Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-09 / 82. szám

1959. április 9., csütörtök SÉPCJSAG 3 A Népújság ünnepe A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei pártbizottsága lapjának, a Népújság­nak olvasói, szerkesztői, munkatársai, tudó­sítói és levelezői április 9-én ünnepük a lap fennállásának 10. évfordulóját. A Heves me­gyei dolgozók figyelme ezekben a napokban méginkább hű jóbarátjuk, a Népújság felé irányul. A lap 10 éven át rendszeresen tájé­koztatta, szolgálta olvasóit. 1949-től, a fordu­lat évétől kezdve hirdette Heves megyében a párt eszméjét. , A szocializmus építésének korszakában új értelmet kapott az újságírás. A kommunista és haladó lapoknak, az újságíróknak rend­kívül fontos szerep jutott. A szocializmus építése az embermilliók aktív harcát, tevé­kenységét követeli. Felszámolni egy régi, el­avult társadalmat, amely görcsösen ragasz­kodik a létéhez, felépíteni egy új, haladó rendszert — gigantikus, nagy munka. A dol­gozók forradalmi nevelése rendkívül fontos e történelmi korszakban, a proletárdiktatúra időszakában. A munkások, a dolgozó parasz­tok és az értelmiségiek nevelésében, felvilá­gosításában, a szocializmus építését vezető párt nagy és megtisztelő feladatokat bízott a lapokra és újságírókra. A Népújság 10 éves működése során — hibáktól és bukdácsolá­soktól nem mentesen ugyan — igyekezett megfelelni a párt bizalmának. A lap körül kialakult öntudatos munkatársak csoportja még a legnehezebb időszakban: az ellenfor­radalom vérzivataros napjaiban sem árulta el a szocializmus ügyét. Voltak az egri újság­írók között is tévelygők, a revizionizmus mo­csarába süllyedt demagógok, de pár napos káros tevékenységük nem ejthet foltot a szo­cializmushoz hűséges munkatársak becsü­letén. Történelmünk űjságírőhagyományainak két oldala van. Az egyik oldalról a sajtó óriá­sai: Kossuth, Ady, Szamuely, Rózsa Ferenc és a köréjük tömörült, haladásért harcolni kész újságírók hagyatéka hat a mai sajtóra •erőteljesen. A másik oldalról a feudálkapita- lizmus szócsövei hatnak. Az utóbbiak közül egyik-másikuk a szakma művésze volt a ko­rabeli sajtóban, pl. Rákosi Jenő, de tehetsé­gükkel az ósdit, a régit, az elhalót dicsőítet­ték. A méregkeverő szerepét töltötték be a felszabadulás előtt a rajnisok, milotayak, a fasizmus magyarországi szellemi p'rímhege- dűsei. Tény azonban az, hogy mindig voltak a magyar újságírók között — nemcsak a leg­nagyobbakat értve ezalatt —, akik tollúkkal harcoltak azért, hogy felrázzák az elmara­dottságából nemzetünket. A Horthy-rendszer időszakában írta mesteri módon megdöbben­tő riportjait Móricz Zsigmond. Nagy Lajos tárcái. Gell éri Andor Endre korrajzai, Bálint György publicisztikája mindenkor büszkesége fe magyar újságírásnak. Az illegális kommu­nista sajtó népszeretettől áthatott cikkei, for­radalmasító írásai követendő példaként. áll­nak a ma újságírói előtt. A dolgozó nemzet leíkiismerete szólalt meg ezekben az írások­ban. A Népújság dolgozói, de a mai magyar újságíró társadalom nagy többsége Ady, Sza­muely, Gábor Andor, Móricz Zsigmond újságíró-tevékenységét tekinti példának, Ezerkilencszáznegyvenöt előtt azonban Volt a magyar újságírók társadalmának egy népes tábora, amely mint hajszolt kuli loholt napról napra az „anyag” utón. Mint egy an­gol mesterdetektív, úgy nyomozták ki, hogy hol öltek meg egy embert valahol. Apróléko­san, szinte vizuálisan rajzolták meg, hogy miként darabolták fel a megcsonkított hullá­kat. Ezek az úgynevezett újságírók szüntele­nül pikáns házassági botrányok után szag­lásztak. Az ilyen témáknak örült legjobban a sok-sok burzsoá al- és főszerkesztő. Az ilyen témákban üzletet láttak. Elmerültek az éjszakában az ilyen újságírók, ismertek vol­tak a - prostituáltak körében, de ugyancsak sokat megfordultak az úri szalonokban. Fé­nyes estélyekről írtak émelygős tudósításo­kat. Voltak olyan újságíró-gengszterek is, akik kiszimatolták egyes gazdagabb urak és hölgyek szerelmi félrelépéseit és megzsarol­ták az illetőt: ha nem fizet, írnak róla. A különböző tőkés vállalatok a sajtóban meg­jelenő reklámcikkekért rendszeresen sápot fi­zettek az egyes újságíróknak. Ebben a sötét időszakban az ilyenféle újságírók számára a szenzáció a rablás volt. Sokszor, ha nem volt meg a napi rablás a városban, akkor költöt­tek az íróasztal mellett. A kéjgyilkosságot minden alkalommal az első oldalon publikál­ták. Ezek voltak az érdekességek számukra. Áz effajta újságíró jelleme teljesen elferdült. A burzsoázia megtiporta gerincüket. A sze­métben turkált, a gennyben vájkált sokszor, még a jobb sorsra érdemes és tehetséges új­ságírók egész tömege is. A mai reakciós sajtó­ban most is ismertek e jelenségek. Főleg az Egyesült Államokban burjánzik a botrány­sajtó. A magyar nyelvű, de idegen szellemű, az imperialistákat szolgáló, disszidens sajtó­ban most is divat így írni. Az 1956-os őszi ellenforradalom sajtója gyorsan visszasüly- lyedt a kapitalista sajtó mocsarába. Ez isme­retes a Heves megyei, az egri olvasók előtt is. Szadista módon a vérben gázolt az a sajtó, az akasztófa volt a jeligéje Az ellenforradal­mat a sajtóban előkészítő, majd a gaztetteket feldicsérő tollnokok meggyalázták a magyar újságírást. A kapitalizmus, amely vérben és szenny­ben, verejtékben fogant, lealjasította a sajtót is a maga képére és hasonlatosságára. A mér­téktartó, liberális színezetű újságok mellett szellemi ponyvát nyújt az újságok hasábjain az olvasó milliók számára. A kapitalizmus korszakában csak a forradalmi munkásmoz­galom újságjai és újságírói azok, akik hir­detik a kapitalizmus bukásának szükségsze­rűségét, akik buzdítják az elnyomott töme­geket az osztályharcra, az új szociaüsta tár­sadalomért vívott küzdelemre. A szocialista társadalom magas erkölcsi fölényét, emberi humanizmusát a sajtója is tükrözi. Ilyen újság kíván lenni a Népújság is. A szocializmus építése a maga sokrétűsé­gében az újságíró számára a témák gazdag­ságát tárja fel. A párt harca a reakció, a visszahúzó erők ellen, az új, magasabbrendű társadalmi rend győzelméért, a mai krónikás számára nagy és szép feladatokat ad. Meg­ismertetni a Szovjetuniót, a szocialista tábor lelkesítő győzelmeit szép feladat a publicista számára. A szocialista újságíró feladata az, hogy írjon a felszabadult ember erényeiről, bírálja a kapitalista múltbán gyökerező fo­gyatékosságokat. Ma a legfőbb újságírói fel­adat megmutatni a felszabadult ember alkotó tehetségét, a szocialista termelőmunkában véghezvitt hősiességét. Népi demokráciánk­ban nem vigasztalni kell a tömegeket, hanem lelkesíteni újabb győzelmekre. A társadalom közös örömeiről, gondjairól ír a ma újságíró­ja. Izgalmas téma a tárcaírók és a riporterek számára egyaránt, hogy a szocializmust építő társadalomban hogyan találja meg az egyén a maga boldogságát. Ismertetni a párt politi­káját, célkitűzéseit, nagyszerű megbízatás az újságíró számára. De ugyancsak nagy ember­ség kell hozzá, hogy az újságíró észrevegye a dolgozó emberek mindennapos problémáit, segítse őket útmutatásaival a lap hasábjain. Ezek a témák, amelyek napról napra ott van­nak lapjaink, s így a Népújság hasábjain is, felemelik az újságírót emberileg is. A párt politikáját propagálva, komoly köz­életi tényezővé válik az újságíró. Hasznos iránytmutató cikkeivel, mint a fáklya, vilá­gíthat. Ez a szocialista újságíró-hivatás lé­nyege. Az is igaz, hogy még sokat kell dol­gozni azért, hogy ezt minden újságíró át- érezze. Lenin a sajtót kollektív propagandis­tának, agitátornak és szervezőnek tartotta. A szocialista újságíró propagandistája a hala­dásnak, agitál a rossz, az ellenség ellen, fel­világosít cikkeivel, buzdít írásaival újabb sikerek elérésére, de ugyanakkor segít a párt napi szervező munkájában is. Szép és meg­tisztelő megbízatás ma újságírónak lenni, A 10. évfordulót a Népújság szerkesztői és munkatársai ebben a szellemben ünnepük meg. SZEBELKÖ IMRE, az MSZMP Központi Bizottsága munkatársa Munkás-paraszt találkozó Kerekharaszton a felszabadulási évforduló alkalmából Kerekharaszt termelőszö­vetkezeti község vezetői a fel- szabadulási évforduló méltó ünneplésére meghívták a Selypi Cementművek dolgozói közül azokat, akik elsőnek vettek részt politikai felvilá­gosító munkájukkal Kerekha- rasztnak termelőszövetkezeti községgé való átszervezésében. Az újonnan alakult Alkot­mány Termelőszövetkezet dol­gozói még nem felejtették el azt a segítséget, amit a Ce­mentművek dolgozói az elha­nyagolt gazdasági épületek, a kút és az egyéb felszerelések helyrehozásával nyújtottak. A kerekharaszti termelőszö­vetkezet dolgozói maguk mö­gött érezve a cementgyár mun­kásait, szorgalmas munkával kezdtek hozzá a tavaszi mun­kákhoz. Elsők között vetették el 30 holdon az angliai export- rendelésre kötött vetőmagbor­sót és további 20 holdon a belső fogyasztásra szánt bor­sót. A zsúfolásig megtelt kultúr­házban Katona László, a he­lyi tanács titkára, ünnepi be­szédében megemlékezett a ke­rekharaszti cselédek nehéz sorsáról és a mai boldog élet­ről. A hivatalos ünnepség után a termelőszövetkezet dolgozói díszebéden látták vendégül a cementgyáriakat. Buzma Sán­dor, tsz-elnök pohárköszöntő­ben üdvözölte a vendégeket. A pohárköszöntőre Szőlősi Miklós, a cementgyár párttit­kára válaszolt, megköszönte a szíves vendéglátást és Ígéretet tett a barátság további erősí­tésére, a termelőszövetkezet munkájának megsegítésére. Ezután a gyári munkások és a termelőszövetkezeti tagok ha­Elkészült már az alig né­hány héttel ezelőtt alakult adácsi termelőszövetkezet ter­ve. Az új — Ezüstkalász né­ven alakult — szövetkezet tervében többek között egy ötven férőhelyes sertéshizlal­társzemlére mentek, hogy megnézzék, hogyan áll a tava­szi vetés, milyen termés vár­ható a borsóültetésből. A délutáni órákban Kerek­haraszt és Heréd ■ fiatalsága labdarúgó-mérkőzéssel szóra­koztatta a közönséget, amely a hazaiak 6:l-es győzelmével végződött. Este a kultúrterem­ben táncmulatság kezdődött, amelyen a talpalávalót a sely- piek tánczenekara és a kerek­harasztiak népi zenekara szol­gáltatta. A táncmulatság éjfélkor ért véget, amikor a munkás-pa­raszt találkozó részvevői egy felejthetetlen nap emlékével búcsúztak el egymástól. Kézsmárky Vilmos da építése szerepel. Elhatá­rozták azt is, hogy egy 35 holdas kertészetet létesítenek, melyben főként paprika, ubor­ka, paradicsom és káposzta termeléssel foglalkoznak; 35 holdas kertészet lesz az új adácsi tsz-hen llíí-tk Kínai vendégek Egerben a viláa minden tóráról Villanyszívvel meghosszabbítottak egy életet Umberto Bacchini, a firen­zei kórház 75 éves betege életben maradhatott teljes ezívbénulása ellenére, hála a villamosszív alkalmazásának. Több mint 30 órán ezzel élt, sót, utóbb már néhány szót váltott kezelőorvosával. Nem sokkal ezután a készü­lék egyik drótja elszakadt és Bacchini szívverése ismét ki­hagyott. Az orvosok azonnal szívmasszázst alkalmaztak és sikerült helyreállítani a szív működését. Halak, mini földrengés-jelzők A japán földművelésügyi mi­nisztérium felhívta a földrengések­től gyakran sújtott vidékek la­kóit, hogy tartsanak úgynevezett „földrengés-halakat.” Ez a hal­fajta ugyanis nyugtalan magatar­tásával már órákkal a földrengés előtt jelzi annak közeledtét. Természetes tó mesterséges vízellátással Szovjet-Örményországban van egy természetes tó, amelyet a kiszáradás veszélye fenyeget. Geológusok a tó környékén végzett kutatások során 200 föld alatti forrást fedeztek fel. Ezek vizét alagutakon át a tó­ba akarják vezetni Ä megyei tanács művelődésügyi osztályának közleménye az altalános iskolák, középis­kolák, diákotthonok, gyógype­dagógiai nevelőintézetek igaz­gatóihoz, nevelőihez és tanulói­hoz. A művelődésügyi miniszter intézkedése folytán a tavaszi szünet április 11-ig bezárólag tart. A tavaszi szünet utáni első tanítási nap 13-a, hétfő. A XXI. kongresszus anyagának feldolgozása változatlanul 10- én lesz. Az elmúlt napokban kínai vendégek érkeztek Egerbe, akik megtekintették a város nevezetességeit. Képünk az egri Széchenyi utcán készült, A gyengébb tanulók megsegítéséért A szihalmi általános iskola tantestülete elhatározta, hogy a gyenge tanulmányi átlagokat elért tanulókat külön is segíti a tanulásban. A megbeszélés alkalmával elhatározták, hogy tanulószobát létesítenek, ahol azok a diákok, akiknek segít­ségre van szükségük, megfe­lelő tanári felügyelet mellett tanulhatják a szükséges tan­anyagot. A tanulószoba már négy hete működik. Több esetben a tanárokon kívül a korrepetálásban a jeles és a kitűnő rendű tanulók is részt vesznek és segítik társaikat. Az eredmény már megmutat­kozott, reméljük, hogy év vé­gére még szebb eredményt ér­nek el a tanulók és csökken a gyengébb tanulók száma. Lukács Sándor , Május i-tol 15-SföP lehel jelentkezni az Állami Balett intézet felvételi vizsgáira Az Állami Balett Intézet szakmailag sokoldalúan kép­zett, hivatásos táncművészeket nevel. A magyar állam meg­ad minden támogatást ahhoz, hogy az intézet növendékei ki­lenc éven át állami költségen a legalaposabb képzést nyer­jék el. Az intézet fennhatósá­ga alatt működik egy általá­nos és egy középiskola. Felvételre jelentkezhet min­den fiú- és leánygyermek, aki elvégezte az általános iskola Hl., vagy IV osztályát és nem töltötte még be a tizenegyedik életévét. Érdekes Jelentés mikor leszáll az est a kis Mátra-aljai falura, Gyöngyöshalászra, egymás után gyúlnak ki az utcákon a lámpák. Városi embernek ter­mészetes, mindennapi dolog ez, de azoknak, akik egy fél életen át botorkáltak kis is­tállólámpákkal, vagy parányi elemlámpákkal felszerelve a sötét utcákon, amelyek tele voltak buktatóval, alattomos kis tócsákkal, amelyből nya­kig fröccsent a sár a gyanút­lan közlekedőre ■— naponta új öröm a felvillanó fény. És kétszeres öröm, hogy nagy­részben maguknak köszönhe­tik. Mert Gyöngyöshalászon ez a helyzet. Nem várták, míg „beütemezik” a tervbe, maguk teremtették meg a feltételeket. A tanácstagok kezdeményezé­sére összeadták a pénzt, meg­vásárolták az oszlopokat, ma­guk fizették ki a szerelőket, s ma már az utcák többségében este kígyóinak a lámpák. Sok minden tanúskodik eb­ben a faluban arról a vágy­ról. amely él az emberekben, hogy szebbé tegyék falujukat, hogy megteremtsenek mindent, ami a kulturáltabb élethez kell S napról napra, ha néha csak kis lépéssel is, de köze­lebb kerülnek a városi ember életéhez. Ehhez tartozik, hogy részben maguk csinálták meg, hogy világítás legyen, maguk hordták a köveket az utakhoz, hogy ne legyen tengelyig érő a sár, maguk is segédkeztek a járdaépítésnél s alig van olyan ember' a faluban, aki ne dol­gozott volna legalább egy na­pot a kultúrház megépítésén, amelyhez csak a tetőszerkezet anyaga, meg a cserép kell még. (Erre viszont maguk már nem adhatnak kiutalást, a megyétől Gyöngyöshalászról ! várják, hogy végre tető alá kerüljenek a falak.) Közösen az egész falu! — ez a ki nem mondott jelszó vezeti őket lé­pésről lépésre. A LEGNAGYOBB ÖSSZE­FOGÁS az elmúlt hetekben született meg, amikor elhatá­rozták, hogy nemcsak akkor dolgoznak együtt, amikor egy- egy utat kell feltölteni, vagy villanyoszlopokat felállítani, hanem mindenben. Közösen szántanak, vetnek, aratnak — termelőszövetkezetben dolgoz­nak. Volt már termelőszövetkezet ezelőtt is, s ha volt is hibája, azért még is meglátszott, mennyivel többre lehet menni összefogással. Ott volt előttük példának a két nagy atkári szövetkezet, s a gyöngyösi Új Élet földjei sem estek messzi­re a gyöngyöshalásziaktól. Amit ott láttak, mind, mind arra ösztökélte őket: meg kel­lene próbálni, nekik is. Most a tavasz kezdetén tetté vált a gondolat, sokan a meglevő Kossuthba léptek be, sokan az új szövetkezetbe, amit Petőfi néven alakítottak. Az embe­rek a jelek szerint hamar ma­gukra találtak a közösben is. Úgy lászik, jó iskola volt eh­hez az a sok közös munka, amit a falu szépítéséért, fej­lesztéséért végeztek. Az első közös ténykedés, amely egyúttal a két szövet­kezet közös munkája is volt, a takarmányvetés. Közösen jelölték ki a táblát, ahol a kalászosokra felülvetéssel ve­tettek herét. A vetéshez a Kossuth adta a magot, — ősz­szel majd visszafizetik az ú- szövetkezet tagjai. Naponta 4—5 fogat végezte ezt a mun­kát, a nagy táblája pedig a gépállomás gépei, s mielőtt beköszöntőitek az esős napok, meg is lettek ezzel a munká­val. A RÉGI SZÖVETKEZET mindenképpen segíti az újat, úgy is, hogy tíz esztendő gaz­dag tapasztalatát adják át, ne kelljen az új szövetkezetnek ugyanolyan gondokkal küsz­ködnie a kezdésnél, mint ne­kik. Nemsokára meglesz az új szövetkezet központi irodája — egyelőre a tanácsnál kap­tak helyet, s megalakult a tsz pártszervezete is. A régi szövetkezetiektől megtanulták, milyen fontos ez a szövetkezet életében. Együtt tervezgetnek, s a ré­gi szövetkezet is, a községi ta­nács is sokat segített abban, hogy felkutassák, hol lehet — ha csak átmenetileg is — ösz- szeköltöztetni az állatállo­mányt. Ha csak 10—20 jószág lesz együtt a nagyobb istál­lókban, már az is jobb. mint­ha kiilön-külön marad mind. Tervet készítettek arra is, hogy lebontják végre a-község határában levő kastélyt. Közös munka gyümölcse lesz, az egy esztendőn belül megnyíló 100 személyes nap­közi otthon, melyre nagyon várnak az „asszonyok, hogy nyugodtan dolgozhassanak a közös gazdaságban. AZ ELMÚLT ÉVEKBEN már sokszor ízelgették a közös munkát a gyöngyöshalásziak, s megtanulták, így haladnak jobban előr.. Most aztán min­denben összefognak. Ez azösz- szefogás új határkő a község életében, és éppúgy, mint az előbbiek, mind közelebbre vi­szik őket a jobb élethez, a vá­rosi lakók életszínvonal ához*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom