Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-12 / 275. szám

1958. december 12., péntek

NÉPOJSAG

s

A megszokott, a régi húsza az embert9 — de meglátja az újat is

ILYENKOR karácsony tájául a leghosszabak az épjsza- kák. Későn virrad és kora délután világot kell gyújtani, ha valamit látni akar az ember. Délfelé, ha éppen meg is mutatja magát a Nap, de meleget adni nem tud, olyan alant jár ott a látóhatár szélén.

A földművesember ilyenkor télen nem siet a felkeléssel, hisz úgy sincs szorgos munkája, ami még akad a házkörül, azzal ráér virradat után is. A parasztembernek a tél inkább a pihenés, tanulás, szórakozás ideje, hisz kint a csonttáfagyott, havas határban csali keveset dolgozhat az ember.

így gondolja ezt Gaál Béni bácsi is, — füzesabonyi gazda, — altit éppen reggelizés közben zavartam meg a minap. Nem haragszik meg jöt- tömért, hanem kedvesen hely- lyel kínál. Sok minden szóbz- kerül ilyenkor, amikor beszorítja az embert a házba az idő. A tél, a karácsony, a vetések sorsa, meg a küszöbön kopogtató új esztendő is.

Béni bácsi ötvenen felüli, magas, derék ember, aki egyedül birkózik a tizenöt hold földdel, mégpedig úgy, hogy példát vehetne tőle Füzesabonyban akárki. Egy szó, mint száz, Béni bácsi jó gazda, — tudja ezt az egész falu, — s így mondják a tanácsnál is.

— Gaál Béni? No, annak megnézheti a portáját, — mondják szinte dicsekedve gazdatársai is.

BÉNI BÄCSI maga se titkolja, tagadja az eredményeket, hiszen ami egyszer igaz, az igaz, nincs azon mit szégyellni való. Azt, hogy Gaál Béninek öt holdon ötven mázsa búzája termett, meg az árpa tíz és felet adott holdanként, minden gazda tudja itt Füzesabonyban. De Béni bácsi őszinte ember, elmondja azt is, amivel már kevesebbet lehet dicsekedni az idén. Nem hallgatja el a lencsét, a borsót se, amit bizony kár volt elvetni, de szó kerül a kukoricáról is, amiből májusi mor- zsoltba számítva 13 mázsát tört le holdanként.

Számolgatunk, beszélgetünk, aztán csak inkább úgy magamnak jegyzem meg halkan,

— Tanulni jöttem most a

Már az első találkozás alkalmával valami gyöngyöző kristálytiszta érzés pezsgeti az ideérkező idegent. Az egész falu olyan rendezett, ápolt, mintha nem is a szeszélyes Zagyva partján, hanem valami hamis operettszínpad álnapfényes hátterében húzódna. A házak valamennyien oly vakítóan fehérek (tiszta-színre meszelnek itt minden épületet), mint más falvakban csak nagyhét tájban. Nem a városi ember hazug, romantikát kicsikaró hízelgése sugallja, őszintén mondom, régen láttam ilyen tetszetős, szép falut.

Ennyit tapasztal a külső szemlélő. A riporter azonban nem érheti be ennyivel, ismertetnie kell az emberek életét is. De hogyan mutassak be egy ilyen rövid irás zsugori szűkszavúságában egy egész közösséget? Boldogról is hasábok özönét lehetne írni, anélkül, hogy lényegtelen mellék- vágányra futnánk. Hogyan beszéljünk a friss, malterszagú építkezésekről, a pirkadó kultúráiéiról, az eszes gazdaságról anélkül, hogy valamit is ne felejtenénk ki?

Hadd gyűjtöm össze három ember nagyítólencséjével a falu sugarait! Egy munkás, egy értelmiségi és egy paraszt lesz riportom hőse.

Valóban, a forma kissé sematikus, de mentségemre szóljon, hogy nem a sok éves elkoptatott gyakorlat, nem szigorú politikai ésszerűség vezérelt: a véletlen, vagy ha úgy tetszik: az újságíró-szerencse ismertetett meg e három emberrel. íme:

tanító

falu legjobb gazdájához.

Béni bácsi elkapja a szót, aztán csak a fejét csóválja szavaimra.

— Nem egészen úgy van az kérem, mert énállam vannak még' jobb gazdák is a faluban. Én se vallók ugyan szégyent a terméssel, de az övéké, még az enyémnél is külömb... Egy neve van annak a sok gazdának. Úgy hívják őket: „Petőfi Tsz.”

így van, ahogy mondom, — bizonyítja tpvább Béni bácsi.

— Meghívtak a zárszámadásukra, ott voltam, láttam, hallottam mindent. Hatvanöt forint volt náluk egy munkaegység, aztán az átlagtermésben sem hagyták ott őket az egyéni gazdák. Búzából 12,73, árpából 12,12, kukoricából 26, cukorrépából 245 mázsa termett nekik egy holdon. — Érti mi ez?

— magyarázza Béni bácsi, aztán kicsit elgondolkodva figyel maga elé.

— Gulyás Sándor, Németh Béni, Hídvégi Jóska, Antal Imre, Bocsi János, ezek is egyénileg csinálták valamikor. Földdel lépett be mindegyik, most a közösben érzik otthon magukat. Azt mondják, jól keresnek, több a jövedelmük, mint akkor, amikor még egyedül túrták a földet — folytatja a szót.

AMIKOR megkérdeztem Béni bácsitól a nagy „miértet”, az öreg igy válaszolt:

— Jó a vezetés, jó a föld, aztán meg a gép, a gép... az áldóját neki! Szántást, aratást, vetést, kapálást, kaszálás egy

részét, répa, krumpli kiszedést is géppel csinálták. Szóval könnyebb a munka, — mondja Béni bácsi, már inkább csak magának magyarázva.

Később megintcsak magukra terelődik a szó. Az öregekre, meg a gyerekekre, akik közül egy se választotta már a földet, hanem a vasútnál kerestek gazdát. — Nehezebben mozgok már. — mondja Béni bácsi, nem bírom azt a sok szántást, trágyahordást se. Az idén aztán megpróbáltam én is a traktorral. A trágya egy részét is vontatóval vitettem ki a földekre. Segítség azonban nincs. A fiúk csak nagynéha, ha éppen túlságosan' szorgos a munka, akkor segítenek csak valamit. Az idő bizony nem áll meg fölöttünk, erősíti Béni bácsi és megintcsak elgondolkodik...

Később megint ő maga hozza elő a szövetkezetét, mert sok minden eszébe jut ilyenkor a hosszú téli napokon az embernek. — Hogy is kellene, mint is kellene? A megszokott, a régi húz vissza, de az újat. a jobbat mégiscsak meglátja az ember, hacsak nem jár csukott szemmpl a .világban.

XXX

DÉLFELÉ járt már az idő, mikor elbúcsúztam Béni bá- csiéktól. Havazni kezdett és a tél fehér takarót borított a világra. Az öreg még sokáig nézett utánam és ott a kapuban hunyorgó szemmel leste a kavargó hópelyheket.

Szalay István

Segítsenek a* Illetékesek

A múlt héten váratlanul nagy öröm érte Egerben a Tündérpart körüli járókat, mert a Csiky utca sarkán és beljebb a már régen tartó pokoli sötétséget elűzte az a néhány újból kicserélt villany- körte. Ez a nagy öröm akkor volna teljes, ha ezután kijavítanák a Tündérpartot megcsúfoló utat, no, meg elhordanák az úttest szélén levő 11 föld- és kőkupacot, mely az utca javítása óta ott maradt* s lassan már újra kezdhetnék ezt a műveletet, hiszen azóta megint tönkrement. Az úttest maradványai esős időben a gyors lefolyással kiadósán törniük és zárják el a csatornákat, akadályozzák a forgalmat. Ezen kéne segíteni az illetékeseknek!

Méray István, Eger.

Válaszolnak az illetékesek

A Népújság november 1-i számában fcfialkoztimk dr. Eperjesi Zoltán kömlői körzeti orvos írásával, aki bírálat tárgyává tette a közgyógyszerellátás terhére történő gyógyszerrendelésre érvényes rendelkezéseket. A cikkben foglaltakra az Egészségügyi Minisztérium az alábbiakat válaszolja;

A társadalombiztosítás és értelemszerűen a közgyógyellátás terhére történő gyógyszerrendelés is szabályozásra szorul, mert a gyógyszerrendelés három alapelvét: hogy hatékony gyógyszer-eket kell rendelni, hogy a gyógyszerig-idelés ésszerűen történjék és hogy a gyógyszerek rendelésére gazdaságos formát kell választani, ilyen szabályozás nélkül nem lehetne érvényre juttatni.

Ilyen szabályozást tartalmaz a közgyógyellátásról szóló legutóbb kibocsátott egészségügyi miniszteri utasítás is, amely ebben a vonatkozásban kimondja, hogy a közgyógyellátás terhére a gyógyszerkönyvben szereplő minden hivatalos gyógyszer, minden szabványos vényminta, kb. 126 különféle gyógyszerkü- lönlegesség, hatféle gyógyszé- rum és nyolcféle gyermektápszer rendelhető.

A közgyógyellátás terhére rendelhető gyógyszerkülönlegességek jegyzékében általában minden korszerű és nélkülözhetetlen gyógyszerféleség szerepel. A rendelet ezen felül azt is kimondja, hogy halasztást nem tűrő, sürgős szükség esetében a közgyógyellátásra jogosult részére a felsoroltak között nem említett gyógyszer is rendelhető. Ilyenkor a vényen csak a kórismét és a rendelés indokolását kell feltüntetni.

A közgyógyellátás terhére rendelhető gyógyszerkülönle- gességek jegyzékét az Egészségügyi Minisztérium, időről időre felülvizsgálja és a korszerűség követelményeinek megfelelően kiegészíti.

Dr. Rostás Oszltár, a Minisztérium Titkárságának vezetője.

Jégpálya — házon belül

Az epri Szilágyi Erzsébet Leán/ngimnázium tanulói maguk készítette korcsolyapályán űzik kedvenc sportjukat. Rendszeresen tisztítják és locsolják az iskola udvarában készített jégpályát, hogy a tükörsima jégen vígan cikázzanak a korcsolyák.

Csúcsforgalom a hatvant vasútállomáson

— ahol korszeríí berendezéseik segítik a vasutasok munkáját —

Három arc — egy falu

SZÁNTÓ LORÁND t{z éve

é! a faluban. „A falu nem változik meg, ha elmenekülünk tőle” — mondja. Ö nem menekül. Igyekszik megváltoztatni inkább. Sikerrel. Olyan igazi falusi polihisztor-pedagógus, aki a régészettől kezdve a földmérésen keresztül a gazdálkodásig mindenhez ért. Űj utat kell építeni, házat, parkot kell tervezni? Csak szóljatok Szántó tanító úrnak, majd ő irányítja a munkát! Kiméri a távalságot, talajt, szintez, számol, térképez, már csak a társadalmi segítség hiányzik (van itt az is bőven!), s a tervezett munka maris kész. Elkészítette a falu tízéves távlati tervét. Napokon, éjszakákon át számolt, rajzolt, méricskélt, gondolatban kultúrházat, vízmüvet épített, ízléses távlati rajzokkal illusztrálta a terveket, egész kötetre való műszaki leírást mellékelt. Áldozatos munkájának eredményét a falu élvezi: olyan precízen kidolgozott, nagyszerű és mégis reális tervet adott be, hogy a minisztérium — bár egy község terveit sem fogadta el egészében — a boldog!akét hiánytalanul megvalósítja. 1 Emellett tudományos munkát is végez. Még városi iskoláknál is ritka az olyan nagyszerűen berendezett biológiai szertár, mint' az övé. Ezt is egyedül csinálta. Ezenkívül még régész, meteorológus, festőművész, ezermester, úttörő- vezető és — tanító. Ez is duplán, mert az iskolában is két ember munkáját végzi, délelőtt, délután tanít. Hogy van minderre ideje? Őszintén bevallom, nem tudnám megmondani.

Persze, nem 6 az egyedüli. Kartársai és a falu többi értelmiségi dolgozója is a kultúra

elömunkása: gazdatanfolyamot, ifjúsági klubot, kultúr- csoportot szerveznek. Most hívják újra életre az évtizedekkel ezelőtt oly nagyhírű boldogi Gyöngyösbokréta népi együttest. Vannak könnyebb, nehezebb problémáik, — kicsi a kultúrterem, hiányzanak a táncruhák —, de megmásszák a magas falakat. Egyszóval: ők sem szaladnak el a falutól.

tanács- elnökMAKÁDI JÓZSEF

helyettes mezőgazdasági munkás volt, vagy egyszerűbben: napszámos. Jó pár évtizedig nem volt beleszólása a falu életébe, messzire kerülte a községházát is, mert oda hivatalosan menni: ez sose jelentett jót. Most mégis olyan imponáló magabiztossággal fut keze alatt a töltőtoll, mintha világ életében mást se csinált volna. S úgy ismeri a falu életét, mint a sajátját. Tudja, hogy a falu büszkesége, az „asszony-téesz” első volt a járásban, s hogy pontosan 60 forint 80 fillért ér egy munkaegység. Tudja, hogy öreg kubikosok maguk kérték: hadd beszéljenek a KISZ-fia- taloknak régi életükről, összehasonlításképp. Tudja fejből, hogy 488 ezer forintot költöttek az idén községfejlesztésre, s hogy ebből mennyi az állami támogatás, mennyi a társadalmi munka. Erről az utóbbiról beszél legszívesebben. Szavai nyomán röpködnek a számok, tervek, tények: kilencvenhatezret költöttek hídra, útra, harmincezret kutakra, építettek az idén egy négytanter- mes, modern iskolát, két pedagóguslakást, minden utcába

járdát, több kilométernyi új utat, s egy esketési szobát. Az esküvői szobára a legbüszkébbek. Joggal. Olyan ízlésesen berendezett, mondhatnám fényűző, függönnyel, hatalmas csillárokkal, festményekkel felszerelt házasságkötő termet építettek, hogy bármelyik város megirigyelheti. Az emberek azt mondják, szebb, mint a templom. És ez már politika. Az anyakönyvvezető előtt mikrofon áll, s az esküvői szertartást a hangoshíradó közvetíti.

Jövőre még többet akarnak. Még egy városiasán reridezett park, mindenütt kétsoros járda, játszótér, új utak, tetemesen bővülő könyvtár, sportfelszerelések — többek között ez jelenti az új esztendőt Boldogon. Ne higgyük azonban, hogy ez csak a tanács elhatározása. A rendszeresen megtartott, igen népszerű gazdagyűléseken maga a falu dönti el, hogy mi a legfontosabb, mire költsék az összegyűlt pénzt. Azt hiszem, ezek után érthető, hogy nincs olyan ember, aki viszolyogva, nem szívesen fizetné adóját és a községfejlesztési hozzájárulást.

BUGYI ZS. BENJÁMIN

egyéni gazda és traktortulajdonos. No persze, nem egy Zetor áll az udvarában, mégcsak nem is egy kis Lanz Bulldog, de mégis traktor az, mert van négy kereke, s dolgozik. Bugyi Zs. Benjámin magakészítette traktorral műveli földjét. Először vett egy öntözésre alkalmas petróleummotort, azután kilóra, ócskavasban megvette a vázat, az Autójavító VáíA HOSSZÚ ASZTAL közepén telefonközpont terpeszkedik, körülötte kattogó gépek és jelzőberendezések, 6 telefonkészülék közül kettő ;s csörög egyszerre. Oldalt a menetjelzést adó harangberendezés csörög, kintről éles vonatfüttyök, tolató teherkocsik dübörgése, siető utasok cipőjének kopogása, sistergő mozdonyok pöíögése és a hangosbemondó mindent túlh^arsog'ó éles fejhangja hallatszik. De a bábeli hangzavarban is fegyelem és katonás rend uralkodik, határozott vezényszavak hangzanak a hatvani vasútállomás forgalmi irodájában.

— A 2025-ös az egyesre, a 413-as a hármasra, a 325-ös beáll az ötödik vágányra — mondja telefonba Várhegyi Ferenc forgalmi szolgálattevő.

NINCS MEGÁLLÁS, így megy ez egész nap, mert Hatvan csomópont a borsodi, salgótarjáni, pesti és a záhonyi belépő forgalomban, az ország vasúti teherforgalmának körülbelül harmadrésze itt halad át. Több mint 50 személyvonat és 3 ezret is meghaladó teherkocsi a napi forgalom.

A telefonon, távírón és jelzőberendezéseken kívül a legmodernebb Integra önműködő térközbiztosító berendezés seÍWWSAAAAA/WWWWVWVWW '

Tolatnál a többi alkatrészt, —J egyszóval, mint mondják, „kosárban hordta haza a trakto rát”. Aztán a ktsz-szel össze-; hegesztette a vasakat és szépen! összeállított egy ötsebességes,! 8—10 lóerős traktorkát.

Már említettem, Bugyi Zs. Benjámin parasztgazda. Soha; nem tanulta a géplakatos szak-; mát, talán még nem is ült! „igazi” traktoron. Mégis, Bugyi: Zs. Benjámin traktorával a tarlóhántástól kezdve, a fuvarozásig és az ekekapázásig; minden munkát elvégez, ezen-! kívül sajátkészítésű szivattyút,; darálót hajt. Bugyi Zs. Ben-; jámin boldogi gazda el is ad-! ta a lovát és istállójában a; tehén mellett ló helyett mun-; kapad áll. „Hiába, a traktor; csak akkor kér enni, ha dől-' gozik”.

És Bugyi Zs. Benjámin nem az egyedüli. Újabban már tá-! voli falvakból is érdeklődnek! gépe után. Boldogon pedig; már hét kis masina pöfög, s; most készül további hat. Ez; összesen tizenhárom.. A községben mintegy . három-négy-; száz gazda öntöz petróleum-; motorral. Hátha még összefog-; nának ezek az ezermesterek!; Lehet, hogy pár év múlva egy; lovaskocsi láttán ezt kérdezik; Boldogon: hová való ez az ide gén?

★

Hát ennyit a faluról. Itt is! vannak még hibák, megoldat-! lafi problémák (néhányat érintettem fentebb) — hiszen hangsúlyoztam, hogy hús—vér eleven, s nem szirupos operettfalu Boldog, de azt hiszem, bátran adhatok pozitív választ a kérdésre: Boldog-e Boldog? Az!

(Rózsa)

gíti. itt az emberi munkát. Ez az elmés megoldás térközönként sávokra osztott táblán fényjelzéssel mutatja, hogy Hatvan és Budapest közt hol halad vonat. A gyakorlott vasutas szem pillanat alatt látja, hoev Hatvanból 14.21-kor indult ki a 415-ös személy, pár perc múlva már a rendező elágazásnál mutatja a készülék, 14.26-kor Túráról „kilépett” a 414/a. munkásvonat.

DE NEMCSAK a forgalmi»-' tát tájékoztatja az Integra, ha« nem önműködően állítja a jelzőket és a váltókat. Ezen a szakaszon a vonatforgalom szabályozásánál csak gépi irányítás működik. Az állomások közt azért egyelőre továbbra is megmaradt a telefonösszeköttetés és bemondják a vonatok kiindulását, a sorompóknál és a pályafenntartásnál éjjel- nappal őrt áll és az áthaladó szerelvények mellett piros zászlaját szorgalmasan lebegteti a szolgálattevő vasutas. Mert mit lehessen tudni, hátha rövidzárlat keletkezik az Integrában, akkor ki felel az utasokért, meg a MÁV vagyonáért? A gépek itt is csak segítik, de nem szorítják ki az embert. Az állomás felé vezető utcákon késő esténként, vagy a hajnali szürkületben évről évre egyre több kis lámpafeny jelezte, hogy munkába mennek a hatvani vasutasok. Sok olyan család akad, akinek az apja is a MÁV-nál dolgozott, meg az unoka is onnan él. Kell az ember, mert az idei teherforgalom 3—4 százalékkal több az elmúlt évinél, az utasforgalom is nőtt vagy 10 százalékkal. A meglevő kocsiparkkal csak úgy győzik a megnövekedett forgalmat, ha gyorsan ki- meg berakják az árut, ha leszorítják a kocsiforduló idejét, ha jól megszervezik az éjjelnappali rakodást. De nem minden fuvaroztatónak van. rakodóbrigádja, meg egyre több lesz a háztól-házig való szállítás is, így a vasútnál állandóan szükség van a szorgos munkáskézre.

A hatvani vasutasok többsége igyekvő, dolgos nép. Az idén is elérték az élüzem szintet. Remélik, nemsokára felkerül gyönyörű, új állomásuk főépületének homlokzatára a büszke élüzem jelvény. Erre gondolt Benke István állomás- főnökhelyettes az idei vasutas- napon. amikor az Országházban zubbonyára tűzték a kiváló vasutasjelvényt, ezért dolgozik a többi kiváló dolgozó: Várhegyi Ferenc forgalmi szolgálattevő, Gál Ignác váltóőr, Kókai Ferenc és Pelle Béla kocsimesterek, Szedmák István, Kocsis ImszIó, meg a többi munkások is — az utasért, az emberekért.

S MIKOR EGYENLETESEN kattognak a gyorsan robogó szerelvény kerekei és jó meleget áraszt a kényelmes Pul- mann kocsi fűtőteste, gondolsz- e arra — kedves utas, —hogy érted is, meg mindnyájunk gazdagabb holnapiéért mily sokat dolgoznak a derék vasutasok?

dr. Fazekas Lásstié