Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
4 KBPOJSÄG 1959. február 1., vásárnál» A magyar muzsika hírnevét öregbítik A már közel három hónapja Egerből eltávozott Suha— Csemyiczíky művészegyüttes most estéről-estére a budapesti Deák-kávé házban szórakoztatja a főváros zenekedvelő közönségét Az együttes érdekessége, hogy most öt Suha testvér játszik benne, éppen úgy, mint a háromhón após kínai és az egyhónapos belgrádi vendégszereplésük idején. Budapesten csatlakozott hozzájuk Józsi, aki eddig Debrecenben és Pali, aki eddig Budapesten játszott. A zenekar fgy kibővülve, hangszínben és művészi erőben is megerősödve, máris belopta magát a pesti emberek szívébe. A siker titka — a művészi nagyszerűségen túl —, hogy minden este újabb és újabb „rohamot” indítanak a legmagasabb és legnagyobb fenség — a közönség szívének megnyeréséért. Suha Józsi vezetésével klasz- szikus és szalon, Pali vezetésével magyar, Kálmán vezetésével dzsessz zenét adnak elő. Három testvér, három prímás, három egyéniség, három zenei terület — egy zenekarban. De a zenekar együttvéve, összeforrva a legérdekesebb, s talán nem túlzás: legcsodálatosabb, mert mind a három zenei területen úgy játszanak, hogy kétség sem férhet hozzá: mesterei a szalon, a magyar és a dzsessz muzsikának. S az már természetes, hogyha az egriek Pesten járnak, s idejük is engedi, meglátogatják, illetve meghallgatják őket, hiszen ez a zenekar Egerből indult el országos, sőt világkörüli útjára, amelynek most egyik állomása Budapest, ahonnét — úgy hallatszik — ez évben ismét külföldi országokba indulnak, öregbíteni a magyar muzsika hírnevét Gyöngyösön látták a műholdat Ez a hír első lallásra szinte hi- letetlennek tűnik, de a hiteltérdemlő gyöngyösi emberek szerint mégis megtörtént. A következőképpen: Szép holdvilágos estét ígért a naplemente. Az égen fehér fénnyel ragyogtak a csilla- gok, felébresztve Józsi bácsi szuny- nyadó lelkiismeretét. „Ugyan jól bezártam-e a pin- eét tegnap este?” m morfondírozott magában. *- Hé, szomszéd, nincs járása estére a pincék felé? -» szólt át harsány hangon az udvar* ron foglalatoskodó Zsiga szomszéd-* hoz. *■» De éppen azon gondolkodom én is. Kimehetnénk, szomszéd. Ebben aztán egyetértvén, nagy komótosan lelballagnak a pincék irányába. Már jóval el-* múlt éjfél, amikor nótaszóval, botladozó léptekkel ha-* ladnak hazafelé, a gyümölcsfával övezett úton, fel-* feltekintve a fák közé. — Nézze már, Jóska bácsi! Ott megy a műhold a nagytemplom tor-* nya között! — mutat egy hullócsillagra a bepityizált szomszéd. Józsi bácsi merően néz a mutatott irányba, nyakát az ég felé szegve közelít az egyik almafához, majd nagyot koppanva, akad meg a törzsén. — Hijj, a mindenségit! Ennek a holdnak is a fejemen kellett szétmenni! — kiált fel betört orral az almafának támaszkova. — Almafa lesz az, szomszéd, nem műhold — ugratja Zsiga. — Mi? Hisz még most is látom! Itt szikrázik a szemem előtt — bizonygatja a muskotály-csillagász, miközben széde- legve válik meg a fától. így látták a műholdat szabad szemmel Gyöngyösön, de csak két liter után. Kovács János EGRI VÖRÖS CSILLAG 1- én: Ház a sziklák alatt 2- án: Bum, a katona EGRI BRODY 1—2-án: Nincs előadás EGRI BÉKE 1—2-án: Bum, a katona GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 1—2-án: A gitáros lány GYÖNGYÖSI PUSKIN 1—2-án: Üzenet érkezett HATVANI VÖRÖS CSILLAG 1—2-án: Haláltánc HATVANI KOSSUTH 1—2-án: Régi idők mozija FÜZESABONY 1—2-án: Amiről az utca mesél PÉTERVASARA 1- én: Teuton-kard akció 2- án: Nincs előadás HEVES 1—2-án: Tizennyolcévesek műsora: Egerben délután fél 4 és este fél 8 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK (Bérletszünet) (Csak 18 éven felülieknek) Gyöngyösön du. 4 és este fél 8 6: MAJD A PAPA 1959. február l, vasárnap: 1946. A Magyar Népköztársaság kikiáltása. A Magyar Sajtó Napja; V Névnap O Ne feledjük; hétfőn: KAROLIN kedden: BALÁZS — AZ EGRI Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban ma délután fél 6 órai kezdettel „Tarka-barka” címmel műsoros estet rendeznek. A műsorban tréfák, jelenetek, kar- énekszámok, táncok, balett- és zeneszámok szerepelnek, valamint divatbemutató is lesz. A műsor színhelye: a Gárdonyi Géza Gimnázium díszterme. =** JÓL SIKERÜLT az apák napja Komlón. A nőtanács asz- szonyai 700 krémessel és teával vendégelték meg az apákat. A műsorban az úttörők, a kiszesek és az asszonyok is felléptek. A műsort reggel ötig tartó táncmulatság kő— A MÉHÉSZ-tanfolyam első előadása február 2-án, hétfőn délután 5 órakor lesz a Főiskola 25-ös számú termében. Jelentkezéseket még a helyszínen is elfogadnak. — EGERBEN a megyei tanács háromhónapos népművelési tanfolyamának részvevői részére hétfőn délután 5 órakor előadást tartanak a szak- szervezeti kultúrotthon kis tanácstermében. Az előadást Spokodi József, a Pedagógiai Főiskola igazgató-helyettese tartja Az MSZMP művelődésipolitikai irányelvei címmel. — A HATVANI járási KISZ-bizottság kibővített ülésen tárgyalta meg a májusban megrendezésre kerülő hagyományos Hámán Kató kulturális és sport-seregszemle programtervezetét.- A HAZAFIAS NÉPFRONT egri járási titkársága a művelődési osztállyal közösen hétfőn Egercsehi bányatelepen ankétot rendez az MSZMP kultúrtéziseiből. Az ankét után értékelik Egercsehi bányatelep kultúrmunkáját, Q^ipzjdlüj^dmúúl A munka ... Az embernek gyakran van alkalma a munka szép pillanatait ellesni, mikor a gépek harmonikus mozgása egybeolvad az emberével, mikor a fények és hangok játéka akaratlanul is mozdulatlanságba dermeszti az embert. S milyen ünnepélyes pillanatok azok, amikor a mű születik, amikor az anyag szikrát szórva, vagy hőséget ontva, majd meghunyászkodva az ember akaratától, akadékoskodva alakul. Aki látott már sínhegesztő gépet működés közben, az sose tagadja, hogy nincsenek a munkának szép pillanatai. A gép először békésen dohogva lök ki egy-egy szikranyalábot magából s ahogyan melegszik, olvad az acél, úgy prüszköl egyre nagyobbat, elárasztva szikraesőjével az egész termet. És a szikraözön felvillanó és kihúnyó fényeket vet a védőszemüveges hegesztő arcára, miközben figyeli a gép munkáját: mikor „zömít”, mikor szórja a szikrát legbőségesebben, mint egy valószí- nűtlenül nagy csillagszóró. S mikor a gép utolsó erejével mindent eláraszt tejfehér, majd elvörösödő szikráival, emberek futnak a húnyó csillagoknak tűnő szikrazáporban, kompresszoros kések marnak bele az izzó sínbe éles berregéssel. Ebből a hangáradatból a munka zenekölteményének fortisszimóját lehetne lekot- tázni; egy szikrából, fényből, duzzadó izmokból szőtt szép dallamot — a munka indulóját. ... és a szerelem Amely érzést egyaránt tiszteli öreg és fiatal. Amely sok mosolyogtató és megkapó perceket tud ajándékozni az embereknek. A minap is ülök a vasúti kocsiban, várva, hogy elinduljon végre a vonat, s közben unatkozva nézegetem az utasokat. A kocsi jobboldalán, egy hatszemélyes box- ban, csak ketten ülnek — egy ■ fiú és egy lány. Minden valószínűség szerint szerelmesek, s éppen azon fáradoznak, minél kisebbre csökkentsék azt a távolságot, amely kettőjüket még elválasztja. A fiú karja féltőn öleli át a lány derekát, a lány szere- lem-csillogtatta szemével igézgeti a fiút — nem kis sikerrel. Utas még alig van a kocsiban. Akik bent üldögélnek, diszkréten .félrenézve, vagy leplezett kíváncsisággal tanúskodnak a szerelem sérthetetlenségén. Aztán újabb utasok érkeznek. De egy se ül le a hatos boxba, ahol a párocska már szinte minimálisra csökkentette a távolságot kettőjük között, szövögetve édes tér- veiket a lány szégyenlős mosolya kíséretében. Jöttek az utasok, s a benn ülők önkéntelenül összehúzódnak, nehogy a párocskához üljön valamelyik újonnan érkezett. Már szorosan ülnek a többi ülésen, de a 6-os rekeszben háborítatlanul trónol a szerelem istennője, miközben jelentőségteljes pillantásokat váltanak az utasok, s megértő mosollyal őrzik a kis fészket, ahol két ifjú ember szövi szép terveit a jövőről. KOVÁCS ENDRE Pedagógus-továbbképzés Hatvanban A hatvani járás és város alsótagozatos nevelői részére hat héten keresztül heti egy alkalommal tanfolyamot szerveztek. Az előadóik az egri Tanítóképző Intézet tanárai. Eddig már két előadás volt, Közlemény A Kisipari Szövetkezetek Heves megyei Szövetsége közli: a megye szövetkezeti ipara — mert a hatvani és a tamaőrsi vegyes ktsz az év folyamán az építőiparba nyert átcsoportosítást — 99,7 százalékra teljesítette 1958-as évi tervét ahol az alsótagozatos oktatás legfontosabb tennivalóit beszélték meg. Az érdeklődés igen nagy, egy-egy előadáson 70—80 pedagógus vesz részt. A tanfolyam önkéntes és a nevelők saját költségükön utaznak vidékről is, hogy a művelődéspolitikai irányelvek, nek megfelelően képezzék magukat és neveljék az iskolában gyermekeinket. Tudósítóink fígyeimóbe! Kérjük lapunk valamennyi Igazolvánnyal rendelkező tudósítóját, hogy az igazolványokat érvényesig tésre, postafordultával küldjék be szerkesztőségünkhöz. * *i.r -r ^ J > A * *‘*‘i^OA^*^ft^^rAAA**AAAA****AA*A*AAAA*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^r^*Ln.‘LíWijj.i/uvij^iw Wl KOU] 0JVS K13í V4 < Í4UAI PONGRÁC (40) «= Igen, az vagyok. Pontosabban ukrán, Mihailo Limar 6» mondta ukránul. *— Mi-Hau-Lo—Li-Mau — szótagolta a kislány, majd komolyan hozzátette: — Milyen hosszú és nehéz név! — Mi-haj-lo! — ismételte Limar. De Parima ezt is nagyon nehezen tudta volna kiejteni. Met kellett hát egyezni a Mi- Ha-Lo-ban. ...Nos, így ismerkedett meg Mihail Limar Parimával, a maláji partizánlánnyal. Amikor megvirradt, Parima is befejezte felderítő szolgálatát. Limarral már a partizánszállás közelében találkozott, de nem merte magával vinni, s úgy döntött, hogy inkább a legközelebbi településig vezeti. Az éjszaka váratlan gyorsasággal szállt le; ezért a „rim- bá”ban kellett éjszakázniok. Parima azelőtt „mi-caj” volt. Így hívták azokat a malájföldi lányokat, akiket szegény szüleik gazdag családoknak adnak el szolgálatra. De neki szerencséje volt, nem sokáig kellett tűrnie a nagylányokká serdülő „mi-caj”-ok keserves sorsát. Gazdája a japán háború kitörésekor elmenekült, és attól kezdve Parima a partizánesm- patban a hírszerző feWUósaéy- teljes és veszélyes fetaketöt látta el. Parima Limur üssveMtője, tolmácsa és legközelebbi barátja lett. S mikor « hirdetményeken kifüggesztették, hogy Szingapúrt az ostromállapot miatt nem lehet megközelíteni, azt javasolta Mihail- nak, teremtse meg a partizán- csapat rádióállomását. Milyen kedves, derék kislány ez a Parima! Mihail csak most értette meg, hogy nem ott, Greenhouse falai alatt, vagy a „rim- ba” ösvényén szeretett bele Parimába. Szerelme napról napra, észrevételnül bontakozott ki. S most már ereje sem lenne ahhoz, hogy legyőzze érzelmeit. Ó, bárcsak idejönne Parima! Bár megfogná a kezét és megcsókolná... Csukott szemmel hallgatta az eső tompa kopogását. Nem io gyanította, hogy szerelme térdeit átfonva, már régen ott ül a kunyhó küszöbén és boldog-szomorú tekintettel nézi. — Mi-Ha-Lo... — Parima olyan halkan szólalt meg, hogy az esi Icoppanásától saját szavait som hallotta. — Nem haragszol rám, Mi-Ha-Lo? Mihail azt hitte, képzelődik. Miért sóhajtasz, Mi-Ha- fco... Hieaea én neat akartalak... A férfi kinyitott» a szemét.~ zavartan pislogott. Azután legyőzve konokságát, a lányhoz lépett, leült mellé ée csendesen megkérdezte; **=* ügye megbocsátod, hogy olyan magasra feldobtalak? Parima csodálkozva nézett rá: — Hát persze, hogy megbocsátom, hiszen ez nagyszerű volt! — Nagyszerű volt? — Mihail sugárzó arccal felugrott. Csupa erő volt és boldogság. — Akarod, hogy még egyszer feldobjalak? — Igen. Parima akkora bizalommal nyújtotta feléje a kezét, mint egy kisgyerek. Limar most már a hegyet is elmozdította volna a helyéről. Megfogta a lányt és olyan magasra dobta, hogy a könyöke a pálmalevelekből font tetőbe ütközött. De fájdalmat aligha érezhetett, mert Limar karjába visszahullva, boldogan kacagott. Az eső sugara sem volt kellemetlen, mely a tetőn támadt nyílásból permetezett rájuk. Mihail még jobban magához vonta a lányt: saját testével védte. Csak akkor engedte ki Öleléséből, amikor a rádiókészülék alatt már tócsává gyűlt a víz. ■= Gyorsan add ide a köpenyemet!... — Jaj. Mi-Ha-Lo... Parimának csak most jutott eszébe a parancs. — Egészen kiment a fejemből: azonnal fuss a parancsnokhoz! Jelentés érkezett Greenhouse-ból, az idősebb Csentől... Az orosz mérnököt úgy hívják, hogy... Cseklou. Igen, Mister Cseklou... <-*■ Várj csak... — Limar ismerősnek találta ezt a nevet. — Cseklor... Nem, az nem orosz név... Cseklov... Seklov... Itt elhallgatott, majd hirtelen felkiáltott: — Scseglov?... Scseglov mérnök!... Igen, igen... De hogy került ide? Parima nem értette, mi ütött Mi-Ha-Loba, mert egyszercsak szájoncsókolta és kirohant a kunyhóból. — Cseklou... Seklou... = ismételgette a lány gépiesen, s kezét a mellére szorította. Boldogan, zavartan mosolygott: most már tudta, miért nem tetszett a kedvesének, hogy „elefánt?'-nak hívta. Az elefánt okos, erős, de lassú és fáradt állat. Mi-Ha-Lo pedig olyan, mint a tűz. „Tüzes elefánt” — ezt a nevet kellene adni neki, de nem angol, hanem maláj nyelven., ...És itt, a ..rádiókabin”-nak tisztelt kunyhóban, egyszerre megszületett ez az tíj és kellemes hangzású név, amelyet a mi nyelvünkre nehéz lefordítani. de amelyet később soksok maláji anya gyengéden emlegetett. És Parima, a barna kislány is sokáig ismételgette még ezt a nevet, szomorúan, büszkén, szerelmesen. Addig ismételgette, amíg... De erről majd később. XVI. fejezet MISTER PARKER AZ ÉLETÉT KOCKÁZTATJA Ezen a kedves, júliusi hajnalon egy csapatszállító páncélautó, meg egy csukott gépkocsi robogott át Szingapúr —• vagy ahogy a malájok nevezték: az „oroszlán városa” — utcáin. A rendőrségi körletekben meredező drótakadályok és Szingapúr főútvonalán, a Jón- son Piaron, a gazdagok portáit védő géppisztolyok arról tanúskodtak, hogy itt nagyon félnek a partizánoktól s valószínűleg nem alaptalanul. A Saint Endrius Road utcán, a tüskés drótakadály okkal körülkerített és valóságos erődként védett rendőrkapitányság mellett egy közepes nagyságú tank csatlakozott a csukott gépkocsihoz meg a csapat- szállító páncélautóhoz. Amikor elhagyták a várost, megálltak, hogy felszedjék az aknákat, majd azon az autó'ton robogtak tovább, amely a Kra földszoroson át a töltés felé vezetett és Szingapúrt az igazi Malájfölddel kötötte össze. Csak kevesen tudták, hogy a csukott, fekete kocsiban Mister Parker ül. A milliomos most az életét kockáztatta, mert a partizánok újra betörtek Szingapúr övezetébe. Természetesen jobb lett volna repülőgépen utaznia, de Mister Parker egy szerencsés kimenetelű légi baleset óta még látni sem szeretett repülőgépet. Meg aztár a légi- út sem lett volna életbiztosítás, hisz’ a partizánok a legutóbb a katonai repülőtereket is megtámadták és birtokukba vették a légvédelmi ütegeket és néhány lökhajtásos vadászgépet is zsákmányoltak. (Folytatjuk.)
