Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-05 / 269. szám

1958. december 5., péntek NÉPÚJSÁG 3 Nyugalom és biztonság Az illetékesek figyelmébe Megyénkben, különösen az utóbbi két esz­tendőben jelentősen megnövekedett a szőlő- telepítés mennyisége. Gépállomásaink nagy • gondja kielégíteni a, megnövekedett igényt a gépi forgatásra, — Sztalinyeceink állandóan munkában vannak. A telepítési kedv növe­kedésével egy időben egyre égetőbbé vált az oltványszükséglet ellátása, s ennek megoldá­sára is történt már több intézkedés. Hasonló­an megnövekedett a gyümölcsösök telepítése után is az érdeklődés, nem egy községben mint például Karácsondon egész mozgalom indult meg gyümölcsösök telepítésére. Állat- tenyésztő községeinkre jellemző a tenyész­állatnevelés iránti megnövekedett érdeklődés. Az állattenyésztés fellendülésének kétségbe­vonhatatlan jele, hogy az elmúlt két eszten­dőben megnövekedett az évelő takarmány- növények vetésterülete. A parasztság termelési kedvének megnö­vekedéséről beszélnek azok a tények is, hogy megsokszorozódott a trágyázott területek mennyisége, sokkal több műtrágyát használ­nak fel, mint az előző években bármikor. Aki ismeri a mezőgazdasági termelés fo­lyamatát, az tudja, hogy ezek a munkák je­lentős befektetést igényelnek, amelynek hasznát, sokszor csak esztendők múltán látja a paraszt. S ha mégis elvégzi, az annak a jele, hogy bízik, hogy biztonságosabbá vált a paraszti termelés. Ha ezeket az ereménye- ket nézzük, megállapíthatjuk, kezd beérni a vetés, a kormány iránti bizalom meghozza a maga gyümölcsét. Hogy ezt a haladást iga­zán fel tudjuk mérni, nem árt visszaemlé­kezni a két esztendővel ezelőtti napokra. Két esztendővel ezelőtt, már elhallgattak ugyan a fegyverek, de a harc az ellenforra­dalom ellen még nem ért véget. Még élt a szívekben a bizalmatlanság, hiányzott a tisz­tánlátás, az emberek fejében még összekeve­redtek a fogalmak, — mindezt igyekezett is kihasználni az ellenség. Falun úgy, hogy bi­zalmatlanságot igyekezett szítani a dolgozó parasztok között, arról beszélve, üres ígérge­tés csak mindaz, amiről a párt, á kormány beszél. Két esztendő telt el azóta, s a dolgozó pa­rasztság meggyőződhetett: nem átmeneti vál­tozások és nem üres ígéret volt mindaz, amit a kormány és a párt a parasztság életszínvo­nalának emeléséről mondott; Egyik igen lényeges intézkedése volt a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a begyűjtés eltörlése. Hogy helyes volt ez, azt már az elmúlt két év is bebizonyította. A kö­telező begyűjtés eltörlése nagymértékben nö­velte a dolgozó parasztság jövedelmét, ugyan­akkor a termelési kedvet is, s ennek tudható be, hogy a szabadfelvásárlással biztosítani tudta a kormány a dolgozók zavartalan el­látását. Rendet teremtett a kormány 10-es számú rendelete is a zűrzavaros földkérdésben. Egyrészt megvédte mindenkivel szemben a szövetkezeteket, de ugyanakkor lehetőséget adott arra is, hogy egész sor jogos sérelmet orvosoljanak a tanácsok. E rendelet követ­keztében rendeződött a községekben — álta­lában megelégedésre — a földprobléma. Igen sok bonyodalmat okozott falun a ta­gosítás addigi rendszere is. Növelte a terme­lési bizonytalanságot, s ez odáig vezetett, hogy nem végezték el rendszeresen a talaj­erő pótlását, nem igyekeztek nagyobb befek­tetéssel járó, s csak a későbbi években gyü­mölcsöző Kultúrák telepítésére. A tagosítás új formája, az önkéntes földcsere ezen a té­ren is hozott változást. Van rá példa ma már nem egy helyen a megyében, hogy a dolgozó parasztok — közös megbeszélés alap­ján szívesen cserélnek földet, hogy a szövet­kezet földjei egy táblába kerüljenek. Atkáron például maguk a dolgozó parasztok tettek in­dítványt a földek Kicserélésére. Ilyen alapon ebben az évben közel másfélezer hold cse­rélt gazdát a megyében mutatja, járható út ez a nagyüzemi táblák kialakításában. Igen sokat jelentett a dolgozó parasztság életszínvonalának emelésében a különböző termeltető és szerződési értékesítés bevezeté­se, s a felvásárlási árak rögzítése. Nyugalom és biztonság — ez jelzi ma a dol­gozó parasztság munkáját. A bizalom magja, amelyet két esztendővel ezelőtt vetett el a párt és a kormány, kikelt, erősödik, s évről- évre meg is hozza a maga termését. A dolgo­zó parasztok hisznek a kormány szavának, s nem riasztotta el őket a kormány politiká­jától az sem, hogy már kezdetben őszintén kimondta: segítjük az egyénileg dolgozó pa­rasztok termelését, de a parasztság felemel­kedésének egyetlen járható útját mégis csak a szövetkezeti gazdálkodásban látjuk. A szö­vetkezetek politikai, gazdasági megszilárdítá­sát szolgáló 3004-es kormányhatározatot a kí­vülállók is érdeklődve fogadták, s nem egy dolgozó paraszt ennek hatására döntött a szövetkezeti gazdálkodás mellett. Növelte a kormány iránti bizalmat az is, hogy nem türelmetlenkedik, hanem a foko­zatosság elvének betartásával segíti a szövet­kezeti mozgalom fejlődését, s felkarolja, anyagiakkal is segíti a parasztság egyszerűbb társulási formáit is. A növekvő bizalom jelel nemcsak a ter­melésben mutatkoznak meg, hanem abban is, hogy a dolgozó parasztság egyre inkább gazdájává válik községének. Ezt bizonyítják a sok százezer forintot kitevő társadalmi- munka-vállalások, melyeket a falu szépíté­sére, csinosítására, kultúrájának növelésére tettek a lakosok. Községfejlesztési hozzájá­rulásból, társadalmi munkából kultúrházak egész sora emelkedett ebben az évben is me­gyénkben, és a sok ezer kilométer járda, út, mind-mind arról tanúskodik, hogy a falu népe egyre inkább gazdának érzi magát a munkáshatalom országában. Nagy utat tettünk meg két esztendő alatt, s mégis ezek az eredmények csak kezdetnek számítanak. A párt, a kormány teljesítette eddig is ígéreteit, s a parasztság tettekkel vá­laszolt erre. Tettekkel válaszol, amikor újabb terveket dolgoz ki a lakosság és a tanács közösen a községek fejlesztésére, amikor az egyéni paraszt elkészíti évvégi számvetését, s gazdasága fejlesztésére, új szőlők, gyümölcsö­sök telepítésére is gondol. A bizalom vetése érik, s termésének egy egész ország látja hasznát. , Deák Rózsi | Hosszabb idő óta a Város­gazdálkodási Vállalat szeme­teskocsija, vagy autója nem jön be a Gólya utcába az ösz- szegyűlt szemétért és hamuért. A vállalat központját kértük, hogy intézkedjék a kihordás ügyében. Azt a választ adta, hogy beszéljünk a gépkocsive­zetővel, aki továbbra is csak a Káptalan utcában hajlandó felvenni a szemetet. Ez azt je­lenti, hogy az utca lakóinak több mint 50 méterre kell a szemetet kihordani, ami főleg az idősebbeknek nagy erőfeszí­tés. De méltatlankodnak ezért az utca többi lakói is. özv. Mórácz Miklósné Eger, Gólya u. 1. sz. Válaszolnak az illetékesek A Népújság múltheti szá­mában olvastuk a cikket, ami Heves község Szentistván ut­cai hálózatbővítése áram alá helyezését, illetve a fogyasztók bekapcsolásának hiányát kifo­gásolta. Az Áramszolgáltató Vállalat a fentiekkel kapcsolatban kö­zölte, hogy a nevezett utcának panasza nem rajtuk, hanem a hálózatbővítés építőjén — a tarnaörsi Ktsz-en múlik, akik nyár óta nem ajánlották fel nekik átvételre, illetve üze­meltetésre a hálózatbővítést. Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Üzletigazgatósága, Eger. a kultúrházak építését is ellenőrzi a gyöngyösi Járási Népi Ellen­őrzési Bizottság. Jelenleg a gyöngyöshalászi kultúrház épí­tésénél folytatnak vizsgálatot a Népi Ellenőrzési Bizottság szakemberei. A felülvizsgálat során megállapítják, hogy mi­lyen az anyagfelhasználás, felvásárlás mértéke, és hogy kivitelezés terén megfelelően építik-e a kultúrházat. KÖZLEMÉNY. A Komárom megyei Cse­csemő és Gyermekápolónő- képző Iskola (Tatabánya, Me­gyei Kórház), felvételt hirdet 2 éves bentlakásos gyermek- ápolónői és gyermekgondozó­női iskolára. Jelentkezési kor­határ 17—32 év. A felvételhez nyolc általá­nos, vagy ennél magasabb is­kolai végzettség szükséges. Érettségizettek előnyben ré­szesülnek. Beküldendő 1959. február 1-ig: Kérvény, élet­rajz, születési anyakönyvi ki­vonat, utolsó iskolai-, ható­sági-, vagyoni-, hatósági or­vosi-, és amennyiben már al­kalmazásban állott, működési bizonyítvány. A kővérek nemzedéke Via meghökkentő is a cím, kedves olvasó, de valahogy II így igaz. A kövérek nemzedéke lettünk, dacolva e megállapítás megtételekor a gyengébb nem véleményével, a kövérek nemzedéke, vagy hogy ■tompítsunk egy kicsit a dolgok élén: a jó húsban levők nemzedéke. Nem tudom, van-e arról statisztika, hogy az átlagos életkor mellett ho­gyan alakult, az elmúlt években az átlagos testsúly hazánk* ban. A statisztikától minden kitelik, tehet, hogy erről is van kimutatás.. Nem tudom, nem találkoztam vele. De nap mint nap találkozom emberekkel, nőkkel és férfiakkal ve­gyest, akiknek napi problémája lett már, hogyan lehetne egy kicsit soványabb lenni, egy kicsit vigyázni az elhízásra. S hogy ez a probléma nem egészen álprobléma, azt az új­ságok, a szakfolyóiratok tanácsadó szolgálata is bizonyítja. Természetesen a kövérek szót idézőjelbe is lehetett volna tenni, mert nem elhízásról, nem valamiféle kóros, mint inkább koros, a mi korunk súlygyarapodásáról van szó, amely egyenes függvénye az életszínvonal emelkedésé* nek a politikai, és gazdasági élet megnyugtató perspektí­vájának. Kiváló festőművészeink, szobrászaink, ha formába öntötték az egykori munkás, munkásasszony életét, ha író­ink költőink ábrázolni próbálták a múlt munkásalakjait, ezek az alakok szikkadtak voltak és soványak, kiálló ádám­csutkával, az éhezéstől ^gyengülve tántorogtak, küszködtek a puszta lét megmentésén. Kovái „ítélet esztendeje” című regényének két alakja, a fiatal Moravcsik és Szabór a kő­műves, lázálmas vízióiban húsról, jóllalásról álmodozott, az öreg Cinege bácsi ott kinn, a Cseri-telep szemétdombjain rothadt paradicsomot nyeldesett lopva, hogy tán valami erőt ad az, csonttá soványodott testének. „A szövőlány cukros ételekről álmodik” — írja József Attila. „A munkásnak nem több a bére, — mint amit maga kicsikart, — levesre telik és kenyérre — s fröccsre, hogy csináljon ricsajt”. És kenyéren, levesen, rossz borból készült fröccsön, lm éppen arra is tellett, nem lehetett meghízni, azon még dől* gozni sem lehetett, csak senyvedni. Daumier, a híres fran­cia karikaturista rajzain a polgár majd kicsattant a hájtól. A Ludas Matyi legutóbbi számának első oldalán két asz- szony kesereg tele szatyorral: Hát lehet ebben az országban lefogyni? Hát bajosan! A meghirdetett és lényegében túlszárnyalt életszinvo- nalemelkedés nemcsak abban mutatkozott meg, hogy több a televízió, a motorkerékpár, és az autó, de abban is, hogy a férj dühödten próbálja — és oly hiába — begombolni az ingnyakát, hogy van dolga a szabónak, kiengedni a zakót, hogy gyümölcsnapokat tartanak az asszonyok és — sajnos — kuruzsló tanácsokat adnak egymásnak, hogyan és miképpen lehet legjobban lefogyni —, de azért mégis enni. Ma már, ha az üzemi konyha étrendjén egyetlen nap nincs hús, a dolgozó „jogos” 'felháborodással tiltakozik az effajta me­rénylet ellen, mert hús nélkül utóvégre nincs ebéd. Nem véletlen, hogy két esztendő alatt 9 és félezerről 18 ezer mázsa fölé emelkedett csak Heves megyében a kiskeres­kedelem által forgalomba hozott nyershús mennyisége, pe­dig hát van olyan család, ahol három hízót is vágtak egy esztendőben. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a vásárló­képesség és az ái-ualap arányos növekedése egymagában még nem lenne legyőzhetetlen „vírusa” a súlygyarapodás­nak. Hozzá tartozik ehhez az is, hogy külpolitikai helyzet ide, külpolitikai helyzet oda, mégiscsak sokkal nyúgodtab- ban, biztonságosabban hajtja mindenki a fejét álomra a dolgos nap után, mint teszem azt 1933-ban, vagy éppen a háború évei alatt. Nem valamiféle konjunktúra tört most ránk: van áru, lehet enni, lehet mházkodni, de gyor­san, mert bármelyik nap betörhet a dekonjunktúra, az éhe­zés, a munkanélküliség, a nyomor. A kövérek nemzedéke lettünk. Annyi baj legyen! Ele­get és elég ideig voltunk a soványak, a tüdöbajosak, az emberi sötétség nemzedéke ahhoz, hogy magunk munkája nyomán, megelégedetten falatozzunk újra a magyar konyha világhírű kiválóságaiból. Legfeljebb a magyar konfekció- ipar jelentősebb szériában gyárt nagyobb számú ingeket, ruhákat és — bocsánat — nem látható fehérneműt: legfel­jebb többet kell töprengeniök asszonyainknak, hogy vigyáz* zanak a vonalaikra. Még mindAg jobb, ha azon fő a házi­asszony feje, mit ne egyék, hogy lefogyjon, mint azon. hogy mit egyen ő és családja, hogy egyáltalán éhen ne haljanak. Különben is: a milói Vénusz, a minden idők nő-ideálja, elég messze állt a szilfid termettől. Gyurkó Géza SUGAR ISTVÁN: Amikor Móricz Zsigmondot hazaárulóitak és nemzetellenesnek bélyegezték AZ 1930—31-ES ÉVEK Ma­gyarországát gazdasági, társa­dalmi és politikai fekélyek éktelenítették, de jaj volt azok­nak, akik feltárták ország­világ előtt, írásban és szóban* a maguk rideg nyerseségük­ben e súlyos tényeket. A ve" zető osztály felelős hangadói, politikai és erkölcsi romlottsá­gukban, teljes hivatali súlyuk és tekintélyük latbavetésével nekiestek azoknak, akik a nép élő lelkiismereteként felemel­ték szavukat az égbekiáltó bű­nök és az álmagyarság masz- laga ellen. Móricz Zsigmond e sorban az élen állott és szemnyitoga- tó írásainak reflektorfényével ráirányította a társadalom fi­gyelmét egy-egy „kényes” _ de éppen ezért fontos és országos jelentőségű kérdésre. Az ország határait túllépő tiszazugi arzénes méregkeverő asszonyok szolnoki főtárgyalá­sáról szóló riportjában így írt Móricz a „Nyugat” hasábjain: H... Emberek, ide nézzetek! Ide kerül a magyar falu, ha leveszi róla kezét az állam, a társadalom ... Életre kell ve­zetni ezt a népet. Munkát, sze- retetet, szociális erőt kell be­lőle kicsiholni. Hogy minden energiája cselekvő erő legyen, hogy lelkisége aktív legyen, hogy emberi értékei nagysze­rű, igazi életté váljanak. Ret­tenetes az a szellemi nyomor, amelyről a szolnoki tárgyalás lerántja a gyásztakarót: ha ez nem korbácsolja fel a magyar öntudatot, akkor Magyaror­szágra is rámondhatja egyik Sors a másiknak: Mit kínlódsz vele...” Ez a rémségekkel teli bírói tárgyalás, még az egyébként nyíltszemű Móricz szemét is tágabbra nyitotta. Leánya így ír a tárgyalás hatásáról: „Ez a tragikus él­mény még csak jobban feliz­gatta: kultúrát kell adni a tömegeknek, de ő, hogy férjen hozzá ehhez a rettenetesen el­maradott, vad falusi élethez? Csak az az út, hogy legalább azokhoz kell szólni, akik a falu vezetői, tanítók, papok, jegyzők? ... Itt körlevél nem segít, itt csak a személyes agi- tációban van valami lehetőség. Felolvasó körutat kell szervez­ni ...” És így született meg Móricz Zsigmond híres cseh­szlovákiai előadói körútja, amelynek «Iső állomásai 1930. elején Kassa és Eperjes vol­tak. Oly fergeteges eredmény­nyel járt utazása, hogy maga is így írt róla: „... nagyon szépen sikerült. Zsúfolt ház, rogyásig tele, s olyan lelkese­dés, amilyet ritkán láttam.” 1930. végén Pozsonyba, majd onnan, meghívás révén, Prágá­ba látogatott. Móricz életének hű krónikása, Virág leánya, így emlékezik meg eme ese­ményekről: „Megcsapta ezek között a fiatal férfiak és nők között a jövő szele. Ujjongott örömében, megfiatalodott kö­zöttük, munkalendületük elra­gadta, életprogramjuk feliz­gatta, optimizmussal töltötte el.” ' MÁRCIUS ELSEJÉN azután megjelent cikke a szlovensz- kói és prágai magyar fiatalok életéről. Ebben a hallatlanul érdekes cikkben, a többi kö­zött így írt: „... A fiatalok­nak szükségszerűen új ma­gyarságot kellett kitermelniök magukból. Egy szociálisabb és kulturáltabb magyarságot. Európaibb magyarságot, ők már semmit sem tudnak az extra Hungáriám jelszavából. Ők már nem mondják, hogy Magyarországon kívül nincsen élet, s ha van élet, az nem élet. Ők már látják, hogy a Magyarországon kívüli élet okosabb és emberségesebb élet. S ha a magyar meg akar állni ebben a rája kényszerí- tett életben, okosabbnak és emberségesebbnek kell lennie, mint a régi volt... Magyarok ezek, magyarabbak, mint itt­hon szegény, sötétségben és fel nem világosítottságban tartott gyermekeink. Izzóbb magyar­ság tombol ott a babilóniai fogság érzései mellett, mint itthon, ahol ma is még régi, sűrű levegőjű, mesterséges sö­tétségben vannak az if jak .. A válasz erre a leplezetlen őszinte szavakra nem váratott sokáig magára. Négyessy Lász­ló, az uralkodó politikai-tár­sadalmi rendszer csalhatatlan esztéta-irodalmára, „Szellemi életünk torzképe” című cikké­ben indította meg a rohamot Móricz Zsigmond ellen: „... Beállt a Nyugat a Benes úr félhivatalosának? Vagy önkén­tes jóindulatból tesz szívessé­get a cseh propagandának? Móricz csak a cseh propagan­dának hízeleg ... Szegény ma­gyar író, magyar szerkesztő... aki nem ismeri a felelősség­érzetet. Ez az egyetlen ment­sége." MÓRICZ E GYALÄZKODÖ szavak hatására, heves ellen- támadásba lendült: „ ... Ezek a diákok, akik egy súlyos és azt hinnők, elviselhetetlen nyo­más alatt élnek & fejlődnek, oly pompás magyaroknak bi­zonyultak, oly okosaknak, dip­lomatáknak és céltudatos szer- vezettségűeknek, hogy én ran jongva és lázongva váltam el tőlük egy feledhetetlen vonat­jelenettel, mert százan kísér­tek ki, s bocsátottak el virág­gal és szeretettel elhalmozva. Mikor hazajöttem, elhatároz­tam, hogy az itthoni ifjúsággal összeköttetést keresek. Nem volt könnyű... De maga az ifjúság jött hozzám s arra kért, tartsak előadást nekik prágai tapasztalataimról... A kifejlődött vitába, melybe nem szóltam bele, azt állapítottam meg, hogy a magyar ifjúság lelke kaotikus állapotban van. Nincs programja és nincsenek vezérei ...Az volt az érzésem, hogy ez az ifjúság nagyon meg van ijesztve ... állást csak az kap, aki a Négyessy Lász­lók igazságát vallja ... nem mer más igazságokat látni, ke­resni és vallani. Ellenben itt van az élet. Az élet a maga rettenetes problémáival. Itt van a szörnyű hasadás az in­telligencia és a nép között. Egy tizenötezer lakosú városban azt mondottam a társaságnak, amelyben ott volt a polgár­mester, s számos tagja a város vezető rétegének, hogy szeret­nék egy parasztházba bemen­ni. Csodátkozva. idegenül néz­tek rám Kiderült, hogy senki­nek a társasáaban nem volt olyan varaszt ism,erőse, ahová elvihetett volna. Kiderült hogy oly idegenül él az intel­ligencia abban a városban a néppel szemben, mintha az in­diai gyarmatokon élnének.” (Folytatjuk) 4 gyermekbénulás vírusgazdái Egy angol orvos! kutató cso- oort arra a megdöbbentő meg­állapításra jutott, hogy a gver- mekoaralizn „szezonjában” — tehát júniustól szeptemberig teriedőleg — átlagosan ezer közül 25 egészséges gyermek a gvermekparalizis hordozója. Ezeken a gyermekeken a be­tegségnek semmiféle nyoma sem látható, viszont másokat megfertőznek. Megállapítot­ták, hogy még télen is ötszáz közül egy gyermek terjeszti a betegséget, ami magyarázatot adna arra a kérdésre, hogy a járvány egyik évről a másikra miképpen tör ki újra meg új­ra. Igen széles területen vég­zett vizsgálatok kimutatták* hogy hetekkel a járvány le­zajlása után még mindig igen nagy számban vannak a be­tegségnek vírusgazdái. Az ov* vosok szerint azok a gyerekek, akik csak hordozói a gyermek-' paralizis vírusának, vagy szü­letésüktől fogva immunisak a betegséggel szemben, vagy pe­dig rendkívül enyhe formában már átestek rajta. Védőoltás­ban részesült gyermekek to­vábbra is terieszthetik a gyer- mekparalizis vírusát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom