Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-03 / 267. szám

1938. december 3., szerda

NÉPÚJSÁG

s

Ahol a több : kevesebb

Ha valaki azt a képtelenséget próbálná bebizonyítani, hogy kétszer kettő öt, hogy a száz kevesebb, mint az ötven, vagy hogy a többség az voltaképpen kisebbséget jelent, s ráadásul e képtelenséget az egyedülálló és egyetlen igazságnak hirdeti is, minden bizonnyal megérdemelt helyére jutna, ahol gondos orvosi kezelés segítené megértetni a valós igazságot. Hiába, az emberi társadalom megtanult bizonyos kategóriákban gondolkodni, megtanulta tisztelni a számok törvényét, s minden olyan kísérletet, amely a számok abszolút igazságát akarja megforgatni, játéknak, trükknek, szellemi incselkedésnek tart.

De az ember mindig tanul: matematikát is. Legutóbb a világ közvéleménye számára a francia választások bizonyultak meghökkentő merészségű matematikának, mert ime, sikerült bebizonyítani a kétszer kettőről, hogy öt, hogy a többség az kisebbség, hogy a száz kevesebb, mint az ötven. Játék volt ez is? Az: kegyetlen játék, amelyben még nem lehet tudni, hogy a játszadozó fél milyen messzire jut el azon az úton, ahol már a halál is, a pusztítás is, a háború is játék. Ehhez hasonló, de csak hasonló számtrükköket már végrehajtottak egyszer-kétszer a világtörténelemben, legutóbb, vagy három évtizede Németországban. S e trükk nyomán beigazolódott a számok abszolút törvénye: hogy milliónyi halott az milliónyi halott, hogy sok könnycseppből lesz a tenger és a sok bombázásból a még több rom, elpusztult város.

„A mandátumrabló választási rendszer következtében reakciós és fasiszta képviselők özönlik el a parlamentet” — állapítja meg az Humanité.

E megállapításhoz sem hozzátenni, sem elvenni nem kell, ez a megállapítás maga a kegyetlen és igaz valóság, éppannyira kegyetlenül igaz, mint amilyen kegyetlenül csalárd módon folyt le ez a választás abban az országban, amelyre egykor „vigyázó” szemét vetette minden nemzet haladó, forradalmár gondolkodású rétege. A választási körzetek felszeletelése, a megfélemlítés és terror' Algériában, a mandátumok elosztása, mind-mind csalárd módon elősegítették azt az abszurdumot, hogy Párizsban, ahol minden negyedik ember a kommunistákra szavazott, egyetlen kommunista képviselő sincs; hogy a Francia Kommunista Párt, amely a szavazatok 20,7 százalékát kapta, mindössze tíz, míg a nem egész hat százalékkal több szavazatot kapó UNR 189 képviselőt kapott a nemzetgyűlésben. Nem beszélve arról a képtelenségről, hogy a 2,1 százalékot kapó radikális csoportok is három képviselővel többel, tizenhárommal képviseltetik magukat az új köztársaságban.

De a kiforgatott számoknak is van igazságuk, azazhogy a számokat nem is lehet kiforgatni: alapvető igazságot mondanak el a világ közvéleménye számára. Olyan országban, ahol a közel négymillió szavazattal bíró kommunista pártnak csak tíz képviselője lehet, olyan országban, ahol mindent elkövettek, hogy ez a párt a lehető legminimálisabb szavazatot kapja, olyan országban fiktív fogalom demokráciáról beszélni; s ebben az országban, mindenek ellenére, a „csak” tíz képviselő ellenére is a legnagyobb tömegeket felsorakoztató párt, a kommunisták pártja.

Ez történelmi tény, ez a számok ténye, s ezt nem lehet kiforgatni sem választási csalással, sem terrorral, sem a propagandahadjárat legvéresebb szájú hazugságaival sem. Illik, nem illik, de ki kell mondani, hogy nem jó előjellel indul útjára a De Gaulle-kor- mány, amely lopással alapozta meg gazdasági és politikai létét. Lopással: 3 741 384 ember szavazott a kommunista jelöltekre, s ebből csak 209 731 szavazónak van képviselete, — több mint három és fél millió szavazat elveszett. Hogy finomítsuk a megfogalmazást.

Minden józan gondolkodású, a világpolitikát csak egy kicsit is figyelemmel kísérő ember elgondolkodik: ott beszéltek nekünk demokráciáról? Ott akartak minket kioktatni a faire-játékra, ahol magát a szavazást változtatták nevetséges játékra? Ott akartak és akarnak ma is jogról szónokolni, ahol négymillió választó jogát tették jóformán semmivé, ahol az ország legnagyobb tömegeit maga mögé felsorakoztatni tudó pártot zárták ki jórészt egy nagymultú nép sorsának intézéséből.

Semmi ok arra, hogy holmi vészharangot kongassunk, de egy tény: az imperializmus agresszív előretörése, a nyugatnémet militarista szellem feltámasztása, az egyre fokozódó revansvágy idején nem vet derűs fényt a holnap útjára a mostani franciaországi választás. Ez nem más, mint nyílt útnyitás a fasizmusnak, útnyitás mindazoknak az erőknek, melyek olyannyira hasonlítanak az egykori Bourbonokhoz: sem nem tanultak, sem nem felejtettek.

Franciaországban — mint másutt is — csak egyetlen erő volt és van, amely képes gátat vetni a fasizmus előretörésének, amely képes nemcsak kifejezésre juttatni, de meg is valósítani a dolgozók millióinak vágyát, törekvéseit, — s ez a Francia Kommunista Párt. A párt, amely a csalárd választások ellenére is, továbbra is a haladás, a demokrácia, a béke legszilárdabb és legnagyobb népi ereje Franciaországban.

De tartozunk azzal is az igazságnak, hogy a jobboldal előretörésében nagy szerepe van a „nem kommunista ellenzék”-nek. A baloldal összefogásának hiánya — pedig erre az összefogásra buzdított az FKP — megtermetté keserű gyümölcsét. A demokratikus baloldali csoportokra, elsősorban a szocialista pártra súlyos csapást mért a reakció, a jobboldal kiszolgálása. Ahelyett,, hogy mandátumot szereztek volna, vesztettek: a Guy Mollet megálmodta 120 mandátumból mindössze 40 jutott csak az egység megbontása miatt.

A franciaországi választásoknak természetszerűleg megvan a maga konkrét tanulsága is. Azok, akik cserbenhagyták a kommunistákat, lényegében egyedül maradtak: munkásegység nélkül nincs győzelem a reakció, a háború erői felett. De tanulság abból a szempontból is, hogy tisztázódtak a frontok, nem áltathatja magát most már senki többé sem De Gaulle személyét és politikáját, sem a tőkés rendszer, az imperializmus egész politikáját és módszereit illetően.

Munkásegység: ez az alapja a nemzetközi munkásmozgalom minden eredményének.

• Gyurkó Géza

r

Uj munkásszálló Egerben

Alig néhány hete kezdte meg Egerben az Úttörő utcában, az Építőipari Vállalat az egri építkezéseken dolgozó munkásai részére egy új — egyelőre 72 személyes — munkásszálló építését. A szálló egyemeletes lesz, amelynek földszinti részét még ez évben átadják az építőipar dolgozóinak. A tervek szerint 160 személyes lesz, azonban az emeleti részt csak a jövő év folyamán fejezik be.

Hullóvakolatú új hássak — hányássoknak

Olcsó lakás — az építő művezetőnek

50 ALÁÍRÁSSAL

megerősített panasz érkezett a hatvani járási Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, amelyben a ró- zsaszentmártoni új bányász- házak lakói írják le sérelmeiket.

Ezt írják többek között: 64-en vettünk OTP kölcsönös lakásokat, s az igényléskor ígéretet kaptunk, hogy melléképületet is adnak vele, de ebből hz ígéretből nem lett semmi, sőt az építkezéstől visszamaradt anyagokat is másnak adták el, s így nem tudtunk belőle vásárolni, hogy felépíthessük — most már saját magunk — a szükséges melléképületeket.

A panaszt azzal folytatták: nem várták, hogy ilyen lakásokat kapjanak, melyről hull a vakolat, a padló lesüllyed, az ajtók, ablakok kimozdulnak a helyükről.

Ezt írták a rózsaszenmár- toni bányászok és a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatából kitűnik, hogy

panaszuk többsége jogos

Az építkezéstől fennmaradó anyagot a vállalat csakugyan értékesítette a TÜZÉP útján, hogy ne kelljen az elszállítási költségeket fizetnie, s ez teljesen jogos és érthető eljárás, az azonban emberségesebb lett volna, ha a bányászoknak adják 4-t az építőanyagot, hogy abból felépíthessék a mellékhelyiségeket.

Igaznak bizonyult az is, hogy jócskán található műszaki .hiba — padló leszállás, ajtó kimozdulás, vakolat le- pattogzás, s ezeknek a hibáknak a kijavítása jogtalan megterhelést jelentene a bányászok számára.

Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy a 23-as számú Építőipari Vállalatnál a műszaki ellenőrök nem a leglelkiismeretesebben végezték munkájukat, de különösen bizonyítja ezt a vizsgálat során felszínné került lakásépítési ügy is.

Jó néhányszor megállapították már, hol tréfásan, hol komolyan, hogy az épülő állami lakások mellett gombamódra szaporodnak az összelopkodott anyagból épült kisebb-nagyobb családi házak.

A rózsaszentmártoni lakásépítésnél is ez történt. A rózsái bányászok szép példáját látták annak, hogyan lehet olcsón házat építeni.

A 23-as számú Építőipari Vállalat művezetője, Marsi Albert. telket vásárolt Rózsa- szentmártonban. Ügy látszott, megtetszett neki a szép környezet, ami egyáltalán nem csodálható, s a rózsái bányászok sem azt hibáztatták, hogy budapesti létére Rózsában akar megtelepedni, hanem azt, hogy valami összefüggésnek kell lenni Marsi Albert épülő háza és a vállalati anyagok között. Jól sejtették. Volt is.

A Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata kiderítette, hogy Marsi Albert nagyon olcsón építette fel kétszobás lakását. Jellemző, hogy a vállalat anyagából milyen olcsón jutott téglához, mészhez, hiszen 18 500 darab tégláért mindössze 2447 forintot, 25 mázsa oltott mészért pedig 312 forintot fizetett. De ez úgy látszik nem volt elég olcsó, mert igen sok anyag került a Marsi-házba úgy is, hogy egyetlen fillért sem kellett fizetni érte a tulajdonosának. A vizsgálat eddigi eredménye szerint 3700 darab tégla, több mint 40 mázsa mész, szigetelőlemez, és

ezeknek az anyagoknak a fuvarköltsége, több mint 4000 forint értékben „vállalati hozzájárulásként” szerepelhetne az élelmes művezető pénztár- könyvében, ha ilyet vezetne, mert ezekért az anyagokért s ezek elszállításáért egy fillért sem fizetett a vállalatnak.

A házat azonban fel is kellett építeni, ha már az anyag megvolt hozzá. De mivel? A „maszek”-kőműves sokba kerül, így hát Marsi Albert

beosztottaival építtette tel a házat

Szombat és vasárnapi pihenőnapjuktól fosztotta meg ezzel embereit, s a vizsgálat szerint csak étellel és itallal „honorálta” őket.

Mindebben az a furcsa, hogy ez a hónapokig tartó ügylet nem tűnt föl az építésvezetőségnek, s az a jelentős meny- nyiségű anyag sem hiányzott, melyet Marsi művezető saját házának építésére használt fel.

A Népi Ellenőrzési Bizottság jelentése nyomán most a hatvani járásbíróság eljárást indít Marsi Albert ellen, de a 23-as számú Építőipari Vállalátnál is vizsgálat indul annak megállapítására, ki a felelős az ellenőrzés lazaságáért.

EZERSZERESEN

is igaza

_________________ van 1

az

oknak a bányászoknak, akik felháborodva írtak levelükben ezekről a visszaélésekről, a hanyagul végzett munkákról, mert nemcsak őket károsították meg ezzel, de rajtuk keresztül az egész népgazdaságot, és jogasan elvárjuk, hogy a bűnösök kapják meg érte büntetésüket, az elkövetett hibákat pedig tegye jóvá a 23-as számú Építőipari Vállalat.

Kovács Endre

SZÁNTÓ IMRE:

A Habsburgsegítség szerepe Eger vár 1552-es védelmében

ii.

A

passaui egyezmény értelmében Móric szász választófejedelem csapataival ugyancsak megjelent Magyar- országon, de arra hivatkozva, hogy a többi német fejedelmet kell előbb bevárnia, az időt Győrnél való vesztegelés- sel fecsérelte el. Sem Miksa herceg, ki Rimaszombatnál állott, sem Be bek Ferenc nem mozdultak. Miksa még június 17-én sem tudta bizonyosan, hogy a Pest mellett táborba szálló Ali budai basa merre veszi hódító útját, de úgy sejtette, hogy Egerre kerül sor, 1552. június 15-én Ferdinánd királyhoz írt levelében annak a véleményének adott kifejezést, hogy Teuffel királyi főkapitány, Sbardaletta Ágoston váci püspök és Sforza Palla- vicini hadát kell készenlétbe állítani, ha a török Temesvár után Szolnok, vagy más hely megvételére indulna. Miksa herceg június 22-én pedig Bécsből azt írta Teuffel királyi főkapitánynak: „A kémek jelentése szerint a török Szolnok vagy Eger bevételét tervezi, legyen tehát szorgalmas vigyázattal Egerre.” A király nevében Pallavicininek június 24-én meghagyta, hogy hadi népével keljen át a Dunán és vegye útját Eger felé, s legyen ott további parancsig.

AU budai basa azonban először a Hont- és Nógrád megyei várakat vette' ostrom alá. Július 6—9 között a hős Szondi György maroknyi népével a győzelem minden reménye nélkül bátran nézett szembe a halállal. Drégely után elesett a nógrádi és honti hegyi várak egész sora. A két győztes török sereg Szolnok felé közeledett.

f astaldo júUus 8-án Er- délyből azt írta Miksa hercegnek: „Az egri várnagyoknak (Dobónak és tiszttársának, Mekcseynek) jeleztem, amit a vár megerősítése érdekében meg kell csinálni. Visszaírtak, hogy a vár már eléggé meg van erősítve, de hiányzanak a várvédők. a pénz és az ágyék is.” Ugyancsak Castaldo július 19-én Tordáról az alábbi sorokban számol be Miksának az Egerben uralkodó helyzetről: .......Ezenkívül az egri várnagyoktól levelet kaptam, amelyből értesültem, hogy a török vagy Szolnokot, vagy Egert szándékozik megtámadni. S mivel maga Eger vára nincs annyira megerősítve, hogy jól lehessen védelmezni, a várnagy által kért felszerelést elküldtem magyarországi részekre és az Egerben levő kapitányokhoz. De mivel az a város olyan nagy fontossággal

“

b

ír, hogy annak elvesztése nem mást jelentene, mint Erdélyt mindenkor nagy veszedelembe és válságos helyzetbe juttatni, úgy gondolom, hogy még nagyobb gondoskodást igényelne.”

Ferdinánd király a Nógrád megyei veszteségek után attól tartott, hogy Ali basa győztes seregével a bányavárosokra tör. Ezért olaszokból, németekből és morvákból álló mintegy 10—12 ezer főnyi sereget adott Teuffel királyi főkapitány vezérlete alá, hogy a Füleknél táborozó felvidéki nemesség 7000 főnyi hadával egyesülve, Ali basa ellen hadjáratot vezessen. Ali basa azonban a palásti mezőn augusztus 11-én nyílt csatában megverte a felfuvalkodott Teuffel zsoldosseregét, még mielőtt az egyesülhetett volna a nemesi seregekkel. Ez volt Mohács után az első nagyobb mezei ütközet magyarok és törökök között, most már német. vezetés alatt. A császári zsoldosok vad futásban kerestek menedéket. Teuffel és Pallavicini négyezer emberükkel együtt török fogságba estek, Sbardalette váci püspök halva maradt a csatamezőn. A szétvert zsoldoshad roncsai a vidéket rabolták és fosztogatták. így tehát Ferdinánd egyetlen serege, amely talán

képes lett volna az Eger felé törő ellenséget feltartóztatni, megsemmisült.

A gyűlölt Castaldo ki sem mozdulhatott Erdélyből. A szultán által János Zsig- mond visszahozására újból felszólított erdélyi nemesség a palásti vesztes csata hírére a császári tábornok fosztogató és lázongó csapatai ellen fordult. Az elszéledt, kóborló császári zsoldosokat a terményeiket erdőkbe rejtő parasztok csapatostól öldösték. így a király hiába buzdította Castaldot Eger megsegítésére. A császári hadvezér augusztus 16-án arról értesítette Miksa herceget Szászsebes melletti táborából, hogy Achmed basa seregével a lippai hídon átkelt a Maroson, de nem tudják biztosan, hogy merre veszi útját. Akadtak, akik Váradra, egyesek Csamádra, mások Egerre gondoltak.

Ferdinánd király — miután zsoldos-seregét a török a palásti mezőn szétverte, vezérei fogságba estek, megmaradt kevésszámú zsoldosa lázongott, Castaldo beszorult Erdélybe, pénze pedig nem volt — parancsot adott a főuraknak és nemeseknek, hogy „ne mulasz- szanak el segítséget nyújtani a megszállás előtt álló Egernek, mivel annak megtartásától függ egész Felső-Magyarország üdve.” (Istvánffy).

Két nappal a palásti csata- vesztés után Ferdinánd azt írta a haditanács titkárához, hogy a nyitrai püspök, továbbá Balassa János és mások szedjenek össze vagy 600 embert és rendeljék őket Szolnokra és Egerbe. Serédi Györgyöt pedig arra utasította a király, hogy 150 lovast küldjön segítségül Kassáról. Dobót folyton biztatta, hogy gyűjti a hadat segítségére. A magyar kamarával augusztus 16-án közölte, hogy Egerbe bizonyos mennyiségű puskaport, ágyút és ólmot küld a vár megerősítésére, s megparancsolta, hogy a pozsonyiak ezeket késedelem nélkül szállítsák Egerbe. Ferdinánd küldött két zsászlóalj cseh zsoldost is, de ezek későn indultak és nem tudtak már bejutni a körülvett várba.

„ö felsége arra Igen kész vala, Az ő kincsét reá sem szánja vala, De annak módját akkor nem

. találó,

Mert minden népe késödelmes vala.” (Tinódi).

obó levelet írt a királynak és az egri püspöknek, hogy a vész mind közelebb jön. Mivel a 200 lovasból és ugyanannyi gyalogosból álló várőrség a török roppant haderejének ellenállni képtelen, a vár védelmi állapotba helyezése sürgős intézkedést kíván. A király válaszában bátorító szavak kíséretében segédcsapatok küldését ígérte, s ugyanakkor meghagyta Pe- thő Gáspár, Zolthay István és Bornemissza Gergely deák hadnagyainak, hogy csapataikkal azonnal vonuljanak aíz egri várba. A felvikéki főurakat, vármegyéket, és a királyi városokat pedig felszólította,

hogy a megígért csapatokat azonnal küldjék Egerbe.

Dobónak két felderítője augusztus 20-án azzal a hírrel tért vissza Budáról, hogy a török vagy Szolnok, vagy Eger ellen indul. A várkapitány augusztus 23-án levelet írt testvérének. A levél ékesen bizonyítja, hogy Dobó elszánta magát, szembenéz a halállal: „A budai basa — írja Dobó — vasárnap (augusztus 21) indította el táborát hadiszereivel Eger, vagy Szolnok megszállására. .. Ma éjjel vettem levelét király őfelségének, aki már Bécsbe jött, s bátorít minket, hogy a szükséges dolgokban támogatni fog, s hamar összeszedett seregével, melynek különböző helyekről megérkezését minden nap és minden órában várja (merteszavakkal írta őfelsége) nekünk és más híveinek segítségével lesz. Teljesítenünk kell tehát bátor és erős lélekkel Eger vára védelmezését és megtartását, mely teherrel minket a királyi kegyelem halmozott el, ha késő nem lenne..

TT z a levél úgy állítja J elénk Dobót, mint alá egész nagyságában felméri a közelgő veszélyt. Hivatkozik ugyan a király segítséget ígérő levelére, de maga sem bízik igazán ebben a segítségben. Ennek ellenére készen áll teljesíteni hazafias kötelességgel Eger védelmét, amelyet végeredményben magára hagyott a király.

(Folytatjuk)