Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-15 / 87. szám

í 1959. április 15., szerda NÉPÜJSAO Dalért*??' képzőművészeti szakkör kiállítása az egri szakszervezeti kultárotthoaban A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa kultúrottho- nában működő öntevékeny képzőművészeti szakkör tagjai kiállítást rendeztek a Szak- szervezeti Székház klubtermé­ben. A kiállítás arról a hat hónapja tartó szorgalmas mun­káról és fejlődésről ad képet, amely a szakkört egy féléve összetartja. A szakkör tagjai: munkások, adminisztratív dol­gozók, diákok. Tizenkét éves fiútól az ötven éves dohány­gyári munkásig mintegy hu­szonöt ember állandóan eljár a szakkör foglalkozásaira, kedvtelésből, szórakozásból, de a fejlődés utáni vágyból, szor­galommal megfogják a ceru­zát és az ecsetet, hogy az él­ményt, az élményben rejlő művészit a maguk eszközeivel kifejezzék. Lehet, hogy ezek a kísérletezések nem mindig a legsikerültebbek, a megoldások nem mindenkor a legegysze­rűbbek, a legigazibbak, de a lelkesedés, a szorgalom, az erő­teljes művészi akarás, amely- lyel a szakkör nem egy tagja alkotni készül — jeles ered­mény, emberi tett, érték. A kiállítást Dienes Tibor nyitotta meg a Heves megyei tanács művelődési osztálya nevében, aki egyebek közt a következőket mondotta: — Örömmel és megelégedés­sel néztem végig a kiállított alkotásokat. Örömmel és eredménynek kell számíta­nunk, hogy Egerben keletke­zett egy félévvel ezelőtt egy öntevékeny képzőművészeti szakkör, ahol öregebbek és egészen fiatalok nagy lelkese­déssel indultak el a művészet felé, az esztétikum felé. — A kiállítás anyaga szép fejlődésről tanúskodik. A szakkör tagjai a művészi áb­rázolásból ma már sokkal többet értenek meg, mint el­indulásukkor. Tudjuk, hogy a művészi élmény nemcsak azo­kat fogja meg, akikből idők és fejlődés folyamán igaz al­kotó művészek lesznek, hanem olyanokat is, akikben a művé­szinek a megérzése és szerete- te több, mint az alkotást létre­hozó készség. Bizonyosra ve­szem, hogy a szakkör tagjai ma már más szemmel nézik, elmélyültebben tanulmányoz­zák a nagy mesterek alkotása­it. Környezetükre is hatnak és ezzel az új, emelkedettebb művészi szemlélettel nemcsak maguk lesznek igaz hívei a képzőművészetnek, hanem lel­kes propagátorai lesznek az esztétikumnak. — A kiállítás létrehozásáért, az eredményért, a fejlődésért külön köszönetemet fejezem ki Pásztor Péternek. A szakkör munkáját kezdettől ő irányít­ja és az ő vezetése mellett, irányítása alatt fejlődött a szakkör addig, hogy ez a csak­nem 300 darabot magában fog­laló kiállítás megnyílhatott. Jelentős és eredményes ez a pedagógia azért is, mert a szo­cialista realizmusnak híveket szerez, akik értik és helyesnek tartják a művészetben a való­ság igaz ábrázolását. A tetszéssel fogadott meg­nyitó után a kiállítás anyagát nagyszámú közönség tekintet­te meg. A kiállítás anyaga vegyes tartalomban és formában is. A művészi mércét itt-ott lej­jebb, vagy feljebb kell emel­ni. Igaz, ezek a kiállítók csak kedvtelésből ülnek a rajz­tábla, vagy a vászon elé: egyi­ke tizenötéves tanulólány a ktsz-nél, a másik gyógysze­rész, a harmadik alig tizenkét- éves, van aki könyvvel. Mégis, nem egy alkotásban már páro­a világ minden tájáról ryyyvYywYwyyvYwvyyywyywYW „FÖLDRAJZI” ATLASZ — A HOLDRÓL Ma már mindenki számára világos, hogy nincs messze az idő, amikor megvalósul a leg­merészebb álom, s az ember űrhajóján útrakél az égitestek felé. A tudósok, bátor űrhajózók számára hozzáláttak már a Hold „földrajzi” atlaszának el­készítéséhez. A térképeken fel­tüntetik a Hold felületének a korszerű teleszkópokkal megállapítható legapróbb rész­leteit, jelzik a hegyek magas­ságát, a szakadékok mélysé­gét, a gyűrűalakú hegységek és kráterek hajlásszögét. Az űrhajósok e térképek segítsé­gével jól tudnak majd tájéko­zódni a Hold felületén és nem kell félniök attól, hogy „el­tévednek”. HÖ- ÉS HOMOKVIHAROK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Míg Moszkvában március első felében 1907. óta nem tapasztalt meleg tavaszi idő­járás uralkodott — ilyenkor ál­talában még hó fedi a szovjet fővárost és nem ritka a mí­nusz 15—20 fokos hőmérsék­let —, az Egyesült Államok nyugati részén március köze­pén heves hóviharok dúltak. A sok helyütt három méter magas hófúvások használha­tatlanná tették az utakat. Wis­consin államban, Randolph kö­zelében megakadt egy sze­mélyvonat. Az utasoknak vir­ulok kellett, amíg utat törtek és autóbuszokkal tovább szál­lították őket. lowa államban több száz gépkocsi rekedt meg az utakon és az autósok gya­log küzdötték át magukat a dühöngő hóviharon a legköze­lebbi vendéglőig, vagy far­mer-házig. A hóvihartól érin­tett területeken be kellett szüntetni a légi közlekedést és a vonatok csak nagy késéssel jártak. Az első jelentések hat ember haláláról számoltak be. Ugyanebben az időben az Egyesült Államok déli részén, Oklahoma, Uj-Mexikó és Te­xas államban hatalmas ho­mokviharok pusztítottak. LONDON Február 12-én a londoni Victoria pályaudvaron az éj­jeli órákban négy elhagyott kis testvérre bukkantak. A leg­idősebb mindössze hatéves volt, a legkisebb még pó'.yás. A bölcsőn egy levelet talál­tak. A kétségbeesett anya né­hány kusza sorban közölte, hogy képtelen eltartani gyer­mekeit, miután állását elvesz­tette. Az elhagyott gyermeke­ket állami gondozásba helyez­ték el. (Tudósítónktól) LANGYOS TAVASZI szellő ;borzolgatja a hosszúra nőtt fü- ; veket, a földekből szépen ki- sarjadó vetések sorait. Amerre !csak a szem ellát, mindenfelé :új köntöst ölt a természet, ha- ragoszöld színűvé válik a ha­ltár. Van is ilyenkor sok dol­ga, száz meg száz teendője a | Füzesabonyi Gépállomás min­iden traktorosának. A naptár még március első ; napjait jelezte, amikor a mun­ka már megkezdődött, és azóta ;is megállás nélkül halad to­pább. Először a káli határban, ;a lazább, homokos természetű ; talajokon kezdődött meg a ; műtrágyaszórás, az ősszel el- ; maradt mélyszántások pótlé­ka. Ezt követte azután a többi : munka, a tavasziak alá való ! szántás, hengerezés, tárcsázás, Imák- és árpavetés. Az őszi I kalászosokra az elmúlt hónap I elején 500 holdnyi területen ; szórták szét a műtrágyát a •gépállomás traktorosai. ' SIMON MIHÁLY elvtárs, a Tőállomás főmezőgazdásza sze­rint gépeiknek ezen a tavaszon ;8 ezer 400 normálholdat kell jteljesíteni. Ebből eddig már J3518 normálholdat teljesítettek jis. Ezen a tavaszon, és majd a !nyár folyamán is fokozott erő­feszítéseket kell tennünk, hi- ►szen a termelőszövetkezetek ►fejlesztésével együtt hatalmas suit a tartalom a művészi for­mával és a szemlélőnek az a nem leplezett gyanúja támad, hogy itt-ott kiforrott egyéni­ség, formás alkotás függ a pa­ravánokon. A kiállítás közönségéből többen megállnak T. Béla László munkáinál. Tanulmá­nyai, Dinnyeárusa megfogják a szemlélőt. Holló István fi­nom egyéniség. Tája és kro­kijai jó megfigyelőt mutatnak. Az egyik legkiforrottabb egyé­niség a kiállításon Kalmár Ka­talin. öregasszony című tanul­mányfeje, Utcarészlete, Tava­szi faluja élményt őriznek. Pók Pál munkái közül a tus­rajzokat kell kiemelnünk. Egri utcarészletei jól sikerültek, Korompai Ildikó nehéz kroki­val szerepel a kiállításon és két baba-tanulmányfejjel. A sírásra görbülő arc művészi kifejező ereje és elevensége ékesen beszél a sgrdülő lány művészi ábrázoló-készségéről. özv. Császár lmréné jelentős anyaggal jött a kiállításra. Fi­gyelemre méltó egyéniség, öregasszonyát kell kiemel­nünk. Szilágyi Elek Eső után című olajfestménye hívja fel magára a figyelmet. Székfi Zoltán. festményein üdeség és keresetlenség sugárzik. Tava­szi tája kedves színfoltja a ki­állításnak. Hetesi Ferenc Mar­tinászát kell megemlítenünk és azt, hogy a kiállítás előteré­ben elhelyezett vasdíszítéseket ő készítette. Siroki Tóth József Tavaszi tája téli képe mellé állítva szembeszökően igazolja a fejlődést, amely a szakköri foglalkozások eredménye. Far­kas Endre vázlatait említsük még meg, aztán a tizenkét éves Dér Lászlót, aki a formák látásában már egyéni, Kes­keny Ilona egyik tanulmány­fejét sorolhatnánk a kiállítás jelentősebb anyagába, de a többi kiállítók is — ha nem is egyforma eredményességgel — közelebb jutottak a művészet­hez, annak megértéséhez, az álkotás titkához. Nagy Borbá­la, Szabó Margit, Bartha Sán­dor, Bartha András, Tóth Jó­zsef, Német Tibor, Csabai Já­nos egyik-másik munkájában már határozottan felcsillan a művészi szépségv A kiállítás iránt megnyilvá­nuló érdeklődés azt mutatja, hogy a kezdeményezés helyes és a nyilvánosság nemcsak eredmény, hanem biztatás is: érdemes a szakkört támogatni és munkája nyereség a szak­kör egyes tagjainak, de a vá­ros kulturális életének is. A kiállítást Pásztor Péter vezetése mellett a szakkör ál­lította össze. A csoportosítás a tarka anyagot jól tagolja, kár, hogy a sok munkát egyet­len teremben zsúfolták össze. (f. a.) Hírek —humorral... Lucky Luciano, hírhedt amerikai gengszter Al Capo­ne emlékére alapítványi cé­lokra több ezer dollárt aján­lott fel a philadelphiai egye­temek részére. Reméljük, hogy az Al Ca- pone-alapítvány öregbíti majd a philadelphiai egye­temen végzettek hírnevét. Ha majdan egy-egy amerikai diplomata kirohan a távol­keleti vagy afrikai népek sza­badságmozgalma, vagy az egyetemleges béke ellen, büszkén döngetheti a mellét: „Én az Al Capone” ösztöndíj gyermeke vagyok. Ne higgyük, hogy ez vala­mi új. Nálunk is voltak ala­pítványok. Legfeljebb az ala­pító gengsztereket nem. Al Caponenak. vagy Lucky Lu- cianonak hívták, hanem gr. Festetteknek, vagy Esterhá- zynak. Egyre megy. Al Capo- ne egy-egy bankot fosztott ki. A többiek egy egész népet...- P ­SmkwiM Csabai István, Eger: Kérjük, le­velével kapcsolatosan sürgősen ke­resse fel szerkesztőségünket. Deményi Béla, Gyöngyöshalász: Írását a gyöngyöshalászi színját­szókról megkaptuk, s azt lapunk­ban fel is használtul?:. Kérjük, ír­jon máskor is községéről, s a kultúrotthon munkájáról. Csáti Jónás, Komló: Levelét megkaptuk, s azt valamelyik lap­számunkban közöljük majd. írjon máskor is a Vöröskereszt és álta­lában a kultúrház munkájáról. ÉDER György, Gyöngyös: A pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások jegyzőkönyvét kö­szönjük és felhasználj uki Miért nincs Egerben zöldpaprika Már két heie szállítja a hatvani Petőfi Termelőszö­vetkezet kertészete a zöld­paprikát. A friss csemegét darabonként 2,80—3 forintos árban vásárolja a gyöngyösi KISKER Vállalat, de szállít­ják Budapestre. Pásztora, Ózdra, Sajószentpéterre és még sorolhatnánk tovább és tovább. Csak éppen Egerbe és kör­nyékére nem szállítanak a jóízű friss paprikából. Nem szállítanak, mert sem az egri Csemege-üzlet, sem az Eger és Környéke Ki íkereskedelmi Vállalat nem gondoskodik erről. Miért nem? Miért nem tud­nak a hatvani Petőfi Tsz-től vásárolni paprikát, vagy friss karalábét? Nyugodtak lehet­nek, nem szárad, fonnyad rajtuk, a vásárlók örömmel vennék a vitaminokban gaz­dag tavaszi csemegét. (m) Élüsemavatás apró bosszúsággal Hatvan vasútállomás dol­gozói örömmel vették tudo­másul, hogy állomásuk él­üzem lett, büszkék is rá, de, sajnos, az élüzem-avató ün­nepségnek rossz emlékei is maradtak, s ez igen bántja őket. A hiba a jutalom elosz­tásánál történt. Nem az volt a baj, hogy 27 000 forintot kapott az állomás, hanem az, hogy azok a dolgozók, akik 200 forintnyi jutalmat kap­tak, meglepetve állapították meg, hogy csak 180 forint van a borítékban, holott 200 fo­rint felvételét írták alá. Igaz, a borítékban találtak — ki másnap, ki később — egy vacsorajegyet, csak éppen a vacsoráról nem hallottak. Nem is kaptak semmi ma­gyarázatot a levont húsz fo­rintot illetően. Ez találgatá­sokra adott okot. Aki másnap bement az Utasellátóba és nem fogadta el a gyenge mi­nőségű ételt, azok 12 forint húsz fillért vissza is kaptak a 20 forintból. De ők sem tud­ják, mi lett a fennmaradó pénzzel. Solcan nem is fir­tatták a levont összeget, attól tartva, hogy hátrányuk lesz a következő jutalmazásoknál, hiszen az állomás főnöke az erre panaszkodó cikk íróját magához rendelte és meg akarta tiltani, hogy az ő tud­ta nélkül levelet küldjenek ebben az ügyben. Bárkinek az intézkedésére történt a 20 forint levonása, a dolgozók önkényeskedésnek tekintik, s helyes lenne, ha a vacsorán részt nem vevő dol­gozóknak a levont összeget visszaadnák. Szűcs Ferenc Kubikosok GYEREKKOROMBAN a szomszédunkban lakott egy kubikos. Alacsony, szikkadt emberke, volt, az ősz 70 éves korára se lepte el á fejét. Ba­jusza mindig Kipödörve állt — nagy gondot fordított rá. Kedvteléssel sodorgatta nagy kezével. Kubikos volt egész életében. Tizenhat éves se volt, amikor először ‘ fogta meg a talicska szarvát, az ásó és lapátnyelet. Bandában jártak dolgozni, ö mindig az apja előtt ment, akkor is, amikor vándorollak, s a munkán is. A Kubikosok kemény emberek, kivetik ma­guk közül, aki gyenge. Hosszú sorban mennek végig a tölté­seken, és a keskeny pallón, aid elől megy, annak ugyan­csak mennie kell, mert az utána jövő könnyen a sarká­ba löki a kereket. „Pusztul­jon közülünk, aki gyenge!” — ez a farkastörvény dívott kö­zöttük, mert ha egy ember megállt a sorban — meg Kel­lett állni az egész sornak s Tavasz a gépállomáson arányban megnövekedett a munkánk — mondja. — Eddig csak 14 termelőszövetkezetink volt, ezután majd harminc ter­melőszövetkezet segítése vár ránk. A megnövetkedett munka és kötelesség természetesen a géppark növekedését is szük­ségessé teszi. Ebben sincs hi­ány, mert abból a küldemény­ből, amely az elmúlt hetekben a megye gépállomásainak ér­kezett, ide is jutott. A nagy műhelycsarnokkal szemben katonás sorrendben sorakozik öt új Zetor. Most járatják be, nemsokára a termelőmunká­ban is részt vesznek. A külde­ményhez tartozik még négy darab új vetőgép, egy vontató pótkocsi és 15 készlet magta­karó borona is. A géppark to­vábbi fejlesztése és bővítése révén minden bizonnyal ele­get tudnak tenni a jövőben a megnövekedett feladatoknak. Befejezték a borsó és a ta­vaszi árpa vetését, de azért munka most is akad bőven. Több traktor még az egyéniek­nek szántogat, és néhány Ze- torral már hozzákezdtek a ku­korica vetéséhez is. Kálban a Vörös Hajnal Termelőszövet­kezetnek már 20 katasztrális hold kukoricát vetett el Kár­páti Ernő traktoros. Legutóbb pedig Szihalmon, a Béke Tsz tábláin láttak hozzá 25 ka­tasztrális holdon a négyzetes kukorica vetéséhez. A jó pél­dákat természetesen már más­hol is követik, s a közeli napokban már mindenhol zömmel megkezdődött a ku­korica vetése. Igen sok segítséget adtak a tavasz folyamán az újonnan alakult termelőszövetkezetek­nek. Nagyúton nemrég ala­kult meg és látott munkához a Petőfi Tsz, a gépállomás traktorosai máris a segítségük­re siettek, hogy a szántási és fogasolási munkákat időben elvégezzék. A többi új ter­melőszövetkezet is hozzálátott a közös takarmánybázis meg­teremtéséhez, új vetések ke­rültek a földbe, s mindenhol a gépállomás segített. A fü­zesabonyi Petőfi új tagokkal bővült, s a megnövekedett ál­latállomány számára újabb te­rületeket kellett takarmány- féleségekkel bevetni. Hason­lóképpen segítettek a mező- tárkányi Ezüstkalásznak . is, ahol szintén lucernát vetettek. A tavaszi munkák jórésze még hátra van, és július el­a kényszerű pihenő, ha né­hány perces volt is az — el­verte őket a fillérektől. Csont István — így nevezték az öreg szomszédunkat — egy­szer se állt meg a sorban. Az apja haladt mögötte, az biz­tatta, s ha kellett, lökdöste elő­re. De talán nem is ez volt a legnagyobb ösztönző erő, ha­nem a becsület. Kubikosnak lenni — minden nyomorúság ellenére — mégiscsak többet jelentett, mint akármilyen napszámért álldogálni a köp­ködőkön, vizet hordani, kertet ásni... A KUBIKOSOK bejárták az egész országot, sőt a monar­chia idején még a környező or­szágokat is. Egyik helyen be­végezték a munkát s mentek a másik helyre. Ha 20—25 kilo­méteres távolságról volt csak szó két munkahely között, ak­kor gyalog mentek. — Egy éj­szaka megtették az utat. Ki­csit lepihentek, s mire bekö­szöntött a hajnal, már ott so­rakoztak a mezőn, várták a banda-gazda parancsát. sejéig még számtalan lehető-; ség lesz a tavaszi tervek jó; teljesítésére. A kukorica veté-; se, majd kapálása, a sok gépi; kaszálás, valamint a szállí­tási tervek teljesítésével még! túl is teljesíthetik a tavaszi! tervek előírásait. Ezt segíti majd elő az a nagyarányú,! lelkes versenymozgalom, amely! most van kibontakozóban a' gépállomás dolgozói között. A; kongresszusi munkaversenyre felajánlások és vállalások még; nem történtek, de a pártszer-; vezet, szakszervezet és a vál-; lalatvezetőség már megkezdte; a szervező, felvilágosító mun­kát. A traktoristák egymás; között beszélgetnek arról, ho-; gyan, milyen vállalásokkal ké-; szüljenek a pártkongresszusra. Most még csak tervezik, del napokon belül papírra kerül! a sok-sok vállalás, amely a! tervek túlteljesítésére, anyag-,! alkatrész és üzemanyag taka-! rékosságra, valamint a minö-_ ségi kifogások teljes megszün-! tetésére irányulnak. A kongresszusi versenysza-! kasz nemsokára megkezdődik.; A tavaszi munkák folyamán számos lehetősége lesz minden! traktorosnak, a felajánlások; teljesítésére. Hisszük és bí-; zunk benne, hogy minden fü-í zesabonyi traktorista embere lesz adott szavának. Az Öreg Csont István sokszor mesélt ezekről a gyaloglások­ról. Belelökték a talicskába a lapátot, ásót, a hátizsákat, ami­ben benne volt az otthon sütött kenyér, s az avas szalonna („mert az avas szalonna min­dig jobb, mint a friss és ol­csóbb is”), — aztán elindultak az éjszakába. Nem mindig az országúton, hanem dűlőkön* földeken keresztül, amerre kö­zelebb volt. Toronyiránt. A lapát, az ásó pedig min­den lépésnél zörrent egyet a talicskában, s kilógó nyelével böködte a kerék mögött balla­gó kubikos oldalát. Mert úgy vitték, hogy a szerszámok nye­le hátra állt, s a talicska szarvát fogó kar s az ember oldala közé nyúlt. S mentek- mentek. amíg el nem érték az új munkahelyet. Ha Csont István bácsi most élne, talán el se hinné, hogy mennyire más módja van most a kubikosoknak. Tegnap Eger­be utaztamban a füzesabonyi állomáson néhány; spárgával összekötözött, s megcímzett szerszámcsomót láttam — mint vasúti szállítmányt. Most a vasút viszi a szer­számokat, a talicskákat a mun­kahelyre, s a kubikosok csak amúgy urasan. minden teher nélkül, a vonat nyújtotta ké­nyelemben utaznak oda, ahoi éppen a munkát nekik kijelöl­ték. Többé nem „magán vállalko­zók”, akik bandába verődve vagy kaptak munkát, vagy nem az uradalmaktól — hanem állami emberek, állami alkal­mazottak, akiknek biztos a ke­nyér és biztos is lesz mindad­dig, amíg kubikosokra lesz szükség a nagy, országépítő munkában. MÉG JÓ IDEIG szükség lesz rájuk, bár az emberi erőt a gépek mindinkább kiszorít­ják a földmozgató munkából. S a hajdani öreg kubikosok fiai­ból e gépek kezelői lesznek, s lehetnek. Mondom: ott voltak e szer­számok feladva a vasútra a fü­zesabonyi állomáson. A rajtuk levő vasúti bárca arról tanús­kodott, hogy Poroszlón veszik majd át azokat. Az embereket, akik majd dolgoznak az ásók­kal, lapátokkal, nem is láttam. Biztosan már bent ültek a vo­natban, vagy éppen a váróte­remben töltötték az időt a vo­natindulásig. Bárcsak Csont István bácsi is köztük lehetett volna. (—r)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom