veszített az időből. A szerszámkérés, az anyaghordás olykor órákat is elvesz, és a munkadarab elkészítésére adott idő kevés­nek bizonyul, csökken a ke­reset. Zeminszki László, a marós- csoport vezetője elmondotta, hogy az egyik dolgozó febru­árban elkészített munkájáért még nem kapott bért. — Baj van a „bizonylat- rendszerrel” — így emleget­ték ezt a dolgot az irodában. Nagy József marós szerint a következő a baj:- A MUNKÁS MEGKAPJA j az elkészítendő munkát és a munkalapot. Elvégzi, amivel megbízták, a lapot kitölti, s ráteszi a kész darabok hal­mazára. Ő maga elmegy ha­za és ha esetteg elvész a munkalap, mielőtt a MEO átvette volna, nem .fizetik ki, mert nem tudja bizonyítani a teljesítményét. Két példányban kellene vezetni a munkala­pot. Egy a munkásnál is ma­radjon, neki is legyen „bi­zonylata”. Két esztergályos-tanulónak, Horváth Andrásnak és Kor- béri Ferencnek, egy esztende­je nincs mestere. Már most májusban szabadulnak, ha si­kerül. Félnek a vizsgától na­gyon. mert egy esztendeje, \ így csak messziről láttak esz­tergagépet. Marósok, ková­csok körül dolgoznak. Mi lesz az esztergályos-vizsgán? Zámbó György a munkás- szállással elégedetlen. Szép, jól berendezett, csak előfor­dul. hogy hathetenként cse­rélik az ágyneműt. A rádió egy hónapja rossz, egy lám­pát kellene kicserélni csu­pán. de nincs aki megcsinál­ja. Régi ülések jegyzőkönyvei­ben — azt mondják — benne vannak ezek a panaszok és javaslatok. Érdemes volna fel­lapozni. Igaz, egy szakasz le­zárult és egy másik, egy új kezdődik. Ez az új korszak azonban csak akkor lesz egé­szében friss, ha az elfelejtett ügyeket is előveszik s meg­vizsgálják azokkal együtt, me­lyeket az új jegyzőkönyvek­be diktálnak a gyár munkásai. Nézzék csak meg azt is, ami elmúlt és jöjjenek más észr revétetek. Segítsenek a mun­kások, sűrűn hallatott sza­vukkal, akkor elrendeződik minden. A vezetők jóakarat­tal, nagy lendülettel néznek a jövőbe. az új igaz­gató, azzal búcsúzott tőlünk, hogy már két hónap tnűlva is jobb lesz a helyzet, jobb új­ságcikk származhat a gyön­gyösi Szerszám- és Készülék- gyárból. Reméljük, igaza lesz. KISS JÁNOS SZABÓ ÁRPÁD,-.-.f Közös erővel gyorsan megy a munka A detki Szabadság Termelő- szövetkezet tagjai az idén úgy dolgoznak, hogy a rendes évi munka mellett már megte­remtsék az alapját annak, hogy őszre az egész község közösen gazdálkodjék. Az ál­lattenyésztés szerepel a terme­lőszövetkezeti község tervében, s ezt a fejlesztést szolgálja az újonnan építendő 100 férőhe­lyes tehénistálló is. Az építke­zés méretére jellemző adat, hogy az építéshez 12 ezer má­zsa követ használnak fel. A kő szállítását már me"’-ezdték, s ebben a munkában már részt vesznek a szövetkezet olyan tagjai is, akik az idei nyáron még maguk takarítják be a termést. > AAAWA/ A 80. dandár pánikszerű visszavonulása után megren­dült az egész tiszai front. A hadseregparancsnokság kény­telen volt a szomszédos 3. A fegyvertelen lakosság is kimutatta szeretetét a prole­tárdiktatúra iránt még a bu­kás után is. A mátrai falvak szegényparasztsága bújtatta és élelmezte hónapokon keresztül a bujdosó vöröskatonákat. Vadászgató fehér urak még 1920 januárjában is találtak a Mátrában kommunista tanyá­kat, amelyeknek lakóit akör­a sorozáson való megjelenést, karhatalommal kellett őket NAGY HATÁSA VOLT a Tanácsköztársaságnak a peda­gógusokra és az ifjúságra 1919. október 12-én. két és fél hónappal a Tanácsköztársaság bukása után még mindig így kesergett a Gyöngyös és Vi­déke: „Bevitte a mételyt az elemi iskolába, a gimnáziu­mokba, reálokba, tanítókép­zőkbe és a legvadabb terror­ral, a megtévelyedett tanárok és tanítók segítségével gyúrta át a tanulók lelki világát.” Maga a megyei tanfelügyelő is kénytelen volt beismerni, A Tanácaköxlársttság Heves megyében fl Tanácsköztársaság hatása a megye dolgozó népére a román csapatok tűzharc köz­ben bevonultak Egerbe, augusztus 5-én pedig Gyön­gyöst is elfoglalták. A régi urak elfoglalták helyüket és megkezdődött azoknak a kín­vallatása, akik részesei voltak a forradalmi átalakulásnak. A direktórium gyakran elnéző politikája most megbosszulta magát. Az ellenforradalmárok korántsem voltak elnézőek a proletariátussal szemben. Hó­napokon át folyt a proletárok és haladó elemek összefogása és börtönbe vetettek minden­kit, akinek valami szerepe volt a diktatúrában. A megyei börtön csakhamar kicsinek bi­zonyult és pár hónap múlva már kommunista foglyokkal A győztes burzsoázia pedig még a román fegyverek ár­nyékában is remegett a le­győzött proletariátustól. A visszavonuló csapatoktól tö­megesen maradtak vissza csa­patok a Mátra és Bükk erdei­ben és inkább vállalták a buj- dosást, mintsem kiadják ke­zükből a fegyvert. A román trónörökös augusztus 13-án Egerből indított nagyszámú kíséretével hadjáratot a Bükk- hegységbe, hogy „megtisztítsa a vidéket a vöröshadsereg maradványaitól és egyéb buj­káló kommunistától". A gyön­gyösi jxílgármester pedig szep­tember végén kért karhatal­mat, mert attól félt, hogy a román csapatok kivonulása után támadás érheti a várost, mivel „kommunistáink tekin­télyes része fegyveresen vidé­künkön csavarog”. nyező falvak lakossága látta el élelemmel. Az egercsehi bányamunkásság összeszedte a bánya környékén található fegyvereket és jelentős ideig ellenállt a román csapatok­nak. Az apci állomás dolgozói jíedig még az ellenséges csa­patok bevonulása után is rej­tegették a harmadik hadtest politikai biztosainak a névso­rát, mivel arra számítottak, hogy a magyar csapatok visz- szatémek. Egyik ellenforra­dalmi jelentés 1920-ban azt állapítja meg a vécsi lakos­ságról, hogy „a lakosság 80 százaléka kommunista érzel­mű volt és ma is az felerész­ben”. hadtestet is visszarendelni a Tiszáig. A hadseregparancs­nokság terve az volt, hogy a Tiszáig visszavonják a csapa­tokat, itt megállítják a román támadást, majd rendezve és kiegészítve a vöröshadsereg sorait, újra megkísérlik a Ti­szántúl felszabadítását. Ennek érdekében elrendelték a Tisza- vonal szigorú ellenőrzését és a csapatok kiegészítését. A csapatok átszervezése és kiegészítése azonban már nem volt lehetséges. A hadsereg­parancsnokság nem gondosko­dott kellő számú tartalékról, így a románok több helyen át­törtek a Tiszán és megkezd­ték Pest felé való előnyomu­lásukat. így volt ez a 80. dan­dár frontszakaszán is, Poroszló környékén. A dandár átszer­vezésé- elrendelték ugyan, de az már nem volt lehetséges, mert egyrészt olyan csekély volt a létszámuk, hogy mind­össze pár század telt volna ki az egész dandárból, másrészt pedig július 30-án a románok Kiskörénél is átlépték a Tiszát és megkezdték előnyomulásu­kat. EZZEL HEVES megye szá­mára lezárult a Tanácsköztár­saság időszaka A magyar dol­gozó nép szabadságküzdelmét vérbe fojtotta a belső ellen­séggel szövetkezett nemzet­közi reakció Augusztus 3-án volt tele a megyeháza régi bör­töne is, a várban pedig az in­ternáltak százai sínylődtek. Az ellenforradalmárok minden tettükkel arra törekedtek, hogy a proletárdiktatúrának még az emlékét is kiirtsák a dolgozó nép agyából és szívé­ből. A NÉP AZONBAN a bukás és terror ellenére bízott a pro­letariátus újabb győzelmében. hogy 1919. októberében „a megye tanítósága közül igen sokan a diktatúra bom­lasztó eszméinek buzgó ter­jesztői és a kommunista őrü­let szolgálatkész hívei lettek”. Nagy elismerést jelent ez a negatív kijelentés a megye haladó pedagógusai számára. A proletárdiktatúra ifjúságra gyakorolt hatásáról azt írja a dorogházi tanító, aki az ellen­forradalmárok közé tartozott: „ ;.. a mostani gyermekek ha felnövekednek, azt hiszem eb­ből a korból nem a szenve­désre, a gyűlölködésre, a nyo­morúságra, szégyenre, gyalá­zatra, hanem a sok pénzre, a nagy hatalomra, a fehér ke­nyérre, az urak megaláztatá­sára és a szabadságra fognak csak emlékezni, melyeket éle­tük piros hajnalán láttaK." Azok az emberek, akik júli­usban tömegesen jelentkeztek katonának a vöröshadseregbe, pár hónappal később minden módon szabotálták Horthyék sorozási Kísérleteit, leszag­gatták a sorozási felhíváso­kat, Egerben pedig „bujtoga- tók" járták a hóstyákat és iz­gattak a sorozás ellen. Vécs parasztfiatalsága megtagadta előállítani. Megnyilvánult azonban a proletáréiiktatúra hatása ab­ban is, hogy a dolgozÓK har­ca az ellenforradalom ideién sem szűnt meg, hanem állan­dóan fel-fellángolt, minden terror ellenére. Már 1920. ele­jén sztájkba léptek a hatvani palagyár munkásai és csak a vezetők elfogatásával és csendőrség kirendelésével le­hetett a sztrájkot elfojtani. Az Egri Dohánygyár igazga­tója még 1921. januárjában is azt írja, hogy bár a proletár- diktatúra bukása után „a régi rend teljesen visszatért”, „azonban a kommunistái uralmának hatása még min­dig megérezhető a munkások viselkedésén” és csak „hosszú erélyes bánásmód vezetheti vissza a munkásokat arra a nívóra, amelyről lelketlen agi­tátorok letér'tettéK“. A LEGVADABB terror sem tudta azonban kiölni a mun­kások szívéből a proletárdik­tatúra emlékét. Minden üldö­zés ellenére a munkásmoz­galom tovább élt. Egy-két év múlva már újra kommunista agitátorok járták a Heves me­gyei városokat és községeket is és hirdették a második, a győztes proletárdiktatúra el­jövetelét. Na" < József (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom