Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-11 / 248. szám

4 NÉPÚJSÁG 1958. november 11., keéi LEMLL REZSŐ: Az egri remeténél MEG KELL HOSSZABB még említe­nem egy olyan írói tulajdonságát, amely lényegében eldönti az író te­hetségét is. Ez pedig a mesé- lőképessége... Lám, Jálcái tu­dott mesélni és gondoljon a nép közt élő mesemondókra. Ügy értelmezze ezt. öcsém, hogy stílusának különös egyé­ni zamata. színe és levegője van, amikor mesél, vagyis egy darab életté varázsolja, amit magyarázgatva, — mint most én — megértünk ugyan, de tiltakozunk életszerűsége el­len. Talán még inkább v’lá- gosan mondom, ha ellenpont­ként megemlítem a Flaubert- iskola kínos tárgyilagosságát, Zola föllengző aprólékosságát. Mset érlink miszticizmusát és Anatole France bölcselkedő mondásait mese helyett. Hosszabb szünet után ismét megszólalt az író: —• Mikor szokott írni, ta­nár úr? Éjjel? — Nem, nem éjjel — felel­tem. Legjobban kedvelem az estébe forduló időszakot... amit leír? — És ... pontosan látja is, — Látom ... — Kérem, legyen szíves és blvassa fel nekem még egy­szer a 12. fejezetet, amely leg­jobban tetszik nekem. Amikor a púpos elengedi Simon Má­tyást és Marinkát az erdei házból, fogságukból. — Megvan — feleltem a kézirat lapjai között keresgél­ve. Olvasom. xx Az író felállt rövid szünet után és felém közeledett. — Remek! Remekelt, ked­ves tanár úr! Ritka ihletésű pillanatok szólnak magából. Mintha alakjai itt lengenének körülöttünk... Csodás láto­más!... És milyen világos... Szörnyű vergődés a púpos út­ja... És minden él, minden él a regénykében .;. Csodás.... xx szünet után ismét meg­szólalt az író: — Érzem, miként gyönyör­ködik, gyürközik, néha vias­kodik frissen, elevenen, har­ciasán ... Nekem, sajnos, mostanában hamarosan tom­pul ä látásom. Ha úgy beszél­nénk róla, mint valamilyen személyről, azt kell monda­nom, hogy nógatom látásomat, általában érzékszerveimet... és ez fárasztó. Sokszor egy helyben topogok ... A szív ... a szív ritmusa öreg, sokszor nem egyenletes... és aligha tudom már főművemet befe­jezni ... Örök titok fog ma­radni .. : — Hogy-hogy titok? — Mert megfejthetetlen tit­kos írással írom. — Megfejthetetlen? — Egészen bizonyos. — Es most mellém jött, az íróasz­talához. — Nézze, kedves ta­nár úr... önnek megmuta­Halk, szelíd kopogtatás ri­asztott fel az éjszaka legszebb álmomból, s a kopogtatás nyomán egy furcsa alak tü- remlett be a szobába. Kicsi volt és alaktalan, furcsa nyúl­ványai voltak és áttetsző az egész teste. Halk, finom han­gon megszólalt: — Szervusz, fiam. — Szervusz, izé, kezitcsoko- lom ... Kit tetszik keresni és egyáltalán kihez van szeren­csém? — hebegtem és bele­csíptem a karomba. Felszisz- szentem, tehát ébren vagyok. — Téged kereslek, én va­gyok az apád .. — Hogy mi tetszik lenni? Már mint, hogy az apám ... Már megbocsásson, izé ... mi­nek is hívjam... Test úr, az apámat már harminc éve is­merem ... — Pedig én vagyok, fiam — s ezzel ráfolyt egy székre, ve­lem szemben és nyúlványait keresztbefonta testén. — Én vagyok az ősapád, az egysejtű lény... Igazán illett volna legalább tanulnod rólam ... mindennek én vagyok a szülő­je, tehát minden az én utó­dom, ami és aki él, követke­zésképpen te is. Érted, fiam? Bólintottam, hogy értem. tóm az egyik kötetet, mert re­gényének most újból felolva­sott fejezetével nagy gyönyö­rűséget szerzett nekem. — És ezzel az íróasztal fiókjából ki­vett egy kötetet és elém tette. Szinte káprázott a szemem a sok jeltől. .. Önkériytelenül felkiáltottam: — Csodás! De miért meg­fejthetetlen? — Mert . Nézze csak, ez a három iel azt jelenti: sze­me kék fényű .,. De itt is van — néhány sorral lejjebb rámutatott három másik kis jelre — ez is azt jelenti: sze­me kék fényű ... Megfejthető ez? Az író szinte sóvárogva vár­ta a választ . .. a kegyet­len szor­MÉG MINDIG galommal és ragyogó zseniali­tással megírt napló hatása alatt álltam. — Engedje meg. hogy köz­bevessem, Géza bátyám, érde­kes: A hosszúhajú veszedelem női alakjai egy kivételével mind kékszeműek ... Egyéb­ként a napló megfejtéséhez, azt hiszem, olyan ismeretek és munka kellene, amire alig­ha képes valaki. — Igaza ,van. A gondolatok is nagyon szubjektivek. Mint­ha halottakkal beszélgetnénk. Mintha a halottak néha meg­jelennének itt a szobában' és látom elmosódott mozdulatai­kat, hallom, amit velem kö­zölnek. Felállt mellőlem és lassan a cimbalom felé indult. — És mi ennek a munká­nak a témája? — kíváncsis­kodtam bátortalanul. — Témája? ... Nem ponto­san érzékelhető földi dolgok­ról szól. Ügy mondhatnám : fantasztikus .;. Az a hatal­mas harmadik című munfcám- ban már voltak ilyen megér­zéseim és látomásaim is. De egyebütt is .,Sok ■ szenvedé­sem volt... Bizonyára előző életem tele vplt lelki bütykök­kel ... Megleoő hasonlóságot találok Itt az ön műve és gon­dolkozásom között... Már a cimbalom mellett ült ismét: — És mind többször jut eszembe, amit Emőkével mon­dattam, amikor az Zétától bú­csúzik. Azt kérdezi: mi szo­morúbb a halálnál? És feleli is rá: Az élet.«. És ez mind mélyebb értelmet nyer, ha múlnak az évek.:. Persze Emőke azért találta így, mert neki szomorúbbá vált az éle­te Attila nélkül __ Előkészült a halálra ... Az ő életében ez döntő hangulatkép volt és a szava „Attila" korának be­szédje ... Engem ebből a han­gulatiból mindig kisegített Vö­rösmarty vallomása, amit úgy fogalmazott meg a Keserű po- hár-ban: Nincs veszve bármi sora alatt, ki el pem csüg­gedett ... Ez a későbbi ma­gyarok halhatatlan sora .. . és felém MOST FEÄLLT ledett: — Még valamit, kedves ta­nár úr. Kívánja, hogy segítsé­gére legyek egy kiadónál? — Ezt is köszönöm, de egy­előre nem veszem igénybe. Azt szeretném, hogy minden segítség nélkül induljak útnak ebben a labirintusban..; — . Helyes. — bólintott az író — megbecsülendő felfo­gás. — Ügy vélem. — szólaltam meg rövidebb szünet után — hogy a munka végleges átdol­gozása hosszabb időt vesz majd igénybe. — Ne is siessük el a dol­got! — Búcsúra álltam fe'. ’ — Éjfél is régen elmúlt már... Még egyszer fh ;g szőnöm Géza bátyámnak hoz­zám való jóságát. — Nagyon szívesen.' kedves öcsém... Ha pedig akad va­lami. ami a szívét nyomja, mindig nagyon szívesen látom a késő .délutáni órákban. Kikísért a rácsos kapuig. Amikor bezárult mögöttem a kapu, néhány percre meg­álltam. Megvártam, míg öre­ges lépteinek hangja elnémult mögöttem. xx Lassan útnak indultam a hepe-hupás. görbülő Gárdonyi utcában. Mindenütt halálos csend volt. Az az elhatározás született meg bennem, liogv nem dolgozom át a kisregér ‘ Ügy gyönyörűséges és kimond­hatatlanul mély élmény tál ál­koz ásom az egri remetével, ahogyan ez megtörtént. A kis vasúti híd alatt a várrom Bebek-bástyája mel­lett mentgöjje ■ . .XX..;... ­év telt él 1958. november 11, kedd: 1948, Magyar—koreai diplomáciai kapcsolatok felvétele. 1888-ban született Basilides Mária operaénekeshő, 1918. Az első világháború fegy­verszünete. 1948. Az azerbajdzsani Mínge- csaur város alapítása <2 Névnap O Ne feledjük, szerdán: JÓNÁS HARMINCNYOLC azóta. Megsokasodtak az évek, s mind jobban visszatérnek és megszépülnek az emlékek. Már régen ott pihensz, Géza bátyám, az egri várbeli sírod­ban, Te, aki hazádat minden­nél jobban szeretted. Fölöttem is megsokasodtak az évek és 41 évig az Egri csillagok hazaszeretetével bal­lagtam a diákok mellett. Emő­ke Attila nélkül nem tudott élni, Te egész nemzeted nél­kül nem tudtál tanító lenni, én néhány év múlva talán a domb tetején, a kaltukfüves, álmodó Kisasszony-temetőben leszek, de Veled együtt és sok száz diákkal körülöttünk me­neteltem az egri csillagok hal­hatatlan útján. — Vége — — ELSZÁLLÍTOTTA a cu­korrépát a parádi Vörös Októ­ber Termelőszövetkezet. Az idén 240 mázsa volt a holdan- kénti átlag. — SZOVJET ÜT rtíROK- j KEL levelezlek a íüzesabo- j nyi I. számú általános iskola ! tanulói. A barátság szálait1 méginkább szorosabbra fűzik és a jövőben csere vende- geskedést terveznek. — SZOMBATON. 15-én este hat órai kezdettel a szakszer­vezeti kultúrotthon központi színjátszó csoportja a kultúr­otthon nagytermében előadja a Nyári kaland — című há- romfelvonásos operettet. Köz­reműködik a kultúrotthon sza­lonzenekara. — 600 MÉTER hosszúságú járda építését kezdték el Po­roszló községben. A járda a községfejlesztési alap terhére készül, de jelentős a társa­dalmi munka is. — REKORDTERMÉST ért el burgonyából a poroszlói Ha­ladás Termelőszövetkezet. Nemcsak a termésátlag volt ki­magasló, hanem a burgonya nagysága is. Egy-egy burgonya súlya elérte, fl 30—50 dekát. — BEFEJEZŐDÖTT az őszi vetés Bekölcén. Az idén a község dolgozói 35 százalék­kal több műtrágyát használ­tak fel, mint az elmúlt esz­tendőben. — AZ EGRI JÁRÁS terme­lőszövetkezeteiben a tejterme­lési terv az év végére megha­ladja majd tehenenként a 2400 litert. — 150 EZER forintos költ­séggel víztelenítést végeztek Pétervásárán. A mélyfekvé­sű vadvizeket levezették, hogy ezzel is megakadályoz­zák a májmétely-kór elterje- dését. műsora Egerben este y2 8 órakor: Szélvihar (Petőfi-bérlet) (Fotó: MARKUSZ) Csaknem húsz százalékkal nagyobb teljesítményűre alakították át a Csepel Diesel-motort A Csepel Autógyár egy év­vel ezelőtt megbízást kapott a Kohó- és Gépipari Miniszté­riumtól, hogy a nyolc éven át eredményesen gyártott, de a növekvő igényeknek ma már nem megfelelő Csepel-Diesel- motort fejlesszék a jelenlegi világszínvonalra. A javított motorok sorozatgyártását most kezdték meg a Csepel Autó­gyárban. .az átalakítás, amelyet Rats- kó Istvánnak, a Csepel Autó­gyár minőségi laboratóriuma vezetőjének tervei alapján va­lósítottak meg, a motor mű­szaki jellemzőinek nagyarányú javulását eredményezte. A négyhengeres motornak nyolc­vanötről 100 lóerőre, a hathen­geresnek százhuszonötről 150 lóerőre növekedett a teljesít­ménye, a fajlagos üzemanyag- fogyasztás pedig kb. 6 százalék­kal csökkent. Ez a teljesít­mény már eléri a legkorsze­rűbb külföldi motorokét és a gyakorlatban például azt je­lenti, hogy a Csepel tehergép­kocsik teherbíró képessége 3,5 tonnáról 4,5 tonnára javul, a távolsági autóbuszok maximá­lis sebessége pedig 15—20 kilo­méterrel növekszik. A Csepel Autógyár minő­ségi laboratóriumában vég­zett munkát az teszi különö- 9an értékessé, hogy nem új motort szerkesztettek, hanem a réginek a teljesítményét nö­velik csaknem 20 százalékkal. A Csepel Autógyárban még az idén több mint száz, négy- és hathengeres, átalakított motor készül el. Ilyen motorokat építettek az újtípusú Csepel D. 450-es tehergépkocsikba is, amelyekből az elsőket rövide­sen átadják a belföldi forga­lomnak. (MTI) Megjelent a Természetrajzi Bélyegsorozat Gyufacímkék és papírszalvé­ták, színészfotók, vagy éppen színes kövek helyett új, hasz­nos gyűjtősaenvedélynek hó­dolhat most a tanulóifjúság. A Képzőművészeti Alap Kép­csarnokai Természetrajzi Bé­lyegsorozat kibocsátását kezd­te meg. A sorozat 393 különböző bé­lyegből áll. Gondos kiváloga­tás előzte meg a bélyegek ösz­Bessélgetiem ősapámmal így már aztán egészen más és rögtön megkérdeztem, nem éhes-e, van még egy kis hideg disznósültem. Köszöni, mon­dotta, most kebelezett be egy csillangós véglényt, az egy- időre elegendő és különben is beszélni jött velem, nem va­csorázni. — Tessék — rebegtem ijed­ten. mert azt se szeretem, ha emberek jönnek hozzám éj­nek idején beszélgetni, hátha még az egysejtű ősapám ke­res fel milliárd fia közül pont engem. — Ide hallgass, fiam,, — bö­kött felém kocsányás állábai egyikével, míg a másikkal megigazította sejtmagját. — Figyelek, papa — mond­tam készségesen és tényleg fi­gyelni kezdtem, utóvégre nem mindenkivel adatik meg, hogy az ősapját tisztelhesse saját házában, saját székén elfolyva. — Biztos tanultad, hogy annak idején én voltam csak egyedül a Földön. Egyedül és békében. Mászkáltam a tenger fenekén, ettem, pihentem, osztódtam, mígnem egyszer el­határoztam, hogy nekilátok a termelésnek: élő világot te­remtek ezen a Földön. Óh, én szerencsétlen, bár semmisül­tem volna meg akkor, vagy kebelezett volna be egy másik amőba, de sajnos, nem így történt. Hozzáláttam a nagy munkához... szívós vagyok ám én, annak ellenére, hogy nincs csontvázam, meg bőröm, s amit akarok, azt végre is haj­tom... Könnyezni kezdett, állábai­val megtörölte sejtmagját, s intett, hogy köszöni, nem kell zsebkendő, úgyse tudja hasz­nálni. — Elkezdtem amúgy isten- igazándibul osztódni... Haj, ha te azt az osztódást láttad vol­na! Percenként szaporodtam fiam, percenként... Aztán ösz- szeálltam saját magammal, egyik magam evett, a másik mozgott, a harmadik magam a fényt érzékelte, és így to­vább... Mit magyarázzam, mi­nek a részletek? Többsejtű lény lettem, azután hal, aztán kétéltű, aztán én voltam mil­liárdnyi magammal a Dino­saurus, aztán fejlesztettem ma­gam és lett belőlem emlős, majom es regen, nagyon re­gen lejöttem a fáról és útjára indítottam az embert... Büsz­ke voltam magamra, mond­tam is, ezt csinálja utánam valaki, ha tudja... Mondhat­tam, mert biztos voltam ben­ne, hogy erre senki sem ké­pes. Még egy ideig figyeltem az embert, kell-e segítség, de láttam, hogy bunkót vesz a kezébe, megnyugodtam: tény­leg embert alkottam. Mély lélegzetet vett, hogy egy pillanatra lefolyt a szék mellé, aztán szemérmesen visszahúzódott az ülésre és megkérdezte: — Mondd fiam, nem untat­lak? — Dehogy, sőt, nagyon érde­kes, amit mondani tetszik... kedves... kedves ősapám. — No, akkor folytatom... Hol is hagytam abba? Hiába, már öregszem, nem is tudom, hány száz millió éves vagyok már. Ja ige, szóval megnyugodtam, és visszamásztam a tengerbe. Ott lennék ma is, ha nem ta­lálkoztam volna minap egy rá- kocskával, aki azon panaszko­dott, hogy radioaktív... Meg­kérdeztem, mi az, mert én már öreg is vagyok, no meg buta is, a rákocska meg okos állat, még az ollójában is ész van... elmondta, hogy mi az, s azt is, hogyan és miért lett', radioaktív... Rögtön rátok gondoltam, fiam, mert ha öreg is vagyok, az apai sze­retet nem halt ki a sejtma­gomból, s megkérdeztem, hogy] az emberekkel mi van? Amit< elmondott, megdöbbentett., Hát ezért jöttem hozzád... Lefolyt a székről és odamá-i szott ágyam szélére, úgy mond-', ta: — Fiam, ne csináljátok ezt... Ne tegyétek tönkre évmilliós■ munkám... Maradjatok békén'- egymás mellett... Ha elpusz-'- tűit ok, akkor... akkor én kezd­hetem elölről az egészet és én] már nagyon öreg és nagyon fá-\ radt vagyok... Ha már egy­másra nem, legalább ősapá­tokra legyetek tekintettel... Hát tudok én már igazán ősz-, tódni? Meg se merem próbál-', ni... Meg mit tudom én, mi, jönne ki belőle másodszor —! és hangosan, keservesen sírni', kezdett, hogy belerázkódott: egész sejtmagja. ...a következő pillanatban' halkan és szelíden kifolyt a szobából (egri) szenilitását. A sorozatban a ha­zai környezetben előforduló minden jelentős állat, madár és rovar képe szerepel, vala­mint egész sereg olyan állat- bélyeggel is találkoznak majd a gyűjtők, amelyeknek erede­tije csak különböző országok­ban, gyakran egész más vi­lágrészeken él. A bélyegeket gyűjtőlapokra kell ragasztani — összesen 48 gyűjtőlap kerül kibocsátásra — se lapok bélyegalbumba il- lesztendők. A gyűjtőlapon az odaragasztandó bélyeg bekere­tezett helye alatt szerepel a megfelelő álltat magyar és latin neve, valamint a bélyeg száma. A 393 közül azonban 30 bélyeget szám nélkül bo­csátanak ki. Az ezen a 30 bé­lyegen szereplő állat nevét a tanulónak magának kell meg­fejtenie, s a gyújtőlapok meg­felelő helyére ragasztania. A Természetraja Bélyegso­rozat gondolata — Sólymos Béla pedagógus ötlete — mind a pedagógia szakembereinek, mind az Űttörő Szövetség ve­zetőinek tetszésével találko­zott. Az a vélemény alakult ki, hogy ez a sorozat hasznos irányba tereli a tanulóifjúság gyűjtőszenvedélyét, s ugyan­akkor a szemléltető oktatás­nak, a játszva tanulásnak is jó módszere lesz. A lejobb- nak minősülő bélyeggyűjtemé­nyek helyet kapnak majd a. Magyar Úttörők Szövetsége és a Magyar Bélyeggyűjtők Szö­vetsége által 1959. április 3-4- án megrendezésre kerülő p» raíilatéliai ki állításon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom