Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-11 / 248. szám
195*. november 11., kedd NÉPÚJSÁG A kedves szülőkhöz . • • (Két leltár) A régi konviktusban és a mai diákotthonban egyaránt szokásos, hogy a bennlakó tanulók szekrényének falán kifüggesztésre kerül a tanuló ruhájának leltára. A minap egy régi leltár került a kezembe. 1940. szeptember 3-án készült. Tartalma: 1 télikabát, 1 szövetruha, 1 pár magasszárú cipő, 2 zsebkendő, 1 sapka, 1 dunyha, 2 lepedő, 1 vánkos, cipőtisztító és testápoló eszközök. Hálóing a leltárban nincs. A tanuló akkor tizenhat éves volt, szülei nyolc holdon gazdálkodtak. 1958. szeptember 3-án egy hasonló korú, ugyancsak egyéni gazda gyermeke a következő felszerelést írta össze leltárába: 1 ballonköpeny, 3 öltözet szövetruha (ebből egy munkaruha), 2 pár félcipő, 1 pár csizma, 4 ing, 4 alsónadrág, 2 pizsama, 2 nylonzokni, lt meleg harisnya, 5 zsebkendő, 1 kalap, 1 sapka, 1 kötött mellény, 1 melegítő-ruha, 1 karóra, 1 Box-fényképezőgép, 1 tangóharmonika (értéke 4000 forint), 3 nyakkendő, apróbb eszközök, Mindkét tanuló azonos származású, ugyanakkora földön gazdálkodnak a szülők. A különbség az, hogy egyik tanuló 1940-ben, a másik tizennyolc évvel később kezdte el tanulmányait a mezőgazdasági középiskolában, illetve technikumban. Ha összehasonlítjuk a két leltárt, a következő két döntő megállapítást tehetjük. Először azt, hogy az utóbbi tanuló felszerelése minden igényt kielégít, kifogástalan és célszerű öltözködést, fehérnemű- váltást, stb. tesz lehetővé, míg az elsőnek örökös gondja volt a tiszta ing, a meleg ruha. Az utóbbi tanuló nem hoz már magával ágyneműt, mert azt már a diákotthon nyújtja. Másodszor azt a következtetést is levonhatjuk, hogy 1958- ban a szülők egy rés as többet nyú jt serdülő gyermekének, mint amennyit a helyes nevelés jónak lát. A beiratkozáskor személyesen is megismertem a jól öltözött gyerek szüleit. Láttam, hogy erre az alkalomra ők is »felöltöztek«. Az apa egy barna ruhában, feleste cipőben, az anya kendősen, sötét ruhában. Mindkét ruha anyaga olcsó, a férfi ruháján látszik, hogy készen vett típusruha. Mellettük állt a tizenhatéves fiú, sötétszürke ruhában, amelynek métere legalább 350 forint, varrott talpú, csináltatott cipőben, karórával. Jól értsük meg a dolgot. A szülők természetes és helyes törekvése, hogy gyermekeiket jól öltöztessék. Vannak szülők, akik ezt még saját rovásukra is teszik. Gyakori hogy az apa ruháját csak fordíttat- ják, míg a fiatalember új ruhát kap, mondván: egyszer fiatal, mikor öltözzék, ha nem most? Ez rendben is van. Helyes-e azonban az, hogy egy növésben levő kamaszgyerek - hek, vagy lánynak, a legdrágább anyagból, a legdivatosabb ruhákat csináltatjuk, tangóharmonikát veszünk neki olyan összegekért, ami a család két, két és félhavi megélhetését jelenti? Nem túlságosan megnövekedett igényekkel engedjük útra az életbe? A legtöbb iskola mindent elkövet, hogy tanulóit távoltartsa az öltözködési láztól, a divathóbortoktól. Ezért vezették be a munkaköpenyt, ezért nem tűrik meg a túlzó, vagy feltűnő öltözködést, ékszereket, stb. Mindezt azért, hogy a tanulók ne vetélkedjenek egymással, ne irigykedjenek és ne legyenek olyan ruhakultusznak rabjai, amelynek alapja a kül- sőséges gondolkozás, előbb- utóbb a belső értékek lebecsülése. Van egy mondás: u korán érkeső siker: méreg, a jókor érkező: táplálék, a későn érkező: orvosság. így van ez a kényes, serdülő és ifjúkor igényeivel is. Ha túlságosan korán hozzászokik a fiatal ahhoz, hogy minden kívánsága teljesül, ha túl köny- nyen jut hozzá vágyainak kielégítéséhez, később állandó csalódások, esetleg meghason- lás várják. Elégedetlen lesz szüleivel, ha egy kérését megtagadják, elégedetlen lesz az iskolával, amely nem enged meg egyet-mást, elégedetlen lesz munkahelyével, mert keresete nem teszi lehetővé minden kívánságának a teljesülését. Több olyan végzett tanulónk van, aki kévéséivé a kezdőfizetést, odébb állt egy házzal, nem törődve a pályával, amire készült. Ezek a problémák csak us iskola és szülők együttes erőfeszítésével oldhatók meg. Ha a szülő rabja a gyereknek, kritikálatlanul elfogadja véleményét, minden kívánságának fejet hajt, — maga ítéli kudarcra a gyermeket. Több határozottság, nagyobb felelősségérzet, az iskolával való szorosabb együttműködés kell — másképp csalódik az iskola, csalódik a szülő és egy idő múlva csalódik maga a gyermek is. Némely szülő kiszolgáltatottságát és határozatlanságát bizonyítja a középiskolából való kimaradás ténye. Tudvalevő, hogy az idei tanévben különösen sok tanuló jelentkezett továbbtanulásra. A szülők mindent elkövettek, hogy gyermekük bejuthassan vi amelyik középiskolába. Mind nekik, mind az iskolának nagy gondot okozott, hogy kik legyenek a kiválasztottak, az odavalók. Volt olyan szülő is, aki még protekciót is igyekezett igénybe venni, holott csak a társadalmi bizottság véleménye és a tanulmányi eredmény szabta meg a bekerülők személyét. Sok szülő sírva vette tudomásul, hogy a gyenge tanulmányi eredmény, vagy a létszám betelte miatt gyermeke nem tanulhat tovább. Ugyanakkor egy-két hét elteltével a többiektől irigyelt fiatalemberek némelyike egyszerűen hazaírt: »Sokat kell tanulni, hazamegyek. Reggel már hatkor felkeltenek. Vigyenek haza. Egy héten csak háromszor mehetek ki a városba. Vegyenek ki.« És volt olyan szülő, aki, ahelyett, hogy megbecsülte volna gyermekének tovább tanulási lehetőségét, hogy megmosta volna elégedetlenkedő fiának a fejét, jelenlétemben kérdezte meg a tizenötéves gyerkőcöt: -Hát, fiacskám, mit akarsz?« S a gyerek kívánságát szó nélkül tudomásul vette — haza vitte. Holott tapasztalatunk, hogy a kritikus egy hónap elmúltával a tanulók az iskolai rendet megszokják, barátságokat kötnek és megszeretik az iskolát. Ezek a szülők nem számoltak azzal, hogy kényeztetésükkel nemcsak gyermekük jövőjét veszélyeztetik, hanem tanulni akaró más gyerekeket szorítottak ki a helyükről. Kedves szülők! A jó szülő ott kezdődik, hogy tud nemet is mondani. A majomszeretet elkényeztetett csemetét nevel a fiatalból. A gyermek felelősséget jelent. Ha a tapasztalatlan fiatal dirigál otthon, ha kívánsága parancs, ha csak körülötte forog a világ — magunk alatt és alatta vágjuk a fát. Az ilyen gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akikről naponta olvashatunk az újságban, hallunk a rádióban, akik nem becsülik meg szüleiket. Erről sokat beszélhetnének a bírósági tárgyalótermek, ahol a tartásdíj-pe- rek zajlanak le, a szociális otthonok, ahol sokszor keresőképes fiatalok szülei lelnek menedéket. Minden szülő gondoljon arra, hogy a gyermek igényeit a szülő helyzete és ítélete szabja meg, sőt még a gyerek keresetének helyes felhasználásában is van szava. Nincs visszataszítóbb látvány a szüleit nem becsülő, követelődző és elégedetlen fiatalnál. Talán csak a gyermekeit elhanyagoló, önzőén önmagának élő szülő. Mi pedig egyiket sem akarjuk. Igaz, kedves szülők? HODÄSZY MIKLÓS, a gyöngyösi Mezőgazdasági Technikum igazgatója. Négy község vezetőinek megbeszélése A közelmúltban Apc, Rózsa- szentmárton, Lőrinci és Zagyvaszántó községek tanácselnökei, titkárai ültek össze, hogy megbeszéljék: milyen feladataik vannak a következő évi községfejlesztési tervvel kapcsolatban. Ezen az értekezleten felmérték, hogy miként valósították meg az ez évi községfejlesztési tervet és milyen jó tapasztalatokat tudnak hasznosítani a következő évi terv teljesítéséhez. Naponta 80—100 mázsa dohányt vesz át a kápolnai dohánybeváltó Szeptember közepén vette át az első dohán.yszállítmányt a kápolnai dohánybeváltó üzem. Azóta az egyéni gazdák szállítják az idei dohánytermést — főleg Kömlő. Átány és Heves környékéről — a dohánybeváltóba. A termelőszövetkezetek az őszi mezőgazdasági munkák végzése miatt csak november utolsó hetében kezdik meg a dohánytermés beszállítását. Az összesítés szerint az idei termés 12—13 százalékát vette át a dohánybeváltó, s naponta, mintegy 80—100 mázsa dohányt hoznak be. december hónapban napi 120 mázsáig emelkedik a beszállított dohány mennyisége. Megjelenik a termelő- szövetkezetek üzemi kiskönyvtársorozata Termelőszövetkezeteink az ősz folyamán újabb érdekes szakkönyveket vásárolhatnak meg tagjaik részére. A most megielenő szakkönyvek szép kivitelben és olcsó, többnyire 6 forintos áron kaphatók a könyvüzletekben. Megjelent többek között „Munkaszervezési tapasztalatok a téli alma szedésénél”, „Szőlőszüreti munkák megszervezése”, valamint „A kukoricabetakarítás munkálatainak megszervezése.” Miért húzódik a leszakadt recski vasúti híd megjavítása A hegyek lábainál kanyargó Kisterenye—Kál—Kápolna közötti vasútvonal sok híden halad keresztül. Rscsk szélében, a Nagykő alatti részen több éve nem javítóit vasúti híd áll. a munkába járó bányászok is igémbe veszik, de a szomszéd kézség — Mátraderecske — lakosai is azon járnak a faluba vásárolni. A sínek mellett levő gyalogjárda tartó- része is elkorhadt, életveszélyessé vált. A recski állomásfőnökség többször jelentette ezt az illetékes hatóságoknak, de Ígérgetésnél több segítséget nem kaptak. Ez a felelőtlenség megbosszulta magát. A közei múltban szerencsétlenséget okozott az elhanyagolt vasúti híd. A fényképezni akaró debreceni diáklányok alatt a gyalogjáró leszakadt, maga alá temette a kirándulókat, s több sérülés történt. De nem erről akarunk most utólag beszámolni, hiszen ez már idejét múlta, — hanem a felelősségrevo- násról, az elkövetett hiba orvoslásáról. A leszakadt gerendadar*- bok szépen, rendben összerakva hevernek a sínek mellett, a szerencsétlenség utolsó nyomaival. Egy ember üli meg a gerendákat. Űrnek állították oda, bogy az arra menőket figyelmeztesse a szakadásra. De mi lesz, ha a hosszú, unalmas órákban gyengéknek minősülnek az őrök, — különösen éjszaka, — és lepihennek kicsit a vasutas köpenyre? Ha ekkor véletlenül arra vetődne egy idegen ember, az el nem zárt gyalogjárón eltűnne a mélységben, — szaporítva az áldozatok számát. A felelősség természetesen az éjjeli őrre hárulna Ebben az esetben igen és az elsőben?? Itt sürgősen segíteni kellene, nem elodázni az építés megkezdését. A falu lakosainak, de a vasút vezetőségének is érdeke, hogy minél előbb felépüljön a szerencsétlenséget okozó recski vasúti híd. K. J. Ahol új országos rekord született Az utolsó műszakra emlékeznek a győztes B. Kovács István-brigád tagjai A GYÖNGYÖSI XII-es akna bejáratánál siktába indulnak a bányászok. Sorjázva ülnek az alacsony népesben, szótlanul fogják fénylő karbidlámpájukat, és a rándulásokkal tarkított utazás elkezdődik. A bányászok elindulnak a melegséget sugárzó szénhez. Köztük siet B. Kovács István csapata is, nagy tettekre készülődve, országos rekordjavításra indulnak a déli III-as gerincre. — Legalább 50 métert verhetnénk rájuk, — ez az óhajuk, legalább ennyivel akarják megjavítani az F—4-es kombájnok előrehaladásának a szűcsiek által tartott rekordját, a 607 métert. — Levesszük Koósz Paliról a veresnadrágot — fogadkoznak, s az utolsó métereket már szinte futva teszik meg. A délutános műszak még zúgat- ja az F—4-est. A váltás perceken belül megtörténik és Kiss János újból indítja a gépet. Az éles szegekkel kirakott fej mohón kap a kemény lignitbe, szaggatja, tépi acélfogaival, csak úgy repkednek a széndarabok. A Kartali-brigád és az újonnan jött B. Kovács-brigád tagjai a jelzést nézik. — Ez igen, 647 méter! — kiáltják egymásnak a zúgó gép mögött. — 40 méterrel megelőztük őket, csak ti is igyekezzetek, — buzdítják az újonnan jöttékét a haza indulók. De nem nagy szükség volt a biztatásra. Az emberek arcán a szénporba barázdákat húz a verejték. Távolról ide hallatszik a kompresszor alig hallható doVNAAAAAA/VVNA/VVVV^N/V\/VVVVVVVVVVNAAAAAA/V\AAA/\AAAAAAAAA/SAAAA/V\A/VN/^A^^VA'V^VVNA(VV\AAAAA/V\A/VV\A/VVVVVVVNA/\AAAA/VVSA/VVNAAAAAAAAAAAAí Elmondta: idős Nagy István hogása, de hatását alig mutatják a karbidlámpák kormozó lángjai. Nehéz a levegő, KÉT LÄMPA fénykévéjében szinte izzani látszik a kaparófej. Bognár Béla karbantartó lakatos kezében idegesen megrándul a szerszámos táska, valahányszor csökken a gép sebessége, vagy halkul a zúgása. Telnek az órák és a fekete- arcú bányászok a métereket számlálják. — Hatszáznegyvennyotc... negyvenkilenc... ötvenegy... A műszak felére már öt métert haladtak előre, s nem ülnek le enni sem. állva, zsíros- kenyérrel a kézben irányítják a kart. fordítják helyes irányba a gépet. — Hatszázötvenkét méter — közli az eredményt B. Kovács István. — Negyvenöt métert [vertünk rájuk, — emeli le sapkáját Kiss János, mintha tisztelegni akarna a szép ered- ; ménynek. ; Szinte megállás nélkül ha- ; ladnak előre, menetközben ’ ácsolva, keményen küzd a „he- >vesi” brigád, s mikor hat óra • előtt megjelennek a mérnökök* > hogy lemérjék a rekordhónap ; utolsó napjának eredményét* ■ akkor figyelnek fel a munká- ; ból. Elhalkul a motor zaja. s a ; figyelő szemek az orsóról Ie• csavarodó mérőszalagot köve* ; tik. I — Hatszázötvenhét méter és ! egytized. Ötven méterrel jobb, ' mint a régi országos rekord — | közük az eredményt, s mikor | fáradtan felszínre jönnek B. | Kovács Istvánék, a bányászok • népes csoportja fogadja őket. | Örömmel fogadják a gratulá• ciót. s a rekord megünneplésé- ;ről, a „hevesi bálról” beszél- ; aetnek. XXX ÍGY EMLÉKEZTEK vissza ; B. Kovács István brigádjának ; tagjai az úi országos rekord ; születésére, az utolsó műszak- ; ra. melyen a gyöngyösi XIX-es ; aknánál 50 méterrel túlszár- ; nyalták a szűcsiek eddigi re- ; kordiát. A szűcsi Nagy István : csapata tehát újból versenyre : kelhet a Xll-es aknaiakkal úiabb országos rekord elérésére. — Mi csak 650 méterre terveztük. de hogy 657 méter lett, ezen sem bosszankodunk — nevet össze Garamhemji elv- birs. a bánya vezetője a körü- ’örte álló svőzt°s csapat lakjaival. KOVÁCS JA NUB tek néhány fillérrel, de mcg-< mondom, igazában egyik se* volt különb a másiknál. Itt< cseléd voltam, ott szolga, emitt 5 kutya, amott eb. A baj, a< nyomor esőstől szakadt ránk. < Amikor megszületett a ható- < dik gyerekünk, már senki se) kiabált a gólyának, de azért) a hetediket is bedobta a ke-5 ményen . *. 5 x $ A gyerekek már nagyok, a) fiúk munkában, a lányok férj-) nél vannak, mi Ketten az) anyjukkal megöregedtünk. Én,) amint tudja, itt a füzesabonyi) Szabad Nép Termelőszövetke-) zetben vagyok magtáros.) Könnyű, idősebb embernek) való foglalkozás ugyan, de< azért egy-két év múlva már) nyugdíjba megyek. Nem olyan) régen készült el a házunit, ott) mindjárt, ahogy megy az em-s bér befelé a füzesabonyi úton ) Szép, kétszobás. verandái) épület, igazán kedvemre való,) aztán anyagiakban se szfl’röl-) ködünk. Nézze csak, magának) még jó szeme van. Itt a pa-S pír a zsebemben, ahogyan ki-) számolták valamelyiK este a) múlt évi jövedelmet. Annyi ) az, fillérre ahogyan olvassa.) 18 743 forint 80 fillér. No, lás- 5 saj Azért nem elvetni való) ember még ma sem az öreg) Pista bácsi, mert mondja már,) elvégre a múlt évben több) mint ezerötszáz forintot ke-) restem havonta! > Szóval sok mindenen ke-? resztül mentem már az c’et-? ben. de azt az egyet, hogy? nyugdíjas állásba kerülök.? nem mertem volna soha még-? csak remélni se! ? Feljegyezte: Szalay István i máris hat olyan címeres ökör volt a kezem alatt, hogy megbámulta mindenki a környéken. Anyámmal és testvéreimmel csak vasárnap délutánonként találkoztam. Anyámat, szegényt, ugyan többször is láttam, amint sietett be a kastélyba mosni, vagy takarítani, mert ,.szabad hajtás“ volt akkoriban és hetente egyszer, vagy kétszer dolgozni jártak az intéző úrókhoz a cselédasszonyok. Nem azért jártak, hogy otthon nem akadt dolguk, hanem, mert menni kellett . . ; Szóval, hogy magamra fordítsam újból a beszédet, én itt, ennél az uraságnál kihúztam egy jó pár esztenoőt. Ahogy megnőttem, úgy nőtt a bérem is. Teljes komenciót kaptam, ami évi 18 mázsa vegyes terményt, meg fertályonként 10 pengőt jelentett. Eny- nyi volt hát az enyém, meg az a fél hold kukoricaföld, amit az uraság adott. Azért mondom, hogy az enyém, mert ekkortájt már a magam lábán jártam és lányok után Kezdtem csapódni, ha éppen valamelyik az utamba került. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel is, aki dormándi volt ugyan, de a mi uraságunknál summáskodott. összeházasodtunk. Otthagytam az uraságot és Dormándra költöztünk. Ekkor megkezdődött a vándorlás egyik gazdaságból a másikba, egyik nagygazdától a másikhoz, ahol éppen többet ígerján főzhettük meg az ebédet... Kilenc esztendős múltam, amikor munkára fogtak. Azért csak ilyen Későn, mert vézna, elmaradt gyerek voltam, vakarcs, ahogy mondani szokás, legkisebb, legutolsó. De azért nem hoztam szégyent senkire, mert a magam kilenc esztendejével már arattam és kannaszámra hordtam a vizet az aratóknak. Tizenkét éves koromban az apám közbenjárására kisbéresnek rukkoltam elő Ekkor már nagyocska voltam. Tudtam sercintve köpni es elszívtam a csikket, amit a béresgazda eltaposott a földön. Megtanultam ostort fonni, botot faragni és két ujjammal akkorákat füttyentettem, hogy meghallották még a szomszédos tanyán is, Végre elkerültem otthonról, a tömegszáüás- ról és kényelmesen aludhattam az istállóban, a szénalar- tóban, rugdalózhattam kedvem szerint, akkor se mondta senki, hogy nem szabad, vagy maradjak veszteg. Télen nyakig belefúrtam magam a széna közé és csodálatosan szépeket álmodtam. Kolbászt, füstölt sajtot, kocsonyát ettem álmomban és a görhével teli tarisznyámat ellopták a tolvajok ... Hajnali háromkor aztán megrugdosták az ajtót Kívülről, amiről megtudtam, hogy ébreszteni akarnak és be akar jönni a béresgazda. Gyorsan összekaptam magam, adtam a jószágnak és elvégeztem az istállóban. Még alig értem fel a villanyelet, de ) 1893-ban egy Fejér megyei ) pusztán születtem. Apám sze- )gény, — nyugodjék haló po- ) rában is, — csikós volt báró ) Trattenberg Frigyes tizenötezer holdas uradalmában. Cse- ) lédnemzetség voltunk és jó> magam ik végigjártam a ,.cse- {lédiskolát" a libapásztorságtól { egészen a bérességig. > Jól emlékszem még a pusz- >tai cselédházra, ahol anyám a {világra hozott és ahol felnevelt mind a tízünket becsülettel, merthogy szapora nem- {zetség voltunk mi, kérem, ? bő gyermekáldással tekintett ? ránk az egek ura. Úgy sorakoztunk egymás mellett, mint (az orgonasípok, meg mint papánk homlokán a ráncok, — t eggyel szaporodva minden l gyerek után. ( Mondom, az apám csikós (volt és volt olyan karikás osztóra, hogy ha azzal egyet csa- (pott, hát meghallotta az egész (puszta. Anyám meg csak ott- (hon dolgozott és főzött, ha (volt mit. — Otthon? — még (tréfának is rossz, ha így mon. )dom, hiszen egy hatalmas ) magtárszerű helyiségben négy ) család lakott és azért csak {négy, mert négy sarka volt a { teremnek és mindegyik sarokéban „elfért” egy família. Nem ívoltunk elkerítve, csak úgy {éltünk egymás mellett szaba- )don. Éltünk? Égtünk, cívód- {tunk, veszekedtünk! Később, {néhány év múlva az uraság >úgy látszik megsoikaUta a dol- | got és vékony fallal négy rész- >re osztotta a tömegszállást. ) Attól kezdve már úri módon {éltünk. Volt külön helyisé- >günk és a magunk sparhelt-