Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-06 / 270. szám

195*. december 8., szombat NEPÜJ6SÁG S Az embereken múlik ... Az emberek napjainkban is önmaguk döntik el, hogy miként haladnak az életben, hogyan élnek s boldogulnak. A szocialista rendszernek sajátossága, hogy nemcsak az egyéni tehetségek kibontakozásához nyújt korlátlan lehetőséget, hanem a társadalomra bízza a haladás irányának, ütemének megvá­lasztását. Az embereken múlik az ország- építés mértéke, a jobiblét megteremtése, s általában minden, ami az országban történik. Azt állítani, hogy minden az embereken múlik — nem kis dolog, mert ez azt jelenti, hogy az országépítésben, a nemzet fejlődé­sében csak az emberek a döntő tényezők. Ez így is van. Az országot vezető munkás, parasztemberek döntenek ugyan abban, hogy például a baráti országokkal milyen kap­csolatban éljünk, de a nép jóváhagyásával, hozzájárulásával teszik mindezt. A nép pedig szívesen adja hozzájárulását, bizalmát az országot igazgató szervek munkájához, amit éppen az elmúlt hetek tanácsválasztása is bizonyított. Megyénk lakosságának 99,8 szá­zaléka szavazott a Hazafias Népfront jelölt­jeire. Ezek a jelöltek: a rózsaszentmártoni bányász, a hevesi állami gazdasági dolgozó, a kékesi orvos, vagy a gyöngyösi üzemi munkás a leghűbben képviseli a köz érde­két, s úgy munkálkodnak, hogy az a köz felemelkedését szolgálja. Bizonyítsuk néhány példával, hogy az or­szág s a közélet vezetése mennyire a nép ügyéért történik. Gyöngyösön a városi ta­nács alakuló ülésén a hivatalában levő újon­nan megválasztott tanácselnök, Varga Fe­renc olyan javaslatokat bocsátott a tanács­tagok döntésére, amelyek megvalósulása a város lakosságát szolgálja. így például a Zalka Máté utcában járdát építenek. A pi­acon korszerű kerékpár-, motorkerékpár megőrzőhelyet létesítenek 25 ezer forintos beruházással. Jövőre kőzúzógépet, egy hen­gert és egy dömpert vesznek, amelyek se­gítségével önerőből tudja a város rendbe­hozni az elmaradott utcákat. A pedagógusok részére közös konyhát létesítenek *— s így lehetne tovább sorolni az első tanácsülés ja­vaslatait. Nemcsak a gyöngyösi, hanem me­gyénk minden községi és városi tanácsa el­készítette már a községfejlesztési terveket, amely hűen példázza a nép érdekeiben tett intézkedések sorát; Az élet alakulását meghatározó erők az üzemek munkapadjainál, a bányák mélyén, a végtelen rónákon találhatók. Végeredmény­ben ott dől el, hogy a társadalom termelő­erői miként szolgálják magát a társadalmat. Az élet tükrözi és igazolja, hogy az ember és szolgálatában a gép a legteljesebben dol­gozik az egész társadalom érdekében. Az üzemekben ilyenkor év végén számba veszik, hogy körülbelül mennyi lesz a nye­reségrészesedés és miként járult az üZem a népgazdasági terv teljesítéséhez. A számok nem mindenütt egyformák. Lesz ahol bőven kap részesedést minden dolgozó, máshol alig csurran-cseppen. A különbség elsősorban íz üzemben folyó munkától, a takarékosságtól, a lelkiismeretes tervteljesítéstől függ. Igaz: befolyásolhatják a tervet vezetési hibák, esetleges anyagellátási zavarok is .; Mégis a munkások egyéni helytállásán, s takaré­kossági kezdeményezésein, mozgalmain dől el a tervteljesítés és egyben a nyereségrésze­sedés. De menjünk tovább. A szocialista or­szágokat jellemző árleszállítás is a munká­ból fakad. Ha az ipar olcsóbban állítja elő a közszükségleti cikkeket, ez alap az árle­szállításhoz. Tehát a munkásokon múlik, hogy mennyire segítik az életszínvonal emel­kedését. • Ha ipari vonatkozásban lehet beszélni, akkor mezőgazdasági téren is eshet szó az ember szerepéről, amellyel saját életét for­málja. Ezen a téren is lemérhető az a ueg- állapítás, hogy az embereken múlik saját jobblétük alakítása. Helyesebben szólva: itt kézzelfoghatóbb az ember életében végbe­menő változás — a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése keretében. Nemcsak az a fontos, hogy például a gyöngyösoroszi Feb­ruár 24 Tsz-ben egy munkaegység 101 fo­rintot ér, vagy a gyöngyöshalászi Kossuth Tsz-ben 72 forintot, hanem az átalakulás so­rán lehetőség kínálkozik a kulturáltabb élet­re is. Az egyéni paraszt reggeltől estig „húz­za az igát“, erejét, — idejét leköti a gazda­ság rendbentartása, míg a szövetkezetekben a gépek segítségévéi dolgoznak. A tsz-tagok- nak több idejük jut az olvasásra, kultúráló- dásra, s ma már ez is jelentős tényező a falu életében. A könnyebb élet lehetősége min­den dolgozó paraszt előtt nyitva áll, s ezt például a hevesi járás dolgozó parasztjai ki is használják. A zárszámadások kezdete óta már 60-an léptek be a szövetkezetekbe. A jövőnket formáló hároméves tervünk sikere is az emberek munkáján múlik. A munka az, ami az embert naggyá teheti. A terv csak a célkitűzéseket, a feladatokat fog­lalja össze, az ember kezemunkájával, a kö­zös akarással válik valóra a program. Azt, hogy milyen ^mértékű a célkitűzésekből élet- rekelő alkotás, az egyes ember felelősségtu­datától is függ. A párt hangoztatja, hogy minden egyes ember jelentős tényező a szo­cializmus építése során és a párt, a kormány minden becsületes ember munkájára számít. Az emberek egyre inkább megértik ezt, s erejüknek, tudásuknak a legjavát adják az egyre nagyobb méreteket öltő országépítés­hez. S mindezt saját sorsuknak formálásáért is teszik. Tóth József TÜZVÖKÜS SZÍN terül el az ég alján, s egyre erősebb lesz, mintha a távoli erdők ég­nének bíborszínű lobogással. Virradni kezd. A lágyhajlású dombok közé szorult kis falu­ra, Mátraderecskére is rásza­kadt a reggel. A Borod völgy­ben szélesen elterpeszkedő téglagyár felől kémények füst­jét hordja a szél. A gyárudvar még kihaltnak látszik, hiszen reggel hat óra van, s akik már négy órakor munkába álltak, azok is igyek­szenek melegre húzódni. Faze­kas Pál és Kovács András ki­hordok a kemence környékén kerestek munkát maguknak, hogy védekezzenek a csípősen hideg decemberi szél ellen. Előkészülnek a délelőttre, hogy amikor megérkeznek a vago­nok, azonnal tudják szállítani a téglát. — Reméljük, ma is meglesz a 11 ezer darab, — beszélget a két fiatal, miközben a hidegtől meggémberedett kezeiket me­lengetik a kemence falán. — Biztosan küldenek majd vagonokat — reménykednek előre. A félnyolcas vonat új mun­kásokat hoz a gyárba. Az autó­dagasztotta, most kemény ko­pogósra fagyott sáron bugdá- csolva jönnek a munkások. A régi gyárépületek szomszédsá­gában karcsú, betonelemek bújnak ki a földből. Épül az új gyár. Szabó Ignác ács csapata bir­tokába veszi a téglaprés-házat, és a megkötött betongerendák­ról bontani kezdik a zsaluzást. A háromemelet magasságban élesen vágja arcukat a szél. Tarjányi József és ifj. Horváth András fejszével verik le a deszkákat. Hiába a meleg öl­tözet, az erőszakos hideg be­tolakodik a ruhák alá is. — Foga van a napnak — dörzsöli össze kezét Horváth András. — Nincs annak már egy csepp melege sem, világít, vi­lágít, de már nem vetteti le a kabátot az emberről. A kilenc koksz-kosárban sár­gásán izzik a tűz. A körülál- lók széltől vörösre mart kezén jótékonyan futkározik a me­leg. — Tegyél a zsebedbe egy kis meleget és gyere! — nógatják munkába egymást az embe­rek. Újból munkába kezdenek az elmerevült kezek, messze hallatszik a gyárudvaron az ácsfejszély kopogása. IDŐKÖZBEN A NAP is meggondolja magát. Tíz óra­kor már locsogós a sár teteje. Hangos dübörgéssel indulnak a dömperek, fordul a domb felé acél fogával az exkavátor. A lökhárítóval egyengetve a felvágott sarat, közeledik egy dömper. A kormánykeréknél Králik József ül és szinte el­veszik a magasgallérú bundá­ban. — Fel kell öltözni jól, mert ez a decemberi hideg nem is­mer tréfát. Jó vastag sapkában üli meg a dohogó masinát, leállítani már nincs bátorsága, mert könnyen megtörténhet, hogy nem tud beindulni. A puttonyt közben megtöl­tötte az exkavátor. Haragos morgással kapaszkodnak a vendégmarasztaló agyagba a kerekek. Elindul a réthez, ahol töltik, egyengetik a terepet. A gyárba vezető iparvágány mentén nagy a forgalom. Csil­lékben tolják a kiégetett tég­lát és katonás sorokban rak­ják egymásra. — Meglesz, amit számítot­tunk — kiáltják a kora reggeli ismerős kihordók, Kovács Andrásék. Tizenegyezer darab tégla várja a szállító moz­donyt, hogy elinduljon a ver­peléti építkezésekre. Az év vége felé közeledünk a Mátra- derecskei Téglagyárban, aho­vá a nyári esőzések hoztak egy kis lemaradást. De a be­rakok, Lakatos István és Kiss Lőrinc, reménykednek, hogy még Szilveszterig behozzák ezt a lemaradást. — A folyamatos égetésben nincs semmi fennakadás — tá­jékoztat a gyár vezetője. A nyáron a gyakori esőzések, * száradó téglákat nagyon meg­rongálták. A fagykár ehhez képest elenyészően kevés. Se­lejtes tégla csak abból lesz, hogy nem tudott tökéletesen kiszáradni és a fagy, a víz szét­feszíti a téglákat. A fontos építőanyag, amiből még hiány mutatkozik, az a cserép. Szorgos asszonyt kezek készítik elő és . formázzák a kupákat, cserepeket, de nem bírnak annyit termelni, amennyi el ne fogyna. Gumi­szalagon jön a cserépgyártás­ra kerülő anyag. Fiatal lányok fürgén kapkodják a hideg, nyers téglákat. — Az elszedőt cserélni kell, mert nem sokáig bírja a keze. Mindjárt beleüt a hideg, —* mutatja kezét Kiss T. Mária. Gyorsan kell itt mozogni, nem is fázunk mi, de a kezünk az igen. A cserépelőkészítő mellett havas téglát pakolnak a kocsi­sok. Az ipari vágányra újabb vagont tolnak és a nagy teher­bírású daru pakolni kezdi ki belőle a nehéz vasbetongeren­dákat. Lassan lejár a munkaidő azoknak, akik négykor kezd­tek. Kovács Istvánéit is ké­szülnek haza. Egy délelőtt szorgos munkában töltött órái elmúltak. A CSÍPŐS HIDEGBEN ne­héz körülmények között vég­zik, itt munkájukat délelőttről délelőttre a gyárudvaron a Mátradereesltei Téglagyár munkásai. A születő épületek mind nagyobb helyet foglalnak el az udvarból. 1960-ig átala­kul a rési gyár képe. Uj gyár kezd dolgozni a derecskéi dombok lábánál. Kovács Jáno» Válaszolnak az illetékesek Televízió ügyben Selypre... ír. AZ URALKODÓ RENDSZER megindította koncentrált tá­madás során, mint Móricz leánya írta: „Számon kérték tőle, miírt nem beszél Ady erotikus verseiről, melyek ad­dig süllyesztették a magyar irodalmat, hogy nemsokára nem lesz könyv, amit leányok kezébe lehet adni, pedig ez az érzéki hang idegén a magyar nép gyermekedtől”. Móricz Zsigmond nem habozott és leplezetlenül adta meg a vá­laszát: „Ady volt olyan ma­gyar, mint akár Arany, akár Petőfi, s ha Arany velünk élt volna, hozzánk tartozik és nem hozzájuk, mint ahogy nem tar­tozhat egy percig sem az elő­ző generációhoz, csak a ma­gáéhoz.” De sorban megadta a maga szájaíze szerinti választ a támadóknak: írt a „Corvin Társaság”-ról, aminek különö­sen az adott rendkívüli érde­kességet, hogy éppen ez idő tájt nem fogadta el a Corvin- érmet és láncot, írt a külföldi Collegium Hungaricumokról, a „Pro Christo” egyesületről, a gyatrán fizetett pedagógusok­ról és a tanári pálya lebecsü­léséről, írt a parlamentről, és egyes magyar vidékek magyar népét sorvasztó egykéről: ez az a korszellem, amely el­len a vezető testületeknek s «cm nekem, harcolni kell... nem az írónak kell harcolni, mert az író csak közli, ha be­csületes ember, a kort, — ha­nem az öntudatos és céltudatos politikának.” A harc javában dühöngött... valahány bika az arénán, mind neki bőszül, — írta Mó­ricz —, nekem ront és két hét óta taposnak a hátamon. Még a beleimet is kitaposnák, ha tfnöki beszédekkel és vezér­SUGAR ISTVÁN: Amikor Móricz Zsigmondot hazaárulónak és nemzetellenesnek bélyegezték cikkekkel lehetne.” A koronát azonban a Móricz-ellenes tá­madásban Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsága tet­te fel április 12-ón hozott ha­tározatával. (3 jkv. 2621/a. 1931. szám.) A szégyenteljes határozatot az ország vala­mennyi vármegyéjének meg­küldeni rendelte a zempléni döntés. A MÓRICZ ELLEN indított akcióban a követkéz» lépés, a nagy író fórumának: a „Nyu­gat” c. folyóiratnak eltiprásá- ra irányult. Valamennyi hiva­talos hely és szerv lemondta a Nyugatot, de ennek hatása alatt igen sokan mások is le­mondták a folyóiratot, úgy hogy „nyolcszázra csökkent az előfizetők száma.” „De a Nyugatnál olyan komoly baj volt — írja Móricz lánya, ap­járól szóló művében —, hogy emiatt elfogadta Miklós An­dor, az Athenaeum és az „Est­lapok” tulajdonosának ötle­tét: kérjen bocsánatot a nem­zettől. Megírta a nyilatkozatot, amely megjelent a „Magyar­országában. Sok értelme nem volt, a „Nyugat”-ot nem ren­delték vissza azok, akik kidob­ták — pedig CSAK AZÉRT TETTE.” Hév« vármegye törvényha­tósága is kézhez vette a szé­gyenteljes határozatot és áp­rilis 29-én — tehát a „Magyar- országiban megjelent nyilat­kozat után — tartott törvény- hatósági közgyűlésén vette azt tárgyalás alá. A megyei fő­jegyző ismertette Zemplén vármegye átiratát. Heves vár­megye törvényhatósági bizott­ságának jegyzőkönyve 8/kgy.- 5862'a. 1931. szám alatt erről így írt: „... Móricz Zsigmond írót á Nyugat című folyóirat­ban megjelent ama cikkével kapcsolatban, melyben a ma­gyar nemzeti kultúrával a nemzeti neveléssel és magával a Magyar Nemzettel szemben hazafiatlanul nyilatkozott, el­ítélni és eljárását a magyar­ság megtagadásának minősí­teni — hasonló állásfoglalás végett megküldi.” Az Eger cí­mű helyi újság pedig lakoni- kusabb rövidséggel így vázolja a helyzetet: „Móricz Zsigmond a... Nyugatban a magyar kul­túra és az iskolai nevelés ellen fordult, kedvezőtlenebb szín­ben tüntetvén fel a cseh kultú­rával szemben. ZEMPLÉN VARMEGYE ÖT HAZA- ÁRULÓNAK MINŐSÍTETTE, és a többi vármegyéket is ha­sonló állásfoglalásra kérte.” „EZEN HATÁROZAT kap­csán — írja a törvényhatósá­gi bizottság jegyzőkönyve — dr. Kürthy Menyhért törvényható­sági tag a következő határo­zati javaslatot terjesztette elő: Jelentse ki Heves vármegye törvényhatósága, hogy azt a TERVSZERŰ AKNAMUN­KÁT, AMELLYEL EGYES MAGYARUL ÍRÓ CSOPOR­TOK (megjegyzés: tehát nem is magyar írók!) a nemzeti ha­gyományokhoz való ragaszko­dást gúnyolják, a Magyar Nem­zeti kultúra értékét igaztalanul ócsárolják, a TISZTA ERKÖL­CSÖT SZEMÉRMETLEN ÉR­ZÉKISÉGGEL MEGFERTŐ­ZIK (megjegyzés: lásd az Ady- vitátl), s mindezzel a magyar nemzeti államot alapjaiban la­zítják és bontogatják, KESE­RŰ ÉS FÁJÓ ÉRZÉSSEL EL­ÍTÉLI. Éppen ezért Zemplén vármegye nemesszándékú át­iratát tisztelettel és teljes meg­értéssel fogadta, de a megbá­nás és bocsánatkérés után az átiratot immár érdemben nem tárgyalja.” Ezután a szónok — az Eger c. újság szerint — imigyen fejtette ki álláspont­ját: „Szokatlan dolog, hogy író felett kell ítélkeznünk. Szokatlan, mert eddig íróink a nemzeti eszme fejlesztését tartották legszentebb hivatá­suknak, bátorították a csügge- dőket, felemelték az elesette­ket és ostorozták a bűnösöket. A MŰLTBAN NEM AKADT ÍRÓ, AKI HIVATÁSÁRÓL MEGFELEDKEZVE, ÍRÓI TOLLAT A NEMZET SZIVÉ­BE DÖFJE ÉS MÉREGBE MÁRTOTT NYELVÉVEL A NEMZETET ÓCSÁROLJA. A mai szomorú idők termelték ki és hagyják élni ezen a türel­mes földön a NEMZETIET­LEN, SÓT NEMZETELLENES ÍRÓKAT. EZEKNEK MUN­KÁJA TENDENCIÓZUS AK­NAMUNKA, amely a nemzet életét alapjaiban ingatja meg”. Miután dr. Kürthy, úgy isten­igazában, minden lehető rosz- szat elmondott Móriczról, „a szóbakerült ügy vádbeli letár- gyalását mellőzni” kérte, mivel az író „tettét megbánta és a Komjáti Károly, a Selypi Cukorgyár dolgozója panaszos levéllel kereste fel szerkesztő­ségünket, amelyben megírja, hogy november 18-án a 110-es hatvani KERAVILL-üzletben vásárolt televíziós készüléke a kipróbálás után több műsort nem tudott adni. A hibás ké­szüléket visszavitte az üzletbe és azóta sem kapott róla érte­sítést, hogy mi történt vele. A nemzetet megkövette. De nem; hallgathatjuk el, hogy a jö­vőben tiltakozni fogunk és a; dicső múlt emlékei s a szomo­rú jelen szenvedései között élő' TÁRSADALMAT VÉDELEM­RE FOGJUK FELSZÓLÍTANI: EZEK ELLEN AZ ÍRÓK EL-: LEN.” HEVES VÁRMEGYE tör­vényhatósági bizottsága e szé­gyenteljes beszédet — mint a; korabeli sajtó írja — „nagy', tapssal” fogadta, majd olyan! végső határozatot hozott, mely! szerint „Zemplén vármegye törvényhatósági bizottságának idézett határozata felett napi-! rendre tér.” Azt természete-! sen mind a szónok, mind a te-; kintetes nemes vármegye el-; hallgatta, hogy a helyreigazító; Móricz-nyilatkozat, nem az; eredeti álláspont feladását, de; annál inkább a meggyalázott; folyóiratnak, a Nyugatnak a; további fenntartását, fennma-; radását, további munkáját cé-; lozta. Szomorúan állapíthatjuk te-! hát meg, hogy Heves várrne-! gye is kivette derekasan a! a maga részét a nagy magyar! író ellenes igazságtalan hajszá-! ból, még akkor is, ha — az író! diplomatikus lépése révén - napirendre volt kénytelen tér ni az eset felett. Az ország! vármegyéinek törvényhatósági bizottságaiban helyet foglaló szellemi és erkölcsi törpék fe-; lett fényes bírálatot mondott! maga Móricz Zsigmond, ami-! kor továbbra is vallva eredeti álláspontját, így írt egy barát-! jához intézett levélben: „JÓ! TÁRSASÁGBAN VAGYOK, MINT HAZAÁRULÓ. KOS­SUTH LAJOS IS AZ VOLT ÉS KI KERÜLTE EL EZT A VADAT, AKI A MAGYAR­NAK VALAHA JÓT AKART” kijavított televíziós készüléket sem kapta meg és újat sem adtak a rossz helyett. A panasszal felkerestük a Vas és Műszaki Nagykereske­delmi Vállalat vezetőit, akik­től azt a felvilágosítást kap­tuk, hogy legkésőbb jövő hét­főig megkapja televíziós ké­szülékét Komjáti Károly. A karácsonyi ünnepek televíziós műsorát már az új készülék mellett nézheti végig a kis család. ★ ... Villany ügyben Ludasra Ludasról Lengő Lajos arról panaszkodott, hogy községének egyes részeiben gyakran van három—négynapos áramszünet. Az ÁVESZ igazgatójától nyert értesülésünk alapján közölhet­jük, hogy a ludasi helyzeten már változtattak is. A munká­ját hanyagul végző körzeti szerelőt és munkatársát levél* tották, helyébe lelkiismerete­sen dolgozó új körzeti szerelőt állítottak be. Hetenként két­szer látogatja meg Ludast ez­után a villanyszerelő, hogy a tanácsnál levő panaszkönyv útján kért javításokat azonnal elvégezze. Jutalom és elismerés Gyöngyösön, az Állami Pin­cegazdaságnál csütörtökön dél­után taggyűlést tartottak. Azokat a pártonlcívüli dolgo­zókat is meghívták, akik a vá­lasztások alatt jő agitációs munkát végeztek. A becsüle­tes társadalmi munka jutal­maként 14 könyvet és 31 el­ismerő oklevelet osztottak ki. Amikor az igazgató és a párt­titkár megköszönte önzetlen segítségüket, a dolgozók ar­cán látszott, hogy jólesik ne­kik a dicsérő szó, a kedves fi­gyelmesség. Helyesbítés A csütörtöki lapszámban a Hév megyei együttesek szerepléséi- szóló cikkbe téves évszám kerü A helyes szöveg így hangzik: i:g<- vár diadala. Tinödy históriája 15; A hatvaniak egyfelvonásos szánd, rabját: Balázsnak megjön a sasav Kisjo Sándor írt»4 égy dáteló'/fa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom