Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-14 / 38. szám

1959. február 14., szombat MÉPÜJSÁG S Képviselői fogadónap Gyöngyösön Szurdi István elvtárs, me­gyénk egyik országgyűlési kép­viselője ismert és népszerű ember Gyöngyösön. Akárki emlékezhet még a múlt évi vá­lasztások előkészítő időszaká­ra: ahol jelölőgyűléseken, vagy éppen választói gyűlésen meg­jelent, az emberek szerető tisztelettel, nagy barátsággal vették körül mindenütt, s no­vember 16-án örömmel, nagy bizalommal választották meg országgyűlési képviselőjüknek. Tegnapelőtt, csütörtökön Szurdi elvtárs képviselői foga­dó-napot tartott Gyöngyösön. Megérkezését a hangos híradó adta tud túl az embereknek: „...országgyűlési kép-viselőnk délelőtt 10 órától délután há­rom óráig jogadónapot tart...” S az emberek — a választók —, akiknek problémáik, gondjaik, észrevételeik, javaslataik vol­tak, s már vártak erre az al­kalomra, eljöttek Szurdi elv­társhoz. S amíg az előszobában gyü­lekeztek az emberek, Szurdi elvtárs a város vezetőivel. Varga Ferenc elvtárssal, a ta­nács elnökével, Molnár Gusz­táv elvtárssal, a városi pártbi­zottság első titkárával beszél­getett el. Milyen problémái vannatt a városnak? Hol lehetne segíteni e prob­lémák megoldásán? Milyen gondjaik vannak az emberek­nek — s ezeken hogyan lehet­ne segíteni? Örömmel hallgat­ta: nagyszabású járdaépítési akció indul a városfejlesztési terv keretében. Az érintett vá­rosrészek lakói vállalták, hogy rTv’-den munkát elvé“é~nek. a tanács csak az anyagról gon­doskodjon. Több mint ötezer munkafelajánlás született. A nyár folyamán a gimnázium, a technikum és az MTH-iskola tanulói háromezer munkanapot dolgoznak majd a járdaépíté­seknél. Ami gond: sóder és ce­ment kellene még, hogy za­vartalanul megindulhasson a munka. Szurdi elvtárs meg­ígérte: elintézi, hogy a város időben ée megfelelő mennyi­séget kapjon ezekből az anya­gokból... Azután a borpalacko­zó üzem megindulásáról is szó esett Az üzemben, — ha meg­indulna — körű1 bel ül három­száz asszonynak lehelne mun­kaalkalmat teremteni. Ami probléma még van az üzem megindításával kapcsolatosam azokon Szurdi elVtárs — mint ahogy megígérte — igyekszik segíteni. Azután megkezdődött a fogadónap Az embrek egymásután lép­tek be a szobába; ki zavartan, kis elfogódottsággal küszköd­ve, ki bátrabban, vagy határo­zottan — külső látásra ki is tudná felsorolni a belépők benső hangulatát. Egy vonás azonban minden ember arcán fellelhető volt: a bizalom. S az üdvözlések, az első szavak után meg is szűnt minden vélt, vagy való lelki-formai kötöttség; a fogadónap hivatalos jellege mintha elszállt volna, s mint baráti beszélgetés, közvetlenül, őszinte hangulatban folyt a szó... A 28 ember közül — akik eljöttek a képviselői fogadó­napra — egy sem volt, aki ne kapott volna, vagy azonnali, vagy későbbi időre szóló segít­séget, vagy éppen reményt- keltő tanácsot, s biztatást. Pedig a fogadónapon megje­lentek jelentős része nagyon komoly és nagyon nehezen megoldható problémával ke­reste fel képviselőjét: lakás­ügyben. A gyöngyösi lakásvi­szonyok nagyon nehezek. A városban 83Ö, lakásra igény- jogosult család van, ezek közül 200 o’yan körülmények között él, hogy szinte hihetetlen. S ebben az .évben megkezdik ugyan egy 76 lakásos tömb építését, de az csak 1960-ban készül eL Súlvos lakásproblémával jött Lórik József, akinek egyébként is szinte lakhatat­lan szükséglakását most le­akarják bontani, s már felszó­lították, hogy költözzön ki. Nagy M. István, aki családjá­val együtt már több éve lakik egy olyan konyhában, amelyet a háziasszony is használ... Sza- lainé, aki nem tud beköltözni a saját házába, mert a benne lakók — ígéretük ellenére — nem költöztek ki, s így kény­telen negyedmagával egy kis szobában lakni... Csomós Bé­lelné, aki egyébként Hatvan­ban dolgozó férjével és kis­gyermekével egy tüdőbeteg ember házában lakik... Bodó Józsefné, Valikká F erencné, akik ugyancsak nagyon nehéz körülmények között élnek csa­ládjaikkal együtt. Hebrány Ida, akinek házát idegenek jogtalanul foglalták el, s most rokonánál egy díványon alszik, nine» otthona... Nagyon nehéz problémák ezek mind. Lakás egyáltalán nem áll a tanács rendelkezésére, csak akkor, ha valaki esetleg elköltözik a vá­rosból. Szurdi elvtárs sem old­hatta meg helyben ezeket a gondokat, de többek számára megvalósítható tanáccsal szolgált: építkezzenek. „Ezeken úgy tudunk segíteni — mon­dotta többeknek is —, hogy az építkezéshez a rászorulóknak olcsóbb telket, s hosszabb- lejáratú OTP kölcsönt is bizto­sítani tudunk. Különösen fia­taloknak ajánljuk ezt, akik előtt még hosszú élet áll, s így nem nehéz belevágni...” Mol­nár Gusztáv elvtárs is felve­tett egy gondolatot. Például a téglagyári munkások — akik közül számosán élnek rossz la­kásviszonyok között — fogja­nak össze, építsenek közös erőből lakóházakat. Telek van, anyag is kerül, az építkezni akar'k közt biztosan lennének kőművesek, ácsok, szerelők is, csak ho-zá kellene kezdeni. Szurdi elvtárs helyeselte ezt a válóban megvalósítható gondo­latot. Miről esett sző, milyen problémák merültek még fel ezen a fogadónapon? Keresztúri Antal volt ital­boltvezető elbocsátása ügyében kért orvoslást. — Ügyét a vá­rosi tanács felülvizsgálja. — Rétháti László telekkönyvi ad­minisztrátor a kinevezése kö­rűi gondjainak mego1 dósához kért segítséget. — Kérelmét Szurdi elvtárs is, Varga elvtárs is igen méltányosnak ítélték és a kedvező elintézés mellett döntöttek. Kerek Ist­ván adóügyben kebeste fel képviselőjét, problémáját Var­ga elvtárs olt helyben meg­vizsgálta és megfelelően tá­jékoztatta az érdeklődőt. Lip­tóié Lajos, az MHS gyöngyösi repülőterének parancsnoka állandó klubhelyiség biztosítá­sa ügyében jött Szurdi elvtárs­hoz. A választ Szurdi és Varga elvtársak együtt adták meg. Őszig a városi tanács biztosit klubhelyiséget az egyesület­nek. S azután? Újra egy gon­dolat merült fel: meg lehet­ne-e valósítani azt, hogy a városban most épülő új mun­kásotthon emeletére még egy második emeletet is húzná­nak, amelyben otthont kapna a repülőegyesület is? Rövid vita u*án kiderült, erre van lehetőség, csak az MHS-nek bizonyos anyagi hozzájárulást kellene biztosítani az építkezéshez. Szurdi elvtárs ígéretet tett: ebben az ügyben pártolólag beszél majd az MHS orszá­gos elnökével, Szabó altábor­nagy elvtárssal. — Puskás An­na Erna árva járadék ügyé­ben jött. — Szurdi elvtárs egy héten belül elintézi az ille­tékeseknél az ügyet. Sőregi Sándor Vámosgyörkről jött be közérdekű panasszal. — Az ügy kivizsgálására egy bizott­ság száll majd ki a helyszín­re. Fehér Lászlóné kórházi költségének elengedése ügyé­ben kereste fel Szurdi elvtár­sat. Varga élvtárs azonnal utána nézett, hogy mit lehet tenni és azonnal intézkedett is. Ferenczi Jánosné adóügyét is azonnal megvizsgálta. Bo- zsik Ferencné adóügyében né- nány napon belül adnak vá­laszt. A fogadónap végén Szurdi elvtárs megbeszélte a tapasztalatokat a város vezetőivel. E beszél­getés során Varga Ferenc elvtárs a város néhány gond­ját ismertette Szurdi elvtárs- sal és kért segítséget ezek megoldására. Kérte, hogy az illetékesek tegyék lehetővé: Gyöngyösön is épüljön OTP öröklakás és az üzemek — a szaktárcák segítségével — munkásaik számára építtesse­nek lakóházakat. Jó lenne ha — a régi kívánságot teljesít­ve — Gyöngyös automata tele­fonközpontot kapna. Szurdi elvtárs támogatást ígért ebben az ügyben is. Szó esett a város üzlethálózatának fejlesztéséről. Szurdi elvtárs ez ügyben kap- cso’atba lép majd a SZÖ- VOSZ-szal, Nyers Rezső elv­társsal és reméli, hogy három földművesszövetkezeti bolt megnyitása a külső városré­szekben hamarosan lehetővé válik. Varga elvtárs tájékoz­tatta Szurdi elvtársat a léte­sítendő színház épületről is, majd némi segítséget kért — gépekben — az iskolákban jö­vőre meginduló politechnikai oktatáshoz. A sok problémát felölelő fogadónap után Szurdi elvtárs ellátogatott még a karácsondi Dózsa Termelőszövetkezetbe is, ahol a tsz tagjaival be­szélgetett el munkájukról, jövő terveikről. Dér Ferenc I Mátrából kutatják a le.ut-remiszer titkai! A Csillagvizsgáló Intézet igazgatója nyilatkozik a Népújságnak A budapesti lapok néhány soros rövid hírben számoltak be arról, hogy a Mátrában új csillagvizsgáló építését kezdik meg az 1959-es esztendőben. Felkerestük a Magyar Tu­dományos Akadémia Csillag­vizsgáló Intézetének igazgató­ját, Detre László elvtársat, s megkértük, tájékoztassa la­punk olvasóit a megyénkben épülő csillagvizsgálóról. — A Szabadság-hegyi ob­szervatórium munkáját. nagyT mértékben zavarja Budapest világítása, elektromos hálóza­ta és a városból felszálló nagy mennyiségű füst, — mondotta a Csillagvizsgáló In­tézet igazgatója. Ezért szüksé­gessé vált egy új csillagvizs­gáló felépítése olyan helyen, ahol nincsenek Budapesthez hasonló zavaró körülmények. A csillagvizsgáló munkatársai több éven keresztül keresték a megfelelő helyet, míg végül a Mátra heevség Piszkés-tető csúcsának környékére esett a választás. Még az 1955. és 56-os évek­ben elkészültek az új obszer­vatórium tervei. A csillagvizs­gáló egyemeletes főépületből és a nyolc méter átmérőjű ku­polából fog állani. A kupolá­ban helyezzük el a jénai Zeiss cég által készített, teljesen modern és igen nagy fényerős, Schmidt-rendszerű tükörtelesz­kópot A főépületben lesznek a munkahelyiségek, laborató­riumok és a megfigyelők szo­bái. A mátrai obszervatórium a szabadsághegyi csillagvizsgáló fiókállomása lesz. A kutatók felváltva, két-kéthetes váltás­ban végzik majd a megfigye­léseket Az új csillagvizsgáló közel kilencmillió forintos költséggel épül. Ebből három­millió forintba kerül az új tükörteleszkóp. Az áj csillagvizsgálónak nagy tudományos jelentősége lesz. A tükörteleszkóppal az ég igen nagy területét lehet egyszerre fényképezni. A mű­szer segítségével a magyar csillagászok vizsgálatokat vé­gezhetnek a tejút-rendszer szerkezetéről, a tejút gázködei­ről, a csillaghalmazokról, és a tejút-rendszeren kívüli csillag- rendszerekről. Ezek a vizsgála­tok fundamentális adatokat szolgáltatnak majd a csillagok és a csillagrendszerek fejlődé­séről. Az építkezéseket ez év jú­niusában megkezdik s ä tervek szerint 1960-ban már működik az új csillagvizsgáló — fejezte be nyilatkozatát a Csillagvizs­gáló Intézet igazgatója. (m.) Készül a méret utáni női cipő (Foto: Pilisy) Sokan állnak meg nap mint nap, ha csak egy percre is, a hatvani Cipész Ktsz előtt, h j gyönyörködhessenek a ki- rakatban levő, méret után kér—ült női cipőkben. S aki már egyszer látta azokat, az már nehezen tudja megállni, hogy saját maga részére is ne csináltasson. Képünkön Szabó Ist- vánné a kiszabott felsőrészt tűzi. ... S itt már Kerékgyártó Béla az utolsó simításokat végzi cipőn. kész Mélyhűtött zöldpaprika A Mirelité Mélyhűtő Válla­lat újabb gyártmánnyal gazda­gította termékeinek választé­kát. Negyedkilós csomagolás­ban mélyhűtött zöldpaprikát hozott forgalomba. Az ízléses csomagolású zöldpaprikát do­bozonként 3 forint 70 fillérért árusítják a szaküzletek. Szeretem a nyugalmat, a ! csendet. Szeretem, ha a kő, [amely tegnap az utamba ke- [rült, s átléptem lassú lépteim- \mel, ma is ott legyen, ma is Iátlépjem. Szeretem a befeje­zettet és idegesít az a nyugha- '•tatlan forrongás, amely még !csak törtetést jelent a befeje­zés felé... Ilyenkor mindig >kétely is mardos, hogy talán a 'befejezett sem a tökéletes, az •is csak tán’ egy állapot, egy >ttűnő, libbenő pillanat, amely ;megbomlik és újból forroncani -kezd más formák, más célok ;felé. Szeretek esti félhomályban, ;amikor a közelgő est fényei ;tompává mosnak minden szög­letet, minden éles vonalat, \szeretek ilyenkor sarokba hú­zódva, töprengeni kis semmi­ségeken, eljátszogatni a gondo­lat apró villanásaival, ame­lyek úgy simulnak bele a ko- \raesti hangulatba, mint puha ífelhők a magas ég kékségébe. Ülök hát és csipkés gondolá­itok fodrozódnak bennem, ér­ízem, hogy lassan, feltartóztat- hatatlanul hömpölyög át raj- Ifom az idő, s én ülök, mara- Idok, mint az a kő, amelyen 1tegnap átléptem, ott az utcán, !a rohanó, siető élet vad forgá­csában. ... Ajtó nyílik. Felnézek. Csendes ember lép be rajta, 'állán szürke köpeny, szemé- >en ezredévek mélysége és lyugalma, és valami furcsa il- ! tatot hoz be ruhája hátán. Az löreg fóliánsoknak, a régi per­gamennek és a temetőnek van Hlyen illata. GYURKÖ GÉZA: cÁ — Ki vagy? — kérdem fel­riadva, hogy elröppennek, mint riadt verébhad, gondolataim. — Nézz rám és megtudod, ki vagyok... Hallgasd meg hangom és megtudod, ki va­gyok... Tapintsd meg ruhám és megtudod, ki vagyok — mondta olyan halkan, hogy in­kább csak agyam rezonált sza­vára, mintsem fülem. Szólt és leült, velem szemben egy régi karosszékre, amely nem tu­dom, honnan került szobámba és amely olyan volt, mint az etruszk szarkofágok. S arcán mosoly jelent meg, olyan, mint ezeken a szarkofágokon a holt szobrának mosolya. Megijedtem. — Miért a rémület? — haj­totta le fejét, s már száját se láttam, hangját se hallottam tovább, de mégis értettem, amit mond. — Miért a rémü­let, hiszen ismersz, szeretsz... én vagyok a Beteljesült... Én vagyok a csend és a némaság, amely mindent beborít fekete leplével... Én vagyok a csip­kés gondolat, amely lágyan úszkál a felszínen... A kő, amely utadban állt és holnap is állni fog .. Nézd ruhám, sohasem szakadt és sohasem szakad el, színe is örök. Szür­ke. Nézd a bőröm, mindig ilyen volt és mindig ilyen lesz... Ahol én megjelenek, nem hajt bimbót a virág, mert én a magot akarom és nem a virágot... Ahol én megjele­nek, nem lesz férfi a csecsemő­ből, csak halott, mert a halot­tat szeretem és nem holmi gyógyszert, mely óvja a férfi- váérést... Nyugalmat hirde­tek és osztok mindenütt, ahol csak tehetem, a változtathatat­lan nyugalmat... Az óra megállt. A szürkület se tompult az estében és kinti fények is megdermedtek a fa­lon. — Óh, ha én lehetnék min­denütt az úr, milyen nagy csend és némaság, mily töké­letes nyugalom lenne a világ... Csendes, néma és szürke ...És csak kő lenne mindenütt... Hidd el, a kő a csend, a kő a nyugalom... Nem lenne ma­dár és nem lenne víz se, hogy házat adjon a halnak, nem lenne szél se, mely zajt csinál és virágok porát hordja a há­tán és felhőt hajt tova az égen... Semmi se lenne, csak a nyugalom... A te nyugal­mad, a te csended ... Lásd, az lenne a tökéletes, a Befejezett: a kezdet. Amikor nem volt dal és szerelem, nem volt üllő és kalapács, nem volt vágtató autó... Az lenne a tökéletes, a te, az én világom .. Nem, te se lennél, a gondolatid se, a karosszéked se, esti félhomály se, hangulat se... Te lennél a kő, te lennél a szürkeség, te lennél magad álma, vágya, sze­relmed: a tökéletes nyugalom és csend, a változhatatlan ... Ezt akarom, ezt... Érted?... Hogy beleolvadj tenmagad áb­rándvilágába ... Ezt akarom, segíts... Hirdesd mindenütt a nagy nyugalmat, a csendet és a befejezettséget... Rémülten kaptam fel a fe­jem és mint fuldokló a men­tőöv után, úgy ugrottam a vil­lanykapcsolóhoz ... A villany sápadt fényt öntött az üres szobára. Egyedül voltam. Az utcáról behallatszott az autók kürtje, nevetés csilingelt fel, vidáman ketyegett az óra és aki az imént még velem szem­ben ült, nem volt sehol. Se 6, se rettenetes széke, se moso­lya ... Halálos félelem fogott el az egyedülléttől. A karosseék, amiben eddig ültem, úgy né­zett rám, mint valami mohó, tátott szájú szörny .,. Kirohantam az utcára, az emberek közé, belevetettem magam a siető, nevető, tervező sokadalomba. S amikor a ke elémkerült, vadul félrerúgtam utamból, hogy többé ne lás­sam, hogy se holnap, se hol­napután, soha ne találkozzam többé... S ebben a pillanatban lát­tam, határozottan láttam, hogy ott távol, a viliódzó lámpák fölött, hol a köd a hár- zak fölé hajolt, ott enyészett semmivé, ki az imént még ve­lem szemben ült. Felnevettem. Vidáman, meg­elégedetten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom