Népújság, 1958. december (13. évfolyam, 267-289. szám)

1958-12-24 / 285. szám

1958. december 24., szerda N0PÜJSÄG 3 Kell-e a jó bornak cégér? Nem, tartja a közimondás, mert ami jó, annak a híre úgyis hamar szétfut a faluban. Ezt az elvet több községben előszeretettel al­kalmazzák a termelőszövetkezeti agitácival kapcsolatban is. Sokan úgy vallják, hogy jól dolgozott a szövetkezet, gazdag volt az évi ré­szesedés, láthatják a kívülálló dolgozó pa­rasztok maguk is, hogy érdemes belépni. Mi­nek tehát az agitáció! Nem egyszer találkoz­ni egyes szövetkezetekben olyan nézetekkel is: mi ugyan nem megyünk senki után. Ha valaki kopogtat az ajtón felvesszük, de hívni senkit sem fogunk. Az elv, akár így magya­rázzák, akár úgy, mindenképpen helytelen. Mert igaz ugyan az, hogy mint a jó bornak, a jó szövetkezet munkájának is híre száll a faluban, sőt nem is áll meg a falu határán, mert nem egy esetben dicsérik a megye észa­ki részén jól dolgozó szövetkezetét alföldi egyéni parasztok, s fordítva. De ez még egy­magában nem elegendő. Példák sora is bizo­nyítja, hogy a legjobban dolgozó szövetkeze­tekben is akkor van tömeges belépés, ha ba­ráti kapcsolat fűzi a szövetkezetei az egyé­niekhez, ha beszélgetnek velük eredményeik­ről, gondjukról, bajukról, s terveikről is, amelyek a szövetkezetek előtt álló tág lehe­tőségeket mutatják meg a kívülállóknak. Ha értékeljük az 1958-as esztendő szövet­kezeti mozgalmának eredményeit megyénk­ben, tagadhatatlan, szép fejlődésről számol­hatunk be. Ez az eredmény azonban nem egészen spontán módon született; Nem az önkéntesség elvének megsértéséről van szó, hanem arról, hogy a szövetkezeti mozgalom­ban ott volt igazán jelentős számszerű fejlő­dés, ahol foglalkoztak az emberekkel, ahol nem hagyták magára az egyéni parasztot, aki hallott ugyan sok jót a szövetkezetről, de leg­alább ugyanannyi rosszat is, hanem beszél­gettek vele, megmagyarázták az esetleges hi­bák okát, azt is, hogy a szövetkezeti tagok hogyan törekednek azok kijavítására. így se­gítettéit, hogy hamarább szülessen meg a döntés. Téves dolog volna azt hinni, hogy elég csak a szövetkezet gazdasági eredményeiről beszélni. Csak arról, hogy ennyi vagy annyi búzát, kukoricát termelnek, ennyi vagy annyi tejet fejtek, vagy ilyen bevételük volt az ál­lattenyésztésből. Ez is kell. De a kívülálló­kat nem csupán ez érdekli. Nem egy esetben halljuk azt, a belépés gondolatával foglalkozó egyéni gazdától, hogy: szép, szép a szövetke­zet eredménye, elismerem azt is, hogy töb­bet, meg jobbat termelnek mint én, de a ma­gam ura szeretek lenni. Az ilyen egyéni gazdák meggyőzésére nem elég, hogy elmondjuk előtte százszor is, mit szántott, vetett, aratott a szövetkezet, hanem alapos türelmességgel meg kell ma­gyarázni, hogyan dolgoznak a szövekezetben. Milyen beosztások vannak, s nem utolsó sor­ban azt, hogy a tsz-vagyon minden tagé. A döntő szót pedig, minden esetben, a közgyű­lésen, maguk a tagok mondják ki. Másokat nyílván az érdekel, milyen az asszonyok helyzete a szövetkezetben, mennyit kell a családtagoknak dolgozni. A harmadik embert a gépi segítség érdekli, az, hogyan valósít­hatták meg a szövetkezetben, hogy jóval ke­vesebbet dolgoznak mint az egyéniek, — mert a szövetkezetekben igazán csak ritka esetben kezdik napkeltével a munkát — mégis több­re mennek; Mind ezekről beszélni, szorosan a szövet­kezeti agitációhoz tartozik, s természetes az is, hogy csak baráti, meghitt beszélgetéseken kerülhet sor arra, hogy a szövetkezet belső ügyeiről tájékoztassák az érdeklődőket; Ahol ez így történt, ott voltak az idén is a leg­számottevőbb belépések. Bizonyítja ezt Kis­köre, Atkár példája. Ott elsősorban a kom­munisták — de a pártonkívüliek is, nem tar­tották elegendőnek csak azt, hogy láthatja mindenki, melyik tsz-tag mennyit visz haza az osztásnál, hanem rendszeresen beszéltek a szövetkezet eredményeiről, munkamódszeré­ről, terveiről. Ha arra volt szükség, kisgyűlé- sen, ha úgy jött, akkor szomszédolás, látoga­tás keretében, de beszéltek szövetkezetükről. Az eredmény, a belépők számának megnö­vekedése, a termelőcsoportok átalakulása szövetkezetté. Hasonlóan a felvilágosító munka eredmé­nye az is, hogy például Üjlőrincfalván újra alakult szövetkezet. Sorolhatnánk a számsze­rű növekedés példáját is, egytől egyig mind azt bizonyítják, a legjobb szövetkezetnek is hasznára válik ha beszélnek a tagok ered­ményeikről. Nem hivalkodva, nem túl nagy zajt csapva, — de úgy, hogy az egyénieknek könnyebb legyen a döntés: a helyes út vá­lasztása; Deák Rózsi ...No’ né’, milyen helyes kislány... Nem is kislány ez már, sőt... Óvatosan megigazítom a szé­ket, hogy jobban lás­sam fitos, kis szemte­lenke orrát, mély barna szemét, szépen ívelt szemöldökét... És milyen torrá, pu­ha lehet a szája... A hangja meg biztos selymes és puha és simogató... Jaj, ti nők, de azépek is vagytok, de megkese­rítitek a férfiak éle­tét... Rámnéz! Észre­vett! Na nézd csak, egész elpirultam... Nyugalom... nyuga­illúzió lom... Most lassan, óvatosan, csak úgy véletlenül ránézni, de csak egy pillanatra, hátha nem engem néz. De igen! Vivat, engem néz a ked­ves... Kivillan tejfe­hér fogsora, o lassan, egész lassan leereszti szempilláit... Óh, ha költő lehetnék, vagy festő... Inkább festő, annak kell a modell... Még mindig néz! Az utóbbi évek legszebb nője — állapítom meg magamban és szivem tájékán csendeden da- dolni kezd valami... Ajh, ha én most oda­ülhetnék mellé, ajh, ha kettesben lehet­nék vele, sétálni csil­lagos ég alatt, nyári éjszakán, verset ol­vasni együtt, ma­gamhoz ölelni... Jaj, de szép kis nő... Elsápadok. A nő, a szép lány feláll és el­indul felém. Akarat­lanul is kihúzom ma­gam, s izgalmamban is elönt a férfi büsz­kesége és az a tudat, hogy varázsom van, hogy ellenállhatatlan vagyok, hogy vonzom a nőket, hogy... Oda­lép elém, felnézek és úgy érzem, elsüllye­dek csodaszép szemé­ben... “ Bácsi kérem, hány óra? — kérdi. —■ Mindjárt négy óra — motyogom és undorodva nézem, hogy ez a rusnya kis béka, ez a női nem szörnyszülöttje, ez a pisze kis vakarcs, hogyan botladozik helyre csámpás lába­in, (egri) 104 vagon alma A megye északi részén, a pétervásári járásban van az Ivádi Állami Gazdaság. A gazdaság gyümölcstermesztés­sel, elsősorban almatermelés­sel foglalkozik. Eredményei fé­nyesen bizonyítják, hogy a hegyes vidék is alkalmas nagyüzemi gazdálkodásra, ha kihasználják a lehetőségeket. A gazdaság dolgozói és veze­tői jó munkájának eredménye­képpen az idén 104 vagon al­mát szedtek le. Az almatermés egy részét exportálták, — ez a mennyiség év végére eléri a 28—30 vagont. A termés többi része belső fogyasztásra jut. Egy jól sikerűit tanfolyam A gyöngyösi Il-es számú ál­talános iskola szülői munka- közössége háziápolási tanfolya­mot szervezett a VIII. osztá­lyos tanulók részére. Dr. No- vák Pálné iskolaorvos és Le­hel Márta védőnő vezetésével. Az elvégzett tanfolyam anya­gából a múlt héten vizsgát tet­tek, s a jó eredményt elértek igazolványt is kaptak. A jól­sikerült vizsgán a Nőtanács és a Vöröskereszt kiküldötte, va­lamint az iskola igazgatója is jelen volt. Csanálosi József az egri Autóipari Forgácsoló­gyár egyik legfiatalabb eszter­gályosa. Huszonegy éves, s már a törzsgárdába számítják. Mint fiatal dolgozó, nemcsak a mun­kaversenyben, hanem a tisz­tasági versenyben a kiváló gépkarbantartásért is dicsére­tet érdemel. A november 7-e előtt indított tisztasági ver­senyben jó eredményéért a vállalat vezetősége a legutóbbi értekezleten — pénzjutalomban részesítette. Értekezletet tartanak a Hazafias Népfront járási és városi titkárai A Hazafias Népfront váro­si és járási titkárai december 29-én, Egerben, a megyei nép­front-bizottság helyiségében értekezletet tartanak. Első na­pirendi pontként megvitatják a Hazafias Népfront megyei bizottságának 1958. évi mun­káját. Ezután foglalkoznak a népfront-bizottsági tanfolya­mok, valamint a téli ismeret- terjesztő munkák menetével. * i * * * 5 — TÖBB MINT százezer fo­rintot fordítanak útépítésre, útjavításra Füzesabony község­ben az új esztendőben. Csupán a Kisszóda utca kövezésére 74 ezer forintot fordít a tanács. A tegnap délelőtt jelentős eseménye: Ismertették az ujj nyugdíltörvényi a megye vállalati igazgatói, üb. elnökei és párttitkárai előtt Nagy érdeklődéssel várt ak­tívaülésre került sor tegnap délelőtt Egerben, a Szakszer­vezeti Székház nagytermében. A megjelent párttitkárokat, igazgatókat, ü. b.-elnököket Furucz János, az SZMT elnöke üdvözölte, majd a több száz főnyi hallgatóság előtt Martin Ferenc, a SZOT titkára ismer­tette az új nyugdíjtörvényt. Beszéde elején felsorolta azokat a kedvezményeket, amelyeket az új nyugdíjtör­vény biztosít a munkából ki­öregedett, vagy a munkában megrokkant dolgozóknak. Kö­zölte, hogy ez a nyugdíjren­dezés 630 millió forintot igé­nyelt, s ennek az összegnek a nagyobb részét azok a nyug­díjasok kapják, akik régebben mentek nyugdíjba, s ezáltal hátrányosabb helyzetben vol­tak, mint azok, akik 1954. után kerültek nyugdíjba. Ismertette, hogy a 620 ezer nyugdíjas közül körülbelül csak 10 ezernek van olyan ma­gas nyugdija, amely sérti az emberek igazságérzetét, s ezért az új nyugdíjtörvényben intéz­kedés történik arról is, hogy 4700 forintnál magasabb átlag­bért nem lehet alapul venni a nyugdíj megállapításához. — Ezzel az új nyugdíjtörvény­nyel közel félmillió ember nyugdíja emelkedik — mondot­ta Martin elvtárs, majd ismer­tette, hogy ezzel a rendezéssel három milliárd, 700 ezer fo­rintra növekszik az évi nyug­díjkiadások összege, s 1964-re a 740 ezer nyugdíjas számára öt milliárd, 400 ezer forintot kell kifizetni, hiszen az élet­színvonal emelkedésével kito­lódik az életkor határa és egy­re több nyugdíjas eltartásával kell számolni. — És, hogy ennek a megnö­vekedett igénynek is eleget tudjunk tenni, közös ügyünk, hogy alapot teremtsünk a meg­növekedett kiadások számára — fejezte be ismertetőjét Mar­tin elvtárs. A beszéd után a jelenlevők kérdéseket intéztek Nagy Jó­zsefhez, az SZTK társadalom- biztosítási főosztályának kikül­döttjéhez és Martin Ferenc elvtárshoz, a rokkantsági járu­lékokkal, az özvegyi nyugdí­jakkal és más fontos, s nem eléggé tisztázott nyugdíj­ügyekkel kapcsolatban. Az ü. b.-elnökök, párttitkó- rok és igazgatók választ kap­tak olyan fontos kérdésekre, hogy mennyivel növekszik a mezőgazdasági járadék össze­ge, az özvegyi nyugdíj, s töb­bek között arra is, hogy a je­lenleg folyamatban levő nyug­díjügyekben kérni lehet, hogy az új törvény szerint állapít­sák meg a nyugdíjat, de csak január 1-től kaphatják meg, s így esetleg két-három hónap nyugdíjtól elesnek. Választ adtak arra is, hogy nem kell külön kérni az új törvény által biztosított több­letpénzt, mert azt központilag úgy is megküldik, csak azok kapnak majd kérdőíveket, akik 1954. előtt mentek nyug­díjba, amelynek alapján meg­állapítják majd az emelés ösz- szegét. A kérdések megválaszolása után Putnoki László elvtárs, az MSZMP Heves megyei végrehajtó bizottságának első titkára kért szót. — Ezzel a nyugdijrendezés- sel igen sok ember sérelmét orvosoljuk — mondotta Put­noki elvtárs —, s azt bizo­nyítja ennek a törvénynek létrejötte, hogy a párt követ­kezetes politikája, — amelyet 1956. novemberében meghir­detett — alapvető feladatának tartja a munkásosztály élet- színvonalának emelését. Ez a törvény a párt korábbi ígéreté­nek valóraváltását jelenti. Putnoki elvtárs aztán arról beszélt, hogy nem ez az egye­düli intézkedés, hiszen 1956. óta a munkásosztály életszínvo­nalát javító intézkedések egész sora látott napvilágot, s a jövő év elején még egy sor olyan intézkedés kerül nyilvánosság elé, amelyek újabb bizonyíté- • kát adják a pártnak a mun- tkásosztály életszínvonala javí­i tására irányuló törekvésének. ? — Bebizonyosodik és bebizo­fnyosodott — mondotta Putnoki í elvtárs —, hogy a választási 5 gyűléseken adott ígéretek nem 5 kortesfogások voltak, azok va­> lóraváltását már tapasztalhatta > az ország népe, s tapasztalhat­na a közeljövőben is. Január > elején sor kerül az alacsony \ bérek rendezésére, a pcdagó- ? gusok . fizetésének megjavítá- c tására, s az új termelői árak a l fogyasztási árakban is hoznak 5 változást — a munkásosztály C érdekeit szem előtt tartva. > Befejezésül Putnoki elvtárs ar­> ról beszélt, hogy ezek a ha­> tározatok, intézkedések csak > úgy válhatnak valóra, ha > együttesen az egész országné- \ pe teremt alapot megvalósítá- l sukra. i Az eddig hozott intézkedé- tsek is azért kerülhettek meg­> valósításra, mert az 1958-as év > eredményes volt, s hogy a > jövőben milyen lépésekkel ha­> ladhatunk előre, attól függ, »miként dolgozunk, miként fe­> jezzük be az évet. Ezért fon- [ tos feladat a hátralevő napok- ; ban úgy dolgozni, és a jövő | évet úgy előkészíteni, hogy ; gazdasági eredményeink biztos ; alapot adjanak az életszínvo- ínal további növeléséhez. A KÖZELMÚLTBAN aMát» ravidéki Erőműnél munkavé­delmi hónapot rendeztek. Eb­ből az alkalomból egész hóna­pon át tartó kiállítás volt az Erőmű kultúrházának nagy­termében. Ezen a kiállításon egyes gépi berendezéseik ki­csinyített másával és egyéb szemléltető képekkel mutatták be, milyen baleseteket okozhat a hanyag, nemtörődöm munka. A munkavédelmi hónap irá­nyítására a gazdaságvezetés, párt- és szakszervezet együtte­sen öttagú operatív bizottságot jelölt ki, amelynek feladata volt a kiállítás ütemtervét részletesen kidolgozni és annak végrehajtását elősegítem. A bizottság főfeladata azon­ban az volt, hogy a meglevő balesetvédelmi hibákat az üzem területén felkutassa és azokat a lehető legrövidebb időn belül megszüntesse, illet­ve a minimálisra csökkentse. A szakbrigádok eredményes munkájának tudható be, hogy e felülvizsgáló munka alatt több mint 500 kijavítani való hibát tártak fel, amelyből 450-et azonnal, a többit pedig a szükséges anyag beszerzése után, de legkésőbb az év vé­géig folyamatosan orvosolnak. A munkavédelmi hónap kere­tén belül üzemrészenként ver­senyt indítottak a Mátravidéki 1 hónap — 3000 látogató Munkavédelmi kiállítás a Mátravidéki Erőműben Erőműben, amelynek fő célja volt a balesetmentes termelés, ezzel kapcsolatos újítások be­vezetése és az üzemi tisztaság megteremtése. Az állandó egyéni agitáció mellett aktuális plakátokat helyeztek el különböző mun­kahelyeken, amelyeket tovább­ra is fennhagynak és időnként felújítanak. A hónap alatt munkávédelmi előadásokat szerveztek, amelyen az Erőmű szakelőadói mellett az Egész­ségügyi minisztérium, a Ma­gyar Vöröskereszt és a Rend­őrség közlekedési osztályának vezetői tartottak előadást. A KIÁLLÍTÁS sikerességé­re jellemző, hogy egy hónap alatt 3000 látogatója volt. A vendégkönyvbe beírt megjegy­zések is arról számolnak be, hogy a látogatóknak tetszett az ízléses képekből álló be­mutató és sokat tanultak be­lőle a környék ipari üzemei­nek munkásai. Megtekintette a kiállítást Szurdi István elv­társ, az MSZMP Központi Ve­zetősége ipari osztályának ve­zetője, a megyei, a járási párt­bizottság képviselői, » SZOT, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének munkavé­delmi felügyelője, a Nehéz­ipari Minisztérium képviselői és a környező üzemek mun­kásai. A munkavédelmi hónapot a Mátravidéki Erőmű verseny­szerűen rendezte meg. Ver­senytársai voltak az Inotai Erőmű és a Budapesti Erőmű. A versenyből a Mátravidéki Erőmű került ki győztesen, amelynek elismeréséül a SZOT és a Nehézipari Minisztérium díszoklevelet és 7000 forint jutalmat adott át az üzem munkásainak. A jutalmakat Záray Géza, a Mátravidéki Erőmű igazgatója az ünnepélyes zárógyűlésen osztotta ki a munkavédelmi hónap megrendezésében ki­tűnt dolgozóknak. Záray Géza az ünnepélyes alkalomkor tar­tott beszédében a következő­ket mondotta: — Először is azt akarom el­mondani a jelenlevő munka­társaknak, ami ilyenkor a leg­kézenfekvőbb, hogy a szocia­lista állam építésének legfőbb értéke az ember. Az ember­nek legdrágább kincse az egészsége. A legnagyobb gond­dal kell tehát óvnunk dolgo­zóink egészségét. A dolgozó ember testi épségének és egész­ségének védelme elsőrendű törvényes kötelessége a mi államunknak, a dolgozók álla­mának. A tőkések annak ide­jén nem figyelmeztettek ben­nünket a balesetek elkerülé­sének fontosságára, a munka­helyek veszélyeire, mert őket nem érdekelte a munkások sorsa. A gépeken elhanyagol­ták a biztonsági felszerelése­ket és ha ebből eredően bal­eset folytán egy munkás ki­esett a termelésből, azzal nem sokat törődtek, mivel a mun­kanélküliség bőven biztosította az emberanyagot. AZ IGAZGATÓ beszédének további részében arról szólt, hogy a legkisebb és a legegy­szerűbb munka közben is ér­heti az embert baleset, ha nem kellő körültekintéssel végzi a munkáját. Az üzem­ben sikerült olyan szellemet, olyan légkört teremtenünk, ahol a baleseti veszélyek ne­hezen jönnek létre, nemcsak: a vezetők, hanem a munkások: is igyekeznek elkerülni a bal-: eseteket, figyelmeztetik egy­mást, vigyáznak munkatársa-: ikra. A munkavédelmi hónap: alatt megtartott üzemi vizsga-, latok kiterjedtek a szerszá-; mokra és a munkaeszközökre; is. Felülvizsgálták a szellőző-; és fűtőiberendezéseket. Ellen-; őrizték az egészségügyi létesít-; ményeket és a munkavéde­lemmel kapcsolatos oktatások; bevezetését. Kiterjedt figyel-; műk az udvari segédmunká­sok munkakörülményeire, a; közlekedési utalt felülvizsgála­tára is. Beszédében az igazgató meg-; dicsérte azokat az asszonyo­kat, akik a háztartási kisgé­pek helyes kezelésére tartót-; tak színvonalas tanfolyamot.; Megdicsérte azokat a munká­sokat is, akik segítették az; egy hónapos munkavédelmi; szakasz sikeres befejezését. A; munkavédelmi újítások száma; ez alatt a hónap alatt 40-re; emelkedett. TEHAT SIKERES volt a munkavédelmi hónap a Mát-: ravidéki Erőműben, a mun-: kasok figyelmét felhívta a he-: lyes és szabályos munka vég­zésére és ezt meg is lehetett látni a balesetek számának: csökkenésébea.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom