Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-05 / 54. szám

2 1959. március 5., csütörtök TOLDI PÁL: Beszéljünk a Lukács-kérdésről VIII. A filozófia lényegére vo- • natkozó Lukács-féle koncepció helytelensége Külö­nös élességgel mutatkozik meg a filozófia alapkérdésével kap­csolatban. Mi a filozófia alap­kérdése? Minden, de különösen az újabb filozófia fundamentals, nagy kérdése a iét és a tudat, az anyag és a gondolkodás, a természet és a szellem viszo­nyának kérdése. Miért énpen ez a filozófia alapvető kérdé­se? Először azért mert a fi­lozófia tárgyát kéoező általá­nos világnézeti problémák so­rában ez a legáltalánosabb kérdés, és mint ilyen, végte­lenül széles területet érint, fog át. Másodszor azért, mert en­nek a kérdésnek előzetes meg­oldásán múlik az összes többi filozófiai probléma megoldása. Harmadszor azért, mert ezen kérdés i’yen vagv ölvén meg­oldása már eleve meghatároz­za az adott filozófiai világné­zet jelegét. A filozófia elán ve tő kérdé­sének két o'Helőf különböztet­jük meg: a történeti és az is- meretelm^eM ol"ia’t A füozó- fiai alapkérdés történeti olda­la azt a kérdés foglalja ma­géban. hosv mi az e’sőd’eges. az eredendő és mi a nrisodia- gos, a leszármazott: a lét vagy a tudat, az anyag vagy a gon­dolkodás, a természet vagv a| szellem. Ez a kérdés a vallás­sal, az egyházzal szemben ab­ban csúcsosodik ki, hogv is­ten teremtette-e a világot, vagy mindöröktől fogva meg­van-e a világ. A filozófia alaovető kérdé­sének ismeretelméleti oldala azzal a kérdéssel kapcsolatos, hogv rnüyen a tudat viszonya a külső világhoz: Kénes-e gon­dolkodásunk a valódi világot megismerni, kénesek va­gyunk-e a valóságos világról való képzeleteinkben és foga’- mninkban az objektív valóság helyes tükörképét megalkotni. Egyszerű szavakkal szólva: me<?;srperhető-e a világ és a világról szerzett ismeretek megbízható, bű. helves, az ob­jektív igazság jellegével bíró ism°ret°k-e? A filozófiai alapkérdés tör- téneti és ismeretelméle­ti oldala nem független egy­mástól, hanem közöttük dia­lektikus logikai viszony áll fenn. Bár kétségtelen, hogy döntő szerepet a történeti ol­dal 'átszik, mert ennek a megoldása már önmagában meghatározza az adott filo­zófiai rendszer lénvegét, de az ismeretelméleti oldal is igen nagv jelentőséggel bü\ m°rt minden filozófiai rendszernek meghatározott ismereteim 41 «t-j gyökerei vannak, amelyek azonban mindig osztálytalaj- ból nőnek ki. Végső elemzésben a filozó­fia alapvető kérdése csupán kétféleképpen oldható meg- materialista vagy idealista módon. Pontosabban szólva a filozófusok aszerint, hogy mi­lyen választ adnak az alap­kérdés történ “ti oldatára — két nagv tábort alkotnak. Azok. akik azt állítják, hogy a szellem, az eszme a tudat az elsődleges, az eredendő a léttel, a valósággal, a vdággal a természettel szemben az idealizmus táborát alkotják. Azok a filozófusok. ak!k az anyagot, a reális világot a természetet tekintik elsődle­gesnek, eredendőnek a tudat­tal, a gondolkodással, a szel­lemmel szemben, a materia­lizmus különböző iskoláihoz tartoznak. A dolog lényegét te­kintve a mater a1 izmuson és az idealizmuson kívül más fi­lozófiai rendszer soha nem létezett és jelenleg sem léte­zik. A materia'izmus fogalmát azonban csakis a fenti érte­lemben he’ves használni. A filozófia történetében, ame’v alánjában véve nem más. m!nt a materializmus és ide­alizmus harcának története mindig hallatlan gondolat­zavarról tettek tanúbizonysá­got azok, akik vagv más ér­telemben használták, vagv ta­gadni nróbá'táK a mat“rializ- mos+ és az idealizmust. T u^ács György talán nem ismeri Engels Feuerbach és a klasszikus német filozó­fia fölbomlása c, munkáját, va­Néptzepfi vázlat lammt Lenin Materializmus és empirókriticizmus c. művét, amelyek a filozófia alapvető kérdésének marxista—leninista értelmezése és megoldása szempontjából alapul szolgál­nak? Természetesen ismeri. De nyilvánvaló, hogy sem Engels- szel. sem pedig Leninnel nem ért egyet Ha arra a kérdésre keresünk feleletet, hogy Lukács miért csak a racionalizmus és irra­cionalizmus ellentétéről beszél a modern fi’ozófia történeté­tien és miért hallgat a materia­lizmus és az idealizmus harcá­ról, akkor az elmondottakon kívül megállapíthatjuk: ennek- az a magyarázata, hogy a filo­zófia alapkérdésének nem a történeti, hanem az ismeretel­méleti oldalából indult ki. Jól tudjuk ui., hogy a racionaliz­mus és az irracionalizmus problémája mindenekelőtt és végső soron ismeretelméleti kérdés. De azt is tudjuk, hogy bár az irracionalizmus kapcso­lódik az idealista ismeretelmé­lethez. azonban a racionaliz­mus kétféle lehet: idealista vagy materialista. (Vő. Hegel és Sp’noza racionalizmusát). Nem lehet eleget csodálkozni azon, hogy Lukács egészen ál­talában és elvontan beszél a racionalizmusról, mint olyan­ról, anélkül, hogy kifejtené: tulajdonképpen idealista vagv materialista racionalizmusról van-e szó. Lukács legnagyobb csodálko­zásunkra a marxisba—leninista fi’ozófia legelemibb tételeiben teljes járatlanságot árul el. Nála a filozófia alapkérdésével kapcsolatban elvtelen, eklekti­kus összevisszaság jön létre. Ebben az össze-visszaságban a különböző irányok képviselői teljesen’ összekeverednek egy­mással. Lukács „rendszerében" Marx közös táborba kerül He­gellel. Mindkettő racionalista volt — ez kétségtelen. Ámde Lukácson kívül talán senki másnak nem jutott volna eszé­be Marx és Hegel racionaliz­musát azonosítani. Hisz Marx racionalizmusa, alapját tekint­ve 'és lényegében véve, nem­csak különbözik a hegelitől, hanem annak egyenesen ellen­téte. Marx racionalizmusa dia­lektikus materialista és min­denféle egyoldalúságtól men­tes. Hegelé viszont idealista és egvoldalú. Tukács antímarxista filo­zófiai nézeteit bírálva nem kívánunk túlságosan a részletekbe bocsátkozni. Ezért a továbbiakban néhány alap­vető problémára hívjuk fel a figyelmet Lukács György szavakban elismerte a dialektikus mate­rializmust. Sőt, nyíltan nem tagadta a történelmi materia­lizmust sem. Ténylegesen azonban a materializmus nála csaknem teljesen háttérbe szo­rult és gondolkodásában nem egyszer felülkerekedett az idealizmus. A dialektikát pe­dig több /esetben felcserélte a szofisztikával. Az elmondottak után mindez nem szorul külön bizonyításra. Teljesen igaza van Fogarasi Béla akadémi­kusnak abban, hogy „a dialek­tikus materializmus problé­máira vonatkozó fejtegetések életművében csak mi.n'mólis szerepet játsznak. holott ép­pen az ezekhez való konkrét állásfoglalás az, ami egy marxista filozófus első számú köte’essé«e”. (Fogarasi Béla- A marxizmus és a revizioniz- mns harca a tudományban. Magyar Tudomány 1958. 11- 12. szám, 475. oldal.) Lukács szakadatlan harcot folytatott a hegeli filozófia le­becsülése ellen. Abban tökéle­tesen igaza volt, hogy Hegel nem a feudális reakció, hanem a német polgárság ideológusa volt. Ámde Lukács polémiát folytatva Hegel helytelen lebe­csülésével, az ellenkező véale+- be esett. Különös élességgel mutatkozik ez meg Az ifiú Hege1 és Az ész trónfosztása c. munkáiban. Ezekben a mun­kákban szinte kizárólag csak a progresszív elemeket emeli ki a hegeli filozófiából és ezál­tal idealizálja Hegelt. Az ifjú Hegelt pedig úgy jellemzi, hogy lényegében ugyanazt el­mondhatta volna az ifjú Marx­ról is. Lukács nem annyira a marxista—leninista, mint in­kább a hegeli filozófiához kap­csolódott. Filozófiai nézeteit elsősorban Hegeltől kölcsönöz­te. A marxista—leninista filo­zófiát általában a hegeli filo­zófia szellemében értelmezte. Lényegében nem előre vitte, hanem viss^afejlesztette a marxista—leninista filozófiát Vissza Hegelhez! Ez volt Lu­kács kimondatlan jelszava. Lu­kács lényegében egy ortodox, baloldali hegek ánus, némi marxista frazeológiával felhí­gítva. (Ez a sajátos benne). Nála a marxizmus mindvégig tisztán névleges maradt. (Folytatjuk.) Magasabb pedagógia Huszonegynéhány évvel ezelőtt tör­tént egy bükkaljai kis faluban. A városban szé­kelő tanfelügyelő­höz bejelentés ér­kezett, amely sze­rint az egyik kis, hegyközi falucska tanítója elhanya­golja munkáját, nem tanít rend­szeresen és rá­adásul még szor­galmasan látogat­ja a kocsmát is. A jószívű tan- felügyelő azonnal tollat ragadott és levelet írt a taní­tó úrnak, amely­ben figyelmezteti, hogy hamarosan ellenőrzést tart nála és készüljön fel, hozza rendbe az iskola admi­nisztrációját is. A jelzett napon megérkezett a tan- felügyelő és nyom­ban az iskolába indult. Legna­gyobb meglepeté­sére a naplókat és egyéb hivatalos iratokat a legtel­jesebb rendben ta­lálta és „színjó­zan” volt a tanító is. Különösen megragadta fi­gyelmét, hogy a gyerekek szépen, okosan felelnek a tanító kérdéseire és bátran vála­szolnak magának a tanfelügyelő bá­csinak. is. Rosszak az em­berek — gondolta. Valakinek bizto­san útjában áll ez a szegény Feri — mentegette maga előtt kollégáját, noha tudta, hogy a fiú szereti a „tütüt”. A tanítás végén jegyzőkönyvet vett fel, amelyben el­ismerését fejezte ki az iskola álla­potát és a gyer­mekek tudását il­letően, és megálla­pította azt is, hogy a feljelentés nem egyéb üres kohol­mánynál. A délutáni taní­tás után kocsiba ült a tanfelügyelő úr és a két apró lovacska elindítot­ta a szekeret az állomás felé. Ám feltűnt a tanfel­ügyelőnek, hogy az országút szélén pi­ros fejkendős kis­lányok és vászon- tarisznyás fiúcs­kák ballagnak ha­zafelé. Megszólí­totta őket. — Hová mentek, gyerekek? Mire így az egyik gömbölyű fejű legényke: — Megyünk már hazafelé, kölcsön kértek bennünket a szomszéd isko­lából, mert hogy itt járt valami tanfelügyelő... szalay A szovjet-angol megnemtámadási szerződés tervezete MOSZKVA (TASZSZ): Ha­rold Macmillan brit miniszter- elnök moszkvai tartózkodása idején a szovjet kormány megnemtámadási szerződés megkötését javasolta a Szov­jetunió és Nagy-Britannia kö­zött. Február 28-án Gromiko szovjet külügyminiszter átadta Selwyn Lloyd angol külügy­miniszternek a szovjet—angol megnemtámadási szerződés tervezetét. A tervezet szövege a következő: Megnemtámadási szerződés a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és Nagy-Britannia és Észak-Ir- ország Egyesült Királyság kö­zött. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok ‘Szövetsége egyfe­lől, Nagy-Britannia és Észak- Irország Egyesült Királyság másfelől, kinyilvánítja törekvésüket, hogy bekében akarnak élni egymással és minden állam­mal, továbbá eltökélt szándé­kukat, hogy nemzetKözi vi­szonyaikban az Egyesült Nem- zetek Szervezete alapokmá­nyának céljait és elveit tart­ják szem előtt, hozzájárulni óhajtván a nemzetközi helyzet, különösen az európai helyzet megjavítá­sához olyan intézkedésekKel, amelyek célia a béke megőr­zése és az államok közötti bi­zalom légkörének megterem­tése. elhatározták, hogy megkötik je’en megnemtámadási szerző­dést és Kinevezték meghatal­mazottaikat: A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége Legfel­ső Tanácsának elnöksége.. „ Őfelsége Nagy-Britannia és Észak-Irország Egyesült Ki­rályság királynője... akik kellő formában és tel­jes rendben talált meghata - mazásaik kicserélése után megegyeztek az alábbiakban: 1. cikkely. A magas szerződő felek, utalva rá, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének alap­okmánya tiltja az erő alkal­mazását, vagy az erővel va’ó fenyegetőzést nemzetközi vi­szonylatban, ünnepélyesen ki­jelentik, hogy tartózkodni fognaK egymás megtámadásá­tól és nem folyamodnak fegy­veres erő alkalmazásához vagy erővel való fenyegetés­hez egymással szemben. 2. cikkely. A magas szerződő felek azt tartva, hogy katonai támasz­pontok létesítése idegen terü­leteken gyanakvást kelt az ál­lamközi Kapcsolatokban, a nemzetközi helyzet éleződését eredményezi és fokozza egy újabb háború veszélyét, köte­lezik magukat, hogy nem en­gedélyezik idegen katonai tá­maszpontok elhelyezését saját területeiken és ennek megfe­lelően eljámaK. hogy a lehető legrövidebb időn belül meg­szüntessék a működő idegen katonai támaszpontokat ott, ahol ezek vannak. 3. cikkely. A magas szerződő felek kö­zött felvetődő minden vitas kérdést a kölcsönös megértés szellemében tárgyalásoKkal és más olyan eszközök felhasz­nálásával oldanak meg, amely eszközöket az ENSZ alapok­mánya a nemzetközi viták bé­kés rendezésére megjelölt. 4. cikkely Az esetben, ha valamely ál­lam erőhöz vagy erővel való fenyegetéshez folyamodik az egyik magas szerződé téllel szemben, a másik magas szer­ződő fél nem fog sem Közvet­len, sem közvetett támogatást adni annak az államnak, amely az erőhöz vagy az erő­vel való fenyegetéshez folya­modott, s a maga részéről minden lehetséges intézkedést megtesz a konfliktus békés rendezésére. 5. cikkely. Jelen szerződés hatályba lé­pésétől húsz éven át marad érvényben. A szerződést ratifikálni kell. Hatá’yba lép a ratifikációs oKmányok kicserélésének nap­ján. Ez okmányok kicserélését a lehető legrövidebb időn be­lül végre kell hajtani ........... vá rosban. 6 cikkely. Jelen szerződéshez csatla­kozhat bármely európai Ál­lam, valamint az Egyesült Államok. Ennek megerősítéséül a meghatalmazottak aláírták és pecsétjükkel ellátták a jelen szerződést. Készült. 1959 ....................... ké t példányban, mindegyik orosz és angol nyelven. Mind­két szöveg egyenlő érvényű. A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Legfelső Tanácsa el­nökségének megbízásából. Őfelsége Nagy-Britannia és Észak-Irország Egyesült Ki­rályság királynője megbízásá­ból. (MTI) Nyolcvanezer főnyi tömeg tüntetett La Vasban as amerikai imperializmus ellen LAP AZ (Reuter): Több mint nyolcvanezer bolíviai tüntetett La Pazban szerdára virradó éjszaka a Times című ameri­kai folyóiratnak egy cikke miatt. A cikk szerint amerikai hivatalos személyiségek kije­lentették: Bolíviát fel kell osz­tani szomszédai között. A bolí­viai kormány felszólította az ország népét, tartózkodjék mindenféle erőszakos cselek­ménytől. Az Egyesült Államok követ­ségének épületét rendőrség vette körül. A rendőrség nem bocsátotta a követség elé a tüntető menetet, amelynek ve­zetője La Paz érseke és a vá­ros polgármestere volt. Hernando Siles Zuazo, Bolí­via elnöke és több más szónok beszélt a tömeghez az elnöki palota erkélyéről. A tömeg megkísérelte, hogy behatoljon az amerikai követ­ség épületébe, de a rendőrség- nek sikerült visszaszorítania a tömeget. A követség épületét már korábban kiürítették, hogy a követség személyzetét biztonságba helyezzék a tün­tetők elől. Washingtoni jelentés szerint az amerikai külügyminiszté­rium közölte, hogy kedden délben tüntetés zajlott le Bolí­via fővárosában. A külügymi­nisztérium szóvivője hozzáfűz­te: Bár a tüntetés „megszo­kott módon” folyt le, „mégis aggaszt bennünket, hogy szer­dán a tüntetések esetleg fel­újulnak”. Ekkor temetik azt a bolíviai egyetemi hallgatót, akit a március 2-i tüntetés al­kalmával megöltek. Más Reuter-jelentés arról számol be, hogy kedden dél­után ezer egyetemi hallgató tüntetett a Times című folyó­irat említett cikke ellen. A bolíviai kormány szóvivő­je kijelentette: a kormány uta­sította washingtoni követségét, kérdezze meg annak az ameri­kai diplomatának a nevét, akinek nyilatkozatát a folyó­irat idézte, később bolíviai hi­vatalos körökben közölték: az itteni amerikai nagykövetség hangoztatta, hogy a cikk nem felel meg az Egyesült Államok politikájának. A TASZSZ New York-i je­lentést közöl, eszerint a tünte­tők és a katonaság között ösz- szeütközés történt, ennek kö­vetkeztében egy ember meg­halt, többen megsebesültek. A tüntetők hatalmas táblákat vittek, amelyeken ez a felirat volt olvasható: „Le az ameri­kai imperializmussal!” „Nem leszünk angol gyarmat!” Amerikai hírügynökségek Bridges szenátor kijelentését közük, a szenátor nyilatkozata arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok veszélyes agresszív terveket sző Bolívia ellen. A szenátor kijelentette: követeli, hogy küldjenek ame­rikai csapatokat Bolíviába, ha a tüntetések folytatódnak. Az Üj Kína a Renmin Ribao szemleíróiának cikkét közli a bolíviai tüntetésekről. A szem­leíró megállapítja: „A bolíviai nép amerikaellenes tüntetése súlyos csapást mért az EgyeJ sült Államok imperialista po-> litikájára...”, s újabb tanú- bizonysága annak, hogy a la­tin-amerikai népek nemzeti függetlenségi mozgalma erősö­dik. Ez az ellenállhatatlan mozgalom feltétlenül azt ered­ményezi maid, hogy megszű­nik az amerikai imperialisták uralma Latin-Amerikában. (MTI) Macmillan angol min’szlerelnük e’u'azotl Moszkvából MOSZKVA (MTI—TASZSZ) Harold Macmillan, Nagy-Bri­tannia miniszterelnöke, Seí- wyn Lloyd külügyminiszter, valamint a kíséretében levő személyiségek, kedden délután elutaztak Moszkvából. Az angol miniszterelnök tíz­napos látogatása után közvet­lenül a sajtókonferenciáról N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének kíséretében érkezett a repülő­térre. Macmillan búcsúztatásá­ra ott volt Mikojan és Kozlov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettesei, Koszigin, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Gromiko kül­ügyminiszter, valamint a szov­jet politikai élet több más ve­zető személyisége. Jelen voltak a diplomáciai képviseletek ve­zetői. Nagy számban jöttek el az újságírók. A repülőtéren több száz moszkvai dolgozó gyűlt egybe, hogy búcsút ve­gyen az angol vendégektől. Macmillan oroszul üdvözölte a tiszteletére felsorakozott ka­tonákat. Ezt követően búcsút vett a diplomáciai testület tag­jaitól, az angol nagykövetség személyzetétől, a moszkvaiak­tól. Az angol miniszterelnök oro­szul a következő szavakkal fe­jezte be bestédét: „a viszont­látásra, minden jót!” A Comet-repülőgép pontosan 16 órakor a levegőbe emelke­dett és irányt vett Nyugatnak. Időjárás jelentés Várható időjárás csütörtök estig: a felhősödés a keleti megyékre is átterjed. Erősen felhős idő, több helyen esővel. Élénk, helyenként erős déli-délnyugati szél. Enyhe éjszaka. A nappali felmelegedés kissé gyengül. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet csütör­tökön: 11—14 fok között. Távolabbi kilátások: felhőátvonu­lások kiseüfe esőkkel. (MTI) PANAMA CITY (MTI): A Reuter közlése szerint Bolivar Vallarino ezredes, a Panamai Nemzeti Gárda parancsnoka kedden bejelentette, hogy ösz- szeesküvést lepleztek le. Az összeesküvők — főként a Nem­zeti Gárda tagjai — el akarták foglalni a fővárosi renülőteret, majd az elnöki palota elé akartak vonulni. Az elnököt . ürest lep!estek le Panamában lemondásra akarták kényszerí­teni és utódául Diaz alelnököt szerették volna kijelölni. Vallarino ezredes közölte, hogy az összeesküvők szerdán akarták végrehajtani szándé­kukat. A Nemzeti Gárda harminc tavíát és négy polgári személy* letartóztattak. (MTI) lagszállítás, a téglakihordók munkáját a gép végzi majd, s nem kell 60—70 fokos hőség­ben talicskán tolni a forró tég­lák tízezreit. A gépesítésre vo­natkozó újítást rövidesen meg­valósítják. A gyöngyösi téglagyárban gépesíteni akarják a legnehe­zebb fizikai munkát, a tégla kihordását a forró kemencék­ből. A megye téglagyáraiban ezt még nem sikerült sehol sem megoldani, s ha itt. Gyön­gyösön beválik a görgős-sza­Gépesítik a téglakihordást

Next

/
Oldalképek
Tartalom