Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)

1958-11-27 / 262. szám

1958. november 27., csütörtök NÉPÜJSAG s I népjólét alkotója - a dolgozó nép A 99,6 százalékos választási győzelem egyik legfontosabb következtetése kétségkívül az, hogy a dolgozó nép messze­menően egyetért a párt, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mán y politikájával, támogatja azt, s a jövőre is bizalmat ad az országvezetésnek. Ez az egyetértés és támogatás az ellenforradalom leverése óta eltelt két esztendő sok és ne­héz munkájában kikovácsoló- dott nemzeti egység talaján áll. A választási győzelem — a nemzeti egység győzelme volt. Amikor népünk az urnák elé járult, a jövőbe is nézett, vállalta a munkát nagy cél­kitűzéseink megvalósításában. Tudta a dolgozó nép: a vá­lasztás ünnepnapja után a munkás hétköznapok követ­keznek, amelyek feladatokat adnak minden egyes ember­nek az üzemek munkapadjai mellett éppen úgy, mint kint a mezőn, a szántóföldeken, a kutató laboratóriumok, terve­ző irodák asztalai mellett, s a katedrákon egyaránt. A fel­adatok valóraváltása egy célt szolgál: a szocializmus to­vábbépítését, s ennek útján a népjólét további emelését. Az imént azt mondtuk: a választási győzelem a nemzeti egység mutatója. Nos, ennek az egységnek most az építő- munka feladatainak megvaló­sításában kell a jövőben meg­mutatkoznia. Megmutatkozik- e? A kérdést — úgy hisszüK — felesleges is feltenni, hi­szen üzemeink, gyáraink napi termelési eredményei, a dol­gos hétköznapok kisebb-na- gyobb eredményeket felmuta­tó megnyilatkozásai az élet minden területén kérdezetle- nül is feleletet adnak erre. Csak nagy és nemes céloK tudnak nagy erőket megmoz­gatni, embereket összeková­csolni! Nem ismeretlen ez a mondás, s ha mi azt mond­juk most, hogy vannak nagy és lelkesítő célkitűzéseink és van összeforrott erőnk is meg­valósításához, altkor semmivel sem mondtunk többet a kéz­zelfogható valóságnál. Ki ne akarna ebben az országban egyre jobban, szebben, egyre gazdagabb és kultúráltabb kö­rülmények között élni? A ma dolgozó emberéneit nem csu­pán a naptári holnap bizto­sítása a gondja, hanem az el­következő hónapok évek és évtizedek szebbé tétele mind a maga, mind a nevelkedő és majd ezután születő nemzedék számára. Szocializmust építő terveink valóra váltása együtt jár a népjólét emelkedésével, azzal, hogy a közösen és a közösség­ért termelt javakból mind bő­ségesebben jut a dolgozó em­bereknek. Ezért mondja és tanítja pártunk: a népjólét al­kotója — maga a dolgozó nép. Az üzemekben, termelőszö­vetkezetekben — de minde­nütt, ahol munka folyik — találhatunk olyanokat, akiket sohasem lehet ott látni a munka nehezénél, akiknek „fogjuk meg emberek és vi­gyék” a felfogása. De amikor a javakat osztogatják, akkor a legelső sorba tolakodnak, s ők a leghangosabbak, nem is kémek, hanem követelnek. Pedig ezeknek nemcsak, hogy nem lehet, hanem nincs is joguk egyenlő részt kérni e javakból azokkal, akik be­csülettel és szorgalommal vé­gezték, s végzik munkájukat. A szocializmus építése min­den embertől annyit követel meg, amennyit adni tud. Nem többet és nem kevesebbet. De követel —, mert amikor a párt és a kormány az építő munka terveit elkészíti — közvetve és közvetlenül 'S — számot vet minden ember munkájával, s minden erőre szükség van. S ez a számve­tés nemcsak az elvégzendő munkára irányul, hanem arra is, hogy a munka által meg­termelt értékekből — összes­ségében is, egy emberre is — mennyi jut, hogyan formáló­dik, alakul, változik a dolgo­zók helyzete, jóléte. Az utóbbi időbein valóságos hegy gyülemlett össze a gyön­gyösi XII-es aknánál az el- szállíttatlan lignitből. A szén­hegy csillébe rakása igen nagy munkát igényel, s hétköznap nem tudták volna megoldani a rendes létszámmal. Ha pe­dig vasárnapi műszakra ren­delik be a bányászokat, dup­la bért kellett volna fizetni, s így háromszoros kár érte vol­na az üzemet. A KISZ-fiatalok segítették ki nehéz helyzetéből a bá­nyát, ugyanis felajánlották, hogy vasárnap, társadalmi munkában felrakják és elszál­lítják a felgyülemlett szén­mennyiség egy részét. Az elmúlt vasárnap hajnal­Világos dolog: hiába tűz ki a terv x-százalék életszínvo­nal emelkedést — sohasem valósulhat meg, ha a számba- vett erők nem teljesítik terv­feladataikat, ha az emberek minden különösebb tevékeny­ség nélkül maguktól az elő­írásoktól várják ezt az emel­kedést. A „sültgalamb várás," az „üres kamra” politikája, nem a szocializmus építésének politikája. S a dolgozó emberek maguk is egyre jobban tudják ezt. Látható ez a már most is tapasztalt, s az imént említett termelés növekedésében, s ab­ban az erélyben, amely egy­re jobban megmutatkoznak azokkal szemben, akik „tar­tózkodnak“ a munka nehe­zebb végétől... És aki becsületesen dolgo­zik, annak nem csupán a bo­rítékja vastagabb a fizetési napokon, hanem a szocializ­mus mielőbbi megvalósítását szolgálja, amely — éppen s munka által — megszabadítja az embereket a gondoktól, a kisebb-nagyobb bajoktól, s mind szebbé, gazdagabbá teszi az emberek életét. Az alkotó, teremtő munka az alapja mindennek. A munka — az, hogy az ember ereje, tudása és akara­ta a holt anyagból dübörgő motorokat, a szénből energiát, a vasból acélt, az elvetett magból lisztet, kenyeret te­remt — tesz és tehet minden­kit arra jogosulttá, hogy ér­deme szerint merítsen a jólét forrásából. Dér Ferenc tájt kezdték a munkát, és a 22 KISZ-fiatal délig 120 csil­le szenet lapátolt fel, s ezzel jelentős költségele kifizetésé­től mentesítette a bányaüze­met. A KISZ-fiatalok is jól jártak, hiszen munkájuk ér­tékének egy részét a bánya­üzem kifizeti a fiataloknak, akik ebből fenyőfa-ünnepélyt rendeznek, s megajándékozzák a bányász-gyermekeket. A . legszorgalmasabb társa­dalmi munkások Eperjesi Gyula, Bot István, Csiba László, Söregi József, Kecs­kés Édömér, és a többi KISZ- fiatal, így adta újabb szép példáját a kommunista fiata­lok áldozatvállalásának. ■ — ............ — i fl vasárnapi rohammunka eredménye: 120 csille szén As illetékesek figyelmébe: Mikor lesz már bekapcsolva a villany Hevesen A második fizetésről A Mátravidéki Szénbányá­szati Trösztnél igen ötletes módon tudatják a munkások­kal: mennyit költ az állam különböző szociális juttatások­ra, s mennyit kapnak a fizeté­sükön felül közvetett úton. A gyöngyösi XII-es aknánál is nagy plakát hívja fel erre a figyelmet, amelyből meg­tudhatják a bányászok, hogy a 2300 forintos havi átlagkerese­ten kívül a Tröszt 25 millió forintnál nagyobb összeget fi­zet ki közvetlen juttatásként, a közvetett fizetésből pedig többek között a bányászok szállítása 8 424 000 fprintot az étkezési hozzájárulás 1 146 000 forintot tesz ki, de majdnem kétmillió forintot költ a Tröszt a bányász-lakó­telepek fenntartására is. Erről a plakátról tudják meg a bányászok azt is, hogy az ez év első háromnegyedében végzett munkájuk alapián há­rommillió 700 ezer forint jut a nyereségrészesedési alapra, s már eddig 7,3 műszaknak megfelelő összeget tudnának kifizetni, s ez a szám év végéig remélhetőleg jó néhány nappal növekszik. TIT hírek — Ma este 6 órakor az egri Pedagógiai Főiskolán Heinéről tart előadást dr. Némedi Lajos főiskolai igazgató. — Pénteken este 6 órai kez­dettel Járosi András a Peda­gógiai Főiskola II. emelet 67. sz. termében a számrendszer­ről tart előadást. Hevesről Szalai Ernő pana­szolja: a múlt év végén az István utca lakói vállalták, hogy közösen összeadják az utca villanyhálózatának építé­si költségeit. Az utcabeliek 90 százaléka befizette a vál­lalt hozzájárulást, de akad 4— 5 olyan ember, aki csak ígér­te, de írásban vállalt kötele­zettségét még a mai napig Mátyási Gábor. Eger, Tinódi utca 12. szám alatti lakos há­za előtt tanyáznak a kocsik, amikor a Patyolathoz szenet hordanak. Ez nem is volna olyan nagy baj, ha ott tartóz­Hosszú idő óta utazom autó­buszon Tarnaörs és Vámos- györk között. A legutóbbi idők­ben azonban olyan dolgoknak vagyok szemtanúja és szenvedő alanya, ami nem megnyugtató a busszal járóknak. Hétfőn hajnalban, a 4.55 órakor induló autóbusz — amely Zárónkról indul — tömve érkezik Tarnaörsre. Hely csak a bérletesek számá­ra van, azoknak, akik heten­ként egyszer mennek haza és hétfőn térnek vissza munka­helyükre, nem jut hely a bu­sám teljesítette. Ezért nem helyezik áram alá a vezeté­ket? Ügy készült ez a mun­ka, mint a lucaszéke, most már csak a két vezetéket kel­lene összekapcsolni, hogy ki­gyulladjon itt is a fény, hát nem tehetne valamit itt az ÁVESZ, miért nem kapcsol­ják már be az áramot, vagy legalább is a közvilágítást? kodásuk alatt piszkot nem hagynának, nem vágnák, túr­nák fel a járdát. Nem lehetne más megoldást találni erre, hogy ne a ház előtt állnának a lovaskocsik? szón. A vonat beérkezésekor megrohanják a buszt, s még csak remény sincs rá, hogy tel­férjenek Elképzelhető, hogy így mennyi időt veszítenek » munkaidőből. Valószínűnek tartjuk, hogy ha visszaállíta­nák azt a buszt, amely min­den hétfőn 4.55. órakor indul Tarnaörsről, megszűnne ez a hétfő reggeli tortúra, s nem kellene az ^VKÖV-nék attól fél­nie. hogy üresen megy a kocsi, — panaszolja Bakos Lajos Tarnaörsről. Kedves egri Patyolat! Miért nem adják vissza Tarnaörsnek a reggeli busz-járatot? Levelezőink írják t Kedves megemlékezés Erzsébet napján Váratlan meglepetés érte a Hatvani Cukorgyárban az Er­zsébeteket. A munka végezte­kor Malatincki főmérnök elv­társ és még néhány munka­vezető kedves, meleg szavak­kal köszöntötte az ott dolgozó Erzsébet nevű nőket névnap­juk alkalmából. Az átnyújtott virágcsokor és a ' megemléke­zés nagy örömet és megha­tottságot okozott nemcsak a nők, hanem a férfiak között is, akik eddig esetlen közöm­bösségből figyelmetlenek vol­tak még talán a közeli hozzá­tartozóikkal is. Ök — a férjek — megfeledkeztek róla, de az üzem, a gyár vezetősége nem, ez hatotta meg az ott dolgozó férfiakat. A férfiak nevében mond köszönetét azoknak, akik ezt tették, s akinek gon­dolataiban megszületett ez a címmel írt levelet egy hevesi fiatal. 1956-ban alakult a he­vesi kultúrház keretén belül egy tánccsoporf, színjátszócso­port, de úgy látszik, megszűnt létezni. Nagyon sok fiatal van Hevesen, akik szívesen eljár­nának táncolni, vagy színdara­bot tanulni, de nincs hová. Esetleg a földművesszövetke­zethez mehetnek, de ott már elegen vannak. Kérdezem, hol szórakozzanak a fia­talok? Hol töltsék el a hosszú téli estéket. Ha jó filmet játszanak a mo­kedves ajándékozás: Gaál József cukorgyári dolgozó ziban, oda se megyünk szíve­sen, mert olyan rosszak a szé­kek, hogy nem lehet ráülni. Bár van olyan eset is, hiába szól jó helyre a jegyünk, ha azt más elfoglalta, a rendezők nem tesznek semmit azért, hogy mindenki oda kerüljön, ahová jegyét váltotta. Ilyen nagy község, minf’Heves, meg­érdemli, hogy egy kicsit töb­bet törődjenek a mozihelyiség­gel és egyéb rendezvények­kel, egyszóval a kultúrélettel. K. L. Néhány szó a hevesi hultúrárál NAGY JÓZSEF: A parasztság földet követel A forradalom győzelme után a Káro- lyi-kormány jelentős mértékben a forradalmi mozgalom hatására programjába vette a radikális földreform megvalósítását. A szegényparasztság azonban nem túlságosan bízott a kormány ígéretében, illetve a föld­osztás tervét úgy értékelte, hogy ha a forra­dalom megígérte a földosztást, akkor azt meg is kell minél előbb valósítani és számos he­lyen közvetlenül a forradalom után hozzá­kezdtek a földesúri földek birtokbavételéhez. Ez természetesen nem a „polgári jogrend” ke­retei között történt, hanem sajátosan népi, forradalmi módon. A hazatérő katonák és szegényparasztok számos helyen már 1918. novemberében földosztó bizottságokat alaki” tottak, tervet készítettek a földosztásra. Sok községben ténylegesen is megkezdték a nagybirtok hatalmának felszámolását, azál­tal, hogy szétosztották a terményt, elhajtották az uradalom jószágait, birtokba vették gazda­sági gépeit, eszközeit. Az első napokban, ami­kor a polgárság még rémülten szemlélte a for­radalom erejét és nem lehetett tudni, ki lesz a hatalom új birtokosa, a legtöbb helyen ered­ményre is vezettek ezek a szegényparaszti vállalkozások. A forradalom belügyminisz­tere, Batthyányi gróf, azonban csakhamar szembeszállt ezekkel a forradalmi vállalkozá­sokkal. Maga Batthyányi is féltette hatalmas birtokát és természetes, hogy nem a föld nél­küli zselléreknek, hanem a birtokosoknak az oldalára állt. A hirtelenében felállított pol­gárőrségeket, nemzetőrségeket a csendőrséggel megerősítve, a földet követelő parasztság el­len fordították és véresen verték le a paraszt­mozgalmakat. Az adott forradalmi helyzetben azonban nem lehetett a földet követelő parasztságot hatalmi szóval elnémítani. A szegényparaszt” ság egyre erőteljesebben követelte a beígért földreform megvalósítását. A kormány nem térhetett ki tartósan a tömegnyomás elől s így november végén hozzákezdtek a földre­form-törvény előkészítéséhez. A törvényter­vezet főleg a bürokrácia útvesztőiben tévely- gett, mert különben minden feltétele megvolt a gyors és radikális földreformnak. Maguk a nagybirtokosok is világosan látták, hogy a forradalmi viszonyok között nem lehet meg­menteni a nagybirtok egész területét, s így maguk sürgették a „radikális” földreform megvalósítását. TV ovember 14-én gyűlést tartott az Or­1 ^ szágos Magyar Gazdasági Egyesület, a nagybirtokosok érdekvédelmi szervezete és itt elhatározták, hogy „felajánlják az állam­nak birtokpolitikai célokra földbirtokuknak azt a részét, amelyet a gazdaságok épségének megóvása mellett nélkülözni tudnak”. Csak­hamar kiderült azonban, hogy mint képzeli az OMGE a földreformot. Kegyesen felaján­lották az 1000 holdon felüli háborús szerze­ményt megváltásra, a földbirtokmaximumot pedig 5000 holdban kívánták megszabni. Ezen* kívül kellő megváltási ár mellett az egyházi földbirtokosok is belenyugodtak a hatalmas papi földek kisajátításába. Ilyen körülmények mellett természetesen a nagybirtok továbbra is megtartotta volna hatalmának nagy részét, a gazdasági erő to­vábbra is a nagybirtokosok kezén maradt volna és megmaradt a lehetőség a parasztság kisemmizésére. A szociáldemokrata párt tá­madta ezt a tervezetet, de egészen más szem­pontból. A szociáldemokrata párt ellenezte a földbirtok szétosztását a parasztság között és azt javasolta, hogy az állam a kisajátított föl­deket ingyen ossza szét a parasztság szövetke­zetei között, ugyanakkor a kiosztott földeket olyan adóval terheljék meg, amiből az állam fedezni tudja a birtokosok kártalanítását. A szociáldemokraták csupán termeléstechnikai szempontból vizsgálták a földreformot. Azt hangoztatták, hogy a nagybirtok felosztása a kisparasztság között visszaesést fog eredmé­nyezni a termelésben, s ez az amúgy is le­romlott gazdasági helyzetben az életszínvonal romlására fog vezetni. Nem vették figyelembe azt, hogy a magyarországi félfeudális állapo­tok között működő nagybirtok, a maga kül­terjes gazdálkodásával nem sokkal termel többet, mint a kisparaszti gazdaság, ugyan­akkor politikai szempontból felmérhetetlen jelentősége lett volna a földosztás megvalósí­tásának. A nagybirtok kisajátítását a szociál­demokrata vezetők is teljes kártalanítással képzelték el, mert a földbirtokosokat — mint mondották — „nem lenne méltányos életmód­juknak meg nem felelő helyzetbe kényszerí­teni, nehogy elégedetlenség és keserűség ér­zete maradjon bennük”. étségtelen, hogy a kommunista párt v állásfoglalása sem volt helyes a föld­osztás kérdésében. A fiatal Magyar Kommu­nista Pártban még éltek bizonyos szociál­demokrata tendenciák és egyes esetekben ki­ütközött, hogy a magyar kommunisták még nem tették teljesen magukévá a leninizmust. Helytelen, antileninista álláspontot foglalt el a párt a földosztás kérdésében. Ennek elle­nére a kommunisták földprogramja minősé­gileg fölötte áll a szociáldemokrata program­nak. A kommunista párt állásfoglalása is a ter­meléstechnikai szempontokat vette figyelem­be, a termelés csökkenését várta a földosz­tástól, de elvileg nem ebből a szempontból ellenezte a földosztást, hanem azért, mert az növeli a kistulajdonosi réteget, vagyis a föld­osztás késlelteti a falu szocialista átalakítását. Ugyanakkor azonban elismerte a párt, hogy „a földosztásnak a mai helyzetben minden káros hatása ellenére sem lehet ellenállni” és éppen ezért javasolta a munkástanács ülésén a kommunista frakció annak kimondását, hogy „a földkérdésnek csupán forradalmi úton, a nagy. és középbirtok minden nyílt, burkolt vagy ideiglenes megváltás nélkül való elfoglalását tartja a földkérdés egyedül helyes megoldásának”. A kommunista párt tehát végeredményben mégis a földosztás álláspontjára helyezkedett, ha elvileg helytelennek tartotta is azt, de vi­szont ezt forradalmi úton, a nagybirtok gaz­dasági erejének teljes megtörésével akarta megvalósítani. A kommunista párt helytelen elvi állásfoglalása ellenére úgy határozott, hogy haladéktalanul össze kell hívni a föld­műves szegénység kongresszusát, hogy az döntsön: a parasztság egyéni tulajdonába akarja-e adni a földet, vagy a közös termelés útjára lépnek. Nem kétséges, hogy az adott helyzetben egy ilyen szegényparaszti és föld­munkás kongresszus a kisparaszti gazdálkodás mellett foglalt volna állást. Ez pedig a közel­gő proletár forradalom idején a munkás­paraszt szövetség megerősödését jelentette volna. A Budapesti Munkástanács december 13”i és 20-i ülésén tárgyalta a kommunista párt és szociáldemokrata párt földreform-javaslatát. December 20-án hosszas vita után olyan kompromisszumos határozat született, amely minden igényt igyekezett kielégiténi. Esze­rint a hitbizományt el kell törölni, a nagy­birtokot pedig 500 holdon felül ki kell osz­tani a parasztság között örökbérlet formájá­ban, de a földhöz jutottak az örökbérletet a vételár kifizetésével megválthatják. ^ kommunista párt állásfoglalását bizo­nyos mértékig befolyásolta a paraszt­ság magatartása is. A szegényparasztság föld­foglaló mozgalma 1918. november—decembe­rében egyre nagyobb méreteket öltött. A bal­mazújvárosi szegényparasztság már november közepén megszállta a Semsey-uradalmat és minden gazdasági felszerelésével együtt bir­tokba vette. A Hatvany-Deutschok nagy teleld uradalmából a gazdasági cselédek elűzték az intézőket és önállóan kezdtek gazdálkodni. Nagyarányú földfoglalásokról érkeztek hírek Pestre az ország minden részéből. Ez azt a látszatot keltette, hogy a szegényparasztság is a szövetkezeti gazdálkodást tartja a legmeg­felelőbbnek. Ugyanakkor a földosztást köve­telő hangulat is egyre jobban erősödött. A parasztság elúnta várni a földreform hivata­los megvalósítását és maga kezdett hozzá annak gyakorlati megvalósításához.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom