Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-11 / 222. szám

4 nepüjsaq 1958. október 11., szombat „Eger var viadalyarol való enec“ Giuseppe Verdi ALIG HANGZANAK el Dobó ágyúinak, tarackjainak gyökeimet hirdető lövései, alig -fut szét híre a törők szégyenvallásának, máris el­indul Kassáról Eger várának látására a XVI. század his­tóriák énekese, a hadi- es országos események „ripor­tere,” Tinódi Lantos Sebes­tyén. Először 1548-ban iár Eger­ben, mikor a várat Ferdinand király biztosai átveszik Pe- rénvi özvegyétől. Ekkor „Var- kuch Tamás ideiebe löt chy- at.ac Egerből” cím alatt ver­sekbe foglalja e végbdi vitéz kapitánynak, Perényi Péter hűséges várnagyának hét év alatt viselt dolgait. De most, ennek a győzelem­nek hallatára lova valósággal röpíti Eger felé. Hiszen gyer­mekkora óta megtanulta gyű­lölni a törököt, s így örül minden győzelemnek, amely a magyar fegyvereket kíséri. Mikor megállítja lovát a várkapu előtt, hogy Szakács Balázs kaputartó uramtól be­bocsátást kérjen, az be sem akarja engedni, s kóbor he­gedűsnek titulálja. De egy­szerre nagy lesz a becsülete benn a várban a vitézek kö­zött. ízes étellel tartják, jó borral itatják, még a lovát is- megpatkolják, ahogyan ő ezt nagy igazmondással meg- énekli: ,,Vala Kulcsár Imre, ki Jó borral tarta. Sáfár István eleven csukával tarta, Benedök kovács lovamat megpat­kolta...*’ Víg borozgatás közben gyűjti adatait. Az ostrom minden részlete iránt érdek­lődik. Mindent hűségesen fel­ír, feljegyez, majd megrakod­va igaz hírekkel visszaindul Kassára, hol — „Nagy beteges voltában egy füstös szobá­ban” — összeszerzé 1533-ban „Eger var viadalyarol való enec”-ét. Minthogy a hosszú, négy részre osztott, 1800 so­ros ének kifárasztja á hallga-. tóit, ezért — „hogy ne legye­nek restök hallásában” — elkészítette annak 460 soros kivonatát is „Eger históriájá­nak summája” címmel. 1533. AUGUSZTUS 25-én kelt királyi adománylevél sze­rint Ferdinánd a tisztes, de nem nemes szülőktől szárma­zó Tinódit 3 fiával és 2 lá­nyával együtt címerhasználat mellett Magyarország kivált­ságos nemesi rendjébe emeli azon érdemen, hogy az „ének­lés művészetével és a törté­neteknek magyar nyelven ékes versekbe foglalásával kortársait íelülmúltá.” Munkáit Kassán rendezi sajtó alá, ahol a város tar nácsi jegyzőkönyve szerint 1544. évben, András apostol ünnepe előtti pénteken pol­gárjogot nyert. Háza, szőlő­je, családja van, s Czeczey Lénárd kassai kapitányban, ki „nagy vig embör vala” jó pártfogóra talál. Munkáit „Cronica” címmel Kolozsvá­rott adja ki 1554. évben, Hoffgreff György műhelyében nyomtatva. Költői programját „Croni- ca"-jának előszavában ókép­pen jelöli meg: „Ez jelönvaló j könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak, városokat rontó és várban szorult magyar vité­züknek lenne tanúság, üdves- séges, tisztösséges megmara­dásokra. az pogán ellenségnek mimódon ellene állhassanak és hadakozjanak...“ Tinódi harmadszor is meg­fordul Egerben, mégpedig a vár számadáskönyve szerint az 1555. esztendőben, mikor is egy hétig tartózkodik az egri várban. Egy év múlva már halott. Halálának idejét Perneszi Györgynek, Nádasdy Tamás­hoz írt, Sárváron 1556. janu­ár 31-én kelt leveléből tud­juk: „Tinódi Sebestyén meg­vetvén ezt a halandó muzsi­kát, elment a mennybéliek- hez, hogy ott az angyalok kö­zött sokkal jobbat tanuljon, akit e hónap utolsóelőtti nap­ján a sári atyák hamvai mel­lé helyeztem.” Énekei a Cronicán kívül feltalálhatok még Heltai Gás­pár Kolozsvárott 1574-ben ki­adott Cancionale-ja IV. részé­ben is. TINÓDI VERSES krónikája Eger vár ostromának mai na­pig leghitelesebb leírása. Vala­mennyi történészünk őt ki­vonatolja. Tőle tudják meg a vár topográfiáját, Dobó védel­mi intézkedéseit, az ostrom minden részletét — ki védte | a kapukat, a bástyákat, ki hol és hogyan vitézkedett, hány zászlót szereztek, hápy ostro­mot álltak..: — s azt is, hogy mindössze 1935 vitéze volt Do­bónak, köztük 59 asszony és gyermek, s ezek közül 40—50 asszony szerzi meg az egri nők dicsőségét. Munkájának párat­lan értéke nemcsak abban van, hogy adatai pontosak és megbízhatóak, hanem abban is, hogy a történések töménte­len részlete mellett száz meg száz olyan vitéz nevét tartot­ta fenn az utódok számára, akiknek neve nélküle feledés­be merült volna. Tinódi azon­h^rcosa Is. Harcot hirdet a gyá­vaság, a megalkuvás, a kapitu­láció ellen. Nemcsak győzel­met hirdet, de bírálatot is mond, tanulságot von le, tanít. Az egri győzelem óriási er­kölcsi tartalmát, s Tinódi „Eger var viadalyarol való enec-”ének rendkívüli sikerét igazolja az is, hogy Ferdinánd király elrendeli latin nyelvre való fordítását, amelyet Zsám- boki János végez el. Tinódi művei közül az „Eger var viadalyarol való enec” dallama is bevonul a zeneiro­dalomba. Bartus István szerint: „van­nak olasz passemezzok”, me­lyek folyton eszünkbe juttatják Tinódi stílusát, s főleg ennek „Eger var viadalyarol való enec”-jét. A két stílus között a különbség csak annyi, hogy az olasz dallamok derültebbek, Tinódié nyomottabbak, oly­kor siralmasak. MÁTRAY GÄBOR, a XVI. század dallamkincsének tanul­mányozása során megállapítja, hogy „Eger var viadalyarol va­ló enec” tökéletesen adja visz- sza a korunkban divatozott lassú toborzó első részét, s mint ilyen, nemcsak egyetlen a Tinódi-dalok között, de je­lenkori népdaljaink alakját is magán viselve, a legrégibb magyar népdallamnak nevez­hető. Kodály Zoltán: Argius nótá­ja című tanulmányában Ti­nódiról így ír: „Tinódi dallam­szerző is volt. Csak könnyen megfelejtkezünk róla. Pedig a históriásének némely stílusbeli sajátságát a dallam figyelem- bevétele nélkül csakúgy nem érthetjük meg teljesen, mint régi líránkét, vagy a népdalét. Ami belőle elterjedt, élő elő­adásban terjedt, amit belőle a néphagyomány megőrzött, dal­lamostól őrizte meg.” Válóban. ' „Eger historianac summája” ma ts él. Tinódi után feldolgozta Mát- ray Gábor 1859-ben, Kern Au­rél 1927-ben és Farkas Ferenc 1952-ben. A FENTIEK ALAPJÁN el­mondhatjuk, hogy Tinódi „Eger var viadalyarol való enec”-ével oly kincset hagyott a városra, mely nélkül a ma­gyar történelem Egeire vonat­kozó lapjai nemcsak halvá­nyabbak lettek volna, de so­hasem születhetett volna meg olyan tisztán és igazán Gárdo­nyi halhatatlan regénye, az „Egri csillagok”. dr. majthEnyi József 1958. október 11, szombat: 1648. Meghalt I. Rákóczi György. 1873-ban született Mikasz Pét- ruszkasz litván zeneszerző, számos opera és forradalmi induló szei- zője. Névnap O Ne feledjük, vasárnap: MIKSA liiiisF- AZ EGRI CIPÉSZ Ktsz elnöke, Sebestyén András, a szövetkezetek 10 éves évfordu­lója alkalmából jó munkája eredményeképpen elnyerte a „Szövetkezeti Ipar Kiváló Dol­gozója’’ kitüntető címet. — EGYMILLIÓ 76 EZER FORINT értékű készpénz- előleget osztottak ki erre az esztendőre szeptember 31-ig a gyöngyösi járás termelő- szövetkezeteiben.- RENDSZERESEN teljesí­tik 10 százalékkal felemelt tervüket a Mátravidéki Ás­ványbánya Vállalat dolgozói. — HALÄLOS VÉGŰ VE­SZEKEDÉS volt a napok­ban Gyöngyöstarjánban. — Nagy András g.vöngyöstarjá- ni gazdálkodó összeszólalko­zott József nevű testvérével. Nagy András a veszekedés hevében leszúrta testvérét, aki még ott a helyszínen meghalt.- OKTÓBER 13-AN kerül átadásra a szarvaskői transz- formátörház. Ezen a napon kap először áramot az orszá­gos hálózatból a szarvaskői bánya. — 400 HOLD aprómagter- melésre kötöttek szerződést a nagyfügedi egyénileg dol­gozó parasztok. A Detki Gépállomás most végzi az aprómag cséplését. Egerben este fél S órakor: Szabad szél (Madách-bérlet) 4 z olasz forradalom mu­n zsikusa” — így nevezte el a 48-as olasz szabadságharc nemzedéke az opera nagy mesterét, akinek aktív élete Csaknem az egész 19. századot átívelte és akinek dallamai a tiszta muzsika igézetével hat­nak, frissen, üdén élnek és ma is ugyanolyan közkedveltek, mint amilyenek voltak kelet­kezésük idején, százegynéhány évvel ezelőtt. Olaszország legtragikusabb napjaiban született. 1813-at ír­tak. Néhány nappal azelőtt, hogy a lipcsei síkőn megtörik Napóleon hatalmát, megjele­nik az északolaszországi Bus- seto városkában a környékbeli Roncole falu parasztkocsmáro- sa és boltosa, Carlo Verdi, hogy bejelentse fiának, Giusep- pének születését. Kora ifjúságától kezdve már tevékeny részvevője azoknak a mozgalmaknak, melyek az olasz nép nemzeti egységének és gazdasági felemelkedésének kivívására irányultak. E cél­nak szolgálatába állítja művé­szetét is. Első operáinak — Oberto, Nabucco — híre bejár­ja egész Itáliát és a követke­ző művei pedig — Lombardok, Emani, Machbet — európai hírnevet szereznek neki. Dal­lamai népdalokként terjednek el a velencei gondolások kö­zött. Firenze piacain, Róma és Milano sikátoraiban, megcsil­logtatva az olaszok előtt a sza­badság reménysugarát. 1851-ben Verdi már az olasz színpadi zene csúcsain jár. Dallamainak forradalmi páto­sza, tömegekhez szóló hangja egészen újat jelentett az eddi­gi operaszerzők csupán szép­hangzásra törekvő, öncélú mu­zsikálásával szemben. Verdi nemcsak „szép” zenét akar ír­ni, hanem elsősorban „igaz” zenét, a drámai helyzetnek leginkább megfelelőt. Ebben a szellemben komponálja a Ri- golettot, amelyben társadalmi egyenlőtlenséget, osztályharcot és ebből fakadó tragédiákat érzékeltet. A Trubadúrban a hűbéri társadalom képét mu­tatja be. A Traviatában pedig a polgári társadalom züllöttsé- géről rántja le a leplet. EGRI VÖRÖS CSILLAG Főutca EGRI BRODY A városi asszony GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Országúton GYÖNGYÖSI PUSKIN Múló évek. HATVANI VÖRÖS'CSILLAG Csendes Don (I. rész.) Az a tudat, hogy muzsl- ^ kájával a szabadság lángját táplálja, szinte kifogy­hatatlanná teszi Verdit. Meg­komponálja az Álarcosbált, amel1’ el az 1792-es stockholmi királygyilkosságot viszi a szín­padra, majd a Don Carlos-t, amelyben a reakciós egyházi hatalom önkényét jeleníti meg és végül a Végzet hatalma cí­mű operájával koronázza meg életének középső, legterméke­nyebb szakaszát. A Szuezi-csatorna megnyitó ünnepségére komponálja az Aidát, amelyben egy letűnt vi­lág fojtott légkörét, kultúrá­ját, istenhitét, erkölcsét min­tázza meg. 74 éves korában újabb remeket alkot, az Othel- lo-t, majd öt év múlva jelenik meg a színpadon hattyúdala, a Falstaff c. vígopera. Verdi csodálatos életműve nem magyarázható egy ember zsenijével. Amint Erkel Fe­renc háta mögött a maga ere­jére ébredt magyarság állt és amint Wagnert az egyre iz­mosodó német szellem taszí­totta előre, Verdit is egy egész nép ereje fűtötte. A korszak, amelyben élt, az olasz nemzet megújulásának hősi korszaka volt. A levert és ezerszer újra fellobbanó forradalmak fényé­ben áll Verdi alakja. Mintha eszmei győzelmével az olasz nép hamarosan bekö­vetkező történeti diadalát jó-, solná. Amikor 1866-ra fokoza­tos harcokban sikerült Olasz­országot felszabadítani az oszt­rák uralom alól, Verdi az első olasz parlamentben képviselő, végül szenátor lett. Aztán lát­va, hogy a nemzeti királyság alatt a forradalom céljai nem valósultak meg, visszautasítot­ta a király kitüntetését. Több­re becsülte a néptől nyert régi címet: ,,Meastro della rivoli- zione italiana.” TI alálakor megmozdult egész Itália. A milánói temetőben 290 000 ember állt néma sorfalat. A nemzet ha­lottja volt. Egy nemzeté, amelynek vágyait, fájdalmait és örömeit senki sem szólal­tatta meg olyan tiszta, örök zengéssel, mint Giuseppe Verdi. HATVANT KOSSUTH örvényben FÜZESABONY Chaplin-parádé HEVES Legenda a szerelemről EGRI BEKE Csendes Don (I. rész) EGRI LAJOSVAROSI MOZI EjjeU őrjárat GEIBINGER SÁNDOR, Moziműsor — ... Az élet sok mindenre meg­tanít, higgye el, fiatal barátom. Na­gyon sokra... Küldetés, jjpilsszió, szép dolgok ezek és lelkesítők is — magyarázta az igazgató és vékony, sárgás ujjaival cigarettát sodort. - De itt, ebben a nyomorban, úgy megfakulnak, mint tűző napon a mintás kendő — — Dehát ez ... ez ... mégis csak borzasztó! — rázta nekikeseredve a fejét az új tanító. — Hát mi lesz ezekből a gyerekekből, ha megnő­nek? ... — Mi? Miniszterek biztos nem— Ahhoz, hogy beszegődjenek, vagy el­menjenek kubikra, ahhoz nem kell sok ész, — gyújtott rá a megsodort cigarettára és mélyen leszívta a füs­töt. — Nekem is voltak álmaim. Megváltani a falut, csodát tenni, vi­lágosságot gyújtani az emberekben... Nem lehet és nem lehet. Egyet lehet. Segíteni, hogy*!óbban elbírják. Tolni a szekeret, hogy bele ne szakadjon a ló. — De én nem tolni akarom... igazgató úr... Gőzgépet elé fogni, azt szeretném... Tudást adni ezek­nek a gyerekeknek, hogy emberek legyenek... Ennyi az egész, amit akarok, mert érre készítettek fel az iskolában engem is ... S akkor egy fél osztályt haza kell küldenem, mert részegek ... Nem túlzók, igazgató űr, nem túlzók ... Felnőtt, bamba, ré­szeg acokat tízéves törzsön látni... Rettenetes. Hát miért engedik a szü­lők, miért a plébános úr, miért nem tiltja meg a jegyző úr ... ? Az iskola igazgatója kesernyésen elmosolyodott, aztán megrántotta a vállát. — Hát mit tegyenek? A szülők ad­ják. mert ők is kaptak annak ide­jén. A plébános úr a túlvilágtól nem látja az e világot... A jegyző űr meg, ha akarná se tehetne semmit... Ez ellen nincs törvény, fiatal bará­GYURKÖ GÉZA: tóm... Maga még nem ismeri a fa­lut, még alig két hónapja van itt... Becsületes, jó emberek, de a temp­lom egere módos valaki hozzájuk képest... Nem, itt tehetetlenek va­gyunk, valahol másutt van itt a baj, a nyomor titka ... Nem vagyok én politikus, nem tudom, hol lehet, de hogy baj vari, s hogy ezen segíteni kéne, az biztos ... De mi, itt... nem ... az úgyse megy ... Na, szóval ne keseredjék el, majd megszokja.. . Vagy a faluval, vagy a falu ellen ... Elmegyek ebédelni — állt fel és ap­rókat köhögve, kibaktatott a tanítói szobából. A fiatal tanító magára maradt. Odaallt az ablakhoz és kinézett az utcára. Sírni tudott volna, vagy or­dítani a tehetetlenségtől. Szép ál­mok, nagyszerű tervek: lehetetlen, hogy máris, az első hetekben zátony­ra fussanak. Lélektan, pedagógia, történelem, földrajz, Siklósi tanár úr, — hol vannak már azok. Csak ez a falu van, a négyosztályos Iskolával, savanyú szagú és részeg gyerekeivel. Nem akart hinni a szemének. Ott állt az asztal mögött, vele szemben az ötvenkét negyedikes, fele mezít­láb, tarisznyásan, kócosán, rongyo­san és sokuk szemében ott vigyor­gott a reggelire megivott bor. — Mit vigyorogsz? — hördült rá keményen és határozottan, ahogyan mindig elképzelte, hogy szólni fog a rendetlenkedőknek. Kisistók Pista felállt és tántorgott. — Neem vigyorgok én, tanító űr.. . Én nem, csak éppenhogy nevetek — szörcsöltek a szavak a kisfiú száján, s aztán már le is huppant a padba. Részeg volt. Néhányan hangosan ró­Az új tanító bőgtek, kétten-hárman ijedten néz­tek az új, tanítóra, akit még nem is­mertek meg tulajdonképpen. — Ki ivott, még ma? — tette fel a kérdést hitetlenkedve. — Álljanak fel, akik ittak iskolába jövet előtt — lépett a padok elé és végignézett az osztályon, az arcokon, belefigyelt a szemekbe és megrémülve látta, hogy hány és hány szempár néz vissza pislogó ürességgel. Felálltak vagy tizenöten. Legtöbbje jól megállt a lábán, értelmesen is tudott még vá­laszolni, de volt olyan is, több is, mint a Kisistók-gyerak, hogy csak makogni tudott... Most mit kezdjen ezekkel a gyerekekkel? Hogyan ma­gyarázza el ezeknek a honfoglalást, a vérszerződést? Nem, a tanítókép­zőben arra nem tanították meg, ho­gyan kell órát tartani részeg gyere­keknek. Hazaküldte az osztály felét... S most itt áll az ablaknál neki­keseredve és tanácstalanul. Az igaz­gatónak — aki kedvesen fogadta, mert örült, hogy segítséget kaphat — csak a neve volt igazgató. Egyetlen tanítója volt már vagy három éve a községnek, 6 is belenyugvásról, te­hetetlenségről beszél. Hat így gyil­kol ez a falu? Hát így el tudja pusz­títani az akaratot, az ambíciót, a hi­vatás nagyszerű érzését? Nem, őbelőle ezt nem lehet ki­ölni. Tenni fog, mert tenni keil, mert nem nézheti, hogy ez a nép már kora gyermekségében borba öl­je szellemét. Hol lehet a l>aj? Az igazgató nem tudja, merthogy 6 nem politikus. Hát ott, hogy elfá­radtak az emberek küzdeni, okos szót mondani, istápolni a falut. . Ez a baj es nem más! Megfordult az ablaktól, egy pillanatra végigkú- .szptt a szeme a kopott és majd- hogy nem rideg tanítói szobán, a falakon, ahol Horthy Miklós képe mellett, ott volt Széchenyié, a ki­művelt emberfők sokaságának lel­kes harcosáé, — és kilépett az ut­cára... . . Kisistókéknál nem kellett ki­nyitni a kaput. Nem volt. Az isz- szonv, az udvaron, valami sarat da­gasztott lábbal, tapasztani akart tán valamit. Hogy meglátta az új ta­nítót, otthagyta a sárgaszínű sarat, s kezét megtörölve a kötényében, zavart arccal jött közelebb. — Jó napot kívánok tanító űr. . Jaj, de szégyellem magam, hogy ilyen mocsokba vagyok... De ke­mencét akarok tapasztani... Tes­sék beljebb jönni •— lépett egyet a ház felé, amely roskatag volt, mint valami hadirokkant és a mész alól nagy foltokban virított elő a vá­lyog. — Nem akarom zavarni... Jó lesz itt is Kisistókné... Végezze csak a dolgát — kereste a szót. ho­gyan is kezdjen hozzá. A sovány, szikkadt, bizonytalan korú paraszt- asszony foszlott kötényét gyűröget- ve megtorpant és kicsit ijedt szem­mel nézte a tanítót, vajon mitakar­hat tőle. — Hazaküldtem ma a gyerekét.. mert részeg volt — jelentette ki a tanító és várakozóan nézett az asz- szonyra. — Tudom, tanító űr... De nem volt az részeg... Nem adok én any- nyit annak a gyereknek .. Csakhát éppen, mit adjak neki, ha nincs más ... Tápláló a bor, tetszik tudni. — Mit adjon neki mást? Mit ad­jon — próbálta mérgét visszatartani a tanító — hát adjon neki tejet, meg kenyeret. Az való gyereknek, nem bor... Hát így nem tud ta­nulni, mi lesz akkor ebből a gye­rekből ... — Jaj, drága aranyos tanító úr, honnan adjak én tejet. Nincs ne­kem kecském __ Kenyér az még­cs ak kerül, meg bor is van, hogy az ég szakadjon rá, mert senkinek sem kell, mert ára sincs, csak mun­kája van vele az embernek, hogy majd beleszakad ... A tanítót elkapta a méreg. — Hát ha én még egyszer észre- veszem, hogy ivott a gyerek, felje­lentem magukat... Érti Kisistókné? — Értem én tanító úr, hogyne érteném... Jelentsen fel... Mit tehet mást, magának ez a köteles­sége ... Csak az a magasságom jó isten adna már egyszer olyan em­bert is, akinek az volna a köteles­sége, hogy a paraszt dolgával is törődne... — Most nem arról van szó. ha­nem arról, hogy mit adjon a gye­reknek reggelire és hogy bort n* adjon... — Tudnám én, hogy mit adjak, tanító úr.... Adnék én neki liba­combot is... Dehát ha még kenye­rünk is alig van. zsírzó se. Ku­korica se ... semmise, csak egy kis bor... Hát mit adjak? Hogy nem lesz belőle semmi? Hát annyi esze Csak marad, hogy megemelje az egy kalapját a tekintetes jegyző úr, meg a tanító úr előtt... Ha azt akar­ják, hogy több esze legyen, hát ad­janak neki ők tejet reggelire ... ök tehetik, de én gém csak a nyomor, fojtogat — kiabalta már a végét Kisistókné. A tanító nézte az asszonyt, az üres udvart, a kopott házat, félre­csúszott kéményével és sarkon for­dult. Nem is búcsúzott. Azon gondolkozott, hogy érde­mes-e most már segítséget kérni « jegyzőtől?...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom