Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

1959. március 1.. vasárnap

ÍÍÉPÜJSAG

3

Jle.oéJ néluUuj.. kÁifűg,ónak

A szocialista forradalom felé

■TISZTELT URAIM!

Tekintsenek el a megszólításért,, vagy éppenséggel örüljenek 'néki. Nem gúnyból szóltam így, hiszen nem kevésbé gúnynak vehették volna a kartársi, különösen pedig az elvtársi megszólítást, minthogy sem egy karban, sem egy elven nem vagyunk.

S? ezekután — bár nyelvünk gazdag, de megszólításokban úgy látszik szegény — maradtam a fenti megszólításnál. El- ismérem, hogy a csodálatos Al- biopban sokkal jobb és érdemesebb élni, úgyis mint levélírónak, úgyis mint levélolvasónak, mert hisz — köztudomású

— Angliában mindenkinek megvan a maga rangja, s nem akad ott a West-Enden egyetlen fajankó sem, aki ne tudná, hogy kinek dukál a mister, kinek a sir, kinek a lord, egyszóval, hogy ki ott a gentleman és ki csupán csak man, így Jmsztán, jelző nélkül. Jóllehet Magyarországon más szelek fujdogálnak mint az Egyesült Királyságban, mégis az a nemzetközi nagy céh, mely a betűvetőket összefűzi, engem is kötelez. Nem fitogtatom hát plebejus! származásom azzal, hogy parlagi módon szólítom meg Önöket.

A tollat pedig az adta a kezembe,' hogy törlesszek valamit, legalábbis a rámeső részből, mellyel saját lekiismere- ternnek vagyok adósa. Megmondom: még haló poromban is szégyellném magam, ha most nem beszélnék, miután akkor hallgattam. Ez, elismerem, neth volt tőlem férfias és bölcs dolog, de engem most az sem zavar, ha Önök vihogással fogadják e beismerést.

Az írás pedig azért lett nyílt levél, mert mi az egyszeri anyóssal szemben azt valljuk, hogy amikor az ellenségünkhöz szólunk, azt a „lányunk” is megérti.

Azzal kezdeném, hogy az Önök társaságában engem a véletlen és az a iúlontúli de- mokratizmusoifí1 ' ' taszított,'

amelybevallom — néha sekélyes vizekre kormányoz. Akkor is úgy éreztem, hogy ez a „néha” jött el. Dehát, istenkém, civilizált világban élünk, ahogy mondani szokás: kultúr- emberek vagyúnk, s ugye nagy illetlenség lenne az első kellemetlen impresszió miatt egymásnál! hátat fordítani, csak úgy angolosan távozni. Hiszen az angolok se mindenben tökéletesek. Meg aztán barátomat,

— ki engem az Önök „szalonjába” bevezetett — sem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Maradtam és viseltem, amit el kellett viselnem.

Nem vádaskodom! Bevallom, az első rossz benyomások után különösen a feketénél kezdtem megbarátkozni Önökkel. Titokban még korholtam is magamat, hogy miért nem tudóin én levetkőzni időnként az előítéleteimet. Badarság volt! Nem nekem, de az előítéletemnek lett igaza.

Igen, igen, eltalálták. A termelőszövetkezetekről, a faluról fogok írni. Tudom, azt mondják Önök, unalmas e téma, hiszen erről ír most minden újság, ettől, hangos a rádió, mozi. Én —- hogy. e téma Önöknek unalmas — hosszú ideig ezt el is hittem. De nem úgy most. Mert ugye . Uraim, akkor egyikőnk se úgy viselkedett, mintha únnánk e témát. 0h, egy cseppet sem! S ha eszembe jut, hogy milyen nagy elánnal és hozzáértéssel bizonygatták, hogy no lám, alig telt el két év és Kádárék máris teljes 180 fokos szögben fordultak vissza a régihez, — csak még jobban megjön a kedvem a csatározáshoz. Hiszen Önök egészen komoly ellenfelek, nagyszerű szakértői a falunak úgyannyi- ra, hogy rpór nem is hiszek tisztes, joviális városi külsejüknek, mert jól vasalt nadrágjuk mögül az egykor bir- geri, éá szivartartó kezükből pedig az ispáni bot tetszik elő.

Önök most amolyan városi „értelmiségi dolgozók”. De tudják, érdekes megfigyelni, hogy milyen könnyen és kellemesen csúszik az ember lefelé, ha már egysre” a ’el**- T° ■

A parasztság is szocializál

A polgári demokratiKus ‘ kormány földreformrendeletének a megjelenése tulajdonképpen a szegényparasztság osztályharcos fellépésének tudható be. Ki tudja, a Földművelésügyi Minisztérium meddig tárgyalgatta volna még a különböző elgondolásokat, ha a szegénvparaszt- ság földfoglaló mozgalma közbe nem szól és meg nem sürgeti a tervezgető minisztériumi urakat. Az egész rendelettel aztán nem is titkolták, hogy tulajdonképpen az is volt a cél, hogy a parasztság ösztönös harcát megféüezzék és legális keretek közé szorítsák. A rendelet azonban éppen úgy elkésett, mint a polgári demokratikus kormány szinte minden más intézkedése. A szegányparasztság és mezőgazdasági munkássság mozgalma hatalmas méretekben kiterjedt és nemcsan azokat a területeket fogta át, amelyek eddig is fészkei voltak a földmunkásmozgalom- nak, hanem kiterjedt olyan vidékekre is (pl. Pest-, Somogy-. Bihar megye), ahol eddig jelentősebb mezőgazdasági munkásmozgalommal még nem találkoztunk. Hogy következett be ez a forradalmasod ás?

1918. őszén a polgári demokratikus forradalom győzelme után számos községben a jegyzők, intézők, s más exponált elemek menekülése után a rend némileg helyreállt, a parasztság várta a földosztó rendelet megjelenését és terveket készített a falu határának a felosztására. A rendelet azonban késett, a parasztság pedig egyre türelmetlenebbé vált. Lassan már el is múlt 1918—19 tele, de a rendelet még mindig nem jelent meg, ugyanakkor az már kiszivárgott, hogy a föld- birtokosok teljes kártalanítást kapnak a földbirtokokért cserébe. A kommunista párt nem ilyen földreformot tervezett a magyar szegényparasztságnak.

A Szegény Ember, a kom- munista párt földmunkásodhoz szóló lapja már a földbirtok-rendelet megjelenésének napján támadást indított a rendelet ellen és a földreform forradalmi megvalósítása érdekében harcra szólította a falvak .szegényparasztságát. „Azt mondják, hogy ingyen osztják a földet. Hazugság ez, mert aki kapja, kétszeresen, háromszorosan is megfizeti az árát. Meg is fizette vére hullásával, a felesége, az öreg szülői könnye folyásával a hosszú háború alatt. De újból megfizettetik vele az adóval, melyből a megváltás árát fizeti!! a föld bitorlóinak.“

A kommunista párt arra buzdította a falusi szegénységet, hogy a városi proletariátussal összefogva forradalmi úton vessenek véget a falvakon is a kizsákmányolásnak í „Mi, kommunisták azt köve- ] teljük, s e követelésül!Két erőszakkal is megvalósítjuk: a föld legyen a dolgozó népé. De ezért a földért nem fizetünk süke.t garast sem. egy

rozsdás nadrággombot sem azoknak, akik elbitorolták a szegény emberek elől eddig. A többi pártok azt ígérgetik, hogy a földet majd a törvény a nemzetgyűlés adja oda a falu földnélküli szegényeinek. Mi, kommunisták, azt tanítjuk, hogy a földet csak a falu szegényei a városi munkásokkal együtt vehetik el ‘ a jelenlegi uraitól, bitorlóitól, csak ők maguk, saját erejükkel. Ehhez pedig nem kell sem törvény, sem nemzetgyűlés. Ezt akarják a kommunisták.”

A kommunisták agitációja következtében a szegényparasztság forradalmasodása meggyorsult. 1919. januárjában a legtöbb uradalomban még csak gazdasági jellegű sztrájkok játszódnak le, február, március hónapokban pedig már megindult a kisajátítási mozgalom. Szegényparasztok és gazdasági cseléde^ elűzik az uradalmak tiszttartóját, vagy magát a birtokost és saját kezelésükbe vesziK a birtokot. Az egyik Kalocsa melletti földbirtokos feljelentéséből szépen kitűnik, hogy a parasztság milyen érzéssel viseltetett az uraságokkal szemben: „... vasárnap itt elhatározták, hogy a földbirtokosok gazságait itt tovább nem tűrik, hanem ők maguk veszik a birtokot kezüKbe, s felhívták helyettesemet, hogy azonnal távozzék, s többé ne mutatkozzék itt, mert vélem együtt kutyaköcsiba teszi k. kivisznek bennünket a Kígyóshoz, s a vízbefojtanak.” Uebruár 8-án már a L Csongrád megyei Pal- lavicini-birtok cselédsége hozott határozatot a birtok felosztására. A 70 000 holdas mammutbirtok mellett a telie- sen nincstelen falvak egész sora húzódott meg. A Vörös Újság február 13-i száma már arról számol be, hogy Szat- már-, Arad-, Bihar megyék parasztsága a megváltás nélküli földosztást követeli, sőt számos községben már hozzá is láttak a földosztás megvalósításához. Február 14-én a kerepesi nincstelen parasztság felosztotta maga között a helybeli korona-uradalmat. Nem szövetkezetét hoztak létre, hanem szabályszerű földosztást Csináltak. Ezt a földosztást valószínűleg azért sikerült megvalósítani, mert n“m magán, hanem állami földbirtokról volt szó.

A földfoglaló parasztság ettől eltekintve általában közösségi tulajdonban hagyta a földet és az elfoglalt uradalmi .földeket szövetkezeti gazdaságokká alakították át. A mez*°azdasági munkásságot a legtöbb esetben nem annak a felismerése vezette a nagyüzemi gazdasághoz, hogy at jövedelmezőbb és jobb megélhetést nyújt, hanem a félfeudális—félkapitalista nagybirtok ellen így tudtak a legeredményesebben harcolni.

A legjelentősebb földfog^ laló mozgalmak a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a Dunántúl déli részén, Somogy és Zala megyékben játszódtak le. Az itteni mozgalmat a balodali szociáldemokraták vezették, Hamburger Jenő irányításával. Február 3-án a kaposvári munkástanács határozata értelmében a helybeli földmunkások és szegényparasztok Hamburger Jenő miniszteri biztos vezetésével megszállták és átvették a Mezőgazdasági Ipar Rt. tulajdonát képező 44 000 holdas uradalmat. Ennek hatására a környező községek szegény-parasztsága elfoglalta a Széchenyi, Somsich, Zichy grófok birtokait és k-jelentet- ték hogy- a földet továbbra is közösen kívánják megművelni, termelőszövetkezetet hoznak létre.

A somogyi földfoglalás és földmdu’ás híre csakhamar Pestig futott. A minisztertanács, a szociáldemokrata miniszterek is szembeszálltak az egész mozgalommal, az OM- GE pedig fegyveres beavatkozást sürget a földfoglaló Da- rasztokkal szemben. A minisztertanács a helyzet kivizsgálására és a további földfoglalás meggátlása céljából Nagyatádi Szabó István kisgazda minisztert küldte le Kaposvárra. Nagyatádi március 10- én, délután érkezett a városba és néngyűlést. akart tartani. Ezen a napon mintegy 20 000 főnyi kapával, kaszával felfegyverkezett paraszt szállta meg a kaoosi megve- házát, hogy k°llő fogadtatást biztosítson a leérkező kisgazda miniszternek. A szegény- oarasztsághoz csatlakozott az ioari munkássság és a helybeli katonaság is. A meg ve “léről elkergették a régi közigazgatási vezetőket és egy háromtagú direktóriumot állítottak a helyére.

A kora délután megérkező

s1 Szabó Istvánt is hatalmas felháborodással fogadták. Nagyatádi megrémülve az ellene felvonult parasztságtól, mindent jóváhagyott és megegyezett a helybeli szegényparasztság képviselőivel. Kijelentette, hogy egyetért a termelőszövetkezetek gondolatával, nem kívánja azokat feloszlatni, sőt együtt akar működni a szoc; ál demokratákkal a szövetkezetek szervezésében. A oarasz'sáo aktív forradalmi harca me^bétrá- lásra kényszerítette a föMbir- tokosokat és képviselőiket egyaránt. Nagy József

SzövelltCiteli bizottsági titkári értekezlet Egerbeu

A szakszervezeti Székház kis tanácstermében a Heves megyei kisipari szövetkezeti bizottsági titkároknak értekezletet tartottak péntek délelőtt tíz órakor.

n japán-ellenes felkelés 40. évfordu óját ünnepük Koreában

A történelemben példa nélkül álló militarista elnyomás, barbár fosztogatás, a koreai nép kultúrájának legdurvább eltiprása, a sok szenvedés és megalázkodás végeredményben a forradalom fellángolásához, az össznépi felkeléshez , vezetett. 1919. tavaszán, Szöulban hatalmas erejű japán-ellenes tüntetés kezdődődött, majd a helybeli gyárak munkásaival az élen, az egész város sztrájkba lépett. A japán gyarmatosítók fegyveres erővel próbálták elnyomni a több mint negyedmillió tüntető tömeg erejét. A tüntetés azonban csakhamar az egész országra kiterjedt, és fokozatosan össznépi felkelésbe ment át. A gyarmatosítók ekkor még kegyetlenebb eszközökkel próbálták elfojtani a hatalmas felkelést, a terror azonban nem sokat

használt Hiba volt, hogy a gyarmati elmaradottság következtében a munkásosztály igen kicsi létszámú volt és hiányzott az élcsapatot betöltő párt. A felkelés így spontán tört ki. A tüntetők legnagyobb tömegét a parasztság adta. Az a tény, hogy a munkásosztály- lyal együtt a parasztság volt a felkelés fő mozgató ereje, rávilágít a megmozdulás népi forradalmi jellegére. Ebben kis kivételtől eltekintve, a lakosság minden rétege részt vett. Több mint kétmillió ember szállt szembe a japán imperialistákkal. De mindez hiába volt.

A felkelés legfőképpen azért szenvedett vereséget, mert a koreai népnek nem volt forradalmi vezető osztálya nem volt forradalmi pártja. Mindehhez hozzájárult, hogy a burAz értekezleten tanfolyam formájában megtárgyalták az új alapszabályt és megbeszéléseket folytattak a munkaversenyek legújabb módjairól.

zsoá nacionalisták már a felkelés kitörése előtt kapituláltak az ellenségnek.

A felkelés elbukása után a nemzeti felszabadító mozgalom vezetését a munkásosztály vette a kezébe és különösen a harmincas évek után, a marxizmus—leninizmus zászlaja

alatt, japán-ellenes fegyveres harccá fejlesztette. 1945-ben, miután a szovjet hadsereg felszabadította Koreát, az ország északi részében végrehajtották az 1919-es felkelés idején a koreai nép előtt állt forradalmi feladatokat és hozzáfogtak a szocializmus építéséhez. Az amerikaiak által megszállt Dél-Koreában azonban az an- ti-imperialista, anti-feudalista feladatok még megoldásra várnak.

A koreai nép éppen ezért jelenleg fő feladatának tartja országa békés egyesí*ését. hogy minden gyarmati elnyomástól mentesen, közösen építhessék boldogabb és szebb jövőjüket Készéi István

< Ezekben a napokban a ko< real nép az ország békés egyesítésének, az ország északi ré- kszén pedig a szocializmus építésének jegyében ünnepük az >1919-es tavaszi felkelés 40. évfordulóját, amely dicső lapot

> irt be a koreai nép japán-elle- >nes felszabadító harcának történetében. A japán imperiaHs- iták ugyanis 1919-ben megszállták és gyarmatukká tették ezt íaz országot. Kényszerítették rá kriépét. hogy elismerje az em- kbertelen japán törvényeket és kegy diktátor tábornokot álli- ktottak az ország élére. A tá- kbornok nyíltan kijelentette, \hogy a koreaiaknak be kell éhódolniok a japán törvényekének, mert ha nem. akkor vail amennyien meghalnak.

> A japán imperialisták valófa is váltották ezt a pőliti- Zkát. Sót, ezen túlmenően hiva- ítalos nyelvként a japán nyel- kvet nyilvánították úry hogy ka bennszülötteknek saját anya- knyelvükön is tilos volt beszél- kni.

nak. Igen, a falu kultúrája. Itt még nincs rendben minden. Sokat tettünk, de korántsem eleget, de most mindent meg fogunk tenni. Soha, ezer év alatt annyi okos szó nem hangzott el falun, mint napjainkban. És van keletje mert a magyar paraszt is „éhe a •Szónak, éhe a Szépnek”. Meg, mert róla, sorsáról, életéről esik a szó. Nem, nem uraim, kár a benzinért! A károgás most sem vezet célhoz! Ha van reális nép., a világon, akkor az a paraszt. S ő most látja, tudja, érzi, nincs itt semmi erőszak, csavar és sróf. S hogy mégsem lép be azonnal? (Bár, ki merné állítani, hogy voltak már olyan eredmények a magyar falun, mint éppen napjainkban?) Nos, először is szinte a köldökzsinórja köti a régihez. Másodszor az Önök világában olyan picinyke ablakokat raktak a falusi házakra, hogy azokon, sajnos, a szellem napvilága ma sem ragyog még be teljes fényével. De ismét ott állnak a kommunisták és a szocializmushoz hű emberek csatasorban. Kinyitják az ablakokat, hadd ragyogjon be jó széles özönben a napsugár. Ma már nemcsak néhány néptanító, de tíz-, száz-, sokezer kommunista tartja a lámpást, hadd lássa az önök által mindig lebecsült, s most any- nyira fé’tett paraszt, merre visz az út.

Persze a küszöbön, amelyre felteszi a lábát, megáll és gondolkodik. Ez el sem képzelhető másként. Mi ugyan nem türelmetlenkedünk, a munkásosztály türelmes, s mert országot építeni sietséggel nem tehet. De a bába szerepére vállalkozunk! Segítünk, hogy önmaguk vágják el a köldök- zsinórt, amely a két holdhoz köt. Tanácsot adunk, hogyan fájdalommentesebb. És segítjük az újszülöttet erkölcsileg, politikailag, traktorral, kom- bájnal, stb.

S azután?

Nos, uraim, azutan övéké, miénk, a népé az egész világ. S örülni fogunk mindannak az eredménynek, amellyel a szocialista nagyüzemi mező- gazdálkodás jár. Minthogy örültek és a hét ördög fölött is győzedelmeskedtek a szovjetek, Örülnek ma Kínától Albániáig a dolgozó emberek. Mert itt minden természetesen a nagyobb darab kenyérért folyik.

Ilyenfajta viharok, csatározások dúlnak mostanában a magyar falun, amelyet tulajdonképpen két nagy ellenfél: a paraszt jobbik énje vív lelkének visszahúzó maradi részével. Az csak természetes, hogy a kommunisták hitük szerint a paraszti lélek jobbik felének váltak szövetségesévé, s e harcban ők maguk is az élvonalban szagolják a puskaport. És a maradiság, a megszokottság elleni harcban egyedüli fegyverük a boldogabb életet mutató felvilágosító szó.

De hiszen ezt önök jól tudják, Uraim, s Önöknek éppen ez fáj!

Suha Andor

— Nem volna szabad bántani a parasztot — mondják az an- gól rádió hatására és azzal együtt. — Túl frissek még a sebek, hadd nyaldossák azokat,

, várni kéne még azzal, talán évek múlva... talán akkor sikerülne. De akkor is — tették hozzá — fessék nemzetiszínűre a traktorokat, s akkor1 fölszánthatják vele akár a paraszt hátát is. S főleg ne erőszakoskodjanak, mert megint azt kezdik — kacsingattak még hozzá.

Hát már megint védjük, uraim, a parasztot? De kitől, s miért Önök? Milyen kellemes ilyen világot megváltó okos gondolatokat cserélni a jól fűtött tiszta szobában, távol az élet, zabától, vagy ahogy önök mondanák: szennyétől.

Valóban, uraim, a magyar falu nem téveszthető össze a Piccadilly-vel. De Önök tudják, hogy a derék angolok néhány száz évvel ezelőtt hogyan teremtették meg azt az ipart, amely ma a híres angol civilizációt jelenti.

Fékevesztett, állati kegyetlenséggel, bottal és kötéllel! Nem, nem a gyarmati páriákra gondolok, de az angol parasztokra, kiket „körülkerítettek”, elzavartak földjükről be a városba fonni, meg acélt önteni. S a mezőgazdaság? — kérdik Önök. Óh, ott nem kellett! Helyette legelőket hagytak, állatokat tenyésztettek. Tehették, mert akkor nekik termelte az egész világ a búzát, a paradicsomot és a libamájat. Közben akasztották a parasztot nyolcéves gyermekével, hogy — „betörjön”.

Ja. mondták az angol polgárok, a történelem nem szép- lelkek moralizálgatásából, de acélos tettekből áll!

Ehhez Önök mit szólnák? Mert ez az angol módszer!

Nos, mi ezt itt, közel Ázsiához és a Balkánhoz, nem tesz- szük. S most éppen úgy, mint 1956. októbere után le fognak pottyanni uraim, a hetedik mennyországból, hová vérmes és zsíros ólmaik szárnyán felrepülnek. Mert a magyar paraszt sem a csajkától, sem a kolompszótól, sem a közös asz- szonytól nem fél. Nem fél pedig azért, mert tudja, hogy ez nem igaz és, hogy ezt a sok badarságot mind, mind önök találták ki.

Azt a kérdést tán föl se kéne tennem, hogy voltak-e Önök az utóbbi években falun. Ki merték-e dugni az egyébként minden politikai pikantériára oly finoman szimatoló orrukat. Egyáltalán, van fogalmuk arról, mi folyik most ott? Nem hiszem!

De akkor meg milyen jogon beszélnek Önök? Kinek az érdekében? Ki kérte meg Önöket? A „BBC"? (Az angol rádió. — Szerk.)

Nem, senki se merné állítani, hogy könnyű napok ezek. Ha kimegy az ember a falura, sokkal inkább érzi, mint a városban, hogy közeleg, sőt egy- egy napra vendégségben már itt is a tavasz. S mégis: az utcákban, a tanácsháaán, a portákon, de az emberek arcának láttán is Petőfi verse jut eszünkbe: „Most uralkodnak a szelek és viharok!” S. micsoda' viharok! Látszat-ér- í dek a közérdekkel, szív az ön- J zéssel, ész a babonával, ideg-; rendszer a megkövesedett í megszokással csap itt össze, sí ha ezek nem győznek, jön azí asszony, a sógor, az anyós ésí ők is odahengergetik a papi í butítás, a kapzsiság nagy ágyú-í it, a lövészárokhoz — hátha; majd így, hátha majd - ők!? ;

De ők is a falu dolgozó fiai; és lányai, s „estére” ha nemi is legyőzőitek, de meggyőzőt-í tekké válnak, és másnap márí ott harcolnak a győzők táboré-í ban. És ha nem, hát megyí a harc tovább.

Ezer évig butították ebben; az országban a parasztot, s eztí pont önök ’ ne tudnák? Mi, í kommunisták — néhány komo-í lyabb hibánk ellenére is ! felemeltük őt. S most azt sze-í retnénk, hogy még jobban é'.-í jenek, hogy ne rabszolgái, deí urai legyenek a földnek. Hogy! ne csak ők, a mai generáció,; de ükunokáik is gazdagon; arassanak; Hogy kultúrálódja-■