Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-01 / 240. szám

1958. november 1., szombat NÉPÚJSÁG 8 „A választás a magyar nép hitvallása lesz*..“ Egri Gyula országgyűlési képviselő választási nagygyűlést tartott Egercsehiben Az egercsehi bányászok vá­lasztási nagygyűlésre gyűltek össze csütörtökön este, hogy meghallgassák Egri Gyula elv­társ, országgyűlési képviselő beszámolóját. A háromszáz személyes kultúrterem öt óra­kor már zsúfolásig megtelt és sokan kint hallgatták végig a nagygyűlést. Lengyel Pál, a Hazafias Népfront elnöké­nek megnyitója után Egri Gyu­la elvtárs tartotta meg ünne­pi beszédét. Választásra készül az ország — mondotta —, ilyenkor szóba kerülnek eredményeink, hibá­ink, egyszóval mindaz, amivel foglalkozunk. Külföldön — mint mindig — most is fe­csegnek, s arról beszélnek, hogy a magyar nép nem vá­laszt, csak szavaz. Nincsenek pártok, csak egy pártra lehet szavazni... A mi népünk vé­leménye az, hogy mi válasz­tunk is, szavazunk is a szó ne­mes értelmében. Ez a válasz­tás a dolgozók hitvallása rend­szerünk mellett, elvetése a tő­le idegen rendszernek. Ki hi­szi, hogy a magyar népnek nem kell a szocializmus? Ki hiszi, hogy az államosított bá­nyák helyett a tőkés kizsák­mányolás, a dolgozó paraszt­ság felvirágoztatása helyett a földesúri birtokok, hogy az egyre emelkedő életszínvonal helyett a nyomor és a kizsák­mányolás kell? Nem hisszük, hogy valamelyiküknek is hiá­nyozna az egyesek szerint oly sokat hangoztatott „régi jó világ”, a kapitalista rendszer! Mit választ ma a magyar nép? Egy szóval azit mond­hatnánk: a szocializmust. A régi korteskedők nem szeret­tek beszélni a múltról, leg­feljebb a „régi szép időket” hangoztatták. De miről is be­szélhettek volna? Mi beszél­hetünk múltunkról, jelenünk­ről és jövőnkről, mert kell is erről beszélni. Mindenki tud­ja, hogy a felszabadulás után Magyarországnak honnan kel­lett kezdeni az újjáépítést, a harcot. A kapitalista ipari, or­szágunkban ötven tőkés csa­lád uralta, amelynek mintegy 25 százaléka volt külföldi kéz­ben. Munkanélküliség volt éve­ken át, néha nyolcszázezer is, de legjobb esetben két-három- százezer. Mi volt aki' t a mun­kás élete? A megaláztatás a betévő falatért. Ma a magyar ipar állami kézben van. Kor­szerű gyáraink vannak, új üzemek egész sora, iparváro­sok fejlődtek. Tíz év alatt 1946-tól 1956-ig 50 milliárd forintot ruháztunk be az ipar­ba, amely az összes beruházá­sok 43 százaléka. Heves me­gyében 2750 ipari munkás volt a felszabadulás előtt, ma 27 ezer van. Sorolhatnám még azt a sok-sok eredményt, amit a magyar nép 13 esztendő alatt elért. Nagy veszteséget jelen­tett 'számunkra az 1956-os el­lenforradalom, amely 22 milli­árd kárt öltözött népgazdasá­gunknak. A hatalmas veszte­ség ellenére azonban ezt a kárt is sikerült kihevernünk, Mert akarjuk a szocializmust, s ez a kulcsa sikereinknek is. A továbbiakban a hároméves terv célkitűzéseit ismertette. — A hároméves tervünk cél­ja — mondotta —, hogy szilárd alapokat rakjon le a szocia­lizmus további építésére. Hazai adottságainkat jobban kihasz­nálva, a szocialista országok együttműködésével fokozzuk mezőgazdaságunk termelését, iparunk fejlődését és hatható­san elősegítjük a termelőszö­vetkezetek további kibontako­zását. Tovább javul a dolgozók anyagi és kulturális helyzete is. Kormányunk különösen nagy súlyt helyez a lakásprob­lémák megoldására, melynek érdekében hosszúlejáratú, 15 éves lakásépítési tervet dol­goz ki, melynek során Magyar- országon teljes mértékben megoldódik a lakáshiány. Bár eredményeink nagyok, mégsem mondhatjuk, hogy ná­lunk minden a legnagyobb rendben van, hogy biztosítva vagyunk arról, a jövőben sem­miféle problémáink, nehézsé­geink nem lesznek. Előttünk áll még az egész mezőgazda­ság szocialista átszervezése. Vannak ezen kívül még belső „jóakaróink” is, akik minden követ megmozgatnak azért, hogy országunkban gátat ves­senek a szocializmus építése. elé. Dehát ezek a nehézségek és problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket részben saját erőnkből, részben bará­taink segítségével. A mi nép- köztársaságunk politikája szo­ros szövetség a szocialista tá­bor országaival és a világ ha­ladó erőivel. A mi pártunk ve­zetése biztosíték arra, hogy most az egyszer a magyar nép a saját érdekében folytatja külpolitikáját. Ismeretes, hogy a nyugati imperialisták egy újabb háború kirobbantásán fondorkodnak, de az is isme­retes, hogy a béketábor orszá­gainak összefogása — a Szov­jetunió vezetésével — hatalmas erőt képvisel. Hiába acsarkod- nak az úgynevezett „magyar kérdés” napirendre tűzésével és bármivel, mi töretlenül me­gyünk előre a szocializmus út­ján. Meggyőződésem, hogy a választás bizonyítéka lesz an­nak, hogy népünk e célkitűzé­sekkel egyetért, fel akarja épí­teni a szocializmust — fejezte be beszédét Egri Gyula elvtárs. Nálunk a dolgozó nép saiát fiait bízza meg a vezetéssel Választási nagygyűlés Párádon Gyárimunkások, parasztok, fiatalok és idős fejkendős né­nikék jöttek össze a mozi he­lyiségében Párádon, hogy meg­hallgassak Bíró József elvtár- sat, a megyei pártbizottság tit­kárát, megyei tanácstag jelölt­jüket. Az elnökségben helyet fog­laltak Bíró József elvtárs, Áb­rányi István megyei képviselő­ielölt, a kékestetői Állami Gyógyintézet igazgatója, vala­mint a helyi szervek képvise­lői, vezetői. A megnyitó után a parádi úttörők rövid kultúr­műsorral üdvözölték a megje­lenteket, majd Bíró József me­gyei tanácstágjelölt emelkedett szólásra. Beszéde elején a Horthy- rendszer választási módszerei­vel foglalkozott és rámutatott arra, hogy az akkori választá­sok nem a dolgozók ügyét szol­gálták és az úgynevezett vá­lasztások után sem változott semmit a hárommillió koldus helyzete és továbbra sem ka­pott földet, kenyeret a paraszt, munkát, jobb megélhetést a munkás. Szólott Bíró elvtárs az értelmiség helyzetéről, azokról a diplomás emberek­ről, akik évekig éltek állás nélkül és egymásután gyártot­ták a kérvényeket, eredmény nélkül. Rátért a kapitalista or­szágokban. így a Franciaor­szágban jelenleg érvényben levő választási rendszer ismer­tetésére és ezekkel szembeállí­totta a mi választásainkat, ahol a dolgozó nép saját fiait bízza meg a vezetéssel, ügyeinek in­tézésével. Megvilágította a hallgatóság előtt a többpárt­rendszer kérdését, majd szólott az ellenforradalom által oko­zott károkról és az azóta elért eredményekről. Tény az, — mondotta, — hogy a magyar nép soha nem élt ilyen jól, nem öltözködött ilyen jól és szépen, mint ma, — hangsú­lyozta Bíró elvtárs. Beszéde befejező részében a háború és a béke kérdésével foglalkozott és méltatta a béketábor óriási ereiét, amely ma már képes megfogni a , háborús gyújtoga­tok kezében a felemelt fegy­vert. — Biztos úton halad né­pünk, a béke és szocializmus útján és erre szavaz november 16-án — fejezte bé nagy ' tet­széssel fogadott beszédét Bíró József elvtárs. Az elhangzott beszéd után Dr. Ábrányi István ország- gyűlési képviselőjelölt szólali fel és megköszönte a jelölésen kapott bizalmat, ismertette röviden életét, munkásságát, majd Bíró elvtárs szavaihoz kapcsolódva az értelmiség problémáival foglalkozott és hangsúlyozta a tanulás fontos­ságát, amelyre — mint mondotta — ma minden lehetőség meg­van. Ábrányi elvtárs felszólalása után Csepregi Lajos, parádi dolgozó üdvözölte Bíró és Áb­rányi elvtársakat, akik ez al­kalommal is eljöttek Párádra, hogy szót váltsanak választó­ikkal. — Bíró elvtárs szavait mindig szívesen hallgatjuk, — mondotta. Sohasem felejtjük el azt. amikor közvetlenül az ellenforradalom után eljött közénk és erőt, biztatást ön­tött az emberekbe. A lelkeshangulatú nagygyű­lés. amelyen mintegy négy­százan jelentek meg, este 9 órakor ért véget. Vásár Hatvanban Ron Már hírt adtunk arról, milyen nagy sikert hozott a keres­kedelem államosításának évfordulójára megrendezett hat­vani vásár. Az Állami Áruház divatbemutatót is tartott a közönség nagy megelégedésére. Képünk a divatbemutató né­zőinek egy jelentékeny csoportját mutatja be. Skoda személykocsit kapott a Dobó latsán gimnázium Heves megye általános és középiskoláiban az idei tanév kezdetén húsz helyen vezették be a politechnikai oktatást. Az egri Dobó István Gimná­zium tanulóit — ahol szintén politechnikai oktatás is folyik — nagy öröm érte. A megyei tanács egy Skoda gépkocsit bocsátott rendelkezésükre, melynek segítségével a hall­gatók egy része a gépkocsive­zetői tanfolyamot is elvégezhe­ti. Erre a tanfolyamra már az első órákban mintegy 50 je­lentkező volt. Választási nagygyűlés a Mátravidéki Erőműben A hét közepén választási nagygyűlésre gyűltek össze a választópolgárok az Erőmű kultúrházának nagytermében. A Hazafias Népfront meghí­vására Szurdi István, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Vezetőségének tagja érkezett Lőrincibe és mon­dott beszédet. Beszédében megemlékezett az ellenforradalom rombolá­sáról és pusztításáról, majd így folytatta: — Mi gyűléseinken, s min­denhol világosan megmondjuk szándékainkat, céljainkat. A mi politikánk: becsülettel szolgálni a népet! Mi számon tartjuk hibáin­kat és ezeket igyekszünk kija­vítani, de senki sem tagadhat­ja, hogy a felszabadulás óta hatalmas építkezéseket végez­tünk, iparosítottunk/ árubősé­get teremtettünk, s teljes egé­szében felszámoltuk a mun­kanélküliséget. Ezeket az eredményeket meg is fogjuk védeni. A régi politikai pártok ve­zetői többségében grófok, bá­rók voltak. Hogyan akarhat­ták ezek a nép jobblétét? Hi­szen az ő zsébükbe ment a dolgozók verítékéből szerzett pénz. Ellenétben állt a dolgo­zó nép életének javítása az ő érdekükkel. Beszélt Szurdi elvtárs töb­bek között még arról, hogy a jövő évben a kormány ren­dezni kívánja a nyugdíjat, a családi pótlékot, a pedagógu­sok és az egészségügyi dolgo­zók fizetését. Ezek nem ígér­getések, hanem a pártnak, a kormánynak betervezett prog­ramja, ami á nép segtíségével valóra is válik. Mi, a mostani választások­nál jóváhagyást kérünk a néptől az eddigi munkánkat illetően, de egyben választ is, mit akar: a múlt szenvedését, vagy a biztos jövőt. Ezt kell ne­kik eldönteni a november 16-t választásokon. Kiállni a nép hatalma mellett, amelytői ed­dig csak jót kaptak. Szurdi elvtárs beszédét a nagy számú közönség lelkes tapsa fogadta és az Internacio- nálé hangjaival zárult a vá­lasztási nagygyűlés a Mátra- vidóki Erőműben. SUGÄR ISTVÁN: HOGY VALÓ TÉNYEKET rögzítettek a Kossuth-pártiak és nem a vesztes fél dühe be­szél belőlük, kiderül, ha meg­ismerjük a katolikus klérus tá­mogatta Néppárt által kibo­csátott un. „irányítás”-t. me­lyet bátran nevezhetnénk uta­sításnak is. „Ott, ahol szabad­elvű jelölt van csupán, tartóz­kodjunk a szavazástól. Hason­lóképpen tartózkodjunk a sza­vazástól ott. ahol Kossuth- párti a jelölt. Nem különben ott, ahol szocialista vagy ra­dikális jelölt van. Szinte ózon­képpen tartózkodjanak a (sza­vazástól a néppárti választók ott. ahol liberális jelölt küzd a Kossuth-pártival. vagy szocia­listával. vagy radikálissal. mert akár az egyik győz. akar a másik, akár a harmadik, vagy negyedik: reánk nézve egyformán malum (baj. rossz.) Ott, ahol akár (szabadelvű, akár Kossuth-párti, akár szocialista, vagy radikális ütközik az Uq- ron-párti jelölttel (pl. Szeder­kényi). ott nagyon kérjük a néppárti választókat, támogas­sák az Ungon-pártot. mert az minus malum (kisebb rossz...) Ott pedig, hol agrárius küzd ó- liberális ellen, ha úgy áll az agrárius, hogy megbukhatnék az ó-liberálissal szemben, ak­kor. ha egyébként az illető nem intenzív a néppárt, vagy annak elvei ellen, támogatandó általunk, ami szintén minus malum (kisebb rossz.”) MI VOLT A HALADÓ egri választópolgárságnak a véle­ménye a nagybirtokos agrá­riusokról. akiknek támogatását ajánlották a katolikus párt ve­zetői? „Ezek elsősorban, hogy ne mondjuk kizárólag, ama aránylag csekély számú nagy- birtokosok érdekét tartják szem előtt, kik anélkül, hogy dolgozniok kellene, igen tisz­tességesen élhetnek... A kisebb birtokosokkal nem törődnek ők komolyan... Az ipar. ha ilyet nem űznek, tüske a sze­mükben. mert a munkabér drágulásától félnek miatta. A kisipar közömbös nekik, mert ígv is csak vegetál, a kereske­delmet meg éppen gyű­lölik. mert szűkkeblűén irigy- lik tőle a keresetet és korlá­toltságukban és telhetetlensé- gükben attól félnek, hogy praktikus dolgokban minde­nütt károsodnak... Csak az a helyes, kívánatos, ami ezeknek az érdekeknek megfelel. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy a nagybirtok... leatöbbnyire va­lóságos csapás annak a vidék­nek, ahol van. . A megélhetés­hez szükséges létminimum adómentességének lehetőségét nem a nagy vagyon fokozatos megadóztatásában keresik, ha­nem a szegény, kezük és fejük munkája után élő sanyargatá­sában. Gyönyörűséges prog­ram!... Nemcsak mi. hanem a politikai tisztesség is úgy kí­vánja. hogy az ilyen nevű em­berek kezet fogjanak azokkal, akik olyan heiehujával fogad­ták elveiket, a néppártiakkal és alakítsák meg a reakcióim- rius pártot.” (Folytatjuk) .. Az 1901-es választás nek eszköze anyag nem lehet, hanem csak eszme: a választó- polgárok őszinte meggyőződése és teljes szabad akarata ... Én ... sem azelőtt, sem azóta nem voltam híve a klerikalizmus- nak, ami nem más, mint a fe­lekezeti és papi jogosulatlan érdekeknek a közjó rovására előtérbe tolása, vagy legalább is oltalmazása.” Ilyen hitvallás után természetesen a befolyás sós körök és erők Szederkényi- mellett mozdultak meg. A vá­lasztás lezajlása után meg is írja Babocsay lapja, hogy „ ... míg az országban 60 szá­zalékkal szaporodott a Kos- suth-párti országgyűlési kép­viselők száma, — megyénkben erős küzdelemmel csak egyet­len kerületet (a poroszlóit) tudtunk megszerezni. Elúsztak a Kossuth-párti kerületek a klerikális pocsolyákban.” Másik helyen így ír: „A sza­badelvűség és a reakció foly­tonos küzdelemben állnak egy­mással a mi (Eger) falaink kö­zött. Olykor-olykor nagyon he­vessé válik a harc. És sajnos, rendszerint a reakció kerekedik felül. Mi ennek az oka? A holtkéz szertelen hatalma. Ez a hatalom a mi megölő be­tűnk. Ez szab gátat előrehala­dásunknak. Ez bénítja meg karjainkat. Nem tudunk tőle mozogni. Babocsay darázs­fészekbe nyúlt, midőn... a sík­ra szállott. A holtkéz egyszerre megelevenedett. Megmutatta, hogy meddig ér el és mire ké­nes. Bizony nagy hatalma van a holtkéznek városunkban. Éa most egész nagyságában láttuk a hatalmat működni — éppen nem válogatós eszközeivel. A papokat leszámítva, alig van híve. Senki se lelkesedik érte. De félnek tőle nagyon s az anyagi érdek hozzáfűz soka­kat. Ez a félelem és ez az ér­dekkapcsolat a hatalom erős­sége. S ezen az erősségen át­törni ma még — úgy látszik — lehetetlenség. A tegnapi dia­dal nagyrészt a holtkéz mun­kája volt. Ebben senki sem kételkedik. S abban is bizo­nyára egyetért velünk minden elfogulatlan ember, ha azt ál­lítjuk. hogy Szederkényi párt­ján nem volt több húsz olyan intelligens embernél. akit semmi anyagi érdek nem fűz a papokhoz.” III. A KORMÁNYPÁRTI Egri Üjság pedig így zengedezett: „... e város mindenkor büsz­ke lehet arra, hogy őt az or­szággyűlésen egy ilyen meg- rendíthetetlen liberális politi­kus, a pénzügyi és gazdasági élet ilyen hatalmas faktora képviselheti.” E szolgai meg-' alázkodást sem tudta a pénz­ügyminiszter úr kellően érté­kelni, mert az Egerből Buda­pestre tiszteletére felutazott 50 kiváló férfiúból álló „küldött­ség előtt kijelentette, hogy a jelöltséget nem fogadja el.” Lemondó levelében pedig így indokolta meg, hogy miér1 nem jelent meg személyesen Eger­ben: „... igyekeztem az aka­dályokat elkerülni és éppen ezért talán udvariatlanság gya­nújának tettem ki magamat. Azért nem akartam, tisztelt uraim, megjelenni Egerben, hogy a társadalmi béke meg ne zavartassék.” Ügy látszik, hogy restellt a mindenható mi­niszter úr az abcugoló és elle­ne feldühödött egri választó­polgárságnak a színe előtt meg­jelenni: Nem. is csodáljuk az egriek szabadelvűellenességét, amikor így írt a kormánypárt lapja, az Egri Újság, a dicső­séges szabadságharcunkat sár- batipró habsburgházi uralko­dóról: „... az idők folyamán mindig nagy szeretettel támo­gatta ő felsége, a király, a ma­gyar nemzet kormányait az alkotmányos jogok gyakorlásá­ban ... őre a törvénynek, híve az alkotmánynak, szerető ba­rátja a nemzetnek .. .” Ilyen és ehhez hasonló arcpirító megnyilatkozások — minden kormányerőszak ellenére is — jelentősen hozzájárultak az el­lenzéki erők megizmosodásá­hoz. Miután a kormánypárt nem mert jelöltet állítani Eger­ben, két ellenzéki jelölt között dőlt el a küzdelem. B/ibocsay ' Sándor ügyvéd 48-as függet­lenségi Kossuth-párti prog­rammal indult. Szederkényi Nándor pedig, a 48-as függet­lenségi pártból kivált, ún. Ug- ron-féle függetlenségi párt képviseletében. A választás — a szavazásra jogosultak 36 százalékának tartózkodása mellett — Szederkényi győzel­mével végződött, azonban jel­lemzően, ezt a sikert nem az általa képviselt kompromisz- szumra hajló politikai párt el­veinek, hanem haladó, tiszta politikai múltjának és egyéni népszerűségének köszönhette. (Szederkényi, Csiky Sándor­nak, az „egri tigris”-nek, az országgyűlés szélsőbal 'pártja tagjának tartozott szoros bará­ti köréhez.) Csak ezekben az időkben hajlott el kissé a ra- 'dikális 48-as eszméktől. GÁRDONYI GÉZA B abo- csayt támogatta és a Kossuth- párt egri vezetőségéhez inté­zett levelében így ír: „Kívá­nom. a Kossuth-párt teljes dia­dalát, kérek egy Babocsay- zászlót a házamra ..Babo­csay becsületes elvekkel szállt a küzdelembe „ ... a képvise­lői megbízó levelet én oly tárgynak tekintem, melynek értéke annál nagyobb, minél kevesebbe kerül. Megszerzésé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom