Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-25 / 47. szám

4 NÉPÚJSÁG 1959. február 25., szerda Igazmondásra nevelés (A gyermek hazugságai) A hazugság a leggyakoribb gyermekhibák egyike. Sok szülő és nevelő egyik legvita­tottabb nevelési problémája. Az egészen kis, 1—2 éves gyermek nem tud hazudni, csak a testi és lelki állapotát tárja fel kifejező eszközeivel. Ez mindig őszinte és a való­ságnak megfelelő. Némi értel­mi fejlettség kell ahhoz, hogy a gyermek hazudni tudjon. A gyermek ezt a fokot kb. a 3. életév végén éri el, akkor, amikor cselekvéseinek követ­kezményeit már ismeri. Ekkor már képes hazugságra. Nem­csak szóval, hanem viselke­déssel és tettel is lehet ha­zudni. A gyermek tettel való hazudósának legelső megnyi­latkozása a tettetés. Nagyon sokszor előfordul, hogy a gyer­mek a valóságnak meg nem felelő testi, vágj' lelki álla­potot mutat a felnőtteknek, csak azért, hogy nagyobb sze- retetben legyen része. De a gyermek szeretetét is tudja fo­kozottan nyilvánítani, pedig csak valami célt akar ezzel elérni Tudjuk, hogy a gyermek egyik alap-érzése a félelem. A büntetéstől való félelem ha­zugságra készteti a gyermeket. Más dolog az, amikor a gyer­mek nem félelemből hazudik, hanem hazugsága képzelet­szülte hazugság. A gj'ermek nem képes arra, hogy a való­ságot a kívánságtól elválassza. A 3 éves gyermek kívánságait kiszínezi, s azt igaznak mond­ja, amiről azt szeretné, ha megtörténne. így születik a képzelet-szülte hazugság. A 3 éves favermeknél még ez nem nagy hiba. A szülő feladata felismerni azt, hogv gyermeke hazugsága félelemből következik-e, vagy fantázia-hazugság. Lehetőleg arra neveljük a gyermekeket, hogy félelem nélkül, mindig bátran mondják meg az iga­zat. . Ha fantázia-hazugságot tapasztalunk a gyermeknél, ne szégyenítsük meg. ne mond­juk — esetleg mások előtt is —, hogy hazudik, hanem ma­gyarázzuk meg a gyermeknek, hogy: ezt így szeretnéd, ha így volna, vagy így képzeled, de nem ez a valóság, stb. Ma­gyarázza meg a szülő a gyer­mek értelmi . fokának megfe­lelően azt, hogj' mi a való­ság és,a képzelet közötti kü­lönbség. Teremtsünk a családban olyan légkört, hogy a gyer­mek ne lásson rossz példát. Ne hazudjanak a szülők sem egymásnak sem pedig a gyer­meknek. Sajnos, gyakori eset a családban, hogy pl. egyik, vágj' másik szülő eltitkol vala­mit. vagy pedig a valóságnak nem megfelelően, közli a má­sikkal s a gyermeket szinte rákényszerítik, hogy hazug ál­lítás mellett foglaljon állást. Természetesen, mivel a sze­mélyes példa a legjobb ne­velőeszköz, a gyermek ezt a magatartást átveszi, s ő is ha­sonlóképpen cselekszik. Mindezekből röviden az a tanulság: úgy viselkedjünk, és úgy beszéljünk gyermekünk előtt, hogy azok azt elsajátít­va, hasznos tagjai legyenek társadalmunknak. Vaszily Anna Jól dolgozik a nőtanács Kaiban A kali nőtanács a múlt év Őszén alakult, s azóta aktívan dolgozik a községben. A ve­zetőség hetenként tartja ülé­seit, a tagság pedig havonta, vagy amikor a szükség úgy hoz­za, gyakrabban is. Anyagi fede­zetük nem sok van, s ezért táncmulatságokat rendeztek. Elhatározták, hogy egy kultúr- csoportot alakítanak, amit si­került is jól összehozni. Ez a csoport már farsangkor a „Ga­lambos korsó” c. 3 felvonásos színművel mutatkozott be a község lakóinak. A kultúrcso- portot Petrovai József kultúr- ház igazgató és felesége taní­tották be. A bevételből egy villanyrezsót, térítőkét, edé­nyeket és a kultúrcsoport ré­szére ruhákat vásároltak. To­A nőtanács hírei A mátradérecskei nőtanács az eddig rendezett táncmulat­ságokból és. egyéb rendezvé­nyek: bevételéből egy zenegépet vásárolt. További tervük, hogy az iskolás gyermekek részére vesznek majd egy televíziót. Rendszeresen megtartják a szülők iskolája előadásait, ahol pedagógusok az előadók. Havonta egyszer jönnek össze, s, a kommunista asszonyok életét ismertetik. Lelkesen készülnek a Hámán Kató kulturális seregszemlére is, ahol egy régi népszokást elevenítenek fel. Rátkai Sándorné. a nőtanács elnöke vábbi tervük, hogj7 egy mosó-f- gépet vesznek, ami könnyíti majd az asszonyok dóigát. Az eddig elért eredmé­nyek Kozma Istvánná, Hudák Lajosné, Marúzs Józsefné, Várkonyi Istvánná, Törőcsik Béldné és Fehér Antalné és még több községbeli asszony munkáját dicsérik. Bársony Ferencné. a nőtanács titkára Ez a divat (Postai szabásminta-szolgálat) Csinos iskolai ruha, fehér gallér­ral, kézelőkkel 6—14 éves korig. Készíthető: egyszínű szövetből, legcsinosabb sötétkék szövetből. Keen pléh Forgácsfánk Hozzávalók: 1 tojás, 1 ül tejföl, kis só, kis szódabikarbóna, liszt és hozzáadunk annyi lisztet, ameny- nyit felvesz, hogy lágy tészta le­gyen. Forgácsfánkot szaggatunk, zsírban kisütjük és melegen, cuk­rozva tálaljuk. Zsúrkcnycr Fél kiló liszt, 2 dkg élesztő, 2 dkg vaj vagy zsír, 2 dl tej, só. A sörkiflihez hasonló tészta-kemény­ségű masszát gyúrunk, a tésztát még egyszer akkorára kelesztjük és jó tűznél 15-20 percig sütjük.^ A zsúrkenyeret ferdén vágjuk, így mutatósabb. Olcsó niézeskenyér Hozzávalók: 1 pohár méz, 1 po­hár cukor, 1 szűkén mért pohár tej, 1 tojás, 8 dkg zsír vagy mar­garin, fahéj, szegfűszeg, citromhéj, 1 csapott kanál szódabikarbóna, 5 dkg dió, liszt, amennyit felvesz. A cukrot a zsírral habosra ka­varjuk, hozzáadjuk a tojást, a mé­zet, amellyel együtt jól elkeverjük. A tejjel felhígítjuk és a lisztet adagonként adjuk hozzá a szóda­bikarbónával, amíg galuska-tészta lágyságú masszát nem kapunk. Jól kidolgozzuk, fakanállal felverjük, lisztezett, zsírozott tepsibe tesszük, tetejét vagdalt mandulával vagy dióval meghintjük és egyenletes tűznél 40 percig sütjük. Puha mézeskalács Hozzávalók: 50 dkg méz, 2 egész tojás és 2 tojássárgája, 6 dkg cu­kor, 50 dkg liszt, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1 késhegynyi fa­héj, citromhéj. A mézet meglangyosítjuk, a tojá­sokkal, a fűszerekkel habosra ka­varjuk. A lisztet apránként bele­keverjük. A liszt fele lehet rozs­liszt vagy kenyérliszt. Jól kidol­gozzuk. Zsírozott és lisztezett tep­sibe öntjük, tetejét meghintjük vágott mandulával és egyenletes, de nem nagy tűznél 30 percig süt­jük. Ha kihűlt, szeletekre vágjuk. . 1959. február 25. szerda: 1921. A szovjet hatalom kikiál­tása Grúziában. 1534. Münsterben a felkelés ered­ményeként megalakult á népi ha­talom (Münsteri kommuna). 1,634-ben halt meg Wallenstein hadvezér. ^ Névnap C? Ne feledjük, csütörtökön. SÁNDOR — HATVANBAN a Bajza József Gimnázium jól sike­rült farsangi álarcos bált ren­dezett a művelődési házban. A bálon arab egyetemisták is rész'', vettek, ötletes és szép jelmezeikkel tették színessé az estet. — AZ ECSÉDI külszíni fejtésen az átszerelés a lkai ­' mával felújították a 210 mé- j I tér hosszú. 15 ös szalagot. A felújítást a nagyobb terme-1 lés tette szükségessé. — TARNAZSADÁNYBAN a KISZ színjátszó csoportja, a nőtanács segítségével nagy si­kerrel mutatta be az elmúlt héten a Zsuzsi című vígjá­tékot. A színjátszó csoport a jól sikerült vígjátékot bemu­tatja a szomszédos községek­ben is. — A GAZDASÁGOS rak­tározás miatt a széntároló hely lebontását tervezik a Selypi Cementgyárban azért, mert a felázott földbe beta­posva már eddig is sok szén ment ‘önkre. — TARNABOD községben 20 ezer forintos költséggel 500 négyzetméter járda építését kezdik meg májusban. A köz­ség lakosai 5000 forint érté­kű társadalmi munkával — 3000 forint értékű helyi anyag felhasználásával — segítik mi­előbbi elkészültét. — AZ EGRI Faipari Vál­lalatnál két munkás kapott kiváló dolgozó oklevelet és 4390 forint pénzjutalmat az 1958-as év második felében végzett jó munkájáért. FILM: Idegenben Néhány olasz katonáról szól a film, akik 1943-ban elszakadnak alakulatuktól és hazafelé igyekeznek ellenséges jugoszláv földön át, amelynek házait ők perzselték fel — sokan közülük legjobb meggyőződésük ellenére. Rövid pár­napos útjuk története pereg a vásznon, — mégis mennyi minden történik ezalatt Aljas ösztönök és nemes indulatok törnek fel, szerelem szövődik, szemek nyílnak ki és látják, hogy az idegen föld nem miniannyiuk számára idegen A filmet a gyöngyösi Szabadság Filmszínház mutat­ja be, február 26-tól március 2-ig. H bika, mag a Először a füleimnek nem akartam hinni, de most már a szemeimnek sem tudok tel­jesert hitelt adni. Ugyanis a színházbanfc a most műsoron levő Majd a papa... című ze nés vígjátékot néztem meg s nem hittem a fülemnek, amikor az egyik duett szöve­gét hallottam. De most már a műsorfüzetben, levő dal­szövegből is kénytelen va gyök tudomásul venni, hogy a szóbanlevő dalszöveg való­ban olyan, hogy a fül és a szem kételkednek... De idézzünk csak a „műremek” szövegéből: „A két kezem be pika, és pislog rám a bika. Hű, villog már a két szeme lika..." De nézzük két sorral tovább: „Kicsi bi- kucikám, ügess, halihó, Zsupsz, bevágom én a tőrt a nyakába. Csiklandós a bi­ka, s röhög, mint a ló” No meg a második versszak sem lebecsülendő: „Lépj ide, lépj oda, Rúgjon a két boka. Rengjen a szügy, meg a máj...” — Tovább már nem is idézünk, pedig még lenne mit. szeme fika... Távolról sem akarom ki­sebbíteni az előadást és a szereplők sikerét, hiszen a műfajhoz viszonyítva igazán színvonalas előadást látha­tunk. De ez a „bika. meg a szeme lika” mégis gondolko­dóba ejt. A falun hatalmas harc folyik a szocialista át­alakulásért, a kuHúrfronton szintén zajlik a forradalom, nagy erőfeszítéseket tesznek is teszünk a fércmunkák fel­számolásiért, és most itt van ez a bika, a szeme Ilkával. Nem tudom, hogy Irodalmi és művészi szempontból ki ítélte megfelelőnek es elö- adhatónak ezt az „irodalmi remeket”; de úgy érzem, semmi esetre sem helyes; hogy a színházlátogatókat tömegesen tapsoltatjuk az ilyen bárgyú szövegeknek. 3 ha mégis ilyen költői reme­keknek tapsoltat valaki ak­kor az feltétlenül megérde­melné, hogy egy „bikuc'ka” "oldalba rúgja, de úgy. hogy ..rengjen a szügy, meg a máj...” fpilisyj műsor ti Egerben este fél 8 órakor: MAJD A PAPA (Bérletszünet) Hatvanban este 6 órakor: MEGPERZSELT LÁNYOK (honvédségnél) EGRI VÖRÖS CSILLAG Hattyúk tava EGRI BRODY Kék nyíl (Csak egy előadásban) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az én drága párom GYÖNGYÖSI PUSKIN Kötekedő Lia HATVANI VÖRÖS CSILLAG Rita HATVANI KOSSUTH Szállnak a darvak FÜZESABONY A gitáros lány petervasara A -12 órában HEVES Mese a moziban. (00) — Igen. A ekem legfeljebb annyi az érdemem, hogy ezt a rövidebb nevet adtam neki, m.ert eredeti neve olyan hosz- szú volt, hogy éhgyomorral ki sem lehetett mondani. No, meg én javasoltam a préselt rádió­váz alkalmazását is. így a gép Térfogata éppen hússzor ki­sebb lett. — Ha jól emlékszem, meg­ígérte, hogy elmagyarázza a rlifferenciátor működési elvét... Scseglov az órájára pillan­tott: — Majd később, Parima... Itt most egy kísérlet kezdő­dik. Én idehozom Mihailt, ma­ga pedig bújjon el a sarokban, és maradjon olyan csendben, mint egy kisegér. Jól van? Parima komolyan bólintott. Bármilyen feltételt szívesen teljesített volna, csak részt ve­hessen az első gyógyítási kí­sérletnél, amelynek sikeren olyan sok fog múlni. Scseglov a díványra ültette Limart, majd kiment. Parimát körülbelül öt méter választotta el kimartál. Leg­szívesebben odafutott volna hozzá, hogy megölelje, megcsó­kolja és kedves, gyengéd sza­vakat suttogjon a fülébe, ame­lyektől egyszerre felderül a lelke. Mi-Ha-Lo a díványon ült. Magas volt, vállas. és nagyon sápadt, akár öt évvel ezelőtt. Senki sem gondolta volna ró­la, hogy vak. Úgy ült ott, mint a töprengés szobra; világos szeme a messzibe Tévedt, em­lékezett... Valami rossz em­lék juthatott eszébe, mert arca kínosan eltorzult. De aztán ki­simultak a redők, <3 elmosolyo­dott... Talán Parimára gondolt? A félig nyitott ajtón át han­gok hallatszottak be « folyo­sóról. Parima a spanyolfal mögé bújt. Azt még látta, hogy Mihail felugrik, megigazítja kabátját, majd Scseglov mér­nök és egy magas, fehér sza- kállú férfi lép a szobába. Va­lószínűleg Dovgopolov akadé­mikus, a biofizikai tudományos kutató intézet vezetője. Parima ettől kezdve az or­rát sem merte kidugni rejtek­helyéről: ő is, akár Mi-Ha-Lo, csak hangok után tudott tájé­kozódni. De Parima legalább látta is annak a tudósnak az arcát, akiben annyira remény­kedtek. Míg Mihail csak elkép­zelhette őt. Limar azt gyanította, hogy az akadémikus valamiért na­gyon haragszik. Megszorította Mihail kezét, elmormogta a vezetéknevét, majd a megkez dett beszélgetést folytatva, Scseglovra támadt: =a De hogy adhatott akkora erősséget?!... Van önnek fo­galma arról, hogy milyen ne­héz munka az emberi agy ta­nulmányozása? Ez a mondat nagyon isme­rősnek tűnt fel neki. Limar minden emlékezőtehetségét összeszedte, és akkor hirtelen eszébe jutott: a professzor!... Igen, ugyanezt a mondatot, ugyanilyen hangsúllyal sok-sok évvel ezelőtt egy magas, ászü­lőhajú professzor szájából hal­lotta... A kísérleti fiziológiai intézetben történt: a tizenhat éves Misa Limar itt látott elő­ször az emberi agyműködés felvételére szolgáló készüléket. Mihailt olyan kellemesen érintette ez a váratlan találko­zás, hogy az esemény ünnepé­lyességéről, a döntő kísérlet előtti napok izgalmairól meg­feledkezve, közelebb ment hozzájuk és így szólt: — Alfa-ritmusok! + — Mi köze ennek az alfa­ritmusokhoz? — förmedt most már rá is Dovgopolov. — Igaz, hogy ez a módszer alkalmas az alfa-ritmusok megfigyelésére is. De itt... Scseglov elvtárs. ön hiába vár segítséget a betegtől... A mi esetünkben olyan agyról van szó, amelyben a sérülés gátlást okozott. Nos? Mi a véleménye erről? Mihaü alig tudta visszafojt tani nevetését. Ismét közbe­szólt: — Barátunk új ismereteket szerezhet, megváltoztathatja foglalkozását, megöregedhet, külsőleg egészen megváltozhat, de az „alfa-ritmusok” élete vé­géig változatlanok maradnak... Csend lett. Mihail elképzel­te, hogy az akadémikus meg- hökkenve tekint hol rá, hol Scseglovra, s mintha ezt kér­dezné: megbolondult ez a be­teg? A beteg látomása olyan élénk volt, hogy nem tudta megállni és elnevette 1 magát. — Akadémikus elvtárs, én azt a mondatot ismétlem meg, amelyet több, mint húsz évvel ezelőtt hallottam öntől. Látja, a maga barátja megöregedett, megváltozott, de az „alfa-rit­musokra!’ még ma is emléke­zik. De ön biztosan már nem emlékszik rám. A fizika taná­rommal együtt kerestem fel... — Igaza van, nem emlék­szem! — nevetett az akadémi­kus. — Mit gondol, hány ma­gához hasonló ember keresett fel engem?... Na, jól van. ba­rátom, még arra is lesz időnk, hogy felelevenítsük emlékein­ket. De most lássunk munká­hoz. Mihail szíve hevesen és rendszertelenül kezdett dobog­ni. Hiszen most egészen rend­kívüli és « ki tudja? » bor. zalmas esemény -k tanúja lesz. Üljön le ide! A karosszékhez vezették, le­ültették és egy hideg fémtár­gyat tettek a fejére. — Figyelem! — mondta az akadémikus, — Pjotr Szerge- jevics, áramot kérek. Parima már nem tudott veszteg maradni Közelebb lé­pett a spanyolfal széléhez és kinézett. Szemét vakító, ibo­lya színű fény csapta meg. Fel­vette hát azt a kék szemüve­get, amelyet az előbb Scseglov adott neki. Mihail fémsisakkal a fején egy ref lektor előtt ült. A fény egyenesen a szemébe sütött, az akadémikus pedig a differenciátor pultján levő készü'ékeket figyelte. — Mit lát, barátom? — Halvány fényt látok — mondta Mihail rekedten. — És most? — Az akadémi­kus elmozdította a kis hango- ló-lcart. — Most nem látok semmit. — Na, de most fog látni! — Dovgopolov intett, mire Scseg­lov a második reflektort is be­kapcsolta. — Igen, igen, látok! Scseglov az akadémikus ke­zének intéseire egyre erősebb fényeket adott, de Michail mindannyiszor azt mondta, hogy semmit sem lát. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom