Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-03 / 52. szám

1959. március 3., kedd NEPŰISle s „Jó, ha többet tud az ember" II Heves megyei pedagógusok aktiva-iilésén Itiú munkások a Selypi Cementgyár munkásszállásán AZ MSZMP KÖZPONTI Bizottsága nemrégen foglalko­zott a faluról a gyári munkás- szállásokra kerülő ifjúmunká­sok helyzetével. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy még tovább kell fejleszteni a munkásszállásokon az oktatás rendszerét, mert a gyáraknak egyre több műszakilag fejlett tudással rendelkező munkásra van szüksége. A tanító-nevelő munka talán ott kezdődik el, ahol szabad idejük nagy részét töltik, — a munkásszállásokon. Fiatalok, faluról felkerült emberek laknak a Selypi Ce­mentgyár munkásszállásain is. Sokan közülük már ebben a rendszerben nevelkedtek, ez a társadalom vigyázza lépteiket, új emberekké neveli őket a gyár és a környezet. De vajon mindenkit? Nem. Vannak még olyanok közöttük, akik meg­elégszenek azzal, hogy tudják, mit kell csinálni a törőgép megindításakor, de már kevés­bé érdekli őket, hogy milyen energia, milyen erővel képes a munka elvégzésére ezeknél a törőknél. Van ugyan könyvtára is a szállónak, ahol több ezer fo­rint értékű könyv közül válo­gathatnak a munkások, de na­gyon kevesen keresik fel, hogy szépirodalmi vagy esetleg szakmai könyveket kérjenek Homolya Józsefnétől, a gond­noktól. OLVASNAK A MUNKÁ­SOK, de milyen könyveket? L. István a legutóbb valamilyen meséskönyvet hozott. A címé­re már nem emlékszik, de azt tudja, hogy nagyon jó mesék voltak benne a medvékről és a kengurukról. Szórakoztatók ezek az írások is, ezt nem vitatja senki sem, de témájuknál fogva nagyon messze állnak a cementgyár nyers oldalának problémáitól, ahol L. István is dolgozik. Mégis úgy beszélnek a gép­ről, mintha a kisujjukban len­ne a géptpn tudománya. ■— Nincs olyan gép, amely­nek ne tudnám a kezelését, —r így vélekedett László János. Úgy ismerem már ezeket, mint a tenyeremet. — És ha új gépeket hoznak? ■— Majd hozzátanulunk ah­hoz is, fölösleges erre külön tanfolyamokat rendezni. Ö úgy érzi, hogy felesleges, de a szomszéd ágyon fekvő Budai János nem így véleke­dik. Mellette kinyitva fekszik „A képesített gépkocsivezető” tankönyve. Munkájához nem tartozik hozzá, de — „jó, ha j többet tud az ember” — ezt tartja Budai János. A tanulásról a legfiatalabb generációnál is megoszlik a vélemény, — minek tanuljak, úgysem lesz több pénzem. Meg nincs is időm erre. Haza­jövök a kőbányából, megmo­sakszom és lefekszem. így tel­nek a napjaim — mondja Ka­posvári Imre. Pedig nincs igaza, mert ha elvégezné a lőmesteri iskolát, vagy a gépkezelői tanfolyamot, sokat lendítene a keresetén, a vezetői többre becsülnék, mert látnák, hogy iparkodik. Megbíznának benne és ko­moly munkára is beosztanák, mert ő tanulta, értene hozzá De ez csak mind feltételes módban fejezhető ki, mert ne­ki első a pihenés és csak utána jöhetne a tanulás. PEDIG BARÁTAI KÖZÖTT nem is egy akad. akiről példát vehetne. Hegedűs Ferenc — 19 éves — a lakatos műhelyben dolgozik, mint segédmunkás. Lakatos akár lenni, szorgalma­san tanul — magánszorgalom­ból, mert a gyárban nincs taft- folyam. Az építő gépkezelők könyvét bújja lankadatlan igyekezettel. Szögek, szögfügg­vények, fordulatszámok, erő­átvitel — most még kissé isme­retlen fogalom számára, de egyre jobban világosodik az anyag, minél többet forgatja a könyvet. — Nagy lehetőségek vannak a tanulásra, itt, a munkásszál­láson. Kényelmes, barátságos, nyugodtan tanulhat, aki akar — így vélekedik. Tanul és mégis jut ideje szórakozásra is. Ha egy kis szabad időm van, kezembe veszem a tangóhar­monikát és játszom rajta a többieknek. Zenekart akarunk alakítani a munkatársaimmal, a kiszesekkel. Amikor jó filmet játszanak a moziban, azt is megnézem. Ha beosztom az időt, jut min­denre. Hegedűs Ferenc barátja a <20, éves Sőregi József, aki közgaz-, dasági technikumot végzett Hatvanban szintén tovább képezi magát. A munkaköre is megkívánja, hogy állandóan tanuljon, ismételjen, mert bér­elszámoló a Cementgyárban. Rendszeresen olvassa a szak­májával kapcsolatos folyóirato­kat, könyveket. Komolyabb tanfolyamra nincs kedve be iratkozni, mert ősszel katoná­nak megy és nem akarja hogy félbeszakadjon az elkez­dett iskola. Kedvenc szórako­zása a televízió. Minden adá­son ott lehet találni. Sokszor hármasban mennek a televíziót megnézni, mert magukkal viszik Badi Elemén is, akit nagy sportembernek is­mernek a szálláson. Badi Ele­mér, 21 éves, feketehaiú fia­talember, tele lelkesedéssel és igyekezettel, de csak a sport­ban. Pedig a sport nem min­den. — Én is igyekszem tanulni, mert belátom, hogy anélkül nem boldogulok az életben Ha elvégzek egy taníőlyamot. vagy iskolát, jobban értem a munkámat, jobban keresek, több jut a ruházkodásra is. így beszélt a tanulásról, de ő maga se vesz részt semmi­lyen tanfolyamon. Legutoljára a Pesti lány című regényt ol­vasta, és még egyet, de ennek a címére sem emlékszik. Fut- ballozik, sportol, „nem jut idő” a tanulásra, pedig hasznát, ér­tékét jól ismeri a tudásnak. Az elmondottakból arra le­het következtetni, hogy a Selypi Cementgyár munkás- szállásán lakó fiatalokat nem­csak a szórakozás és a sport érdekli, de a tanulás is. De mi­vel, — ahogy mondják — a gyárban nem tudnak semmi­lyen iskoláról, tanfolyamról, magukra maradva nem nagy eredményt tudnak felmutatni az önképzésben. AZ MSZMP KÖZPONTI Bizottságának határozata he­lyesen intézkedik a munkás- szállásokon lakó fiatalok kul­turális életének megjavításá­ról. A határozat alapján, de a gyár vezetőinek kezdeménye­zésére is meg kellene szervezni a szakmai tanfolyamokat. Ezt várják a Selypi Cementgyár munkásszállásának ifjúmunkás lakói. Segítséget a tanulásban, mert egyedül gyengének bizo­nyulnák. Kovács János 800 hold szőlő egy év alatt A Mátra alján, a Gyöngyös —visontai borvidéken ez év­ben mintegy 800 hold szőlő telepítésére számítanak. A termelőszövetkezetek is jelentős mértékben növelik szőlőterületüket. Az atkári Mi­csurin Tsz két év alatt 30 holddal, a gyöngyösoroszi tsz 14 holddal növeli szőlőterüle­tét. SZOMBAT DÉLUTÁN há­rom órakor, jó pedagógus szo­kás szerint, hátulról előre ha­ladva, lassan megtelt a Szak- szervezeti Székház nagyterme a pedagógusok aktíváival. Az elnöki asztal mellett fog'altak helyet a szakszervezet megyei vezetőin kívül Péter Ernő elv­társ, a Pedagógus Szakszerve­zet országos főtitkára, Juhász László elvtárs, ugyancsak a központból, Putnoki László elvtárs. az MSZMP Heves me­gyei bizottságának e'só titkára, a társada'mí szervek és az is­kolák vezetői. A megnyitó után Brózman János, a Heves megyei Peda­gógus Szakszervezet elnöke tartott beszámolót. Kiemelte, hogy az aktívaülés két fontos eseménysorozat, a szovjet- magyar barátsági hónap és a Tanácsköztársaság évfordulójá­nak megünneplésére rendezett ünnepségek egyik láncszemei Ezzel kapcsolatban kegyelettel emlékezett a 19-es Tanácsköz­társaság megyei pedagógus mártírjaira A beszámoló foglalkozott azokkal az eredményekkel, melyeket a Területi Bizottság tagjai, funkcionáriusai mun­kájuk során eddig elértek. Felvetődött a pedagógusok túlterhelésének kérdése is. Igen helyesen világított rá a beszámoló arra a tényre, hogy általános túlterhelésről nem beszélhetünk, csupán arról van és lehet szó, hogy egyes ak­tív pedagógusok végeznek aránytalanul több társadalmi munkát, mint a tantestületük többi tagjai. A társadalmi munka arányos elosztása az igazgató és a bizalmi együttes feladata. A PEDAGÓGUSOK előtt álló egyik legfontosabb fel­adatként azt jelölte meg a beszámoló, hogy vegyenek részt a falu minden társadal­mi és kulturális megmozdulá­sában, mivel a tanítónak hi­vatásánál fogva ott a helye Most, a falu szocialista át­szervezése idején sem lehet semleges, hanem állást ke'l foglalnia a haladás ügye mel­lett. A beszámolót hozzászólások követték. Mészáros József elv­társ az MSZBT megyei titkára méltatta a pedagógusok szer­vezőmunkáját a magyar—szov­jet diákhét megrendezésében Péter Ernő elvtárs a pedagógu­sok régi és új társadalm helyzetéről beszélt. Szólt arró' is, hogy a pedagógusok tuda­tát át kell formálni, meg kel szüntetni a tett és szó közötti különbséget. Iskoláinknak nemcsak for­májában, hanem tartalmában is szocialistává kell lenni! — fejezte be felszólalását Péter elvtárs. Az aktívaü’ésen felszólalt Putnoki László elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titkára is. Kifejtette, hogy a pedagógu­sok a hatalmon levő osztály által megbecsült emberek, mert a jövő nemzedék neve­lése az ő kezükben van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a munkások osz­tatlan helyes'éssel fogadták a pedagógusok bérrendezését A munkásosztály ’ bízik abban hogy a pedadógusok olyan munkás nemzedéket oktatnak és nevelnek fel. amelyik jól tudja irányítani majd az or­szágot. Szólt még arról a fontos és sajnálatos tényről, hogy a me­zőgazdaság jelenlegi generá­ciója lassan kiöregszik, s nincs aki átvegye a munkát. A falu fiatalsága iskolába, városba, iparba törekszik. A nevelők­re igen nehéz és felelősségtel- jel feladat hárul azzal, hogy úgy neveljék a falu fiataljait, hogy azok megkedveljék a nagyüzemi mezőgazdaságban előforduló sokrétű munkát, s vonzódjanak hozzá. — Menjenek csak iskolába! — mondotta Putnoki elvtárs —, hiszen néhány év múlva a ka­pa, kasza, kétszarvú eke eltű­nik, még a szótárból is! He­lyüket elfoglalja a kombájn, az univerzál traktor és ezer más gép, amihez mindhez ér­teni kell valakinek! Falun ma forradalom van! S ebben a jóért folyó küzdelemben a pe­dagógus nem lehet közömbös! Ma a parasztember a szövet­kezet gondolatával, ezernyi problémájával foglalkozik. S ha tanácsot, segítséget akar, akkor biztos, hogy a falu taní­tójához fordul elsősorban. S nagyon szomorú az, ha egy pe­dagógus nem tud annyit az or­szág soronlevő feladatáról és problémájáról, hogy a kérdés­re kielégítő választ tudjon adni! Végül Putnoki elvtárs fel­adatként újra csak azt jelölte meg, hogy a pedagógus, külö­nösen a falusi pedagógus vál­laljon részt abból a munkából, amit a falu szocialista átszer­vezése megkíván. Foglaljanak állást, álljanak a mozgalom élére, s mindenben segítsenek a falú népének, fiatalságának. A hosszú és rendkívül sok konkrét tapasztalatot, felada­tot tartalmazó aktíva-ülés Gömböcz elvtárs zárószavaival ért véget. Cs. Ádám Éva 1 jól dobozó, feqye’me/ett. takarékos muksók kaj ák a k váló do gozó oklevelei és jelvényt Az Egri Dohánygyárban a közeli napokban terjesztik fel a kiváló dolgozó oklevél és jel­vény elnyerésére az üzem leg­jobb dolgozóit. A kiváló dol­gozó szintek követelményeit a pártvezetőségi ülés után az üzemi bizottság, a gyár gaz­dasági vezetői és a művezetők részvételével dolgozták ki, amelyben többek között a gyártás minőségi feltételeinek folyamatos teljesítése, a minő­ségi romlás nélkül elért anyag­megtakarítás, a munkanorma mindenkor érvényben levő fel­ső szintjének teljesítése és a munkafegyelem betartása sze­repel. A gyár dolgozói csak ezek­nek a feltételeknek teljesítése után kaphatják meg a kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt. — A papám, sajnos, itthon... nincs ATOM-TÜZRIASZTÓ KÉSZÜLÉK Az amerikai iparban atom­erővel működő, újtípusú tűz- felfedező és riasztó készüléket használnak. A készülék ionizációs kam­rából áll, amelyben rádióizo­tóp kisugárzásával elektro­mos áramkört létesítettek. Mi­helyt füst hatol a kamrába, a készülék megszólaltatja a ri­asztó csengőt. A füst ugyanis megváltoztatja a levegő elekt­romos jellegzetességeit, meg­szünteti az áramkör egyensú­lyát és ezáltal szólaltatja meg a riasztócsengőt. KEDVES MOSOLYÉ, deres hajú idős veteránhoz ment be­szélgetni őrsünk. Kiváncsiak voltunk, mi történt 1918-19- ben. Újságcikkek, könyvek adtak már némi ízelítőt a Tanácsköztársaság idejéből, de még eddig nem találkoztunk olyannal, aki mint szemtanú mesélt volna élményeiről. Idős Kovács Domokos elvtárs örömmel, készséggel tárta fel előttünk a hősi harcok idejét. 1918. novemberében jött ha­za Győrből Egerbe. Megszer­vezte a karhatalmat a Szarvas­laktanyában. Ez a karhatalom biztosította a város rendjét. Városparancsnok, majd a 60. vörösdandár politikai megbí­zottja volt. Ö mesélte él a következő történetet: Egerben az ellenforradalmi tevékenység nem szünetelt egy percig sem. 1919. május 1-re a katonaság fehér érzel­mű parancsnokai a katonákat részben hazaküldtek szabad­ságra. részben pedig különfé­le okokkal, indokokkal elvet­ték fegyvereiket. Bizonytalan­ság, félelem ülte meg a ke­délyeket annál is inkább, mert a cseh front egvre jobban kö­zeledett a városhoz. Május 1- re valóban ki is tört az ellen­forradalom. A direktórium el­menekült, az uralmat fehér­szalagos tisztek vették át. A HADÜGYI néobiztosság rendelkezésére felszabadító vörös csapatokat küldtek a tiszai frontról. Ennek a vörös zászlóalinak Tormási Károly volt a parancsnoka. Tormási vitéz ember volt bétor«á«á+ b:zonyítja az aláfo- M történet is; Éjjel van. Az egri állomás peronján egy katonaőr sétál. Sapkáján fehér szalag, amely jelzi, hová tartozik. Csendesen fütyörészget. Az állomás épülete nincs kivilágítva. Halvány fény csak a főnöki irodából szűrő­dik ki, ahol hárman beszél­getnek összehajolva. Egy lovas közeledik a sínek között a raktárak felől. Lovát kantárszárnál fogva vezeti. Sejteni lehet, hogy katona. — Jó estét — köszön az őr­nek, és kérdezi: — Mi újság? A, őr nem tudja ki. de sej­ti, hogy parancsnok lehet. Halkan válaszol, anélkül, hogy igazoltatná az érkezettet. Elmondja, őrparancsnoka bent van a főnöknél, váltótársa be­ment a városba és ő mégnem kapott váltást. Már a harma­dik két órát tölti őrségben. A lovas nem szól semmit. Megköti lovát a peron oszlo­pához. s rábízza az őrszemre. Belép a főnöki irodába. A bentülők meglepetten néznek rá. — Köszön: — Jó estét! — s így folytatja: — Tormási vagyok! Zászló­aljam a sorompónál áll. — Főnök elvtárs! Telefo­nál ion a laktanvába, hogy a Tormási zászlóalj megérke­zett a szállás rendben van-e? VÁ.LASZT SE VÄRVA, újra így szólt: — Vegye fel a kagylót, ma­guk ne mozduljanak, üljenek nyugodtan — és kezében meg­csillan a fegyver acélos fé­nye. A főnök kényszeredett kész­séggel nyúl a kagylóért, és a Az öreg harcos megyei laktanyát hívja. — Ismételje a választ — hang­zik Tormási szava. Sokára je­lentkezik egy hang. A főnök egyre sápadtabban mondja a hallottakat: — Minden tiszt elment, a ka­tonák nagy része szanaszéjjel, alig van valaki a laktanyában. Tormási megparancsolja az őrparancsnoknak: — Menjen be a városba, tu­dassa, hogy a zászlóalj jó szán­dékkal jön, s a cseheket nem fogja beengedni. Az őrparancsnok feláll, fel­teszi sapkáját, majd lekapja, félfordulatot végez és valamit babrál sapkáján, majd tiszte­őr eltűnt. A főnöki irodából távozik a harmadik személy is. Lámpása gyengén világít. A fűtőház felé halad. Tormási lovát vezetve, a Vasút utcán végig a Deák Fe­renc út felé megy (ma Lenin út). Kétfelől az út szélén, bal­ról és jobbról két katona bal­lag a járdán vele egyvonalban, mintha nem is hozzá tartozná­nak Kovács Domokos elvtárs Schiller Józseftől hallotta ezt a történetet,,aki az egri várba volt bezárva a Tanácsköztár­saság bukása után. Innen egy kora reggel megszökött. Érdeklődtünk tőle, melyek voltak azok az épületek, ahol a Direktórium működött. Vá­laszában Domokos bácsi el­mondotta, hogy a Megyei Di­rektórium a mai Egészségház­ban volt. A mai SZOT-székház munkászászlóalj laktanya, a rossztemplom raktár volt. Bir­tokba vették a Lőw-féle nyom­dát is, a líceumot is. A mai megyei—városi tanács épülete körülbelül ugyanazt a célt szol­gálta, mint ma, a járási kul- túrházban tartották gyűlései­ket. ELSOROLTA AZOKNAK a nevét is, akik a vörösőrség tag­jai voltak. Persze, nem min­denkit, hiszen 40 év nagy idő, s bizony sok elvtársnak a ne­vét már elfelejtette: Ankli Jó­zsef, Herendovics István és Jó­zsef, Dolenszki József, Polgár János, Polgár Lajos, Kormos József, Pelle József, Miskolci József, Kosik Károly, Kopasz István, Szitás Mihály, Mácsay József és János, Hegyest Ká­roly, Ankli Sándor, Lajer András, Lájer József, Var góc­ki Károly, Bóta Ferenc, Oláh Pál, Vályi József, Utes Sándor, Libertinyi Ferenc, Vass Berta­lan, Gulyás József, Pekárszki István, Tóth Ferenc, Pénz Sándor, Dancza János, Húsz János, Nelkem József, Túrái Sándor, Schwarcz Adolf, Mes­ter Árpád, Szilvást János, Lip­tai József, Vass János. A Tanácsköztársaság bukása után Kovács elvtársnak is bűn­hődnie kellett, mert egy jobb, szebb életért harcolt. Börtön­be zárták, kiengedték, de ál­landóan szem előtt tartották. Megmutatta azt a papírt, ame­lyiken értesíti a magyar királyi rendőrkapitány, hogy szabadon engedik, de minden vasárnap jelentkeznie kell a rendőrsé­gen. (Részlet a hivatalos pa­pírból.) Indok: „Fent nevezett egyénről u nyomozás folyamán oly konk­rét bizonyítékok merültek fel, melynek alapján eljárás indít­tatott ellene és ennek folyama­ként szabadságvesztésre ítélte. tett. Miután pedig elítéléséből nyilvánvaló, hogy a proletár- diktatúrának exponense volt, indokoltnak látszik rendőri felügyelet alá helyezése és a fenti rendelkezés megtétele. Miről a szabadlábra helye­zés foganatosítása végett az egri csendőrszárnyparancsnok- ságot és fent nevezettet jelen véghatározat kézbesítésével ér­tesítem. Eger, 1920. március hó 31-én. Dr. HORVÁTH rendőrkapitány. Bizony, sokat zaklatták, meghurcolták, a Tanácsköztár­saságban való részvétele mia*t 25 év alatt 28-szor költözött. Hol felmondták a lakást, mert a házigazdát megfélemlítették, hol munkát nem adtak. ízelítőnek egyelőre ennyit közlünk Kovács elvtárs életé­ből. Legközelebb újra beszá­molunk kutatásunk eredmé­nyeiről. Rákos Etelka, VII. o, tanuló leg és elmegy. Egy ujjnyi szé­les fehér szalag esett le a föld­re összegyűrve. Az állomás­főnök áll. Vár. Tormási sap­kájához emeli a kezét és ki­fordul az ajtón. A ló ott áll, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom