Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-24 / 20. szám
T ‘fjföMäWl lamtízir, A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETEK HEVES MEGYEI SZÖVETKEZETI KÖZPONTJÁNAK HETI HÍRADÓJA üdvözöljük az új formában megjelenő méhészeti szaklapot Az elmúlt év derekán megyei szakbizottságunk javasolta a méhész szaklap nyomdatechnikájának megváltozta- tátását, hogy változatlan áron több szakmai írás kerüljön a méhészek kezébe. Az illetékesek a több irányból elhangzott javaslatot elfogadták és januárban már 18 oldalon jutott el a szakirodolom méhésztársadalmunkhoz. Méhészlapunk e szerencsés külalak-változtatásával kapcsolatban csokorba gyűjtöttem saját, megyei szakbizottságunk és igén sok méhésztársam gondolatait. 1953-ban szaklapunk első számában megjelent „Lapunk iránya és célkitűzései“ című beköszöntő cikk, mely igen szépen meghatározta mindazokat a követelményeket, amelyeket méhészeink a lappal szemben támasztanák. Ma is érvényes az említett cikknek minden sora, pl.: „s a szaklapot az ország egész méhésztársadalma saját fontos ügyének tekintse. Olyan szellemi központnak, melynek munkatársai mindig készen a segítségnyújtásra, várják az olvasók megnyilvánulásait, bírálatait, tanácsadását, beszámolóit, szakmai élményeit, vagy irodalmi jellegű írásait. A szűkkörű belső, inkább csak a lapszerkesztés technikai feladatait megoldó szerkesztőség nem maga írja a lapot. A lapot zömmel maguk az olvasók illák, a lapon keresztül is segítséget nyújtva egymásnak abban, hogy a párt és kormányzatunk a méhészet fejlesztésére irányuló fontos határozatát sikerrel végrehajthassák. ;.“ Sajnos, a méhészek azt tapasztalják, hogy szaklapunknak eddig nem sikerült maradéktalanul betölteni az indulásnál meghatározott feladatát. Kívánatos lenne, ha ezután 24 oldalon jelenne meg a lap. Megjelenési idejét a hónap első napjaira kellene előrehozni, mert külföldről előbb kapunk méhészlapot, mint Budapestről, arról nem is beszélve, hogy így cikkeinek egy része időszerűségét elveszti. A szerkesztő gyakran panaszkodik, hogy nem írnak a méhészek. Vajon mi lehet ennek az oka? Igen gyakran a gyakorló méhészek által írt cikkek után szerkesztői megjegyzés formájában olyan lehangoló bírálat lát napvilágot, mely azután elveszi a méhészek kedvét újabb írások beküldésétől. Ha a szerkesztőnek különvéleménye van, ne megjegyzés, hanem önálló cikkek formájában közölje azt, vagy adjon helyet ellen- véleménynek a lapban. Nem baj, ha vita kerekedik egyik másik módszer helyessége felett, az ilyen építő vita nem sérti a cikkíró önérzetét és elősegíti a helyes álláspont kialakulását. Feltehetően több szakírónk hallgatásának okát is az ilyen szubjektív szerkesztői megjegyzésekben lehe' keresni. Mi örömmel olvassuk közismert szakíróink írásait, de a méhésztársadalom nem 3—4 méhésztársunk ismétlődő írását várja, hanem az eddiginél sokkal elevenebb, széle- sebbkörű szakmai tapasztalat- cserét, egészséges vitaszellemet, az egész országot behálózó írógárda kialakítását. Megértjük, hogy annak idején helyet kapott lapunk hasábjain Darida cikke, melyben a szervezés alatt álló méhészszövetkezetek gazdasági csődjét vetítette elénk. Azt azonban hiányoljuk, hogy bár azóta az élet fényes cáfolatát adta ennek az elképzelésnek és szerte az országban ragyogó eredménnyel dolgoznak méhész szövetkezeteink, erről a fejlődésről igen szűkszavúan emlékezik meg szaklapunk. Jelenleg több mint harmincezer méhész egyesült már a szakcsoportok és szakszövetkezetek kötelékébe — a szervezetek zöme mozgalmas életet él, úgy gondoljuk, hogy a méhészek többségét kitevő szervezett méhészek megmozdulásairól kevés a havonta megjelenő szűk oldal. Színes leírásokat és sok képet kérünk működésükről. Szaktitkáraink zöme komoly munkát végez mely az egész méhészügyet előrevi&zi, de munkájukról alig olvastunk még. Ők állandóan a méhészek között dolgozva, a méhésztársa- dalcm ütőerén tartják kezüket és elsőként érzékelik méhészeink minden rezdülését, de írásaik eddig nem kaptak helyet lapunkban. Rendszeresen szeretnénk olvasni az OMSZK munkájáról, hogy a szaklapunkban is betöltse nevében vállalt feladatát és az eddiginél lényegesen nagyobb — súlyának megfelelő befolyást kell biztosítani a szerkesztő- bizottságban a méhészek mozgalmi képviselőjének. Alapvető feladat lenne a jó termelési eredményeket elérő méhészeknél méhes-látogatásokat szervezni, ezek tapasztalatát közreadni. Rengeteg olyan egyéni módszer forog közkézen, melyet érdemes lenne a széles nyilvánossággal megismertetni, feltétlen elősegítené a termelési önköltségeink csökkentését. Rendszeres rovatot kellene nyitni az egyre szaporodó iskolai méhész-szakköröknek. A lengyeli méhész-iskola munkáját is szeretnénk megismerni. Több ismertetést várunk a Szovjetunió élenjáró méhészetéről. Az előző hónap időjárásának közlését szűkebb térre szorítva, lehetőséget kellene keresni a táv-időjelzés közlésének bevezetésére.' Helyes lenne bevezetni a hazai méhészeti sajtófigyelőt, tekintettel a több megyében megjelenő havi vagy negyedévi tájékoztatókra. A római Méhészkongresszus anyagának közlésére is sor kerülhetne. A januári* lapban állami méhészeteinkről sokat olvashattunk, ez örvendetes fejlődés. Annál szomorúbb azonban, hogy 1958-ban — amiKor már fő feladat volt a tsz-mé- hészetek megerősítése —egyetlen cikk sem jelent meg erről a témáról, pedig lett volna miről írni. Ez igen köny- nyen félreérthető szerkesztői állásfoglalás. Ezzel szemben érdekes, hogy a szovjet szaklapban volt hely a koppán- monostori Dózsa Tsz méhészetének bemutatására. Elgondolásainkat építő szándékkal adjuk közre. Méhészeink zöme egyetért azokkal. Reméljük, hogy az illetékesek figyelembe .fogják venni segíteni akaró bírálatunkat és az új formát új tartalommal töltik meg, hogy lapunk megfeleljen a gyakorlati élet követelményeinek és valóban a magyar méhészek szellemi központjává fejlődve segítse elő a többtermelést. Sztrancsik Zsigmond méhész szaktitkár moiifÁiAi TISZTELT TAGT ARS AK! Most egy édes dologról szeretnék önöknek beszámolni, amely elég sok keserűséget okozott már a tiszanánai földművesszövetkezet vezetőségének. Mint annyi más községben, itt is nagy örömmel fogadta a falu dolgozó népe a földművesszövetkezet új létesítményét: a cukrászdát. Gál László cukrászmester elég jó hírnevet szerzett készítményeivel rövid idő alatt a községben. Sajnos, úgy látszik, hogy a jó hírnév nem sokáig tart nála. Fejébe szállt a dicsőség és bizony a dolgozók is eltávolodtak tőle. Ügy gondolta, mivel ö az egyetlen cukrász szakember a faluban, neki jogában áll akármit csinálni, A jó készít lényeknek — amit a falu k zdetben úgy megszeretett — egyre jobban romlott a minősége. Én nem vitatom hogy a megfelelő mennyiségek bekerültek-e a készítményekbe, csak azt. tudom, hogy az utóbbi hónapokban egyre több panasz merült fel ellene. „A csapás nem jár egyedül” — tartja a közmonéUt de ami igaz, az igaz: Tiszaruiv.án is beigazolódott. Mivel látta a jelügyelőbizottság, hogy a vagyonvédelem nem megfelelő a cukrászdában több esetben tartottak ellenőrző leltárakat és ellenőrzéseket. Bár ne tartottak vol a — gondolja most Gál László —, mert bizony amiket ott találtak, az nem a kirakatba való. Amint n alábbi kimutatás is bizonyítja, igen hanyagul kezelte a közös vagyont, illetve a rábízott anyagokat. 1049 Ft értékű fagylalt romlás 234.1 Ft leltárhiány, 441 Ft értékű palackozott áru 1022 Ft leltárhiány, 1040 Ft leltárhiány, 215:> Ft leltárhiány. Ezekután biztosan minden kedves Tagtársam nak m a véleménye az ilyen emberről. Amikor a község do megtakarított forintjaikk,' segítik a földmüvesszóvet felemelkedését, sajnos, ilyen egyének pedig csak úgy „i szalmája” módjára kezelik u reájuk bízott értékeket. Nem letlen tehát, hogy ezellen öbb tagtársain, tiltakozik az ilyen emberek megbüntetését. Én csak azt tudom javasolni, hogy a jó ellen megakadályozhatjuk a sorozatos visszaéléseket. A fine szövetkezet választott vezetőségén a sor, hogy munkája .m előre is segítse. Ne engedjék előtérbe kerülni a szövetne vagyon megkárosítóit, fékezzék meg a lazaságokat, hiszen már a földmüvesszövetkezet a 'falu életének szerves r. alkotja. A választott vezetőségnek azonban, „agy segíts tud lenni minden Tagtárs ha észrevételeit közli a veze gél. Azért van szükség tagtársak segítségére, mer szem azért mégiscsak többet lát. — nemde? A szövetkezeti vagyon védelmében a tagsággal értésben, üdvözlettel: err 1958. június 2-án október 20. október 27. november 26. december 11. 1959. január 1. A raktárak9 malmok kár — Hétfőn nyílik meg Hevesen megyénk első földművesszövetkezeti önkiszolgáló boltja. A többezer forintos beruházással átépített élelmiszer boltban nagy választékú áru- mennyiség várja a vásárlókat. Ezzel az új vásárlási formával nagyhan megkönnyebbítik a hevesi háziasszonyok munkáját. A raktározott mezőgazda; tgi j termékek állati kártevői nem-] csak a termékek elfogyaszt | sával tesznek kárt, hanem által is, hogy ürülékükkel, vedlett bőrükkel, tetemeikkel j beszennyezik azokat» és c >k I kentik a magvak csírakép« sé- j gét. Ez a minőségi veszt ég legtöbbször lényegesen gyobb, mint a ténylegesen fogyasztott termény menn; g'e. A kártevők életfolyamata* nak eredményeképpen a szá ráz terménynek, például a ,u- bonának a víztartalma, hőméi-- ! séklete emelkedik, ennek kő-' vetkeztében lehetővé válik a gombák és baktériumok elszaporodása. Az így keletkezett másodlagos kár rendszerin a sokszorosa a kártevő tápiá hozása következtében fellépő veszteségnek. A gabonazsizsik kártételét gabonában szabálytalanul megrágott és lyukas szemek jelzik. A gabonazsizsiik valamennyi szemes gabonafélében megéi, de a zabban aránylag ritkán fordul elő. Kizárólag raktári kártevő. A nőstény ormánya segítségével lyukat fúr a gabonaszembe és ebbe egy tojást rak. A tojásból kikelő lárva a gabonaszem belsejében fejlődik és fejlődésének m gfelelően egyre nagyobb üreget rág ki. Legkedvezőbb a gabo- nazsizsik fejlődésére a 12 3 százaléknál nagyobb neöves- segtartalmú és 18—24 C tok hőmérsékletű gabor A rizs-zsizsik él< kártétele a gaben azonos. Elnevezés képpen félreve: ugyanúgy megtámí mennyi gabonafélé a gabanazsizsik. A nagy lisztbog ja, a „lisztkukac” ben és más őrle) kárt. A megtí ményböl a lárv; rakat szitálással Ajánlatos a raiktá. sűrű dróthálót fes- a rajzó bogarait be hessenek. A kis lisztbogár i által megtámadott lis és dohos szagú lesz, zás céljára alkalmatla A nagy kenyérbogár . madja a különböző őrien, két és a gabonát. A fogas kú gabonabogár csak sí szemű gabonában szapoa el, az ép gabonaszemeket támadja meg. A raktári gabonamo hernyói által megtám; gabonagarmada legfelső gében, a gabonaszemek f szövedékkel vannak ossz ve. A hernyók ebben a s. dékben élnek és a gabor meket kívülről, elsősarb; csíránál rágják meg; a s dék tele van szemcsés lékkel. A megtámadott gí megdohosodh at A lisztatka szabadszemmel alig látható, pókszerű állat, a lisztet, egyéb őrleményeket, szemes gabonát támadja meg. Az állatok élettevékenysége következtében a liszt és gabona víztartalma megnövekszik, a terményekben baktériumok és gombák szaporodhatnak el. Az atkás liszt emberi fogyasztásra és takarmányozásra alkalmatlan, mert megbetegedést idézhet elő. Valamennyi raktári kártevő ellen a védekezés alapja az üres raktárak gondos kitakarítása, valamint a raktárak környékének tisztán tartása. A kiürült raktárakat a legalaposabban ki kell söpörni a falak. oszlopok, mennvezet és padló hézagaiból, repedéseiből az ó-gabonát kampós dróttal kt kell piszkaim, a falak repedéseit, habarccsal, a fa részek hasadékait enyves, vagy gipszes fűrészporral, vagy pelyvás anyaggal ki kell kenni. A kiürült raktárak fertőtlenítésére DDT-tartalmú szereket használnak. A falak, a mennyezet, az oszlopok permetezéséhez 10 százalékos hatóanyagot tartalmazó poralakú permetezőszerből készített 4 százalékos permetlevet használnak úgy, hagy abból minden négyzetméterré 0,1 liter jusson. A padlót 110 négyzetméterenként 2 kg 10 százalékos hatóanyagtartalmú porozószerrel egyenletesen megporozzák, majd a porozószert besöprik a padló hézagaiba, hogy a padló sima felületén lehetőleg ne maradjon felesleges por. A DDT-és fertőtlenítés után 14 "apig nem szabad az émt betárolni. Ezen idő alatt a helyiség alapos szellőztetéséről kell gondoskodni. A raktárak DDT-és fertőtlenítés- rendeletileg kötelező.
