Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-28 / 263. szám
4 NÉPÜJSAG cÁz „ídUJ‘ kxjJLáLcL őndlkizh cAdLy, J2ő-rbiméfF fNOvember 22-i számunkban közöltük már lapunkban Vincze Gézának, Ady unokaöccsének készülő könyve egyik Ady Lőrincnére emlékező fejezetét. Most, az „Édes” halálának évfordulóján könyvének azt a részletét közöljük, amelyben a szomorú esemény körülményeit ismerteti.) t í J h, alig láttam olyan kék ^ égboltot, mint akkor. Mintha nem is november, hanem tavasz volna. A fák ágain villődzó fények, a levegőben madárcsipogás, lelkemben Ady-dal édes muzsikája: Víg a slrdomb, tarkák a völgyek, Ihaj, be sok a tréfa-szó, Tájék, kötődés, nóta, nő: Meg: nem állom, hogy ne fütyüljek. Kilenc óra múlt pár perccel, mikör megérkezünk a Szent János-téri lakásra. Friss légáram a szobákban, a leány most teszi be a Tabánra nyíló szárnyas ajtót... A család tagjai házi dolgokkal vannak elfoglalva. Ady Lajos neszelődik a másik szobában. Az „Édes” — Ady Endre édesanyja — frissen, nevetve jő élő. — Készen vagyok, leikeim, csak még ezt kapcsolom be ... Kezében vékony aranylánc, rajta kis medallion, Bandi fia fényképével. Mindig nyakán hordja, csak éjszakára teszi le. Siet. Izgatottságában — kis kezével nem is tudja bekapcsolni... Feleségem segít. Miután teljesen készen áll az indulásra, megnyugtatom. — Mari néni, van még egy negyedóránk! Reánézek az órára: negyed tíz. Megkérdezzük, jól érzte magát? — Leikeim, tegnap moziban is voltam. Elkomorul. — Jaj, de megbántam! Nem \ f| vólt jó. Nem szerettem. Leülünk. jl/i ari 5 néni támláju karosszékben ül, nem dől hátra, egyenesen ülve figyel: — Reméljük, most már itt marad, Mari néni, — szól a feleségem. — Legalább karácsonyig ... Titokzatosan mosolyog, nem tudjuk, mit nevet. — Nekem otthon kell lennem jövő csütörtökre. .. Másodszori | unszoló kére- || sünkre, hogy || miért kell elmennie, vallja |s: csak be: — Egy és fél § disznóm van ||; odahaza. — Kezével nevetve mutatja a nagy- . ságot. — Égy ' nagy és egy ki- ** esi. Kacagunk. _ Abból ti is részesültök ám! — Óh, drága Mari néni! — szabadkozik a feleségem. - Ne fáradjon még velünk is, most is bánt, hogy cipelte részünkre a szép jércét, habár ennél finomabbat sohasem ettünk. Ittunk is az egészségére. — Jól tettétek, leikeim! — mondja szaporán. — Az orvos megtiltotta, ide — hamiskásan mosolyog — én is megiszom, ha lehet... egy kortyocskát... — teszi hozzá megbocsátást váró szempillantással. Komolyabb témára kerül a szó. Menhalkitja szavát: — Kis pénzem lesz a jövő héten ... Kocsit fogadok. Elmegyünk a múzeumba... Letesszük a gyűrűnket, azután megnézzük Bandikám emléktábláját. Sugárzik arca az örömtől. — Szép gondolat, drága Mari néni — lelkesedem. — Ady Endre édesanyja még élétében megveti egy Ady-múzeum alapját. Ez lesz a mag. Aztán jönnek hozzá a többiek, adnak Laj^sék is, mások is. 1, desen, fejét kissé félreL-‘ ejtve, figyel-----Arca köze pén ég a fekete szempár. — A város megérdemli, — folytatom. Ott a Baross utcában a W enckheim-palota. — Letétbe helyezzük, amíg megalakul az Ady-múzeum. Akkor aztán a főváros átadja. írást is veszünk róla. Ha a főváros alakítja meg, annál jobb... Nála marad. Szimbólum lesz ez az adományozás. A város mindig jó volt Bandihoz. Emlékezzék, Édes!... Bandinak küzdelmes, kezdő éveiben 2000 koronás jutalomdíjat is adott. Meg aztán a főváros, az ország ... Itt mindig voltak hívei .., Feleségem közbeszól: — Utcát is neveztek el róla!... Gyémántkönnyek hullanak a két fekete szemből... Ezüstfejét lehajtja: — Az emberek jók. Ki gondolta volna?... A tegnapi jótevőkre gondolok... Az órára néztem. Féltíz múlt pár perccel. Induljunk. Öltözködünk. Kétszer is rászólunk: — Vegye fel a hócipőjét, „Édes”, mert megfázik! Szabadkozik. Szaporán száll a szava. — Nem fázok én meg, leikeim! ... — Meg aztán — teszi hozzá lágyan... — könnyebbek is így a lépteim ... A lépcsőn lehaladva, a ** gyengécske Lajosról beszélgetünk ... — Jobban van Lajos! — biztatom. — Csak persze nem az egészséges emberrel, hanem a beteggel kell összehasonlítani, aki a szanatóriumban volt... SS N?. í. • ■ yii' \ Napról napra javul... — Drága jó Lajoskám! — mormolja maga elé... Kiérünk az utcára. Elől a feleségem, Ady Lajosné húgával. Hátrább én, karonfogva Mari nénivel... Hirtelen kérdem: — Nem jön-e fel Nagy Sándor mostanában? — Tegnap nálunk ebédelt a felesége, — szól, nagy szemét rám vetve. — Decemberben feljön... — Megáll. Féloldalt kissé szembefordulva ... — Eljössz-e hát a jövő héten?... Megnézzük Bandikám emléktábláját. — Lelkem!... hogyne mennék el! A múzeumba is... Az emléktáblához is ... — Jó lesz!... — Melegség fut át az arcán ... Szeme könnyben. Utolsó gondolata is a két gyermek: Bandikám ... Lajos' kám... Szorosan karolom a karját. Áttérünk az utca túlsó oldalára. Lassan megyünk. Arcán derű. Szólni akar. Kétszer is visszatartom, — Drága Mari néni! Ne haragudjon .. Ügy beszélek, mint az anyámmal... Ne beszéljen ... Kímélni akarom! 17 is szél fujdogál az utcán. Pár lépésre a Krisztina- téri megálló. Elől az asszonyok. Hátul én, Mari nénivel. Villamos közeledik hátunk megett. — 44-es, nekünk nem jó! 75-ös kell — nyugtatom... — Pár perc még és a Nagyenyed utcában vágyunk!... Milyen jó lész!... — Jó! Jó lesz!... Pár lépésre Ady Lajosné húga és feleségem beszélget dr. Muzsnai László református lelkésszel. — Né, itt van Laci! — kiáltok fel örömmel. Mép látom, hogy Mari néni Laci keze felé nyúl. Aztán egyetlen jajszó nélkül meg- tántorodik, keze kisiklik karomból, s mintha láthatatlan erőnek engedelmeskedne, egykét lépést tesz még... Odaugrunk. Ketten is elkapjuk — Ady Lajosné húga és én, — de már érezzük, hogy a kezeink között rogy össze. Muzsnai lelkész, feleségem és többek segítségével kocsiba emeljük..; Még él, lélegzik, utolsókat sóhajt... A rohanó gondolatok sorában felvillan az elhagyott, kis kúria .. Kati a kertajtóban áll... köténye sarka a szemén... öntudatom világosodik... Meghal... — Lajos!... — döbben a szivembe. — Nem is sejti... Kint a kocsi előtt Muzsnai László búcsúzkodik. Ady Lajosné húga és feleségem az utolsó igazítást teszik a szegény „Edes”-en ... Kalapját helyezik vissza fejére, ruháját egyengetik, kabátjával takarják be, hogyne fázzon ... Látják, mi történik, de a valóságot ^.tagadó lelkűit életet mímelő gyöngédségekbe menekül ... A vég pedig -*• itt van... talán be is következett. .. Ajka nem mozdul, szeme lecsukódik, keze elhi- degül kezemben ... A megérkező mentőorvos már csak a beállott halált konstatálja, ami pár perccel előbb következhetett be... A tömeg egyre nő. Részvevő, sajnálkozó szavak hallatszanak. Megillető- dött csendben veszik körül a kocsit, melyben a legtragikusabb életű'költő édesanyja kiszenvedett... S abban a pillanatban — jól emlékszem — megszólalnak a krisztinavárosi templom harangjai.., Azé, amelyben egykor Széchenyi István esküdött Seilern Cres- centiával... A halál lovai megérkeztek... S aki előtt megállanak Elsáppad és nyeregbe száll S fehér úton nyargal vele Holdvilágos éjjeleken Üj utasokért a Halál. ... Minden lehető helyre telefonálók. Ismerősöknek, barátoknak. .. Ady Lajosné jön... Kisírt az arca. Mellette Föl- dessy Gyula, az Ady-család egyik leghívebb barátja. Komoly, tudós arcán megillető- dés. Rendőrautó érkezik. Orvos, rendőrtisztek szállnak ki. Gyöngéden leemelik az „Edes”-t. A kapualjnál ideiglenes koporsóba fektetik. L evett kalappal, némán állunk ... Feleségem lehajol s átlát fehér zsebkendővel felköti. A koporsó-fedelet reáeresztik... s megindul sebes vágtában a fekete kocsi:.. Ifiii B" . . f Tfx'i gta-r* !:"•* * V 1958, november 28, péntek: 1820-ban született Engels Frigyes. 1943. Háromhatalmi értekezlet Teheránban. 1898. Meghalt K. F. Meyer svájci író. & Névnap C? Ne feledjük, szombaton: NO® biucli- TELEVÍZIÓT vásárolnak a színdarabok bevételéből a karácsondi kultúrcsoport tagjai. Legutóbb a Pillangó című darabbal járták be a járás községeit. — A RÖZSASZENTMAR- TONIAK is kapnak az 1959- es évben autóbusz várótermet. Az építkezésre 37 ezer forintot fordítanak. Az anyagszállítást a lakosság társadalmi munkában vállalta.- KÖZEL 200 EZER forint értékben vásárolt ez évben mezőgazdasági gépeket a hal- majugrai Béke Termelőszövetkezet. A tsz-nek saját Zetorja van. — A JÖVÖ ÉVBEN kezdik meg Boldogon egy új játszótér építését. A parkosításra. a padokra, a hinták beszerzésére 57 ezer forintot fordítanak.- HATSZAZ MÁZSA aprómagot csévélték el ez évben Szihalom községben. A tervek szerint jövőre még többen kívánnak aprómag-termeléssel foglalkozni. — A HATVANI járási ta. nács végrehajtó bizottsága pénteki vb.-ülésén a járás állattenyésztési helyzetét, valamint a já-ási TST munkáját értékelik. műsora Egerben este fél 8 órakor: Bástyasétány 77 (Bérletszünet) Kömlőn este 7 órakor: Szélvihar MUNKÁSOTTHON MOZI műsora 28-án, este 6 órai kezdettel Egerben a Szakszervezeti Székházban: Megalakult a Heves megyei fotoklub KIS KARMESTER Valamikor azt tanultuk,. az iskolában, hogy a medve téli álmot alszik és barlangjába húzódva hortyogja végig a hosszú téli hónapokat. Hittem is én ezt mindaddig, amíg egyszer, úgy december vége felé medvével nem akadtam össze a Kárpátokban. Messziről első látásra vaddisznónak véltem, csak később, tüzetes vizsgálódás után jöttem rá, hogy az előttem, a hóban nehezen cammogó valami, az nem vaddisznó, hanem medve, mégpedig egyike a legszebb, legfejlettebb példányoknak Nem jött egyedül a hatalmas, bozontos fejű mackó, hanem néhány lépéssel utána követte két fia is amelyek már szintén szép szál „legények” voltak és ugyancsak Az utóbbi években közkincs- csé vált a fényképezés. Az életábrázolás vágya hatalmába kerítette a dolgozók széles tömegeit. Büszkék lehetünk erre, de arra is, hogy van mit megörökítenünk. Régen hiányolták már az egri fotokedvélők, hogy nincs Egerben — más városokhoz hasonlóan — olyan szerv, amely összekötné őket, elősegítené fejlődésüket. - Most örömmel számolhatunk be arról, hogy megalakult Egerben a Heves megyei fotoklub. Az alakuló gyűlésen 26 hivatásos és amatőr fotós vett részt, s jelen volt Tömöri Ede, a Magvar Fotóművészek Szövetségének titkára is. Tömöri elvtárs röviden ismertette a fotoklub feladatait. — össze kiéli fogni a tagságnak — mondotta a fotoszakkö- rök patronálására, a szakköri munka technikai és művészi színvonalának elősegítése érdekében. A szakkörök vezetői is vegyenek részt a klub munkájában. Elő kell mozdítani, a most megalakult fotoklub- nak a tagság fejlődését, vitákkal, előadásokkal és kiállítások rendezésével. A szövetség titkára javasolta, hogy a Heves megyisi fotoklub vegye fel a kapcsolatot a többi város >k klubjaival, fotószalonjaival. Megígérte Tömöri elvtárs a fotóművészek szövetségének legmesszebbmenő támogatását is. Már a közeljövőben rendelkezésükre bocsátják a kecskeméti fotószalon 100 darab képből álló kiállítási anyagát, amelyet bemutatunk majd az egri közönségnek. Havonta egy-egy központi előadót is biztosít a szövetség. Első alkalommal decemberben lesz, Járay Rudolf fotóművész tart előadást a fotoklubban. Az alakuló gyűlés köszönetét mondott az ideiglenes vezetőségnek eddigi munkájáért, majd megválasztották a fotoklub új vezetőségét: Kotner Jenő, Polgár József, Vida Gyula, Környei László és Körmendi Károly személyében. A gazdasági ügyek intézésével Gö- möri Józsefet bízta meg az alakuló gyűlés. A tagsági díjat havi öt forintban állapították meg, s elhatározták, hogy minden második hétfő este hét órai kezdettel tartanak klubnapot a Városi Művelődési Ház földszinti termében. Az alakuló gyűlésről azzal a biztos tudattal mentünk haza; hogy a párt és a tanácsi szervek és a Magyar Fotóművészek Szövetségének támogatása megteremti a lehetőséget, hogy eredményesen működhessen a most megalakult fotoklub. Tőlünk függ: tu- dunk-e élni ezzel a lehetőséggel. Körmendi Károly A jövő évben tataroznák a gyöngyösi Orczy-kastólyt A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai ebben az évben, a műemlékké nyilvánított gyöngyösi Orczy- kastély belső javítási munkáit fejezik be. 400 ezer forinttal helyrehozták a belső ‘érmékét, ablakokat, és a berendezési tárgyakat. A jövő évben 500 ezer forint költséget kapott a város arra, hogy a viharvert külső fal helyett, eredeti formájában rendbehozva álljon a gyöngyösiek kedvelt épülete, az Orczy-kastély. A színház közli Az egri Gárdonyi Géza Színházban estéről estére nagy sikert arat Eisemann Mihály „Bástyasétány 77” című há- romfelvonásos operettje. A darab egyik főszerepét, Doma Rudit, eddig Gyuricza Ottó játszotta nagy sikerrel, betegsége miatt azonban most Kozaróczy József — aki egyébként a darab főrendezője — vette át szerepét. Pedagógus tanfolyam a járási székhelyeken A Pedagógus Szakszervezet Területi Bizottsága november 24-e és december 2-a között a járási székhelyeken egynapos közös tanfolyamot rendez az iskolák igazgatói és a bizalmiak részére. A tanfolyamon megtárgyalják a bizalmiak jogait, kötelességeit, az -skolai szakszervezeti élet problémáit, a területi bizottság kiküldött előadóinak vezetésével. Télapó-bál az egri Közgazdasági Technikumban December hónap első felében színpompás télapó-bált rendeznek az egri Alpári Gyula Közgazdasági Technikum diákjai. Az est érdekessége lesz a jelmezes csoport, amelynek tagjai életre keltik a zord tél mesebeli alakjait. Az előkészületek már megkezdődtek és az iskola tanulói remélik, hogy ez a bál is nagy sikert arat. A jelmezek a legnagyobb titokban készülnek, mindenki tartogat valami meglepetést. Sgy, kb bMiíize.trsijz szaporázták a lépést anyjuk után. Erdész ismerősöm — akivel együtt figyeltük a medvéket, — izgatottan húzott le a hóba és suttogva közölte velem, hogy az anyamedvét puskavégre akarja keríteni. Izgalmas percek teltek el. A medvék egy völgykatlanba értek és.előre nem lehetett tudni, időznek-e majd ott, vagy tovább folytatják útjukat a mi irányunkban. Szerencsénk volt, mert néhány percnyi várakozás után mintegy nyolcvan lépésre kibukkant a bokrok közül az anyamedve és a következő pillanatban átlyukasztotta oldalát a pontosan odairányított mauzergolyó. A medve gyomrát otthon felboncoltuk és megállapítottuk. hogy annak tartalma csaknem kizárólag vadalma és csipke, ami arra engedett következtetni, hogy a medve a nagy hó ellenére rendszeresen kijár télen is a barlangjából és előszeretettel fogyasztja a számára kitűnően ízes gyümölcsöt, a vadalmát. Erdész ismerősöm ugyancsak ekkor közölte velem, hogy talált már medve gyomrában hangyabolyt is, hangyádtól, bábostól, fapálcikástól együtt, ami azt igazolta, hogy a medve valóban mindenevő és akár egy komplett hangyabolyt is képes megenni. Más alkalommal ismét magam láttam medvét két első lábával erdőben levő vadalma-fára felkapaszkodni és ott hosszú ideig lakmirozni. Ugyancsak tapasztalatból tudom, hogy egy jól kifejlett himmedve egyetlen ütéssel képéé leütni egy ökröt és azt saját erejéből akár több száz méterre is elhúzza oda, ahol azt biztonságban gondolja. Egy rutén vadőr szerint a medve szokott halászni is a hegyi patakocskákban és igencsak bizonygatta, hogy két szemével látta, amikor a medve a patak szélén állva leste, figyelte percekig az átlátszó vizet, és amikor pisztráng úszott arra, akkor mancsával hirtelen a vízbe kapott a hal után. Ezúttal ennyit « medvéről azok számára, akik szeretik és becsülik az állat- kertből oly jól ismeri mackót. CSz.) Ady Endre édesanyjával, a fényképen az édesanya sorai.
