Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-01 / 240. szám

a gyümöicsiák őszi feiegtitsséltez Az ősz folyamán a sok me­zőgazdasági teendő mellett nem hanyagolhatjuk* el gyü­mölcsöseink pótlását sem. A gyümölcsfaültetéseknél lépten- nyomon tapasztalhatjuk, hogy ezen a területen még mindig igen sok a szakszerűtlenség, a gondatlan munka. Éppen ezért nem fog ártani, ha egy pár jó tanáccsal a ter­melőket hozzásegítjük a gyü­mölcsfaültetés helyes módsze­rének alkalmazásához. Még mindig vitatott kérdés sok gazdánál, hogy vajon melyik jobb: az őszi, vagy a tavaszi ültetés. Persze, azt kategoriku­san kijelenteni, hogy az őszi vagy a tavaszi jobb-e, nem volna célszerű. Általában az őszi ültetést tartjuk eredmé­nyesebbnek a legtöbb fajtánál, t^tt azonban, ahol a talaj fek­vésénél fogva hidegebb, ned- v s, 'vagyis a talajvíz viszony- lE.ig magasabban van, inkább a tavaszi ültetést válasszuk. Amennyiben a gyümölcsfaül­tetés kimondottan csak a há­zi jcert gyümölcsfaállományá­nak pótlására, vagy gyarapítá­sára szorítkozik, vagy a szőlő­ben szórvány-gyümölcsösök pótlására, úgy különösebb elő­készület talajvizsgálat, telepí­tési terv nem szükséges. Eb­ben az éltben a következőket kell szem előtt tartanunk: A gyümölcsfacsOmeték részére már jó előre ássuk ki a gödrö­ket, kötött talajúm 120x120x70 cm-re, laza homokon 80x80x60 cm-re. A gödörből kidobált földet úgy rakjuk árinak két Oldalára, hogy a fölső, 30 cm termőréteg külön é§ az alsó réteg ismét külön kerüljön. A gödröt hagyjuk így nyitva, hogy a levegő, napfény jól át­járja és csak az ültetés előtt egy-két héttel húzzuk bej, hogy a föld megülepedjék. A- föld behúzását úgy végezzük, hogy a két oldalra dobált földréte­get keverve húzzuk a gödörbe. Ha a megrendelt facsemeték előbb megérkeznek, azokat ideiglenesen azonnal vermel­jük el jó nedves földbe, úgy, hogy a gyökérzeten kívül rriég legalább a törzs-részből is 30— 40 cm a földbe kerüljön. Ha & megérkezett csemeték gyökér­zete esetleg a hosszú szállíts után kiszáradt, azokat ültetés előtt legalább 48 óráig vízben kell áztatni. Az újonnan ülte­tett fáknál legyünk figyelem­mel a tér-szükségletre, a meg­levő termő-gyümölcsfák sűrű­ségére. Sokszor tapasztalható olyan szabálytalanság, hogy fiatal csemetéket a termőfától alig 2—3 méterre ültetnek. Az igaz. hogy az első évben a fiatal csemete még zavartalanul nö­vekedhet, de később, 5—6 év múlva, már gátolják egymás fejlődését, különösen, ha az idősebb fát is meg akarjuk továbbra is tartani. Az ilyen rendszertelen telepítés hovato­vább az egész gyümölcsös el- sűrűsödéséhez vezet, s a sűrű állomány melegágya lehet az összes gomba- és állati kárte­vőknek, mivel a védekezés is így nehézkessé válik. Ezen túl­menően sűrű állományú gyü­mölcsfáink felnyurgulnak, alsó ágrészeik a napfény hiányában elhalnak, a termő-felület csök­ken és így csak kevés, selejtes minőségű gyümölcs termel­hető. A telepítendő gyümölcsfaj­táknál minimálisan az alábbi ültetési távolságokat kell be­tartani: almánál 8—10 méter, sor- és tő-távolság, körténél 7—8 méter, cseresznyénél 10 méter, meggynél 7 méter, kaj­szinál 6—7 méter, őszibarack­nál 4—5 méter, diónál 12—15 méter sor- és tő-távolságot. A gyümölcsfacsemetéket ül­tetés előtt elő kell készíteni. A vastag gyökereket éles metsző­ollóval visszametsszük, úgy, hogy ha a fát függőleges hely­zetbe hozzuk, a metszlapok a föld felé nézzenek. A véko­nyabb és hajszálgyökereket érintetlenül hagyjuk, de a vastagabb gyökereket is csak a legvégén metsszük le, vagy ott, ahol az sérült. A megmetszett csemeték gyökereit ezután a már előre elkészített agyaghabarcsba mártjuk és így visszük az ül­tetés helyére. Ültetésnél a be­húzott gödör földjéből csak annyit emelünk ki, hogy a gyö­kérzet részére, elhelyezkedésre elegendő hely legyen. A cse­metét csak olyan mélyen ül­tessük a földbe, mint ahogy az a faiskolában volt. Ez a gyümölcsfa tövén egyébként jól látható. A gyökérzetre rá­húzott apróföldet fokozatosan hozzája szorítjuk óvatos tapo­sással. Fontos, hogy az ültetés­nél hézag, levegő a gyökérzet között ne maradjon, mert ez a gyökérzet penészedéséhez, eset­leg pusztulásához vezethet. Különösen keményen kell ül­tetnünk a tavaszi telepítések­nél. Ültetés után a fa tövére kb. 30 cm-re a földet kupac- szerűen felhúzzuk, amely szi­lárdítja a facsemete karó­támasz nélküli helyzetét, de egyszersmind a talaj mélyebb 'agy;'.:-tv ól is védi az új ülte­tést. Amennyiben a terület vadkaí nak van kitéve, a cse­mete tö/jzsét védeni kell. Erre a célra legmegfelelőbb a sűrű szövetű drótháló, de ennek hiányában tfrfgfelel papír­vagy nád-kötés Szalmával, vagy kukoricaszárr.al ne kös­sük be a kis fák torziót, mert az egerek ide előszeretett r! fészkelnek és így a fa töl"!£sét is könnyen megrághatják. Az őszi ültetést nem öntöz­zük be, viszont a tavaszit fel- kupacolás előtt tövenként 10 liter vízzel jól be kell öntözni, őszi ültetésnél a facsemeték koronáját nem metsszük visz- sza. JÄGER GERŐ Földmivesszivstkezeti tagiak lenni kellős haszon! A hatvani őszi vásáron nagy a sürgés-forgás. A környező falvakból beözönlött asszo­nyok kosárral a karjukon jár­nak a föl dmű vessző vetkezeti sátrak előtt. Járkálnak, köz­ben itt is, ott is hallani: de sok szép áru van most ezen a vásáron. Jól sikerült az idén a szőlő, van pénz bőven. De az áru sem marad el. Az idén a kiskereskedelmi boltok mel­lett kitett magáért a földmű- vessző vetkezeti kereskedelem is. Tolong a vásárlók tömege a pultok előtt. — Nekem is adjon három métert abból —, nekem is... hangzik egyszerre többféle irányból. Közben szól a hangoshíradó. — Halló, figyelem! Dolgozó parasztok! Tiétek a földmű­vesszövetkezet, a vásárlások után visszatérítést fizet. Ne feledjétek el beíratni vásár­lásaitokat a vásárlási könyv­be. Előkerülnek a kosarakból a kis vásárlási könyvecskék. A kiszolgálónak arra is van ideje, hogy beírja a vásárolt össze­geket. De hát mi is az a visszaté­rítés? Amint a neve is mutat­ja: a földművesszövetkezet tagjainak az eladott áruk és a felvásárolt termékek után visszatérítést fizet. A keres­kedelem haszonnal jár. Ezt a hasznot a felszabadulás előtt a kereskedők saját jövedelmük­nek gyarapítására nasználták fel. A födművesszövetkezeteknek a meginduláshoz szükséges pénz egy részét dolgozó népünk állama adta. Másik részét pedig a dolgozó parasztok forintjaiból rakták össze. A részjegyekkel segítették hozzá a falu dolgo- zói a szövetkezetei, hogy mi­nél több árut vehessen a község lakói számára. Bzek­után- tehát a nyereség egy ré­sze azokat a dogozókat illeti meg, akik a maguk 50 forint­jaikkal hozzájárultak, illetve hozzájárulnak az árukészlet növeléséhez. Ha nagyobb a részjegyalap, jövedelmezőbb a földműves­szövetkezet gazdálkodása, több visszatérítést tud fizetni tag­jainak. Az évi tiszta jövedel­met, illetve annak bizonyos százalékát két részre osztják. Az egyik részét a vásárlások után, míg a másik részét a részjegyek után fizetik ki -a tagoknak. A haszon tehát nem a magánkereskedők zsebeibe kerül, hanem közvetve újra visszatérül — sőt többszörösen — a tagoknak. Érdemes tehát részjegyet je­gyezni, mert ezzel nemcsak magunknak, de a közösségnek is hasznot hajtunk. Erre gondoltak a detki, nagyrédei, tarnaleleszi, és még más községek dolgozói is, amikor részjegyet jegyeztek a földművesszövetkezeteknél. De erre gondolt az a vásárló is a hatvani -őszi vásáron, aki odaadta a kiszolgálónak a vá­sárlási könyvét, hogy írják be neki a vásárolt áru értékét. Beírták. Megelégedett mo­sollyal vette át a vásárolt árut és a vásárlási könyvecskét. Jó vásárt csinált. (SzaLa) mennyiségű nemesített vető­magot bocsátott a termelők rendelkezésére, amit a terme­lők a felvásárló-helyeken ki­cserélhetnek. A termelő jövő évi gabonafeleslegére értékesí­tési szerződést köthet, ami után magasabb árat biztosít államunk és 1959. január. 1-től 60 forint előleget ad mázsán­ként a leszerződött mennyiség után. A kukorica felvásárlás terén még kis lemaradás mutatkozik. Szövetkezeti felvásárlóinknak fokozottabb munkát' kell kifej­teniük, hogy a termelőknél levő felesleges kukorica ne a feketepiacon kerüljön .értéke­sítésre, hanem szövetkezete­inknél és a Terményforgalmi Vállalatnál. Ebben nagy . segít­ség az, hogy a piacon kiala­kult árak szerint megfelelő árat fizetünk a termelőknek. Sárkány István lésének, illetve túlteljesítésé nek eredménye nemcsak egye­dül földművesszövetkezeteink érdeme. A tervek túlteljesítésé­hez nagyban hozzájárult a pa- i’asztságunk öntudata azzal, hogy feleslegeinek egy részét már értékesítette az állami felvásárló szerveken keresztül. További terveink teljesítésének sikeréhez, országunk kenyér- ellátásának biztosításához — elsősorban parasztságunknak és ezen belül a szövetkezeti tagságnak kell hozzájárulnia, a még meglevő feleslegeiknek az állami szerveken keresztül való értékesítésével. Államunk mindent megtesz annak érdekében, hogy pa­rasztságunk nagyobb termés- eredményt érjen el, ami által több feleslege lesz. Ezeket a feleslegeket szövetkezeteinken és az állami felvásárlóhelye­ken értékesíthetik. Nagy Terméssetátatíihítás Nova jón Ha valaki, úgy Novaj köz­ség lakói ismerik a víz pusz­tító erejét. Tavasszal, a hó olvadása idején a 4,5 négyzet- kilométer vízgyűjtő területről, összegyűlt víz minden évben felmérhetetlen kárt okozott a szántóföldeken. Ezenkívül a kertek elöntésével gyakran megrongálta a gazdasági épü­leteket is. A község települé­se nem valami szerencsés he­lyen van, mert egy olyan völgyben létesült, amelynek patakja vezeti le a BükK-hegy- ség déli lejtőiről és a környe­ző községek határából az ösz- szegyűlt vizet. A kiöntött te­rületen több hétig rajta ma­rad a víz, ami kiöli a növé­nyeket és megnehezíti a ter­melést. A község lakói felismerték, hegy az egyes dolgozók elszi­getelt munkája a vízkár el­len csak meddő hadakozás. Ezért szövetkeztek és létre­hozták a vízrendező társula­tot, amely az egész község ér­1 tál járulnak hozzá az elvég- I zendő munkák költségéhez. Ebben az évben tervbe vették az itt elvonuló Körtvélyesi- patak szabályozását és kötő­gátak építését. A patak sza­bályozásánál 23 000, a kötö- gátak megépítésénél pedig 350 köbméter földet kell megmoz­gatni., Ezeknek a munkáknak az elvégzése pénzben kifejez­ve összesen 94 000 ezer íorint kiadást jelent. Ebből az álla­mi vízügyi alap támogatás cí­mén 30 000 forintot ad. Az előirányzott munkáltat Novaj község dolgozói fogják elvégezni. így lényegében (mi­után az egész község érdekelt) kétszeresen jól járnak. Egy­részt mert megvédik területü­ket és házaikat a vízkártól, másrészt, mert télen is mun­kalehetőségei biztosítottak maguknak. A munkák elvég­zését segíti az I. számú Föld­munkát Gépesítő Vállalat ál­tal rendelkezésre bocsátott ÉS—13 szovjet gyártmányú Munkában a földkiemelő­gép Novaj köz­ség határában. deke volt. A szervezésben, va­lamint a tervek kidolgozásá­ban lelkes és odaadó munkát végeztek Papp János és Jánosi József, valamint Községi tanács és a helyi pán. szervezet. Senkinek nem kötelezP a társulat tagjának lenni A társulaton kívüli ér­dekeltek azonban nem szól­hatnak be te olyan súllyal a műszaki muídkák elvégzésébe és a társulat ’. l'n’6bc Az ér­dekeltek akár tagok, .akár nem, holdanként .59,54 forint ­földkiemelő gép is. A gép 90 lóerős és 24 óra alatt 600—800 köbméter földet emel ki, amely megfelel 80—100 em­ber napi munkájának. Jó lenne, ha mindazon köz­ségek, amelyek a vízkártól veszélyeztetettek, példát ven­nének Novaj község lakóitól. Elgondolkodnának azon, hogy a vízkár elhárítása nemcsak az egyes dolgozók,- hanem egész társadalmunk érdeke. Gyenes Emil mg. mérnök. Búsából tűlfellesiietiiik a felvásárlási tervei Termény felvásárlással tóg­ái'kozó földművesszövetk ?ze~ teink az 1958-a-s gazdasági év III. negyedévi ke.pyérgatx/’h3 felvásárlási tervét 112,6 szá­zalékra, a globális felvásárlás tervét pedig 129 százalékra teljesítették. A tervek teljesí­Befejezték a rizs cséplését a- pélyi Dózsa rizstermelő szakcsoportban. A közös munkának eredményeképpen 18 mázsás átlagtermést értek cl. ««I kiviül „Minden titok előbb utóbb 'kiderül”, tartja a mondás. Eb­ben van is némi igazság, amint ezt az erdőtelki földművesszö­vetkezet Tüzép-telepvezetője is tapasztalta. No, de nem vágok az esemé­nyek elébe, szépen sorjában el­mondom úgy, ahogy történt Már régebben, még a nyári hó­napokban történhetett, hogy nevezett földművesszövetkeze­ten belül leltárra készülődtek. Hogy, hogy nem, erről tudo­mást szerzett a Tüzép-telep- vezető is. (Jó értesülései lehet­nek, mert a leltárak időpont­ját eléggé titkosan kezelik a földművesszövetkezetek!) Hát ha már leltároznak, akkor kel­lőképpen fel is kell rá készül­ni — gondolta — és gyorsan munkához is látott. Szétnézett a telepen: rendben van-e min­den. Amikor a kovácsszén ra­káshoz ért, egy óriási gondolat ütött szeget a fejébe: mi len­ne, ha néhány veder vízzel meglocsolná, már csak azért is, nehogy „begyulladjon.” A gondolat már megvolt, csak éppen a végrehajtáshoz kellett egy napszámost keríte­ni. Elvégre, csak nem fogja ve­derrel hordani a vizet egy Tü- zép-telepvezető a szénrakásra? ’ Gyorsan előszedte a kerékpárt és irány a község, napszámo­sok után. Sokat kellett kari- kázni, amíg így nyári időben talál az ember egy arra alkal­mas embert. Izzadt is a keres­gélésben. de sikerült. Nosza meg is kezdték gyor­san a locsolást. JJszott a ko­vácsszén a ráhordott vízben. A munkát befejezték, talán még egy jó hideg sört is itták a ..nehéz munka” után. A nap­számot azonban ki is kellel-’, fizetni, mert ugye becsülettel elvégezte a reábízott feladatot. A saját zsebéből csak nem fog­ja kifizetni — gondolta a te­lepvezető — itt van a szövet­kezet, fizesse ki. Különben is a szakértők azt mondják, hogy a kovácsszenet locsolni keik mert begyullad. Nohát, a locso­lásban nem volt hiba, meglát­hatja akárki. A benyújtott számlát a szövetkezet minden lelkiismeretfurdalás nélkül ki is fizette. Úszik a szén, jöhet a leltár — mondta a telepvezető — és nyugodtan hajtotta álomra a fejét. így védik a közös vagyont Erdőtelken. De így biztosít ma­gának hasznot a szövetkezet segítségével egy lelkiismeret­len dolgozó. Mit szól ehhez a felügyelőbizottság, az igazgató­ság? Semmit. Hallgat, mint annyi más teendők végrehajtá­sáról." Most megkérdezem magától a telepvezető kartárstól: azzal a közös vagyont védte-e, hogy pár mázsa vízzel megnehezítet­te a kovácsszenet? A leltározáskor, ha észrevet­ték, miért nem tettek intézke­dést, vagy a minőség nem szá­mít? Csak a súly legyen meg — úgy gondolták? — Ezek után azt gondolhatja bárki, hogy a más egységeknél vég­zett leltározások is ilyen felü­letesek voltak! Mindez azt mu­tatja. hogy nem elég a fel­ügyelő bizottsági üléseket csak megtartani, és ott határozato­kat hozni, azzal még nem szű­nik meg a spekuláció. Ezzel tudósításom végéhez értem. Elmondtam egy példát, amelyből más szövetkezetek is tanulhatnak. így segítette elő egy földművesszövetkezet a spekulációt. A földművesszövetkezeti va­gyon védelméért, a tagsággal egyetértésben: Szövetkezeti üdvözlettel:

Next

/
Oldalképek
Tartalom