Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-08 / 219. szám

1938. október 8., szerda NEPOJSÄG S Sikereink titka Ma már 6200 tsz-tag, 45 ezer holdon gazdálkodva mutatja az utat a dolgozó parasztok számára. Sikereink másik titka az erős munkás-paraszt szövet­ség. Ez a szövetség azzal kez­dődött, hogy a munkásosztály harcba vitte a parasztságot a földreform kivívásáért, maid 40 ezer budapesti munkás „földet vissza nem adunk” hangorkán ja figyelmeztette a koalíciós kormány ármányko- dó, népellenes politikusait, hogy erős a munkásság, és a parasztság mellett áll. De a hatalom gyakorlásában a mun­kásosztály bevonja a paraszt­ságot. így a paraszti osztály közvetlen is részt vesz a hata­lom gyakorlásában, a közélet irányításában. Számtalan olyan összetevője van még a gazdasági építő­munka és a pártpolitika sike­rének, amely nem található a nyugati országokban. Ott nem egységes a nemzet, hiszen a túlnyomó többség kizsákmá­nyolt és a kisebbség a kizsák­mányoló. Az évszázados elnyo­más ellen küzdő felszabadulá­sukat serkentő néprétegek is megbontják az imperialista or­szágok népeinek egységét. Ná­lunk viszont megvan a népi egység, a szocializmus felépí­tésére. Nyugaton nehéz mun­funkciójának teljesedését ered­ményezi. A párt vezető szerepe azért lehet gyümölcsöző, mert a munkásosztály legjobbjait foglalja magában, akik képe­sek jól és a nép érdekeinek megfelelően irányítani az or­szágépítést. Ebben a nagy munkában bekövetkezhetnek tévedések, mint ahogy 1956. előtt eltért a párt a lenini út­tól — de éppen a párt erőssé­ge, hogy önbírálatot gyakorolt és az MSZMP jelenlegi politi­kája a lenini politika kifeje­ződése. Nézzünk néhány példát en­nek bizonyítására. A nagyüze­mi gazdálkodás megvalósítása az országépítés elengedhetetlen feltétele, de kóros ezen a té­ren minden kényszer, erősza­kos ráhatás. A lenini politika, a meggyőzés, az önkéntesség, a fokozatosság elvének a betar­tását ajánlja a mezőgazdaság nagyüzemesítésének szakaszá­ban. A párt céltudatosan kö­veti is ezt az utat. Az ered­mények alapján felhívja a dolgozó parasztok figyelmét a párt arra, hogy kövessék a nagyüzemi utat. mert az ne­kik is hasznos, de ezen túl a szövetkezeti politika nem jut el a kényszerig. Ez a módszer helyénvalónak bizonyul és szaporodik a tsz-ek létszáma. A Szovjetunió létrejöttével egy időben a kapitalista lapok egymást túllicitáló jósolgatá- sokkal szabták meg a bolsevik kormány életét. Azután az első ötéves terv kihirdetésének al­kalmából fogadták hitetlen- kedve a terv célkitűzéseit. A burzsoázia és sajtója eleinte gúnyosan fogadta az ötéves tervet. Fantázia, agyrém, utó­pia. így keresztelték el akkor ötéves tervünket — mondotta Sztálin az első ötéves terv eredményeit vitató pártplénum előtt. Nem hitt akkor a kapitalista világ a Szovjetunió fennmara­dásában. ötéves tervének győ­zelmében. mint ahogy nem hittek a nyugatiak a mi első hároméves tervünk sikerében és újjáépítésünk amerikai se­gély nélküli megvalósításában sem. A történelem bebizonyí­totta, hogy nekünk lett iga­zunk. Példátlan hőstettekkel, áldozatvállalással — úgy, mint a szovjet nép 1917 után — mi is rendbehoztuk az országot 1945 után. Nem hittek a nyu­gatiak abban az óriási erőben, amely a nemzet egységes ösz- szefcgásában rejlik és ezért nem is lehetett igazuk. Ennek ellenére napjainkban is világ­gá kürtölik a nyugati adóállo­mások, hogy csődbe jutott a mezőgazdaság átszervezése, haldoklik az ipar és nyomorog a nép. Ezeket az állításokat a mindennapi élet cáfolja meg. A nagyszerű eredmények láttán önkéntelenül is adódik a kérdés: mi hát sikereink tit­ka? Elsősorban is a proletárdik­tatúra rendszere. „A proleta­riátus, a társadalmi munka- szervezet magasabb típusát képviseli és valósítja meg, mint a kapitalizmus. Ez a lényeg. Ez a kommunizmus elkerülhe­tetlen, teljes győzelmének erő­forrása, záloga” — fejti ki Le­nin „A nagy kezdeményezés” — című művében. Egyedül a proletárdiktatúra rendszere képes az egész népet átfogva az országépítés felada­tainak megoldására mozgósíta­ni. Azért, mert a proletárdik­tatúra. a kommunista párt ve­zető szerepét, a munkás­paraszt összefogást, a nemzeti egységet jelenti. E három té­nyező együttesen hat a szocia­lizmus építésében, amely a proletárdiktatúra három fő kát jelent a mindennapi ke­nyérkereset — nálunk mindez a becsület, a dicsőség dolga. Sikereinkhez jórészt hozzá­járultak a testvéri népi de­mokratikus államok is. A fel- szabadulás után 1956 októbe­rét követően a legönzetlenebb segítséget kaptuk kezdve a Szovjetuniótól. Bulgáriáig. A KGST alapján a demokráciák egymást segítve haladnak a szocialista építőmunka útján és a termelés tervszerű fejlesz­tésével erősítik gazdaságukat. Az eddigi eredmények még nagyobb tettekre ösztönzik a ma emberét. Az ország előtt álló hároméves terv nagyszerű feladatainak megoldása foko­zott erőfeszítéseket kíván, ami azonban hatványozottan jelentkezik a növekvő élet- színvonalban, a népjólét emel­kedésében, az ország gazdasági helyzetének szilárdulásában. Hogy sikereinket tovább gya­rapítsa a hároméves rerv győ­zelme, a közös népi összefogás erősödésére, a munkában ' aló mindennapi helytállásra van továbbra is szükség. Erejéhez mérten mindenki a legtöbbet adja a szocializmus építéséhez — ez olyan kívánalom, ameiy kútforrása a további sikerek­nek. Tóth József Az egri Ií-es választókörzet jelöltje: dr. Bukovinszky László és Darvas Andor Hétfő délután az egri Il-es választókörzet lakói a városi tanács kultúrtermében gyüle­keztek, hogy kijelöljék a me­gyei és városi tanácsba java­solt tanácstagokat. Az egybegyűlt választókat dr. Vendrei Géza üdvözölte, majd Bágyi Imre, a Hazafias Népfront küldötte tartott rö­vid beszédet. Ismertette a vá­lasztással kapcsolatos tenni­valókat, majd az elmúlt vá­lasztás óta elért eredménye­ket. Elmondotta, hogy a megye lakosai az utóbbi négy év alatt 30 000 rádiót, 3400 motor-, kerékpárt, 28 000 kerékpárt és majd négyezer mosógépet vá­sároltak. Ezt többek közt az is lehetővé tette, hogy az ipar fokozottabban rátért a közszük­ségleti cikkek gyártására, és a dolgozók életszínvonala jelen­tősen emelkedett, különösen az utóbbi években. Míg 1950-ben az egy főre eső átlagkereset 680 forint volt, 1956-ban majd­nem duplájára emelkedett, s a múlt évben a fizetésrende­zés után elérte az 1580 forin­tos átlagot. Bágyi elvtárs ezután a kül­politikai helyzetet ismertette, majd felhívta a választók fi­gyelmét: olyan jelöltet válasz- szanak, aki alkalmas arra, hogy a körzet lakói érdekeit képviselje a városi és a me­gyei tanácsban. A beszéd után dr. Vendrei Géza javaslatot tett a városi tanácstag jelöltre és dr. Buko- vinszky László adjunktust ajánlotta. A jelölt nagy nép­szerűségnek örvend a kerület­ben, s ezt a gyűlés hangulata is bizonyította, s így érthető, az eredmény, hogy a városi tagjelöltek* közt a november 16-i választáson dr. Bukovinsz- ky László neve is ott szerepel a választólistán. Ezután került sor a megyei tanácstagjelölt megválasztásá­ra, amelynek során a Il-es választókerület lakói csatla­koztak Darvas Andor főiskolai tanán jelöléséhez-, s- egyhangú­lag jelölték a megyei tanács­tagok közé. A jelölő gyűlés végén dr. Bukovinszky László tanácstagjelölt köszönte meg a választók bizalmát, majd dr. Vendrei Géza, a jelölő gyűlés elnöke bezárta a gyű lást. „Gyöngyösi szüret" (Folytatás az 1. oldalról) A tanácstag intézkedik, és a körzet lakóinak kérése megvalósul ŐSZ VAN MOST már visz- szavonhatatlanul. Estére majd mindennap beáll az eső és a dolga után siető ember csak ilyenkor veszi észre, hogy mennyire elhanyagolt Eger külső részeinek néhány útja. D;e? ezt ma már tudják a „vá­rosnál” is, hisz a 97-es számú választókerület tanácstagja, László Bertalan elvtárs, a Ve­gyesipari Vállalat dolgozója, — aki minden panaszt igyek­szik orvosolni — jelentette már a tanácsnak. Itt lakik kint, a Lajosvárosban, Szénáskert 7. szám alatti házban és hiába oly sok a vállalati munkája, de arra is jut ideje, hogy a se­gítségért hozzá forduló válasz­tók ügyében eljárjon. — Panaszolták már többen és én magam is tudom — mondja a bemutatkozás után László elvtárs —, hogy rossz a Széna-téri és a Szénáskert ut­cai úttest, az javításra szorul. A tanácsülésen már többször felszólaltam ebben'-az ügyben és előbb hatvan, majd újab­ban százezer forintot szavaz­tak meg az előbbi utca útjá­nak javítására. A 160 000 fo­rintos munkát az Útfenntartó embereinek még ebben az év­ben el kell végezniük, csak je­len pillanatban az a helyzet, hogy a Szovjet Hadsereg úti útépítkezés miatt minden em­bere le van kötve, most nem tudnak ehhez is hozzákezdeni, csak annak befejezte után. László elvtársat a múlt évi pótszavazáskor választották tanácstagnak, pontosabban 1957. szeptember 15-én bízta rá a 97-es számú körzet lakos­sága ügyeinek a képviseletét. S hogy pont őrá esett a vá­lasztás? Itt a környékben min­denki tudja, hogy ennek több oka van. Itt született, itt töl­tötte gyermekkorát, ebben a kerületben és ma is itt lakik. Mindenki ismeri az utcában és a környékén. Úgy ismerik itt az emberek, mint józangon­dolkodású, jól dolgozó, kom­munista embert. Ezért is esett rá a szavazás annakidején. Szakmájára nézve: kőműves, bár a felszabadulás előtt, hogy élni tudjon, többször „summá­ra” kellett járnia. De a felsza­badulás után az ő sorsa is gyö­keresen megváltozott. A párt hívó szavára munkába állt. 1947—48-ban már Jugoszláviá­ban találjuk, ahol kőműves munkát végez társaival. Ami­kor Jugoszláviában a munka befejeződik, haza jön és a Ma­gasépítő Vállalatnál helyezke­dik el. Itt hamarosan szociális igazgató lesz, az ipari tanulók nevelőjének nevezik ki. Hogy mennyire szerették a fiatalok, arról a ház falán függő emlék­tárgyak tanúskodhatnak, ame­lyek egyenként is egy-egy cso­port fiatal szeretetét és emlé­két őrzik. 1951-ben jó párt­munkájáért emlékzászlót ka­pott. 1953-ban áthelyezés foly­tán a Finommechanikai Válla­lathoz került. Itt részlegvezető volt. KÖZBEN JÓ munkájáért 1955. áprilisában sztahanovista oklevéllel is kitüntetik. Még az év augusztusában a „Kiváló dolgozó” jelvényt, oklevelet és pénzjutalmat kapott. A szak- szervezetben végzett jó mun­kájáért a szakszervezet 1955. novemberében emléklappal ju­talmazta. 1956. június 1-én már a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója” jelvénynek és ok­levélnek a tulajdonosa. Köz­vetlen az ellenforradalom után, 1056. december végén a Finommechanikai Vállalatnál megalapítja az MSZMP alap­szervezetet. Ekkor párttitkár lett. 1957. április 1-én külön- vál a Finommechanikai Válla­lattól a részlege: a kerámia és önálló vállalat lesz. Ekkor lett a Vegyesipari Vállalat párttit­kára, mert a különválás után itt is megalakítja a pártszer­vezetet. Es ezt szintén sokan tudják róla a környéken, és sokan ezért is adták rá a sza­vazatot. S azóta? Azóta is párttitkár a vállalatnál, ahol fizikai munkát is végez. Rengeteg a munkája, s rengeteg a köteles­sége. S hogy tanácstag lett, azóta munkája többszörösére emelkedett. A vállalatnál a vállalati munka, itthon pedig a választók ügyes-bajos dol­gai. S mégis csinálja lanka­datlanul. Koppért ág Jánosné Galagonyás utcai lakos nem­rég kérte tőle, hogy intézze el, hogy a vízvezetéket az ő utcá­jukba is bevezessék. László elvtárs utána járt a dolognak, de csak annyit tudott elintéz­ni, hogy ezt a munkát a jövő évben végezhetik el, tud­niillik az idén már elkéstek, elkészült a költségvetés, min­den forintot lekötöttek. Közben apróbb és kisebb ügyek is voltak, amit el kel­lett intéznie. Többször csak személyeket érintő ügy, de ál­talános problémákkal is elő­jöttek. Többen kérték, hogy autóbusz helyi járat megállót kellene létesíteni a „Rózsa­kért” kisvendéglő előtt, hogy a környékbeli asszonyok, la­kosok bevásárlási és egyéb munkája megkönnyebbüljön. Ilyenkor újra a körzet képvi­selőié a teendő. Megy, intézke­dik. Eredmény: hamarosan megáll az autóbusz a „Rózsa' kert”-nél is. S újabb kérelem érkezik: a Széna-téren hídmér­leget kell létesíteni, mert a vásár és a TÜZÉP is a közel­ben van. Szükséges. A város vezetői gondoltak már erre, s a tanácstagnak csupán annyi elintézni valója marad, ügyel­jen arra, hogy határidőre ké­szüljön el a hídmérleg. Lajos­városban óvodát kell építeni. Hozzá kezdenek, de lassan megy a munka. A körzet kép­viselője vasárnaponként több elvtársával társadalmi munkát végez, hogy a kicsinyek minél hamarább, tisztább óvodába járhassanak.- LÁSZLÓ ELVTARS, ma­ga a képviselőnk, hentesüzle­tet kellene a vámház közelé­ben nyitni. Régen kettő is volt, ma meg egy sincs — mondo­gatják neki, olykor élesen, csí­pősen a környék háziasszo­nyai, de ebben a kérésben sa­ját felesége is egyetért. A kép­viselő megy és tárgyal. Mi­képpen lehetne megvalósítani? A kérésnek helyt adnak, meg­valósulását csupán a helyiség hiánya akadályozza. Nagy az ígéret, hogy meglesz, de ma még ez csak terv. De aki kö­zelebbről ismeri László elv­társat, az tudja, hogy amit helyesnek lát, ami reális, amit a választói kérnek tőle, bármi­lyen nehézségbe kerüljön is, megvalósul. Most, hogy új választás előtt állunk, ahogy a választóktól hallottuk, a körzet a jelölő­gyűlésen újra régi tanácstagját jelöli, aki 50 éves fejjel, de fiatalos lelkesedéssel dolgozik választóiért, a körzet lakóinak boldogulásáért. FAZEKAS ISTVÁN A hosszú, színpompás szüreti felvonulás nagy sikert tott nemcsak a gyöngyösiek körében, hanem a sok-sok földi vendég előtt is. ara­kiil­A nap fénypontja a „Gyöngyösi szüret” című daljáték bemutatója volt. Több mint 10 ezer ember tolongott a sza­badtéri színpad nézőterén. Képünk a daljáték ifjú szerelmes párját mutatja. (Vasárnapi számunkban részletesen beszámolunk a nap eseményeiről.) Mit mutat a falusi boltok áru-statisztikája ? Könyv, fürdőkád, $zőnyc<r, csillár a legkeresettebb cikk A SZÖVOSZ igazgatóságán folyamatosan értékelik az áru- statisztikát, a kereslet—kínálat alakulását. A falu iparcikk­ellátása — mint az árustatisz­tika bizonyítja — az utóbbi év­tizedben még sohasem volt olyan jó, mint az idén. A felszabadulás előtti években falusi divatnak, „vidékinek” tartott olcsó vásári konfekció áru ma már eladhatatlan. 1400—2000 forintos férfi kabá­tokat, szőrme béléses, gyapjú- szövet mikádókat, százszázalé­kos gyapjúból készült kamgarn öltönyöket keresi a falusi la­kosság. A megváltozott igényű kereslet eredménye az is, hogy azonos színből legalább tízféle színárnyalatot kell forgalomba hozni, mert különben raktáron marad az áru. Az idén például télikabátból 30 fazont árusíta­nak a boltok. A legnagyobb hiányok a lakberendezési cikkeknél adódnak. A nemrégiben még földes szobában lakó, petróle­umból is szűkében levő falusi lakosságot a kereskedelem minden erőfeszítése ellenére sem tudja megfelelően ellátni csillárral, fürdőkáddal, sző­nyeggel, kifogástalan minősé­gű függönyanyaggal, noha év­ről-évre nagyobb tételek ke­rülnek az üzletekbe, s az ál­lami kereskedelemtől is nagy mennyiségben vásárolnak. Villanyszerelési anyagokból korlátlan mennyiséget tudná­nak értékesíteni, az üzletek, — ugyanilyen .keresettek a kisebb villanymotorok, s az egyik legáltalánosabb hiánycikk a telepes rádió üzemeltetéséhez szükséges anódtelep. újszerű gondja a földműves- szövetkezeti kereskedelemnek a könyvellátás. Az idén, az el­ső félévben, csaknem negyed­milliónyi példányban hozták forgalomba a SZÖVOSZ „kin­cses könyvek” sorozatának kö­teteit. Kevésnek bizonyult. A föld művesszövetkezeti boltok 1956-ban 19, a következő év­ben pedig már 36 millió fo­rint értkékű könyvet adtak el. A szép játékokat nemrégen még úri mulatságnak tartotta a falu népe. Az árustatisztika tanúsága szerint most' éven­ként 18—20 millió forintot költenek játékra, s még többet is értékesíthetne a kereskede­lem, ha a minőségi és meny- nyiségi igényeket ki tudná elé» giteni,,«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom