Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-03 / 78. szám

NSPOJS AG 1959. április 3., péntek Iskola és forradalom 1919-ben Űttörők és tudományos ku­tatók, lázasan nyomoztak és nyomoznak a Tanácsköztársa­ság 40 év előtti dokumentumai után. A Tanácsköztársaság nagyszerű, forradalmi napjai­ra, hőseire emlékezik az egész ország. Különösen időszerű és tanul­ságos az emlékezés a mi szá­munkra, magyar nevelők szá­mára. Olyan forradalmi válto­zásokon ment át az iskolarend­szer a magyar kommunisták kezdeményezésére 1919-ben, amilyenről legnagyobb haladó politikusaink vagy álmodni sem mertek, vagy évszáza­dokig, évtizedekig hiába küz­döttek ezekért. A szocialista világnézeti ne­velésnek a tananyagban való konkrét érvényesülése a tan­tervekben tükröződik. Az isko­lai reformbizottság készítői a történelmi tantervben például ezt írják: „A történelem az egész tár­sadalom, tehát a tömegek moz­gásának története, az osztályok harcának története ... a törté­nelem vezető egyéniségei, bár személyi adottságaikkal hatot­tak korukra, csak annyiban irányíthatták a történelmi fej­lődést, amennyiben valamely konkrét társadalmi csoportot képviseltek.” Röviden és félreérthetetlenül kerül itt megfogalmazásra a történelmi materializmusnak az osztály harcról, a néptöme­gek és az egyének szerepéről vallott felfogása. A természetrajz oktatásánál a tanítás vezérlő szempontjai: az életjelenségek, a mindenko­ri életfeltételek és a szerveze­tek berendezése közötti okozati összefüggések megláttatása, a „fejlődési gondolat”. I. Ami a világnézeti nevelést illeti, a Tanácsköztársaság szi­lárdan, félreérthetetlenül a tu­dományos, materialista világ­nézeti nevelés, a szocialista emberré nevelés mellett szállt síkra. Tömören sűríti össze a követelményeket Kun Béla 1919. július 4-én, a tanító elő­adó-képzők tanfolyamán tar­tott beszéde: „a proletárdikta­túra egy nagy nevelő intézet — mondotta —, amely évtizedek szellemi fejlődésének a mun­káját sűríti össze egy rövidebb időtartamra, a proletárdiktatú­ra időtartamára. Ebben a te­kintetben a tanítóság feladatai világosak ... Elvégezni azt, amit a proletárállam paran­csol. Elvégezni az iskolának a szocializmusra való nevelés szolgálatába állítását... A szo­cializmusra való nevelés az is­kolában természetesen nem je­lenti azt, hogy mi az iskolában marxizmust akarunk tanítani, mi tisztán olyan nevelést aka­runk az iskolában, amely men­tesíti őket mindenféle előítélet­től. Mentesíteni elsősorban a kapitalista előítélettől, azoktól az előítéletektől, amelyeket a kapitalizmus nevelt bele a munkásságba, abból a célból, hogy ezzel megakadályozza ön­tudatra ébredését. Hogy aztán a felső iskolában mit tanítunk, az más kérdés, de alapos téve­dés azt hinni, hogy a szocializ­musra való nevelés holmi pro­paganda-mondatoknak szajkó­módra való betanításából áll. Természetesen a társadalom­ban már az iskolában meg kell változnia a nevelésnek, hiszen a mi szempontunkból az a legfontosabb, hogy már az is­kolában is szocialista érzelme­ket ébresszenek a gyermek lel­kében. Ez az, amit elvár és megkövetel a proletariátus diktatúrája a tanítóságtól.” A beszéd olyan világosan, határozottan, mélyen és sokol­dalúan körvonalazza a szocia­lista világnézeti nevelés köve­telményeit, hogy ennél lénye­gesen többet, jobbat ma sem lehetne adni. A Tanácsköztár­saság kultúrpolitikája komo­lyan vette, a nevelés minden területén megvalósítani töre­kedett a szocialista világnézeti nevelés valamennyi követel­ményét. Ennek jegyében har­colt a tudománytalan előítéle­tek, a vallásoktatás ellen. A Tanácsköztársaság alkotmá­nyának 11. §-a kimondta, hogy a proletárállam teljesen elvá­lasztja az egyházat az állam­tól, az iskolát az egyháztól. II. Az eddigiekben a szocialista világnézeti neveléssel foglal­kozva, a tantervekkel kapcso­latos problémákról szóltunk. Szorosan összefügg a világné­zeti neveléssel a szocialista er­kölcsi nevelés problémája. El­sősorban a fegyelemre — és kö­zösségi neveléssel foglalkozunk a következőkben az erkölcsi nevelés problémái közül. Bátran mondhatjuk, úttörő munkát végeztek a kommu­nista pedagógusok a szocialis­ta közösségre nevelésben, az új fegyelem kialakításában — olyan időkben, amikor még a problémák sem részletesebben elméletileg megvilágítva nem voltak, sem a gyakorlatban előzményekre nem támaszkod­hattak. Azért is érdemes kissé szem­ügyre vennünk a következők­ben a problémákat, mert e té­ren a dokumentumok gyűjté­se és tanulmányozása még kezdetleges — pedig mint a következő néhány adatból is bizonyítható, egy egész szoci­alista pedagógiai rendszer kör­vonalai bontakoznak ki a té­nyekből és adatokból: Mit mutatnak adataink? a) Mindenekelőtt éles kriti­kával illetik gyűléseken, tan­folyamokon, cikkekben a régi iskolák merev, vak fegyelmét. PL Halász Arnold (Néptanítók Lapja, 1919. 5—6. sz.) hangsú­lyozza, hogy az iskolákban is a demokrácia szellemének kell uralkodnia. Nem a militarista drill, hanem a szereteten és tudáson alapuló tekintély a fontos. Ne a félelemből fakad­jon a fegyelmezettség, hanem a jó bánásmód a legfontosabb fegyelmező eszköz. — Igen jellemző továbbá a Vörös Űj- ság 1919. április 3-i cikke. A régi iskola rideg és merev el­zárkózásban élt a gyermekek­től — állapítja meg a szerző. Elítéli a merev, a gyermektől idegen mozdulatlanságban megnyilvánuló fegyelmet. Sza­badságot, öntevékenységet kell biztosítani a gyermeknek. Pél­daként Tolsztoj Jasznáia-Pol- jána-i intézetét hozza fel. b) A régi iskola merev' en­gedelmességének, külsőséges vakfegyelmének elítélése sok pedagógusban zavart keltett, és helyenként tétovasághoz, rendetlenséghez, lazasághoz is vezetett. Ezzel szemben a Ta­nácsköztársaság közoktatási népbiztosa 1919. június 20-án félreérthetetlenül hangsúlyoz­ta a tanítók átképző tanfolya­mán: (Üj Korszak közlésében) „Legyenek tisztában azzal, hogy a forradalom egyáltalán nem jelenti az iskolai és kul­turális fegyelemnek kiküszö­bölését, nem jelenti az arra nem való gyermekek uralmát az iskolában; legyenek tisztá­ban azzal, hogy mi egy Ta­nácsköztársaságot, de nem egy tanoncköztársaságot akarunk.” c) Az ifjúság öntevékeny­ségre, szocialista öntudatra nevelésében, a régi, reakciós iskola szétzúzásában nagysze­repet játszott a szocialista di­ákszervezet, a diákbizalmi- hálózat és az iskolákban meg­alakított diákbizottságok E diákbizottságok sok esetben forradalmi harcot folytattak kezdetben egyes reakciós is­kolaigazgatók és pedagógusok ellen is. Sok helyütt azonban anarchikus jelenségekhez, a nevelőtestület tekintélyének rombolásához is vezettek a diákbizottságok. Miután min­den iskola élére megbízható vezető került, a Közoktatási Népbiztosság megszüntette a diákbizalmi hálózatot és a di­ákbizottságok működését, Az intézkedést elvileg is meg­okolta a népbiztosság: „a szo­cialista társadalomban rend­szeres és fegyelmezett köte- lességtelíesítésre kell nevelni az ifjúságot“ — szól a Nép­tanítók Lapja 1919. július 10-i számának idevonatkozó közle­ménye. Nagyon fontos itt pontosan, hűen regisztrálnunk a ténye­ket: a diákbizalmi hálózat a diákság forradalmi öntudatá­ra nevelésének és aktív kö­zösségi nevelésének szerve akart lenni, de az események arra vallottak, hogy sem a di­ákság, sem a pedagógusok nem voltak még elég érettek az ilyen szervezet jó működé­sére. Ennek a reális, hű képnek megalkotása azért fontos, mert a Tanácsköztársaság kultúr­politikáját a diákbizottságok tekintetében két oldalról is érte bírálat: egyrészt az ellen­forradalmi pedagógia vádolta pedagógus-ellenességgel, anar­chizmussal — másrészt az 1950-es években a dogmatiz- mus a burzsoé avantgardista pedagógia behatolásáról fecse­gett. Ami az ellenforradalmi rá­galmakat illeti: a Tanácsköz­társaság sohasem volt peda­gógus-ellenes: ezt bizonyítja az a iény is, hogy a diákbi­zottságba bevonták a tantes­tület képviselőjét is. Hogy mennyire nem akart zűrza­vart, anarchiát a népbiztosság, azt bizonyítja az idézett nyi­latkozat is, melyről a reakci­ós bírálók megfeledkeznek. El­hallgatják azt is, hogy éppen a visszaéléseit miatt maga a népbiztosság tiltotta meg e szervek működését. A dogmatizmus vádját pe­dig halomra dönti az a tény, hogy a diákbizottságok éppen az aktív, kommunista nevelés, a forradalom szervei akartak lenni. Szó sincs tehát arról, hoey kritikátlanul átvettek holmi burzsoá önkormányzati elképzeléseket. Az tény, hogy határozottan szembeszálltak az egyoldalú, tekintélyelvi pedagógiával. Ez azonban nem hiba, hanem erény. III. A munkára nevelés nem merőben külön tárgy, hanem az új iskola módszerében is munkaiskola, fejleszti a gyer­mek aktivitását, alátámasztja az egyes tárgyak jobb és mé­lyebb megértését. A munka­iskola alapelvének minden tárgynál érvényesülnie kell. A vidéki, falusi iskolákban nagy szerep jut a kísérletező mező­gazdasági munkának. Lássunk a tantárgyak kere­tében történő munkaoktatásra néhány példát! A népiskola VI.—VII.—VIII. osztályában tanítanak fizikát. A legfőbb, ún. alapkísérleteket mindenütt a tanulók maguk végzik. Ilyen pl. a súlypont meghatározása, a hangtan egyes törvényeinek megállapí­tása, a monochordon a VI. o. anyagából. A VII.—VIII. osz­tályban a műhelyben a tanár segítségével készítsék el a ta­nulók maguk a legfontosabb eszközöket. Először készítse­nek tervrajzot. A reform fog­lalkozik az elektrotechnikával is. Célul tűzi ki, hogy a tanu­lók otthona a leggyakoribb gyengeáramú szerelésekben jártasságot szerezzenek. A vegytanban, amelyet a népiskola 4 felső osztályában tanítanak, szintén szépen ki­bontakozik a munkaoktatás elve. Az V.—VII. osztályban kizárólag gyakorlati oktatás folyik. A témák: az égés és lángja, a lakás fűtése és vilá­gítása, mosás, fehérítés, folt­tisztítás — ruházatunk nyers­anyagai: az ételek nyersanya­ga és azok tápértéke: gyümöl­csök és magvak; ásványvizek. — A VIII. osztályban a két gyakorlati órához egy elméleti órát iktatnak be a szerzett ta­pasztalatok összefoglalására, ★ A munkával — munkára ne­velés nem szűklátókörű prak- tivistákat, hanem széles látó­körű, sokoldalú embereket akart formálni. A szocialista társadalomnak olyan emberek­re van szüksége, akik ismerik a termelés fő ágait, „meglát­ják az összefüggést az emberi értelem fejlődése, a tudomány haladása és a technika vív­mányai által megjavult élet­viszonyok, s az ezeken alapuló új társadalom és termelési rend közt.” ★ Befejezésül, ide kívánkoz­nak a Közoktatási Népbiztos 1919. június 20-án mondott szavai: „Tudom, hogy új kultúrát és új iskolát egy esztendő alatt teremteni nem lehet, de meg lehet vetni a dolgoknak fundá- mentumát. Ez a feladata a ta­nítóságnak.” DB. BEBENCZ JANOS a TIT pedagógiai szakosztályának tagja Nehru nyilatkozata az indiai parlamentben a tibeti lázadásról Adenauer fél tőle, hogy a nagyhatalmak megegyeznek BONN (TASZSZ): Amint a nyugatnémet hírügynökség je­lentette, Adenauer kancellár kedden a CDU választás' gyű­lésén, Ulzenben beszédet mon­dott. A kancellár isimét a „bolsevizmus” állítólagos ve­szélyével rémisztgette hallga­Időjárásjelentés Várható időjárás pénteken estig: változó felhőzet, néhány helyen eső, mérsékelt szél, a hőmérséklet nem változik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 3—6 fok között, he­lyenként gyenge talajments fagy. Legmagasabb nappali hőmérsék­let pénteken: 15—Í8 fok között: (MTI) tóit és koholt rágalmakkal il­lette a Szovjetuniót. Adenauer közvetlen össze­függésbe hozta a kormányfők tervezett tanácskozását a kül­ügyminiszterek értekezletének eredményével. Igyekezett ele­ve kétségbe vonni a csúcsér­tekezlet összehívásának cél­szerűségét. Figyelemre méltó, hogy Ade­nauer igyekszik zavart kelte­ni olyan helyzetben, amikor sok ország — köztük a Német Szövetségi Köztársaság bizo­nyos politikai körei is — ko­molyan keresik a feszültség enyhítés-ének. a vitás nemzet­közi kérdések békés megoldá­sának útját. A nanesen láma beszéde Sigaceban közül. Elmondotta, hogy a da­lai láma távollétében igyek­szik jól betölteni a tibeti auto­nóm terület előkészítő bizott­sága elnökének tisztét és te­vékenyen segíti majd a népi felszabadító hadsereget a lá­zadás felszámolásában. A pancsen láma befejezésül felhívta a papságot, a polgári lakosságot és a hazafiakat, hogy gondosan szigeteljék el az árulók klikkjét, határozottan segítsék a népi felszabadító hadsereget a lázadás felszámo­lásában és végérvényesen zúz­zák szét az imperializmus és a csangkajsekista-klikk támogat­ta tibeti reakciós klikk össze­esküvéseit. (MTI) imogatüa a Kínai illamtanácsának életét kosságát a szenvedéstől. Köve­telték, hogy a lázadás vezetőit szigorúan büntessék meg. Az utóbbi napokban több ti­beti városban is hasonló gyűlé­sek voltak. A gyűléseken rész­vevő világi és egyházi szemé­lyek egyaránt kifejezték gyű­löletüket a tibeti reakciós k kel szemben és forró szereit i- ket hazájuk és Mao Ce-tung elnök iránt. Jatungban a gyűlésen elhatá­rozták, hogy segítséget nyújta­nak a népi felszabadító hadse­regnek. íldöftsége Nehruuál heti lázadóK küldöttségét, amelynek élén Lokongva Ce- vongruten és Lozongrencen, a lázadók két vezetője állt. A kínai államtanács, március 28-án kiadott rendelkezése szerint mindkettőjüket a tör­vényei? megszegéséért bünte­tés Illeti. A lázadók küldöttsége me­morandumot adott át Nehru- nak. Indiai sajtójelentések szerint a memorandumban felkérték Indiát, hogy lépjen közbe és támogassa a tibeti lázadókat, kérte, hogy az in­diai kormány aktívan vegven részt a dalai láma biztonsá­gának védelmében, terjessze a tibeti kérdést az ENSZ elé, adjon „politikai menedékjo­got“ a „tibéti menekülteknek1? és küldjön úgynevezett kari­tatív bizottságot Tibetbe. Az indiai külügyminisztéri­um egy szóvivője közölte, Nehru „meghallgatta” az úgy­nevezett „küldöttséget“ és be­szélt is hozzájuk. Kifejezte azt a reményét, hogy Tibet jelen­legi nehézségei békésen meg­oldódnak. Kifejtette, India nincs abban a helyzetben, hogy közbelépjen és nem kí­ván olyan lépést tenni, amely súlyosbíthatja a tibeti helyze­tet. (MTI) HÍREINK GENF (AFP): A nemzetek palotájában szerdán megnyílt a III. meteorológiai világkong­resszus. André Viaut, a Mete­orológiai Világszervezet elnö­ke megnyitó beszédében vá­zolta azokat a jótéteményeket, amelyeket a. mesterséges boly­gók meteorológiailag jelent­hetnek. ★ MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet fővárosban Gogol halá­lának 150. évfordulója alkal-. mával bemutatták a nagy író kisregényéből készült, a Kö­peny című filmet. A film ren­dezője Alekszej Batalov, aki a Szállnak a darvak férfi fősze­replője volt. Ez a fiatal mű­vész első rendezői munkája. ★ BUKAREST (MTI): Keleti Ferenc, a Magyar Népköztár­saság bukaresti nagykövete, április elsején koktélpartit adott a magyar—román víz­ügyi vegyes-bizottság tisztele­tére, amely bizottság Magyar- ' ország és Románia vízgazdál­kodási problémáinak közön megoldásáról tárgyalásokéi folytat. (MTI) nek” ürügyével bűnös mpdon 1 ; elrabolták a dalai lámát, meg- ! ölték és megsebesítették a szer- : zeteseket és szerzetesnővére- i két, megszentségtelenítettek : buddhista szent helyeket, és ' elraboltak áldozati edényeket. A pancsen láma hangsúlyoz- ' 1 ta, hogy a vallás álcája alatt ' folytatott összeesküvő tévé- j kenység összeegyeztethetetlen ] az állam törvényeivel, s tűrhe- ] 1 tetten a papság számára. ( A pancsen láma mély együtt- • érzését és aggodalmát fejezte i ' ki a dalai láma iránt, akit el- i raboltak a lázadók és hangot : ( adott annak a kívánságának, i hogy a dalai láma mielőbb- szabaduljon ki a lázadók kezei 1 I Tibet lakossága tá Népköztársaság á reude i UH ASZ A (Űj Kína): Kedden : Lhaszában tömeggyűléseket i tartottak. A gyűlések részvevői- lelkesen támogatták a Kínai- Népköztársaság államtanácsá- : nak rendeletét, elítélték a ti- i beti lázadókat, éltették Tibet r népének újjászületését. 5 A hazafias ifjúsági szövetség- és a hazafias nőszövetség ál­- lást foglalt az államtanács ren- , delete mellett. Felszólították a ’ felszabadító népi hadsereget,- hogy Tibet távoli térségeiben- semmisítse meg a lázadókat, t szabadítsa meg az ország la­* A tibeti lázadók kü ÜJ-DELHI (Űj Kína): Neh- . ru Űj-Delhiben fogadta a ti­hogy Kalimpong városa a köz­pontja a külföldön tartózkodó (tibeti jreakciós klikknek. „Inaidnak mindig az volt az álláspontja — mondotta —, amit félreérthetetlenül tudtá­ra adtunk a Tibetből érkezet­teknek, a jelentős személyisé­geknek is, hogy örömmel üd­vözöljük őket Indiában, de nem engedhetjük meg, hogy India földjét használják fel baráti kormány ellen szerve­zett felforgató cselekmények és agressziós propaganda tá­maszpontjaként”, majd végül megjegyezte: „tudomásunk szerint több hónap óta nem kaptunk hírt semmiféle ilyen tevékenységről Kalimpongból”. Palmiro Togliatti nyilatkozata az amerikai rakétatámaazpontokról lékeztetett rá, hogy a Szovjet­unió nemrég barátsági szerző­dést ajánlott fel Olaszország­nak, sohasem viselkedett el­lenségesen a demokratikus Olasz Köztársaság iránt. Ne­vetséges az az állítás, hogy tt támaszpontok védelmi célt szolgálnak. Az olasz kormány ostoba, agresszív külpolitikája csupán az olasz nép sorsa iránt közömbös imperialista nagyhatalmak érdekeit szol­gálja. Togliatti felhívta valameny- nyi demokratikus párt tagjait, adjanak erélyes választ a kor­mány végzetes és meggondo­latlan döntésére. (MTI) RÓMA (TASZSZ): Az Unita szerdai számában közölte Tog­liattinak, az Olasz Kommunis­ta Párt főtitkárának nyilatko­zatát arról az egyezményről, mely szerint amerikai rakéta­támaszpontokat létesítenek Olaszországban. Togliatti rámutat, hogy a Velence és Szardínia vidékén létesítendő támaszpontok halá­los veszedelmet jelentenek e vidékek lakosságának. A kor­mány semmibe vette az olasz dolgozók millióinak követelé­sét, s a nemzetközi feszültség enyhülésének idején a szocia­lista országokkal szemben nyíltan ellenséges lépésre szánta el magát. Togliatti em­PEKING (Űj Kína): Nehru, indiai miniszterelnök az indiai parlament népi kamarájában hosszasan foglalkozott a tibeti lázadással — jelenti az indiai hírszolgálat. A jelentés szerint Nehru be­szédében kiemelte: „baráti kapcsolatokat akarunk fenn­tartani a tibeti néppel — és azt óhajtjuk, hogy a szabadsá­got élvezve haladjon előre. Ugyanakkor India szempontjá­ból fontos, hogy baráti kapcso­latokat tartsunk fenn a hatal­mas Kínával.” Nehru ezután rámutatott, hogy India elismeri Kína szu­verenitását Tibet felett, majd kitért arra a megállapítására, PEKING (TASZSZ): A pan­csen láma Sigaosban beszédet mondott, ahol a következők szerint fejtette ki véleményét a reakciós lázadásról: Megszámlálhatatlan azoknak a bűntényeknek a száma, ame­lyeket a tibeti helyi kórmány lázadó elemei és a reakciós fel­ső rétegek elkövettek, gonosz­ságuk elérte a végső határt — mondotta á pancsen láma. — Ezek az elemek következetesen akadályozták a népi kormány­nak, a tibeti népnek és a haza­fiaknak azokat az erőfeszíté­seit, hogy Tibet a demokrati­kus átalakulás útján fokozato­san rálépjen a virágzó, boldog szocialista társadalom felépíté­sének útjára. Tevékenységük teljes mértékben ellenkezik a papság, a polgári lakosság és a tibeti hazafiak óhajaival és érdekeivel. A tibeti helyi kor­mány lázadói és a reakciós fel­sőréteg, a hazaárulók, a tibeti nép söpredéke, országunk min­den népének közös ellensége. A lázadók — jegyezte meg a pancsen tárna —, hogy félreve­zessék a tömegeket, „a nem­zeti érdekek” védelmezőinek játszották ki magukat. Talán az a Hazaáruló törekvés, hogy Tibe^-ismét átélje a súlyos szenvedéseket, megfelel a pap­ság és a polgári lakosság szé­les tömegei érdekeinek? Az, amit ők „nemzeti érdekeknek” neveznek, lényégében az impe­rializmus és egy maroknyi re­akciós csoport önző érdekeit jelenti... A lázadók — mutat rá a pan­csen láma — „a vallás védel­mezőinek” nevezik magukat. Ök azonban „a vallás védelmé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom