Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-09 / 7. szám
1959. január 9., péntek N6PÜJSÄG 3 Valóraváló határozatok — a munkások javára A legjobbak . • • „Széleskörű és általános vélemény a munkástömegekben, hogy a párt Központi Bizottságának politikája megerősítette a munkásosztály vezető szerepét a Magyar Népköztársaságban, mert az öntudatos munkástömegek akaratát fejezi ki, híven szolgálja a munkások politikai, gazdasági és kulturális érdekeit” — állapítja meg a munkásosztályról szóló párthatározat első soraiban a Központi Bizottság. Igen, a párt politikája a munkásosztály akaratát fejezi ki, s a munkásosztály helyesli ezt a politikát, hiszen több mint két éve tapasztalja, hogy a párt és a munkás-paraszt kormány politikája munkáspolitika, mely arra szolgál, hogy soha nem látott jólétet biztosítson minden dolgozó embernek. Ennek a törekvésnek már számtalan jelét tapasztalhattuk azóta. Ha csak néhányat sorolunk is fel belőle, az is elegendő bizonyíték arra, hogy nem üres szóbeszéd volt apart és a kormány ígérete a munkásosztály helyzetének megjavítására. Ezt bizonyítja a bányászok bérének nagyarányú felemelése, a nyereségrészesedési rendszer bevezetése, melynek nyomán több millió forinttal nőtt a megye munkásainak jövedelme. Az 1957. és az 58-as évi bérrendezés, a többszöri árleszállítás, a munkások részére épített lakások ezrei, mindmind letagadhatatlan bizonyítékai e reális politika valóra- váltásának. S mikor a múlt év októberében megjelent a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat, mely előtt kétezer pártmunkás vizsgálta országszerte: mi hiányzik, mi fáj a munkás- osztálynak, s milyen intézkedéseket várnak helyzetük to-; vábbi javítására — újabb jelentős bizonyítékát adta a párt annak, hogy törődik a munkások sorsával, állandóan javítani akarja életszínvonalukat. Azóta a hitetlenkedőket is meggyőzték a munkásosztály érdekében hozott intézkedések, s ez a határozat is szinte hónapok alatt vált valóra. Nemrégiben — mikor az egész országot végigjárta egy örömhír a nyugdí j rendezésről, az alacsony nyugdíjak felemeléséről — e határozat egyik pontjának valóraváltását ünnepelhettük. A határozat, amely kimondja: lehetőségeink mértékében meg kell javítanunk nyugdíjrendszerünket. A rendezés alapelve a régi és az új rendszerű nyugdíjak közti igazságtalanul nagy különbség lényeges csökkentése, a munkában eltöltött évek fokozottabb figyelembe vétele legyen.”Ezt követte az újabb intézkedés, melynek nyomán 80 ezer pedagógus fizetése emelkedik. Mert azt is szóvá tették a munkások, hogy a gyermekeiket tanító pedagógusok fizetése viszonylag alacsony. Szóvá tették és a párt, a kormány a lehetőségekhez mérten orvosolta is panaszukat. S az utóbbi hónapokban alig lehetett figyelemmel követni az események zajlását, mely mind-mind egy-egy állomása volt a munkásosztály helyzete jobbrafordulásának. S az év első napjaiban végrehajtott árrendezés, a zsír és szalonna- féléknek, a textiláruknál végrehajtott árcsökkentés újabb milliókkal járult hozzá a munkások életszínvonalának emeléséhez. De nemcsak a gazdasági intézkedések hoztak javulást a munkások életében, sorsában, de a párthatározat politikai kulturális elveinek végrehajtása is. Mert a munkások többsége az anyagi kárnál is nehezebben viseli el, ha igazságtalanul bánnak vele, ha nem hallgatnak szavára, ha lenézik, semmibe veszik. Ezért hívta fel a párthatározat a figyelmét arra, hogy „Minden párt, állami és gazdasági vezető köteles a munkások tömegeivel személyi kapcsolatait tovább javítani.” Ennek fontosságát érezve javult tovább a vezetők és munkások viszonya, s bármerre jár az ember, az egercsehi szénbányában vagy a Selypi Cementgyárban, azt tapasztalhatja: sokat javult a munkások és a vezetők közötti kapcsolat, bátran fordulnak a dolgozó emberek a vezetőkhöz kicsi és nagy gondjaikkal, javaslataikkal, mert azt tapasztalják, hogy kérésük, javaslatuk nemcsak meghallgatásra, de elintézésre is talál. Ennek a határozatnak is köszönhető, hogy a vezetők nem húzódoznak az úgynevezett apró munkáktól, a munkások ügyeinek intézésétől, sőt olyan törekvések is tapasztalhatók, hogy szívesen részt vállalnak a fizikai munkából is, hogy közelebb kerülhessenek a dolgozókhoz. Mindezek a változások a párthatározat óta észlelhetők leginkább, s ezeket igen kedvezően fogadták a munkások. De nem lenne teljes a határozat végrehajtásának e rövid értékelése, anélkül, hogy meg ne említenénk: van egy pontja, melynek végrehajtásában még sok tennivaló akad. „Növelni kell minden állami és társadalmi szerv, valamint az égés? értelmiség felelősség- érzetét, a munkásosztály viszonylag még elmaradott rétegei kulturális felemelkedésének meggyorsítása érdekében” — mondja a határozat,' de sajnos, ilyen törekvések mégnem jellemzőek a megye üzemeire. A napokban a TIT egyik lelkes tagja, aki ebben az ügyben fáradozik, panaszolta, hogy nem kap elegendő támogatást az üzemek vezetői részéről a tanfolyamok megszervezésére, így fennáll az a veszély, hogy továbbra sem törődnek az elmaradott kulturális szinten élő munkások nevelésével. Ez a közömbösség igen káros, s a határozat e pontjának végrehajtására sürgős intézkedéseket kell hozni, mint az egri városi pártbizottságnál, ahol egyik fontos teendőnek tartják e visszás helyzet megszüntetését és a munkások általános műveltségének növelését. Feltétlenül meg kell hozni a szükséges intézkedéseket máshol is, hogy ez év októberében, mikor a Központi Bizottság értékeli a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat végrehajtását, örömmel állapíthassa meg: a határozat a munkásosztály érdekeit szolgálta, s azt mindenütt becsületesen végrehajtották. Kovács Endre Vonaton E1 lindul a vonat Füzesabony felé. A megtelt kocsiban halk zsongás. Beszélgetnek az utasok. Az ablak mellett idős nénike ül. Nézi a tájat. Vagy talán nem is látja azt, csak gondolatait engedi fáradtan repülni. Mert a gondolat is olyan, mint a madár. Száll, ide-oda röppen; néha sebesen hasítja a levegőt, néha pedig egy helyben repdes, egy-egy visszaemlékezés felett... Az ablak lassan behomályosodik. Az utasok lehelete a hideg üveghez ér, szorosan rásimul, és mindig jobban eltakarja a tájat. A nénike melléből nehéz sóhaj szakad fel. Talán ezt akarja beszélgetésre melegíteni a szomszédja, mert megkérdezi tőle; — Hová utazik, nénikém? — Makiárra, lelkem... — Aztán, hogy látja az érdeklődő tekintetet, már folytatja is: — Tudja, ott laktam. Csak nemrég kerültem Egerbe... Szegény uram után néhány forint jár. Még most sem küldték. Talán nem is tudják, hogy elköltöztem... Hát ezért megyek oda, a postára. Szemében hirtelen riadtság ül. — Jaj, látja-e, elfelejtettem az utca nevét! — és szinte segítségkérőén néz a szomszédjára. — Most mit mondjak a postán? A férfi legyint a kezével: — Messze van még Makiár... — és hogy szava még nyugta több legyen, hozzáteszi: — Addig még eszébe juthat.. Zsebéből egy levelet kotor elő, leszakítja a boríték tiszta hátlapját. A töltőtollat is előveszi, és így néz rá biztatólag. A nénike az állát a tenyerébe fogja, és homlokát ráncolva, nézi a behomályosodott ablakot. — Már eszembe is jutott! — élénkül fel. Majd, szinte restellkedve, teszi hozzá: — Tudja, kedves, az én koromban már olyan feledékeny az ember... S míg az utca neve és a házszám lassan lerajzolódik a boríték tiszta hátlapjára, úgy érzem, hogy a betűk nőnek, óriásokká lesznek, mert a legszebb érzés rakosgatja őket egymás mellé: a megértés, az emberi jóság... Egymásért A minap könyveim között kutatgattam.i zl Az egyik könyv fedőlapjának belsői tiszta részén feljegyzésre bukkantam. Nemi tudom, mikor írhattam oda, azt sem tudom^ már, hogy hol olvashattam ezt a néhány sort:« „Törekedjetek kis eredményekre, nagy dől-) gok lesznek belőlük”. Két szót is jegyeztem> alá: burgonya, Leningrád. — Miért írtam én) ezt oda? — Mit jelenthet ez a két szó a szép) mondás alatt?... Ma reggel aztán eszembe jutott. Talán a) Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején,< vagy a Nagy Honvédő Háborúban a lakossági zavartalan élelmezésének további biztosító-) sara Leningrádban az ültetésre szánt burgo-) nyát kisebb szeletekre szeletelték. így bizto-) sitatták, hogy a meglevő készletből jutott az] azonnali élelmezésre és ültetésre is. Az élet valóban azt mutatja, hogy a nagyi dolgokat mindig sok-sok kis eredményre valói törekvés előzi meg. A nagy feltalálók sem< hozták magukkal a sikereidet, amelyeket éle-) tűk későbbi folyamán elértek. Mennyi sok) törekvés, mennyi küzdelem, a mindennapok5 apró akadályainak folytonos legyőzése, az] évek hosszú során folytatott tanulmányokban/ lépésről lépésre való előrehaladás jelzi azt az) utat, amelyet a tudomány fáklyavivői bejár-] tak. A legnagyobb tudósnak is azonban ruha,) cipő, élelem, lakás, laboratórium, gyár és még< ezerféle dolog kell, amelyeket nem önmaga] dilit elő. Ezeket készen kapja. A dolgozó tömegek biztosítják a szükségleteket, amelyek] nélkül csak robinsoni munkára kényszerülne) az ember. A nagy dolgok eléréséhez tehát5 minden ember hozzájárul a mezőgazdaságban,) az iparban, a kereskedelemben, a tanulásban,' a tanításban egyaránt. A mindennapok apró) munkáinak a becsületes, lelkiismeretes elvég-) zése, a mások munkájának a megbecsülése, az) emberi közösség iránt érzett nagy felelősség a) biztosíték arra, hogy a kis eredmények meghozzák a nagy dolgok megvalósulását. Ehhez azonban önmagunkban kell kiala-] kitanunk az „embert”, aki tud látni, érezni,] akarni, cselekedni. HÓRVÖLGYI ISTVÁN Az egyik legrégibb dolgozója a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárnak Szabó Sándor köszörűs. Munkájára legjellemzőbb a pontosság. Éppen ezért az üzemben a pontos munkát igénylő munkadarabokat vele készíttetik. Képünkön a szabálytengely méretét ellenőrzi mikrométerrel. Ugyancsak itt dolgozik Rúsz Mártonné marós. Mint átképzös kezdte ezelőtt három évvel a munkát és azóta nevét, mint szakmunkás, a legjobb dolgozók között találjuk. Munkáját állandóan kiváló szinten végzi, amiért már többször jutalomban részesítették. A képen: egy traktor-alkatrész marásán dolgozik. (Kiss Béla felvételei) Ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlés az Egri Dobó István Gimnáziumban Az Egri Dobó István Gimnázium KISZ-szervezete tegnap tartotta ünnepélyes tag- könyvkiosztó taggyűlését. A taggyűlésen megjelentek a testvéri KFSZ-szervezetek küldöttei is. Az elnökségben helyet foglalt Lengyel Gábor igazgatóhelyettes, Sípos István, a verpeléti KISZ v. b. tagja, valamint Szilágyi Gyula tanár. A IV. osztály jól sikerült kultúrműsora után Lőcsei József KISZ-titkár beszámolt a szervezet mozgalmi munkájáról, s méltatta a tagkönyvcsere jelentőségét, majd Lengyel Gábor igazgatóhelyettes ünnepélyesen átadta a tagkönyveket a KISZ-tagoknak. Az ünnepség az intemacio- nálé eléneklésével ért véget. Egy kisváros tovább fejlődik Január 12-én összeül Hatvan város tanácsa egy olyan terv jóváhagyására, aminek megvalósítása ismét egy lépéssel előbbre visz a 20 ezer lakosú kisváros fejlesztésében. A községfejlesztési tervekről van szó. Azokról, amelyek 1958-ban is egy sor olyan dolgot adtak a város lakóinak, amire már nagy szükségük volt. Hatszáznyolcezer forint jött össze a hozzájárulásokból és ebből, LEGELŐK. JÄRDÄK, VILLANYHÄLÖZAT javítására, építésére, bővítésére fordították a legtöbbet. 281 méter hosszúságban bővült az áramszolgáltatásba bekapcsolt terület. 261 ezer forint jutott járdaépítésre, 33 ezer a határ- utak, legelők karbantartására, felújítására. 14 000 forintot egy játszótér létesítésére, s 41 500 forintot az újhatvani leánykollégium ebédlőjének megépítésére szántak. Nagy, jelentős számok ezek, annál is inkább, mert a város lakóinak minden kötelezettségen felül adott forintjából tevődnek össze. S a forintokon kívül még másból is. Társadalmi munkából; A pénz ugyanis nem lett volna mindenre elég, ha a lakosság önkéntes segítsége elmarad. A városi tanácsnál most nem tudnának azzal az összehasonlító adattal büszkélkedni, ami valóban elismerésre méltó: az egész városban a feszabadulás előtt 11 ezer méter járda volt. Ezzel szemben mindössze az elmúlt két év alatt 20 ezer méter új járda épült Hatvanban a községfejlesztés forintjaiból és társadalmi munkával. 1958-ban is: a 261 ezer forinton kívül 243 ezer forint értéket csak az önkéntesen vállalt munka tett ki, csupán a járda létesítésnél. Három, négy gazda összeállt, s amikor házaik elé értek az építők, vállalták a segédmunkát —, sőt még a szakmunkást is fizették, úgyhogy a városi tanács illetékeseinek csupán az anyagról és szállításáról kellett gondos- kodniok. De így volt ez a villanyhálózat bővítésénél, az ebédlő bővítésénél is. Az előbbinél az oszlophelyek kiásását, az oszlopok felállítását végezték el a lakók, az utóbbinál a diáklányok vállalkoztak mindenféle munkára, ami azt eredményezte, hogy 41 500 forint értékű ebédlőjük végső soron 21 000 forintba került. A játszótér építésénél pedig mindenki összefogott. Az új létesítmény környékén lakók ástak, terepet egyengettek, betonoztak, falaztak, együtt a cukorgyáriakkal, MÁV fűtőháziakkal, s a kisiparosokkal, akik anyagot adtak, hegesztettek, hintákat, felszereléseket készítettek. VAN TAPASZTALAT tehát, ha csupán az elmúlt esztendő eredményeit tekintjük is. Ezek legfőbbje pedig az, hogy az 1958-as év alapján a községfejlesztési terv összeállításakor és főként annak megvalósításánál jobban kell számítani a lakosság tenniakará- sára, a társadalmi munkásokra. A városi tanács vb. nemrégen elkészítette 1959-re szóló községfejlesztési tervjavaslatát. 20 000 forintot akarnak fordítani a villanyhálózat további, körülbelül 300 méteres bővítésére, 200 000 forintot járdaépítésre. Nagyobb összeg — 100 000 forint — jut már az eddig eléggé elhanyagolt állapotú makadámutak rendbehozására, felújítására és szélesítésére is. Egészségügyi szempontokat is követnek akkor, amikor 40 000 forintos költséggel le akarják vezetni a belvizet a Farkas Imre, Zrínyi, Székely, Szabadság és más utcákban. A tervben a községfejlesztési alapból szánt összeg mellett most már mindenütt ott van egy másik szám is: a várható és szinte biztosra vehető társadalmi munka értéke. A villanyhálózat bővítésénél ez 14 000 forintot, a járdaépítésnél 180 000 forintot, az útjavításnál 60 000 forintot, a belvízlevezetésnél 16 000 forintot tesz ki. Most már a tanácsülésen a sor, A TANÄCS SZAVA HATÁROZ. Eldönti, jól terveztek-e a végrehajtó bizottság tagjai, figyelembe vették-e, mi a legszükségesebb, legsürgősebb tennivaló a városban, elég körültekintőek voltak-e. A v. b. e téren nyugodt. A választások előkészítése során a jelölő gyűléseken számtalan javaslat, kérés hangzott el. A tervet ezek figyelembevételével állították össze. A 10 400 méter, ez évben megépítendő járdából végre már a Béke utcába is, jut. A Zrínyi utca makadám burkolata is a lakosság javaslata alapján kap javítást, szélesítést. Ami tehát a tanácsülés meg nem értését kiválthatja, az csupán az óvatosnak mondható tervezés lehet. A v. b. ugyanis nem akart többet vállalni, annál, amit meg is tud valósítani. Pedig ugyancsak mindannyian tudják, hogy a 300 méter nem túlságosan jelentős szakasz a villanyhálózat bővítésénél, meg a 10 400 méter járda megépítésével, a Zrínyi utca és még néhány kisebb út, vagy útszakasz rendbehozásával nem fejezték be, az e téren rájuk váró mu- kákat sem. A 10 százalékos községfejlesztési hozzájárulásból azonban többre nem futja, — a társadalmi munkák jelentős értékét hozzáadva sem. A tanácsülés azonban meg tudja — s minden bizonnyal meg is fogja — találni a módját annak, hogy a valóban égető dolgok javításáról van szó, azok elvégeztetésére anyagi fedezetek is rendelkezésére álljanak. Az anyagon nem múlik, hiszen, hogy mást ne vegyünk: ez évben 100 ezer forintos bankhitel felhasználásával új, kiváló szemszerkezetű sóderbányát tárat fel a hatvani tanács, aminek költségeit csupán a járdaépítések hamarosan visszatéríthetik. A tanácsülés szaván múlik tehát, hogy Hatvan, a kisváros, 1959-ben egy lépéssel tovább fejlődhessék S nem lenne baj, ha az eddigieknél nagyobb lenne ez a lépés. WEIDINGER LÁSZLÓ
