Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-16 / 278. szám

NÉPÚJSÁG 1958. december 16., kedd Halhatatlan édesanyák .. Ä hatvani Irodalmi Színpad nagysikeiü bemutatója — MEGTÖRT A JÉG, úgy érezzük — mondják előadás után a kultúrotthon igazgató tenyérnyi szobájában a sze- replők. A „jég”, amelyet meg kellett törni, s amelyet im úgy látszik meg is törtek Hat­vanban, az a közöny, amely a „komoly” műfajjal szemben volt .tapasztalható ebbai a vá­rosban, S akik megtörték ? Járásbíró és könyvelő. MTR- iskolai tanár és telekkönyvve­zető,-diák és gimnáziumi ta­nár: .néhány lelkes, irodalom­hoz értő, irodalmat szerető „kultúrmisszionárius”, ■ aki megalakította Hatvanban is az Irodalmi Színpadot. Nem/volt könnyű, s nem könnyű ma sem' a dolguk. Voltak $kik afféle intellektu­ális játéknak tekintették ter­veiket és vannak, akik még ma sem becsülik sokra mun­kájukat': maguk tervezik a műsort, maguk festik a dísz­leteket — ha van, — maguk szerelik a, villanyt, húzzák a függönyt, tervezik és ragaszt­ják a plakátokat. S most, vasárnap, a harma­dik bemutatót tartották. Az elsőn még alig Volt néző, a második bemutatón minden jegy..elkelt,, a mostani, a „Hal­hatatlan édesanyák" bemuta­tója két előadásán, vagy fél­ezer ember vett részt a Vö­rösmarty Kultúrotthonban. Az előadás előtt végiglapo­zom a Művelődési Ház éves programját, ott' szerepel ben­ne az Irodalmi Színpad többi műsora is. Ilyenek: „Három vidám fickó”, „... Hazám, ha­zám, hazám,, te mindenem...", „Népek hazája — nagy vi­lág ...” Ezeket a műsorokat vitatta meg. s vitatja meg előkészületeiben az Irodalmi Tanács, • a színpad legfelső szerve... / ... és felgördül a függöny, Mcsendülnek a Világirodalom legszebb, anyáról, az anyai ér­zésről szóló versei. Kaffka Margit és József Attila, Ju­hász Gyula és részlet a Peer Gyntből... A számokat halk hegedűszó' köti Össze', a szín­pad -egyetlen díszlete lénye­gében a 'fény, amely* csak ak­kor villan ki, amikor felcsen­dül egy-egy vers, a minden korok legdrágább kincséről: az anyáról. NEM SZÍNÉSZEK, jő ré­szük még csak nem is nagy gyakorlattal és már kellő szín­padi rutinnal rendelkező régi színjátszó. Délután öttől, este tízig, tizenegyig tanulják a verseket, próbálnak a hideg színpadon, egyetlen fillért sem várva és kapva, csak az iro­dalom iránti alázattól, mély szeretettől hajtva. Milyen volt az előadás? Itt nem lehet kritikus tollal írni, itt nem lehet és nem szabad a kritika sémaszerú műszavai­val, értékmérőjével ítélni... Van köztük, ki már szépen mondja a verseket, s van, ki kevésbé, van köztük, ki elfo- gódottan lép a színpadra é# van, aki könnyed magabiztos­sággal; de egy sincs, aki nem kellő alázattal a vers, az iro­dalom iránt. És ez a lényeg! Nemcsak másutt, Hatvanban is, — talán mert közel van Pesthez, a. hakni-brigádoK úgylátszik kimeríthetetlen mé­héhez, — ebben a városban leginkább pusztított éveken keresztül a giccs, a kultúrsze- mét, a „könnyű műfaj” leple alatt. Ma is tapasztalható még, hogy koránt sincs minden rendben ezen a téren Hatvan­ban, ahogyan értesültem, az MSZBT kul túrcsoportja most a CsárdáSKirálynő bemutató­jára készül. S itt nem is a Csárdáskirálynő ellen essék szó, mint^ inkább arról, hogy mit Keres a magyar—szovjet barátság szervezete kultúrcso- pcrtjának műsorán... A Kts? kultúrcsoportja a Marica gróf­nőt mutatja be immáron ki tudja hányadszor és hányadik helyen a járásban, — lévén hogy ezeknejt a szerveknek van pénzük a „kultúra” ter­jesztésére és lévén, hogy a kultúrháznak nincs. Pedig jó lenne, helyes lenne, ha az Iro­dalmi Színpad műsorát el le­hetne vinni Petőfibányára, az Erőműbe és máshová is. Ez az, amit én ma mégnem értek és ez az, amin feltétlé- nül segíteni kell a felső kul­turális szerveknek... A hatvani Irodalmi Színpad ebben az operett-dzsungelbe, az esztrádók, a „kétórás Kaca­gások” estéinek sűrűjébe vitt és visz egy kis napfényt, üdí­tő tisztást, ahol végre szaba­don és napfényhez jutva vi-1 ragozhatnak a kultúra igái és pompázatos növényei. AZ ELÖADÄS UTÁN, ame­lyet — jogosan — lekes taps­sal jutalmazott a közönség még sor került egy kis beszél­getésre ugyancsak a kultúr­otthon igazgató szobájában. A beszélgetés keretében sok volt a lelkesedés, de sók a panasz is ... S meg kell mondani, hogy a panaszok egy része bár jogos volt mégis kicsit érthetetlen pesszimizmusról, kilátástaíanságról adott tanú- bizonyságot... Hát azért há­rom előadással, a színpad lé­nyegében háromhónapos életé­vel mégse lehet megváltani a világot! Hát azért az is igazság, hogy kell a támogatás, s adja­nak, is támogatást a hatvani 'párt- és tömegszervek, a ta­nács, de enrtek a támogatásnak mégis kicsit több és kitartóbb munka is az alapja. Egy-két előadás még, egy-két sikerrel, elismeréssel több általában és akkor mindenki, aki arra ille­tékes, mindenki, aki ma még talán a száját húzza, megérti, hogy. itt nem szalmalángról, passzióról, hanem valóban tett­ről. kulturális alkotásról, mi több: kultúrpolitikáról van szó! S végezetül álljon itt azok­nak a neve, akik tettek és ma is cselekednek az Irodalmi Színpadért, akiknek köszönet és elismerés jár önfeláldozó munkájukért: Mátyás Edéné, dr. Ripka Kálmán, Lestyán Katalin, Musztafáné, Zelnik János, Koltai Éva, Szívós Jó­zsef, Kepics Ferencné, dr. Ocsovai Sándor, Radnóti Ti­bor és felesége, Tőzsér Ferenc ... (elnézést, ha valakit netalán kihagytam volna a felsorolás­ból!! BÚCSÚZZUNK Vörösmarty szavaival, akinek nevét a Mű­velődési Ház viseli: „Jó mu­latság, férfi munka volt!” Gyurkő Géza Moximűsor EGRI VÖRÖS CSILLAG December 17-ig, du. 4-től: Római vakáció December 17-ig, 6 és 8 órától: Don Juan legutolsó kalandjai December 18-tól, 4, 6 és 8-tól: Robin Hood EGRI BRÓDY December 17-ig: Római vakáció December 19—20-án; Fehérek és feketék EGRI BÉKE December 20—22-ig: ^ Ördögi találmány FÜZESABONY December 16—17-ig: Polónia express December 18—21-ig: Svejks a derék katona. (II. rész) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG December 17-ig: Razzia December *18—24-ig: Megmentettem az életem GYÖNGYÖSI PUSKIN December 16-án: Hét lányom volt December 17—18-ig: Éjszaka szépei December 1^—22-ig: Csempészek HATVANI VÖRÖS CSILLAG December 17-ig: Csendes Don (II. rész) December 18—22-ig: Spanyol kertész HATVANI KOSSUTH December 16—17-ig: Verdi December 18—21-ig: Életem árán PÉTERVÁSÁRA December 16—17-ig: Mindig veled December 18—i9-lg: Fekete dossie HEVES December 16—16-ig: Külvárosi szálloda December 20—23-ig: Édes Anna 1958. deéember 16, kedd: Megalakult a Lengyel Kommu­nista Párt. 1833. Született Lotz Károly festő­művész. 1918-ban halt meg Fémes Beck Vilrhos szobrász. S? Névnap O Ne. feledjük, szerdán: LAZÁK 1-i f a e t — A GYÖNGYÖSI Agro- mechanikai Kisipari Szövet­kezetben év végére 100 ezer forint tiszta nyereségre szá­mítanak. — MEGJUTALMAZTÁK a tíz, tizenötecztendős szolgálati idővel rendelkező nagytályai tűzoltókat. A 10., illet 15 esz­tendei szolgálatot jelző jelvé­nyek mellett egy-egy öltözet egyenruhát is kaptak. — TEGNAPRA készítette el a Parádsasvári Üveggyár finomcsiszoló-műhelyének 15 tanulója a szép kivitelű vizs­gamunkákat. — KULTURÁLIS és sport­célokra is áldoznak a község­fejlesztési tervből Füzesabony­ban. Ezenkívül a KlSZ-szerve- zet anyagi segítségére is gon­doltak. — JANUÄR ELSŐ felében a Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat KlSZ-szer- vezete „Hogyan viselkedjünk a társaságban” címmel klub­estet rendez a KlSZ-helyiség- ben. — A RECSKI bányász­színjátszók az eddig előadott operettekből egy estét betöltő njpsorral Jtés?iünek. A zenei számokat Gay János tanítja be, — TÖBB MINT 28 EZER forintos költséggel befejezik 1959-ben a bátort kultúrház építkezési munkáit. A kultúr­ház befejezéséhez a lakosság társadalmi munkával is hozzá­járul. munora: Csótányizmus Egerben este fél 8 órakor: A TANÍTÓNŐ (Petőfi-bérlet) Eddig azt hit­tem, hogy Leonar­do da Vinci. Rembrandt, vagy Munkácsy művész volt. Ebben a hit­ben éltem, le, las san több mint há­rom évtizedet, s ebben, a ma már kétségkívül be­igazolódott naiv hitben haltam vol­na meg, tértem volna meg őseim­hez, akik ugyan­csak művészek­nek tartották a fehlt említett kon­tárokat. Mert ké­rem Leonardo az egy pancser volt, Rembrandt egv mázoló, Munká­csairól már jobb nem is beszélni, — hogy jönnek ők ahhoz a művészkollektívá­hoz, amelynek ti­zenkét tagja Los Angelesben egy képkiállításon nagyszerű díjat nyert. Ez a kollektíva különben is kitű­nik szerénységé­vel és igénytelen­ségével és azzal a művészi alázattal, amely csak egy ilyen kollektívát jellemezhet, ame­lyét nem is a cél még csak nem L űz eszköz, hanem a természetes ősz lön vezérel művt alkotásakor, A ti zenkettő az ab­sztrakt festészet terén alkotott ma­radandót, leg­alább is olyan ér­téket, amit ez a tizenkét művész maga is jelent az egyetemes embe- * • ”u számára. A tizenkét mű­vész ugyanis nem más, mirtt tizenkét giliszta, a gyűrűs­férgek rendjéből akikkel eddig csak a horgászok köré­ben, a kacsák és tyúkok csőrében volt szerencsém találkozni, de a művészek köré­ben még soha. A kép, a nagyszerű absztraktum úgy készült, hogy egy ember fogott ti­zenkét gilisztát, bemázolta őket különböző színre és a színek mász­kálni kezdtek a vásznon: lett be­lőle díjazott fest­mény — a művé­szek és giliszták legnagyobb dicső­ségére. A dolog percről Mrcre jobban tet­szik nekem, s úgy érzem, hogy ne­kem is van mit ke­resnem azon a mezőn, ahol már a giliszták is sikert arattak, én is tu­dok majd díjakat aratni a művészet mezején. A gilisz­táktól ugyan un­dorodom, de Brehm óta rtem- ,csak giliszta van a világon, amelyet a szent cél alázatos szolgájának fel­használhatok. Megteszi azt né­hány svábbogár is festékezett láb­bal és csáppal, egy kis pilsenitől berúgatva. Az öt­let jó és igazán nemes, s miután van dadizmus. fu- turizmus és több más ilyen izmus, én a magam alko­tói módszerét csó­tányizmusnak ne­vezem majd el, s így vonulok be oda, ahová sajnos, a gilisztizmus al­kotója nem vonult be... Látogatási idő kedden és pénte­ken, délután 2-től 4-ig. (egri) 0 merkói művészegyüttes Gyöngyösön A sors, helyesebben az or­szágos rendezőiroda kiszámít­hatatlan, de mindenképpen kellemes intézkedése folytán a gyöngyösi közönség is meg­tekinthette a hazánban mind­össze négy alkalommal fellépő mexikói ének- és táncegyüttes egyik előadását. Teljes, mond­hatni, túlzsúfolt ház várta az elmúlt héten a világhírű, tá­voli művészeket. Már a műsor első része, a hagyományos népi táncok si­kert hoztak. A látványos ősi jelmezek, az égő érzelmet, az értetlenül is érthető archaikus táncok, az izzó ritmusok és dalok misztikus és mégis fel­szabadult, tarka kavalkádja, a számunkra oly kellemesen ide­gen ízű légkör, kétségtelenül nagy hatással voltak ránk. Ezek a táncok azonban nem­csak azért arattak sikert, mert egy távoli, ismeretlen világ kulturális termékei, eredeti motívumaik, koreográfus nem­szelídítette tiszta népi vadsá­gukban rejtették értékeiket. A modernebb balett darabok már kevesebb sikerrel szere­peltek. A népi táncok valőrje itt visszájára fordult, összhan­got az előbbiekben nem is ke­resünk, itt azonban érezhetően hiányzott. Ha tekintetbe vesz- szük is a kis színpad adta cse­kély lehetőségeket, még így is azt kell mondanunk, hogy a balettművészek között bizony nem volt meg az a kellő har­mónia, amilyet egy ilyen nagy­hírű együttestől vártunk. Igaz ugyan, hogy a művészien fi­nom koreográfia és a darabok nem egyszer mélyen emberi és igaz tartalma némiképp fe­ledtette ezt a közönséggel. Az előadás „sztárjai” kétség­telenül az énekes-zenészek vol­tak. Hatalmas taps fogadta őket, valahányszor megjelen­tek festői jelmezükben. Végeredményben azonosítjuk magunkat dr. Molnár Mihály népfront-titkár véleményével, aki az előadás végén megkö­szönte a város lakói nevében az igazán kellemes, élmények­kel és szépségekkel teli ritka művészi előadást a távoli mű­vészeknek. —rózsa— (2) Bizony, már tíz napja dol­goznak ebben a laboratórium­ban, de sem a kísérletek irá­nyát, sem a célját nem isme­rik. Harwood professzor mint kitűnő képzettségű rádió- mérnököket vette fel őket, munká juk azonban szinte a la- bo- '"sok színvonalán állt. Va­jon honnan érkeznek ezek a valószínűtlenül rövid rádióhul­lámok, melyeket felvesznek, megerősítenek, speciális filmre rögzítenek és — mint első kö­vetelmény — magas feszültsé­gű kábelen továbbítanak vala­hová... Mi ez? A legújabb rá­diólokátor kísérlete? Sem a séma, sem a munka jellege nem felel meg ennek a célnak. Valamilyen „halálsugarak” lennének? Ez persze képtelen­ség... De mégis, mi az oka, hogy a mindig türelmes és nyugodt Harry egyszerre hisz­tériás lett?... Hol sóhajtozik, hol különböző testrészeit fáj­lalja... De ma... megáll az észl..„-.-egy képzett fény felvil­lanása után megvakult... Jack annyira elmerült töp­rengéseiben, hogy teljesen megfeledkezett az integrátor­ról. Csak a telefoncsengő hangjára ugrott fel. — Igen, igen, Mr. Harwood! ...Nem aludtam, Mr. Har­wood Harry megbetegedett, Mr. Harwood... Nem, többet nem fordul elő... Itt fogok ül­ni a készüléknél. Jack gyorsan megtörölte ve- rejtékes, tar fejét és a készü­lékhez futott. A kazettát köny- nyen kicserélte, de az integrá­tor beállítása sokáig nem sike­rült. Amikor kigyulladt a „Fel­jegyzés” feliratú táblácska, még mindig a reosztáttal baj­lódott. A motor halkan búgott. A készülék ernyőjén megjelentek a hullámvonalak. "Majd az egyik görbe vonal hirtelen fel­szökkent, megremegett és szét- foszlott a finom nyelvecskék között. Ebben a pillanatban mély sóhaj hallatszott. — Mi volt ez? =s Jack gond­terhelten nézett Harryra. Az nyugodtan szuszogott. A só­hajtás egyre erősödött, de nem lehetett megállapítani, honnan jön: egyszerre minden oldalró: hallani lehetett. Agyában ért hetetlen, aggodalmas gondola­tok kavarogtak, homályos ké pék bukkantak fel, szíve szag­gatottan vert. Jack behunyta szemét, meg törölte homlokát. Most kezdu érteni flarryt, titokzatos, ért­hetetlen gondolatok bénítottál meg akaratát, kötötték gúzs b' testét. Valami arrd késztette hogy visszahúzza balkarját - tüzes forróságot érzett. S mert tudta, hogy nem l hét tovább bírni ezt a beszá míthatatlan állapotot, mindé figyelmét a készülékre ossz pontosította. Az ernyő vonalkái még ket­téváltak; a készülék még min­dig nem volt beállítva. Jack óvatos mozdulata néhány fok­kal elfordította a potenciálmé­rő fogantyúját és... Éktelen fájdulom hasított balkarjába. Peterson tisztán érezte: valamilyen folyadék égette meg a bőrét. Elrántotta kezét; de a fájdalom nem szűnt meg. Tenyere bíborvörös lett, tele hólyagokkal, izmai úgy megfeszültek, mintha karja szorosan át lenne kötöz­ve. Fájdalma olyan erős volt, hogy szinte már nem is érez­te: a kín valószínűtlen harag­gá, gyűlöletté, makacssággá tompult. Ebben a pillanatban nem emlékezett egyetlen angol szóra sem, agyában monoton dobpergésféle zakatolt. Kigyulladt a felirat: „Befe­jezni!” — és Jack nehézkesen mozdítva karját, kikapcsolta az integrátort. Abban a pilla­natban megszűnt a fájdalom Kezéből vér szivárgott Tenyerével homlokát dör­zsölve, zavartan nézett ki az ablakon. Ügy érezte: még né­hány nap ebből a munkából — és megörül! II. fejezet A TORPEDÓ 195.. április végén, Vladi- vosztok kikötőjéből kifutott az Igarka nevű szovjet motoros­hajó az Indiába szánt grúz gabonával. Az utazás jól in­dult, de a hajó a Délkínai- tengeren iszonyú viharba ke­rült. Itt, Ázsia délkeleti szélén, ahol a hideg Kuril folyam az egyenlítő vizével találkozik, itt van a forró égöv boszor­kánykonyhája. A nem túl mély Délkínai-tenger különben is nyugtalan, de a vihar, vagy it­teni nevén a tájfun, szinte el­képzelhetetlen erejű. A gyors­vonat sebességével száguldó hullámok néha két emelet ma­gasságba is felcsapnak, össze- ölyik ég és levegő, szakadnak ; hajókötelek, törik a fa, re­ved a vas — kisebb hajónak \yoma sem marad. De a legnagyobb gőzhajó ■orsa is válságos lehet. Fémál- katrészek százai, ezrei feksze- xek a tenger mélyén, s eltor- aszolják a különben is szűk hájóutat. Aki eltér a térképen jelzett útvonaltól — nagy kockázatot vállal. Rég befejeződött már a má­sodik világháború, de az Ázsiába vezető átjáró még mindig nem veszélytelen. El­süllyedt hajók, aknamezők, zá­tonyok tömege akadályozza a kísérleteket. Az angol és ame­rikai révkalauzok — e partok „gazdáinak” — tájékoztatói te­le vantiak ellentmondásokkal, sőt néha valótlanságokkal is. És ráadásul a haditengerészeti támaszpont naponta új akna­zárakat teremt: Szingapúr, Honköng, Manila szüntelenül figyelmeztet, hogy tilos meg­közelíteni a partokat. A tájfun három napig verte az Igarkát. Végre, május 4-én reggel a szélvihar alábbha­gyott, az ég kitisztult. Meg le­hetett állapítani a hajó tartóz­kodási helyét is. Ügy látszott, hogy az Igarka a rendes útvo­naltól északnyugatra került. S mivel a területet az aknák miatt veszélyesnek tartották, a hajón bekapcsolták az ultra­hanglokátort és több megfigye­lőt állítottak szolgálatba. A vihar után, mint legtöbb­ször, most is teljes szélcsend lett. A levegő fülledt volt, akár egy fürdőben: s estére az alacsonyan szálló felhők újra elborították az eget. Az árboc tetején, meg a hegyes tárgya­kon lángnyelvecskék villantak — Elmo tüzel. A tenger egé­szen megváltozott: átlátszó, ég­színkék fényben ragyogott minden hullám, minden kis hal. Nem mindennapi, tündén látvány volt. Az utasok és e. szabadnapos hajósok össze­gyűltek a fedélzeten és o fé­nyek csodálatos játékában gyönyörködtek. • (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom