Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-28 / 263. szám

\ 1988. november 28., péntek NÉPCJSAG QlSk a jxőlltiÁal életben. A mi társadalmunkban mindenki egyforma joggal bír, legyen az munkás, paraszt, nő, vagy férfi. A munka, a társadalmi életben való részvétel alapján mérlegelik az embere- két, s képességeik szerint állítják őket kisebb, vagy nagyobb vezető helyekre. Ez a feltétlen demokratizmus az élet minden területén érvé­nyesül, s ezért lehet látni a miniszteri széktől kezdve a tsz-elnöki funkcióig mindenütt lel­kes, hivatásának élő asszonyokat. A házi hivatásnak élni, ez a régi értelem­ben vett felfogás zárta az asszonyokat az ott­hon négy fala közé az eddigi történelem so­rán. A nő hivatását, az otthont, a családot összetartó asszony szerepében látták, akinek otthon a helye, s nem a politikai, társadalmi életben. „Az embernek való a politika” — szólt a mondás, s ez a törvény uralkodott az életben. Hiába volt háború, vagy béke, vá­lasztási harc, vagy nyugodt politikai élet, az asszonyok nem léphettek a társadalmi, a poli­tikai élet küzdőterére. De már évszázadokkal ezelőtt bebizonyították, hogy ha kell, a fér­fiakhoz hasonlóan helytállnak az életben. Az 1793-as francia forradalom barikádjain, vagy éppen az egri vár falain bebizonyították a nők, hogy még életüket is képesek áldozni az eszméért, a szabadságért. A szocialista társadalom épít a nők mun­kájára, vezetőképességükre és szétrombolta a nőkkel kapcsolatos tradicionális felfogást. Munkához, szóhoz engedte jutni a nőket, s azok be is váltották a szerepeltetésükhöz fűzött reményüket. Nem ritkán lehet talál­kozni olyan asszonyokkal, mint például Jezo- viczky Vincéné, az egri járási nőtanács tit­kára, aki már közel egy évtizede részt vesz a politikai életben. Tóth Jánosné, a nagy- tályai tanács elnöknője is nagy hozzáértéssel, s eredménnyel irányítja a község gazdasági és politikai életét. De a felsőbb vezető helye­ken is, mint például a megyei tanácsban, szintén lehet találni nőt, mint Papp Sándor- nét, a megyei tanács elnökhelyettesét, aki szintén példásan látja el feladatát. A nemrég lezajlott képviselőválasztások során is java­soltak megyénk dolgozói az országgyűlésbe nőt. A gyöngyösi járás Sik Sándomé tanítónőt küldte az országgyűlésbe pótképviselőként. Az elmúlt hetek, hónapok idején is pél­dáját adták a nők, hogy milyen nagy mérték­ben lehet számítani munkájukra politikai té­ren. A jelölőgyűlésektől, a választók össze­írásától kezdve az egész választás lebonyolí­tásáig, mindenütt ott voltak a nők. A megyé­ben több mint 30 000 párttag és pártonkívüli aktíva segítette a választás munkáját, s ennek közel 20 százaléka volt nő. Lányok, idősebb, fiatalabb családanyák beszéltek eredmé­nyeinkről; agitálták a Hazafias Népfront je­löltjei mellett, s ismertették a jövő célkitűzé­seit Hittel, lelkesedéssel vették ki részüket a választási munkából, mert azért a rend­szerért folytattak politikai munkát, amely nekik az egyenjogúságot, a megbecsülést adta. A nők sorsukon keresztül naponta érzik, hogy nemcsak az állam, hanem az egész társada­lom segítő keze könnyíti életüket és igyekszik gondjaikon, bajaikon segíteni. A nőt védő intézkedések sora arra készteti a társadalom nőtagjait, hogy ők is erejükhöz mérten tegye­nek legtöbbet a rendszerért. A politikai életben való részvétel előfelté­tele a nők képzettsége és , felszabadítása. A múlt rendszerben az egyik feltétel sem volt megadva, mert a lányokat, a nőket mestersé­gesen elzárták a tanulástól. Legfeljebb taní­tói, vagy orvosi pályákon érvényesülhettek a nők, de mint politikai tényezők, ki voltak zárvá az országgyűlésből és a helyi élet veze­téséből. Az egyetemi oktatás statisztikája szé­pen példázza azt a haladást, amit a nők ok­tatása terén ért el az ország. Amíg az 1937— 38-as tanévben az egyetemi hallgatóknak 14,5 százaléka volt a nő, addig ma ez a szám 23,5 százalékra emelkedett. De az iskolákat is megfelelő politikai képzettséggel, nagy látó­körrel hagyják el a nők, s ez alap, hogy részt vehessenek a további politikai munkában. Az életnek bármelyik oldalát nézzük, mindenütt szembetűnik, hogy a nők tehetségének kibon­takozását, érvényesülésüket az egész társada­lom segíti. önkéntelen a kérdés: hogyan tudja ellátni otthoni teendőit is egy társadalmi életet élő asszony, kárt szenved-e az otthon, politikai tevékenysége miatt? Ezt a kételyt a nők éle­tét könnyítő intézkedések sorával lehet el­oszlatni. A gyermekes anyákat a bölcsőde, a napközi otthon, a családtalanokat a társadal­mi szolgáltatások sora segíti, s felszabadul- tabbak az otthoni munkától. De a háztartás korszerűsítése, a gépek alkalmazása is a há­ziasszonyoknak adnak egyre több és több időt a társadalmi élethez. A nők nem hivatásszerű politikai munká­ját általában és közvetlenül a nőtanács irá­nyítja és fogja össze. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt választási harcban igen jó eredmény­nyel irányította a nőtanács a nőket és most az a feladót, hogy továbbra is foglalkoztassák őket a nőtanácsok az állandó bizottságokban, a mozgalmakban, a tömegszervezetekben. Használják ki politikai aktivitásukat és bíz­zák meg újabb feladatokkal a választási mun­kában kitűnt lányokat, asszonyokat. Az le­gyen a cél, hogy minél több nő vegyen részt a politikai munkában, s minél tevőlegesebben járuljanak hozzá az ország építéséhez. Tóth József Túj, süvölt a Mátra szele ■■— megrázza a fák ágait, az országút telefonpóznáin sora­kozó drótokat: ráz­za... rázza kegyetle­nül. Ez nem a nyarat búcsúztató őszi szél, — ez az őszt űző tél maró fogú hírnöke. A fákon dér ül, dér ra­kódik le kőre, fára, útra, házra és most az permetez, mint néhány hete az el- eárgult levél. Most nem szép, szomorú a vidék. Pőrére vetkő­zött a Mátra, s ez a riasztó, didergő mez­telenség nem vakít a hó fehérjével és nem Mátrai kép virít az erdők zöld­jével. Az emberek, a mátrai emberek, s azok, akik csak be­toppanni jöttek a meg­kopott erdők világá­ba, — az emberek is valahogy most úgy beleillenek a képbe. Csendesek, melan- kólikutsak: hol a nyár vértpezsdítő lelkese­dése és hol még a tél arcot csípő szertelen és friss vidámsága? Az úton latyak és hajnali jég, a fákon még néhány beszá­radt levél, amelyen úgy feet a dér, mint öregasszonyon a mir­tuszkoszorú. Az üdü­lők társalgói teltek, zsong a sok ember. De ez a zsongás most olyan, mint a kap­tárba zárt méhek panasza, mert vigasz­talan a világ odakint, mert csak a szépség váza és nem valós varázsa várja az üdü­lőket az őszvégi er­dők csendjében. Meddig tart ez, s mióta? Talán csak napokig és csak na­pok óta. Aztán las­san, lágyan hullni kezd majd a hó, mint valami csodáa, puha takaró és befedi a fák, a kövek, az egész Mátra mezte­lenségét: új csengést ad a hangnak, új ízt a levegőnek és új színt az arcnak. Jön a tél és jönnek a síelők, jönnek a szán­kók, jönnek a hó­emberek szerelmesei, a vad hógolyócsaták veterán harcosai. S a Mátra újból szép lesz, csodálatos lesz, felejthetetlen lesz új köntösével. Talán csak néhány nap múlva! (gy-ó) Nyugdíjas oktatásügyi dolgozók és pedagó­gusok nagygyűlése December 3-án, Egerben a nyugdíjas oktatásügyi dolgo­zók és pedagógusok részére a Pedagógus Klubban nagygyű­lést rendez a Pedagógus Szak- szervezet Területi Bizottsága. A gyűlésen megvitatják a nyugdíjasoK problémáit és megválasztják a nyugdíjas ta­gozat megyei és városi veze­tőségét.- PARKOSÍTJÁK az isko­lát és a kultúrház környékét Makiáron. A munkához már hozzákezdtek, de a terv csak a jövő tavaszon valósul meg. «Úgy koppan az eső' De nem a nótában, hanem Felsőtárkány község dolgozói­nak és üdülőinek a nyakába amikor is a postahivatalnál fel akarják adni leveleiket, vagy egyéb postaküldemé­nyeiket. Szomorú, de való, hogy a felsőtárkányi posta- hivatalnak kis, börtönablak­ra emlékeztető kezelőablaka van, s azon keresztül törté­nik a postaküldemények fel­adása, vagy átvétele. Sem váróhelyiség, sem pedig egy egyszerű tető a várakozófelek részére nincs, így kénytelen mindenki esőben, az ég alatt állva elintézni a postával kapcsolatos levél, vagy egyéb küldemények feladá­sát. Ez az „áldott” állapot idestova 20 éve fennáll, nem beszélve arról, hogy a postai kezelőhelyiség is sötét belül, és éjjel-nappal villanynál kell a hivatal dolgozóinak feladatukat ellátni. Ha te­kintetbe vesszük azt, hogy Felsőtárkány község üdülői­be igen sok külföldi vendeg is ellátogat, valószínűnek tartjuk, hogy sem az üdülő vendégeknek, turhrtáknak, sem a község dolgozóinak nem a legjobb a véleménye a posta illetékes szerveiről. Reméljük, ezt az áldatlan állapotot mieUibb megszün­teti a posta. (Tóth) A tanács támogatása hiányzik? Kevés a könyv a községi könyvtárakban — Nézze meg ezt a Mik- száth-kötetet, vagy ezt a Mó­ricz művet. Mint egy három geneiációt kiszolgált falusi biblia, úgy néz ki mindegyik. Agyonolvasott kötet vala­mennyi, faluról bevont könyv — mutatja Békés György, a hatvani Járási Könyvtár ve­zetője a raktár polcain maga­sodó szakadozott, megviselt könyvek tömegét. — Nem az a baj, hogy egy könyvet sokan olvasnak, ha­nem az, hogy nincs választék a falusi könyvtárakban, — folytatja panaszát a könyvtár vezetője. Az emberek pedig egyre többet olvasnak és kel­lene a könyv, mint a cukor-. Különösen az ellenforrada­lom óta nehéz a könyvtárak helyzete, mert több mint 150 ezer forint értékű könyvet semmisítettek meg vandál mó­don a „szabadság bajnokai”, címben tündöklő huligánok. Gogol, Puskin, Thomas Mann műveivel együtt Petőfi, Jókai és Móricz művei is megsemmi­sültek, s hordta a szél a szét­szaggatott irodalmi termékek lapjait és hamuját. Irtózva nézték a józangondolkodású falusi emberek ezt a pusztí­tást és ők érzik kárát a fele­lőtlen egyének elvakult cse­lekedeteinek. Most pótolni kel­lene a hiányt, s egyidejűleg fejleszteni a könyvtárakat. — Igen ám, de a tanácsok keveset törődnek a kulturális igények kielégítésével, a könyvállomány bővítésével — foglalja össze a helyzetet Bé­kés György. Anyagi álcát nem áldoznak erre a célra! Vessünk számot, hogy jo­gos-e a bírálat most, amikor a járdák tízkilométeréi, a kultúrházak sora épül, a vil­lanyhálózat, a csatornázás bő­vítése jellemzik a községeket — községfejlesztési alapból és jelentős társadalmi erővel. Ez mindenesetre kultúráltabbá teszi a falu életét, de a vil­lanyvilágítással a könyvolva­sás igénye is fellép. Erre fs kell pénzt juttatni. Egy köz­ségben általában csak' 600, azaz hatszáz forint jut az állami keretből a könyvtár fejlesztésére, ami körülbelül 20 kötet ára. Községfejlesztés­ből pedig néha semmit sem szavaznak meg a könyvállo­mány bővítésére. Van olyan község — mint például Bol­dog, — ahol az utóbbi évek során egyetlen fillért sem ál­doztak könyvek beszerzésére. De a horti tanács is könnyen veszi ezt a dolgot, mert ott ugyan vettek néhány köny­vet, de azok ott porosodnak a tanács valamelyik szekrényé­ben és közben a könyvtár ál­lománya egyre fogy. Az el­múlt esztendőben a hatvani járás községeinek csak a fele adott jelentéktelen összeget a könyvállomány bővítésére Ke­vés az olyan tanács, mint a zagyvaszántói, ahol 2500, vagy a csányi, ahol 3000 forintot szavaztak meg erre a célra. Keresve lehet találni orvos­lást erre a bajra. A községíej- lesztési alapból lakosonként legalább egy forintot juttassa­nak könyvtárak fejlesztésére a községi tanácsok, s máris megvan az alap az állomány bővítéséhez. De ne csak hatá­rozat maradjon ez a dolog, mint például Hatvanban, ahol a tanácsülés 8 ezer forintot szavazott meg ez évre a könyv­tár részére, de a pénzt eddig elfelejtették átadni, pedig már november vége van. Hatvan­ban ugyancsak elkelne az anyagi segítség, mert a lakos­ság igényeit nem tudja kielé­gíteni a könyvtár. Üj-Hatvgn- ban például nincs könyvtár és nagyon kellene legalább 15—■ 20 ezer forint a jövő évi köz­ségfejlesztésből egy könyvtári fiók létesítésére. Még egy említésre méltó dolog: Ha adnak pénzt könyv­táraknak, ne az egyes embe­rek ízlései szerint vegyenek könyvet, hanem kössenek szerződést a Könyvtárellátó Vállalattal, amely a világiro­dalom klasszikusaitól a ma élő magyar és külföldi írókig, költőkig a legjobb művekkel látja el a falut. Összegezve: Egy kis szívvel, akarattal rövidesen lehetne változtatni a könyvtárak je­lenlegi problémáin. (—th) Félórás látogatás az Egri Háziipari Szövetkezetben Jövőre torontáli szőnyeget is gyárt a ktsz MINDENES SZÖVETKEZET, ahol ezermesterek dolgoznak, — így lehetne jellemezni az Egri Háziipari Ktsz-t, mert számtalan termék előállításá­val foglalkozik, s minden áru­féleség előállítására megtalál­ják a módot. — Becsbe készítünk most vesszőből font fali virágtartó­kat — számol be a munkáról Zórád József, a szövetkezet el­nöke. — Háromezer virágtar­tót készítünk, s ezenkívül a A falu csendes. Sötét no­vemberi este nehezedik az ap­ró egerszóláti házakra. A kas­tély ablakai világosak. András- napot ülnek a Vecsey-kastély- ban. A kandeláberek ontják a fényt, kint is, bent is zajlik az élet. — Hol a nehézségben vagy, János? — ordít ki az egyik vendég, kocsisa után. — Itt vagyok, nagyságos uram! — hajol meg az ember. — No, befogni, mert únom már ezt a rühös sötétséget! — Alázatosan jelentem, nem tudunk indulni, mert a nagy­ságos asszony elvitte egy úrral a hintái, egyet járni! — Híjj! Azt a magasságos mindenségedet, te átkozott! Most kell ezt mondani? — ha­talmas pofon csattan az aláza­tos arcon. Az úr berohan az istállóba és másnap délelőtt hírül vette a falu, hogy a sza- lóki földesúr elzavarta a fele­ségét, meg betegre verte a ko­csisát... * ...aztán elmúlt néhány And­rás nap. A világon megvolt a nagy ólomöntés — és elvált az igazság ólma — mi a job­bik oldalra kerültünk. A falu felengedett a dermedtségből. Egerszólát kilépett a tespedt csendből. Egyre-másra épültek „Szilveszterkor avatunk !“ az új házak és ebből a faluból — ahonnan a felszabadulás előtt egyetlen gyerek, a haran­gozó fia indult el a gimnázium felé — megindult a meglett emberek sora fölfelé... A kastélyok kiürültek, régi gazdáik kereket oldottak, és a romladozó portákat kezébe vette a község. Ügy nyúltak hozzá, mint egy régi fekélyhez. A Vecsey miniszteri tanácsos úr házának egy részét meg­kapta a fiatalság. A régen gon­dozatlan kastély lassan omla­dozott. Beázott, hullt a vako­lat és bizony egy komoly tánc- mulatság betett volna neki! Ekkor határozták el az ifik, hogy hajlékot építenek maguk­nak Vecsey kastélya helyén. 1957. tavaszának egyik va­sárnapján harmincnégy kiszes szerszámmal felszerelve meg­jelent a tetthelyen és egyetlen nap alatt lebontották a hasz­nálhatatlan épületet. Harminc­ezer forintjuk és mérhetetlen akaratuk volt. Ezzel kezdték meg 1957. októberében az épít­kezést. Vasárnapról vasárnap­ra hangos volt a domboldal a fiataloktól. Alapot ástak, követ szállítottak, töltötték a pere­met. Mind társadalmi munká­ban. Aztán jött a hideg és ab­bamaradt a munka. 1958. április elsején a kisze- sek szervezője, mozgatója, Pro- kaj János KISZ-titkár lett a v. b. elnöke. A kultúrház sor­sát továbbra is a szívén visel­te. Meg is indult újra a mun­ka. Községfejlesztésből meg­szavaztak 50 ezer forintot. Új­ra pendültek az ásók, kapák, nyikorogtak a szekerek. A fia­talok nem csüggedtek, hanem mindent megtettek azért, hogy a hatalmas, szép épület mielőbb felemelkedjék. A megyei tanács, látva ez* a törhetetlen akaratot és ösz- szefogást, — 70 ezer forinttal toldotta meg az igyekezetei. Azóta minden vasárnap fo­lyik a munka. November 7-e óta sok fiatal viseli az arany­ezüst koszorús jelvényt, ami bizonyítja, hogy önzetlen tár­sadalmi munkát végzett. Vajon mit szólna Vecsey földbirtokos úr, ha hallhatná a „röpködő” tréfákat, a csendü­lő egészséges kacajt, ha látná a munkára összegyűlt fiatalok lendületes kedvét. Azt hiszem, elcsodálkozna, hiszen ezek a fiúk ingyen dolgoznak, és még hozzá vasárnap! Mert akkor érnek rá. És omlik a föld a csákányok nyomán. A bányászfiatalok, parasztfiúk egyforma ügyes­séggel fordítják a földet a nagyterem padlójára. Töltenek. Már lehet is, a kőművesmun­kák elkészültek. Most már nincs ember a faluban, aki el ne nézne a kul­túrház felé. Hogyne! Itt a vil­lany, a földművesszövetkezet kirakatában neoncső ontja a fényt, az iskolából rádió hang­ját kavarja a novemberi szél; milyen jó volna már beülni a nagyterembe és messze vidé­kekre, távoli tájakra szállni a film, a zene szárnyán! Az elnök elvtárs egy nap húszszor kiszalad az építkezés­hez. A cement, a mész, a kő, a sóder szállítása, most meg már a fakitermelés, a szarufa-szer­zés ezer gondja között nézi ag­gódva a kiszesekkel együtt az idő-fordulását. Érthető! A napok ilyenkor repülnek, pedig akármi lesz, Szilveszter estéjén avatják a kultúrház nagytermét! És aztán táncolnak, vidám pesti lányoknak, asszonyoknak divatkosarat fonunk. Egy másik munkarészlegnél az üvegfonók dolgoznak seré­nyen. 25 ezer üveget fonnak be az ÜVÉRT rendelésére és eze­ket az üvegeket az egri bor­kóstolókban — jó bikavérrel, leánykával megtöltve lehet megvenni. — A rossz gyermekek is a mi termékeinkből kapnak miku­láskor „ajándékot” — folytat­ja Zórád elvtárs — amelyet mi *AAAAAA/W\AAAAAAAAAAAAAAAAAA/VW, muzsika veri fel a csendet. A kocsma ivós közönsége meg-! csappan. A részeg duhajko-! dást ostoba legényvirtust fel-! váltja a nemes vetélkedés. Mű­soros esték, színdarabok jelzik! a fiatalok ezernyi készségét. Ez a falu a civilizált válás csendes szigete volt eddig, de néhány év alatt életet, fényt, lelkesedést vittek bele a fiata­lok. Pedig néha nehezen ment a dolog! Akkor azután meg-; jelent köztük a párttitkár elv­társ, ott termett Hegedűs Mis-; ka bácsi és a fiúk hamar ki­vették kezükből a munka ne-! hezétL S most befejezés előtt áll a nagy mű. Még néhány hét és a konferanszié kiáll a rival­dafénybe, hogy bemondja: „Kedves közönség! Ma avat-; juk a közös munkával megépí-; tett kultúrházunkat, és ebből; az alkalomból bemutatjuk Jó-; kai: Gazdag szegények című; regényének színpadi változa-; tát...” És milyen felemelő érzés lesz] az, amikor először széthúzzák a függönyt, először csattan fel; a taps, ami nemcsak a művé-; szi teljesítményt, hanem az; építés lázas munkáját is nyug-; tázza majd. Cs. Adám Éva készítünk, a virgácsokat, ügy látszik, sok a rossz gyermek, mert kétezer virgácsra kap­tunk megrendelést a kereske­delemtől. AZ ÜZEMRÉSZEKBEN SOK olyan munkát lehet látni, ame­lyek a kisipart és a nagyipart nem foglalkoztatják. Azt a hé­zagot tölti be a kisipari szö­vetkezet, ami a nagyipar és a kisipar között van. A lakosság kielégítésére szolgáló könnyű­ipari cikkeket gyártják és so­rozat-munkában a ruhák javí- ] tásával is foglalkoznak. A var- ;rórészleg bébiruhát, az iskolá­soknak egyenruhát és az úttö­rőknek csapategyenruhát gyár­tanak. A különleges méretű ; emberekre különleges méretű ! alsóruhákat is készítenek, ja- ! vítják a használt férfiingeket ;és az egyéb fehérneműket, és a szövetkezetben hímezik a gyönyörű zászlókat is. A szövetkezet régi gondja talál orvoslást tavasszal, mert új üzemházat építenek és ez­zel megszűnik a zsúfoltság, ami jelenleg a szövetkezetben tapasztalható. Az új üzemház­ban mód lesz a szőnyegszövő részleg felállítására is. Azt tervezi a szövetkezet vezetősé­ge, hogy a jövőben torontáli gyapjúszőnyegeket is készíte­nek, amivel eddig helyszűke miatt nem foglalkoztak. A SZÖVETKEZET MŰKÖ­DÉSÉT elégedéssel nyugtázza az egri vásárló közönség. Ez nem is csoda, mert a ktsz ol­csón és jól termel. A közel­jövőben pedig tovább növe­kedhet a vásárlók elégedettsé­ge, mert a szövetkezet prog­ramjába vette, hogy a lakos­ság közvetlen igényeinek a kielégítésére még több gondot fordít.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom