Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
6 NÉPÚJSÁG 1959. január 1., csütörtök GYÜRKÖ GÉZA: A KAPU ALATT Pásztor Péter vázlat füzetéből ITT ÜL A PORTÁSFÜLKE ít ölén, mint tojás a léiben. Hozzánőtt a fülkéhez. ;y a fülke őhozzá? Papír i előtte, meg ceruza, honi ■ in szemüveg, száján csönd, mii dolga a papírral, ceru- al a szemüveg is békés kedv őséggel tűri a semmit- ást. Nézegeti az embere- akik itt, a kapu alatt, futó pillanatra mezleie- bre vetkőznek, mint a fűrén, talán pucérabbra, mint ion. Már bejöttek az utói, ahol a napfény és az nerek, a kíváncsi ablaksze- í kenetteljes, vagy szigorú, nyed, vagy éppen merev .ásókat mázoltak az arcuk-' — és még nincsenek a há- j belül, ismét és újra em- ekkel, a hivatallal, az ügy- 1 szemben. Itt a kapu alatt, tűnő pillanatra mindenki ami... ía rajta múlna, ha szólhat ha hallgatnának rája. meg ná mondani, hogy igazsága -e, vagy sincs annak, aki d, igazságát megy keresni id szobáról szobára, felhá- xlott arccal, őszintének lát- kétségbeesésse), papírok- tömött zsebbel. Látta, etlen pillanatig látta az ar- amint belépett a kapu .rnya alá, látta arcát, amely asz volt és magabiztos, de anakkor egy kicsit óvatos- ö. Ennek nem lehet igaza, mit mondanak a papíron. 1 a kapu alatt, a portás- cében és nézi, mint a gát- i sistergő vizet, hogy a karósén hogyan hömpölyög az élet, az ember, víve ében, táskájában ezernyi dját, baját, tervét. IOZZA NEM SZÓLNAK. » szólnak. S ha szót is vált emberrel, az egy pillanat va már régen elfelejtette ő arcát, s ha találkoznak idő múltán az utcán, úgy inek el mellette, mint fű- mellett az ember. Annyi belőle és mind egyforma, ilozófüs. Nem tanult Pla- . és Aristotelest. Sem Freu- vagy Hegelt, tán a ne- et sem tudja. De a kapu t, szinte hozzánőve a por- ülke kifényesedett szóké- , belesimulva a soha el nem 5 árnyakba, filozófus lett. i a szó hétköznapi értel- >en... Vagy talán éppen ? Megértés és nyugodt nlélődés, következtetni tu- . emberismeret és ítéleterő nozódott fel benne az évek amán, hiszen volt idő és I a szemlélődésre, volt a dolatokra, amelyek ugyan í gyorsan, de biztosan ölek határozott formát leien. kapu másik oldalán, pon- m a portásfülkével szem- egy másik fülke ellenőrzi i-bejárókat. Nem is fülke inkább csak félkörívű mé- iés a falban, talán szobor ott valamikor, vagy csak jrot álmodott oda egykori 'ezője — ma már nem le- út tudni. De ott mindig gyszer régen, nagyon sok év- ezelőtt élt egy szegény ztorfiú. Ez a fiúcska, miótá k: eszét tudta, mindig kint íz erdőn és legeltette a szép, szúgyapjas báránykdkat. ia, az öreg juhász tanítgat- oktatgatta a „mesterségre” i fiúcska mindig jó szívvel idta édesapja tanácsait.- Már látom, ember lesz öled — mondta az öreg ju- z mosolyogva, amikor fia '.ni kezdett a báránykák Ivén. A legényke jó iskolát ; apja mellett, ott nőtt fel a ányok között, azok voltak zótársai is. így csakhamar :tanult a juhászságba és jszerette az ártatlan j&szá- .at. Néhó,ny év múlva már etésükről megismerte a búgokat és húnyott szemmel megmondja, melyik közele- ieléie. A keselvhátú úgu '"*ett, mintha könyörögne, lókafeiű úgy. mintha sírna, ekete báránynak meg olyan laszos volt a hang-ia, mintha ami "égy bánatát akarná lesélni. csomagok vaunak. Valami titkos és mágneses erő odavonzza az embereket, kik csomaggal jönnek a kapu alá, de bőröndöt, zsákot, miegymást nem akarnak .— tán illemből — felemelni az irodákba. Szólnak neki. s még bólintani sincs ideje, máris olt áll a hátikosár magasra rakva a kapumélyedésben, mint valami absztrakt j szobor. A csomagot nem szereti, Kötik, fogják, mintha ezzel láncolnák a kapu alá. Különben — ha akarná — elmehetne, sétálhatna a folyosókon, körülnézhetne az udvaron, vi- mehetne az utcára és kémlel - hetné a felhőket, amelyek esőt és újra esőt és sohasem havat hoznak. De a csomagot nem lehet otthagyni arra vigyázni kell, őrizni, míg gazdája visszatér és biccentéssel megköszöni, hogy neki ülni kellett a sötét kapu alatt, tán egy. órát is, vigyázni kellett más holmiját, amihez semmi köze, amiről fogalma sincs, voltaképpen kié. Gyűlölte a csomagokat... HA MEGKÉRDEZNÉ tőle valaki, hogy hirtelen, gyorsan mondja meg. mióta ül itt, a kis kalickában, szemüveggel, a homlokán, észrevétlen névtelenségben, nem Is tudná megmondani: tizenöt, húsz esztendeje? Valahol a kettő között. . . Az utolsó évek úgy rohantak el a kapu alatt, olyan észrevétlen, mintha se testük, se életük nem lett volna. Az évek rohantak körülötte, ő pedig ült, egyedül, a forgandó évek zajában, mint valami mohos szikla egy folyó közepén : rendíthetetlen nyugalommal szemlélve a víz habjait. S ahogy az Ilyen sziklának is megvan a maga állandó vendége, amely madár képében keresi fel mindennap, futó pihenésre, neki is volt. Minden délben a sovány, madárarcú és hangú felesége — soha egyetlen gyereket nem tudott kihordani — megjelent a fülke előtt, benyújtotta a kosarat, és ott kinn, a fülke előtt várta, inig embere megebédelt. Se nyáron, se télen, soha be nem lépett a portásfülkébe, csak megtámasztotta a falat, mint fáradt munkásasszonyok régen a gyár falát hogy férjüket várják a fizetéssel a gyárkapu és a kocsma között. Soha nem panaszkodott, és az utolsó gyermekálom búcsúztatása óta soha nem volt beteg sem. Élt, dolgozott. .. Ha ügyfél lett volna, a portás nem tudta volna, kiféle, miféle, mit akarhat ott fenn majd az irodákban..; CSENDBEN, NÉMÁN és névtelenül telt az élete asszonya oldalán s itt a kapu alatt... Volt! Soha meg nem fogalmazta magában, de tudta és érezte hogy ő csak ott van a kapu alatt, mint a szék, amelyen ül, mint a csomagok ott szemben a fülkében, mint a levegő, amely csendben áramlik az utcáról be... Tudomásul vette, nem törődött ■ vele, semmivel se törődött... Aztán beteg lett. Életében először nem alvásra szolgált a régi ágy, életében először á nappal fényei ott viliództak párnába süppedt borostás, vékony arcán. Megijedt az egyedülléttől, az ágytól, a nappaltól. De nem szólt, nem is tudta volna elmondani pontosan, mit érez. Csak feküdt, lehunyt szemmel, hallgatta, mint matat a felesége szürke kis egérként a kredenc mélyén. .. És aztán ajtó nyílt és eljöttek a hivatalból.- Hozzá! Nem akart hinni a szemének, zavarban volt. nem is tudta, mit mondjon. Halkan motyogta. hogy biztos megfázott, hogy szégyenli baját, az ágyat, a nappalt,.. Bort hoztak egy üvegben meg cigarettát, és jó szót. Ott ültek az ágya mellett, beszélgettek vele és ő válaszolt. Véleményt is mondott egyről-másról, amiről tudott. Aztán elmentek. — Rendes emberek voltak — mondta az asszonynak és behunyta a szemét. Aludt. HARMADNAP OTT VOLT megint a portásfülkében. Kiszólt az embereknek, tanácsot adott, kihez menjenek, biztatta őket, hagyják csak itt a csomagot, majd ő vigyáz rá, azért van... Megszegezte a kapu meglazult keresztlécét s közben fütyült; Valami régi, régi dalt, - még gyerekkorában tanulta otthon, ahol vidám volt, ahol a nagy fiú volt, akire úgy támaszkodott anyja a család fenntartásában, mint egykor meghalt férjére. Ezt a dalt fütyülte. Hamisan, de tiszta szívből. FARKAS ANDRÁS: Köszöntés 1959-re Kinn, a mezőkön Lépked a hó. a homály. Benn, a teremben , Tánc dala-ilJata száll, Értelet ütnek. Elmegy az Ö. jön az Ü,i, Kripta kövéről Ünnepi harsona fuj, Csillog az Üj év. Gyöngyözi lelke borai, !S issza derűjét Mind, aki férfi, barát — Asszonyok arcán Bomlik a mámor, a dal Búgva-kacagy a, Vágy üde titkaival — Lányok igéznek, . Szárnyal a szív, a madár. Szöszke szemükben Férfi ígérete var. Férfi-szívekben Verseny ez érzelem, esz. Ifjú erekben Útra megy- új keresés. Terveket érlel Lázban az új akarat. S tetteket érlel — Lesz, ki adósa marad? Éljen a perc, meri Benne virul a világ! Elljen a tett, mert Nyitja jövőnk kapuját! Téli örömben Ott a tavasz, meg a nyár, Táncol a kedvünk, Mert a jövő ide jár. Csillagok égnek Hajnali ég peremén, Várjuk a napfényt — És jön az is, a remény! Szívben, az agyban Alkot a tiszta jövő, Gépben-ekében Duzzad a munkaerő, Emberi izmok Végbeviszik szaporán Célok ezerjét, Köznapi munka nyomán — Ünnepi hajnal Indul előre, a dal Röppen egekbe Emberi vágyaival, Ünnepi percben Mindenen át tör az ész Víg akarattal, S holnapi álmot idéz. A tilinkó Mondom, az apa nagyon elégedett volt fiával és most már nyugodtan bízta rá a nyájat. Amikor megöregedett, a nyájat együtt pára hagyta legkedvesebb tilinkóját is, amelynek hangját messze földön ismerte minden falu. A tilinkó néha tüzesen szólt, néha bánatosan néha meg olyan fájdalmas volt a hangja, hogy a szíve akart megszakadni annak, aki hallgatta. Alig telt bele egy-két esztendő, a legényke nemcsak a ju- hászságot, de a tilinkózást is megtanulta apjától és oly csodaszénen fújta, hogy még a bá- ránykák is szívesen meghallgatták. Ám egyszer, az egyik napon nagy szerencsétlenség érte a fiatal juhászt Valahol barangolás közben elvesztette tilín- kóját. és bár tűvé tette érte a hegyeket, de nyomára sehol sem akadt. Bizony búsúlt a legényke és még meg is siratta kedves tilinkóját és vele együtt búsúltak a báránykák is. Eltelt három nap is, de a ti- linkónak végképp nyoma veszett. Ekkor a legényke elhatározta, hogy öreg édesapjára bízza a nyájat, maga pedig elindul és addig megy, míg nyomára nem akad a kedves tilin- kónák. Ment, keresett, összekutatta a környéket, mire elért egy mély bártanához, ahol egy aprócska emberke fogadta. — Mi járatban vagy édes fiam? — kérdezte a legényt. — 'Nagy az én bánatom, ma gyarázta a fiú. Elveszett a legkedvesebb tilinkóm és azért teszem tűvé a fél világot. Az emberke megsajnálta a fiút és bevezette a barlangba, ahol csupa elveszett dolgokat tartogattak. Tilinkó is volt bőven, egyik szebb, mint a másik. — Ez volt a tied? — mutatott az apró emberke egy arany \ tillnkóra. — Nem — mondta a legény és csodálkozva leste a gyönyörű szerszámot. Az ' emberke ezüst, gyémánt tilinkót is mutatott, de a legényke csak fejét csóválta. Egy vagyont ért mindegyik, de neki egyik sem kellett. Eguszercsak a nagy keresgélés közben felkáltott a fiú. — Itt van! Ez volt íz enyém! Ez a bükkfatilinkó! Az apró emberke nem szólt semmit, csak visszaadta a fiúcskának a tilinkóját és becsületességéért ■ megajándékozta a gyémánt és az arany ti- linkóval is. A pásztorfiú megköszönte az erdei emberke jóságát és hálából elfújta neki legkedvesebb nótáját. szalay W-itfueUr P ifiJhpt*. ■*<! £f> Cti, ói úíi ÍK-úIjf tjSf A Tanácskostársaság 40. évfordulójára meghirdetett pályásat értékelése A Tanácsköztársaság kikiáltásának emlékére meghirdetett pályázat beküldési határideje lezárult. A pályázatra több értékes pályamű érkezett be. A bíráló bizottság a müvekkel kapcsolatban az alábbi döntéseket hozta: I. A Tanácsköztársaság idejéből származó dokumentumok gyűjtése. Első díjat nyert (1000—1009 forint! a gyöngyösi II. sz iskola úttörő csapata és Dózsa Lajos (Eger). Szatai László (Eger) értékes könyvjutalomban részesült. IL A Tanácsköztársaság élményeit feldolgozó pályaművek. Első dijat nyert (1000 forint) Dancza János (Eger) ,,Az V/10-es fűzérütsg című munkája. A második dijat (800 forint) Orbán István (Gyöngyös) kapta. Varga László (Szűcsi), líuzmau Mária (Eger) és a Békét t világnak című pályázat szerzője értékes könyvju talmat kapott. III. Szénirodalmi jellegű pályamunkák. Első díjat nyert a „Visszavárom” je'igére bekü'dötí „Visszavárlak1' című három« felvonásos dráma. „A csalódás“ című novella és a ,. 19-ben történt" verset értékes könyvjutalomban részesítették.
