Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-19 / 42. szám

3959. február 19., csutörtöt NÉPŰJSAG $ Véget ért a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulá'a alkalmából rendezett tudományos ülésszak A MAGYAR TÖRTÉNELMI Társulat Északmagyarországi Csoportja, a megyei pártbizott­ság, a megyei tanács és más szervek segítségével, február 14—í5-én tartotta meg a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmábó' rendezett tudományos üléssza­kát. A rendező szervek az ülésszakot mintegy bevezető­nek szánták a Tanácsköztársa­sággal kapcsolatos ünneplés­soro-athoz. Néhány perccel 11 óra u*án dr. Némedi Lajos főiskolai igazgató megnyitó szavai után, mintegy 400 főnyi hallgatóság előtt Mód Aladár egyetemi ta­nár, a TIT főtitkára tartott előadást Proletárdiktatúra és proletárdemokrácia 1919-ben címmel. Mód elvtárs kritiká­val és önkritikával kezdte elő­adását. Kifejtette, hogy a fel- szabadulást követő időszakban komoly, a Tanácsköztársaság teljességét feldolgozó tanul­mány eddig még nem jelent meg. Az elmúlt években nap­világot látott tanulmányok sablonosán és sematikusan tár­gyalták a Tanácsköztársaság történetét és nem mentek bele a részletes elemzésbe. Ahhoz, hogy a Tanácsköztársaság tör­ténete teljes fényében álljon előttünk, szükséges, hoay ala­pos, részletes elemzésnek ve­gyük alá a proletárdiktatúra egész történetét. Bevezetője után rátért Mód elvtárs a proletárdiktatúra korszakának konkrét elemzésé­re. Kifejtette, hogy az , ellen- forradalmi korszak történészei­nek az állításával szemben a proletárdiktatúra nem egy ki­sebbség, hanem a proletariá­tus többségének a diktatúrája volt, amely élvezte a proleta­riátus hatalmas tömegeinek a támogatását. E nélkül a támo­gatás nélkül a proletárdiktatú­ra az adott nemzetközi viszo­nyok között hetekig sem á'l- hatott volna meg. De az 1919-es proletárforradalom ennél is több volt. össznépi forradalom volt, melyet a kispolgárság és értelmiség hatalmas töméséi is támogattak. A népnek ez az egysége különösen a proletár­forradalom kezdetén domboro­dott ki erőteljesen. A LEGSÜLYOSAB HIBA a Tanácsköztársaság idején a valóban forradalmi marxista munkáspárt hiánya volt. Bár a két munkáspárt egyesülését az adott viszonyok között sem le­het teljesen negativen értékel­ni, kétségtelen, hogy a párt szerepe a diktatúra időszaká­ban meglehetősen elhomályo­sult. Maga Kun Béla is inkább a tanácsok szerepét hangsú­lyozta a párttal szemben. Az egvesült pártban már kezdet­től fogva megvolt egy ún. bal­oldali kommunsita csoport, amely helytelenítette az egye­sülés adott módját és mozgal­mat indított a kommunista párt újjászervezése érdekében. Ezek ellen maga Kun Béla is fellépett és a párt formális egységét féltette, s ezáltal bi­zonyos mértékig támogatta a volt szociáldemokrata tagok egy részének a diktatúra ere­jét mérsékelni kívánó törekvé­seit. A történelem azt igazolja, hogy Szamuely Tibornak, Ru­das Lászlónak és általában azoknak volt igazuk, akik ép­pen a diktatúra keményebb alkalmazása mellett szálltak síkra. Mód elvtárs nagy tetszéssel fogadott előadása után a dé’- utáni ülés első előadását Szo- kodi József, a Pedagógiai Fő­iskola igazgatóhelyettese tar­totta meg Gyöngyös város 1919-ben címmel. Az előadás bevezető részében kitért a pol­gári demokratikus forradalom utáni állapotok ismertetésé"e és megmutatta a forradalmi és ellenforradalmi erők harcát a város életében. Tulajdonkép­pen ez a belső küzdelem jelle­mezte a város életét a Tanács- köztársaság idején is. Az elő­adás igen szép marxista érté­kelését adta a város Tanács- köztársaság alatti képének és elvi síkon tisztázott számos eddig homályos problémát. Az első nap utolsó előadását Nagy József főiskolai tanár­segéd tartotta: A Magyar Ta­nácsköztársaság Vörös Hadse­regének hadműveletei Heves megye területén címmel. Az előadás teljesen átfogta a me­gye területén lejátszódott hadi­eseményeket. Kiindult a . ro­mán és cseh burzsoá csapatok elleni védekező hadműveletek­ből, beszélt a hadsereg átszer­vezéséről, a cseh burzsoá sere­gek elleni támadó hadművele­tekről és a tiszai offenzivárói, egészen a Tanácsköztársaság megdöntéséig. Az első napot a TIT klubban megrendezett, jól sikerült klubest zárta be, ahol idős 19-es elvtársak is megje­lentek és elmondták élményei­ket. AZ ÜLÉSSZAK MÁSODIK NAPJÁN elsőnek Pándi Ilona egyetemi adjunktus Az értel­miség 1919-ben címmel tartott előadást. Az előadó széles for­rásanyagra támaszkodva igen érdekes és színvonalas előadást tartott az értelnvség Tanács- köztársaság alatti szerepéről. Megmutatta, hogy az értelmi­ség jelentős része kezdetben teljesen önként és őszintén csatlakozott a proleH—^ktatú- rához. Később azonban, rész­ben az elkövetett hibák, rész­ben más nehézségek hatására, többségük elfordult a Tanács- köztársaságtól, megtagadta ál- ’ásfoglalását. Az ülésszakot dr. Szántó Imre főiskolai tanár A szocia­lista pedagógus mozgalom He­ves megyében 1918—10 ben című előadása zárta be Szántó elvtárs előadásában bemutat­ta, hogy a Heves megyei peda­gógusok 1918. végére és 1919. tavaszára eljutottak a szocia­lista eszmék vállalásáig és hű­séges támaszai lettek a Ta­nácsköztársaságnak. Nagy többségük egészen a bukás pil­lanatáig kitartott a proletár- diktatúra mellett, s ezé-* «-El­mos pedagógusnak üldöztetés­ben is volt része. Heves me­gye mai pedagógus-társadalma nemes hagyom*—1"snt kapta örökségül a Tanácsköztársaság lelkes tanítóinak eszmeiségét, bátor kiállását és hősi harcát a szocialista iskoláért. ÜGY ÉREZZÜK, hogy a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak méltó nyitánya volt annak az ünneplés-sorozatnak, amely a közeljövőben megyeszerte megkezdődik. Ä szovjet film fan@p© Tizennyolc éven aluliaknak tilos! Idősebb parasztember üldö­gél 15 év körüli diákfiával egy egri borkóstoló asztalá­nál és sűrűn ürítgetik poha­raikat. A parasztember Andornak- tálya községből utazott Eger­be, hogy meglátogassa itt-ta- nuló fiát, elbeszélgessenek egy kicsit az otthonról, a ta­nulásról, még más egyebek­ről. S lám, borozgatás lett be­lőle. Mert nem egészen 15 perc leforgása alatt 8—8 deci italt fogyasztottak el. Az apa nem gondolt arra, hogy a gyereknek megárt a bor, s másnap képtelen lesz a tanu­lásra, de a kiszolgálónak sem jutott eszébe érvényt szerezni annak a rendelet­nek, amely világosan leszö­gezi: 18 éven aluliaknak sze­szes italt kiszolgálni tilos! Mikor válik már ez a jel­szó gyakorlattá? (-dy) Kedves ünnep-sorozat veszi kezdetét ezen a napon, A magyar—szovjet barátsági hónap nagy népszerűségnek örvendő eseménye kezdődik; A szovjet film ünnepe. Film. Keskeny, kis cellu lóid szalag , mely oly sok örömet, szórakozást szerzett már .az embereknek. Szovjet film. Mily hatal­mas utat futott be, s mily nagyszerű eredményeket ért el az elmúlt években. A Pa- tyomkin cirkálótól a Csen­des Donig, a filmek sokasá­ga jelzi a szovjet filmművé­szek munkáját. ' Szeretjük a szovjet filmet Szeretjük őszinteségéért bá­torságáért, s művészetéért. A nagy klasszikusok alkotá­sai elevenednek meg a féké» vásznon, s rögzíti a filmsza­lag a szovjet emberek mai életét is. A film segít megismerni egymást ápolja, s ei ősit! ba­rátságunkat, s az egész vi­lág népeinek barátságát. Ezért köszöntjük igaz sze­retettel a szovjet film ünne­pét. S üdvözöljük megyénk­ben — itt Egerben, e nagy- múltú városban — meleg szeretettel a szovjet filmde­legáció tag ait, Inna Maka- rovat. Az én drága párom című film főszereplőiét, s Borisz Csirkovot, a Víborgi városrész az És felkel a nap. a Puskás ember, a Nagy hazafi, az Aranycsblag lovagia, s még számos szov­jet film főszereplőjét. 17/ feladalok — új formált us Egri Lakatosáru try ár munkaversenyében — ÜJABB munkalehetőség nyílt a szarvaskői szénbányá­ban a szénosztályozó üzembe­helyezésével. öt lánynak és asszonynak ad munkát a pala­válogatás a szénosztályozón. A vállalat feladatainak és a dolgozók javaslatának egybe­hangolásával kidolgoztak a munkaverseny feltételeit az Egri Lakatosárugyárban is Mivel az új gazdaság! felada­tok mellett nem lehet a mun­Ulést tart G7Öngyösöit a városi és a járási tanács Vß-;e Ma délelőtt a gyöngyösi já-1 rási és városi tanács végre­hajtó bizottsága ülést tart. Először a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló beszámolót, majd a já­rási tanács a járás tanfelü­gyelőjének jelentését az isko­lák első félévi eredményeiről, valamint az oktatás tapaszta­latairól, míg a városi tanács vb-je a mezőgazdasági osz­tálynak a termelőszövetkezeti csoportok és társulások, va­lamint az egyéni gazdálkodók tavaszi munkára való felké­szüléséről szóló beszámolót vitatják meg. Az ülés hátralevő részében indítványokat beszélnek meg Az idén megkezdik és be is telezik a nagyvitnyói kultúrház építését Néhány hét múlva megkez­dik a nagyvisnyói kultúrház építését. A napokban hozzá­láttak a kőkitermeléshez és rövidesen megkezdődnek a földmunkák is. KISZ-szervezet tagjai amint az idő engedi, közösen, szer­vezetten látnak neki az épí­téshez, hogy falujuk új kui- túrháza még ebben az eszten­dőben tető alá kerüljön. kaverseny régi formáit alkal­mazni, elsősorban a műhelyek tisztántartására, az úi munka­erők betanítására, a selejt csökkentésére, a minőség ja­vítására, a szerszámok és munkahelyek jobb előkészíté­sére törekszenek a munkaver- senyben részvevő dolgozók. Igen nagy szerepet Kap az anyagtakarékossági verseny is, amelynek során a hasznos hulladék felhasználásával, a hulladékok összegyűjtésévéi, megfelelő tárolásával a gyárt­mányokhoz szükséges anyag megfelelő kiválasztásával akarnak nagyobb összeget megtaKarítani. A munkaversenyben legJobb eredményt elérő dolgozókat, vagy brigádokat kollektív ki­rándulással, balatoni, vagy külföldi nyaralással jutalmaz­zák. A gyár pártszervezete a munkaverseny szervezésében nagyobb segítséget akar nyúj­tani. mint az előző években, figyelemmel Kíséri a verseny értékelését s gondoskodik, hogy e’őadásokat tartsanak a mun ka versennyel. a munka­erkölccsel kapcsolatban, A kultúrház építésére a költségvetés 426 ezer forintot irányoz elő; amelyhez a la­kosság 65 ezer forint értékű társadalmi munkával járul hozzá. A bérből és fizetésből élő dolgozók elhatározták, hogy ötezer forintot a.ámanaK fel a kultúrház építésére. A Borkiállítás A hatvani Földművesszövet- kezet február 20—21 és 22-én a hatvani Városi Kultúrotthon kis tanácstermében borkiállí­tást rendez. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitója 20-án, reggel 9 órakor lesz. A bemutatott fajborok­ból borkóstolót is rendeznek; A burzsoá-szociáldemok- ^ rata kormányzat meg­lehetősen sokáig tartózkodott a kommunistákkal szembeni nyílt erőszakos fellépéstől. Ezt pedig már, különösen a német példa után, nemcsak a reakció várta, hanem számított rá a kommunista párt is. Az elma­radás oka azonban nem az volt, hogy a magyar burzsoá vezetők, vagy a velük teljesen egyetértő jobboldali szociál­demokrata vezetők nem akar­tak volna leszámolni a magyar kommunista mozgalommal, hanem az, hogy nem volt ele­gendő erejük a fegyveres le­számolásra. A kormány a ka­tonaságban 1919. januárjától már nem bízhatott meg. a rendőrséget pedig elégtelen­nek tartotta az egyre erősödő kommunista mozgalom elfoj­tására A kormány nem akart egy kockázatos > vállalkozásba belemenni, s így inkább meg­felelő alkalomra várt, hogy csapást mérjen a kommunista mozgalomra. Juhász Nagy Sándor azt ír­ja a magyar polgári demokra­tikus forradalomról irt köny­vében, hogy a kormánynak „nem volt módjában bra- chiummal rendet teremteni, mert egyszerűen hiányzott hozzá a karhatalma. Ezért vár­nia kellett a kedvező alkalom­ra”. Hogy pedig ez a „kedvező alkalom” minél hamarabb be­következzék, igyekeztek gáta­kat szabni a forradalom továb­bi fejlődése elé. A kormány országgyűlés által meg nem erősített ideiglenes törvénye­ket hozott, amelyek jelentős mértékben a kommunista moz­galom ellen irányultak. Feb­ruár 11-én jelent meg az 1919. évi XI. néptörvény, mely a népköztársasági államforma védelméről intézkedett. Ennek, a törvény megalkotói szerint is, ®Srettentő jellege volt. Később, február 22-én adták ki nagy sietve a XX. néptörvényt, mely „a forradalom vívmá­nyait veszélyeztető egyéneknek rendőri felügyelet alá helyezé­séről és internálásáról” intéz­kedett. Mindkét törvényt első­sorban a kommunistákkal szemben kívánták alkalmazni. A törvények alkalmazásá- ra először 1919. február 20-án került sor. Február 20-án a munkanélküli dolgozók hatal­mas tüntetést rendeztek a Vi­gadóban, ahol követelték a gyárak államosítását, munka- alkalmak teremtését és a proletariátus felfegyverzését. A munkanélküliek tüntetése kétségtelenül kommunista jel­szók alatt folytatódott le. A gyűlés után a tüntetők egy csoportja a Vörös Újság he­lyisége elé vonult, ahol Kun Béla, Szamuely Tibor és Vá­gó Béla mondott hozzájuk be­szédet. A tüntetők ezután a Népszava elé vonultak tüntet­ni. mivel a Népszava a mun­kanélküliek mozgalmát már több alkalommal elítélte. A tüntető tömeget rendőrök is kísérték, hogy megakadá­lyozzanak minden nagyobb megmozdulást. A Népszava elé érve valahonnan lövés dördült el és enneK hatására esztelen lövöldözés keletke­zett. Mint később kiderült, a rendőrök és a Népszava épü­letét védő népőrök az alko­nyaiban egymásra tüzeltek Az összecsapásnak hat halá­los áldozata és mintegy hat­van sebesültje lett. A fegyve­res összecsapás tényét sietett felhasználni a kormány és a szociáldemokrata vezetőség, hogy leszámoljon a Kommu­nisták mozgalmával. Közvetlenül a tüntetés után összeült a minisztertanács, ahol a szociáldemokrata mi­niszterek javaslatára elhatá­rozták a kommunista vezetők elfogatását. A határozat egy­hangú volt főleg Böhm kar­doskodott mel1 ette. Még az­nap éijel megindultak a letar­tóztatások. Elsők Között fog­ták el Kun Bálát és Vágó Bé­lát Reggelre mintegy hatván kommunista vezetőt fogtak el A pártvezetőség tagjai közül mindössze Szamuely 'Tibor és Vántus Károly kerülték el a letartóztatást. A letartóztatott kommu- r istákat a toloncházba szállító ták. A toloncház egy­be volt épülve egy rendőrlaK- tanyával. A laktanyában mint­egy 600 rendőr gyűlt össze, behatoltak a toloncház épüle­tébe és Kun Béla kiadatását követelték. Az ügyeletes rendőrtanácsos elővezettette, mire a rendőrök rárohantak és puskatussal agyba-főbe ver­ték. Egy másiK rendőrtiszt ki­mentette a rendőrök kezei kö­zül s az orvosi szobába vitte, a rendőrök azonban ide is be­hatoltak és tovább folytatták a verést. Az esetnél jelen le­vő polgári újságírók felhábo­rodott hangú cikkekben tilta­koztak a rendőrök brutalitása ellen. A Világ című radikális úiság így írt: „Minden érzé­sünk lázadozik az ellen, hogy a vad rendőri bosszúnak ha nem is kiszolgáltatták Kun Bé­lát. de védtelenül hagyták a bosszútól lihegő rendőrök nuskatusának ütéseivel szem­ben.” Az Est című polgári lap szintén hasonlóképpen1 foglalt állást. A Népszava ugyanakkor nem a rendőrök tettét ítélte el, hanem a polgári lapok „aljas­ságát”. miért a hírt közölték. A Népszava véleménye szerint teljesen érthető volt a rendő­rök felháborodása. A szociáldemokrata párt igyekezett felhasználnj a kom­munista vezetők bebörtönzé­sével keletkezett zűrzavaros helyzetet .és február 22-re az Országház-térre tiltakozó nagygyűlést szervezett a kom­munisták ellen. Valóban sike­rült mozgósítani mintegy 100 000 munkást és néhány honvódalakulat is felvonult. Ezen a gyűlésen a szociálde­mokrata vezetőknek nég si­került elérni, hogy a néptö­megek elítélőleg nyilatkoztak a kommunista mozgalomról és a kommunistákkal szemben kimondották, hogy támogat­ják a kormány politikáját. A gyűlésnek csupán mellékzön- géje volt, hogy ugyanakkor Követelték azt is hogy a kor­mány számolion le az ellen­forradalmárokkal is. Ez volt azonban az utolsó nagyobb gyűlés, ahol a szociáldemok­rata vezetőségnek sikerült a munkásságot a kommunisták ellen hangolni. JJöhm Vilmos szinte sértett önérzettel ír a munkás­ság hangulatának a megválto­zásáról: „Az Est cikke egy csa­pásra. megváltoztatta a munká­sok hangulatát, Mintha e< munkásság, amely a rendőrök brutalitását még a régi rend­szer idejéből ismerte és amely a rendőröket mindig avv lölte., elfelejtette volna a párt lapja ellen intézett orvtámadást, mintha elfelejtette volna, hogy a Népszava védelmében rend­őrök és védőrök estek el, mintha elfelejtette volna a se­besültek óriási számát: min­den szimpátiával a rendőröktől brutalizált Kun Béla és társai felé fordult. Gyárak és szak­mák bizalmi férfiai jelentek meg a Népszava szerkesztősé­génél, a várt eayes vezetőinél és minisztereinél és erélyes el­járást követeltek — már nem Kunék. hanem — a Kun Bélát brutalizáló rendőrök ellen”. Február 22-én még folyta­tódtak a letartóztatások El­fogták a leszerelt altisztek és közkatonák szabadsz ervezeté- nek több vezetőjét is. Összesen 66 embert tartóztattak le, ké­sőbb azonban nagy rá- "v el­len nem tudtak semmilyen vá­dat összeállítani és kénytele­nek voltak a lefogottak nagy részét szabadlábra helyezni A kormány úgy gondolta, hogy a veze*ők p'fneé<rtvRl az e3ész kommunista mozgalmatlefejez- te. Azonban tévedett. Már a le­tartóztatást követő napon gyű­lést t anak a w—e!t kato­nák és fegyveresen vo ’-sk a rendőrség elé, hogy letartózta­tott véznáikét kiszabadítsák. \ munkástanács február 24-; ülésén a munkások napirend előtt szóvá*eszik a k„ —un is­ták megveretésének ügvét és a legerélyesebb eljárást követel­jek a re"*" c-o— unn A r»ár*ot tehát ném sikerűit Ipffúp-mi. mért tovább élt és dolgozott, s harcra ösz­tönözte a dolgozókat. Nagy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom