Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-27 / 262. szám

4 NÉPÚJSÁG 1958. november 27., csűtSrtlk Interjú: A% egri Kelemen László Irodalmi Színpad első bemutatójáról KozaróczY József nyilatkozik Több alkalommal beszámol­tunk már olvasóinknak az eg­ri Irodalmi Színpad megala­kulásáról, s terveiről. Az Iro­dalmi Színpad vezetősége pla­kátokon ismertette a színpad programját az irodalmat ked­velő közönséggel. Még ebben a hónapban kellett volna be­mutatni a színpad első műso­rát, Ez .a bemutató azonban különböző okokból elmaradt. Most felkerestük Kozaróczy József elvtársat, az Irodalmi Színpad egyik vezetőjét, hogy lapunk hasábjain válaszoljon néháh” kérdésünkre. — Miért húzódott el az első bemutató? — Az irodalom kedvelői na­gyon nehéz és igényes feladat­ra vállalkoztak, amikor elha­tározták, hogy Budapest és több vidéki város után itt Egerben is létrehozzák az Irodalmi Színpadot. Üttőrő munka ez itt a városban, s ezért alapos előkészületet igé­nyel. Nem egy műsor össze­állításáról van szó csupán, hanem egy távlati tervet kel­lett készíteni, s gondoskodni a műsorok megfelelő összeál­lításáról. — Komoly problémát jelent a fővárosi művészek szerep­lése is. Nem akarjuk a kö­zönséget becsapni, s ezért már előre gondoskodnunk kellett a budapesti művészek szerződ­tetéséről. Elküldtük részükre műsortervünket és így egyez­tetjük össze a művészek sza­bad idejét a ml műsoraink­kal. Ilyen és ehhez hasonló okok miatt húzódott el a bemutató ideje december 8-ra. Ekkorra már fel tudunk készülni első műsorunkra. . — Milyennek ígérkezik az első bemutató? — Az Irodalmi Színpad első bemutatóját Csoóri Sándor ál­lította össze a világirodalom legszebb szerelmes verseiből, amelyet „És szólott az én sze­relmesem“ címmel mutatunk be az egri közönségnek. Ez a műsor nem egy egysze­rű szavalóest lesz. A színészek nem a függöny előtt mondják el a költők műveit, hanem felhasználják az összes szín pad-adta lehetőségeket. Nem akarjuk lemásolni a pesti iro­dalmi színpad műsorait, ma­gunk akarjuk kialakítani a közönségünknek legmegfele­lőbb stílust. Előreláthatóla nem lesz konferanszié, nem lesz összekötő szöveg; a ver­sek belső tartalma zárja majd szoros egységbe a műsort. Minden elmondott vers to­vább viszi a gondolatot, szim te kapcsolódnak egymáshoz a műsorra kerülő versek. A világirodalom szerelmes verseiből válogattuk össze el­ső műsorunkat. A verseken keresztül bemutatjuk a sze­relmet a vágyakozástól a meg­ismerésen, majd a beteljesült szerelmen keresztül egészen a féltékenységig, majd tovább a már megnyugvó szerelemig. Ehhez használjuk fel a szín­pad- és világítástechnika le­hetőségeit. de mindezt úgy hogy ne vesszen el egy-égy vers önálló szépsége sem. Első műsorunkat többek kö­zött Shakespeare, Goethe, Jó­zsef Attila, Ady, Tóth Árpád. Petőfi, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula és Babits Mihály mű­veiből állítottuk össze és Bodó György, Kovács Mária, Bodó Judit, Forgács Kálmán, Csapó János, Kautzky Ervin, Németh Gabriella, Pathó Ist­ván, Lenkei Edit, Bodor Blan­ka és Sebestyén András tolmá­csolják a közönségnek. Az itt elmondottakból az derül ki, hogy az első mű­sorhoz nem kértek fel bu­dapesti művészeket. Miért? — Első műsorunkat helyi erőkkel akarjuk megrendezni Azt akarjuk, hogy az egri Iro­dalmi Színpad műsorát az eg­ri színészek kezdjék meg. f. reméljük, hogy ezzel egyetért a közönség is. Az egri színé­szek mindent megtesznek majd és tehetségük legjavát adják, hogy az Irodalmi Szín­pad keretében is meghódítsál az igényes egri közönséget. A többi műsorokat már bu dapestí művészek részvételé vei rendezzük meg. Még egy kérdés: bizonyá­ra érdekli az olvasókat az is, hogy miért kapta az egri Irodalmi Színpad a Kele­men László elnevezést? — Igen. Mi is találkozunk már a városban ilyen kérdé­sekkel. Hiszen Kelemen Lászlót nagyon Kevesen isme­rik. Sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen elnevezést adjunk az alakuló Irodalmi Színpadnak. Eger nagyjairól, Gárdonyiról, Bródyról, mar neveztek el színházat, mozit. Mi újat akartunk ezen a te­rületen is. így jutottunk el Kelemen Lászlóhoz. Kelemen László volt ugyanis az első magyar színigazgató, színész és fordító. Nagy része van a magyar, színjátszás megterem­tésében. Kelemen Lászlót kevesen ismerik, pedig kortársaival együtt nehéz és úttörő mun­kát végzett a maga idejében. Mi most új színpadot hoztunk létre, az Irodalmi Színpadot. Űj fogalom ez itt a városban S úgy gondoltuk, hogy az a lelkesedés, amellyel Kelemen László munkálkodott annak idején, példamutatásul szol­gálhat a mi munkánkhoz 'S. Reméljük, ez így is lesz, s reméljük, az egri közönség minél előbb megismeri maid Kelemen László munkásságát.. Ezért hívjuk színpadunkat Kelemen László Irodalmi Színpadnak. ★ Mi is reméljük, hogy az egri Irodalmi Színpad bevált­ja a hozzáfűzött reményeket s az irodalmat kedvelő közön­ség megszereti a havonta egy alkalommal jelentkező Irodal­mi Színpadot. Befejezésül még annyit,, hogy, az első bemuta*ót Kárpáthy Gyula és Kozaróczy József rendeízi. (m) 1958. november 27. csütörtök: 1928-ban halt meg Schmidt József indológus és, nyelvész. i. e. 8-ban halt meg Horatius ró­mai költő. Névnap O Kétnapos bélyegkiállítást rendezett az Egri Bélyeggyűjtő Kör Ne feledjük, pénteken: STEFÁNIA ti mií Rajztanári tagozat alakult Egerben A. Pedagógus Szakszervezet keretén belül megalakult Egerben a rajztanári tagozat. A tagozat célul tűzte ki az egész megye területén a rajz­oktatási, képzőművészeti ne­velés segítését az iskolai ok­tatásban, a nem rajzszakos, de rajzot tanító nevelők to­vábbképzésében és a szülők körében. A tagozat a párt és az állami szervekkel együtt részt vesz az MSZMP műve­lődéspolitikai alapelveinek megvalósításában, a g ccs el­leni harcban, a haladó, rea­lista művészek megismerteté­sében. A tagozat tag’ai állan­dó kiállítást rendeznek Eger­ben, a Pedagógus Klubban, havonta más és más rajztanár és festő műveiből. műsora, Egerben este fél 8 órakor: Bástyasétány 77 (Bérletszünet) *« Abasárom (honvédség) esté 6 6: Szélvihar — HATVANBAN december 13-án a járás pedagógusai ré- a szére találkozót szerveznek, amelyen a párt művelődéspoli­tikájának irányelveit beszélik meg. — A FÜZESABONYI já­rási tanács végrehajtó bi­zottságának mai ülésén a pénzügyi osztály beszámoló­ját a negyedik negyedévi adóbevételi terv teljesítésé­ről és a művelődési ettho- nok téli felkészülését beszé­lik meg. — HORT KÖZSÉGBEN a nevelők és a gépállomás dol­gozói az elmúlt napokban kul- túrosoportót alakítottak. Az új csoport elsőnek a Bújócska cí­mű vígió+°'l'r)t mvtatia be. — SZERDÁN indították be Selypen a szülők akadé­miáját. A 10 előadásból álló akadémia előadói a selypi általános iskola tanárai. — HATVANBAN december BAN a közalkalmazottak szak- szervezete asztalitenisz-bajnok­ságot szervfiz., A házibajnoksá­gok megrendezése után decem­ber 15-én kerül sor a döntő mérkőzésekre. A MAGYAR Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének Egri Bélyeggyűjtők Köre november 22—23-án, az egri Szakszerve­zeti Székházban tagjainak gyűjtési anyagából kiállítást rendezett. Ä székház olvasó­termében a megnyitóra szom­baton délután 5 órakor lelkes kis közönség gyűlt egybe, hogy meghallgassa Sándor Imre megnyitóját, aki a Magyar- Szovjet Baráti Társaság városi szervezete nevében beszélt s a többi között a következőket mondotta: — A felszabadulás óta a bé­lyeggyűjtés is átalakult, új for­mákat öltött, új területeket keresett. A bélyegkiadásnak filatéliai jelentőségén túl igen nagy kulturális és politikai je­lentősége van, hiszen nia már bélyegek nem egyszerűen postai értékcikkek, hanem or­szágunk követel, amelyek hírt visznek szocializmust építő né­pünk életéről. Szontagh Pál, a Kör elnöke üdvözölte a megjelenteket. Aj Kör tagjai szép számmal álltak j rendelkezésre, hogy a vendé­geket kalauzolják. A kiállítás anyaga gazdag és szép. Több mint ötezer bélye­get rendszereztek az ízlésesen elhelyezett tablókon. A kiállí­tott anyag az egri kör tagjai­nak tulajdonát, képezi, a gyűj­tők önzetlenül bocsátották gyűjteményeiket a kiállítás rendelkezésére. A középen fek­vő hosszú asztalon a Szovjet­unió bélyegeiből kaptunk rendszerezett ízelítőt; sorozato­kat a harmincas évek, negyve­nes évek kiadványaiból, de a legszebb részlete az anyagnak az 1950 utáni szovjet bélyeg­kiadás darabjai. ízelítőül em­lítsük meg, a Moszkva 800 éves fennállásának évében ki­adott sorozatot művészi értéke miatt, vagy a Volga—Don csa­torna sorozatot. Nem hiányoz­nak a szovjet anyagból a szputnyikokkal díszített bélye­gek sem: igen szemléletesek és nagy nevelő erejűek. Érdekes gyűjtemény foglal­ja magába a legrégibb magyar bélyegeket, amelyek a múlt század utolsó évtizedeinek ma­gyar bélyegterméséből adnak ízelítőt. A kiállítás rendezői sok gon­dot fordítottak arra, hogy a magyar anyag minél színesebb és gazdagabb tálalásban kerül­jön az érdeklődők szeme elé: teljes sorozatokat láthattunk magyar feltalálókról, híres írókról, az 5 éves tervről, a sakkról, a szakszervezetek épü­leteiről, népviseletekről, az olimpiáról, a Vöröskeresztről, munkafolyamatoktól, sport­ágakról, stb., stb. A kiállítás anyaga nemcsak szovjet és magyar bélyegérde­Az utolsó lépés — Nem... ne bántsd... én őt szeretem — sikított fel Angela és gyönyörű testével rá­fonódott a férfire, de az gyöngéden félre­tolta. — Várj, Angela... ez nekünk már régi dolog... Most számolunk... most kiontom a bélit — és gyűrni kezdte karján felfelé az inget. Izmos karja volt. Kettő. Mindegyik barna és ujjak voltak a végén. Csodálatos kéz volt az, gyilkolni, ölni és simogatni is képes. A másik, Teddi röhögött. Kivicsorodott a foga és gnómszerű, mégis hatalmas teste meghajolt, ö nem vette le a kabátját, és nem tűrte fel az ingét. Nem volt se kabátja, se inge. Csak nadrága. Ezért volt félmezte­len, mert különben egész meztelen lett volna. — Te ind-finci... te akarsz engem... Ha- haha — nevetett, hogy Angéla szemébe bele­költözött a rémület, mert Angélának szeme is volt és ez volt a rémület szerencséje. Kü­lönben járhatott volna a szemkiutalóhoz, hogy beköltözhessen valahová. — Hahaha — nevetett még egyszer és egy lépést tett előre ... A másik is. Ez már két lépés. Még Öt lépés volt közöttük. Valamelyiküknek egy- gyel többet kell lépnie, öt lépést nehéz fe­lezni. tjjabb lépést tett Teddy és újabbat a másik. Már csak három lépés választotta el a kettőt egymástól. Angela eltalcarta a sze­mét, hogy azért lásson mögüle. Hogy lássa ezt a fékevesztett, halálig menő harcot, — amely érte, gyönyörű testéért folytat a két férfi, a hímek ősi és örök párbajával, amely­ből az egyik holtan kelhet csak fel. Teddy újabb lépést tett. Már csak két lépés választja el a kettőt egymástól. Ha a másik is lép, akkor csak egy... S ha azt az egy lépést is megteszi valamelyik, akkor itt küzdelem lesz, vad és rettenetes, lészen majd fogak csikorgatasa, vér és hörgés és hálál és Angela. Már csak egy lépés... már csak egy és az egyik meghal... — Jaj! — sikoltott fel az író és a szivé­hez kapott. Meghalt. Beleőrülök,' csak még őt percig élt volna az író, megtudhattam volna: melyik teszi meg az utolsó lépést! (egri) GYURKO GÉZA; Ö.mkkjí ! Haldoklóit és félt. A halál- > tói, amelyre mindig azt mond­ata, hogy rettenetes, de soha- >sem képzelte, hogy számára is >rettenetes lehet. Haldoklóit és ’félt a semmitől, ami a halált \ jelentette, azt a tört fényű, nyitott szájú álmot, amiből nincs felébredés, a haláltól, amely megsemmisíti. Nem ér­zett semmi fájdalmat és mégis kiabált. — Mentsetek meg... Nem akarok meghalni még ... Élni akarok... Csak még egy évet és ráncos arcán sótalan könnyek remegtek végig, hogy ráfolyjanak ziháló mellére. Haldoklóit és félt. . ..és akkor kinyílt az ajtó. Nesztelenül és váratlanul, és bejött rajta a Kenyér. Élni akarsz? — suttogta halkan. — Élni.,. igen, élni akarok — hörögte és kinyújtotta két csonttá soványodott kezét a Kenyér felé. Csináltál valaha kenye­ret? Dagasztottál-e izzadó homlokkal? Szeltél-e a magad sütötte kenyérből valaha, hogy enni adj az éhesnek, hogy ízt adj az íz után sóvárgóknak? Izzadtál-e a szikrázó nap alatt, míg suhogva dőltek a rendek és ittál-e mohón, vadul hűvös vizet árnyékos fa alatt, sárga búzatáblák felett? — kérdezte halkan a Kenyér. — Nem ... nem ,.. nem ... — válaszolta rekedten a hal­dokló és sírva nyúlt a Kenyér után, amely eltűnt a nyitott ajtón. ...és akkor kinyílt az ajtó. Nesztelenül és váratlanul be­jött rajta az Asztal. — Élni akarsz? — suttogta halkan. — Ó, igen... élni akarok még, hát nem lehet, hogy egy kegyetlen sóhaj és semmivé legyek... Élni akarok!... — Volt-e már kezedben szer­szám, hogy asztalt csinálj? Si- kongott-e a gyalu pörge kis forgácsot szórva? Zümmögött-e fűrész kezedben, hogy vasta­gon ülje meg nadrágod szárát a fűrészpor? Csináltál-e asz­talt, hogy körülüljék az embe­rek és megtámasszák rajta munkától fáradt könyökük, hogy könyvet nyissanak ma­guknak, hogy terveket szövö­MUNKASOTTHON MOZI műsora 27-én, Egerben a Szak- szervezeti Székházban 6 órai kezdettel: Kis karmester és áldják a kezed? írtál-e ter­veket messzi vizeket bátran járó hajókról, a levegőóceánt sólyomnál sebesebben metsző repülőgépekről? írtál-e és is­mersz-e egyáltalán engem? — Nem... ne m ... nem — jajongott a haldokló és érezte, hogy egyre lassabban ver a szíve, hogy hűlni kezd a lába, hogy fázik és sírva nyúlt a Toll után, amely eltűnt a nyi­tott ajtón. ...és akkor megszólalt feje alatt a Párna, amely gyűrött volt és verítékszagú és mégis bölcs és igazat mondó. Na­gyon halk volt a szava, senki nem hallotta volna meg, csak a haldokló, aki erőlködő sze­mével még egyszer utoljára szerette volna befogni az egész világot és az egész örökkön tartó jövő életet. — Meghalsz... Te meghalsz ... Semmivé leszel... Hiába élnél örökké, akkor is halott volnál... Lásd, ki a kenyeret dagasztotta, az örökké él... Az is, aki az asztalt faragta és az is, aki a tollat fogta... Azok örökké élnek... De te meghalsz ... meghalsz ... meg­halsz ... meghalsz — duruzsol­ta a párna és még egyszer, utoljára magához simította az ember fejét. kességeket és ritkaságokat mutat, hanem bőven ad ízelí­tőt az európai és tengeren túli bélyegkiadásokból is. Értékes sorozatok láthatók az osztrák, holland,- jugoszláv, stb. bé­lyegkiadás múltjából is. Külön részlege a kiállítás­nak a népi demokratikus or­szágok bélyegeiből készült összeállítások. Külön ki kell emelnünk az egri Űttörőház pajtásainak be­küldött és a kiállítás egyik je tentős anyagát képező bélyeg­készletét is. Nagyszerű didak­tikai érzékkel csoportosították anyagukat ilyen fejeknek alatt: háború, halál, pusztulás, élet. építés, győzelem, stb. Az üveg­lapok alatt a háborúba sodró­dott Magyarország bélyege1 (amelyeken karácsonyi üdvöz­letei mondó szöveg áll és a ka­tona gránátot dob), némi eltű­nődés után visszaidézik ben­nünk azokat az esztendőket, amikor a népet felelőtlen ve­zetői lelkiismeretlenül háború- I ba vitték. Ugyancsak ott van- j nak azok a bélyegek, amelye­ket a Iris úttörők gondosan összegyűjtögettek az ország felemelkedése idejéből, — egé­szen a legújabb kiadványokig. SZOMBAT délután mkább a Kör lelkes tagjai nézegették a kiállítást., mert a bélyeggyűjtés híved — különösen a diákok — nem értesültek kellő időben a kiállításról. így aztán maradt idő arra, hogy a Kör vezetői­vel hosszabban elbeszélges­sünk. Fáradhatatlan és lelkes ez a gárda — Szontagh Pál, Tóth István, Szalai Pál kész­séggel és lelkesen adnak felvi­lágosítást a nem filatelista újságírónak —, amely jelenleg 142 tagot számlál és tagja a 20 ezer tagot magában foglaló Magyar Bélyeggyűjtők Orszá­gos Szövetségének, Amint mondják, sajnálják, hogy hely­szűke miatt csak 5000 bélyeget rakhattak ki a tablókon a kí­váncsiak szeme elé. Remélik azonban, hogy a 'övőben a nagy érdeklődés nagyobb kiál­lítási lehetőséget is hoz majd. Amikor a bélyeggvűjtés cél­ja, érdekessége felől, annak eredményei után kérdezőskö­dünk, hasznát kutatjuk a pil­lanatnyi érdeklődésen túl, az egyik lelkes bélyeggyűjtő sze­rényen a falra mutat, ahol egy tábláról ez olvasható: a bélyeg­gyűjtés tanít, rendre, tisztaság­ra nevel, szórakoztat, élveze­tes takarékkönyv — gyújts te is bélyeget! Vasárnap délelőtt és dél­után a diákok lepték el a kiál­lítási termet. Ok vitatkoztak a gyűjtemények felett. Széles gesztusokkal magyarázták egymásnak a népi demokrati­kus országok gyűjteményeit: mi szebb náluk, miben hoztak a csehek, lengyelek újabbat, mint mi. A benfentesek izgal­mával, és tolvaj-nyelvével be­széltek a sorozatokról, a kü­lönböző motívumokról. Két lány pl. a virágokat ábrázoló bélyegeket szemlélte hosszan, meg a sportolók ábráit. Két— három fiú a szovjet bélyegek cirill-betűs feliratait tanulmá­nyozta és különösen a szput- nyikos bélyegekre kacsintgat­tak. A kiállítás nemcsak ünnepi alkalom a gyűjtőszenvedély nemes hagyományainak be­mutatására, hanem alkalom arra is, hogy ilyen sajátságos formanyelven valljon dolgos életünkről, a Szovjetunió, a népi demokratikus országok mindennapjairól, munkájáról, eredményeiről, nagy fiairól, ünnepeiről, természeti és törté­nelmi kincseiről, mindarról, aminek a tudatosítása nem holt erkölcsi tőke, hanem ele­ven öntudatot ébreszt és for­mál. Nem lenne teljes a kiállítás­ról szóló beszámolónk, ha nem említenénk meg a kiállítás egy részlegét: a gyufacímke-gyűjte- ményeket. Ez a gyűjtőszenve­dély még gyerekcipőkben jár, sokan fejcsóválva emlegetik ezt a „hóbortot”. A gyufacím­kék egymás mellé, rendszerbe rakva, propagatív jellegűek: ábráik nem hatástalanok, és mozgósító erejűek. A FILATÉLIA Vállalat nem mulasztotta el a kedvező al­kalmat és helyi megbízottja útján a kiállítás helyszínén sok szép bélyeget hozott for­galomba. gessenek? Csináltál-e ágyat, ahol összesimulnak és új éle­tet csókolnak a szerelmesek, ahol megpihen, ki egész nap fárad és ahol meggyógyul, aki beteg? Csináltál-e? — kérdez­te az Asztal. — Nem... nem... nem.., — válaszolta rekedten és ijed­ten a haldokló és sírva nyúlt az Asztal után, amely eltűnt a nyitott ajtón. ...és akkor újból kinyílt az ajtó. Nesztelenül és váratlanul belépett rajta a Toll. — Élni akarsz? — suttogta halkan. — Örökké akarok élni... örökké — sípolta fáradó tüdő­vel a haldokló. — Ments meg... Élni akarok — írtál-e már verset, amely lelkesít, verset, amely úgy si­mogatja végig a lelket, mint­ha rózsaszirom volna? írtál-e történetet, hogy tanuljon be­lőle az ember? írtál-e vele terveket, új házakról, ahol a napfény és az egészség az úr, ahol boldog emberek laknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom