Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-21 / 283. szám

1958. december 21., vasárnap NEPÜJS AG s yHa per, úgymond, hadd legyen perl“ R Mezősz©v Vállalat, kontra É. M. Heves megyei Építőipari Vállalat pereskedéséről Milliós értékek vesznek kárba Arany János „A fülemile” című versében pellengérre ál­lította a magyar ember rossz szokását, hogy nem röstell minden „semmiségért megpá­rolni” és hirtelen haragéiban „Megy panaszra, bírót búsít...” Kesernyés gúnnyal írta a nagy költő: „Rossz szomszédság: török látok, S ők nem igen jóbarátok” — és ez a strófa közmondássá vált. De ki hinné, hogy ez az átok még az atomkorszakban is fog és Egerben „az Úr 1958. esztendejében” két vállalat: a Mezőszöv és az É. M. Heves megyei Építőipari Vállalat több mint 6 hónapja pereske­dik. A makacsabb féllel perbe keveredett a városi tanács is, kivizsgált, felülvizsgált, intéz­kedett, végzést hozott, ítéletet hirdetett a járásbíróság, a me­gyei pártbizottság, a városi és a megyei tanács, a Népi El­lenőrzési Bizottság, a minisz­térium és a Megyei Bíróság. De az alperes, az Építőipari Vállalat „Jogát, úgymond, ő nem hagyta" Inkább fölmegy a királyig, Térdencsúszva: de a füttyöt, (vagyis a tihaméri telepet) Nem engedi, nem! halálig!” De menjünk csak sorjában, ha ugyan lehet e kusza ügy fonalát követni. Vagy hat, hét évvel ezelőtt Egerben, a tiha­méri állomás és a malom kö­zött nagy, szabad térség volt, a Maklóri hóstyai meg a csá­kói gyerekek legnagyobb örö­mére, mert szabadon futballoz­hattak itt, de libalegelőnek is maradt még elegendő hely. így aztán a fentebb már em­lített Építőipari Vállalat „haj­danában” minden nehézség nélkül foglalhatott magának jókora telekrészt. Teltek-múltak az évek és jóllehet az Építőipari Vállalat közben Gyöngyösre költözött, de a törött állványok, pallók, hasznavehetetlen kokszkosa­rak és egyéb lim-lom egyre szaporodott „az ősi i üssön." Közben a szövetkezeti mozga­lom is erősödött, meg fejlődő mezőgazdaságunk is egyre több gépet igényelt, ezért élet- rehívták a Mezőszöv Vállala­tot és az illetékesek június 1- én az Építők régi telephelyét jelölték ki a Mezőszöv részé­re iroda és végleges raktárépí­tés céljára, az Építőipari Vál­lalatnak meg máshol jelöltek ki telephelyet. A városi ta­nács indokolása: az Építőipari Vállalat másutt és kisebb he­lyen is meg tudja oldani a, raktározást, jelenlegi helyén, a telepnek nevezett össze-vissza- ság városrendezési szempont­ból is megszüntetendő, más­részt a Mezőszöv sürgős és na­gyobb arányú építkezésére megfelelő helyet nem tudnak kijelölni. De ki gondolta vol­na, hogy Párizs almájából év­tizedekig tartó trójai háború, a városi tanács eme határo­zatából pedig ily hosszú és bo­nyolult jogvita keletkezik. „A fülemile" perben Pál részéről is, meg Péternél is egy-egy tallér volt a tét, nyertes az ügyvéd lett, aki a fülemile füttyét felvál­lalta. A tihaméri telek ügyé­ben a tét másfél millió forint beruházási hitel volt, mely de­cember 15-én elveszett és hogy a ráadás se maradjon el, szá­mítsuk hozzá azt a kárt, amely a vetőgépek, lajtkocsik, ekék, boronák, szecskavágók, köte­gelt vas és ki tudja még, mi minden, szabad ég alatt és — horribile dictu — az utcán való tárolásból keletkezett. Az sem kis összeg ám, ami perköltség, utazás és napicHj címén hat hónap alatt elúszott. A sürgős jeligével engedé­lyezett építkezéshez 20 vagon sóder, 800 mázsa cement érke­zett és a kaspé-rendszerű fala­zólemezeket Diósgyőrben le­gyártották a Mezőszöv Vállalat részére és ma már készen lenne az egyik nagy raktár, de az építkezést meg sem kezdhették, mert a „jó szomszéd" be sem engedte a munkásokat a vitatott telepre. így az épít­kezés elmaradt, kérdés, jövőre leisz-e pénz rá. De tárgyalás és per, az volt bőven! A történeti hűség, meg a jövő kor számára elrettentő példaként csak a főbb dátumo­kat jegyezzük fel: 1958. június 1-én a városi tanács az ingat­lant a Mezőszöv részére juttat­ja. Az Építőipari Vállalat fel­lebbez, augusztus 1-én a me­gyei tanács elutasítja. Majd az Építésügyi Minisztérium az Építőipari Vállalatnak ad iga­zat. Dehát minden szentnek maga felé hajlik a keze és amint utólag kitűnt, az Épí­tésügyi Minisztérium is olyan szent, hogy letárgyal olyan ügyet is, ami nem tartozik ha­táskörébe. Október 28-án a Járásbíróság ítéletében ki­mondja. az Építőipari Vállalat bérleményének megszünteté­sét. „Hanem a jusst mégsem hagyva... Ha per, úgymond, hadd legyen [per!” Az Építőipari Vállalat újra fellebbez. A Megyei Bíróság december 16-án megállapítot­ta, hogy „nincs szükség bírói ítéletre, mert az ügy elintézése kizárólag közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik”. így a kör bezárult és az akták visszake­rültek kiindulási helyükre, a városi tanácshoz. Mi — és ebben a megyében talán sokan — érdeklődve és nagyon kíváncsian várjuk a városi tanács igazságos dönté­sét és főleg a határozat vég­rehajtását. Dr. Fazekas László 100 000 forint kedvezmény Már több esetben irtunk ár­ról, hogy a termelőszövetke­zetek közül többen túlteljesí­tették árutermelési tervüket, s jóval több élelmiszert adtak a fogyasztóknak, mint a meg­előző években. A jelentések szerint a nagyfügedi Dózsa, a víszneki Béke, az abasári Űj Élet, a karácsondi Dózsa ter­melőszövetkezetek, túlteljesít­ve tervüket, mintegy 100 000 forint hitelelengedésben része­sültek a 3004-es kormányhatá­rozat értelmében. Vízvezeték az istállóban Az adácsi Előre Termelőszö­vetkezetben nemrégen készült el 400 ezer forintos költséggel egy modern, új, 50 férőhelyes istálló. A tagok a legutóbbi közgyűlésen elhatározták, hogy a tehenészek munkájának megkönnyítésére bevezetik az új istállóba a vizet is. A hatá­rozatot rövidesen tett követte, s ma már működnek is az ön­itatók, nem kell a tehenészek­nek nehéz munkával behorda­ni a vizet.- EGY HÓNAPBAN 320 000 forint különjárati díjat hoz­nak a gyöngyösi 34. számú AKÖV különjárati kocsijai, amelyeket főleg üzemi kirán­dulásokra használnak fel a gyöngyösi üzemek munkásai. A brigádvezető VALÓSAGGAL vágni lehet­ne a füstöt a gépállomás bri­gádvezetői irodájában. Olajos ruhájú, meleg , vattaruhába és téli bundasapkába öltözött emberek beszélgetnek itt a napi munka után. Lassan al- konyodni kezd. A villany is felgyűl s nemsokára mindenki elindul hazafelé. Azaz még­sem. A brigádvezető — magas, szikár ember — még csak ez­után lát hozzá a „második mű- szak”-hoz. Az első műszakja kora reggeltől egészen söté­tedésig tart nap mint nap. Ilyenkor járja kis motorjával a határt kora. tavasztól egé­szen a tél beálltáig. Este pe­dig vár rá a napi munka többi része, a jelentések, statiszti­kák, a különböző kimutatások és elszámolások garmadájának az elkészítése. Természetesen mindezt még tetézi, hogy min­dennap motorral jár ide Be­senyőtelekre, mert családja Mezőszemerén lakik; Ki ez a fáradhatatlan em­ber? Ismerjük meg közelebb­ről a kiváló brigádvezető min­dennapi életét és munkáját. A neve Törő Szaniszló. Har­minchárom éves, jókedélyű. csendes, nyugodt temperamen- tumú ember. A hozzá beosz­tott dolgozók nem szemtől szembe, hanem a háta mögött nagyon dicsérik munkáját, szorgalmát és azt, ahogyan be­osztottaival bánik. Sorstársa és barátja mindegyiknek, han­gos szó, vagy szitkozódás soha nem hagyja el a száját. Jóin­dulat, meggyőzés és baráti jó­viszony — ez az, ami egész lé­nyéből kisugárzik, melynek se­gítségével neveli az embereit, irányítja az egész brigád mun­káját. MERT NEM KELL ám azt hinni, hogy kevés a munká­juk. A brigád körzetéhez több mint 12 ezer hold szántóföld tartozik, s ez igen szétszórtan, nagy területen fekszik. Két község, négy termelőszövetke­zet és három termelőszövetke­zeti csoport gépi munkáinak ezernyi, gondja-baja ,-rjehezedik a vállára,, s ö ezt ., mindig és mindenkor becsülettel elvégzi. A brigád éves terve jelenleg 115 százalék körül mozog, az őszi munkák tervét pedig 137 százalékra teljesítette brigád­ja. Törő Szaniszló nem volt mindig brigádvezető, sőt jó- néhány évvel ezelőtt jóformán még csak embernek sem szá­mították a régi rend urai. Er­ről a keserves múltról most is fájó szívvel emlékezik meg. Hogy milyen volt az élet? Jobb róla nem is beszélni. A bér? Erről csak annyit, hogy kommenciós béres voltam. Aki tudja, hogy ez mit jelent, az tisztában lehet vele, mit keres­hettem. Az utolsó évben meg majdnem megjártam. 1944-ben történt, hogy a gondjaimra bí­zott ménes közé véletlenül beleszaladt egy szabadon ha-: gyott ökör. Nagy riadalom lett, s az egyik csikónak az oldalát kihasította az ökör szarvai Csak véletlen jószerencsémnek, köszönhetem, hogy elbocsátás nélkül megúsztam, A FELSZABADULÄS után! még hat évnek kellett eltelnie,; amíg Törő Szaniszló az igazig hivatását, a gépállomást meg­találta. Addig dolgozott a vas-! útnál, alkalmi munkákat vál-> lalt, Miskolcon is próbálkozott.? A gépállomással úgy került? kapcsolatba, hogy egy-két nyá-< ron át etető volt a cséplőnél.? Ilyenkor hosszan elnézte és? csodálta a gép munkáját, sza-? bad idejében tanult, és ismer-s kedett a számára akkor még? ördöngős alkatrészekkel. szer-! kezetekkel. Egyszeriben azon? vette magát észre, hogy a? gépek szerelmese lett. Az első? útja az egerfarmosi gépállo-? másra vezetett és jelentkezett; traktorosnak,­A gépállomás vezetői fel-; ismerték benne a tehetséges, jó szakembert, és két évre; rá, öthónapos brigádvezetői is-< kólára küldték Nagykállóba. Itt kezdődött el azután az iga-! zi tanúlás korszaka. A gépek! alkatrészeitől kezdve, egészen; az üzemszervezés nehéz isko­lájáig mindent megtanult, s! már mint brigádvezető tért' vissza otthonába. S a többi már ment magától. Átkerült; a füzesabonyi gépállomáshoz, < és négy évvel ezelőtt rábíz­ták a besenyőtelki brigád; vezetését. Azóta Törő elvtárs élete szo­rosan egybenőtt a brigád éle-! tével és sorsával, a kis közös-! ség mindennapi gondja-baja; azonos az ő gondjaival. Nem? kis gondok ezek. Itt van pél-> ráül a napi munkaidő. Dehogy? lehetne ezt beszorítani a 8 óra? szűkös keretei közé. Hajnal­ban a felkelő nap már itt ta-! látja őt és késő éjjeleken ő| az utolsó távozó innétj i SOK A GONDJA, baja, ren­geteg a munkája Törő Sza-! niSzlónak, de minden fárad-; Ságot kárpótol az az érzés,! hogy szívesen csinálja, saját! személyes ügyének érzi a! munkáját, melyet el kell vé-< geznie. Jóllehet, kevés időt; tud családja körében tölteni,; sokszor heteken át alig-alig; tud meleg ebédhez jutni, de; mindez nem keseríti el. Oda­haza, Mezőszemerén már szép! új családi házat épített, két! iskolás gyermeke jól halad a! tanulással, s mindez bő elég-; tételt nyújt neki a sok-sok fá­radozásért. Mert Törő Sza-! niszló olyan ember, aki meg­találja örömét az élet apró! örömeiben és a mindennapos! munkája sikereiben.^ . Császár István Az Állami Áruház divat bemutatójáról Az elmúlt hét szombatján jól sikerült divatbemutatót rendezett az egri Állami Áru­ház. Tetszett a közönségnek a 314 forintos szürke női bár­sonynadrág és az újvonalú gyapjú kuli. Női gyapjú szövetruha, 480 forintos úrban. A tudósok, a medúzát még ma is az állatvilág legnagyobb rejtélyének tartják. Pedig a medúzát mindenki ismeri, aki valaha tengeren járt, különö­sen a német vizeken, vagy a francia strandokon. A medú­za szárazföldön nem valami szép látvány. Alaktalan, idét­len, nem tud magán segíteni. A vízben azonban ez a remek állat a legnagyobb szépségek egyike; A Keleti-ten gerben sok élő medúzát lehet látni. A tenger csaknem gyöngyszínű, benne úszkálnak remek ibolyaszin ernyőjük alatt a medúzák. Vannak köztük félméteres át- mérőjűek is, de sokkal gya­koribbak a kisebb, rózsaszínű, vagy teljesen átlátszó állatok. Néha tele van az egész ten­ger ilyen csillogó napernyők­kel. Titkos életükből is sokat el lehet lesni, ha megfigyelik őket. TESTÜK ÜVEGSZERÜ, ÁTLÁTSZÓ, minden szervüket meg lehet különböztetni bennük. Űszásuk módja is meglepő: leheletszerűen, mintha csön­desen lélegzene, kissé össze­húzódik az ernyő és akkor kis lökéssel előretör az állat. Bá­mulatos, amikor a szivárvány minden színében felcsillan ez a megfordított kehely, amely leginkább valami drága antik serlegre hasonlít. A test belsejében megfordí­tott nyolcasalakú hólyag van, amely valamivel sötétebb szí­nű. Ezek nemi szervek, mert a medúzáknak nagyon bonyo­lult nemi életük is van. De még szembetűnőbb az a sok sallang, amely a harangból lecsüng és folyton mozog, mintha ez lenne az állat lába és tapogatója. Csakugyan, ezekkel fogja a medúza a zsákmányát. Néha a korong­ból is sok tapogató csüng le, sőt van olyan fajta is, amely méteres fonalakat ereszt a vízbe. Jaj annak, aki ilyen fo­nalhoz hozzáér, úgy éget, mint a csalán. A tengeri fürdők vendégei már jól ismerik ezt, néha szinte lehetetlenné te­szi a fürdőzést a sok „csalá- nozó” medúza. A sok sallang központjában, — tehát alul, — van az állat szájnyílása, amely közvetlenül a gyomrába vezet. Akváriu­mokban megfigyelték, milyen ügyesen fogja meg a medúza az apróbb halakat, amelyek­ből él. Oda viszi őket a száj­nyílásához, úgyszólván beletö- mi a megbénított áldozatot a gyomorba; NÉHÁNY EZER FAJTA medúza van még a Jeges-ten­gerben is nagyon sok találha­tó, de a legszebbek az egyen­lítő vidékén élnek. A Kanári- szigetek körül, vagy az Indiai­óceánban találjuk a legcsodá­latosabb meduzavilágot. Csak ott él a „portugál gálya“, ott találjuk a híres szifonofórá- kat, a nagy meduzaállatókat, az óriásokat, amelyeknek mé­teres a korongjuk, ott van a .„Vénusz öve”, amely gyémán- tos színek tüzében fel és alá evez. Francé leírja, hogy egyszer a kelet-indiai partoknál . mil­liónyi medúzával találkozott. A tenger a láthatárig tele volt rózsaszínű vitorlákkal. Három napig tartott, amíg megsza­kadt végtelennek tetsző lánc­soruk. De még azután is so­káig látszott a hajó mögött a kristálykék vízen a rózsaszínű fény. mebuzaAllamoknak nevezik a „portugál gályákat”, mert itt egy „állatban“ sok egyesül. Összetartanak, együtt táplálkoznak, együtt védekez­nek, egymásnak segítenek. De mégsem igazi „.állam” az ilyen szervezet, mert az egyének nem élnek külön. Inkább vi­rágzó fához lehetne hasonlí­tani. Minden virágnak meg­van a külön élete, mégis ösz- szeforrnak, testileg is egyesül­nek egy nagy egészben. In­kább állattelep ez, nagy mun­kamegosztással, s úgy van be­rendezve, hogy minden egyén kap valamit abból, amit más helyen más egyének zsákmá­nyoltak. A teljes közösségben élő állatok mindegyikében cső- \ rendszer van, amely a köz­ponti konyhához vezet. Onnan! kapják a táplálékot. Ezek az? Rózsaszín, tüll estélyi ruha. állatok a szifonofóra szerveze-s Ennek az ára elég borsos, 3870 lében felül élnek, légtartal-? forintba kerül. mukkal fenntartják az egész? közösséget. Nincs azonban ben-? nük szaporodási szerv, nincs? gondjuk a megélhetésre, de? nem ismerik a szabadságot, s; nem tudnak a szerelemről. Az úszó harangok alatt ott! vannak a „védőállatok” vagy? fedő egyének, amelyek elvesz-? tettek mindent, ami valami? élőlényre emlékeztetne. Más? céljuk nincs, minthogy a va-! dászokat, a tapogató egyéne-? két, az emésztő polipokat és! az ivaros egyéneket megvéd- ’ jók. KIVÁLASZTOTT MÉRGÜK OLYAN ERŐS,! HOGY MÉG AZ EMBERT < IS KÉPES MEGÖLNI. A matrózok nagyon félnek; tele. Legszebbek az „anyák“, gyönyörű cifra színűek és az; egész állam legvédettebb he­lyén élnek. A legcsodálato-; sabb, hogy néha kiszökik az^ államból egy-egy medúza, te-: hát önállóságuk mégsem vész' el. Érdekes, hogy az állat 99; százalék vízből és csak egy; százalék húsból áll. íme, a fiatalok! A I4slá, kötött gyapjú blúzbari, 'köti gyapjú• szoknyában és lkulibq a kisfiú Tomi-nadrágban, hói szú ujjú gyapjú pulóverben kötött gyapjú mellényben. (Foto: Márkui

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom