Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-01 / 240. szám

4 NÉPÜJSAG 1558, november 1., szom hal Hatvani diákok — Sopronban9 Hyőrben Egy tanulságos, sok élményt adó kirándulás 1958. november 1, szombat: 18;}S-ban halt meg N. M. Przse- valszkij orosz közép-ázsiai kutató. 1941. Háború ellenes tömegtünte­tés Kossuth és Táncsics sírjánál. Névnap O minden angolnak el kell za­rándokolnia Shakespeare szü­lőházához. A mi nagyjaink is nagyok voltak, nemcsak a magyarságért, hanem az em­beriségért is sokat tettek, Megérdemlik a tiszteletet. Autóbuszunk a Fertő náda­sai mellett visz a fertőrákosi kőfejtőbe. Ügy érezzük, hogy az egyiptomi szikla templomos, vagy a hatalmas sziklasirok csarnokába járunk. Évmilliók­kal ezelőtti tengeri mészkő­képződés. Évszázados bányá­szás hozta létre a barlangot, a a szédületes, felső réteget tar­tó négyzetes oszlopokat. Három naptá járjuk a vidé­ket, haza kell térnünk. Utunkat megszakítjuk, s egy estet töl­tünk Győrben. Győr! Nem is Győrről, a győri síkság fővárosáról, a hi­dak, szigetek városáról szó­lunk. hanem emberéről, aki lakja. A hatvani állomás épületé­vel egyidőben elkészült a győ­ri is, de annál nagyobb mé­retű. Az aluljárós épülettömb­ből a térre kiérve, az arra menő hölgyektől érdeklődünk a város nevezetességei felől. Mikor megtudja, hogy idege­nek vagyunk, félórai szabad­idejét felajánlja részünkre, s máris szakszerűen ismerteti a városi tanács jellegzetes szá­zadvégi, karcsú tornyait, stí­lusát, építőit. Beszélgetés köz­ben megtudjuk, hogy Markó Sarolta, leánygimnáziumi ta­nárnő. AZ UTCAI LÁMPÁK már égtek. Csoportunk feltűnt a járó-kelőknek, akik közül ket­ten odajönnék hozzánk. Hall­ják, hogy nincs még szállá­sunk, és hogy éppen most ér­keztünk. Bemutatkoznak: Ko­vács Ottó, a győri Idegenfor- golmd Hivatal vezetője, és Nagy Éva újságíró. Szállást és vezetést ajánla­nak fel. A szállást megkö­szönjük, de az idegenvezetést kérjük. Több mint két órán át vezetnek, magyaráznak. Ott húzódott el a várárok: Ez várfal, (sikátoron át hala­dunk) ez emlékeztet Sopronra is. Ezék a szobák a pattan­tyús vitézeké voltak. Van szo­ba. amelvik soha nem Kapott napot. Körülálljuk a vaska­kast. Török küzdelmekről be­szél. Betekintünk a lőcsei fe- hérásszony siralomházába. Megállunk a téren, ahol kivé­gezték. Szemléljük a barokk díszítésű épületekkel beszeg- zett tereket, sarki erkélyekkel épített házakat, ahonnan a kisasszonykák lesték évszá­zaddal előbb is: jön-e a vár­va várt lovag! Későre jár már az idő, mi­kor elváltunk vezetőinktől, önzetlenül jártak velünk. Le­gyen nekik, köszönet az a tu­dat, hogy a 70 fős kiránduló csoportnak örömteli órákat ajándékoztak. Csoportunk diaktagjainak (de nekünk is) hazafelé jövet fogytán volt a pénze, de for­dított arányban nőtt meg ét­vágya. Megszálltuk az önki­szolgáló étkezdét. Az összera­kott fillérekből már csajc me­leg rizslevesre, lángodra, és szódavízre telt. Megettünk vagy 20 tányér levest, és az összes lángost, koccintottunk a szódavízzel. Hangunk na­gyobb volt a szokottnál, pénz­szórásunk sovány. Az árus­asztalok mögött emiatt senki sem zsörtölődött, a filléres té­teleket mosolyogva blokkolta a pénztáros. Talán tíznél is több idősebb bácsika sört idda- gálva magyarázta a város tör­ténetét kisebb csoportjaink­nak. A pesti forgalommal vetél­kedő, de jobban kivilágított úton siettünk a pályaudvarra. Zord arcú emberrel nem ta­lálkoztunk. A MÁV által biz­tosított „foglalt“ vasúti ko­csiból sokáig néztünk vissza az Orient-express ablakai­ból, míg végül is a legma­gasabb gyárkémény is eltűnt. De megfogadtuk, ide vissza­jövünk! MEGÍRTUK UTUNKAT mo­gyoróhéjban. Tettük azért, hogy lelkesítsük azokat, akik nem szeretnek odújukból ki­mozdulni. Ismerjék meg egy­részt a magyar múltat, hagyo­mányainkat; másrészt lássák meg, mit alkototj; az utolsó tíz esztendő alatt a tervgaz­dálkodás, szocialista hazánk mint lépett a haladás útjára. Ha ezt látja, nem csupán hall­ja, vidámabb lélekkel nézi a holnaoot. dr. ignAczy béla A% illetékesek figyelmébe... A bürokrácia — ahol van, és sajnos, életünk sok terű létén fel lehet fedezni — az emberi élet megrontója. Ez nem is új meghatározás, úgyszólván szószerinti „alátámasz­tása" az a levél, amelyet az elmúlt napok egyikén kap­tunk — igazoló mellékletekkel felszerelve — Kömlőröl, a körzeti orvostól. íme a levél érdemi mondanivalója szósze­rinti EGRI VÖRÖS CSILLAG V, 5 és Vi 7 órai kezdettel: Nővérek Vj 9 órai kezdettel: Fehér éjszakák (szélesvásznú) EGRI BRÖDY Csempészek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Feleségem a sztár GYÖNGYÖSI PUSKIN Ott a végállomásnál HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tájfun Nagaszaki felett HATVANI KOSSUTH Betörő az albérlőm FÜZESABONY Apák és fiúk petervásAra Svejk, a derék katona (II.) HEVES Tánc és szerelem EGRI BEKE Utolsó paradicsom EGRI LAJOSVAROSI MOZI Bűn műsora Egerben este fél 8 órakor: Szabad szél (Bérletszünet) Ne feledjük, vasárnap: ACHILL- A MÁTRAVIDÉKI ERŐ­MŰBEN november 15-én, a gazdasági vezetők beszámol­nak az üzemi pártbizottság­nak és az üzemi tanácsnak az 1958-as év harmadik negyedé­nek eredményeiről. — NOVEMBER 2-án, vá­lasztási nagygyűlést tartanak Nagyrédén. A gyűlés előadó­ja Vadász József elvtárs lesz.- HAVONTA 300-350 forint értékű agitációs és propaganda anyagot értékesít az egri La- katosárugyár pártszervezete. Legnagyobb sikere van az Universum című képes folyó­iratnak, amely napjaink ered­ményeit mutatja be. — A NOSZVAJI Hazafias Népfront-bizottság a politikai agitációs munka érdekében, fényképsorozatot készített a község felszabadulása óta el­ért eredményeiről, amelyeket kiállításokon mutatnak be a lakosságnak.- TÖBB MINT 20 EZER forint értékű társadalmi mun­kát végeztek a községfejlesz­tési alap pontos befizetésén kívül a szarvaskői dolgozók ezideig. A társadalmi munkák szervezésében a Hazaf ias Nép­front járt elől. KISZ-BRIGÄD vállalkozott a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban arra, bogy a gyár területén levő fahul- ladékct összegyűjti és érté­kesíti.- A VERPELÉTI szőlőter­melő szakcsoport hatvanezer liter borát palackozta az egri Csíky Sándor utcai palackozó telep. A napi teljesítmény két­ezer liter volt. — MÉG EBBEN az évben új vegyesbolt nyílik az Apc határában levő Farkas-ta­nyán és a Fáy-tanyán.- A GYÖNGYÖSI Szer­szám- és Készülékgyár há­romszáz személyes kultúrter­mében, a KISZ-szervezet ké­relmére és kezelésében film­vetítést kezdenek. „Pintér Aron komlói lakos 100 szazalélcos hadirokkant, közgyógyszer etlátásra jogo­sult., 1958. februárjában spas- tikus bélgyulladása miatt kórházba került és melléke­sen addigi tüdő- és szívpana­szai is orvoslást nyertek. Ál­landó szedésre a kórház Co- deritet javasolt. A kórházi javaslat előtt a mellékelten feltüntetett recept szerinti port kapta, aminek értéke 49,40 forint. Ez a por egy hé­tig volt elegendő. A Coderit értéke 12,20 Ft. Tudomásom volt arról, hogy Coderit köz- gyógy szer-ellátás terhére nem írható fel, de mivel a kórház javasolta, a térítés- mentes vényen indokolásul feltüntettem a kórház javas­latát, és ennek ellenére szep­tember 24-én ezen gyógyszer árával megterheltek. A dolog úgy néz ki, hogy a kórházi javaslatot betartot­tam, a betegnek hasznot, a népgazdaságnak hetenként 37,20 forint megtakarítást — viszont az SZTK-nak a mel­lékelt értesítés szerint kárt okoztam, amit meg kellene térítenem. A felhívást elő­zetes figyelmeztetés nélkül küldték ki, s ezen eljárást az említett szempontok figye­lembe vételével bürokrati­kusnak tartom. , A közgyógyszer-ellátás ter­hére felírható gyógyszerek az egyes szériákban a legolcsób­bak, tekintet nélkül arra, hogy a betegnek milyen az állapota és ezen rendelkezés kategórikusan kijelenti, hogy ezen beteg ezt és ezt a gyógy­szert kaphatja csak. A köz­gyógyszer-ellátás terhére jo­gosultak anyagi helyzete ép­pen a legalacsonyabb és ép­pen ezért kifogásolható, hogy ilyen anyagi helyzet mellett drágább gyógyszerek, ame­lyek a beteg számára szüksé­gesek volnának, még térítés­sel sem írhatók fel. Adva van községemben egy másik eset, ahol egy gyermek csont- TBC-ben szenved. Vályi dok­tor Sireptomicynt és Izonici- det rendelt. A tüdőgondozó a Streptomicynt biztosítani nem tudta, közgyógyszer-ellátás terhére nem volt felírható, holott a betegnek szüksége lett volna rá. Vályi doktor kénytelen volt osztályára új­ból felvenni a beteget, habár a népgazdaságnak ez 50 fo­ntos túlterhelést jelentett naponta, de a beteg érdeké­ben más kiutat nem talált. Pintér Áronnak még Iso- lanid. tabletta szedése is szükséges, ezt a g ógyszer kénytelen saját pénzén meg venni, mert szintén nem ír­ható fel — a felírható Digi- talisz drazsé pedig nem hoz­za meg a kívánt eredményt. Mindezt azért írtam meg önöknek, mert úgy érzem, hogy ez szocialista orvoslá­sunk szellemével ellenkezik, bürokratikus, a beteg érde­keit nem veszi figyelembe, és úgy gondolom, ha a sajtó foglalkozna ezzel, a bürok­rácia egy újabb hajtását nyesnénk le. Azért kérem erre önöket, mert ez orszá­gos jellegű probléma, sok­sok beteget érint, sokan va­gyunk orvosok, akiket a fen­ti ellentmondás akadályoz munkánkban és úmi gondo­lom, hogy ezt az akadályt fel tudjuk számolni. Hiszen „leg­főbb érték az ember”. DR. EPERJESSI ZOLTÁN, körzeti orvos, Komló. * A levélhez nem fűzünk kommentárt, de az illetékesek válaszát várjuk! Válasz . Pintér István elvtárs hozzászólására A Népújság október 22-i számában megjelent, az ér­telmiségi ankéton elhangzott, a pedagógusokat érintő hoz­zászólásában arról beszélt Pintér István elvtárs, hogy a falusi általános iskolákból kikerült tanulók nem rendel­keznek helyesírási készséggel, s igen gyenge a fizikai és kémiai tudásuk. Ha ezeket a tényeket vizsgáljuk, nem szabad megfeledkezni a kö­vetkezőkről. Szaktanárokban — különö­sen falun — még mindig nagy a hiány. De sok az olyan szaktanár is, aki nem megy falura, inkább más pá­lyán helyezkedik el, így szak­tárgyat az általános iskolai pedagógusok kénytelenek ta­nítani. A XX. század Robinsonja tudta, mióta. Azt nem is kér­dezte, arra nem is gondolt hogy meddig tarthat az ilyen', élet. Meg volt elégedve. Is-' merte az őserdő fortélyait, lel-: két, természetét és szerette. Itt akár meg is halhatott vol­na. Egyszer azonban három alak sötétítette el az amúgy', is homályos kunyhót. Ijedten; hátrafordult: három géppisz-; tolyos alak. Halottsápadt letté Első pillanatban azt gond a,' hogy japánok. Felszólították, j hogy igazolja magit, de za- \ varában csak dadogott. A ka-; imák erre hozzáugrottak, le-; teperték, megkötözték. Az egyik azt ajánlotta, hogy mint; gyanús, közveszélyes alakot, a', helyszínen intézzék el. Ekkor', ocsúdott fel Gurung és értette meg, hogy a katonák — anya-', nyelvén beszélnek. Rég elfe-'. ledt érzések lángoltak fel ben­ne, soha nem érzett öröm ci-' kázott át szivén. EGY-KETTŐRE helyreütöt­ték a félreértést. Megtalálói- vitték a főhadiszállásra, ahol meggyőződtek, hogv kijelen­tései hitelesek. Űj beosztást kapott, most már a szabad hidjai hadserenben. Még némi; évet szolgált, majd nyugdí­jazták. Hazatért szülőföldjére,; Nepálba és csendesen, szótla-', nül éli hátralevő éveit. Már több mint egy éve dolgo­zom üdülői iskolánál, ahol 23 naponként változnak a ta­nuló csoportok. Meggyőződtem arról, hogy a tanulók m fizikai és kémiai tudása ott is, ahol nem szaktanár tanít, kielégí­tő. Ha statisztikát csinálnánk az ország különböző terüle­teiről beutalt gyerekek tanu­lási eredményeiről, altkor pél­dául a helyesírási dolgozatok 70—80 százalékánál kitűnő és jeles osztályzat az eredmény. Figyelembe kell venni még azt a tényt is, hogy falun a nagyüzemi gazdálkodás már fokozottabban lefoglalja a szü­lőket, igy az általános iskolák tanulói már nemcsak a szü­lők segítőivé, hanem helyet­tesítőivé is lettek. Ez sok esetben elvonja őket a tanu­lástól. A tanítás és a neve­lés tehát teljes egészében a pedagógusokra hárul. Más a helyzet a városi iskolákban, ahol rendelkeznek jól felsze­relt szertárakkal, sőt kísérleti laboratóriumokkal is. A Művelődésügyi Miniszter rendelete értelmében orszá­gunk sok száz általános isko­lájában és több középisko­lájában elrendelte a politech­nikai oktatást. A rendelet ér- ; telmében a falusi iskolák tanulói mezőgazdasági, a vá­rosiak ipari gyakorlati to­vábbképzésben részesülnek. Biztosítva lesz az ifjúság jobb, alaposabb felkészülése az élet­re mind fizikai, mind kémiai tudás tekintetében Már eddig is sok szaktanár és általános iskolai tanító részesült átkép­zésben. Nem vitatni való kérdés az sem, amiről Pintér elvtárs beszélt, hogy az üzemvezetők, mérnökök, főmérnökök is vé­geznek nevelői munkát. De vajon hajlandók lennének-« önként minket, pedagóguso­kat, műszaki-technikai tovább­képzésben részesíteni. Ha igen, mi örömmel részt veszünk többen ilyeneken, a politech­nikai oktatás sikere érdekében. FÜGEDI IMRE, SZOT Gyermeküdülő, Párád- sasvár. » SZEPTEMBER ELSŐ heté­ben szerettünk volna útra­kelni, de Sopron annyira lá­togatott hely, hogy csak oKtó- ber végére tudott helyet adni diákszállójában az Idegenfor­galmi Hivatal. Pénteken hajnalban három órakor indultunk Hatvanból, — s fél egykor dr. Molnár István idegenvezetőnk köszön­tött a soproni állomáson. Szál­lásunkra vitt. ízléses üdvözlő felirat, ragyogóan tiszta, kel­lemesen befütött szobák, friss huzatú ágyak vártak bennün­ket. Mivel a vonatban már meg­ebédeltünk, így csomagjaink elhelyezése utón fél órával a Széchenyi-téren hallgattuk vezetőnk színes, eleven, élve­zetes előadását a városról. Sopron óriási szabadtéri mú­zeum. 2300 éves város, amely az Alpok keleti nyúlványai és a Fertő tó között húzódik. Itt éltek a kelták, itt gondozták a halastavaikat a rómaiak. Sopron szimbóluma a 61 méter magas várostorony, a Hűség kapujával. Ebben a toronyban több évszázad stí­lusa harmonikusan olvad ösz- sze. Loggiáról adta kürtjeiéit a toronyőr, ha ellenség, vagy nagy úr közeledett. Innen ad­tak térzenét a sétáló dámák­nak. Itt kondult meg a ha­rang, ha meghalt egy városi polgár. A város magja tojásdad ala­kú. A várárok, a várfalak ha­tározták meg a település irá­nyát, fejlődését. Az egykori várárok helyén húzódik a leg­forgalmasabb körút. A' házso­rok foghíjasak, látszik, hogy emeletes házak hiányoznak. Paloták helyén füves kertek... Fájdalmasan hirdetik a fa­siszta háború pusztításait. A VAROS SZIVÉBEN ko­moran állnak, tekintenek ránk a várfalak maradványai. Ro­mán, gót és barokk épületei a régi kultúráról beszélnek. A városi tanács igyekszik a há­zak renoválását úgy végrehaj­tani, hogy azok korabeli ál­lapotba kerülve vonzóbbá te­gyék a várost minden kultúr- ember előtt. Örömmel láttuk, hogy levert vakolat alól itt is, ott is. gót, román építésze­ti elem került elő. Megtalál­ták az évszázadok óta kere­sett gótikus zsinagógát. A vi­lágon három zsinagóga épült ilyen stílusban. Az 1500-as években elfalaztak, lakóháza­kat építettek belőle. A helyre- állítás néhány hét múlva be­fejeződik, s teljes" pompájában lesz látható, s messze vidék­ről csalogatja majd ide az ide­geneket. A Stomó-múzeum a közép­kori magyar kézműiparos re­mekműveit mutatja. A céh­ládák, bútorfaragások, képek és a Liszt Ferenc-múzeum a maga gazdag anyagával már elégséges is arra, hogy el­menjünk Sopronba. A történelem folyamán volt Idő, amikor a kereskedők a városon, illetve a várfalon kí­vül, közvetlen a fal mellé egymás mellett építették üz­leteiket. így sorakoznak itt most is az üzletek. Picik, ap­rók. Üzlet, — felette a lakó­szoba. Itt van a világ legkis- sebb telekkönyvezett portája. Vigyázzanak a hozományva­dászok az ilyen hirdetésekre Sopronban: „Leányomat te­lekkönyvezett házhelyemmel férjhez adom,” mert a teiek lehet, hogy csak 25 négyzet- méter. A Lövereket még I. László királyunk telepítette ide a nyugati határok védelmére Szép erdővel borított hegyol­dal ez most. Szívkórház, öreg pedagógusok otthona, turista­ház a fák között. Gondozott erdei út vezet a Károly-kilá- tóhoz A torony első emeletén jófajta soproni vörösbort mér­nek. de — véleményünk sze­rint — az egri, a gyöngyös: borokat nem előzik meg!! NAGYCENK. Tisztelettel állunk meg a Széchenyi ham­vait eltakaró márványlap előtt. Itt egy nagy magyar alussza örök álmát. Nem le­hetne-e nekünk — kérdezzük — az új szocialista haza if­júságának mozgalmat indíta­nunk, hogy minden tanuló, minden magyar látogasson el életében legalább egyszer nagyjaink szülőházába, sírjá­hoz. vagy oda, ahol élt, dol­gozott. Angliában jelszó, hogy AZ ERDEI VADAKAT csap­dával fogta. Kelepcéjében 33 vaddisznó, 350 szárnyas vad, 130 nyúl és néhány óriásgyík lelte vesztét. A világ folyásáról halvány fogalma sem volt. Senkivel nem találkozott, nem kalando­zott messzire. A japánoktól rettegett.- és jobbnak látta csendben rejtőzni, élni egyik napról a másikra, mint hogy csatangolásával elárulja ma­gát, nyomot hagyjon, magára vonja a figyelmet. Vadászte­rületén (a széllel ellentétes irányban, hogy a vad meg ne szimatolhassa jelenlétét) órá­kig, olykor egész nap is el tudott gyönyörködni, izgulni vadászszenvedéllyel az erdei állatok játékában, óvatos, bá­tortalan szimatolásaikban, a csapda közvetlen közelében. Ha aztán belegabalyodott egy- egy példány a tőrökbe, hát ez volt a legnagyobb öröme. A napokat, éveket nem szá­molta. legfeljebb egy nagyobb vad elejtésétől pár napig, hé­tig. Mikor már fogyott o hús. érezte, hogy ismét elmúlt egy időszak és újabb áldozatra várt. Így élt Gurung, maga sem hót rögtönöztek részére és há­rom hónapra élelmet (rizst, krumplit) hagytak neki. Két üres zsák volt az ágynemű, üres benzines vödör a vizes­edény. Hagytak neki egy doboz teát és két skatulya gyufát is. Fegyverzetéből csak a jelleg­zetes görbe gurka-kést hagyták nála. Két hétig fekvőbeteg volt. Amint kissé megerősödött és kitámolygott a kunyhó elé, a sűrű őserdőtől még az eget sem láthatta. Az eső szakadatlanul esett. Szerencséjére a kunyhó­tól párszáz lépésre erdei patak folyt. így ivóvízért nem kel­lett aggódnia és alkalomadtán halászhatott is. Élelemkészlete azonban nem volt kimeríthe­tetlen. Amint észrevette* hogy fogytán van, néhány négyzet- méteren kivágta a fákat, kúszó liánokat és krumplit ültetett. Három hónap múlva már új krumplit evett és attól kezdve minden három hónapban ülte­tett krumplit kicsiny kertjé­ben. A patakra kezdetleges zsilipet tákolt, felduzzasztottá a vizet, míg a viznélküli pa­takmederben összeszedte a ha­lakat, AZ INDIAI HADSEREG egyik tisztje papírra vetette egyik katonája, Nakam Gu­rung visszaemlékezéseit. A ka­tona a háború előtti angol gyarmati hadseregben szolgált, a Gurka-törzsböl származott. Nyolc évig élt a Maláj-föld át­hatolhatatlan őserdeiben, ab­ban a hitben, hegy az erős ja­pán hadsereg nem tette le a fegyvert és, hogy a háború még tart. Nyolc éven át senki­vel sem beszélt. Csak egy kés volt minden fegyvere. Csapdá­kat állított a bozótban és az elejtett vadak húsán élt. Halat akkor evett, ha sikerült kézzel fognia. A zászlóaljat, amelyben Gu­rung is szolgálatban volt, 1941- ben Maláj-földre vezényelték az előretörő japán erők ellen. Az első heves összecsapás után Gurung félszáz társával azon vette észre magát, hogy elsza­kadt a főerőtől. Három hóna­pig titkon, céltalanul kóborol­tak. Nem akarták megadni magukat. Gurungot hirtelen malária­láz támadta meg. Elgyengült, •képtelen volt folytatni a fá­rasztó gyaloglást Kimerült ;társai nem vihették magukkal \és így lemaradt. A bajtársak '.azonban távozásuk előtt kunjf-

Next

/
Oldalképek
Tartalom