Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-01 / 240. szám
1958. november 1., szombat NÉPÚJSÁG 8 „A választás a magyar nép hitvallása lesz*..“ Egri Gyula országgyűlési képviselő választási nagygyűlést tartott Egercsehiben Az egercsehi bányászok választási nagygyűlésre gyűltek össze csütörtökön este, hogy meghallgassák Egri Gyula elvtárs, országgyűlési képviselő beszámolóját. A háromszáz személyes kultúrterem öt órakor már zsúfolásig megtelt és sokan kint hallgatták végig a nagygyűlést. Lengyel Pál, a Hazafias Népfront elnökének megnyitója után Egri Gyula elvtárs tartotta meg ünnepi beszédét. Választásra készül az ország — mondotta —, ilyenkor szóba kerülnek eredményeink, hibáink, egyszóval mindaz, amivel foglalkozunk. Külföldön — mint mindig — most is fecsegnek, s arról beszélnek, hogy a magyar nép nem választ, csak szavaz. Nincsenek pártok, csak egy pártra lehet szavazni... A mi népünk véleménye az, hogy mi választunk is, szavazunk is a szó nemes értelmében. Ez a választás a dolgozók hitvallása rendszerünk mellett, elvetése a tőle idegen rendszernek. Ki hiszi, hogy a magyar népnek nem kell a szocializmus? Ki hiszi, hogy az államosított bányák helyett a tőkés kizsákmányolás, a dolgozó parasztság felvirágoztatása helyett a földesúri birtokok, hogy az egyre emelkedő életszínvonal helyett a nyomor és a kizsákmányolás kell? Nem hisszük, hogy valamelyiküknek is hiányozna az egyesek szerint oly sokat hangoztatott „régi jó világ”, a kapitalista rendszer! Mit választ ma a magyar nép? Egy szóval azit mondhatnánk: a szocializmust. A régi korteskedők nem szerettek beszélni a múltról, legfeljebb a „régi szép időket” hangoztatták. De miről is beszélhettek volna? Mi beszélhetünk múltunkról, jelenünkről és jövőnkről, mert kell is erről beszélni. Mindenki tudja, hogy a felszabadulás után Magyarországnak honnan kellett kezdeni az újjáépítést, a harcot. A kapitalista ipari, országunkban ötven tőkés család uralta, amelynek mintegy 25 százaléka volt külföldi kézben. Munkanélküliség volt éveken át, néha nyolcszázezer is, de legjobb esetben két-három- százezer. Mi volt aki' t a munkás élete? A megaláztatás a betévő falatért. Ma a magyar ipar állami kézben van. Korszerű gyáraink vannak, új üzemek egész sora, iparvárosok fejlődtek. Tíz év alatt 1946-tól 1956-ig 50 milliárd forintot ruháztunk be az iparba, amely az összes beruházások 43 százaléka. Heves megyében 2750 ipari munkás volt a felszabadulás előtt, ma 27 ezer van. Sorolhatnám még azt a sok-sok eredményt, amit a magyar nép 13 esztendő alatt elért. Nagy veszteséget jelentett 'számunkra az 1956-os ellenforradalom, amely 22 milliárd kárt öltözött népgazdaságunknak. A hatalmas veszteség ellenére azonban ezt a kárt is sikerült kihevernünk, Mert akarjuk a szocializmust, s ez a kulcsa sikereinknek is. A továbbiakban a hároméves terv célkitűzéseit ismertette. — A hároméves tervünk célja — mondotta —, hogy szilárd alapokat rakjon le a szocializmus további építésére. Hazai adottságainkat jobban kihasználva, a szocialista országok együttműködésével fokozzuk mezőgazdaságunk termelését, iparunk fejlődését és hathatósan elősegítjük a termelőszövetkezetek további kibontakozását. Tovább javul a dolgozók anyagi és kulturális helyzete is. Kormányunk különösen nagy súlyt helyez a lakásproblémák megoldására, melynek érdekében hosszúlejáratú, 15 éves lakásépítési tervet dolgoz ki, melynek során Magyar- országon teljes mértékben megoldódik a lakáshiány. Bár eredményeink nagyok, mégsem mondhatjuk, hogy nálunk minden a legnagyobb rendben van, hogy biztosítva vagyunk arról, a jövőben semmiféle problémáink, nehézségeink nem lesznek. Előttünk áll még az egész mezőgazdaság szocialista átszervezése. Vannak ezen kívül még belső „jóakaróink” is, akik minden követ megmozgatnak azért, hogy országunkban gátat vessenek a szocializmus építése. elé. Dehát ezek a nehézségek és problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket részben saját erőnkből, részben barátaink segítségével. A mi nép- köztársaságunk politikája szoros szövetség a szocialista tábor országaival és a világ haladó erőivel. A mi pártunk vezetése biztosíték arra, hogy most az egyszer a magyar nép a saját érdekében folytatja külpolitikáját. Ismeretes, hogy a nyugati imperialisták egy újabb háború kirobbantásán fondorkodnak, de az is ismeretes, hogy a béketábor országainak összefogása — a Szovjetunió vezetésével — hatalmas erőt képvisel. Hiába acsarkod- nak az úgynevezett „magyar kérdés” napirendre tűzésével és bármivel, mi töretlenül megyünk előre a szocializmus útján. Meggyőződésem, hogy a választás bizonyítéka lesz annak, hogy népünk e célkitűzésekkel egyetért, fel akarja építeni a szocializmust — fejezte be beszédét Egri Gyula elvtárs. Nálunk a dolgozó nép saiát fiait bízza meg a vezetéssel Választási nagygyűlés Párádon Gyárimunkások, parasztok, fiatalok és idős fejkendős nénikék jöttek össze a mozi helyiségében Párádon, hogy meghallgassak Bíró József elvtár- sat, a megyei pártbizottság titkárát, megyei tanácstag jelöltjüket. Az elnökségben helyet foglaltak Bíró József elvtárs, Ábrányi István megyei képviselőielölt, a kékestetői Állami Gyógyintézet igazgatója, valamint a helyi szervek képviselői, vezetői. A megnyitó után a parádi úttörők rövid kultúrműsorral üdvözölték a megjelenteket, majd Bíró József megyei tanácstágjelölt emelkedett szólásra. Beszéde elején a Horthy- rendszer választási módszereivel foglalkozott és rámutatott arra, hogy az akkori választások nem a dolgozók ügyét szolgálták és az úgynevezett választások után sem változott semmit a hárommillió koldus helyzete és továbbra sem kapott földet, kenyeret a paraszt, munkát, jobb megélhetést a munkás. Szólott Bíró elvtárs az értelmiség helyzetéről, azokról a diplomás emberekről, akik évekig éltek állás nélkül és egymásután gyártották a kérvényeket, eredmény nélkül. Rátért a kapitalista országokban. így a Franciaországban jelenleg érvényben levő választási rendszer ismertetésére és ezekkel szembeállította a mi választásainkat, ahol a dolgozó nép saját fiait bízza meg a vezetéssel, ügyeinek intézésével. Megvilágította a hallgatóság előtt a többpártrendszer kérdését, majd szólott az ellenforradalom által okozott károkról és az azóta elért eredményekről. Tény az, — mondotta, — hogy a magyar nép soha nem élt ilyen jól, nem öltözködött ilyen jól és szépen, mint ma, — hangsúlyozta Bíró elvtárs. Beszéde befejező részében a háború és a béke kérdésével foglalkozott és méltatta a béketábor óriási ereiét, amely ma már képes megfogni a , háborús gyújtogatok kezében a felemelt fegyvert. — Biztos úton halad népünk, a béke és szocializmus útján és erre szavaz november 16-án — fejezte bé nagy ' tetszéssel fogadott beszédét Bíró József elvtárs. Az elhangzott beszéd után Dr. Ábrányi István ország- gyűlési képviselőjelölt szólali fel és megköszönte a jelölésen kapott bizalmat, ismertette röviden életét, munkásságát, majd Bíró elvtárs szavaihoz kapcsolódva az értelmiség problémáival foglalkozott és hangsúlyozta a tanulás fontosságát, amelyre — mint mondotta — ma minden lehetőség megvan. Ábrányi elvtárs felszólalása után Csepregi Lajos, parádi dolgozó üdvözölte Bíró és Ábrányi elvtársakat, akik ez alkalommal is eljöttek Párádra, hogy szót váltsanak választóikkal. — Bíró elvtárs szavait mindig szívesen hallgatjuk, — mondotta. Sohasem felejtjük el azt. amikor közvetlenül az ellenforradalom után eljött közénk és erőt, biztatást öntött az emberekbe. A lelkeshangulatú nagygyűlés. amelyen mintegy négyszázan jelentek meg, este 9 órakor ért véget. Vásár Hatvanban Ron Már hírt adtunk arról, milyen nagy sikert hozott a kereskedelem államosításának évfordulójára megrendezett hatvani vásár. Az Állami Áruház divatbemutatót is tartott a közönség nagy megelégedésére. Képünk a divatbemutató nézőinek egy jelentékeny csoportját mutatja be. Skoda személykocsit kapott a Dobó latsán gimnázium Heves megye általános és középiskoláiban az idei tanév kezdetén húsz helyen vezették be a politechnikai oktatást. Az egri Dobó István Gimnázium tanulóit — ahol szintén politechnikai oktatás is folyik — nagy öröm érte. A megyei tanács egy Skoda gépkocsit bocsátott rendelkezésükre, melynek segítségével a hallgatók egy része a gépkocsivezetői tanfolyamot is elvégezheti. Erre a tanfolyamra már az első órákban mintegy 50 jelentkező volt. Választási nagygyűlés a Mátravidéki Erőműben A hét közepén választási nagygyűlésre gyűltek össze a választópolgárok az Erőmű kultúrházának nagytermében. A Hazafias Népfront meghívására Szurdi István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Vezetőségének tagja érkezett Lőrincibe és mondott beszédet. Beszédében megemlékezett az ellenforradalom rombolásáról és pusztításáról, majd így folytatta: — Mi gyűléseinken, s mindenhol világosan megmondjuk szándékainkat, céljainkat. A mi politikánk: becsülettel szolgálni a népet! Mi számon tartjuk hibáinkat és ezeket igyekszünk kijavítani, de senki sem tagadhatja, hogy a felszabadulás óta hatalmas építkezéseket végeztünk, iparosítottunk/ árubőséget teremtettünk, s teljes egészében felszámoltuk a munkanélküliséget. Ezeket az eredményeket meg is fogjuk védeni. A régi politikai pártok vezetői többségében grófok, bárók voltak. Hogyan akarhatták ezek a nép jobblétét? Hiszen az ő zsébükbe ment a dolgozók verítékéből szerzett pénz. Ellenétben állt a dolgozó nép életének javítása az ő érdekükkel. Beszélt Szurdi elvtárs többek között még arról, hogy a jövő évben a kormány rendezni kívánja a nyugdíjat, a családi pótlékot, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók fizetését. Ezek nem ígérgetések, hanem a pártnak, a kormánynak betervezett programja, ami á nép segtíségével valóra is válik. Mi, a mostani választásoknál jóváhagyást kérünk a néptől az eddigi munkánkat illetően, de egyben választ is, mit akar: a múlt szenvedését, vagy a biztos jövőt. Ezt kell nekik eldönteni a november 16-t választásokon. Kiállni a nép hatalma mellett, amelytői eddig csak jót kaptak. Szurdi elvtárs beszédét a nagy számú közönség lelkes tapsa fogadta és az Internacio- nálé hangjaival zárult a választási nagygyűlés a Mátra- vidóki Erőműben. SUGÄR ISTVÁN: HOGY VALÓ TÉNYEKET rögzítettek a Kossuth-pártiak és nem a vesztes fél dühe beszél belőlük, kiderül, ha megismerjük a katolikus klérus támogatta Néppárt által kibocsátott un. „irányítás”-t. melyet bátran nevezhetnénk utasításnak is. „Ott, ahol szabadelvű jelölt van csupán, tartózkodjunk a szavazástól. Hasonlóképpen tartózkodjunk a szavazástól ott. ahol Kossuth- párti a jelölt. Nem különben ott, ahol szocialista vagy radikális jelölt van. Szinte ózonképpen tartózkodjanak a (szavazástól a néppárti választók ott. ahol liberális jelölt küzd a Kossuth-pártival. vagy szocialistával. vagy radikálissal. mert akár az egyik győz. akar a másik, akár a harmadik, vagy negyedik: reánk nézve egyformán malum (baj. rossz.) Ott, ahol akár (szabadelvű, akár Kossuth-párti, akár szocialista, vagy radikális ütközik az Uq- ron-párti jelölttel (pl. Szederkényi). ott nagyon kérjük a néppárti választókat, támogassák az Ungon-pártot. mert az minus malum (kisebb rossz...) Ott pedig, hol agrárius küzd ó- liberális ellen, ha úgy áll az agrárius, hogy megbukhatnék az ó-liberálissal szemben, akkor. ha egyébként az illető nem intenzív a néppárt, vagy annak elvei ellen, támogatandó általunk, ami szintén minus malum (kisebb rossz.”) MI VOLT A HALADÓ egri választópolgárságnak a véleménye a nagybirtokos agráriusokról. akiknek támogatását ajánlották a katolikus párt vezetői? „Ezek elsősorban, hogy ne mondjuk kizárólag, ama aránylag csekély számú nagy- birtokosok érdekét tartják szem előtt, kik anélkül, hogy dolgozniok kellene, igen tisztességesen élhetnek... A kisebb birtokosokkal nem törődnek ők komolyan... Az ipar. ha ilyet nem űznek, tüske a szemükben. mert a munkabér drágulásától félnek miatta. A kisipar közömbös nekik, mert ígv is csak vegetál, a kereskedelmet meg éppen gyűlölik. mert szűkkeblűén irigy- lik tőle a keresetet és korlátoltságukban és telhetetlensé- gükben attól félnek, hogy praktikus dolgokban mindenütt károsodnak... Csak az a helyes, kívánatos, ami ezeknek az érdekeknek megfelel. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy a nagybirtok... leatöbbnyire valóságos csapás annak a vidéknek, ahol van. . A megélhetéshez szükséges létminimum adómentességének lehetőségét nem a nagy vagyon fokozatos megadóztatásában keresik, hanem a szegény, kezük és fejük munkája után élő sanyargatásában. Gyönyörűséges program!... Nemcsak mi. hanem a politikai tisztesség is úgy kívánja. hogy az ilyen nevű emberek kezet fogjanak azokkal, akik olyan heiehujával fogadták elveiket, a néppártiakkal és alakítsák meg a reakcióim- rius pártot.” (Folytatjuk) .. Az 1901-es választás nek eszköze anyag nem lehet, hanem csak eszme: a választó- polgárok őszinte meggyőződése és teljes szabad akarata ... Én ... sem azelőtt, sem azóta nem voltam híve a klerikalizmus- nak, ami nem más, mint a felekezeti és papi jogosulatlan érdekeknek a közjó rovására előtérbe tolása, vagy legalább is oltalmazása.” Ilyen hitvallás után természetesen a befolyás sós körök és erők Szederkényi- mellett mozdultak meg. A választás lezajlása után meg is írja Babocsay lapja, hogy „ ... míg az országban 60 százalékkal szaporodott a Kos- suth-párti országgyűlési képviselők száma, — megyénkben erős küzdelemmel csak egyetlen kerületet (a poroszlóit) tudtunk megszerezni. Elúsztak a Kossuth-párti kerületek a klerikális pocsolyákban.” Másik helyen így ír: „A szabadelvűség és a reakció folytonos küzdelemben állnak egymással a mi (Eger) falaink között. Olykor-olykor nagyon hevessé válik a harc. És sajnos, rendszerint a reakció kerekedik felül. Mi ennek az oka? A holtkéz szertelen hatalma. Ez a hatalom a mi megölő betűnk. Ez szab gátat előrehaladásunknak. Ez bénítja meg karjainkat. Nem tudunk tőle mozogni. Babocsay darázsfészekbe nyúlt, midőn... a síkra szállott. A holtkéz egyszerre megelevenedett. Megmutatta, hogy meddig ér el és mire kénes. Bizony nagy hatalma van a holtkéznek városunkban. Éa most egész nagyságában láttuk a hatalmat működni — éppen nem válogatós eszközeivel. A papokat leszámítva, alig van híve. Senki se lelkesedik érte. De félnek tőle nagyon s az anyagi érdek hozzáfűz sokakat. Ez a félelem és ez az érdekkapcsolat a hatalom erőssége. S ezen az erősségen áttörni ma még — úgy látszik — lehetetlenség. A tegnapi diadal nagyrészt a holtkéz munkája volt. Ebben senki sem kételkedik. S abban is bizonyára egyetért velünk minden elfogulatlan ember, ha azt állítjuk. hogy Szederkényi pártján nem volt több húsz olyan intelligens embernél. akit semmi anyagi érdek nem fűz a papokhoz.” III. A KORMÁNYPÁRTI Egri Üjság pedig így zengedezett: „... e város mindenkor büszke lehet arra, hogy őt az országgyűlésen egy ilyen meg- rendíthetetlen liberális politikus, a pénzügyi és gazdasági élet ilyen hatalmas faktora képviselheti.” E szolgai meg-' alázkodást sem tudta a pénzügyminiszter úr kellően értékelni, mert az Egerből Budapestre tiszteletére felutazott 50 kiváló férfiúból álló „küldöttség előtt kijelentette, hogy a jelöltséget nem fogadja el.” Lemondó levelében pedig így indokolta meg, hogy miér1 nem jelent meg személyesen Egerben: „... igyekeztem az akadályokat elkerülni és éppen ezért talán udvariatlanság gyanújának tettem ki magamat. Azért nem akartam, tisztelt uraim, megjelenni Egerben, hogy a társadalmi béke meg ne zavartassék.” Ügy látszik, hogy restellt a mindenható miniszter úr az abcugoló és ellene feldühödött egri választópolgárságnak a színe előtt megjelenni: Nem. is csodáljuk az egriek szabadelvűellenességét, amikor így írt a kormánypárt lapja, az Egri Újság, a dicsőséges szabadságharcunkat sár- batipró habsburgházi uralkodóról: „... az idők folyamán mindig nagy szeretettel támogatta ő felsége, a király, a magyar nemzet kormányait az alkotmányos jogok gyakorlásában ... őre a törvénynek, híve az alkotmánynak, szerető barátja a nemzetnek .. .” Ilyen és ehhez hasonló arcpirító megnyilatkozások — minden kormányerőszak ellenére is — jelentősen hozzájárultak az ellenzéki erők megizmosodásához. Miután a kormánypárt nem mert jelöltet állítani Egerben, két ellenzéki jelölt között dőlt el a küzdelem. B/ibocsay ' Sándor ügyvéd 48-as függetlenségi Kossuth-párti programmal indult. Szederkényi Nándor pedig, a 48-as függetlenségi pártból kivált, ún. Ug- ron-féle függetlenségi párt képviseletében. A választás — a szavazásra jogosultak 36 százalékának tartózkodása mellett — Szederkényi győzelmével végződött, azonban jellemzően, ezt a sikert nem az általa képviselt kompromisz- szumra hajló politikai párt elveinek, hanem haladó, tiszta politikai múltjának és egyéni népszerűségének köszönhette. (Szederkényi, Csiky Sándornak, az „egri tigris”-nek, az országgyűlés szélsőbal 'pártja tagjának tartozott szoros baráti köréhez.) Csak ezekben az időkben hajlott el kissé a ra- 'dikális 48-as eszméktől. GÁRDONYI GÉZA B abo- csayt támogatta és a Kossuth- párt egri vezetőségéhez intézett levelében így ír: „Kívánom. a Kossuth-párt teljes diadalát, kérek egy Babocsay- zászlót a házamra ..Babocsay becsületes elvekkel szállt a küzdelembe „ ... a képviselői megbízó levelet én oly tárgynak tekintem, melynek értéke annál nagyobb, minél kevesebbe kerül. Megszerzésé-