Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-09 / 7. szám

1959. január 9., péntek NBPOJSAG * Lehetőség és valóság 1955-BEN ALAKULT meg a káli Vörös Hajnal Termelő- szövetkezet. Egy esztendővel később, az ellenforradalom erősen próbára tette a fiatal szövetkezetei, de a tagság — noha számban erősen megfo­gyatkozott, — mégiscsak együtt maradt. Ma a 130 hold földön 25 tag gazdálkodik, s 14 holdnyi le­gelőt bérelnek a legeltetési bi­zottságtól. Az esztendő végén 35 forintot ért egy munkaegy­ség, s 600 ezer forintra rúg a közös vagyon. Adósságuk 123 ezer forint. A hároméves ered­ményt vizsgálva, bizony meg kell állapítani, hogy a szövet­kezet egy helyben topog, csak nehezen jutnak ötről a hatra. Tudják és látják ezt ők is, hi­szen ide is elérkezik a millio­mos szövetkezetek híre. Ök pedig csak nehezen jutnak előbbre a megkezdett úton. Hogy miért A válasz erre nem egyszerű, sokrétű, bonyo­lult dologról van szó, amiben nehéz eligazodni, tisztán látni. December utolsó napjaiban lemondott a régi vezetőség, a tagság újat választott, három­éves működésük alatt már vagy negyedszer. Uj, megbí­zott elnök végzi a munkát, új a könyvelő is, akinek elég ne­héz a dolga, mert a régi köny­velő munkája hiányos, ren­detlen volt. Részint a könyve­lésből, részint az illetékesek szavaiból az is megállapítható, hogy a régi vezetőségek szá­mos olyan hibát követtek el, amely még ma is károsan érezteti hatását. 1957-ben pél­dául úgy vásároltak Zetort, hoigy eladták az állatállo­mányt. A Zetorra ráfizetett a tagság, rájöttek, hogy sokkal olcsóbb lett volna a gépállo­mással dolgoztatni, mint saját Zetorral. Az igazsághoz tarto­zik, hogy az embereket a jó- szándék vezette a vásárlásnál, ugyanis sóderbányájükből ma­guk akarták szállítani a só­dert. A jószáiidék azonban kellő szakértelem és okos elő­relátás hiányában kevésnek bizonyult. Nem lett kincses­bánya a sóder bánya sem. An­nak ellenére, ho-gy 4—5 em­ber munkáját állandóan lekö­tötte, — időnként többét is — a zárszámadáskor kiderült, hogy ráfizettek a vélt arany­bányára, ami miatt elhanya­golták a földeket is. a kAli vörös hajnal tagjai túlbecsülték erejüket; s sajnos beigazolódott a köz­mondás: aki sokat markol, ke­veset fog. Nagyon hiányzik a szövet­kezetből a szakértelem. Mert lett volna igazi aranybányájuk is, egy héthcldás bolgárkerté­szet. A kert nagy részét azon­ban — hat holdat — tavaszi búzával vetettek be, s csak egy holdon termeltek papri­kát, paradicsomot. Nem csoda így, ha sovány lett a kertészet bevétele. Bajok voltak a munkafe­gyelemmel is. Elismerés és megbecsülés illeti azokat a ta­gokat, mint Kockán ics Mihály, aki 425 munkaegysé­get teljesített, vagy Dávid Istvánt, aki évközben lépett be, mégis 248 munkaegységet szerzett. De rajtuk és társai­kon kívül sajnos szép szám­mal akadnak olyanok, akik mindössze 80—100 munkaegy­séget szereztek egy év alatt, de olyan is akadt, aki 5 mun­kaegységgel „dicsekedhet.“ Miattuk kellett a katonák se­gítségét kérni, hogy a szövet­kezet burgonyáját időben fel szedjék, mert az egyébként is munkaerőhiánnyal küszködő szövetkezetnek teljesen kör­mére égett a dolog. Van baj és hiba, természe­tes, hogy felvetődik a kérdés: hogyan tovább? Mi a teendő? Az a hír járja, hogy a Ha­zafias Népfront elnöke, Nagy Károly, 12 középparaszt társá­val együtt belépne a szövet­kezetbe. Hozzák magukkal a föl­det, felszerelést, s ami nem lebe­csülendő, a nagy szaktudást is. A szövetkezetieknek igaz ba­rátsággal kellene fogadni eze­ket az új belépőket, s közösen biztosítani, hogy a szövetkezet vezetésében helyet kapjanak a tapasztalt középparasztok is. Mert azt látnia kell a szövet­kezet minden tagjának, hogy számbelileg és gazdasági té­ren egyaránt fejlődni kell, s csak káros lehet a szövetke­zet fejlődésére az itt-ott han­goztatott vélemény, hogy nem kellenek új tagok. Az igazság az, hogy kell, ezért volna ajánlatos szót érteni a belé­pés gondolatával foglalkozó középparasztokkal. HA A TERMELŐSZÖVET­KEZET számszerűen gyarap­szik, lesz erő a csakugyan kincsesbányát jelentő kerté­szet fejlesztéséhez, s ez nagy­mértékben növelné a szövet­kezet jövedelmét. Ugyancsak ez kell az állattenyésztés fej­lesztéséhez is. Ennek fontossá­gára ugyan már ráébredtek ma­guk a régi tagok is. Állatte­nyésztés nélkül nem fejlődhet tovább a szövetkezet növény- termesztése sem. A szövetke­zet számszerű és gazdasági fejlesztése szükségessé tenné a tapasztalt gazdák mellett egy agronómus alkalmazását is, aki a szakmai segítséget biztosítaná a szövetkezetben, és segítené feltárni azokat a lehetőségeket, amik ebben az igen jó adottságokkal rendel­kező szövetkezetben megvan­nak. (Hiszen van lehetőségük kertészkedésre, homoki szőlő­termelésre, állattenyésztésre.) De mindezeken túlmenően talán elsősorban az lenne fon­tos, hogy a tagok egysége meg­erősödjék, s következetesen védelmeznék álláspontjukat. Mert sajnos nem egy esetben előfordul, hogy szinte egyik napról a másikra változtatják meg elhatározásaikat/ Gondol­ják tehát meg jól, hogy kiket választanak a szövetkezet élé­re, de ha egyszer eldöntötték, segítsék is következetesen az új vezetőket. A HIBÄK. AZ IGAZSÁG nyílt feltárása, közös megvita­tása lenne az egyik legna­gyobb segítség a községi és járási tanács és pártszervek részéről is. Mert a szövetke­zet előtt álló lehetőség sokkal nagyobb és tágasabb, mint amilyen ma a valóság. Szalav István Az illetékesek figyelmébe ötvennégy esztendeje la­kom Egerben, a hosszú Verő- szala utcában, amelynek leg­főbb ismertetőjele a sárten­ger. Egyszerűen olyan botrá­nyosan elhanyagolt állapot­ban van a városnak ez a „rö­vidke” utcája — házszámozá­sa egyik oldalon a 150-et, másikon a 250-et is eléri, sőt meghaladja —, hogy az nem­igen van meg másutt a vá­rosban. Minthogy az itteni pincék egy részét a MEZÖ- KER használja, meglehető­sen nagy az autóforgalom. Az utca olyan keskeny, hogy gyalogjárója szinte nincs is. A nyakig érő sárban közle­kedő teherautók beverik, be­tapasztják a házak falát — a járókelőkről nem is beszél­ve. A hosszú utca sok dolgo­zója szeretne kerékpárjával munkahelyére járni és haza. Ez egyszerűen lehetetlen. A közvilágítás is hiányos. A mérhetetlen sár miatt a gya­logosan közlekedők ruhája és cipője hamar tönkremegy. A hosszú utca sok-sok la­kója nevében kérem az ille- \ t ékeseket, hogy orvosolják jogos panaszunkat és kéré­sünket, amelynek még az idei orvoslása igazán boldog és emlékezetes esztendővé tenné számunkra az 1959-es évet. NAGY ISTVÁN, Verőszala utca 145. sz. alatti lakos. Ünnepség a bodonyi nőtanács megalakulásának 12. évfordulója alkalmából A bodonyi nőtanács meg­alakulásának 12. évfordulója alkalmával kedden délután ünnepélyt rendeztek. Az ünne­pélyen megjelentek a régi MNDSZ-asszonyok és a moz­galomba újonnan bekapcsoló- dók is. A nőtanács vezetője tartott egy rövid tájékoztatót, amely felölelte a 12 év alatt végzett munkát, majd kezde­tét vette az ünnepi vacsora, amelyen mintegy 60 jól dolgo­zó asszonyt vendégeltek meg. Vacsora után tánc volt, ame­lyen a 25 évesek mellett még a 60 éves idős asszonyok is táncra perdültek. A továbbiak­ban sem volt hiány a hangu­latkeltőkben, hisz közismert dolog, hogy a bodonyi asszo­nyok vígkedélyűek és szeret­nek táncolni. A további mun­kájukhoz sok sikert, jó egész­séget kívánunk. Bállá Sándorné, a JNT titkára. Nyilvánítsák műemlékké a lira eh er-húsát „Nagyok Eger múltjából” c. cikkeket figyelmesen olvastam s a cikk írójának (f. a.) bará­tomnak, az általános művelt­séget szolgáló rövid, világos, történelmi összefoglalóinak el­ismeréssel adózom. A cikkben említett Kracker lakóházzal kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot felvetni: Kracker János Lukács, bár nem volt Eger szülötte, de mint utána nagyon sokan, megszerette e város történel­met lehelő ódon házait, az itt lakók sajátosságos lelkiségét, s itt telepedett le. A magam és több barátom javaslatát tolmácsolom, hogy az illetékesek nyilvánítsák , a „mester” piost szerényen meg­húzódó házát műemlékké és restaurálják az 1800-as tűzvész előttinek megfelelően. Ügy vé­lem, ezzel nemcsak Kracker János Lukácsnak, a mesternek és korának, de Eger város tör­ténelmi múltjának is tarto­zunk. Dr. Kuncz Gyula. Legjobb újítók — legjobb újítások — a Hatvani Konzervgyárban llekordot ért el az idegenforgalom a múlt évben Egerben Egerben 1952-ben ünnepel­ték a vár ostromának négyszáz­éves évfordulóját. A jubileumi év. alkalmával 131 000 látogató kereste fel a várost, amire még nem volt példa az előző években. 1958-ban azonban újabb rekordot ért el a láto­gatók száma. A most elkészült összesítés szerint a múlt esz­tendőben 230 000 vendég for­dult meg Egerben, köztük ezer szovjet, 300 lengyel, 250 német és mintegy száz angol gyö­nyörködött a város nevezetes­ségeiben és környékében. A Heves megyei Idegenfor­galmi Hivatal tájékoztatása szerint ebben az évben kétszer annyi külföldi látogat el a városba, mint az elmúlt év­ben. Igen nagy forgalmat bonyo­lított le a nyolc hónappal ez­előtt megnyitott egri diákszál­ló is. E rövid idő alatt 18 116 általános és középiskolás diák vette igénybe az új szállót, amely nagyban elősegítette a KISZ által szervezett kirándu­lások: és tanulmányi látogatá­sok lebonyolítását. (Készéi) Gazdag program a Heves megyei Hazafias népfront-bizottságok ez évi terveiben A Heves megyei Hazafias Népíront-br íttságok tagjai még az elmúlt év végén elké­szítették ez évi munkatervei­ket. A tervben jelentős helyet foglal el a pártonkívüli la­kosság politikai felvilágosítása. Ennek érdekében az év első •hetében száz községiben tartot­tak politikai előadásokat, ame­lyeken több mint háromezren vettek részt. Ezeken az elő­adásokon megbeszélik az ak­tuális bel- és külpolitikai ese­ményeket is. A közeli hetekben, ugyan­csak a Hazafias Népfront-bi­zottságok, s nemrégen megvá­lasztott tanácstagok részére 4—5 napos tanfolyamokat szerveznek, amelyeken a ta­nácstagok jogait és kötelessé­geit ismerik majd meg a hall­gatók. Ezenkívül már meg­kezdték az előkészületeket a közelgő magyar—szovjet ba­rátsági hónap lebonyolítására. A hónap keretében filmhetei, technikai és mezőgazdasági napokat tartanak, amelyeken a Szovjetunió életét, gazdasági eredményeit ismertetik. Terveket készítettek arra vonatkozóan, miképpen segítik elő a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését. Ezen a téren termelőszövetkezeti látogaJ fi­sakat szerveznek, és népszerű sítik a legjobb termelőszövet­kezetek eredményeit, a tagság gondtalan életét. Mindazokon a helyeken, ahol még nincs meg a meze gazdasági termelő­szövetkezet megalakulásának a feltétele, ott elősegítik, hogy különböző szakcsoportok ala­kuljanak. A Heves megyei Hazafias Népfront-bizottságok mal­most megkezdték a felkészü­lést a világméretekben kibon­takozott 1. ékemozgá om- tíz­éves évfordulójának a megün­neplésére is, amikor béke- nagygyűléseket, és egyéb ren­dezvényeket fognak tartani. (Készéi) AZ ÉVRE MÉG fiatal Hat­vani Konzervgyárban a leg­kiválóbb újítók után érdek­lődtünk. A januári latyakban a gyár udvarán sürgő-forgó em­berek kalauzolásával nagy ne­hezen lehetett rátalálni Veres Jánosra, a konzervgyár újítá­si felelősére. Az ő kezében gyűlnek össze a gyár munká­sainak ésszerűsítő, munkát könnyítő újításai. Mi a véleménye az újító­mozgalomról? — A fejlődésben csak azok a gyárak tudnak előrehalad­ni, ahol az újítási mozgalom nincs fékezve és a dolgozók életrevaló gondolatait megva­lósítják az üzemekben. Az újitási mozgalom csak akkor tölti be hivatását, ha a mun­kások valóban magukénak te­kintik a gyárat az üzemüket, Nálunk, a konzervgyárban, igen lelkes újítógárda alakult ki ' az évek folyamán. Az ő munkájuk is hozzájárul az egyre korszerűsődőbb, fejlő-- dőbb gyár feladatainak meg­oldásához. Ezt mondta az újítási fele­lős, de vajon, hogy vélekednek maguk az újító munkások? Katona József litografáló mester újításáról a többiek mondják el észrevételeiket. A litografáló gépen végzett újításával a kisméretű táblá­ról nem 44 darab konzerv­doboz palástot, hanem 48 da­(W^/VWWWWWW\/WWWWWVWVWvVWWVWWWWWWVWVW\W/'/W/WVWWWVWWWWWWVW\) . A napokban — eleget téve velem- született tisztálko­dási hajlamomnak — elmentem az egri gyógyfürdőbe. Ke­rékpárral. Kerék­páromat — bár sza­bálytalanul — nem zártam le, bízván a járókelőkben, akik méltányolni tudják gz irántuk való bi­zalmat. Csalódtam bennük. Jegyet váltottam, levetkőztem és pár perc múlva már a zu­hany alatt voltam. A fürdőben a szo­kott ..csendélet” folyt: gyerekek fogót ját­szottak, mire kijött az úszómester ée kiabál­ni keidett. Néhány öregúr a „csendet ké­rünk” tábla árnyéká­ban vitatkozott han­gosan. A fürdőnek persze rossz az akusz­tikája... Végre megelégel­tem a fürdést és be­mentem a pihenőbe. A LAKAT Itt a személyzet és néhány vendég vitat­kozott Eger labdarú­gó esélyeiről. Közben halk mormolás hal­latszott: az aludni- vágyók átkozódtak. Túlestem ezen is, megszáradtam és fel­öltöztem. Az előcsar­nokban megittam egy szörpöt és a pénztá­rosnőnek nagyot kö­szönve, elhagytam a fürdőt. Mit sem sejt­ve kerékpáromhoz mentem. Ekkor ért a fenti csalódás: kerék­párom ugyanis le volt lakatolva. Az első lánckeréken és lán­con egy hatalmas TUTO lakat éktelen­kedett. Még egyszer megnéztem a kerék­párt, semmi kétség, ez az enyém. Négy lehetőség ci­kázott át rajtam. Az első: a lakat tulajdo­nosa szórakozottság­ból az én kerékpáro­mat zárta le a sajátja helyett. Ezt kénytelen voltam elvetni, mert a fürdő előtt egyedül az én kerékpárom szomorkodott. A második: az il­lető tréfált. Nagyon vaskos, sőt (a laka­tot jobban megnézve) acélos tréfa volt. De nem! A lakat leg­alább 15 forintot ér és 15 forint egy tré­fáért?!... A harmadik: A tu­laj megunta a laka­tot és ahelyett, hogy elhajította volna, rá­tette a kerékpárom­ra, Ez viszont nem valószínű. A negyediket a pesszimizmus és a bűnös rosszhiszemű­ség juttatta eszembe: A „tettes” el akarta lopni kerékpáromat, míg én a lakat lefe- szitéséhez szükséges szerszámokért me­gyek. Ezt viszont megcsinálhatta volna lakat nélkül is. A kerékpárt nagy- nehezen hazatoltam. Hazafelé így morfon­díroztam: Más ke­rékpárját ellopják, az enyémet megvédik a tolvajoktól, mellesleg tőlem, a tulajdonos­tól is. Otthon lever­tem a lakatot és fel­állítottam az egyenle­get. Én: idegeskedtem, a kerékpárt vagy két kilométeren tolni kel­lett, tiszta kezemet összeolajoztam... Es talán még köszönet­tel iá tartozom. Ö: Odalett 15—20 forintja? Ki járt jobban? Utóirat: a lakat földi maradványait tulajdonosa kellő igazolás után átve­heti — a MÉH-nél. SIBEI,KA GYÖRGY általános iskolai VIII. oszt. tanuló, Felnémet. rabot tudnak kivágni. Ez a különbség 115 ezer forint anyagmegtakarítást eredmé­nyezett. TEKINTETTEL arra, hogy Hatvanban kezdték meg az or­szágban elsőnek az automati­kus paradicsomtöltést, zárást és sterilizálást, ez • a munka automatagépsorokat kívánt, mert csak ezek a gépek tud­nak megbízható, jó konzervet csinálni. Az újítók közremű­ködésével sikerült megoldani- ok a gyár másik készítményé­nek, a borsókonzervnek a gyártását is. A borsó beérke­zésétől kezdve a zárásig auto­matizálni tudták a gyártást. Az új gépeken még mindig sok módosítást tudnak elvé­gezni az újítók, ha törődnek a munkájukkal. A műszald ve­zetők közül sokan példamuta­tóan dolgoznak az újítási mozgalomért. Galambos Attila, a főzeléküzem művezetője az üvegzáró gép fejét alakította át, mert a hazai gépek zárás közben törték az üveget. Rú- gós görgőt iktatott be, s ez­zel minimálisra csökkentette az üvegtörést, A megtakarí­tás 57 ezer forint, s Galam­bos Attila 1300 forintot ka­pott érte. A legjelentősebb újítás, ami 3234 forintot hozott Oszter Miklósnak, a folyamatos bor­sóhűtés megoldása volt. Külön gépet szerkesztett erre a célra, s ezzel megoldotta az auto­matasor zavartalan működését. Az újításoknak a közvetlen forintot hozó eredményein kí­vül még az a haszna is meg­van, hogy az elfekvő anya­gokat építik be, csinálnak be­lőle hasznosan dolgozó új gé­peket. Vörös Sándor a doboz­üzemben új gépet szerkesz­tett eldobált anyagokból. Az üveggyűrű csípőgép 8500 forint megtakarítást eredményezett a gyárnak, s a kölcsönösség alapján 652 forintot az újí­tónak. A Hatvani Konzervgyár munkásai szívügyüknek tekin­tik, hogy a gyáruk teljesítse a napi tervét. Az újítások nagy száma is erre enged kö­vetkeztetni. Dicséretre méltó äz a törekvés, hogy olyan munkások, akik nem a gyár gépei mellett dolgoznak, azok is igyekeznek hasznosítható | javaslatokkal segíteni a gyár termelésének alakulását. Ezek közé az emberek közé tarto­zik Böőr Ferenc térmester is. MUNKÄJA végzése közben látta, hogy a Szovjetunióból érkező lemezeket igen erős deszkákkal zárják el, amelye­ket a felbontás után össze­raknak ugyan, de semmire sem használják fel. Gondolt egyet, s megpróbált a desz­kákból összebarkácsolni egy ládát. Hogy mennyire volt eredményes a munkája, azt az is bizonyítja, hogy most már a termelőknél levő begyűjtési ládák nagy része ezekből a deszkákból készült. Böőr Ferenc újítási javas­lata 17 ezer forinttal csökken­tette a gyár önköltségét, és a gyár vezetői 1189 forinttal ju­talmazták. Az 1958-as év bővelkedett újításokban a Hatvani Kon­zervgyárban. Az összesített eredményeket számolgatva, jelentős az az összeg, amelyet az újítások hoztak. A 80 újí­tás közül 27 tapasztalatcserére* kipróbálásra érkezett a buda­pesti, kecskeméti és nagykő­rösi konzervgyárból. A konzervgyár újítóitól 21 újítást alkalmaztak az elmúlt évben. Az előkalkuláció alap­ján ezek az újítások három- négyszázezer forint megtakarí­tást jelentettek a gyárnak. Azok a munkások, akik a munkájukon kívül még azzal is törődnek, hogy miként le­hetne jobban, könnyebben, többet termelni, kétszeresen jól járnak. Magasabb lett a keresetük, mert újítási díjat is kaptak. 1958-ban 6728 forintot fizettek ki az újítóknak. Ezek a munkások örülnek annak, ha újításaik eredmé­nyeként könnyebben végzik munkájukat társaik is. és ha van olyan újítás, amelyet nem fogadnak el, sértődöttség mi­att nem hagyják abba az újí­tási munkát. S HOGY EZ továbbra is így legyen, szükséges, hogy a Hatvani Konzervgyár műszaki vezetői, még jobban, odaadób- ban foglalkozzanak az újító munkásokkal, mert a terv tel­jesítésének egyik biztosítéka, ha az újítások segítik őket az új évben is. Kovács János Növekszik az állatállomány a tsz-ekben Az 1958-as esztendőben a termelőszövetkezetek jóval na­gyobb mennyiségű húst és zsírt adtak a fogyasztóknak, mint az előző esztendőkben. Különösen a szarvasmarha­hizlalás növekedett. 1958-ban 957 hízómarhát és 3557 hízott sertést adtak el a szövetkeze­tek. A fejlődés arányát leg­jobban mutatja az, hogy míg tavaly a szövetkezeteknél 10f> hold szántóra 0,7 hízómarha és 3 hízottsertés jutott, addig az idén ICO holdra 4,6 hízó­marha és 13 hízósertés jut.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom