Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-03 / 2. szám
1959. január 3., szombat NÉPÚJSÁG s Közös munka, — vagy az egyén! gazdaság konzerválása „Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk fő tömegei a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépjenek, szükség van az alacsonyabb típusú, egyszerűbb szövetkezeti tormák eddiginél hathatósabb felkarolására és támogatására.” A párt agrártéziseinek e sorai a fokozatosság lenini elvének betartására utalnak. Az elmúlt két esztendő során igen nagy lépéssel haladtunk előbbre ezen a téren. Jórészt sikerült felszámolni a szövetkezeti csoportokkal, társulásokkal szemben megnyilvánuló türelmetlenséget;, ennek eredménye abban is mutatkozik, hogy megyénkben az elmúlt két esztendő során megsokszorozódott a különböző szakcsoportok, gép- használati és termelői társulások száma. A dolgozó parasztok nagy tömege ismerkedik így a közös munka, a közös beszerzés és értékesítés előnyeivel, azzal, mennyivel többre telik erejükből, ha összefognak. Párt és tanácsi szerveink jóval több támogatást adtak ehhez, mint az előző esztendők során bármikor. Nem egy helyen van példa arra, hogy szakcsoportok állami tartalékföldet kaptak közös művelés céljára. Kétségtelenül a helyes és türelmes politikai munka eredménye, hogy 1958. végére több mint száz szakcsoportban és társulásban s 57 termelőcsoportban összesen 6695 család dolgozik. E társulások és csoportok több mint 2D ezer hold földön dolgoznak. Ugyancsak a helyes felvilágosító munka eredményeként könyvelhetjük el, hogy 3200 család ebben az évben lépett a közös gazdálkodás útjára. Ez az eredmény azonban az éremnek csupán az egyik oldala. A másik és nem kevésbé j fontos, hogyan dolgoznak ezekben a csoportokban és társulásokban, hogyan használják ki a közös összefogás adta lehetőségeket, hogyan igyekeznek közös alapot teremteni. Míg az egyik oldalon szép eredményeket láthatunk, — a belépők száma, — addig a másikon nem dicsekedhetünk ennyi jóval. Főleg a termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodására jellemző, hogy alig található közös munka, s a közös beruházásokra tartalékolt összeg az 57 termelőszövetkezeti csoportnál összesen nem haladja meg a 150 ezer forintot. Ez elgondolkodtató tény. Mert az igaz, hogy türelmesen, fokról-fokra akarjuk megoldani a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést, de nem akarjuk ilyen címen konzerválni az egyéni gazdaságokat. Nem egy olyan termelőcsoport van a megyében, ahol nemcsak a tagok által bevitt földön gazdálkodnak, továbbra is minden közös munkát mellőzve egyénileg', hanem még a csoportnak juttatott állami tartalékföldet is felosztották maguk között, s ki-ki egyénileg gazdálkodik a tábla egyik sarkában. Ha van is hellyel-közzel törekvés közös alap megteremtésére, jobbára csak kisebb munkagépeket, nem egy esetben fogyó eszközöket vásárolnak. Egyik-másik termelőcsoport már 5—6 esztendeje működik, de egyetlen fillér nincs a közös alapon, csupán az engedély bizonyítja, hogy itt társulásról van szó, meg a kérvények, a termelőcsoport-tagnak járó adókedvezmény iránt. Tévedés ne essék, nem azt gondoljuk, hogy nem dolgozhatnak együtt öt-hat, vagy még annál is több esztendeig termelőcsoportok, s megszabott idő után át kell termük magasabb fokra. Minden termelőcsoport akkor tér át magasabb fokra, amikor tagjai úgy látják jónak, ez éppen úgy önkéntes elhatározás kérdése, mint a belépés, — de ha már egyszer elhatározták, hogy termelőcsoportban dolgoznak, s aláírásukkal is vállalták erre a kötelezettséget, akkor talán a legkevesebb az — és saját érdekük is —, hogy a csoportos gazdálkodás öt alapelvét be is tartsák. Tarthatatlan helyzet az, hogy emberek százai jogtalanul jutnak adókedvezményhez. Ez sérti a kívülálló dolgozó parasztok igazságérzetét is. Ha értékeljük a termelőcsoportok munkáját, itt is, ott is találunk már közös kezdeményezést. A besenyőtelki, csoportok közös munkagépvásárlást terveznek, a nagytályai termelőcsoport 4 hold búzát vetett, s annak munkáját közösen Cementalapzatot bontanaik a selypi Cementgyár udvarán. A csákányozó munkásoktól Ká- nyik János igazgató érdeklődik. — Elvitték-e a cementtörmeléket Zagyvaszántóra? — Nemrég vitte el a dömper — adják meg rá a választ —, beszóltak Misi bácsihoz is, hogy a gyár nem feledkezett meg róla, az ígért anyag ott van a járdához. Az igazgató megnyugszik a végzik, a jövedelem közös alap megteremtését szolgálja. Másutt cukorrépára szerződtek közösen, azzal a céllal, hogy így teremtik meg az elinduláshoz szükséges közös alapot Ezek mind dicséretes kezdeményezések, s követésre méltóak, s ugvanakkor a csoport-tagok hasznát is szolgálják. Vegyünk csak egy példát. Községeinkben igen fellendült a szarvasmarha hizlalási kedv. Sok helyen maguk a termelőcsoport tagok is kötöttek egy vagy két jószág meghizlalásá- ra szerződést. így egyénileg is szép jövedelmet jelent ez, de mennyivel többet hozna, ha közösen próbálnák megoldani. Akkor az egész csoport hízómarhája csak egy ember munkaidejét kötné le, gazdaságosabban lehetne beosztani a takarmányt, nagyüzemi felárat is kapnának, s meg lenne az alao további közös beruházásokra. Hasonlóan jó kezdeményezés a közös iparinövénytermelés. Természetesen receptet, hogy hol kezdjék meg közös üzemág megteremtését, nem lehet adni egyetlen csoportnak sem, a helyi adottságokat kell felmérni ehhez, s úgy megszervezni a gazdálkodást, hogy az megfeleljen a csoport működési elvének. Ezt segíteni a párt és tanácsi szervek feladata. Az önkéntességet továbbra is tiszteletben akarjuk tartani, — hiszen ez a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének is érdeke, de egyszer és mindenkorra tisztázni kell azt is, hogy a termelőcsoportokat és társulásokat a párt és a kormány azért hozta létre, hogy megkönnyítse a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hogy a dolgozó parasztságnak módjában legyen megismerkedni kezdeti fokon is a közös munka előnyeivel, — s nem azért, hogy ilyen módon konzerváljuk az egyéni gazdálkodást. Deák Rózsi válaszon. A járdaügy tehát rendben. De ehhez még tudni kell, hogy Zagyvaszántón társadalmi munkával járdát építenek az egyik utcában, ahol több cementgyári dolgozó lakik. A gyár vezetősége úgy határozott, hogy az udvarról kikerülő cementbontási anyagot nem a hulladék telepre, hanem kicsit odább, a járda építéséhez szállítják, hogy biztos alapot készíthessenek a falubeliek az épülő járdához. Hétmillió forint az Szem bővítésére Nagy tervekkel kezdték az évet a Selypi Cukorgyárban, ahol, amint a tervekből kitűnik, több mint hétmillió forinttal tudják bővíteni, korszerűsíteni üzemüket. EbM az összegből építik újjá a háborúban leégett modern anyagraktárt, ebből cserélik ki a „nyersgyár” tetőjét és magasítják, hogy az új modem gépeket is el tudják helyezni benne. Dobszűrő állomást is létesítenek, mellyel az iszapból 0,5 százalék cukrot tudnak nyerni, legalábbis a többi cukorgyárban végzett kísérletek ilyen szép eredményt hoztak. Építenek ezenkívül egy 200 vagonos tartályt, hat transzportört, új mérlegeket, szerszámgépeket vásárolnak: Ezzel a nagyfokú gépesítéssel akarják biztossá tenni íz 1959. évi terv zavartalan teljesítését, s megoldani a ma még nehéz fizikai munkát igénylő munkahelyek gépesítését. 15 e?er forint jutalom a legfoisb munkásoknak A múlt évben végzett jó munkájukért 15 ezer forint jutalmat kaptak a Selypi Cementgyár dolgozói, köztük Bernát István, Tóth István, Chikán Pál, Szűcs János, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a gyár a tervezettnél korábban be tudta fejezni éves tervét és az azt követő nagyjavítási munkákban is becsületesen kivették részüket. A pénzből a Selypi Cementgyár dolgozóinak gyermekei is részesültek, több mint háromezer forint értékben ajándékot osztottak ki közöttük. “ JANUÁR ELSŐ felében a rózsái IX-es aknaüzem vezetősége a közös megbeszélések után engedélyt kér egy gépkezelői tanfolyam megindítására, hogy ők is részt vehessenek a Trösztön belül megindult versenyben. Növeli állatállományát a felsőtárkányi Dózsa Tsz Még csak néhány hete, hogy egyesült a felsőtárkányi és az ostorosi termelőszövetkezet és a tagság máris nagyszabású tervet dolgozott ki az 1959. évre. Terveik között szerepel többek között, hogy állattenyésztésüket jelentős mértékben növelik. 1959-ben 10 tehenet, 15 hússertést és 1000 darab baromfit vásárolnak. A gyár ós a falu közös járdája Az „Ocsi"-hitel haszna Néhány gondolat egy új pénzforrásról Az „öcsi” 1957. tavaszán született. Teljes neve: önköltségcsökkentési hitel. Erről az új pénzforrásról szeretnénk írni, egy olyan pénzforrásról, amelynek lehetőségeit eddig még nem használták ki. „Öcsi” papája a Beruházási Bank, mamája pedig az a vállalat, mely bátran befogadja és vállalja, hogy az egy-két évi lejáratú és alacsony kamatozású hitéiből olyan beruházást valósit meg, mely önköltségét csökkenti és a haszonból a kölcsönt visszafizeti. Ez a hitelfajta hamarosan igen népszerű lett, amit bizonyít az is, hogy mindenütt „Öcsá”-nek nevezik. Szeretik, mert nemcsak a vállalatnak hasznos, hanem sok dolgozónak hozta már meg a prémiumot és a nyereségrészesedést. A vállalatok ma már hosz- szabb lejáratra és különféle célra kaphatják ezt a hiteltípust. Hivatalos elnevezése': visszafizetendő hitel. De a becenév maradt; a bank és a vállalatok továbbra is „Öcsi”- nek nevezik. „ÖCSI” KÉVÉN TÖBB FAGYLALT Van-e olyan gyerek, aki nem szereti a fagylaltot? Járt-e már Egerben olyan kiránduló, aki a vár és a többi nevezetesség megtekintése után nem akar itt egy-két pohár jó bort meginni? Aligha! Jól tudták mindezt az Egri Vendéglátóipari Vállalatnál is. Fagylaltgépekre beruházási hitelt kértek. De a keret kimerült. Valaki , az „Öcsi”-t ajánlotta. Megkapták, két szezon alatt visszafizették a hitelt és haszon is maradt rajta. A borkóstoló berendezésére és felújítására is „öcsi”-hitelt kértek, de már erre nem jutott. A kicsi és régimódi strand éttermet, és a „Törökkert” vendéglőt ideje lenne már rendbehozni, mert nyárra üzembe kellene helyezni. A főkönyvelő szerint vállalatuknak előnyösebb lenne beruházási és felújítási hitel igénybevétele, de azt mondja, hogy bőven kifizetődne és igen hasznos lenne erre a célra az „Öcsi” is. „ÖCSI” AZ ERDŐBEN „Öcsi” 81 ezer forint nyereséget hozott a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaságnak is. Hogyan? Hát úgy, hogy az erdészet 1958-ban 134 ezer forint önköltségcsökkentési hitelt vett igénybe. Ebből Tiszafüreden fagyártmány telepet létesítettek, Szilvásváradon pedig villamosították a fatelep- és a vasútüzemi műhelyeket. Az 1959. évi műszaki intézkedési tervekben az erdei közbenső rakodók fejlesztését helyezték előtérbe, A kitermelt fát kevés mozgatással és a legkisebb emberi erőkifejtéssel fogják vasútra, vagy gépkocsira rakni. Évről évre több és egyre modernebb gépnek kell segíteni a munkásokat. Ezen feladatok megoldásában jól bevált az „Öcsi”, ezért kedvelik és csak jót mondanak róla. AZ „ÖCSI” FEGYELEMRE ÉS ÖNÁLLÓSÁGRA SZOKTAT Az állami erőből történő beruházásoknál gyakori a határidő eltolódás, a tervezett költség ritkán elegendő, mert a kivitelező, az építető sem takarékoskodik valami nagyon. Csodák csodája, az „Öcsi” hitelből megvalósított beruházások határidőre elkészülnek, sokszor nem használják fel az egész hitelt. A visszafizetendő hitelből olcsóbban és gyorsabban megvalósulnak a beruházások, mint az állami hitelből. Az ilyen beruházást azonnal üzembehelyezik, a kellő kapacitás kihasználásáról is gondoskodnak. Nincs ebben semmi boszorkányság, de annál inkább fellelhető íz „Öcsi” hitelben az anyagi érdekeltség. A vállalatok, illetve a dolgozók prémium és nyereségrészesedés útján —anyagilag érdekeltek az „Öcsi“ leggazdaságosabb felhasználásában és ez a tény mindennél jobban biztosítja a vállalati önállóságot és a népgazdasági érdek védelmét. Megkérdeztük a Beruházási Bank egri fiókjának helyettes vezetőjét, hogy NEM LEHETNETÖBB „ÖCSI”- HITELT BIZTOSÍTANI? Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy 1958-ban a vissza izeten- dő hiteligényléseket a Beruházási Bank központja bírálta el a megküldött okmányok és jelentések alapján. Gyakorlatban bebizonyosodott, hogy jó és hasznos dolog a visszafizetendő hitel. Az illetékesek azt vizsgálják, hogyan lehetne az anyagi érdekeltséget mógin- kább növelni olymódon, hogy a vállalatok és a népgazdaság számára is előnyös legyen. Tanul: iányozzák azt a kérdést is, hogyan lehetne a visszafizetendő hitelek összegét növelni. Kétségtelen, a múltban előfordult, hogy aránylag nem nagy összegű és fontos beruházásokat is el kellett halasztani, mert nem jutott rá hitel. De ha a vállalatok idejében igénylik és főleg alapos költségszámításokkal bizonyítják a hitel gazdaságosságát, 1959-ben az „öcsi” segítségével sok problémát meg tudnak oldani. Dr. Fazekas László Fotókiállítás képei Vadasi: Édes álom. Berkes■ J.-né: Vitorlás a Balatonon. Lollok L.: Munkában az utca kozmetikusa. Laktanyái kaptak a füzesabonyi vonatkísérők December 29-én adták át a pihenhetnek a vonatkísérők, füzesabonyi vonatkísérő Uj konyha és étkezőhelyis: gSSL.“!»8*V£ «*»**«»-*«• idáig zsúfolt, 10—12 ágyas. £urdo es zuhanyozó szobák szobák helyett az új laktanyá- készültek, amelyek ugyancsa ban már 2—4 személyes szó- az utazószemélyzet kényeim' bák vannak, ahol zavartalanul biztosítják. Gazdagodtak az egri járás tsz-ei 1958. évben 11 százalékkal értéke nyolcmillió forint, f emelkedett az állóeszközök ér- egy holdra jutó állóeszkö téke az egri járás termelőszö- érték 3172 forint. Az elmú vetkezeteiben. egy esztendő alatt ezen a ti 1959. január 1-én a termelő- mieten közel egymillió forii szövetkezetek állóeszközeinek tos emelkedés van.
