Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-19 / 42. szám

4 NÉPÜJSAG 1959. február 19., csütörtök Bemutató: iebruár 28-án — Pupp Miklós a Gyöngyösi Irodalmi Színpadról — A Közelmúltban rövid tu­dósításban számolt be a Nép­újság megyénk harmadik iro­dalmi színpada, a Gyöngyösi Irodalmi Színpad megalakulá­sáról. Munkatársunk most fel­kereste a Gyöngyösi Irodalmi Kör és az Irodalmi Színpad vezetőjét, Papp Miklóst és megkérte, tájékoztassa lapunk olvasóközönségét az Irodalmi Színpad munkájáról, terveiről — A múlt év szeptemberé­ben jelent meg a párt műve­lődési politikájának irányelve­it tartalmazó, a kultúra és a tudomány minden területére kiterjedő, átfogó határozat, — kezdte Papp Miklós. — A kul­turális helyzet elemzése és tisztázása nagyon is időszerű volt, hiszen az ellenforrada­lom és annak ideológiai kö­vetkezményei súlyos megráz­kódtatást okoztak szellemi éle­tünkben : irodalomban, művé­szetben, nevelésben egyaránt. — A határozatot, mint min­den kultúráért harcoló ember, mi. az irodalmi kör tagjai is örömmel fogadtuk. Nemcsak olvastunk róla, de meg is vi­tattuk, hogy munkánkat he­lyes irányban, s az eddigi­nél . eredményesebben tudjuk végezni. — Nap mint nap találko­zunk emberekkel, akik isme­rik a marxizmus klasszikusai­nak munkáját, helyesen és megfelelő alkalmakkor idéz­nek is belőlük, ismerik a ha­zai és világpolitikai esemé­nyeket, de ugyanakkor ezek­nek a jelentős rétegeknek az ízlése — és ezzel együtt kul­turális igénye — még ma is a Horthy-rendszerből örökölt kispolgári álkultúra színvona­lán mozog. Ezekből a tények­ből az a meggyőződésünk kris­tályosodott ki, hogy az em­berek értelmi nevelése mögött nagyon elmaradt az érzelmi nevelés, ezért arra kell töre­kednünk, hogy ezt az elmara­dást behozzuk, vagyis az iro­dalmi, a művészeti ízlést is fejlesztenünk kell. Ekkor ve­tődött föl körünkben az a gondolat, hogy az igazi kultú­ra megismertetésére Irodalmi Színpadot kellene alakítani Gyöngyösön is, hogy a haladó régi és mai írók alkotásait minél többen ismerhessék meg. Milyen műsorok szerepel­nek az Irodalmi Színpad idei tervében? — Az idő rövidsége miatt ebben az évadban már csak négy előadást tarthatunk: feb­ruártól májusig, havonta egyet-egyet. Első bemutatko­zásunk február 28-án Cirkusz címmel egy Karinthy-est lesz. Márciusban, a Tanácsköztár­saság kikiáltásának 40 éves évfordulója alkalmából 1 árt­juk a második előadást, ápri­lisban a világirodalom leg­szebb szerelmes-tárgyú, mű­veiből adunk ízelítőt, míg má­jusban a Heves megyei írók és költők estje kerül megren­dezésre. — A .Karinthy-esit próbái már a befejezéshez érkeztek, és már megkezdtük a márci­usi emlékműsor anyagának összegyűjtését. Bővebben • szeretnénk hal­lani az első előadásról. — Az eddigi gyakorlat sze­rint a vidéki irodalmi színpa­dok gyakran és szívesen mu­tatnak be humoros előadáso­kat, mert ezeknek a sikere a legbiztosabb. Mi is elhatároz­tuk, hogy Karinthy Frigyessel indulunk, de nem egészen úgy, ahogyan ez általában szoká­sos. Könnyű — vagy talán könnyebb — megoldásnak ígér­kezett volna az az elképzelés, hogy Karinthy-nak csak azt az arcát mutassuk be, amit a közönség többé kevésbé ismer, és kedvel: a humoristát. De mi többet is akarunk, s úgy döntöttünk, hogy a műsor ge­rincét Karinthy háborúellenes novellái, harcos, humanista írásai alkotják ma:d. Termé­szetesen ezek mellett — a műsor második részében elő­adjuk humoros írásait és je­leneteit is. Az egész Karinthy, esthez írtunk egy kerettörté­netet is, mely föltétlenül szín- padiasabbá, hatóbbá teszi elő­adásunkat. — Nagy problémát jelent. EGRI VÖRÖS CSILLAG Az én drága párom EGRI BRÓDY Gitáros lány (egy előadás, fél 6 órakor) EGRI BÉKE Nincs előadás gyöngyösi Szabadság Hattyúk tava GYÖNGYÖSI PUSKIN Kék nyíl HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kék nyíl HATVANI KOSSUTH Ember született FÜZESABONY Anatol úr kalapja pétervasAra Az én lányom HEVES Azon az éjszakán hogy a gyöngyösi kuiturház színpada nincs megfelelően technikailag ellátva, de össze­fogva az aktívan működő kép­zőművész körrel, megoldjuk ezeket a nehézségeket. A no­vellákhoz zenekíséret lesz, s hogy minél szuggesztívebbé tegyük az előadást, hátulról vetített árnyképek segítségé­vel akarjuk a megfelelő han­gulatot megteremteni. Erre. s egyéb színpadi hatásokra azért van szükség, mert cselekmény kevés lesz a színpadon, tehát új, eredeti módszerek és ötle­tek kellenek ahhoz, hogy elő­adásunk tartalma, mondani­valója megmaradjon az embe­rekben. Kik lesznek a műsor sze­replői? Milyen szervek segí­tik elő a színpad működé­sét? — Szereplőkért a Váltógyár kultúrcsoportjához fordultunk, amely már hét éve rendsze­resen és nem kis sikerrel dol­gozik: képzett előadóik van­nak, és szívesen, örömmel áll­tak rendelkezésünkre. Az elő­adást egyébként Jankovits Je­nő, a Váltógyár rendezőié ren­dezi. A gimnázium KlSZ-szer- vezete is felajánlotta segítsé­gét: az előadó-szakkör és a szavalóverseny legjobbjaival segíti munkánkat. — A közönség szervezését a Váltógyáron és a gimnáziumi KISZ-en kívül főleg a Haza­fias Népfront végzi, ' akinek titkára, dr. Molnár Mihály, aktívan is bekapcsolódik elő­adásunkba. Segítőkészséget le­het találni, csak keresni kell, a célunkat csak együtt tudjuk elérni — fejezte be tájékozta­tóját Papp Miklós. — ró — A közeljövőben Hotdlakó: Már megint a Földről voltak itt kirándulók. 1959. február 19. csütörtök: 1859-ben született S. A. Arrhenius Nobel-dijas svéd vegyész és fizi­kus. 1869-ben született Ovaszen Túrna- ián. örmény köítő. 1619-ben L. Vanini olasz ateista filozófust az inkvizíció máglyán égette el. 1809-ben született E. A. Poe ame­rikai költő és író. W Névnap C? Ne feledjük, pénteken. ALADAR- A GYÖNGYÖSI XU-es aknánál, a dolgozók javaslatá­ra, a kísérleti rakodógép mellé egy külön szakembert biztosí­tottak, aki állandóan figyeli a gép működését, s feljegyzi, mi­lyen módosításokat kell vég­rehajtani rajta. A többi új bá­nyagép meghonosításánál is hasonló gondossággal járnak el. — TIZENHÉT mázsa hib­rid kukorica-vetőmagot igé­nyeltek a verpeléti dolgozó parasztok. A korábbiakban még sohasem volt ilyen ér­deklődés a hibrid kukorica- vetőmag iránt.- RÖVIDESEN megrendezik a fiatalok nevelésében jól be­vált szülők, mesterek találko­zóját az Egri Lakatosárugyár- ban. — A VERPELÉTI kultúr- csoport nagysikerű színielő­! adást és álarcos bált rende­zett. A közönség nagy tetszés­sel fogadta a kultúrcsoport bemutatkozását.- AZ ANYAGTAKARÉKOS­SÁGI munkaverseny segítsé­gével 588 mázsa dohányt taka­rítottak meg egy év alatt az Egri Dohánygyár dolgozói. — JÓL HALAD a Hazafias Népfront-tagok oktatása Tar- naszentmárián. A népfront tagjai csaknem száz száza­lékig megjelennek az előadá­son.- SZORGALMASAN készül­nek a megye középiskolás diákjai a Kilián György pró­bákra. A február 1-én kezdődő próbázásokon mintegy 1200 fiatal vesz részt. 4 csodaszer Minden fronton előretör a tudo- domány és egyik napról a másikra olyan területeket hódít meg, ame­lyek eladdig fehér foltok voltak a tu­dás térképén. Itt van mindjárt a fiatalodás, a meg­fiatalítás proble­matikája, amely ezredévek óta — és érthető okokból főleg a nőket — érdekelte és érin­tette az emberisé­get... Krémek és púderek, kenő­csök és festékek, uborka és paradi­csom, a zöldséges­kert minden ter­melhető válfaja volt egy ideig a titokzatos elixirek mellett a fiatalo­dás, helyesebben a fiatalság megőr­zéséért vívott harc egyetlen, bár sok­csövű fegyvere. Aztán jött a plasztika, amely műtéti úton avat­kozott bele a rán­cok dolgába, a leg­különbözőbb he­lyen és formában, téve ott is feszessé a bőrt, ahol objek­tív okok miatt már régen nem volt az. Nem va­gyok egészen meg­győződve arról, hogy vajon nem a női hiúság volt-e az, amely lefektet­te a plasztikai se­bészet alapjait? Ma már azonban ez is avult dolog, amelyet csak kon­zervatív, a hala­dással lépést tar­tani nem tudó em­beri egyedek al­kalmazzák magu­kon és másokon... A jövő a hormono­ké, vitaminoké és egyéb szerves, va­lamint szervetlen anyagoké, ame­lyeket be lehet fecskendezni, be lehet venni, át le­het ültetni, ki­vagy be lehet ope­rálni... Mikor először hallottam erről a nagyszerű felfe­dezésről, nem győztem kellően örülni... Most azonban már bizo­nyos aggályaim is vannak. Ha szé­les körben elterjed e valóban csoda­szerek használa­ta, meghökkentő meglepetések ér­hetik az embert... Teszem azt, a tánc- iskola1—" felké­rek egy bájos, fia­tal lányt és udva­riatlanul meg­kérdem, hogy vol­takéra "n hány ta­paszt ért meg, sze­mérmesen lesüti szemvilláit e tisz­teletlen kérdésre és csak ennyit re­’g majd: — Ó... maga kis kíváncsi.., Még csak 75 éves va­gyok! S a kislány való­ban taknyos lesz hozzám, lévén, hogy én a férfikor dele felé tP-n*om ár az élet útját a magam 98 évével... (egri) Egy hazug idill margójára... A minap a Bródy moziban forgatták az „Ahol szeretni sem szabad” c. német—cseh­szlovák filmet. Szép film volt, jó film is, most nem erről van szó, de... De nem hagyhatjuk szó nél­kül azt a különös szemléletet, amellyel ez a film, de több, utóbbi időben készült más film is (pl. a jugoszláv „Üze­net érkezett”-et) a fasisztákat ábrázolja. Van e filmnek egy '.dillisztikus jelenete, ahol a német koncentrációs tábor hó­hérai együtt karácsonyoznak a foglyokkal, ajándékokat, cso­magokat osztanak szét köztük. De kü’önben Is: akad a film- óén még egy-két rokonszenves fasiszta is, s egészben véve, a bánásmód elég kesztyűs, a foglyok szabadon jámak-kel- nek a városokban, s bár a film címe: Ahol szeretni sem sza­bad, a cselekmény egészen mást mond el... Itt említjük meg az „Üzenet érkezett” c. film szimpatikus olasz-fasisZta parancsnokát, akinek maga­tartásán bizony sok múlik... Ostobaság lenne azt állítani, hogy egyénileg nem lehettek a fasiszták között emberibb emberek, s hogy — uram bo­csáss — nem fordulhatott elő ez is, hogy — a háború végén — együtt karácsonyoztak a fo­golytartók a fofflvokkal. De — kérdezzük — mi a célja egy, a háború befejezésének 15. esztendejében bemutatásra ke­rülő filmnek a fasizmus ábrá­zolásával? Az. hogy a jólétben, békés munkában eltelt évek műsora: Egerben este fél 8 órakor: MAJD A PAPA (Kisfaludy-bérlet, középiskolás) alatt amúgy is elmosódó em­lékeket tovább mossa, áztas­sa, s végül is kialakítson egy olyan szemléletet, hogy az ör­dög nem is volt olyan feke­te...? Nem hisszük...-pala— (55) De Parker ezt nem hallotta. Hétrét görnyedve, sápadtan reszketett a sarokban és a gázszagban fuldokolva, gondo­latban már búcsút vett az élet­től. Most már akár fél vagyo­náról is lemondott volna, csak New Yorkban lehetne, a Cent­ral Park mellett levő, pazarul berendezett villájában. — Kész! — kiáltotta Parker fülébe Harwood. — Greenhou­se nincs többé! Tükörsima betonúton ha­ladtak. A fényszórók egy élő­lényt sem világítottak meg. Harwood mégsem kapcsolta ki az integrátort. A kis páncél­bástya körül szakadatlanul, másodpercenkénti sebességgel forgott a négy tükörreflektor­ral felszerelt gyűrű. Magasfe­szültségű frekvenciahullámok csaptak ki ezekből a reflekto­rokból, s körös-körül mindent elárasztottak, högy elejét ve­gyék a „Világ uralkodójának” életét veszélyeztető kísérletek­nek. „Kacagj, Bajazzo” — énekel­te Harwood és megvetéssel nézett Parkerre. C yőzelmi mámora azonban Még korai volt! Ezen az éjszakán valameny- nyi partizánőr az autóút mel­lett teljesített szolgálatot; mert arra lehetett számítani, hogy Harwood Szingapúrból segítsé­get hoz Greenhouse-ba. Amikor Harwood „sugárzó­ja” átrobogott az alagúton és a Greenhouse-t körülvevő bo­zóton keresztül hatalmas zú­gással az autóútra siklott, rá­dióparancs érkezett, hogy ezt a különös tankot fel kell tar­tóztatni. Harwood a lerombolt híd­nál álló első őr mellett még baj nélkül elszáguldott. De néhány kilométerrel távolabb, a meredek kanyarban robba­nás hallatszott és egy roppant átmérőjű fatörzs zuhant az út­ra, épp a „sugárzó” elé. Harwood hirtelen fékezett. Parker az emelőlearra esett. Orra vérzett, jajgatott: — Mit csinál, kérem?! Meg­parancsolom... — Kuss! — kiáltott rá Har­wood, a legelemibb illemsza­bályokról is megfeledkezve. — A Szingapúrba vezető út el van zárva. Meg akarta kerülni a fát, de néhány jól irányzott lövedék elég volt ahhoz, hogy lemond­jon erről a hiábavaló kísérlet­ről. Elhatározta hát, hogy visz- szafordul, s a híd mögött levő, aszfalt nélküli, de azért tűr­hető úton megy tovább. A hídnál azonban megismét­lődött az előbbi bonyodalom: az aknarobbanás, az útra zu­hanó fatörzs és az ágyúdörgés. Itt egy kapaszkodón át vitt az út. Jobbra meredek lejtő, amelyen nem lehetett felkúsz­ni: tömör falként állta útjukat a dzsungel. Balra meg az út töltése mögött alacsony növé­sű bokrok nőttek. Ezek ugyan nem akadályozhatták meg a hatalmas, hemyótalpas „su­gárzó” gördülését, de ott lenn a völgyben folyók kígyóztak, ingoványok terpeszkedtek. Harwood nem akart áttörni a lápon. Még most is a sze­rencsés véletlenben bízva, „su­gárzójával” egy rövid útsza­kaszon keringett. Ez a távolság azonban minden fordulónál kisebb lett: a partizánok egyre jobban össze szorították a gyű­rűt és újabb akadályokat ál­lítottak az útba. ■ Az amerikai először egy embert sem látott. Azt hitte, a természet erői harcolnak el­lene: lezuhannak a fák, el­vágják az utat, élettelen acél­darabok robbannak fel. Ez is rettenetes volt, azért mégis abban reménykedett, hogy ha a partizánok a közelükbe me­részkednek, a „sugárzó” meg­bénítja akaratukat és eszeve­szett futásra készteti őket. De nemsokára, néhány száz méter távolságból emberek tűntek fel a reflektorfényben. Kerek aknadobozokkal a ke­zükben siettek feléjük. Járásuk bizonytalan volt, ingadoztak, de jöttek! Harwood a maximális erős­ségre kapcsolt. Ezen a szélső fokon már olyan erősségű su­garak keletkeztek, hogy hatá­sukra összegörnyedtek a tes­tek. 1 A partizánok már nem tud­tak járni. Elvágódtak, dl ret­tenetes aknáikkal azért csak kúsztak tovább, egyre tovább. Harwood megrémült. A mar lájiak fején levő sisakra ugyanis nem számított, s meg­feledkezett arról, hogy a legvé­konyabb fémréteg is feltartóz­tatja az ultramagas frekven­ciájú hullámok nagy részét. De még ha eszébe jutott vol­na is, akkor sem lett volna bátrabb, ö eddig csak a rideg, érzéketlen gépek mindenható­ságában hitt. Most ütközött össze először olyan emberek­kel, akik a halállal is szembe­néztek, de nem a pénz és a di­csőség, hanem a jövendő bol­dogság érdekében. A „sugárzó” egyenesen fe­léjük rohant. Mi más is tör­ténhetne? Néhány másodverc múlva elvusztulnak, felrobban­nak saját aknáikon. Hogy is bírhatnák ki a kettős kény­szert: a pusztító sugarakat és a hemyótalpú acélszömyeteg- töl való félelmet?! De végül is Harwood nem bírta ki. Fékezni nem lehetett. A ko­csit nem fordíthatta vissza. így hát a bal emelőkart rántotta meg hirtelen. A „sugárzó” hatalmas dü­börgéssel rohant le balra a meredek töltésen és szétzúzta az útjába kerülő bozótokat, fákat. Sebességét már nem tudta lefékezni. Majd az egyik mélyedésnek nekiiramodva, az emelkedőn ugrott egyet her­nyótalpai üresen zakatoltak a levegőben, reflektora bíbor­színű fényieket lövellt, aztán körülbelül tíz métert repült, és belefordult a lágy, ragacsos ingoványba. A motor még működött. Az acéltalpak forogtak. A sok tonnás, ormótlan gép azonban nem mozdult, s epvre lejjebb merült az ingoványba. — Másszon ki! Gyorsan, gyorsan! - kiáltotta Harwood, Parker gallérját rángatva. De a milliomos csak jajgatott és kézzel-lábbal hadonászott. — Mi az ördög van magá­val? Dögöljön meg, vén ma­jom! — Harwood felkapta kin- csetérő aktatáskáját, pisztolyát és a fedélzeti nyíláson át ki­mászott. Ott szétnézett, hogy valami száraz és biztonságos helyet keresse^ De a lápot megszállták a partizánok. S a borult ég vö­rös hátterében egy magas szé- lesvállú különös sisakot viselő ember árnyképe tűnt fel. Ö ts azok közé tartozott, akik el­vágták Harwood útját. Harwoodot erre veszett düh fogta el. önkéntelenül hátra- ugrott, mert egy lövedék sü­vített el mellette, de megcsú­szott... és a forgó reflektorok támvasa alá zuhant A motor még néhány percig dolgozott, az acél emelőkar így hát ma­gához rántotta, lehúzta a bő­rét és eltörte a bordáit. A ma­gas frekvenciájú sugarak — -melyekben a legkegyetlenebb szenvedések összpontosultak — most őbelé hatoltak. Belé, aki létrehozta őket. Ezt a kínözönt semmi sem gátolta meg: a „sugárzó” szer­kezete ép maradt, s amikor a motor leállt az áram tartalék­forrása önmüködőleg bekap­csolódott, az első integrátor mocsárba fulladása után pedig a tartalékgépezet is működni kezdett. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom