Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-07 / 271. szám

4

NÉPÜJSAG

1058. december 1., vasára*#

Százezernél több lepkét gyűjtött össze a Bükkben Reskovits Miklós

SZEPTEMBERBEN nyitották meg Egerben a Dobó István Vármúzeumban a legkorszerűbben előkészített és elrendezett természettudományi kiállítást. A kiállítás megnyitásán az egyetemi tanár, aki a megnyitót tartotta, elismerő, meleg szavakkal emlékezett meg a természettudomány két egri önkénteséről, Legányi Ferencről és Reskovits Miklósról. Lapunk korábbi számaiban több ízben írtunk már a közismerten szerény Legányi Ferencről, aki a megnyitón sem jelent meg, mert kerüli a nyilvánosságot, talán azért, mert az olyan ember, aki mohák, levelek és különféle leletek között évmilliókkal foglalkozik, csendben és magányban saaret élni.

A másik tudományos eredményekkel igazolt egri természetbúvár, Reskovits Miklós megjelent a kiállításon. Szerényen, sötétszürkében, családjával és ismerőseivel. Szemüvege mögött a meglett korú férfi pillantása rebbent, amikor aredményeiről, és munkásságáról hallott elismerő szavakat — az egyetemi tanártól. Ö ugyanis mindig és most is képkeretezőmester, és a természet szerelmese. íme — így találkoznak a tudományban az egyszerű iparos, meg a professzor.

A kiállítást magam is többször végignéztem. A Legányi- féle anyag miatt is, de azért is, hogy azokat a csodálatos szépségű lepkéket is szemügyre vegyem, amelyeket a Res- kovits-féle gyűjtésből ízelítőként bemutat a Vármúzeum. Számomra a tudományos meghatározások latin nevei mindig rejtélyt jelentettek, igyekeztem is őket magyarra fordítani, de mindig más eredményt kaptam, mint a magyar fogalom. — Ez onnan van — mondja Reskovits Miklós —, hogy a latin meghatározásokat a tudományos világban nem magyar észjárás szerint adják. De azért van egy lepke a gyűjteményben, amelynek a neve magyar észjárásnak felel meg és Reskovits Miklóst dicséri. így hangzik:

Reskovitsia alborivularis. Ha magyarra fordítom, így hangzik: Reskovits-féle fehérerecsNEM NYUGODHATTAM hát

meg, elmentem és megkerestem Reskovits Miklóst, hogy kikérdezzem egy s más felől a lepkegyűjtési szenvedélyét illetően. Nem volt könnyű dolgom Reskovits Miklóssal, a magánemberrel. Személyét érintő kérdéseimre csendes hallgatással válaszolt, vagy egy-két szóval kielégített. Ezért hát újból nekikezdtem a szakkérdésekhez. Itt már önfeledten, folyékonyan nyilatkozott:

— A rólam elnevezett fehér- «recsikés lepkét a Bükkben,

AZ EGRI JÄRÄSI Művelődési Ház felső emeletén apró balettcipőcskék köröznek, topognak a parketten. Gerti néni számol, Böndi néni zongorázik. Az Évik, Zsuzsik, Erzsikék önfeledten, de azért mégis ösz- szeszedetten figyelik a tanárnő utasításait. Hiába! Nem lehet most rosszul mozogni, hiszen nyilvános óra van! Itt ülnek az anyukák, néhány apuka is meg tudta csinálni, hogy ezen az egy órán itt lehessen, és figyelik, sokan könnyes szemmel kísérik a pici lábak, karok mozgását. Most látjuk meg azt, hogy mit tanultak az apró, négy—ötéves kicsi lányok, fiúk, hogyan változott meg már is a mozgásuk nemcsak a parketten, hanem az úton, otthon is.

Még nincs egy fél éve sem, hogy a városban elterjedt a híre, hogy az új tanévben már 4 éves kortól felveszik a kislányokat, kisfiúkat a balettiskolába. Meg is indult az ostrom szeptemberben! Apró emberkékkel lett tele a folyosó. És azóta naponta más-más csoportnak folytatódik az oktatás

De beszéljünk csak az óráról. Mit is látott ott a kiváncsi szem? Úgy is mondhatnám, hogy mit is hallott? Mert előmég közelebbről, a Várhegyen fedeztem fel, 1948-ban. Éjjeli lepke, nappal nem repül. Megfigyeltem a rajzási idejét is: április I6-tól május 1-ig tart. A janka-tartóka növényen él, rajzás közben leül tápnövényére.

Arra a kérdésre: örült-e felfedezésének? — csendes, szerény derűvel válaszolt: ez a szenvedély. És erről a szenvedélyről beszélgetésünk során néhány adatot tudok meg:

— Az első világháborúban gyerekemberként vettem részt. A front pihenőjében többször szórakoztam a szerbiai hegyekben lepkék fogdosásával és kikészítésével. Akkor még nem gondoltam arra, hogy tervszerűen fogom a lepke-világot szegényíteni. 1920. után azonban szenvedélyemmé vált a Bükk, a természetjárás és ezzel együtt a lepkék gyűjtése. Most is akkor érzem igazán jól magam, ha túrista-cimbo- ráimmal a Bükkben barangolhatok.

— Az első idők szórakoztató szenvedélye hamarosan párosult önképzéssel: megismertem a szakkönyvek anyagát, útmutatásokat kaptam azokból és nagy hasznukat vettem. Gyűjteményem egyre szaporodott mennyiségileg és minőségileg is. Egy ideig számontar- tottam, hány lepkét, és milyen fajtát sikerült dobozaimban elraktároznom: most már csak azt tudom, hogy jóval többet összefogtam százezer lepkénél és több ezer fajtánál.

— EREDMÉNYEIMRE felfigyelt a Magyar Tudományos Akadémia is. Megegyezés jött létre, hogy a Bükk déli nyúlványain meglevő és szaporodó gyümölcsellenségeket, a különböző lepkéket, azok életét, szaporodását figyeljem meg. Tudományos munkatársként alkalmaztak. Nagy kedvvel láttam a munkához, mert magam is bizonyos voltam afelől, hogy a kártevő lepke- és rovarfajtákat megfelelő módszerrel ki lehet irtani és e=zzel a munkával nagy népgazdasági hasznot lehet biztosítani.

— Szakszerűen jártam el: kísérleti dobozokat helyeztem el a felnémeti gyümölcsösben és szerettem volna, ha kísérleteimet és tapasztalataimat összegyűjthettem volna és a Magyar Tudományos Akadémia hasznosítani tudta volna. Sajnos, a helyi szervek nem értették meg munkám tudományos jellegét, gazdasági jelentőségét. Amit kértem, nem hajtották végre és ha valamit a gyümölcsösben csináltam, azt leszedték, megrongálták. Bizonyára „bogaras” embernek tartottak. Pedig még most is érdemes lenne ezt a munkát folytatni, mert a fáradságot és a ve- sződséget anyagi siker is koronázná a tudományos eredményeken kívül — mondja Reskovits Miklós.

Életéről érdeklődöm. Képkeretező volt, és az ma is. De a polgári foglalkozás nem méri és nem is mérheti az embert, aki halk modorával és szorgalmával él az emberek között hétfőtől szombatig, hogy aztán szombat délután nekiszabadulva a Bükk csodálatos tájainak, öreg fejjel is, pusz- títhatatlan ifjúsággal a szívében keresse a titokzatos lep- ke-világ szárnyas szépségeit. Felszerelése alig több a semminél, de szenvedélye, és tudásszomja áttör minden akadályt

Búcsúzóul még egyszer a nagysikerű és tudományos szempontból is igen értékes vármúzeumi kiállításra terelem a szót. Elmondom a betegeskedő Reskovits Miklósnak, hányán nézték már végig és milyen elismerő nyilatkozatokat írtak be a látogató könyvbe az Egerbe jövő idegenek. Hosszas hallgatással nyugtázza mondataimat. Aztán — mint akinek nagyon mesz- szire kell nézni — azt mondja:

— A TERMÉSZETRAJZ tanáromé minden elismerés. Az egri reálban ő szerettette meg velem a hegyeket, a természetet. Vele lepkéztem először. Azóta a Bükk a szenvedélyem. A Bükk.

ff. a.)

1958. december 7, vasárnap:

1918. Megjelenik a Kommunisták Magyarországi Pártjának hivatalos lapja, a „Vörös Újság.’*

1863-ban született Pietro Mascagni olasz zeneszerző.

1598-ban született G; L. Bemini olasz szobrász.

I. e. 43-ban halt meg M. T. Cicero római szónok és államférfi.

1958. december 8, hétfő:

1608-ban született J. Milton angol költő.

1868-ban született F. Haber német vegyész, az elektrokémia egyik legjelesebb kutatója, aki a levegő nitrogénjéből állított elő ammóniát;

V Névnap <2

Ne feledjük; hétfőn: MARIA kedden: NATALIA

fiUKf

— SAJÄT ERŐBŐL 12 ezer forintot költöttek ez évben a gyöngyösi Agromecha- nikai Kisipari Szövetkezet fúrógépeinek korszerűsítésére.- A GYÖNGYÖSI Agromechanikai Kisipari Szövetkezet 170 000 forintos költséggel felújítja két esztergapadját. A Nagymarosi Gépgyárba az elsőt már elküldték, ahol modern kapcsolóberendezést szerelnek rá.

— HÁROM ÚJ TAG kérte felvételét zárszámadás után a kompolti termelőszövetkezetbe. Ebben a termelőszövetkezetben 52 forintot ér egy munkaegység.- AZ EGERCSEHI szénbányában — az országban elsőnek — kísérletképpen bevezették a frontfejtéseken az összevont darabbérezést. A kísérlet sikerrel járt és a Tröszt többi üzemei is ezzel a bérezési formával dolgoznak majd január 1-től.

ÉRDEKES HÍREK ~

a világ minden tájáról

SZENVEDÉLYÜK:

A BETEGSÉG

Két angol orvos a napokban felhívást intézett Anglia kórházaihoz, legyenek segítségükre három férfi és három nő felkutatásában, akiknek az a betegsége, hogy állandóan, minden ok nélkül megoperáltatják magukat. A két orvos szerint az egyik beteg mintegy 120 műtéten esett át, s a többi sem marad el sokkal mögötte.

Dr. T. G. Grygier és dr. J. C. Barker, a London melletti bansteadi kórházban dolgoznak. Legutóbb cikket írtak az orvosi szaklapban a hat betegről. Képzelt betegségükben állandóan operáltatják magukat, sőt, idegállapotuk olyan, hogy a betegség látható jeleit is produkálják: például orrukból, szájukból és fülükből vér ömlik.

A hat beteg hámis név alatt jelentkezik az ország különböző kórházaiban. Egyikük sokszor úgy erőszakolta ki a kórházi felvételét, hogy a kórház bejárata előtt vérbeborul- tan összeesett. A furcsa betegséget elősegíti az a körülmény, hogy Angliában a kórházi ápolás államkölitségen történik,

A VILÁG

LEGKISEBB BABÁJA

Az észak-írországi Down Patrick városka kórházában nemrég megszületett a Főid legcsöppebb babája: egy koraszülött kislány 64 deka súly- lyal jött a világra. Egyébként egészséges és az orvosok bíznak abban, hogy sikerül felnevelni

FOGLYOK MEGLÁTOGATHATJÁK FELESÉGÜKET

A brit börtönfelügyelőség közölte, hogy azok a foglyok, akiknek büntetése öt évtől életfogytiglanig terjed, jó magaviselet esetén, civil ruhában a börtön falain kívül dolgozhatnak. Heti keresetükből egy

A Német Szövetségi Köztársaságban a napokban kerül bemutatásra a Nyolcadik hétköznap című német—lengyel kooprodukciós film. A film forgatókönyvét Marek Hlasko lengyel író írta. A film bemutatójára meghívást kapott a szerző' és a film rendezője, Alexander Ford is.

MUNKÁSOTTHON MOZI

műsora Egerben a Szakszervezeti Székházban:

XII. hó 7-én, vasárnap este 5 és 7 órai kezdettel:

Szállnak a darvak Matiné 11 órákon Baráti becsület

XII. hó 8-án este 6 órai kezdettel:

Szállnak a darvak

'Jn**n b°n

IfoodiKluiiSzat;

JífSZÓLCALO: , .

riuveN crotoiADt 3 a a A ICAO.il. K/JLA'A/y k/SLAAJVi

Atúr.... metíTAz. ßv KfCSlI/n. TÖbB.

^«loia'ban

%-ri

rb

Hova sietsz ?

MH'tf.K EBépír fqzhi M/éer ?. 8E7ES4 rtuKcfrí A, P£UOC1/...

Tanító: Meg tudja, kérem, mondani, hogy mikor jelenik meg

Ahol a mozgásművészet kezdődik

ték a tanárnőt és a szülőket, hogy dicséretére válna nagyobb iskolásoknak is! Meg aztán az a sok-sok idegen kifejezés, amit már ismernek! Bizony, nagy munkát végzett Török Endréné akkor, amikor ezekben a kis gyermekekben tudatosította a jobb láb, bal láb, jobb kéz, bal kéz nehéz fogalmát! A kicsi karok, lábak emelkednek — lengedeznek a zene ritmusára. Szögdellnek, táncolnak, játszanak, észre sem veszik, hogy mindez mennyire megváltoztatja a mozgásukat. Mert ezek a kis Tündikék még nem táncosnők! Nem is valószínű, hogy azok lesznek. Még az sem biztos, hogy egy is ezt a pályát választja a kicsinyek közül majd annak idején, de az biztos, hogy a mozgásművészet alapjait sajátítják el, és egy lánynak soha nem fog kárára válni az, ha sikkesen, ügyesen mozog, ha könnyedén, lép, és szépen, tudatos figyelemmel táncol. A világban emberek törik a fejüket az újabbnál újabb és vadabbnál vadabb táncokon. A fiatalokat a legkönnyebb meghódítani Bzör is olyan szépen köszöntőt- ezeknek a táncoknak, de ha

egy kislány, vagy kisfiú néhány évig magába szívja a szép mozgást, vérévé válik az igényes tánc, akkor ezekből a gyerekekből nem lesz hódolója a táncőrületnek! Igényes marad egész életére.

A KICSIK a hosszú rúd mellett szoknak először a fegyelemhez, az akarat edzéséhez, a közös munkához. Itt marad először az ajtón kívül anyuka, öcsike, testvérke. Itt tudja meg, hogy már a kicsi életében is annyit ér, amennyit dolgozik. Mert ez komoly munka ám! Egy órán át figyelni, egy órán át azt csinálni, amit kell, ezt a legnehezebb megszokni. S ha ezek a gyerekek iskolába kerülnek, már nem lesznek bátortalanok, nem esik nehezükre a fegyelem, nem lesz újdonság, hogy a tanító bácsira kell figyelni, és azt kell csinálni, amit ő mond.

A balett-tanárnőnek talán itt van a legnehezebb dolga. Először betörni ezeket a kis csikókat, mesélni, és játszva tanítani, nevelni — vitathata*- lanul komoly pedagógus munkát jelent. És a nyilvános óra megmutatta, hogy a gyerekek

,,Gerti nénije” a maga elé tűzött célt el fogja érni! Nagy türelemmel, komoly felkészüléssel foglalkozik a legkisebbekkel. S neki is igaz örömet jelentett ez az óra, mert amint mondotta:

— Ahogy az édesanyának legnagyobb boldogságot jelenti kicsi lánya, kicsi fia első lépése, úgy nekem is nagy örömet jelent, hogy megmutathatom végre az én kicsinyeim első tánclépéseit a kedves szülőknek!

IGEN. NEM SZÉGYELLEM

bevallani, hogy bizony könny szökött a szemünkbe akkor, amikor a zene hangjaira felemelkedtek az édes kicsi ka- rocskák, megfogták a fodros szoknyácskákat, és kicsi fejüket meghajtva gyönyörű plié- vel köszöntöttek bennünket’ Hát igen. Ezért él az ember, hogy amikor megszületik a kicsi gyerek, élete végéig örömét lelje benne! És ma minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy a gyermekeink életé’ szebbé, boldogabbá és élmény- dússá tegyük. És az is a mi feladatunk, édesanyáké, hogy ezeket az induló életeket meg- védjük mindentől és mindenkitől, s életre nevelőik őket!

Ádám Éva

a fecske ’nálunk?

Diák: Tavasszal, májusban, ! tanító úr!

Tanító: És május hányadik [hónap az esztendőben?

Diák: Az ötödik, kérem!

Tanító: Na és a gólya me- jlyik hónapban érkezik meg?

Diák (elpirulva): A kilence- ; dikben.

műsora,

Vasárnap

Egerben délután fél 4 és este fél 8 órakor:

BASTYASÉTANY 77

(Bérletszünet)

Hétfőn

Egerben délután 5 és este fél 8 ő: IRODALMI EST

Közlemény

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Heves megyei elnöksége közli, hogy a megye felszabadulásának évfordulójával kapcsolatos pályázatok belküldésének határideje: december 30. Kérjük azokat a középiskolai és főiskolai hallgatókat, akik részt vesznek a pályázaton, hogy pályaművüket küldjék be a következő címre: MSZBT, Eger, Kossuth Lajos u. 1,

Mózes: Na, most jól nézünk ki, megvárhatjuk, míg zöld lesz.

... hogy a Földön — egy

francia természettudós számítása szerint — mintegy 75 milliárd madár él. Egyes madárfajok kiveszőben vannak, a galambok és verebek azonban erősen szaporodnak.

... hogy amikor még nem volt mai értelemben vett pénz, a kínaiak bronzból készült használati tárgyakat (kést, ásót, baltát) használtak csereeszközképpen.

... hogy az Észak-Eurőpá-*

ban élő lappoknak 20 kifejezésük van a jégnek és 21 a hónak különböző alakjaira, s külön-külön elnevezést használnak az iramszarvas korára az első évtől a hetedikig.

... hogy a jelenlegi fiatal eszkimónemzedék legalább öt centiméterrel magasabb szüleinél. Ez a jelenség azonban csak azoknál az eszkimóknál mutatkozik, akik rendszeresen vitamintartalmú ételeket fogyasztanak.

... a vándormadarak nappal

a Nap, éjszaka pedig a csillagok állásából tájékozódnak.

fontot kezhez kapnak, a többit félrerakják büntetésük lejár* táig. Nős foglyok a hét végét családjuk körében tölthetik. A nem házasok meglátogathat' ják nőismerősüket, feltéve, ha büntetésük megkezdése előtt már hosszabb ideig együtt éltek vele. Ezeket a foglyokat külön épületekben helyezik el. A „jó magaviseletről” külön bizottság dönt, amely a munkaügyi minisztérium, a börtön* igazgatóság és a fogoly-segé* lyezési egylet képviselőiből áll.

KINEK ADJAM A VESÉMET?

A délafrikai Johannesburgban nem mindennapi eset történt Van Rynewelt asszonnyal. Néhány hónapja, varrás közben véletlenül lenyelt egy gombostűt. Kétségbeesetten futott elsősegélyért a közeli kórházba. Az ügyeletes orvos azonnal megröntgenezte és megállapította, hogy a tű már eljutott a belekbe. De ha már ott állt a gép mögött, az orvos alaposabban megvizsgálta, s csodálatos felfedezésre iutott. Van Rynewelt asszonynak hat veséje van! Az orvosok megállapítása szerint ezek a vesék egymástól teljesen függetlenül működnek.

A nehézségek csak ezután következtek. A bajt nem a hat vese okozta, mivel az esetről nemcsak az orvosok értesültek, hanem olyan betegek is, akiknek egyik veséjét műtéti úton eltávolították, s megindult a levelek áradata. Mindegyik azt kérte, egyezne bele Ryneweltné egyik veséjének átültetésébe. Hiszen marad még neki úgyis elég!

KEGYETLEN FÉRJ

Sheila Bloomfieldet a Ion* doni törvényszék elválasztotta zoológus férjétől. A bíróság elismerte: kegyetlenség volt azt kívánni az asszonytól, hogy együtt lakjon egy szemüveges kígyóval, egy boával és egy alligátorral.