Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-28 / 263. szám

4 NÉPÜJSAG cÁz „ídUJ‘ kxjJLáLcL őndlkizh cAdLy, J2ő-rbiméfF fNOvember 22-i számunkban kö­zöltük már lapunkban Vincze Gé­zának, Ady unokaöccsének készü­lő könyve egyik Ady Lőrincnére emlékező fejezetét. Most, az „Édes” halálának évfordulóján könyvének azt a részletét közöl­jük, amelyben a szomorú esemény körülményeit ismerteti.) t í J h, alig láttam olyan kék ^ égboltot, mint akkor. Mintha nem is november, hanem tavasz volna. A fák ágain villődzó fények, a leve­gőben madárcsipogás, lelkem­ben Ady-dal édes muzsikája: Víg a slrdomb, tarkák a völgyek, Ihaj, be sok a tréfa-szó, Tájék, kötődés, nóta, nő: Meg: nem állom, hogy ne fütyüljek. Kilenc óra múlt pár perccel, mikör megérkezünk a Szent János-téri lakásra. Friss lég­áram a szobákban, a leány most teszi be a Tabánra nyíló szárnyas ajtót... A család tag­jai házi dolgokkal vannak el­foglalva. Ady Lajos neszelődik a másik szobában. Az „Édes” — Ady Endre édesanyja — frissen, nevetve jő élő. — Készen vagyok, leikeim, csak még ezt kapcsolom be ... Kezében vékony aranylánc, rajta kis medallion, Bandi fia fényképével. Mindig nyakán hordja, csak éjszakára teszi le. Siet. Izgatottságában — kis ke­zével nem is tudja bekapcsol­ni... Feleségem segít. Miután teljesen készen áll az indulás­ra, megnyugtatom. — Mari néni, van még egy negyedóránk! Reánézek az órára: negyed tíz. Megkérdezzük, jól érzte ma­gát? — Leikeim, tegnap moziban is voltam. Elkomorul. — Jaj, de meg­bántam! Nem \ f| vólt jó. Nem szerettem. Leülünk. jl/i ari 5 néni támláju karos­székben ül, nem dől hátra, egyenesen ülve figyel: — Reméljük, most már itt marad, Mari néni, — szól a feleségem. — Legalább kará­csonyig ... Titokzatosan mosolyog, nem tudjuk, mit ne­vet. — Nekem ott­hon kell lennem jövő csütörtök­re. .. Másodszori | unszoló kére- || sünkre, hogy || miért kell el­mennie, vallja |s: csak be: — Egy és fél § disznóm van ||; odahaza. — Ke­zével nevetve mutatja a nagy- . ságot. — Égy ' nagy és egy ki- ** esi. Kacagunk. _ Abból ti is részesültök ám! — Óh, drága Mari néni! — szabadkozik a feleségem. - Ne fáradjon még velünk is, most is bánt, hogy cipelte ré­szünkre a szép jércét, habár ennél finomabbat sohasem et­tünk. Ittunk is az egészségére. — Jól tettétek, leikeim! — mondja szaporán. — Az orvos megtiltotta, ide — hamiskásan mosolyog — én is megiszom, ha lehet... egy kortyocskát... — teszi hozzá megbocsátást vá­ró szempillantással. Komolyabb témára kerül a szó. Menhalkitja szavát: — Kis pénzem lesz a jövő héten ... Kocsit fogadok. El­megyünk a múzeumba... Le­tesszük a gyűrűnket, azután megnézzük Bandikám emlék­tábláját. Sugárzik arca az örömtől. — Szép gondolat, drága Mari néni — lelkesedem. — Ady Endre édesanyja még élétében megveti egy Ady-múzeum alapját. Ez lesz a mag. Aztán jönnek hozzá a többiek, adnak Laj^sék is, mások is. 1, desen, fejét kissé félre­L-‘ ejtve, figyel-----Arca kö­ze pén ég a fekete szempár. — A város megérdemli, — folytatom. Ott a Baross utcá­ban a W enckheim-palota. — Letétbe helyezzük, amíg meg­alakul az Ady-múzeum. Akkor aztán a főváros átadja. írást is veszünk róla. Ha a főváros alakítja meg, annál jobb... Nála marad. Szimbólum lesz ez az adományozás. A város mindig jó volt Bandihoz. Em­lékezzék, Édes!... Bandinak küzdelmes, kezdő éveiben 2000 koronás jutalomdíjat is adott. Meg aztán a főváros, az or­szág ... Itt mindig voltak hí­vei .., Feleségem közbeszól: — Utcát is neveztek el róla!... Gyémántkönnyek hullanak a két fekete szemből... Ezüst­fejét lehajtja: — Az emberek jók. Ki gon­dolta volna?... A tegnapi jó­tevőkre gondolok... Az órára néztem. Féltíz múlt pár perccel. Induljunk. Öltözködünk. Kétszer is rá­szólunk: — Vegye fel a hócipőjét, „Édes”, mert megfázik! Szabadkozik. Szaporán száll a szava. — Nem fázok én meg, lei­keim! ... — Meg aztán — teszi hozzá lágyan... — könnyebbek is így a lépteim ... A lépcsőn lehaladva, a ** gyengécske Lajosról be­szélgetünk ... — Jobban van Lajos! — biz­tatom. — Csak persze nem az egészséges emberrel, hanem a beteggel kell összehasonlítani, aki a szanatóriumban volt... SS N?. í. • ■ yii' \ Napról napra javul... — Drága jó Lajoskám! — mormolja maga elé... Kiérünk az utcára. Elől a fe­leségem, Ady Lajosné húgá­val. Hátrább én, karonfogva Mari nénivel... Hirtelen kérdem: — Nem jön-e fel Nagy Sán­dor mostanában? — Tegnap nálunk ebédelt a felesége, — szól, nagy szemét rám vetve. — Decemberben feljön... — Megáll. Féloldalt kissé szembefordulva ... — Eljössz-e hát a jövő hé­ten?... Megnézzük Bandikám emléktábláját. — Lelkem!... hogyne men­nék el! A múzeumba is... Az emléktáblához is ... — Jó lesz!... — Melegség fut át az arcán ... Szeme könny­ben. Utolsó gondolata is a két gyermek: Bandikám ... Lajos' kám... Szorosan karolom a karját. Áttérünk az utca túlsó oldalá­ra. Lassan megyünk. Arcán derű. Szólni akar. Kétszer is visszatartom, — Drága Mari néni! Ne ha­ragudjon .. Ügy beszélek, mint az anyámmal... Ne be­széljen ... Kímélni akarom! 17 is szél fujdogál az utcán. Pár lépésre a Krisztina- téri megálló. Elől az asszo­nyok. Hátul én, Mari nénivel. Villamos közeledik hátunk megett. — 44-es, nekünk nem jó! 75-ös kell — nyugtatom... — Pár perc még és a Nagyenyed utcában vágyunk!... Milyen jó lész!... — Jó! Jó lesz!... Pár lépésre Ady Lajosné hú­ga és feleségem beszélget dr. Muzsnai László református lelkésszel. — Né, itt van Laci! — kiál­tok fel örömmel. Mép látom, hogy Mari néni Laci keze felé nyúl. Aztán egyetlen jajszó nélkül meg- tántorodik, keze kisiklik ka­romból, s mintha láthatatlan erőnek engedelmeskedne, egy­két lépést tesz még... Odaugrunk. Ketten is el­kapjuk — Ady Lajosné húga és én, — de már érezzük, hogy a kezeink között rogy össze. Muzsnai lelkész, feleségem és többek segítségével kocsiba emeljük..; Még él, lélegzik, utolsókat sóhajt... A rohanó gondolatok sorá­ban felvillan az elhagyott, kis kúria .. Kati a kertajtóban áll... köténye sarka a szemén... öntudatom világosodik... Meghal... — Lajos!... — döbben a szi­vembe. — Nem is sejti... Kint a kocsi előtt Muzsnai László búcsúzkodik. Ady La­josné húga és feleségem az utolsó igazítást teszik a sze­gény „Edes”-en ... Kalapját helyezik vissza fejére, ruháját egyengetik, ka­bátjával takar­ják be, hogyne fázzon ... Lát­ják, mi törté­nik, de a való­ságot ^.tagadó lelkűit életet mímelő gyön­gédségekbe me­nekül ... A vég pedig -*• itt van... talán be is kö­vetkezett. .. Aj­ka nem mozdul, szeme lecsukó­dik, keze elhi- degül kezem­ben ... A meg­érkező mentő­orvos már csak a beállott halált konstatálja, ami pár perccel előbb következ­hetett be... A tömeg egyre nő. Részvevő, sajnálkozó sza­vak hallatsza­nak. Megillető- dött csendben veszik körül a kocsit, melyben a legtragiku­sabb életű'köl­tő édesanyja kiszenvedett... S abban a pil­lanatban — jól emlékszem — megszólalnak a krisztinavárosi templom harangjai.., Azé, amelyben egykor Széchenyi István esküdött Seilern Cres- centiával... A halál lovai megérkeztek... S aki előtt megállanak Elsáppad és nyeregbe száll S fehér úton nyargal vele Holdvilágos éjjeleken Üj utasokért a Halál. ... Minden lehető helyre te­lefonálók. Ismerősöknek, ba­rátoknak. .. Ady Lajosné jön... Kisírt az arca. Mellette Föl- dessy Gyula, az Ady-család egyik leghívebb barátja. Ko­moly, tudós arcán megillető- dés. Rendőrautó érkezik. Or­vos, rendőrtisztek szállnak ki. Gyöngéden leemelik az „Edes”-t. A kapualjnál ideig­lenes koporsóba fektetik. L evett kalappal, némán állunk ... Feleségem le­hajol s átlát fehér zsebkendő­vel felköti. A koporsó-fedelet reáeresztik... s megindul se­bes vágtában a fekete kocsi:.. Ifiii B" . . f Tfx'i gta-r* !:"•* * V 1958, november 28, péntek: 1820-ban született Engels Frigyes. 1943. Háromhatalmi értekezlet Teheránban. 1898. Meghalt K. F. Meyer svájci író. & Névnap C? Ne feledjük, szombaton: NO® biucli- TELEVÍZIÓT vásárolnak a színdarabok bevételéből a karácsondi kultúrcsoport tag­jai. Legutóbb a Pillangó című darabbal járták be a járás községeit. — A RÖZSASZENTMAR- TONIAK is kapnak az 1959- es évben autóbusz váróter­met. Az építkezésre 37 ezer forintot fordítanak. Az anyagszállítást a lakosság társadalmi munkában vál­lalta.- KÖZEL 200 EZER forint értékben vásárolt ez évben mezőgazdasági gépeket a hal- majugrai Béke Termelőszövet­kezet. A tsz-nek saját Zetor­ja van. — A JÖVÖ ÉVBEN kez­dik meg Boldogon egy új játszótér építését. A parko­sításra. a padokra, a hinták beszerzésére 57 ezer forintot fordítanak.- HATSZAZ MÁZSA apró­magot csévélték el ez évben Szihalom községben. A tervek szerint jövőre még többen kí­vánnak aprómag-termeléssel foglalkozni. — A HATVANI járási ta­. nács végrehajtó bizottsága pénteki vb.-ülésén a járás állattenyésztési helyzetét, valamint a já-ási TST mun­káját értékelik. műsora Egerben este fél 8 órakor: Bástyasétány 77 (Bérletszünet) Kömlőn este 7 órakor: Szélvihar MUNKÁSOTTHON MOZI műsora 28-án, este 6 órai kez­dettel Egerben a Szakszervezeti Székházban: Megalakult a Heves megyei fotoklub KIS KARMESTER Valamikor azt ta­nultuk,. az iskolában, hogy a medve téli álmot alszik és bar­langjába húzódva hortyogja végig a hosszú téli hónapo­kat. Hittem is én ezt mindaddig, amíg egyszer, úgy decem­ber vége felé med­vével nem akadtam össze a Kárpátok­ban. Messziről első látásra vaddisznónak véltem, csak később, tüzetes vizsgálódás után jöttem rá, hogy az előttem, a hóban nehezen cammogó valami, az nem vad­disznó, hanem med­ve, mégpedig egyike a legszebb, legfejlet­tebb példányoknak Nem jött egyedül a hatalmas, bozontos fejű mackó, hanem néhány lépéssel utá­na követte két fia is amelyek már szintén szép szál „legények” voltak és ugyancsak Az utóbbi években közkincs- csé vált a fényképezés. Az életábrázolás vágya hatalmá­ba kerítette a dolgozók széles tömegeit. Büszkék lehetünk er­re, de arra is, hogy van mit megörökítenünk. Régen hiányolták már az eg­ri fotokedvélők, hogy nincs Egerben — más városokhoz ha­sonlóan — olyan szerv, amely összekötné őket, elősegítené fejlődésüket. - Most örömmel számolhatunk be arról, hogy megalakult Egerben a Heves megyei fotoklub. Az alakuló gyűlésen 26 hiva­tásos és amatőr fotós vett részt, s jelen volt Tömöri Ede, a Magvar Fotóművészek Szö­vetségének titkára is. Tömöri elvtárs röviden ismertette a fotoklub feladatait. — össze kiéli fogni a tagság­nak — mondotta a fotoszakkö- rök patronálására, a szakköri munka technikai és művészi színvonalának elősegítése ér­dekében. A szakkörök vezetői is vegyenek részt a klub mun­kájában. Elő kell mozdítani, a most megalakult fotoklub- nak a tagság fejlődését, viták­kal, előadásokkal és kiállítások rendezésével. A szövetség titkára javasol­ta, hogy a Heves megyisi foto­klub vegye fel a kapcsolatot a többi város >k klubjaival, fotó­szalonjaival. Megígérte Tömö­ri elvtárs a fotóművészek szö­vetségének legmesszebbmenő támogatását is. Már a közel­jövőben rendelkezésükre bo­csátják a kecskeméti fotósza­lon 100 darab képből álló ki­állítási anyagát, amelyet bemu­tatunk majd az egri közönség­nek. Havonta egy-egy központi előadót is biztosít a szövetség. Első alkalommal decemberben lesz, Járay Rudolf fotóművész tart előadást a fotoklubban. Az alakuló gyűlés köszönetét mondott az ideiglenes vezető­ségnek eddigi munkájáért, majd megválasztották a foto­klub új vezetőségét: Kotner Jenő, Polgár József, Vida Gyu­la, Környei László és Körmen­di Károly személyében. A gaz­dasági ügyek intézésével Gö- möri Józsefet bízta meg az alakuló gyűlés. A tagsági dí­jat havi öt forintban állapí­tották meg, s elhatározták, hogy minden második hétfő este hét órai kezdettel tarta­nak klubnapot a Városi Mű­velődési Ház földszinti ter­mében. Az alakuló gyűlésről azzal a biztos tudattal mentünk ha­za; hogy a párt és a tanácsi szervek és a Magyar Fotómű­vészek Szövetségének támo­gatása megteremti a lehetősé­get, hogy eredményesen mű­ködhessen a most megalakult fotoklub. Tőlünk függ: tu- dunk-e élni ezzel a lehetőség­gel. Körmendi Károly A jövő évben tataroznák a gyöngyösi Orczy-kastólyt A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai ebben az évben, a műemlékké nyilvánított gyöngyösi Orczy- kastély belső javítási munkáit fejezik be. 400 ezer forinttal helyrehozták a belső ‘érmé­két, ablakokat, és a berende­zési tárgyakat. A jövő évben 500 ezer fo­rint költséget kapott a város arra, hogy a viharvert külső fal helyett, eredeti formájá­ban rendbehozva álljon a gyöngyösiek kedvelt épülete, az Orczy-kastély. A színház közli Az egri Gárdonyi Géza Szín­házban estéről estére nagy si­kert arat Eisemann Mihály „Bástyasétány 77” című há- romfelvonásos operettje. A darab egyik főszerepét, Doma Rudit, eddig Gyuricza Ottó játszotta nagy sikerrel, betegsége miatt azonban most Kozaróczy József — aki egyéb­ként a darab főrendezője — vette át szerepét. Pedagógus tanfolyam a járási székhelyeken A Pedagógus Szakszervezet Területi Bizottsága november 24-e és december 2-a között a járási székhelyeken egynapos közös tanfolyamot rendez az iskolák igazgatói és a bizal­miak részére. A tanfolyamon megtárgyalják a bizalmiak jo­gait, kötelességeit, az -skolai szakszervezeti élet problémáit, a területi bizottság kiküldött előadóinak vezetésével. Télapó-bál az egri Közgazdasági Technikumban December hónap első felé­ben színpompás télapó-bált rendeznek az egri Alpári Gyu­la Közgazdasági Technikum diákjai. Az est érdekessége lesz a jelmezes csoport, amely­nek tagjai életre keltik a zord tél mesebeli alakjait. Az előkészületek már megkez­dődtek és az iskola tanulói remélik, hogy ez a bál is nagy sikert arat. A jelmezek a leg­nagyobb titokban készülnek, mindenki tartogat valami meglepetést. Sgy, kb bMiíize.trsijz szaporázták a lépést anyjuk után. Erdész ismerősöm — akivel együtt figyeltük a medvéket, — izgatot­tan húzott le a hóba és suttogva közölte velem, hogy az anya­medvét puskavégre akarja keríteni. Iz­galmas percek teltek el. A medvék egy völgykatlanba értek és.előre nem lehetett tudni, időznek-e majd ott, vagy to­vább folytatják út­jukat a mi irá­nyunkban. Szeren­csénk volt, mert né­hány percnyi várako­zás után mintegy nyolcvan lépésre ki­bukkant a bokrok közül az anyamedve és a következő pil­lanatban átlyukasz­totta oldalát a ponto­san odairányított mauzergolyó. A medve gyomrát otthon felboncoltuk és megállapítottuk. hogy annak tartalma csaknem kizárólag vadalma és csipke, ami arra engedett következtetni, hogy a medve a nagy hó el­lenére rendszeresen kijár télen is a bar­langjából és elősze­retettel fogyasztja a számára kitűnően ízes gyümölcsöt, a vadalmát. Erdész is­merősöm ugyancsak ekkor közölte velem, hogy talált már medve gyomrában hangyabolyt is, han­gyádtól, bábostól, fa­pálcikástól együtt, ami azt igazolta, hogy a medve való­ban mindenevő és akár egy komplett hangyabolyt is képes megenni. Más alkalommal is­mét magam láttam medvét két első lá­bával erdőben levő vadalma-fára fel­kapaszkodni és ott hosszú ideig lakmi­rozni. Ugyancsak ta­pasztalatból tudom, hogy egy jól kifejlett himmedve egyetlen ütéssel képéé leütni egy ökröt és azt saját erejéből akár több száz méterre is el­húzza oda, ahol azt biztonságban gon­dolja. Egy rutén vad­őr szerint a medve szokott halászni is a hegyi patakocskákban és igencsak bizony­gatta, hogy két sze­mével látta, amikor a medve a patak szélén állva leste, fi­gyelte percekig az át­látszó vizet, és ami­kor pisztráng úszott arra, akkor mancsá­val hirtelen a vízbe kapott a hal után. Ezúttal ennyit « medvéről azok szá­mára, akik szeretik és becsülik az állat- kertből oly jól is­meri mackót. CSz.) Ady Endre édesanyjával, a fényképen az édesanya sorai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom