Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-25 / 47. szám

If59. február 28., szerda NÉPÚJSÁG / S Nyugdíj ügyben az SZTK-nál Egri furcsaság és — ami henne van! Az SZTK folyosóján mosta­nában mindennap sok idős ember kopog és türelmetlenül várja, hogy odajusson a kis ablakhoz és megérdeklődje: mi is van azzal a nyugdíjjal? Idős, falusi bácsika a soronle- vő, szemlátomást túl van a 60-ig' esztendőn. — Tudja, kedves, írta az új­ság, meg hallottam a szomszéd­tól is, hogy talán nekem is ad­nak egy kis nyugdíjat. A só­gorét is felemelték, hát ezért jöttem — A törvény úgy intézkedik, hogy 14 év munkaviszonyban töltött idő kell a teljes nyug­díj jogosultsághoz. Tízévi szol­gálat után is adunk résznyug­díjat, ez a munkabér 42 száza­léka, de legalább 500 forint — magyarázza a bácsinak egy halk szavú asszonyka. Nagyot hall az öreg, de az 500 forintot valahogy megértette. — Jó lesz az is, ha már több nem lehet, —- egyezne. De bi­zony az írásokból még hét év is nehezen jön össze. Valami­kor, fiatalember korában az uraságnál szolgált, de öt év­nél hosszabb megszakítás mi­att azt nem lehet beszámítani. — Sajnos, bácsikám, maga csak három év múlva kaphat nyugdíjat — hangzik a kedves, de határozott felvilágosítás. A következő „ügyfél” Né­meth Bertalanná, az egri Belo­iannisz utcai óvoda dajkája. Átveszik okmányait, az igazo­lásokat és megnyugtatják, hogy hamarosan elintézik ügyét. Nem sokáig kérdezős­ködhet, mert már is furakodik előre a következő, hiszen ré­gen várt, hogy rákerüljön a sor. Nagy tehát az érdeklődés az új nyugdíjrendelet megjele­nése után. Az SZTK nyugdíjügyi cso­portvezetője elmondta, hogy az 1954. október 1-től 1958. de­cember 31-ig nyugdíjazottak járandóságának felemeléséről intézkedik az új rendelet. De ennek megállapítását és a kifi­zetéseket nem az SZTK, ha­nem az Országos Nyugdíjinté­zet (Budapest, V., Guszev u. 10.) végzi. Úgy hallottuk, hogy Pesten teljes erővel dolgoznak a felemelt nyugdíjak kiszámítá­sán, de ez oly sok embert érint, hogy március vége előtt nem igen fejezik be ezt a munkát. Az 1954. október 1-e előtt' megállapított nyugdíjakat kü­lön kérelem nélkül 25 száza­lékkal felemeli az Országos Nyugdíjintézet, az 1954. októ­ber 1. után igényjogosultaknak pedig kérdőíveket küldött ki. A kérdőívek kitöltéséhez SZTK igazolás nem szükséges, csak azok jöjjenek be az SZ- TK-hoz, akik a nyomtatványt nem tudnák kitölteni, mert sok helyen dolgoztak és nem emlékeznek már az ott töltött évekre. Ezeknek a szükséges felvilágosítást az SZTK meg­adja. Azok az 1954. utáni nyugdí­jazottak tehát, akiknek nyug­díja a ,800 forintot nem halad­ja meg és eddig sem felemelt nyugdíjat, sem kérdőívet nem kaptak, nyugdíjuk felülvizsgá­lata ügyében az Országos Nyugdíjintézethez forduljanak. — A folyosón több ember méltatlankodott, és nem éppen dicsérve az SZTK-t, meg a Nyugdíjintézetet, hogy január 1-én nyugdíjba mentek és még határozatot sem kaptak nyug­díjügyükről. Mi ennek az oka” A Munkaügyi Mimszter rendelete szerint egyelőre nem adhatunk ki határozatot, csak az igényjogosultság ellenőrzé­sét és az orvosi vizsgálatokat végezhetjük el, de úgy tudjuk, hoay márciusra megjelenik a szükséges miniszteri rendelet és akkor már a felemelt nyug­díjat folyósítja a Nyugdíjinté­zet — válaszolt á nyugdíjügyi osztályvezető. — Három hónap... És addig miből éljenek a nyugdíj nélküli nyugdíjasok? — kérde-zük. ■— Most kaptunk intézkedést arra, hogy bizonyos esetekben 500 forint előleget lehet folyó­sítani. Ennek alapián intéz­kedtünk például Eged Ernő felnémeti Fűrészüzem és Ma­joros János, volt ÁVESZ dol­gozó nyugdíjelőleg folyósítása ügyében. — Átlagosan mennyi időt vesz igénybe egy nyugdíj el­intézése? — Körülbelül hat hét. — Kicsit hitetlenkedve néz­hettem, mert vastag akta cso­mót vettek elő —- súlyra is volt egy kiló — és mutatják, hogy az SZTK-nak 31 intézke­dést, egy csomó levelezést kellett lefolytatni, míg végre a budapesti Fegyver- és Fém- árusyártól megérkezett az iga­zolás, melyből kitűnt, hogy Benics Imre, kiskörei lakos — Az apcl Táncsics Film­színházban díszelőadás kereté­ben nyitották meg a barátságj hónapot, s a szovjet film he­tét. Dr. Zakariás István, a Ha­zafias Népfront elnöke tartott ünnepi beszédet, majd az isko­lások műsora után levetítették a Feleségem című szovjet fil­met. — Hétfőn este közel 400 je­lenlevő részvételével díszün­nepség keretében nyitották meg a barátsági hónapot, s ün­nepelték a szovjet hadsereg megalakulásának 41. évfordu­lóját. Az ünnepségen több szovjet tiszt is megjelent Végh István, az MSZBT titká rának megnyitója után dr. Né- medi Lajos, az MSZBT megyei elnöke tartott ünnepi beszédet. Az ünnepségen felszólalt Boti Cstezkij kapitány is. A helyi MSZBT kör elnöksége foga­mégis jogosult nyugdíjra. Kö­zel félév telt el, míg másodfo­kon, a társadalmi biztosítási bizottság döntése alapján meg­kapta nyugdíját. Ezt a hossz1', huza-vonát elkerülhette volna, ha nem feledkezik meg arról, hogy valaha Pesten is dolgo­zott. Bodor János, mátraballai lakosnak meg a katonai szol­gálati idő beszámítása miatt húzódott el az ügye. Sok időt, sok munkát ad egy-egy igényjogosultság meg­állapítása. 1952-ben hárman dolgoztak az egri SZTK nyugdí’csopor*- jánál, most heten. Korábban 496 nyugdíigényt bíráltak el, az el­múlt évben pedig 1380-at. Bi­zonyára az idén még több lesz az igényjogosult. — Felvehetnének még’ egy dolgozót, de olyan szűk az iro­da, hogy nemigen tudnák ho­vá ültetni — panaszkodnak a nyugdíiüsyi csoportnál. Igen megs-anarodott és egyre nő a nyugdíiasok száma, mert ma már nemcsak az állami tiszt­viselő, hanem a bányász, az építőipari munkás, sőt a tsz- tag is nyugdíjat kap, ha a tör­vény által előírt követelmé­nyek megvannak. Államunk egyre több idős, munkából ki­öregedett emberről gondosko­dik. A nanokban állították ki az írást, hogy Szabó Benedek, recski lakos is leteheti már a munkát, mert nyugdíjas lett. mégoed;g tsz-nyugdíjas. Mondják, igen kacskaringős a paragrafus, azért nehéz el­igazodni a törvény s"aván. Tü­relemmel kell magyarázni, fő- 'eg az egyszerűbb munkás em­bereknek, mert őértük hozták Ezt lehetett tapasztalni az "?TK nyugd'iü«vi csoportjá­nál tett látogmásu.nk so^án is Fazekas László dást adott a szovjet vendégek f tiszte' el éré. — 23-án este, a síroki lakó­telep kul túrházában ünnepé­lyes keretek között nyitották meg a barátsági hónapot Punhelyi Imre, az MSZBT tit­kára tartott ünnepi beszédet, majd az iskola kultúrcsoport- jának műsora után bemutat­ták a Hajsza című szovjet fil­met. — Ma dé*után 4 órakor, a BELSPED Vállalat klubest keretében emlékezik meg Eger­ben a barátsági hónap megnyi­tásáról. A klubesten közremű­ködik a SZOT kis-zenekara is. — Az MSZBT megyei elnök­sége a magyar—szovjet diák­hét tiszteletére szavalóversenyt rendez szovjet költők versei­ből. Az ünnepélyes eredmény- hirdetést szombaton este 6 órakor az egri Pedagógiai Fő­iskola zenetermében tartják. hogy Habsburg Ottó, a ha­zánkban is annyira ismert trónra áhítozó királyi és csá­szári „fenség” hazaérkezve Ausztriába, alázatosan kipi- tizte magának a Reichenau határában levő Wartholz kastélyt, a stájerországi Felstritz kastélyt és kisebb földbirtokokat. Megbízottja egyúttal kije­lentette azt is, hogy „őfőmtl- tósága” igényt tart az egész 1918-ban lefoglalt és köztu­lajdonba vett birtokaira, 18 uradalmára, tucatnyi vadász- kastélyára, bécsi palotáira, a műkincsek garmadájára és mintegy 30 ezer hektárnyi mező- és erdőgazdasági terü­letre is, Mindebből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a névharag által elzavart trónörökös nem tanult szerénységet száműze­tése alatt, vagy túl sok támo­gatója akad Ausztria felsőbb kormányköreiben. S hg ez így megy tovább, rövidesen elővehetik a mú­zeumból a Habsburg uralko­dók trónját is, hogy a meg­tért tékozló fiút visszahelyez­hessék „ősi jogaiba”. Mert egy ilyen semleges országban ez sem lehetetlen. F. I. — ÜLÉST TART ma Eger­ben az egri járási tanács vég­rehajtó bizotsága. Az ülésen megbeszélik a lejárt határ­idejű határozatok végrehajtá­sáról és a mezőgazdasági osz­tálynak az őszi vetésekről szóló beszámolóját. Nagy horderejű és rendkívül fontos dolgok megtárgyalására ültek össze a napokban a Ha­zafias Népfront füzesabonyi járási bizottságának tagjai. Ezen az összejövetelen azt tár­gyalták meg, hogyan tudná­nak a maguk vonalán, a nép­front-mozgalom sajátos eszkö­zeivel és módszereivel hathatós segítséget nyújtani a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesz­tésében. Gönczi Balázs, járási elnök megnyitó szavai után Fázold Károly elvtárs, járási titkár mondotta el beszámolóját. Is­mertette azt a nagy átalaku­lást, amely napjainkban or­szágszerte és megyénk terüle­tén is a mezőgazdaság szocia­lista átszervezéséért végbe­megy. Ebben a nagy munká­ban — mondotta — népfront­bizottságaink is részt kérnek, s az agitáció minden módsze­rét felhasználva segítjük ezt a nagy és nemes célkitűzést. Tudvalevő dolog, hogy a szo­cializmus teljes győzelméhez Szép, régi városunkat any- nyira dicsérik országszerte, hogy mar magam is elhiszek róla minden jót. Elh;szem például, hogy tiszta (mikor hó födi az utakat!), elh’szem. hogy az idegenek meg tudnak pihenni a parkokban felállí­tott padokon (feltéve, ha nem sokan jönnek!), elhiszem, hogy lesz elég idegenforgal­mi célt szolgáló iparművész- áru (ami remé'hető'eg mind ízléses!), egyszóval sok min­dent elhiszek. Ámde, ha körülnéz az em­ber, talál még olyan „neve­zetességet” Egerben, amit nem ártana az idegenforga­lom szempontjából eltüntetni szem elől! A minap békésen ballagok a Kossuth Lajos utcán a vár felé. Velem szemben jön egy népviseletbe öHözött fiatal- asszony, hátán a fehér lepe- dős hatszögletű batyu. ■— Mondja, lelkem ■— szólít meg —, merre jutok el a vár­ba? Vásznat hoztam be el­adni — mondja közlékenyen —. de még nem láttam a vá­rat. Nem vett fel a busz, hát most vóna időm! — Jöjjön velem — mondom —, bár most elég hideg van arra, hogy ott szétnézzen! Beszélgettünk’ erről-arról, míg elértünk a... igen, a tetthelyre! Mert ahogy a vár felé tetszenek menni a város felől, a Kossuth utca jobb­oldalán, menthetetlenül el tetszenek jutni oda, ahová mi — a sarki papír-, üveg-, rongy-, toll-, ócskavas-átvevő bolthoz. így jártunk mi is. A kedves menyecske nem szá­szükséges a mezőgazdaság nagyüzemesítése. Éppen ezért a Hazafias Népfront is szív­ügyének tekinti, szinte tömeg­mozgalommá akarja tenni a tsz-szervezést. Az agjtáció módszereivel kapcsolatban elmondotta, hogy a tsz-szervezési munka alapja az önkéntesség. Jóllehet, ez nem zárja ki azt, hogy felvilá­gosító szóval ne segítsük dol­gozó parasztságunkat az új életforma választásához. Mond­juk el meggyőző munkánk fo­lyamán, hogy mezőgazdasá­gunk széttagoltsága egész Európa-szerte egyedülálló, hogy a kisparaszt csak látszó­lag független a maga gazdasá­gában, hogy a közösségi össze­fogás ereje milyen csodás dolgokra képes. A népfront járási szervei a jövőben a tsz-fejlesztési bizott­ságokban, az ezüstkalászos tanfolyamok felhasználásával, tsz-látogatás és nagyüzemi ta­pasztalatcserék útján, kiállítá­sok rendezésével minden lehe­tni tott semmilyen meglepe­tésre. s ezért vidáman, cse­vegve lépett fel az utolsó lép­csőfokra ahoi négy jól meg­termett isko'ásfiú éppen egy rakás ócskavasat hozott át­adásra. A baj ott kezdődött, hogy a menyecske az egyik csemetét véletlenül meglökte a batyujával, mire a gyerek elszórta a vasat, ami viszont kedves vendégünk lábára esett. No, kérem! Támadt ott olvan ribülió, hogy a békés délelőtt hangzott a nyelvújí­táskor! k»fei“zés“ktfí!! Bátor­ságom dicséretére legyen mondva — kereket oldottam. Óvatos ember vagyok — mit tudom én, mi lesz belőle?! Hazáig aztán volt min gon­dolkodnom? Mert tessék el­képzelni majd a verőfénves nyári napokat, am’kor az ide­genek csapatostól bai'aznak a vár felé, s közben az átve­vőhely pehely—papímngy- felhővel borítja be a gyanút­lan látogatót. De tegyük félre a tréfát! Egy kirakattal rende’kező, szerencsés központi helyen levő üzlethelyiség nem len- ne-e alka'ma"abb, mondjuk kézimunkaüzletnek, ahol a megyében fellelhető hímzés- féleségeket, iparművészeti al­kotásokat, művészi leve'ező- lapokat árulnának, s ta’ n a rongy meg az ócskavas nem fog veszíteni az értékéből ha a város valamely kevésbé forgalmas pontján keiül át­vételre. Jó lenne ezen elgondol­kozni! ... — Cs — tő segítséget megadnak a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezéséhez. Igen hasznos dolog az is, ha a falusi értelmiséget aktivizáljuk ebben a munká­ban, s mindezeken kívül, an­kétok, réteggyűlések alkalmá­val is segítjük ezt az ügyet. A hozzászólások során Mé­hes Viktor kompolti küldött községük termelőszövetkezeté­nek helyzetével foglalkozott. Puskás Ödön, az idős, kiörege­dett termelőszövetkezeti tagok nyugdíjazásával kapcsolatban adott felvilágosítást. Halász Lajos, poroszló község nép­front-bizottsági titkár és To­ronyi Endre, járási úttörő tit­kár a fiatalság és a termelő- szövetkezetek viszonyával fog­lalkozott. A iárási értekezlet — sok hasznos tapasztalat és véle­ménycsere — a jövőben is minden bizonnyal újabb len­dületet ad a községi népfront- bizottságok tsz-szervezési mun­kájához. A magyar—szovjet barátsági hónap hírei: S termelőszövetkezeti mozgatom fejlesztésiről tárgyalt a Hazafias Népfront füzesabonyi iárási bizottsága BUKULI GÁSPÁR kapuja akkorát sivalkodott, hogy ijed­ten kapta fel a lábát Szabó Vendel... Az anyját, azt hit­tem, a kutya farkára léptem... Hogy miért nem keni meg ez a Gáspár... Gáspár pedig nem keni meg az ajtó vasát azon egyszerű okból, hogy kutyát nem tartott azóta, mióta egy­szer csúnyán megmarta egy farkcsóváló négylábú, de így aztán még az udvar végiben is meghallja, ha jön valaki. Szabó Vendel csóválta a fe­jét és egy kicsit riadtan nézte az ajtót, amelyet most becsuk­ni sem mert, mert visít az me­gint akkorát, hogy a hideg ki­leli tőle az embert... Nézte, aztán csak megjajgattatta, mert végül is nem illik nyitva hagyni más portája kapuját. Becsukta, megrángatta ma­gán a félkabátot és megindult az udvaron. Nem kellett sokat lépegetnie, mert Bukuli már jött, most az istállóban volt, ott szöszmötölt valamit a jó­szág körül... Olyan a járása ennek a Bukulinak — gondolta Szabó —, mintha most szállt volna le egy nagyon kövér há­tú lóról, aztán illendően meg­bökte kucsmája szélét: — Adj’ isten, Gáspár... — Adhatna — jött rá a vá­lasz. Kezet fogtak, felnéztek az égre, topogott egyik is, másik is valamicskét, aztán Bukuli csak megszólalt: — Kerülj beljebb... Ven­del. Vendel, mögötte Bukulival, beljebb került. A konyha üres, de meleg, csak az óra ketyeg olyan hangon, mintha tiltakoz­na, hogy betörjenek birodal­mába, amelyben eddig békés kettesben voltak a macskával. — Az asszony ... Erzsi nincs itthon? — kérdezte Szabó kö­rülpillantva a tiszta konyhá­ban, alig titkolva megnyugvá­sát, hogy tényleg nincs. — Az anyjához ment, beteg az öregasszony és átszaladt megnézni, mi van vele — hup­pant le maga is egy székre Bukuli. NÉHÁNY PILLANATIG csend volt, megint csak az óra ketyegését lehetett hallani, amint kifogyhatatlan serény- séggel számolta a futó időt. Szabó hallgatott, mert nem tudta, hogyanis kezdje, Bukuli hallgatott, mert egyrészt sej­tette, miért jöhetett Szabó, másrészt, ha azért jött, kezdje ő a beszédet. — Vékony tél volt, s hamar elszaladt... A mákot lehet már vetni — így Szabó. — A fene se ismeri ki magát GYURKÓ GÉZA; A bölcsesség ebben az időjárásban... Az se úgy van már, mint régen ... Felfordul itt minden — hagyta helyben Bukuli a Szabó-féle meteorológiát. — Bizony, — helyeselt rög­tön Szabó, mert úgy érezte hogy fonalat fogott — válto­zik a világ... De hát ez az élet rendje — bölcselkedett. — Nem élhet ma úgy az em­berfia, mint élt ótven évvel ezelőtt... Gépek ... az a szputnyik, az atom ... haj, sok mindent megváltoztatott itt... — Sokat — bólogatott Buku­li. Különben, hogy vagytoK, hallom, unokád született... Pedig milyen kicsi lány volt a Malvin még nehány éve is... — Unokám bizony — ör­vendezett Szabó. Fiú. az első. Olyan mint a gömböc és színtokete, mint az ördög... Hálistennek Malv;n nagyon tö bírta. jófaita. szívós, mint a vas... Az én lányom — büsz- kélked'tt... — Az a rend'e a világnak, hogy szaparodjuuk 8 „ 5 Bár a tiédből se, az enyémből se lesz paraszt, annyi szent. . Mennek ezek a mai fiatalok gyárba, városba, büdös lett a paraszti munka... A fiam is inkább sofőr, minthogy itt­hon dolgozzon, a szomszédét; lánya most végezte a nyolca­dikat, az általánost, de már csipog, mint a hetédnapos ve- rébf-'ók, hogy valami techni­kumba akar menni, onnan meg irodába ... Szabó elkomorodott egy pil­lanatra, mert úgy igaz. aho­gyan ez a Gáspár mondja dohát az, is igaz. hoav három, négy holdon, de akár még tí­zen is, mit csinál ion egv sverek. aki az iskolában az* tanulja. hogvari lehet a Hold­ba iutni... Hazaiön. vet há­rom HeVfoncet és már a szom­széd fai-iíén nffrik talpra. . — Szűk neKik ez az élet, Gáspár! — SZŰK... SZŰK nekem rto-rn vo1* riotroj^ c<=» volt , Fo1rj<v»re»1t;iV em­tv»rt ncirtrSlfiiriV KolofííV rrjog- ?T7S»r|'HlV itat és öregségünkre magunk­ra hagynak... Szűk ez a vi­lág, hát szétfeszíthetem én? Örülök, hogy megtartani tu­dom, nemhogy még fe­szítsem — legyintett nekike­seredve Bukuli. — Hát, megmondom én ne­ked, ahogy van ... Szűk lett már nekem is... Volt öt hol­dam, jussoltam ... most van kilenc ... Négy holdért dol­goztam egy életen át... Négy holdért... Megfáradtam Gás­pár. Talán észre se vettem volna, hogy megfáradok, ha mindenütt csak ilyen fáradt embereket látok magam kö­rül ... De lát az ember új erőre kapottakat is. ■— Megfáradtál! Én se va­gyok húszéves, de mit tehet az ember... Dolgoz k, amíg bír a. ha nem bírja, lefek­szik. két méter mélyre a ba­rázda alá ... Ez a világ sor­ja ... Apámat is az aratásból vittük a temetőbe... Mint hu­szár a csatában, úgy esettél... Szép halála volt, én mon­dom ... Szabó élgondolkodva rázta a fejét — Nem jól mondod, te. Gáspár __ Meg lehet halni békén, ágyban is .. Hány éves volt az apád? — Ötvenöt lett volna akkor őszön ,i, — Hát én szeretném hetven­ötnél a:ább nem adni... — Szerencse dolga az — legyintett Bukuli. — Ha jön a kaszás, úgyis ledűlsz, mint érett búza a földeken ... Iszol egy pohár bort? — Ihatom... A bor mindig jó... én még rossz bort nem ittam — lelkesült fel egy oü- lanatra Szabó. Aztán, hogy háttal állt neki a kredencen matató Bukuli, kibökte... — Nem akarsz szövetkezet­be lépni? Könnyebb lenne! Bukuli megfordult, lassan és nekitámaszkodott a kre- dencnek. — Ahá, hát innen a te nagy bölcsességed? De miért csak nekem bölcsesség, neked mi­ért nem? — Nekem? — horkant fel Szabó... Én már két napja szövetüket! taa vagvok .. BUKULI ÖNTÖTT a pohár­ba, odakopp'ntotta Szabó elé. maga elé is tett, visszaült ä székre .., Ivott elgondolkoz­va. —■ Benne van ez a levegő­ben . . Mint a virágpor, vagy mint a .. . — kereste a másik hasonlatot . Eh. lehet hogy neked van igazad.. Lehet. ., Egészségedre! A kanu nagyot sivalkodott, behallatszott a konvbs csönd­jébe. Az asszony jött haza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom